Bíró D. Péter sajtószemléje - 2010. 05.24.
- Részletek
- 2010. máj. 24. hétfő, 03:19
- Bíró D. Péter
Válogatás az elmúlt napok fontosabb írásaiból-interjúiból
FÓKUSZBAN:
2010. május 17.
A távozó kormányfő összegez – interjú Bajnai Gordonnal
A szólás szabadsága, MTV
Videó (Írott változatban is)
„Krizsó Szilvia: – Visszatérve a Medián felmérésére, ebből az is kiderül, hogy az emberek kettesre értékelik az Ön kormányának munkáját. Ön hányast adna maguknak?
Bajnai Gordon: - Én már sokszor megtagadtam azt, hogy magamat osztályozzam. Az iskolában sem szokták magukat osztályozni a tanulók. Én azt gondolom, hogy aki ezt a pozíciót azzal a szándékkal vállalta volna el egy évvel ezelőtt, a válság legmélyebb pontján, hogy majd ettől a népszerűsége növekedni fog, hát az valószínűleg őrült, vagy nem való erre a feladatra.”
„Hogy Magyarország talpon maradjon, hogy ne zuhanjunk le a szakadékba, azért meg kellett lépnünk jó néhány olyan fájdalmas lépést, amelyről igazából a gyomrunk mélyén már sok éve tudtuk, hogy meg kell lépni őket, de nem volt hozzá politikai erő, szándék, akarat. Most megléptük ezeket, minden vita és támadása ellenére. Nagyon világos és nyilvánvaló eredménye van. És ha most egy kicsit valaki fölemeli a fejét a habokból és körbenéz Európában, akkor azt látja, hogy most románul, görögül, spanyolul, portugálul, és legújabban angolul mondják el miniszterelnökök európai országokban, hogy fájni fog…”
„Nézze, vészhelyzet nincsen. És vészhelyzetről beszélni azért veszélyes, mert aki az ördögöt festi a falra, annak esetleg megjelenik. Már elmondtam az Önök műsorában is néhány hónapja, hogy egyre inkább arra figyelnek azok a befektetők, hitelezők, akik a forint árfolyamát, a családok hiteleinek kamatát meghatározzák, hogy mit mond a következő kormány. Ha azt mondják, hogy itt vészhelyzet van, ami szerintem nincs, akkor esetleg még elhiszik, és elveszítik a Magyarország iránt most megépült bizalmat. Az adatok nagyon nyilvánvalóak. Ugye, a gazdaság jóval gyorsabban, mint ahogy vártuk, már az idei év első negyedévében növekedést produkált... Miénk az Európai Unió huszonhét országából az ötödik legalacsonyabb hiány. Tehát abszolút az élmezőnyben vagyunk a gazdaság mostani stabilitását tekintve… És még az európai országok szinte mindegyikében tovább nő az eladósodás a következő években, addig Magyarországon az idén elkezdett csökkenni az adósság.”
„Rendkívüli intézkedésekre nincs szükség… 2011-től, ebben széleskörű egyetértés van, három százalék körüli vagy azt meghaladó növekedés lehet Magyarországon. Érdemes tehát az idén még takarékoskodnunk, hogy jövőre már a gyarapodással foglalkozhassunk, míg a legtöbb kormány Európában még mindig takarékoskodni meg újabb intézkedéseket bevezetni kényszerül… A Bajnai-kormány volt az, amelyik banki kódexet fogadott el a hitelesek védelmében, amelyik állami garanciát vállalt, hogy ha valaki elveszíti a munkahelyét, akkor kérhet kétéves türelmi időt, átütemezést a bankoktól, és az állam garantálja a kétéves törlesztőrészletüket. Mi voltunk azok, akik megfékeztük az egyoldalú szerződésmódosítások visszaélésekre lehetőséget adó rendszerét. Mi voltunk azok, akik felfüggesztettük a kilakoltatásokat, és állami kontroll alá, az APEH honlapjára tereltük föl az árveréseket, hogy ne lehessen visszaélni az emberek kiszolgáltatott helyzetével. Nagyon sokat tettünk azért, hogy védjük azokat, akiknek devizahitelük van.”
„Látom, hogy most nagy vita van arról, lesz-e adócsökkentés. Én nem tudom, hogy lesz-e, mert ez már nem az én dolgom. De azt tudom mondani, hogy van adócsökkentés. Mi csökkentettük az adókat. Egy átlagos bért kereső ember – az átlagbér Magyarországon bruttó 200 ezer forint körül van – ma 6 hétnyi nettó fizetéssel többet visz haza. Ennyivel több van a számláján.”
„Nincsenek csontvázak a szekrényben. Úgy gondolom, hogy politikai motiváció van e mögött. Az, hogy nagyon sok olyan ígéret hangzott el, és nagyon sok az olyan várakozás, hogy most majd kolbászból lesz a kerítés júniustól. Ezzel kapcsolatban mi mindig is azt mondtuk, hogy ez nehéz év. A mások ígéreteit nem rajtunk kell számonkérni!”
2010. május 20.
A kormányzati cselekvés lesz a kétharmad próbája
Medgyessy Péter volt kormányfő a Hattól nyolcig című műsorban.
Duna TV, videó
„Én nem tartom elegánsnak és igazságosnak sem”, hogy az MSZP a Fidesz–KDNP kétharmadával kampányolt a demokrácia védelmében.
„Önmagában a kétharmad se nem jó, se nem rossz, mutat egyfajta állapotot.”
„Az MSZP és az SZDSZ 1994–1998 között a mostaninál jóval nagyobb, hetven százalék feletti győzelmet aratott. Az nem volt akkor a demokrácia kockázata?”
„A szocialista párton belül a valóságban vannak nagyon lényegesen eltérő tendenciák… Miért nem lehet, mondjuk, egy baloldali szövetséget létrehozni? …Vannak szociáldemokrata gondolkodású baloldaliak, vannak liberális gondolkodású baloldaliak, vannak nép-nemzeti baloldaliak. Miért nem lehet ezt a közönséget összehozni?”
„Egyet tudok mondani, amit világosan látok… Orbán Viktor nagyon sokat változott az elmúlt nyolc évben, és ez nagyon jó.”
2010. május 17.
Debreczeni József: Nyitány
Népszava
„Az új rezsim parlamenti debütálása a legrosszabb várakozásokat is alulmúlta. Annak ellenzéki, médiabeli, közéleti fogadtatása nem kevésbé. Már az előzmények is baljósak voltak: a magát a demokrácia zálogának mondó MSZP infantilisan viselkedett a bizottsági helyek elosztásakor.”
„Orbán a legdurvábban söpörte le a placcról, amit a köztársaság elnöke mondott. A köztársasággal együtt. Imígyen: ’A XXI. század első évtizedének végén, negyvenhat év megszállás, diktatúra és az átmenet két zavaros évtizede után Magyarország visszaszerezte az önrendelkezés jogát és képességét’.”
„Ez az 1989-90-es rendszerváltozás és az általa létrejött demokratikus jogállam nyílt megtagadása. Pontosabban: elhazudása.”
„A régi szép időkből térjünk vissza a mába: az új parlament alakuló ülésén a kétharmados többség ura megtagadta a demokratikus rendszerváltozást, s holmi ’forradalomra’ hivatkozva meghirdette egy antidemokratikus, nemzeti kollektivista rendszer megteremtésének programját.
Csak az nem hallotta, aki süket.
Mégis rettenetes csönd van. Ostoba, gyáva csönd.
Amit elnyom az ellenzék, a sajtó s az úgynevezett közélet lármája – egy nyomorult mellény körül. Az utóbbi önmagában persze súlyos ügy. Ám itt és most csak annyira, mint az egér az elefánt mellett. Az utóbbi mindjárt ránk tapos. Az egérre is, a köztársaságra is. Nincs menekvés: megteszi.
De hogy észre se vegyük, hogy nyikkani se merjünk: ez gyalázat!
Nem az övé - a miénk.”
2010. május 16.
Próbálom komolyan venni ezt a böszmeséget, de nem tudom
Gyurcsány Ferenc blogja
Kapcsolat.hu
„Forradalom volt szerinte. Hát hogyne. Mi a bánattól lett volna itt forradalom?! Azért, mert a választók nagyjából annyian szavaztak 2010-ben a Fidesz-KDNP-re, mint 1994-ben, 2002-ben, és 2006-ban az MSZP-re és az SZDSZ-re együtt? A későbbi kormányzókra akkor és most is nagyjából kétmillió-hétszázezer ember adta le a voksát. Mi ez a hihetetlen önimádat?”
„A leendő miniszterelnök úgy viselkedik, mint azok a fiatal fiúcskák a konditeremben, akik három edzés után már úgy járnak és kelnek, mintha hatalmas bicepszeiktől nem tudnák a testük mellett tartani a karjukat, és le-föl vonulgatva azt sugározza egész lényük: erős vagyok, erős vagyok... Mi az, hogy erős? Szuper erős! Na és szép is”.
„Azt javasolja a kormányalakításra felkért miniszterelnök-jelölt, hogy hozzuk létre a ’Nemzeti Együttműködés Rendszer’-ét…. Hát ez meg micsoda? A demokráciában van verseny és együttműködés. Ha jól értem, most azt mondja a Nagy Vezető, hogy mostantól kezdve csak együttműködés legyen.”
„A Nagy Vezető szerint 1990 óta csak zavaros átmenet volt. Nyilván a saját kormányával együtt volt zavaros. Meg NATO- és EU-tagsággal. Meg a vízilabdások olimpiai aranyaival. Dobjuk ki az egészet! Minek becsülnénk meg húsz év küzdelmét?”
„Próbálom komolyan venni ezt a böszmeséget, de nem tudom. Egy dolog vigasztalhat bennünket: ha Orbán tényleg ennyire hülyének néz bennünket, akkor gyorsan vége lesz egyszemélyes rendszerváltásának. De legalább is sokkal gyorsabban, mint ahogy azt ma reméli.”
2010. május
A világ 2040-ben Joseph Nye szemével
Marján Attila írása
globusz.net, Geopoly
„Joseph Nye, a Harvard professzora korunk egyik legismertebb, legbefolyásosabb geopolitikai gondolkodója… A What Matters című portálon megjelent cikkében …megpróbálta megmondani, hogy milyen lesz a világ 2040-ben. Alább Marján Attila reflexióját közöljük, melyet eredetileg a Geopoly jelentetett meg.”
Nye szerint „Európa, Japán és Oroszország népessége folyamatosan csökkeni fog, India gazdasága nem fogja lehagyni Kínát, a globalizáció folytatódni fog, de ázsiai karaktere lesz, a technológia pedig észveszejtő iramban fejlődik majd tovább, az USA megmarad nyitottnak és innovatívnak, és még 2040-ben is a legerősebb hatalom lesz.”
„A nem kormányzati tényezők geopolitikai szerepe sokkal nagyobb lesz a jövőben. Környezetvédelmi, illetve etikai kérdések fogják dominálni a globális agendát, és dacára annak, hogy kialakul egy masszív instabilitási övezet a Közel-Kelet, Afrika és Ázsia területén, világháború nem várható. A globális demográfiai elmozdulás lesz az egyik legfontosabb mozgatórugója az erőviszonyok változásának. Az Egyesült Államok népessége 300 millióról 400 millióra nő, Oroszországé viszont 140-ről 100 millióra csökken, de mindketten eltörpülnek majd Afrika és főleg Ázsia mellett… A világrend alakulásának három legfontosabb ismeretlene Kína geopolitikai stratégiája, a politikai iszlám fejlődése és az, hogy az USA hogyan fogja használni globális erejét… Lehet, hogy 2040-re Kína lesz a világ legnagyobb gazdasága, de az egy főre jutó gazdagsága még mindig csak negyede lesz az amerikainak. …a társadalmat számos feszültség terheli. Az egyenlőtlenség pedig az instabilitás melegágya, amit tovább fokoz a kommunista diktatúra tojástánca, amit önmaga fenntartásáért kell hogy csináljon, elzárva az embereket a demokratikus választás lehetőségétől. Az iszlám radikalizmus globális veszély, de valójában az iszlám világ polgárháborúja: szélsőségesek és a mérsékelt, az iszlám világ döntő többségét adó tömegek között… A terrorizmus elfajulása, egy globális járvány és a klímaváltozás gazdasági-társadalmi hatásai szerepelnek még a listáján.”
Marján Attila nem ért egyet azzal, „hogy az Egyesült Államok csak a jövőben nem lesz képes a nagy globális kihívások egyedüli kezelésére, hiszen nyilvánvaló, hogy már ma sem képes minderre, sőt valójában sosem volt képes rá. A potenciális globális feszültségforrások sorából teljesen kihagyja azt a lehetőséget, hogy egy globálissá szélesedő konfliktus esetleg Afrikában vagy Indiában (esetleg India és Kína) között tör ki, de még nagyobb hiánynak érzem, hogy az ivóvíz hiánya miatti konfliktusok lehetőségét nem taglalja.” „Ezzel együtt megállapításai alapvetően helytállóak, különösen igaz ez a kínai csoda sérülékenységére vonatkozó okfejtésre vagy arra, hogy a globalizáció visszafordulására már sor került egy globális hatalmi átrendeződési folyamat miatt (akkor alapvetően Németország gyors felemelkedése zajlott le) az első világháború előtt, ami a világtörténelem legnagyobb katasztrófáihoz vezetett (nácizmus, kommunizmus, világháborúk). Ezért (is) különösen fontos az egész világ számára Kína stabilitása.”
2010. április 22.
Hegedűs István: Az ártatlanság kora - Az LMP, a néhai Fidesz meg a reálpolitika
Magyar Narancs
„Az LMP betörése a parlamentbe sokakat a Fiatal Demokraták Szövetsége húsz évvel ezelőtti, rendszerváltós sikerére emlékeztet. ’Ma az LMP az egykori Fidesz’, hallani sokfelől.”
„…a Fidesz legkevesebb három országosan ismert ifjú politikussal rendelkezett az első szabad választások idején, míg az LMP esetében az országos lista első helyezettje az egyetlen vezető, akinek nevét a választók talán nagyobb számban megjegyezték… Akkor a Fidesz két éven keresztül edződött a demokratikus átmenet viharaiban …ideológiailag önmagát már 1989-ben alternatív, liberális, radikális szervezetként elég pontosan meghatározta… A Lehet Más a Politika ennél szégyenlősebb: nemzetközileg ugyan világos a zöld orientáció, ám itthon meglehetősen homályos a kép.”
„Az egykori Fiatal Demokraták Szövetségének frakciójával ellentétben most a majdnem negyvenesek lesznek a meghatározó arcok. Az LMP vezető garnitúrája egyáltalán nem az egyetemi vizsgákról vagy szinte a semmiből érkezik a parlamentbe: civil szervezeti tevékenységükön túl sokan megmártóztak a pártpolitizálásban,” ez „önmagában messze nem baj, sőt előny - csak éppen nem fér össze teljesen …az ’új fiúk vagyunk’ retorikával.”
„Sokáig nem lehet elmenekülni a szereplés és a pozícióvállalás elől. Nyilván az is fontos dilemmának tetszik, hogy mennyire a parlamenti politizálást vagy inkább a grassroot akcionizmust részesítse előnyben a párt, vagy hogyan kombinálja a kettőt.”
„Az LMP-nek is sürgősen ki kell alakítania álláspontját arról, hogy mit is gondoljon a kétharmados többségre támaszkodó eljövendő Fidesz-korszakról. Az első próbatételen gyorsan átesett a párt, amikor határozottan nemet mondott a szocialisták visszalépési és visszaléptetési javaslatára. …Úgy tűnik, az LMP vezetőségének egyhangú döntése - némi számolgatás mellett - alapvetően "a senkivel sem egyezkedünk" (bukott kormánypárttal pláne nem) némileg gyermeteg hevületén alapult, és egyáltalán nem hosszú távú reálpolitikai stratégiai megfontolásokon.”
„…a Fidesz-KDNP-pártszövetség az önkormányzati választási törvény átírásával kiiktathatja a rendszerből a kompenzációs mechanizmust, és így kiejtheti a kisebb politikai erőket a helyi képviselő-testületekből. Helyhatósági jelenlét nélkül viszont az LMP helyzete magányosan szinte reménytelenné válhat: a szervezet vezetői még abba is belekényszerülhetnek, hogy egy másik ellenzéki párttal, a szocialistákkal közös egyéni jelölteket indítsanak.”
„A politikai szüzesség megőrzése az illetéktelen behatolókkal szemben erényes viselkedés… Parlamenti választások és kormányváltás idején beköszönt az illúziók kora. Egy rövid pillanatra a Zeitgeist átadja magát a reménynek: hátha a kétharmados többségével élni akaró, mégis becsületes és mértékkel változtató Fidesz mellett felnő a politikailag nagykorúsodó, ám továbbra is megvesztegethetetlen LMP. Attól tartok, nemsokára jóval alacsonyabbra tesszük a mércét, amint nagy svunggal beindul a fideszes Sturm und Drang, az új pártban pedig a fundamentalista, ’igazi’ bázisdemokrata szárny hőzöngeni kezd a reálpolitikai fordulattal kísérletező parlamenti képviselőik manipulációin felháborodva.”
2009. december
Nyerges András: Pamfletek és kommandók
Mozgó Világ
„Szélsőjobb felől meg lett pirongatva a hazai közvélemény, amiért nem kellő humorérzékkel fogadta ’egy évek óta maró szatírákat író pamfletszerző’ művét, aki már tavaly is ’demokratikus könyvégetésre’ hívott fel, most pedig könyvrongáló, könyvmegsemmisítő kommandók létrehozására buzdít.”
„A szemrehányás jogos, a magam részéről meg is toldom azzal, hogy lett volna példa, amiből tanuljunk, mégse tettük. És nemcsak az egy szem 1933-as, ami mára közhelyszámba megy, tudniillik nem úgy van ám, hogy volt ’a berlini könyvégetés’, ’oszt jónapot’”. Annak az 1933. május 10-én kigyulladt könyvmáglyának is (kiderül a Frankfurter Allgemeine Zeitung egykorú tudósításából) egy pamflet volt az előzménye, amit 1933. május 7-én tett közzé ’a német diákság brandenburgi körzete’. …a szövegben ez állt: ’A frontbizottság felkéri önt, hogy mindazt az irodalmat távolítsa el, melyet a mellékelt feketelista felsorol, hogy ezeket május 10-én, a berlini Opera téren nyilvánosan elégethessük.’
A példa Magyarországon is termékeny talajra talált a szélsőjobb szellemi elődeinél. A Meskó Zoltán-féle nyilaspárt lapja, a Nemzet Szava 1934. július 15-én (vezércikknek álcázva) olyan pamfletet közölt, melyben feketén-fehéren ez állt: ’Könyvégetést követelünk! Ha más országokban szabad volt elégetni a szemetet, akkor szabadjon itt is. Pusztuljanak azok, akik belülről gyengítenek, akik mérgezett vizű modern kutakat építenek: könyvkiadó vállalaton keresztül nyúlnak utolsó értékünk, magyar öntudatunk felé. Magyar könyv támad a lövészárok mögött, zsidó filozófia késével vágja a magyar kévét. Könyvégetést! Tisztítani akarunk’.”
Az út akkoriban is göröngyös volt, sokáig kellett küszködni egy kis könyvégetésért. 1937. január 27-én a Nemzet Szava újabb, Tűzre a baloldali szellem termékeivel! című pamflettel állt elő, melyben a kortársi okádnivalók közül (copyright by Pozsonyi Ádám) az háborította fel, hogy ’holmi Thomas Mannok, a zsidó Internacionálé hírességei látogatnak el magyar földre. Meg kell nézni a könyvkereskedések kirakatát: csupa baloldali fajú [kiemelés – Ny. A.] mű, csupa izgatás minden ellen, ami magyar érdek. Tűzrevaló írások.’ És a közvélemény nem vonult utcára, nem vette ’szó szerint’, amit olvasott, ennek pedig meg is lett az eredménye.
Igaz, sokáig kellett rá várni, de idővel megtört a jég, és a Miskolcon működő Magyar Élet (nem tévesztendő össze az eszmeileg rokon, de más szerzőgárdát foglalkoztató nemzetpolitikai szemlével) 1941. május 29-én hírül adhatta, hogy ’a miskolci Turul június 4-én, este 7 órakor fáklyalánggal a könyvsátor előtt elégeti a zsidó nemzetközi irodalom termékeit…’
Június 6-án a lap büszkén részletezi, hogy mi történt: ’Fél 7-kor Pataky Ferenc Turul kerületi vezér nagyhatású beszéd keretében sürgette, hogy a zsidó írókat zárják ki a magyar kultúra terjesztéséből. A beszéd alatt a Turul díszőrsége fáklyával a kezében benzinnel leöntött zsidó és nemzetközi szellemű irodalmi temékeket s a destruktív ponyvát felgyújtotta. A láng magasra csapott, jelezve egy irodalmi korszak teljes pusztulását, mely a magyarság utolsó két évtizedében a lelkek millióit mételyezte. Az idegen destruktív könyvek elégetése a sok száz főnyi közönség lelkes tapsát váltotta ki.’ A zárómondat külön is figyelmet érdemel, mert megérteti, mit várna el a szélsőjobb a mai közvéleménytől. Bezzeg a baloldal akkor is csak kötözködni tudott, mint K. Havas Géza (az egyetlen publicista, aki foglalkozott az üggyel) a Népszava 1941. június 5-i számában: ’Ha a miskolci máglyarakóknak kedvük van, vessék tűzre az írókat is, nem fognak védekezni, se egyenként, se együttesen. Békés fajta ez, jámborka és beletörődő’.”