Galamus.hu - Bolgár György interjúi a Galamusban

Bolgár György interjúi a Galamusban - 2010. február 3.

Nyomtatás

Részletek: 2010. január 28. csütörtök, 07:44; Bolgár Gy. - Megbeszéljük

4. oldal / 4

Interjú Székely Tamás egészségügyi miniszterrel

Bolgár György: - Bizonyára látta a mai Népszabadságban azt az első oldalon kezdődő nagy összeállítást, amely arról szól, hogy takarékossági, spórolási okokból lehet hogy sok helyen nem kapják meg a szükséges ellátást, elsősorban az idős betegek. És ha látta, akkor nyilván meg is van róla a véleménye. Miközben tudjuk mindannyian, Ön aztán nálunk is jobban, hogy az egészségügy sok sebből vérzik, elsősorban a forinthiány okozta sebekből. De valóban ki lehet-e mondani azt a megállapítást, vagy fel lehet-e tenni ezt a kérdést, hogy takarékoskodnak a betegeken, és ezért sokan nem kapják meg azt, amire szükségük volna.

Székely Tamás: - Azt hiszem, hogy a cikkben megfogalmazott állítások legalábbis felülvizsgálatra szorulnának. Ez a cikk egyébként konkrétumot nem igazán tartalmaz, leszámítva az aneszteziológus kolléganő konkrét felvetését. Van egy egészségbiztosításról szóló törvényünk, amely nagyon pontosan meghatározza azt, hogy kik jogosultak egészségügyi ellátásra, és mi az, amire jogosultak. Azok jogosultak, akik biztosítottnak számítanak. Ma Magyarországon gyakorlatilag mind a tízmillió ember biztosítottnak számít. A törvény úgy rendelkezik, hogy az egészségügyi ellátásokat az egészségi állapot által indokolt mértékben lehet igénybe venni. Nem akarok most jogszabályokból idézni hosszasan, de azt kell hogy mondjam, hogy ez a törvény semmi olyan rendelkezést nem tartalmaz, ami arról szólna, hogy akár kor, akár bármilyen egyéb szempontú diszkrimináció alapján valakit ki lehessen zárni valamiféle ellátásból.

- Az a konkrétum, amire Ön hivatkozott a cikkből, úgy szól, hogy egy nevét vállaló aneszteziológus a sógornője esetét meséli el az újságírónak. E szerint az illető rendszeresen szedett gyógyszerei közül a kórházban az egyiket nem kapta meg, ugyanis az intézményben azt a bizonyos gyógyszert az intézetvezető utasítására hatvanöt év feletti betegek nem kaphatják. Életszerűnek tartja ezt vagy kivételesnek? Tehát a dolog biztos így volt, de ehhez hasonlókról tud-e. Vagy meg tudná-e magyarázni, hogy ha így történt, miért történt így?

- Megmagyarázni nem tudom. Meg lehetne, de nem tudom és nem is akarom megmagyarázni. Ezzel kapcsolatban inkább csak azt tudom mondani, hogy pontosan ilyen dolgoknak a kivizsgálására hoztuk létre az Egészségbiztosítási Felügyeletet. A dolog teljesen egyértelmű. A törvény egyértelműen rendelkezik. Előfordulhat, hogy valamelyik kórházban így dönt valamelyik vezető, és ezt le is meri írni, de úgy gondolom, hogy ez nyílt törvénysértés. Egyébként az elmúlt tizenvalahány évben, tehát nem az elmúlt nyolc évben, hanem jóval régebben zajlik az a polémia, hogy a beteggel be lehet vitetni a gyógyszert a kórházba vagy nem lehet. És ez vita most különösen felerősödött, amióta megszületett ez a bizonyos biztonságos és gazdaságos gyógyszerellátásról szóló törvény, ahol nevesítve lettek az azonos hatóanyagtartalmú generikus készítmények. Az előfordulhat, és az egyébként jogszerű, hogy ha van egy a-fantázia nevű gyógyszer, amit a beteg, ha nem kórházban van, szed, és van egy b-fantázia nevű gyógyszer, aminek egyébként abszolút azonos a hatóanyagtartalma, és a kórházban úgy döntenek, hogy ezt a b hatóanyag tartalmú gyógyszert adják. Ez még gazdasági okokból is előfordulhat. De itt a lényeg az azonos hatóanyagtartalmon van.

- Tehát szakmai alapokon szabad csak így dönteni, ha a kórházban így döntenek.

- Így van. Így van.

- A cikk azzal kezdődik, hogy a szerző hivatkozik Kopp Mária professzorra, aki egy tévéműsorban néhány hónapja elmondta, ismeretei szerint egy orvos azért kapott fegyelmit, mert idős betegét túl drágán kezelte, és ezzel megszegte az intézmény takarékossági szabályait. Én annak idején megpróbáltam a professzorasszonyt megkérdezni erről konkrétan, de nem akart beszélni, és nevet sem említett, az intézmény nevét sem. Öntől megint csak azt tudom kérdezni, egészségügyi miniszterként és rengeteg tapasztalat és információ birtokában lévő vezetőként, hogy elképzelhetőnek tartja-e, vagy ha igen, akkor normálisnak-e, hogy egy intézményben fegyelmivel büntessenek egy orvost azért, mert valakinek esetleg túl drága gyógyszert írt?

- Én ezt nem tartom megengedhetőnek. Nem mondhatom azt, hogy elképzelhetetlennek tartom, mert nem tudhatok mindenről. Inkább azt mondanám, hogy amikor az ember megkapja az orvosi diplomáját, és leteszi az orvosi esküt, akkor tulajdonképpen azt vállalja, hogy a beteg érdekeit szem előtt tartva igyekszik a betegek érdekében eljárni. És ettől kezdve én csak azt tudom elképzelni, hogy minden kolléga így jár el. Ha ez a kolléga tényleg fegyelmit kapott, akkor úgy gondolom, ez indokolatlan volt, mert ilyen rendelkezést nem lehet hozni.

- Egyáltalán mivel lehetne indokolni egy ilyen fegyelmit? Hogy kérem szépen túl sokat költött 88 éves betegünkre? Ezt nyilván nem lehet.

- Hadd ne mondjam azt, hogy én ezt nem hiszem el, mert egyrészt nem akarom a professzorasszony véleményét negligálni, másrészt, ahogy mondtam, nem tudhatok mindenről én sem. De mi végzünk különféle felméréseket. Tavaly például a legidősebb beteg, akinek csípőprotézis-műtétet végeztek, ami egyrészt nem egy kis beavatkozás, másrészt nem is olcsó beavatkozás, 89 éves volt. De visszatérve a konkrét felvetésre, én azt tartom egy kicsit hihetetlennek, hogy ha ez az eset megtörtént, akkor a kolléga nem fordult valamiféle jogorvoslati fórumhoz, ha viszont jogorvoslati fórumhoz fordult, akkor azt is elképzelhetetlennek tartom, hogy ne nyerte volna meg ezt a jogorvoslati eljárást vagy munkaügyi pert. Mert ilyenért fegyelmit nem lehet adni ma Magyarországon. Hiszen az, hogy húzunk egy vonalat, mindegy, hogy életkor vagy bármi egyéb alapján, és azt mondjuk, hogy az ilyen típusú betegekre csak ennyit költhetünk, ez a törvényben foglalt szabályokkal abszolút ellentétes. Tehát aki ilyet csinál, az nyílt törvényszegést követ el.

- Akkor végezetül már csak egy dolgot kérdezek, ami nincs közvetlen összefüggésben mindazzal amiről eddig beszéltünk. Az előző egy-másfél hónapban elég komoly, szinte mindennapos viták folytak a kórházi vezetők és az Egészségügyi Minisztérium között, hogy adnak-e már pénzt, miért nem adnak pénzt, miért később adnak pénzt. Végünk van, ha nem adnak pénzt. Most néhány hete nem hallok semmit, mert átutalták azt a bizonyos pénzt. Ez azt jelenti, hogy fegyverszünet van, és a jelenleg rendelkezésre álló finanszírozás elég ahhoz, hogy a kórházak megéljenek és végezzék a munkájukat? Vagy lehet, hogy jövő héten kezdődik az egész elölről?

- Nyilván nem vagyok jós, de tavaly október 7-én aláírtunk egy bizonyos megállapodást a kórház, illetve a szakellátási szövetségeknek vezetőivel, és az abban foglaltakat maradéktalanul teljesítettük. Gondolom, ezért van most csönd. Ahhoz, hogy ez a pénz mire elég mire nem elég, csak két megjegyzés. Az egyik az, hogy a szakellátó szövetségek 25,5 milliárd forintot kértek, de ennek körülbelül a dupláját kapták. Mert 25,5 milliárdot kértek, ehhez képest kaptak egyszer 4,5 milliárdot, egyszer kaptak 6 milliárdot, egyszer kaptak 39,5 milliárdot. Tehát én úgy gondolom, hogy ilyen értelemben is teljesítettük az ő igényeiket. Természetesen az, hogy elég-e a pénz vagy nem, számos dologtól függ. Az egyik dolog, hogy mennyi beteget lát el az adott kórház, vagy ne adja isten, ismét felerősödik az influenzajárvány, és akkor sok beteg megy egy az adott kórházba. Másfelől nyilvánvalóan függ attól is, hogy ilyen hideg marad-e a tél, és magasabb lesz-e a fűtési számla. Most nem sorolom fel az összes összetevőjét a dolognak. Egyelőre úgy tűnik, hogy miután egy plusz havi finanszírozást kaptak az intézmények, amely plusz havi finanszírozást nem terhel bérköltség, ezzel a plusz egy havi finanszírozással szabadon gazdálkodhatnak az intézmények. Ide értve akár azt, hogy csökkentik az adósságukat, ha van, esetleg valamiféle bérintézkedést hoznak. Én úgy gondolom, hogy jelen pillanatban az intézményeknek ez a pénz, amit eddig kaptak 2010-ben, biztos hogy elég lesz.

- Arra vonatkozóan van már adatuk vagy becslésük, hogy az új influenza eddig mennyibe került plusz kiadásként az egészségügynek?

- Az az igazság, hogy még nem vontuk meg a pontos összeget.

- Hiszen még nincs vége.

- Így van. Részösszegeket tudok tehát. Az a négymillió oltóanyag, amit beszereztünk a fokozottan védendőknek térítésmentes oltásként, 4,5 milliárd forint volt. Az eddig beadott körülbelül 2,5 millió térítésmentes oltásért, oltásonként kétszáz forintjával, 500 millió forintot fizettünk ki, illetve fogunk kifizetni a háziorvosoknak. 200 vagy 300 millió forintos nagyságrendbe került az antivirális készletek feltöltése. A különféle lázcsillapítók, antibiotikumok, tehát a szövődmények kezelésére szükséges gyógyszerek feltöltése körülbelül 70 millió forintos összeg volt. Ez megközelíti az 5 milliárdot, vagy talán meg is haladja. De hát nyilvánvalóan voltak betegek, körülbelül 500-an, akik intenzív ellátást kellett hogy kapjanak. Egy ilyen intenzív ellátásra szoruló betegnek az ellátása, ha sokáig tart, egymillió forint fölött van. Akkor ez egy újabb 500 millió forintos tétel. Azért nem tudunk még összesíteni, ahogy ma egy sajtótájékoztatón is mondtam, mert az elmúlt héten az influenzaszerű megbetegedések száma emelkedett az előző héthez képest, tehát még nem mondhatjuk hogy...

- Ez érdekes, mert úgy volt, hogy most folyamatosan csökken a fertőzések száma, és talán kora tavasszal vagy a tél végén lesz egy újabb hullám. Ezek szerint lehet, hogy ez a hullám mégiscsak eljött?

- Igen, ezért is mondtuk, hogy nem szabad abbahagyni az influenza elleni védekezést. Még most sem késő, hogy beoltassák magukat az emberek. Sajnos, miután a neve is az, hogy új típusú influenza, nagyon keveset tudunk róla. Ezért mindig csak jósolni próbálunk. Az bejött, hogy várhatóan előbb fog kezdődni az influenzajárvány, mint a szezonális influenza, hiszen olyan négy és fél-öt héttel korábban kezdődött és korábban is tetőzött. De a tekintetben, hogy véget ért-e mondjuk az első hullám, és ez már a másodiknak az eleje, vagy ez a mostani emelkedés még mindig az első hullámhoz tartozik, nyilván még nem tudok semmit sem mondani.

Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!