Nagy honvédő háború a hitelminősítők földszerző támadásaival szemben
- Részletek
- Lévai Júlia
- 2012. január 19. csütörtök, 04:09
Először én is azt gondoltam, hogy Orbán csúsztatásokkal teli gondolatát, amelyben a külföldiek földvásárlási lehetőségeinek kérdését összekötötte a hitelminősítő intézetek leértékeléseivel, majd ennek folyamatát föld- és ivóvízszerző háborúnak minősítette,
egyetlen mondattal meg lehet cáfolni: „De hiszen földvásárlási moratórium van, a külföldiek ma Magyarországon nem vehetnek földet!” Ám hamar rájöttem, hogy ennél sokkal többről van szó, és hogy ezzel nem sokra megyünk. Hiszen Orbán nem a realitások választási lehetőségeit, hanem ismét a törvényes, tárgyalásos lehetőségeket állította szembe a harccal és a háborúzással, s a hallgatósága is e szerint értelmezi mind az ő, mind az ellenérdekelt oldal mondandóját. Úgyhogy érdemes előről végiggondolni a dolgot. Íme:
Orbán Viktor úgy gondolja, hogy a külföldiek földvásárlásával járó, jelentős innovációs haszon ellenére sem szeretné támogatni a külföldiek földvásárlását. Ezért 2010 őszén a kormány kezdeményezte az Unióban, hogy az Európai Bizottság engedélyezze a magyarországi földvásárlási moratórium meghosszabbítását, három évre. A kezdeményezés sikeres volt, hiszen az EB 2010. december 20-án úgy döntött, hogy Magyarország meghosszabbíthatja az ottani lakóhellyel nem rendelkező uniós polgárok és valamennyi jogi személy termőföldszerzésének korlátozására vonatkozó átmeneti időszakot a kért idővel, a moratórium tehát 2014 tavaszáig érvényes. Az EB javaslatai ugyanakkor a termőföldek mint áruk ügyében nemcsak a külföldi, hanem a hazai vevőkre-tulajdonosokra is vonatkoznak, vagyis az EB-koncepció a kérdés egészét illetően már nem tett különbséget a szóban forgó árucikk tulajdonlói között. Mindegyikre egyöntetűen az a javaslata, hogy Magyarországnak addigra célszerű lezárnia a kárpótlással és a privatizációval kapcsolatos, félig végigvitt folyamatokat és javítania a mezőgazdasági termelők hitel- és biztosítási lehetőségeit. Emellett a mezőgazdasági piacok jövőbeli, elkerülhetetlen liberalizációjára tekintettel célszerű mérlegelnie a külföldiek tulajdonszerzésére vonatkozó korlátozásokat és az átmeneti intézkedések fennmaradó alkalmazási ideje alatti fokozatosan enyhíteni őket.
Czerván György, a vidékfejlesztési tárca agrárügyekért felelős államtitkára, még az EB döntése előtt, szintén azt tette egyértelművé, hogy a koncepcióért nem egyébbel, mint az uniós jogrenddel kell megküzdeni, illetve hogy itt egy általában is áruba bocsátható holmi (tehát nem „ország”) tulajdonosainak differenciálatlan, végleges kettévágásáról van szó. Az agrárium 2011-es terveiről szólva ezt mondta: ha Brüsszel jogilag lehetővé is teszi tavasztól a külföldiek földvásárlását, a hazai földtörvény olyan feltételeket szab majd, amelyek a vásárlást a gyakorlatban lehetetlenné teszik.
Tavaly, az alaptörvénynek átkeresztelt alkotmány vitája kapcsán a vidékfejlesztési minisztert, Fazekas Sándort értelemszerűen arról kérdezték meg egyebek közt a Vidék és Gazdaság című lapban, hogy vajon hol tart most az említett földtörvény. Fazekas pedig ekkor azt mondta el, hogy „a végsőnek szánt földtörvényt azért nem lehet most bevezetni, mert ha megváltoztatjuk azokat a viszonyokat, amelyek az EU-szerződés aláírásakor érvényben voltak – itt elsősorban a külföldiek földvásárlását érintő jogszabályokról van szó –, akkor ezzel automatikusan feloldjuk a földvásárlási moratóriumot”. Tehát Fazekas is szerződésekről, jogszabályokról beszélt, és nem légideszant-támadásokról. Vagyis mind Orbán, mind kormányának tagjai szemmel láthatólag jól tudják, hogy amennyiben ragaszkodnak a „magyar földet külföldi nem vehet meg”-koncepcióhoz, annyiban az uniós törvényekkel, tehát jogi eszközökkel kell megküzdeniük, és csupán az ország egyes, felparcellázható, egyébként is áruba bocsátható részei kapcsán. A jogi eszközök arzenáljába persze csűrcsavarok, időhúzási taktikák, lobbitechnikák és egyéb rafinériák is beletartozhatnak, így a küzdelmet szimbolikusan lehet háborúnak nevezni, de akkor is maximum az olyan törvények háborújának, amelyek egy országon belül és a valóban eladható dolgok tulajdonlási lehetőségeire vonatkoznak.
Most Orbán, a január 16-i megszólalásában „elfelejtette” ezt a tudást, és az egészet a „Magyarország önvédelme kontra hitelminősítők területszerző harca” dimenzióba állította.
Egyrészt úgy beszélt, mintha a termőföldek és az ivóvizek birtoklásáért zajló küzdelmet nem pusztán szimbolikusan lehetne háborúnak nevezni, hanem az valódi – mondjuk a népvándorlás korához hasonló – területszerző háború volna: „Gyakran lehet hallani, hogy a jövő háborúi a termőföldért, az ivóvízért fognak folyni” – mondta.
Másrészt pedig ezt a „háborút” olyannak minősítette, mint amelyben a „hadüzenet” az egész magyar föld, vagyis egész Magyarország ellen irányul. Hiszen a „támadás” a minősítő intézmények „területéről” érkezik, amelyek pedig valóban az egész magyar államot értékelik: „a rossz hírem az, hogy ez a háború már elkezdődött, csak nem fegyverekkel vívják, hanem más eszközökkel, például leminősítésekkel is” – ez állt a folytatásban.
Orbán tehát ebben a nyilatkozatában is egyértelművé tette, amit egyébként már ezerszer kimondott: ő maga univerzális, a magyar államot rettentően hatalmas, rafináltan és alattomosan támadó erőkkel szemben védelmező harcos, akinek éppen ezért semmi köze a jog terepéhez, és semmi dolga a törvényekkel és általában a törvényességgel. Vagyis Magyarország miniszterelnökének szavaiból az következik, hogy Magyarország miniszterelnöke kívül áll a jogon.
És mindezt pusztán azért, hogy eleget tegyen részben a szélsőjobb, részben a társadalom és a világ működési módjaiban alapvetően járatlan, butaságra és paranoiára szocializált állampolgárok elképzeléseinek, amelyek szerint a minősítő intézmények a világ kisebb államainak felhabzsolására és megszüntetésére szövetkező gonoszokból álló (származási részletezésüket lásd a Jobbik, de részben a Fidesz sajtójában is) összeesküvő csoport közvetlen megrendelésére dolgoznak. És most azért nem ajánlják befektetésre például Magyarországot, hogy az gyorsan elértéktelenedjen, amiért majd később mindazok a – nyilván hajszálpontosan regisztrálható – befektetők, akik éppen földre vágynak, és akikkel a Moody’s-tól kezdve a Standard & Poor’s-ig az összes hitelminősítő, az IMF, valamint Brüsszel mint politikai nagyhatalom egyszerre és összehangoltan folyamatos telefonösszeköttetésben áll, egyetlen jeladásra, fillérekért felvásárolják. (Érdekes helyzetben lehetnek ilyenkor például a romániai vagy szlovákiai magyar, földben utazó vállalkozók.)
Amivel azonban mást is kimondott: azt ugyanis, hogy a világ az ő fejében is elképzelhető egyetlen, hatalmas üzleti vállalkozásnak, amelyben mindent egyedül az ártó erőként használt pénz mozgat, és amelyben nem ártó érdekeket egyszerűen nem is lehet elképzelni. Vagyis Orbán egy olyan világ hősévé szeretne válni, amelyben a pénz világa totális és egyben sátáni is (hiszen a pénz csak mások megsemmisítésének eszköze lehet), ezért a törvényesség semmiképp sem tárgyalási alap benne – kizárólag a harc és a háború a megfelelő eszköz. Orbán (és persze a sajtója) nem először játszik rá erre a képre.
De mivel rájátszik, így már teljesen mindegy, hogy ezt a többiek kedvéért, merő taktikázásból teszi, vagy tényleg úgy is gondolja.
Ettől függetlenül persze még el kell mondani az igaz mondatot – „de hiszen földvásárlási moratórium van, a külföldiek ma Magyarországon nem vehetnek földet” –, ám ez sajnos már kevés. A társadalom egyik fele ezt nélkülünk is tudja, a másik fele pedig meg se hallja, vagy nem tulajdonít neki jelentőséget. Egy újabb része azt is tudja, hogy a moratórium majd lejár, és nincs több hosszabbítás, de ezt mindenki a saját szemléletmódjába ágyazva értelmezi. Aki úgy, hogy a kérdés nem ilyen egyszerű, mert a „hogyan” a lényeg, és kevésbé a „vehet-e, nem vehet-e”, annak számára az időpont az újabb feladatok teljesítésének igényével járna. Aki viszont úgy, hogy a kérdés igenis a „vehet-e, nem vehet-e”, és a „ne vehessen!”-re vár, az Orbán igazságát fogja visszaigazolni vele. A tény kimondása tehát minden, csak nem hatékony.
A hatékonyság ott kezdődne, ha valakik – bárkik – el tudnák kezdeni az Orbán által meghirdetett és az országra rákényszerített harcot visszaterelni a törvények felségterületére.
Nem tudom, hogyan és kik, de sürgős lenne, mert tény, hogy szörnyű nagy a poshadás és a rothadás szaga az országban, s kötve hiszem, hogy a vizeinket érő támadásoktól lenne.
Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!
