rss      tw      fb
Keres

Berliner Zeitung, Der Standard, Der Spiegel: A makrancos Orbán élő európaiakon kísérletezik





Berliner Zeitung: Orbán bonapartizmusa - Klaus Staeck írása: Magyarországon a jobboldali konzervatívok élő európaiakon kísérletezik ki, meddig lehet elmenni a „nemzeti forradalommal”


Nem vagyok a harcias akciók híve, de a figyelmeztető lövéseket alkalomadtán szükségesnek tartom. Magyarország miniszterelnöke keddig nyilván azt hitte, hogy egy Brüsszelből leadott figyelmeztető lövés a budapesti célpontig felemészti saját energiáját. És biztos lehet benne, hogy Brüsszelben vannak elegen, akinek érdeke fűződik ahhoz, hogy ne legyen száraz a lőpor, hogy ne durranjon túl nagyot, ha mégiscsak lőni kell valamikor.

Másképpen nem értelmezhető az, hogy az Európai parlament hesseni képviselője, Michael Gahler a napokban azt mondta a Deutschlandfunk rádióadónak, hogy nem aggódik a magyarországi demokráciáért. Tökéletes jogállami állapotokat igazolt a magyar kormánynak, amellyel, mint mondta, a kereszténydemokraták folyamatos vitában állnak. Neki semmiség az utolsó ellenzéki rádióadó frekvenciájának megvonása is. Ezt nem akárki mondja, hanem az Európai Néppárt frakcióelnökségének, egyben az Európai Parlament külügyi bizottságának német tagja.

Talán még az sem zavarja, hogy igen közel került parlamenti kollégája, Andreas Mölzer, az osztrák Szabadságpárt – emlékeztetőül: ez volt Haider pártja – képviselőjének kijelentéséhez, aki, amint Orbántól is hallható volt, magát és Magyarországot is fenyegetve érzi egy „baloldali összeesküvéstől”. „A hajtóvadászat azonban megmutatja, hogy nem Magyarországon, hanem az Európai Unióban sértik a liberális és demokratikus alapjogokat” – írta a Junge Freiheit (Fiatal Szabadság) című pártlapban.

Egyes Európa-politikusok számára a jobboldali konzervatív Orbán-Magyarországon változatlanul minden szabályozott mederben folyik és jelenleg nagy érdeklődés mellett figyelhető meg egy laboratóriumi kísérlet. Milyen messzire merészkedhet egy európai állam, amely éppen kihúzta a nevéből a köztársaságot, amely az új alkotmányát nacionalista csinnadrattával kezdi, egy letűnt Nagy-Magyarországot idéz fel, és semmit sem tesz a határrevízió gyanúja ellen.

Az élő európaiakon végzett kísérlet megmutatja, milyen messzire mehet el egy EU-tag például abban, hogy polgárait korengedményes nyugdíjasokból szociális segélyen élőkké degradálja, hogy zsebre vágja a magánnyugdíjpénztárak pénzét, hogy trükkösen megszünteti a bírák függetlenségét, hogy a vezető beosztásokat gyanús módon, hosszú időre udvaroncokkal tölti be, és hogy a polgári alapjogokat apránként felszámolja.

Múlt vasárnap emberek százai jöttek el, sokkal többen, mint ahányan beférnek a berlini Schaubühne nézőterére, hogy rokonszenvükről biztosítsák a magyar ellenzéket. A tulajdonképpeni témából, amely „Antiszemitizmus Magyarországon” lett volna, az antidemokratikus Fidesz-politikával, továbbá azokkal a meglehetősen fogatlan reagálásokkal való általános leszámolás lett, amelyeket az EU-Bizottság és az Európai Parlament a „nemzeti forradalom” képét öltő magyar rendszerváltásra adott

Heller Ágnes filozófus arra szólította fel honfitársait, hogy Orbán antidemokratikus bonapartizmusa ellen egységes ellenzékként lépjenek fel, ahol nem folyton mindenki azt hozza elő, hogy ki kicsodát mikor sértett meg az elmúlt években. Egy ilyen gyorsan növekvő ellenzéki mozgalomnak talán sikerül még egy pénzügyi összeomlás előtt újra demokratikusan stabilizálni Magyarországot. Halván remény, de még mindig jobb, mint a borús kilátás, hogy lehet még minden rosszabb is.

***

Der Standard: A makrancos Orbán megszelídítése Európa által - A Der Standard című bécsi lapban Thomas Mayer kommentárja: az EU-intézmények eljárása iskolapélda a demokrácia ügyében

Nem minden, ami legális, legitim is egyben, illetve felel meg az uniós szerződések szellemének. És nem minden, ami egy nemzeti parlamentben törvényesen és alkotmányosan rendben lévő módon jött létre, állja ki automatikusan a közösség szerződésben rögzített, az uniós országok törvényei fölé rendelt szabályainak próbáját.

Ebben a formulában – ha úgy tetszik, üzenetben – foglalható össze a Strasbourgban, az Európai Parlamentben az a vita, amelyet a magyar kormány EU-Bizottság által megállapított szabálysértéseiről folytattak le. Más szóval: egy tagállam csak akkor áll félreérthetetlenül, minden polgár számára érthetően, szilárdan a közösség talaján, ha nem csak a törvény betűjét, hanem e szerződéses közösség történelemből kifejlődött közös akaratát is tiszteletben tartja – és megvalósítja az emberek hétköznapjaiban.

Az ember azt gondolná, hogy ez tulajdonképpen világos. Végtére is ezeket az értékeket már a minden csatlakozó állam által aláírt uniós szerződések első soraiban viszonylag világosan megfogalmazzák.

Ezek közé tartozik például, hogy a szabad választás és hatalomváltás alkotja a demokrácia lényegét. Ebből következik, hogy a partvonalra tartanak a hatalom azon birtokosai, akik az ilyen elveket tudatosan kijátsszák, például azzal, hogy nekik megfelelő választójogi törvényeket barkácsolnak. Orbán Viktor esetében ez a helyzet. Az egykori disszidens és antikommunista a demokrácia határsértőjévé lett.

Esete megmutatja, hogy Magyarországot azért is kormányozzák olyan „hibásan” – ahogyan a kormányfő szépítve megfogalmazta –, mert a választók a parlamenti képviselők több mint kétharmadával, azaz eddig ismeretlen hatalombőséggel látták el. Ez nem tesz jót. A vélt mindenhatóság hajlamossá tesz a demokratikus visszaélésre. Belülről, Magyarországról az ilyen kisiklott alkotmányokat nehezen lehet megváltoztatni.

Amint az látható abból, ahogyan az európai kereszténydemokraták a botránnyal határos módon szépítik az orbáni atrocitásokat: végül a párthívek és pártbarátok mégiscsak kiesnek, mint a szükséges korrekció végrehajtói. És akkor az egyetlen politikai korrekciós szint az európai szint marad, a széles nyilvánosság előtti vita, amely most megtörtént.

Meg kell mondani, hogy az európai parlament ebben, mint alapkérdésekben már annyiszor, ezúttal is fontos vezető szerepet vállalt. Dicséretes, ha az EU-Bizottság egy év után végre reagált azzal, hogy kötelezettségszegési eljárást indított a magyar kormány elleni. De ez már így is túl későn történt. A problémás jogi helyzet már jó egy éve ismert volt.

A kormányoktól, az állam- és kormányfőktől meg a polgárok hiába várnak nyílt kritikát Európában. Az Európa Tanács hatalmasai is irtóznak a nyílt, világos szavaktól, és inkább párnázott ajtók mögött suttognak.

Tőlük Orbánnak nem kellett tartani. Csak a bizottság perrel való fenyegetése és az azt követő parlamenti vita hozta létre az a nyomást, amelyre szükség volt ahhoz, hogy Orbán engedjen. De meg kell hagyni: ő maga javasolta, hogy beszél az Európai Parlamentben, hogy magyarázatot adjon. Ez némi reményt ad. Így általában jó demokraták járnak el.

***

Der Spiegel: Orbán „hamar nacionalista tirádákra kapcsolt” - A Der Spiegel online kiadásában Fellépés az Európai parlament előtt – Orbán támadja bírálóit címmel közölte Keno Verseck írását. Orbán Viktor magyar kormányfő Strasbourgban: „Abszurd düh”

Valaminek a tárgyilagos megvitatása másképp néz ki: Orbán Viktor az Európai Parlamentben mérsékelt indítás után hamar nacionalista tirádákra kapcsolt. A magyar kormányfő beszéde a hazai özönséget célozta meg, és nem az első ilyen volt Strasbourgban.

Szerdán tulajdonképpen komoly és őszinte vitában ki akart állni az EU-Bizottság és az Európai Parlament kritikája elé. Legalábbis így hangzott saját bejelentése. A tervek szerint a demokratikus szabadságjogok magyarországi leépítéséről, a jogállam kiüresítéséről lett volna szó. Ám a magyar kormányfő, aki beszéde elején még kompromisszumkészséget jelzett, a végén már harciasnak, mindent jobban tudónak és megbékíthetetlennek mutatkozott. Bírálóinak „abszurd dühöt” vetett a szemére, s az ilyesmi „nem méltó Európához” – mondta. Védelmébe vette „a kereszténység és a család szellemét” az „Európai Parlament többségével szemben”. És végül odakiáltotta a képviselőknek Strasbourgban: „Magyarország ezeréves történelme alatt mindig a szabadságharcosok országa volt, az is marad, és ezért tiszteletet követelünk.”

Az EU-Bizottság egyből három eljárást indított Magyarország ellen az uniós jog megsértése miatt. A testület aggodalma szerint a központi bank, az adatvédelmi hatóság és az igazságszolgáltatás függetlensége nincs biztonságban az állami befolyástól. Ezért egy további figyelmeztető levelet is küldött Budapestre. „A problémákat könnyen és gyorsan meg lehet oldani” – mondta most Orbán a képviselőknek. Kész lépést tenni a bizottság felé, és tárgyalni a testület által követelt törvénymódosításokról – jelentette be.

Az előadás, amelyet a magyar kormányfő bemutatott, szinte azonos módon, szinte pontosan egy évvel ezelőtt, 2011. január 19-én már lezajlott egyszer. Akkor az éppen elfogadott magyar médiatörvényről volt szó, amellyel főleg az ország közszolgálati médiájában korlátozták a sajtószabadságot. Orbán a vita elején akkor is kompromisszumkészséget mutatott, de aztán záporoztak a képviselőkre a szemrehányások. Azt a fellépést is a hazai nyilvánosságnak szánta, „Egy férfi kiáll az országáért” jelszóval. Most szerdán Orbán ezt így fejezte ki Strasbourgban: „Magamra veszem a kritika össztüzét”.


Az országban egyre inkább csökken Orbán támogatottsága

Orbánnak sürgősen szüksége lenne otthon nagyobb népszerűségre. A felmérések szerint kormánya pártja népszerűsége gyors ütemben csökken, Magyarország gazdasági és szociális tekintetben rendkívül nehéz helyzetben van – az országot a fizetésképtelenség fenyegeti, ha nem kap jelentős hiteleket. „Ezért Orbán, a kormány és a pártja kifelé most a tárgyalókészséget hangsúlyozza. Tudatában vannak, hogy államcsőd fenyeget, és hogy megállapodásra kell jutniuk az EU-val és az IMF-fel. Másrészt azonban belföldön folytatják a ’szabadságharcos’ retorikát” – mondja Debreczeni József, Magyarország első számú publicistája, két Orbán-életrajz szerzője.

Kérdés, meddig elégszenek még meg ezzel a magyarok. Nem csupán a felmérések mutatják, hogy egyre több ember elégedetlen az ország helyzetével. Orbán olyan politikai útitársai is a magyar kormányfő bírálóivá váltak, mint Járai Zsigmond, a Nemzeti Bank volt elnöke. De ez nem minden: a magyar vállalkozók jelentős részét egyre jobban bosszantja az ország helyzetének alakulása.

Rolek Ferenc, a Budapest Bank igazgatója és a Munkáltatók és Gyáriparosok Országos Szövetségének (MGYOSZ) alelnöke „irányváltást” követel a magyar politikában. „Helyre kell állítanunk a kiszámíthatóságot, mind a magyar vállalkozók, mind a külföldi partnereink számára.” A MGYOSZ már hétfőn közleményben sürgette, hogy Magyarország gyorsan állapodjon meg az EU-val és az IMF-fel.

Figyelemre méltó bírálat, hiszen a magyar vállalkozók az Orbán-párt fő klientúrájának számítanak. 2002–2010 között, a szocialista-liberális koalíciós kormány idején a magyar cégek főnökei sokszor panaszkodtak arra, hogy Magyarországon előnyben részesülnek a külföldi bankok és nagyvállalatok. Éppen ezért Orbán és pártja egyik fő célja a hazai vállalkozók erősítése volt.


„Nem jobb, hanem még rosszabb napok jönnek”

A jelek szerint azonban a mostani kurzus sokak számára túl messzire megy. „A legtöbb magyar vállalkozó elbizonytalanodott, mert nem tudja, hová fejlődik az ország pénzügyi helyzete. Korrekciókra van szükség a gazdaságpolitikában, és több bizalom kell” – mondja Dávid Ferenc, a Vállalkozók Országos Szövetségének titkára. Igaz, az országban sok megfigyelő kétli, hogy ilyen korrekciókra sor kerül. „Orbán nem fogja hagyni, hogy valaki kidöntse hatalmi konstrukciójának támpilléreit. Ez számára elfogadhatatlan” – mondja Debreczeni József publicista.

Ezt így látja Lengyel László gazdaságkutató is. Már két nappal Orbán strasbourgi fellépése előtt azt írta egy esszében: „Már egészen lent vagyunk? Van remény? Bár azt mondhatnám, hogy van. De nem jobb, hanem még rosszabb napok következnek. Orbán és rendje az utolsó lehelletéig csapdosni fog maga körül.”



Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!