rss      tw      fb
Keres


         Andor Mihály

A négy éve elmúlt kerek öt év


         Fleck Zoltán

Levél galamusos barátainknak


         Lánczos Vera

Gyorsfénykép
 


         Lévai Júlia

Lehetne-e...


         Hanák András

A Galamus szurdok
 


         Krémer Frenc

A nemzeti elnyomás szomorúsága


         Lendvai L. Ferenc

A tiszta erkölcs, melly ha megvész…

Ez a kereszténység, nem (az a) kereszténység!


                  Haskó László


Divatba jött, a néhai Antall miniszterelnöknek tulajdonított mondás: „Keresztény Magyarországot akarok!”. Azt sem tudhatjuk biztosan, hogy valóban elhangzott-e, azt még kevésbé, hogy ő vajon  mit értett „keresztény Magyarország”-on? Tippeljünk!

Azt szerette volna, hogy csak keresztény, illetve keresztyén, más szavakkal: csak katolikus és (valamiféle) protestáns vallást vallók (valódi vagy színlelt „hívők”) lehessenek az ország teljes jogú polgárai? Vagyis a Horthy-éra volt-e az ideálja?

Lehetséges, de nem valószínű, ugyanis nem mutatott készséget az antiszemitizmusra, és „nemes konzervativizmusa” (sec. Göncz Árpád) mindenkor elválni látszott az értelmetlen irredentizmustól.  Márpedig az említett két ideológiai deviáció „egységesítette” Trianon után a magyar katolikusokat azokkal a protestánsokkal, akiknek a vallásalapítója (Luther, jó 400 éve, keresetlen természetességgel) Antikrisztusnak nevezte amazok (fél)istenként tisztelendőnek követelt pontifex maximusát, a római püspököt, az atyák atyját, azaz a Pápát. Nem volt véletlen tehát, hogy Nyugat-Európában (de kisebb mértékben Magyarországon és Erdélyben is) századokon át véres vallásháborúk dúltak, ártatlan emberek százezreire hozták a „sima” és a döghalált a katolikusok és a protestánsok ütközetei, „csak” azért, mert a pápisták „békésen” nem voltak képesek lemondani az államok világi befolyásolásáról, vagyis a pénzről. És, ha elűzték őket, próbálkoztak újra,(ld. ellenreformáció), Anglia, illetve más észak-európai országok, és Erdély (!) kivételével nem sikertelenül!

Nem kétséges, hogy a (minden választói támogatottságot nélkülöző, önmagát csak a katolikus egyház és a Fidesz összekötőjeként fenntartani tudó) KDNP-nek ez lenne a „keresztény Magyarország”. A „történelmi egyházak” (szent ég, micsoda csúsztatás!) és az állam újraegyesítése, akár Horthy alatt, természetesen a (gaz kommunista-kapitalista) zsidók nélkül.

Valószínűbbnek látszik, hogy Antall számára a szentistváni  keresztény Magyarország volt a példa. Géza fia Vajk egységes és egyetemes (katolikus) egyházba keresztelkedett be és keresztelte be népét. Teljesen egyértelmű, hogy ennek nem hitbéli, hanem politikai oka volt. I. István helyesen látta, hogy a letelepedett népek gazdasága fejlettebb, nagyobb népszaporulatot biztosít, ami nagyobb harci erőt, azaz biztos(abb nép- és ország-) fennmaradást eredményez. Természetesen – szó szerint! – tűzzel-vassal „terjesztette” (látszólag) a hitet, (valójában) az új gazdasági modellt, aminek a fenntarthatósága csak a tízparancsolatra (a keresztény erkölcsre) alapozott, (a kor és a „külföldi befektetők” igényeinek megfelelően igen szigorú) törvényeken nyugodhatott. I. István idegeneket („befektetőket”) befogadó politikája nem humanizmusán (amiről aligha beszélhetünk az ő idejében), hanem szigorúan gazdasági racionalitáson alapult. Nem minden alap nélkül érezhette magát a (romantikára hajlamos) történész Antall szentistváni feladat előtt. A pogány, a termelékenységből megbukott Kelet felől a keresztény, prosperáló Nyugat felé vinni a hazát jó mulatság, férfimunka lett volna – ha a sors ad Neki tízzel több évet, higgyük el, hogy sikerült volna!

Magam – mea culpa – nagyon nem kedveltem az első szabadon választott miniszterelnök stílusát, meg ateista is vagyok, mégis azt hiszem, ő volt Magyarország esélye, még akkor is, ha elveszíti a 94-es választást. Ha ő vezeti a jobboldali ellenzéket, és nem az elvtelen populista Orbán, (talán) nem hasad (örökre?) ketté az ország. Ha van rá ideje – mert lassan dolgozott – talán ki tudja alakítani azt a konzervatív, keresztény erkölcsiségű pártot, amely Nyugat-Európát tekinti mintának és partnernek, leleplezi és kirekeszti a (szelet vető és törvényszerűen vihart arató) szélsőjobbot, párbeszédre és kompromisszumokra kész, egyszóval: demokrata.

A Horthy féle, Orbán által újjáélesztett keresztény Magyarország és az európai modern kereszténység között lényegi különbség van: előbbi a (vak) hitet követeli, miközben óránként gátlástalanul szegi meg mind a tízparancsolatot, mind a krisztusi erkölcs tanait, ezen belül, különös kegyetlenséggel „gázol át” a Hegyi beszéden!

A modern (politikai) kereszténység elsősorban erkölcsiséget jelent. A (zsidó-) keresztény morálra alapozott törvények nyújtják a legkiterjedtebb emberi szabadságot, egyszersmind biztosítva az elérhető legbiztosabb társadalmi és (az ugyanazon etikai bázisra épülő) társadalmak közötti békét.



Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!


Másik Magyarország

Tóth Andrea
Ketyeg a szociális bomba

„Arról nem szól a fáma, hogy a kormányzat szerinti egységes elv mit jelent a szegények és a legszegényebbek számára, de az ismert előjelek nem sok jóval biztatnak.”

További cikkek a rovatból:
   - A másik Szentendre
   - „És kezdjünk újra tűrni és tanulni”
   - Bezzeg Abaújszántón „tarolt” a Fidesz

Izsák Jenő karikatúrái

Offtopic

A Hubble valaha készült legnagyobb képe: az Androméda

"A videó alapján némi fogalmunk lehet arról, mit jelent az, hogy az Androméda ezermilliárd csillagnak ad otthont."