Bolgár György interjúi a Galamusban - 2012. február 1.

• Nyomtatás

Részletek

2012. február 03. péntek, 03:29

Megbeszéljük

Bolgár György kérdései 2012. február elsejei műsorban

Mai műsorunkban megbeszéljük, hogy ma folytatódik a kormányellenes tüntetéshullám annak ellenére, hogy nemrégiben a kormánypárti felvonulás óriási tömegeket vonzott. Ma délután a régi Új Színház mellett búcsúdemonstrációt fognak rendezni, vasárnap délután a facebookon szerveződött Egymillióan a demokráciáért nevű szervezet úgynevezett „Békamenet Magyarországért” elnevezésű felvonulást tart. Többek között ezzel: „mi, felelős magyar állampolgárok, valljuk, hogy támogatjuk dicső kormányunk és hőn szeretett vezérünk politikáját és gazdasági szabadságharcát, melyet értünk vív.” A jövő héten pedig Orbán Viktor évértékelésére válaszul a 4K Negyedik Köztársaság Párt hirdette meg az emberek évértékelőjét. De ér-e valamit a sok különálló megmozdulás vagy csak az egységesnek volna értelme?

Másik témánk, hogy Schmitt Pál egy elnöki határozattal levetette a nevét és így kétségbevont doktori címét is az általa alapított érdeméremről. Vajon miért?

Mit szólnak ezenkívül ahhoz, hogy Fábry Sándor médiagazembernek nevezte a Kossuth-díjas írót, Parti Nagy Lajost, amiért a Népszavában bírálta a kormányt. Fábry a Heti Válaszban a Megbeszéljük műsorára is kitért. Méghozzá úgy, hogy szerinte a döntéshozók öngólt lőttek a klubrádiós frekvenciaüggyel, ugyanis „az összes vérnyomásproblémával küzdő jobbos öreglány Bolgár úrra gerjed. Hiszen tíz perc megbeszéljük után már csak azt kérded, hol osztják a fegyvert”. Ezek szerint kár, hogy a Klubrádió elhallgattatása után a jobbosoknak már nem fog kelleni a fegyver? Vagy miről beszél Fábry?

És végül beszéljük meg, hogy összeomlás előtt áll a Malév. Mekkora sokkot fog ez okozni az utasoknak és a légiközlekedésnek?

Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!

A mozgalom terveiről és az ellenzéki kerekasztalról
Kónya Péter a Magyar Szolidaritás Mozgalom társelnöke

Bolgár György: - A szervezet nevében benne van, hogy mozgalom, ám sokan sokszor felvetették – és legutóbb Ön is célzott rá, hogy ez nem lehetetlen –, hogy lesz-e párt a mozgalomból?

Kónya Péter: - Azt tudom mondani, hogy a mozgalom maga biztosan nem lesz párt. Ezt eldöntöttük már az alapításkor. Azt viszont nem tartjuk kizártnak, most elsődleges célunk, hogy az ellenzéki kerekasztalt összehozzuk, és ebben egyfajta katalizátor szerepet töltsön be a mozgalom. Ha az ellenzéki kerekasztal nem tudja betölteni azt a szerepét, hogy itt az ellenzéki erőket – legyenek ezek pártok, civil szervezetek vagy éppen mozgalmak, szakszervezetek – összefogja, erre nyilatkoztam én azt, hogy akkor a Magyar Szolidaritás Mozgalom mint önálló erő is kész lett és képes lesz arra, hogy az Orbán-kormányt leváltsa. Nyilván ahhoz, hogy egy parlamenti demokráciában ez megvalósulhasson, egy pártra van szükség. Akkor valószínűleg egy pártot fog alapítani a mozgalom, külön a mozgalom mellett, nem a mozgalom fog átalakulni párttá. Vagy éppen egy meglévő valamilyen párt mögé fog felsorakozni a mozgalom, amelynek a céljai azonosak és a programja azonos.

- Ennek ellenére ezek szerint nem mondtak le arról, hogy ezt az ellenzéki kerekasztalt megszervezzék, létrehozzák, bár az LMP szépen kifarolt a dologból. Próbálkozik az LMP-nél?

- Így van. Jávor Benedekkel már természetesen felvettem a kapcsolatot személyesen is, megbeszéltük, hogy jövő hét folyamán leülünk és tárgyalunk, hiszen mi mozgalomként nem akartunk beavatkozni és nyilván nem akarunk egyetlen párt ügyeibe sem beavatkozni. Éppen ezért megvártuk az LMP kongresszusát, hogy ott döntsenek különböző kérdésekről. Sajnálatosnak tartjuk egyébként, hogy az LMP kongresszusa úgy döntött, hogy nem kíván részt venni az ellenzéki kerekasztalban, úgy, hogy nem tudják, hogy milyen elképzelésünk van, egyáltalán hogyan kívánjuk működtetni, milyen céljai lennének ennek. Nyilvánvalóan most megkezdődnek egyfajta háttértárgyalások. Én egyébként bízom abban, hogy az LMP revideálni fogja a nézetét és részt fog venni az ellenzéki kerekasztal munkájában.

- Lehet, hogy ebben a szolidaritás mozgalomnak azért is kulcsszerepe van, mert a civil szervezetekkel való együttműködéstől az LMP nem zárkózott el. Önökre azt lehet mondani, hogy civil szervezet, hiszen most is hangsúlyozta, hogy nem lesz akkor sem párt belőle, ha valamiért majd szükségét érzik annak, hogy pártot csináljanak. De mint ezek szerint egy ütőképes, tüntetésszervezésre képes, érdekeket érvényesíteni képes vagy legalábbis képviselni képes civil szervezet, megszervezhetné ezt az ellenzéki kerekasztalt és az LMP-nek sem kellene elvesztenie az arcát. Hiszen azt mondhatja, hogy kérem szépen, egy civil szervezet meghívására és szervezésére jöttünk ide. Hogy ezen a kerekasztalon még részt vesznek más pártok is, az egy más dolog. Szeretjük őket vagy nem, de ellenzékiek és alapvetően demokraták, tehát ezzel nincs bajunk. Valami ilyen fajta kompromisszumban reménykedik Ön?

- Én azt gondolom, hogy mindenkinek látnia kell az új választójogi törvény alapján, hogy reális esélye az Orbán-kormány leváltásának akkor van, ha egy széleskörű összefogás létrejön. Nyilván ebben a pártok is és az LMP is – amelyik mondjuk az előző időszakban még nem létező párt volt – egyetért, hogy ez egy stratégiai kérdés, hogy mivel lehet inkább megszólítani a szavazókat. Ha valaki önálló erőként jelenik meg, vagy pedig egy széleskörű összefogásként. Én úgy gondolom, hogy a Magyar Szolidaritás Mozgalomnak önálló erőként is meg kell jelennie, tehát egy domináns önálló erőként, de szükség van egy egyfajta összefogásra is. Tehát a kettőt ötvözni kell. És nyilván a pártoknak is ebben kell gondolkodniuk.

- Ezek szerint tehát az ellenzéki kerekasztal szervezésének következő szakasza az lesz, hogy megpróbálja meggyőzni Jávor Benedeket, az LMP új frakcióvezetőjét arról, hogy mégse legyenek ennyire elutasítók.

- Nemcsak ez a következő szakasza, hiszen folyamatosan háttértárgyalásokban vagyunk a civil szervezetekkel, szakszervezetekkel, parlamenti pártokkal, demokratikus erőkkel és parlamenten kívüli pártokkal. Meghallgatnánk mindenkinek a véleményét, hogy ők hogyan képzelik el, ezeket összegeznénk és egy kompromisszumos javaslattal fogunk előállni a működtetésével kapcsolatban az ellenzéki kerekasztalnak. Hiszen azt gondoljuk, hogy fontos az, hogy ez valóban létrejöjjön és meg tudjuk határozni azokat a közös célokat, amik mentén el tudjuk kezdeni az érdemi munkát.

- Ami ennél akár konkrétabb is lehet itt a következő egy hétben, mert három-négy újabb ellenzéki demonstráció, tüntetés lesz. Van, amelyiket a 4K szervezi, Orbán Viktor évértékelőjére válaszul, van egy vasárnap délutáni, egy facebookos szervezés, nem békemenet, hanem egy paródia-ellentüntetés, ez van ma délután is. Közreműködik bármelyikben a szolidaritás mozgalom?

- Azt tudom mondani, hogy részt fogunk venni ezeken a tüntetéseken. A szervezésben nem vállaltunk szerepet, hiszen mi bejelentettük és arra készülünk gőzerővel, hogy március 10-én a Magyar Szolidaritás Mozgalom legnagyobb tüntetését tartsuk meg. Tehát mi erre fókuszálunk most, de természetesen ezeken a demonstrációkon is ott lesznek az aktivistáink, ki fogják fejezni azt, hogy valóban együtt vagyunk és közösen gondolkodunk ezekkel a szervezetekkel.

- Mert ugye az ellenzéki kerekasztal szép dolog és kellenek vezetők, akik megegyeznek egymással, hogy aztán legyenek tömegeik, amelyek követik őket, de azért a szervezés meg az együttműködés valószínűleg mégiscsak az alapoknál vagy a flaszteren kezdődik, ha ki kell menni valamilyen ügyben és tiltakozni vagy véleményt nyilvánítani.

- Ez teljesen így van.

- Akkor térjünk még egy pillanatra vissza oda, hogy esetleg párttá alakulnak. Érdekes munkamegosztás látszik kettejük között Árok Kornéllal, a másik társelnökkel. Hol az egyikük szerepel többet, hol a másik. De amikor az egyik, akkor a másik mintha visszavonulna. Ez esetleg valamiféle munkamegosztás vagy valamiféle konfliktus a vezetésben?

- Semmiféle konfliktus nincs a vezetésben. Én inkább munkamegosztásról beszélnék. Nyilván meg kell osztanunk a feladatot, rengeteget dolgozunk mind a ketten, és nem vagyunk teljesen összenőve, bár az emberek úgy kezelnek bennünket, mint egy sziámi ikerpárt. Nyilván mind a kettőnknek megvan a maga feladata és munkája ezen a mozgalmon belül is.

- Akkor a jelenből ugorjunk egy kicsit távolabbra a választásokra. Ugyanis Ön valahol megpendítette azt, hogy nem is biztos, hogy 2014-ben lesznek választások, mert nem elképzelhetetlen egy előrehozott választás. Ezt mire alapozza?

- Többféle forgatókönyv létezik nyilvánvalóan. Számolni kell azzal is egyébként, hogy az a fajta elhibázott gazdaságpolitika, aminek a hátrányait az emberek most kezdik el érezni, és gyakorlatilag az a fajta demokráciadeficit, ami ma kialakult Magyarországon, eljuttathatja őket egy olyan elégedetlenségi hullámhoz, amely adott esetben kikényszeríthet egy előrehozott választást. Illetve azt sem lehet kizárni, hogy a Fidesznek is van hasonló forgatókönyve arra, hogy adott esetben ők kezdeményeznek egy előrehozott választást, hiszen az látszik, hogy rohamosan csökken a népszerűségük. Most még van esélyük arra, hogy egy egyszerű többséget megnyerhetnek adott esetben a választásokon, illetve legitimálni tudják azt a fajta alaptörvényt és az ahhoz csatlakozó sarkalatos törvényeket, amelyet az emberek nagy része jelen pillanatban nem tart legitimnek vagy legalábbis elfogadhatónak. Azonban, ha egy ilyen egyszerű többséggel megnyernének egy választást, akkor nyilván egyfajta legitimációját éreznék annak a tevékenységnek, amit az elmúlt időszakban folytattak. Tehát nem lehet kizárni azt sem, hogy a Fidesz önmaga kezdeményez előrehozott választást.

- Sőt, vannak olyan becslések, számítások, amelyek szerint akár a szavazatok egyharmadával is vagy akörüli aránnyal a Fidesz még kétharmados többséget is szerezhetne a választásokon, ha az ellenzék szétforgácsolva, egyenként indul ezen.

- Igen, ezért is tartjuk fontosnak az összefogást. Az teljesen egyértelmű, a választási matematika azt kívánja meg, hogy az ellenzéki erőknek választókörzetenként egy jelöltet kell indítaniuk és fel kell hogy sorakozzon mögéjük mindenki. Mert ha itt elaprózódnak a jelöltek illetve a szavazatok, akkor nincs esély arra, hogy a jelenlegi Orbán-kormányt, amelyik megpróbálja teljes mértékben törvényekkel bebetonozni magát, le tudjuk váltani.

- Arra gondoltak, hogy ezen az ellenzéki kerekasztalon mondjuk előállnak egy konkrét tervvel, hogy ha váratlanul a Fidesz-kormány egy elővágással kihirdeti az előrehozott választásokat, akkor ne kelljen az alapokról vagy az alapoknál kezdeni, hanem legyen valamiféle tervük arra, hogy ezek az ellenzéki erők hogyan, milyen feltételekkel, milyen módon készülhetnének együtt egy előrehozott választásra. Vagyis, hogy ne kezdődjék el egy nagy reménytelen veszekedés, civakodás, huzakodás, hanem mégiscsak legyen valamilyen menetrend vagy terv arra, hogy az ellenzéki erők hogyan foghatnának össze. Mert ha csak általánosságban próbálnak összefogásról beszélni, akkor abszolút váratlanul és készületlenül érné Önöket ez a fajta fideszes húzás.

- Teljesen egyértelmű, hogy kétféle forgatókönyvvel kell dolgoznunk, és nem véletlen egyébként, hogy a szolidaritás mozgalom sürgeti az ellenzéki kerekasztal összehívását. Hiszen egyértelmű, hogy mindkét forgatókönyvvel készülni kell és az is egyértelmű, hogy az az érdekünk, most is azt gondolom, hogy az ország érdeke is az, hogy ha adott esetben előrehozott választások lesznek, akkor az ne érjen bennünket felkészületlenül. Tehát nyilvánvaló, hogy lesz egy minimum programja az ellenzéki kerekasztalnak, ami adott esetben sürgősséggel is bevezethető, és nyilván, ha nem lesznek előrehozott választások, akkor tudunk készülni és egy bővebb programot tudunk kidolgozni.

- Azt nyilatkozta valahol, hogy már tízezer támogatója van a szolidaritás mozgalomnak. Ez mit jelent? Tagjai is a mozgalomnak? Milyen módon lehet ehhez a mozgalomhoz csatlakozni?

- Igen, azt tudom mondani, hogy közel tízezres a létszámunk. Több mint kétszáz településen van most már helyi szervezetünk, tehát valóban országos mozgalommá váltunk. És azt tapasztaljuk az országot járva, hogy rendkívül népszerű a Magyar Szolidaritás Mozgalom. Nagyon nagy reményekkel és elvárással vannak az emberek a mozgalom iránt. Az látszik, hogy abban bíznak, hogy a Magyar Szolidaritás Mozgalom lehet az az új erő, amely egy új és jobb Magyarország megteremtésére képes lehet. Bíznak az emberek ebben és hisznek abban, hogy valóban ilyen lesz.

- Mégis mit akarnak Önöktől? Mit mond ez a tízezer ember, akivel ezek szerint szinte személyesen találkoztak, akár Ön, akár a többi szolidaritás vezetői, hiszen végig kellett járni ezt a kétszáz települést. Találkoztak azokkal, akik szimpatizáltak Önökkel. Mit mondtak, mit akarnak? Pénzt, kiszámíthatóságot, demokráciát? Normális körülményeket? Vagy kevesebb Fideszt? Mi a fő követelés? Mi a fő elvárás?

- Én azt hiszem, hogy a legfőbb elvárás az, hogy ne kelljen félniük ebben az országban, hogy végre helyreálljon a demokrácia. Ezek az alapvető elvárások. Nyilván az emberek reálisan látják azt, hogy egyik pillanatról a másikra a gazdaságot nem lehet helyreállítani. De azt jogosan várják el, hogy a demokratikus intézményrendszert és a jogállamot helyreállítsuk. És én azt érzem egy picit az emberekben, hogy ellentétben az eddigi választásokkal, egyfajta türelemmel is lesznek az emberek az iránt, hogy nem kell nekik itt csodákat ígérni és azonnali jobb életet, hanem sokkal fontosabb az, hogy megszűnjön az a fajta félelem, kiszolgáltatottság, ami most az emberekben rendkívüli módon érezhető. Nyilván valamilyen módon meg kell állítani azt a mélyrepülést, amiben a gazdaság van, és el kell indítani egyfajta fejlődés felé. Ez nem fog egyik napról a másikra menni, tehát mi nem kívánunk olyan ígéreteket tenni, amit nem tudunk megvalósítani, de reális célokkal és reális programmal fogunk előállni hamarosan.

Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!

A kormány melletti állásfoglalásukról
Náray-Szabó Gábor, a Professzorok Battyhányi Körének volt elnöke, jelenleg tagja

Bolgár György: - Kiadtak egy állásfoglalást az Írószövetséggel és a Magyar Művészeti Akadémiával együtt, és ebben kijelentik, hogy a jelenlegi magyar kormány nem csorbította a demokratikus alapjogokat, ellentétben azzal, amit a világsajtóban lehet olvasni, és ez a mostani kormány továbbra is élvezi a többség bizalmát. Mire alapozzák mindezt?

Náray-Szabó Gábor: - Az utóbbit mondjuk a békemenetre, mert elég sokan voltunk ott. Azért az jelent valamit, ha ennyi ember kimegy, az még több támogatót jelent.

- Ez sokat jelent kétségtelenül. Sokan voltak ott, többen, mint mondjuk az ellenzéki tüntetéseken. De hogy a többség volna?

- A Népszabadság azt írta, hogy ilyen nagy megmozdulás nem volt a rendszerváltozás óta.

- Akkor a Népszabadság is elfelejtette, hogy 2002-ben az első Orbán-kormány működésének végén kétmillióan voltak a Kossuth téren.

- Igen, ott volt vita a számok fölött, de valaki azt mondta, hogy nem annyian voltak, csak hétszázezren. Ha a mostanival összevetem, akkor lehet vitatkozni, de nem érdemes.

- Még a Belügyminisztérium is csak nagyon barátian négyszázezernek minősítette. De mindegy is, hogy ez most száz volt vagy négyszáz, sokan voltak, ez biztos. 2002 óta biztos hogy a legtöbben voltak az utcán. De ez még mindig nem a többség. Sokan voltak, mondjuk többen, mint az ellenzéki tüntetéseken, de a többséget nem igazolják a közvélemény-kutatások.

- Azért azok is igazolják, mert ha megnézem, mondjuk a Szonda Ipsosét, akkor ott is az van, hogy a teljes népesség körében – most nem tudom pontosan a számokat – 18-25 százalék a Fidesz támogatottsága.

- Az a kisebbség. A teljes népesség ugyanis a maradék 75 százalék.

- Az igaz, csak aki nem nyilvánít véleményt – illetőleg majd az igazi véleménynyilvánítás az urnáknál lesz két és fél év múlva –, az ne formáljon arra igényt, hogy a véleményét figyelembe vegyék.

- Akkor még mindig ennél maradva és kötve az ebet a karóhoz, azért ezek a legutóbbi közvéleménykutatások azt mutatják, hogy az ellenzéki pártok – bár beletartozik sajnos a Jobbik is –, összességükben több szavazatot, legalábbis elvi szavazatot tudhatnak maguk mögött, mint a kormánypártok.

- Ez így van. Ez azért nem jelenti azt, hogy a kormánypárt nem a legerősebb.

- Na, így pontos. A kormánypárt ma a legerősebb párt. Ez igaz.

- Igen, és ez azt jelenti, hogy ha nem bírná a többség bizalmát, akkor leváltanák, akkor előrehozott választásokat kéne szervezni.

- Miért kéne? Erre nincs példa a világon szinte sehol. Egy kormány kitölti általában a parlamenti ciklusát még akkor is, ha közben elveszíti a választók bizalmát. Még a választáson 2014-ben visszanyerhetné, ha addig elvesztené.

- Igen. Majd az ítélet az 2014-ben jön.

- Igen. Tehát azt mondanám, hogy bár sokak bizalmát élvezi a kormány kétségtelenül, de a többségét nem. Tehát ezzel én az Önök helyében nem érvelnék.

- Én nem tartom ezt olyan lényegesnek, hogy most itt precíz számokat próbáljunk előhozni, mert visszatérek ahhoz az előző megállapításomhoz, hogy aki kinyilvánítja a véleményét, azok között biztos hogy a többség a jobboldalt támogatja. Akik meg passzivitásba vonulnak, mert ugye nem nyilatkoznak, hogy mi van, hogy van, azok várnak, és egyelőre úgy gondolják, hogy a helyzet nem olyan, hogy nekik véleményt kelljen nyilvánítani.

- De ez a mondat akkor pontos, ha a jobboldalhoz a Jobbikot is odaszámoljuk, mert azzal együtt van meg a többség.

- Nem. Ne számoljuk oda.

- Én is azt szeretném, ha nem számolnánk oda.

- Én is.

- Jó, akkor ebben legalább megegyeztünk. A másik fontos megállapításuk azonban az, hogy a jelenlegi magyar kormány nem csorbította a demokratikus alapjogokat. Ezt mire alapozzák?

- Arra, hogy ha megnézzük magát az Alaptörvényt, a különböző sarkalatos törvényeket, akkor végső soron kaptak bőven konkrét politikai kifogásokat. De jogi kifogásokat egyelőre nem tudom, hogy kaptak volna.

- Az Európa Tanács ezzel foglalkozó szakértő Velencei Bizottsága majdnem harminc oldalon sorolta fel jogi kifogásait, ugyanis az csupa jogász professzorból áll.

- De voltak tudomásom szerint kifogásaik a médiatörvénnyel kapcsolatban, azokat be is vitték és módosították is ennek megfelelően a törvényt.

- Kétségtelen módosították, de azóta sok egyéb kifogás vetődött fel, többek között – hogy magunkra mutogassak ujjal itt a rádióban – a Klubrádió frekvenciájának az oda nem ítélése miatt. Ezt ugyanis sokan úgy értelmezték a világban és itthon is, hogy ez egy szándékos elhallgattatása az egyetlen kormánnyal szemben kritikus rádiós hangnak.

- Na de most szól a Klubrádió. Éppen azt hallgatják a kedves hallgatók.

- Most igen, csak éppen a frekvenciaengedélyünk február 7-én lejár. Az a jövő héten lesz.

- De azért fognak maradni további frekvenciák is tudomásom szerint.

- Hol?

- Vidéken talán. Balatonfüreden, nem?

- Balatonfüred az talán már nincs is. De mondjuk marad Debrecenben és Kecskeméten. De most komolyan gondolja, hogy akkor hirtelen mi leszünk a Klubrádió Kecskeméten és Debrecenben anélkül, hogy a leghallgatottabb, legtöbb emberhez eljutó alapbázisunk, alapfrekvenciánk működne?  Ez gyakorlatilag kivihetetlen és nem működhet.

- Ebben igaza van, viszont akkor én Önt idézném. Két évvel ezelőtt azt mondta, hogy nyerjen a legjobb. Tehát a legtöbbet fizető, legtöbbet ajánló pályázó kapja meg a frekvenciát és sajnos a Klubrádió nem ajánlott eleget.

- De ez nem egy olyanfajta tender, ahol a legtöbbet ajánló nyer, az ugyanis csak egy feltétel a sok között. Én azt is mondtam abban az Ön által idézettben, hogy aki a legjobb feltételeket ajánlja. A feltételek között van például program, üzleti terv, hogy értékelik azt a programot, hogy milyen műsort állít össze. De nem tudunk nyerni egy olyan pályázaton, ahol a médiahatóság a legnagyobb pontokat annak adja, aki nem beszélő rádiót, hanem zenei rádiót fog csinálni. Megnyerhettük volna a pályázatot, ha zenei rádiót akarunk csinálni. De mi nem zenélni akarunk, hanem beszélni.

- Ez már műsorpolitika kérdése.

- Persze hogy műsorpolitika kérdése, de a mi létünk szűnik meg azzal, ha most hirtelen operát vagy könnyűzenét sugároznánk. Az nem Klubrádió.

- De azért közben lehetne híreket illetve kommentárokat is mondani. Nem?

- Lehetne, de mi ebben a műsorban nemcsak híreket, sőt alapjában nem híreket és kommentárokat mondunk, hanem beszélgetünk, interjúkat készítünk, erre épül a rádió. Nem? Egy olyan fajta rádió, amely közéleti, politikai, kulturális, gazdasági kérdésekkel foglalkozik, a legkülönbözőbb műsorokkal. Mint mondjuk egy közszolgálati Kossuth rádió, ez egy közszolgálati jellegű magánadó.

- Igen, de akkor azt várta volna el, hogy kvázi a Klubrádió testére szabják a pályázatot?

- Nem. Azt vártam volna el, hogy egy olyan frekvenciát, amelyet ez a rádió egyre nagyobb hallgatottsággal az elmúlt tíz évben használt, ne változtassák meg nem tudom milyen okból – illetve tudom sajnos –, nem tudom milyen ürüggyel zeneire, mert ez csak azt jelentheti, hogy nem akarják többet hallgatni a szöveget. Hát miért akarják ezt a szöveget elhallgattatni Ön szerint?

- Nem hiszem, hogy el akarnák hallgattatni. Számomra nem teljesen követhető a helyzet, mert a precíz kiírási feltételeket nem ismerem. Össze kéne hasonlítani.

- Az kaphatta a legtöbb pontot, aki hatvan százaléknál többet ajánlott a programjában zenéből. Ez azt jelenti, hogy a műsor legalább kétharmada zene kell, hogy legyen.

- De nem ez volt a döntő.

- De. Ez volt a döntő, ezen három pontot vesztettünk és összességében egy ponttal maradtunk alul. Ha ez nem lett volna a zenei rádió számára kedvező, akkor két ponttal mi nyerünk.

- Viszont ha többet ajánlanak, akkor meg esetleg öt ponttal nyernek. Mármint több forintot.

- Igen. Egyrészt nem tudom, hogy akkor nem ajánlott volna-e többet a másik.

- Az már nem lehet.

- A másik pedig az, hogy egy beszélgetős rádió működtetése sokkal többe kerül, mint egy zenei rádió. Sokkal több embert kell alkalmazni, nagyobbak a kiadások. Egy ilyen rádió kevésbé hoz profitot, mint egy zenei rádió. Tehát eleve ezzel a hendikeppel indulunk.

- Úgy hallottam, hogy a hallgatók, akik szeretik a Klubrádiót, összedobtak egy elég jelentős összeget.

- De mit gondol, hogy miért? Egyrészt azért, mert szeretik, és ezt mondjuk illene egy médiahatóságnak is figyelembe venni. Ha a hallgatók ennyire elkötelezettek a rádió iránt, az mellettünk szóló érv, és nem az, hogy ha ennyi pénzetek van, fizessétek ki. Az a baj, hogy azért kellett a hallgatókhoz fordulni, mert például az összes állami hirdetésünk egyszer csak elszállt a semmibe.

- Igen. Volt ilyen eset például a polgárok házában is, ahol a nyugdíjas nénikék ezer forintonként rakták össze a teljes költséget. Tehát van ilyen.

- Ez kétségtelen, de ez mégiscsak egy rádió, amely százezrekhez szól és érdekes módon ezeknek a százezreknek úgy látszik a lottózás nem fontos, mert itt nem hirdetik a lottót. Máshol meg igen. Jobboldali érzelműeknek jó, ha felhívják a figyelmét arra, hogy lottózni jó. Bal és liberális érzelműeknek nem kell.

- Megspórolják a pénzüket, csak zárójelben mondom.

- Igen. Látja ez is egy megközelítés, igen. Szóval ez csak egy mellékes példa volt arra, hogy a médiaszabadsággal azért van néhány probléma. Nemcsak az a néhány pont, hanem elkezdte az Európai Unió is vizsgálni a magyar médiatörvényt részleteiben. Az Európa Tanács felszólította a magyar kormányt, hogy ebben az ügyben is kérjen tőlük segítséget, tanácsot, vizsgálatot. Az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet ugyancsak azt kérte a magyar kormánytól, hogy médiaügyekben is kérjen szakértői véleményt, tanácsot tőlük. Minden európai szervezet azt mondja, hogy ez így nincs rendben.

- De mondom, korrigáltak.

- Nem, mert ezt azóta mondták. Az elmúlt hetekben mondták.

- Az elmúlt hetek kampányát nem tudom, hogy kívánja-e elemezni vagy sem, mert itt akkor elég komoly vita alakulhat ki.

- Az nem baj. Mi a vitákért vagyunk.

- Viszont én azt mondanám, hogy ettől még a demokrácia nem sérült. Mindenki elmondhatja a véleményét.

- De ha megszűnik a frekvenciánk, akkor nem mondhatjuk el. Magunkban persze füstölöghetünk, de az nem olyan hatásos, mintha két-háromszáz, ötszáz ezer ember előtt tesszük.

- Ezer lehetőség van. A Facebooktól kezdve – ami egészen modern és a fiatalokat fogja meg –, a különböző tévécsatornákig, a nyomtatott sajtóig.

- De miért akarná a kormány éppen a rádiót korlátozni? Miért akar minket a Facebookra kergetni? Miért nem az a normális dolog, hogy egy demokráciában legyen mondjuk az ellenzéki hangnak is megszólalási lehetősége?

- Hiszen van.

- Hol?

- Ez az egy eset a Klubrádióval nem a magyar demokrácia állapotát tükrözi.

- Mondok egy másik média esetet. Érdekes módon a közszolgálati televízióban egymást érték a botrányok az elmúlt hónapokban. Ez nem azt jelenti, hogy korlátozzák a médiaszabadságot?

- De mindenki ismeri ezeket a történeteket.

- Még szép.

- Van, aki felháborodik van, van aki meg mit tudom én somolyog egyet rajta.

- De gondolom, azért a jobboldali professzorok körében sem vált ki ez olyan nagy somolygást vagy egyetértést, hogy a Legfelsőbb Bíróság volt elnökét egyszerűen csak kitörlik a képből, mert valakinek nem tetszik. És erre utasítást lehet adni, üvöltözni lehet, mégsem történik az égvilágon semmi.

- De történik, elküldtek egy pár embert.

- De csak azután, miután valakik elkezdtek éhségsztrájkolni és óriási botrány lett belőle.

- Mert ez is a demokrácia egyik eszköze.

- Éhségsztrájkolni még szabad. De talán nem ez a normális. Nem az a normális, ha a közszolgálati adókon nagyjából kiegyensúlyozottan, pártatlanul próbálnak meg működni?

- Mint a BBC például, ami állítólag ugyancsak megváltozott az elmúlt években.

- Én rendszeresen figyelem és azt kell mondanom, hogy nagyon kritikus tud lenni a kormánnyal szemben és ilyen botrányok még csak véletlenül se esnek meg a BBC-nél. De térjünk akkor át egyéb kérdésekre. Azt mondja, nem csorbultak a demokratikus alapjogok. Például az Alkotmánybíróság jogait, hatáskörét jelentős mértékben csorbították. Az igazságszolgáltatás önigazgatását, úgy, ahogy van, eltörölték, és ráadásul egyetlen személy kezébe és hatáskörébe tették az igazságügyi szolgáltatási irányítás minden lehetőségét és semmiféle kontroll nincs fölötte. Senki bele nem szólhat.

- Az igazságszolgáltatásnál pont az a lényeg, hogy független legyen a kormányzattól, nem?

- Igen, kétségtelen, de ha a kormányzat kinevez valakit oda, aki aztán lényegében elmozdíthatatlan, és érdekes módon ez a valaki még ráadásul nagyon szoros személyi kapcsolatokat ápol a miniszterelnökkel, akkor az embernek legalábbis meglehetős gyanúi támadnak.

- De azért mégiscsak a testülete irányelveit fogja követni. Hiába a barátja akárkinek, neki kötelessége, hogy képviselje a bírói testületet. És a bírói testület egésze független kíván maradni a kormányzattól, mint eddig is.

- Csak éppen beleszólása nem lesz semmibe. Ugyanis nincs olyan bírói testület, amely bármit megvétózhatna vagy bármibe olyan módon beleszólhatna, hogy azt a bírói hivatal elnöke köteles lenne figyelembe venni. Korábban az önigazgatásban, ebben az Országos Igazságszolgáltatási Tanácsban bírók is részt vettek, a kormányzat is részt vett, politikusok is részt vettek és aztán jól, rosszul valamiféle döntő vélemény vagy álláspont kialakult. Most senki nem szólhat bele semmibe, nota bene a kormány sem formálisan. Ez azt jelenti, hogy a mostani kormány nem szólhat bele formailag, de tegyük fel, hogy az ő embere van az élen ezen a csúcspozíción, és a következő kormány, ha egy következő választás után az kerül hatalomra, nem szólhat bele semmibe, mert egy ember fogja irányítani akár a bírók, akár a kormányzat beleszólása nélkül.

- Én csak azt állítom, hogy egy testületet egy ember nem tud irányítani, tehát mindig a testületből felé áramló lehetőségek, szándékok, képességek döntik el, hogy mit mond az az első ember. Még a legkeményebb diktátor Észak-Koreában sem képes a népét úgy irányítani, ahogy ő akarja.

- De ettől még az az észak-koreai diktatúra bizony nagyon súlyos emberi jogokat lábbal tipró diktatúra. Még ha nem képes is mindenre.

- Igen, csakhogy ez nem így fog megvalósulni a bírói testületnél, mert a bírói testület demokratikus érzelmű, már megfelelő évtizedek alatt szerzett tapasztalata alapján nem fogja hagyni az elnökét, hogy arra menjen, amerre az egész testület nem akar menni.

- Attól az egy embertől fog függni az egyes bírók előmenetele, kinevezése, áthelyezése és senkinek semmi beleszólása ebbe bele nem lesz.

- Ebben nem értünk egyet, mert nyilvánvaló lehetnek függőségek, mindig vannak ilyen, olyan, amolyan függőségek. Ezerféle van. A demokráciának pontosan az az egyik nagy problémája manapság, hogy a demokratikus intézmények függenek például a nemzetközi sajtótól, a sajtó tulajdonosaitól, mert a manipuláció olyan módszer, ami a demokrácián keresztül fejti ki hatását. Legyen az áldásos vagy káros. Ezerféle befolyásnak vannak kitéve, nemcsak a bírók, hanem mindenki más. E között kell megtalálni a helyes utat.

- De vajon a helyes utat keresi-e a kormány? Nem a demokratikus szabadságjogok szisztematikus korlátozásáról van-e szó attól kezdve, hogy a parlamenten huszonnégy óra alatt keresztül lehet verni egy törvényt, úgy, hogy összesen húsz perc hozzászólási joga marad az ellenzéknek, odáig, hogy a munka világában megszűntek az egyeztetések, munkáltatók, munkavállalók és a kormány között, mert a kormány eltörölte ezt az Országos Érdekegyeztető Tanácsot? Odáig, hogy a közszolgálatban lehetetlenné vált praktikusan a sztrájk, vagy odáig, hogy a magánnyugdíjpénztári vagyont lényegében zsarolással elvették azoktól az emberektől, akik úgy érezték, hogy nincs más megoldás nyitva számukra, mint visszatérni az állami nyugdíjrendszerbe, hiszen különben azt kockáztatják, hogy elvesztik az állami nyugdíjat. Ez nem a demokratikus szabadságjogok alapjogok korlátozása?

- A huszonnégy órás törvényeknek mi sem örülünk, mert nem lehet alaposan ennyi idő alatt törvényt áttekinteni és megfontolni. Ráadásul még szavazni is róla. Abban bízunk, hogy a nagy hajrá után azért fokozatosan ki fog terjedni hosszabb időre és a precizitás lesz a jellemző a törvénykezésre. Mert az hosszútávon hoz előnyöket. A magánnyugdíjpénztárral kapcsolatban meg hadd mondjam el, ez most az én magánvéleményem, de eléggé erőteljes, hogy én a nyugdíjamat az állam kezébe biztosabbnak tartom, tudniillik az állam vezetőire én is leadok egy szavazatot. Tehát, hogy ha valami baj van, akkor az én szavazatom is számít, hogy ez ne történjen meg. Ha magánkézben van és csak a profit uralja a pénztárt vagy akármi mást, akkor csak az számít, hogy belőlem ennyit lehet kiszedni vagy annyit lehet kiszedni.

- Ezt nevezik kapitalizmusnak mellesleg, és úgy tudom, hogy a kapitalizmus és a szabad piac még ennek a kormánynak is valamiféle alapelve volt, legalábbis eddig. Mert az új Alaptörvényben a magántulajdon szentsége már nincsen benne. De ezzel még akár egyet is lehetne érteni, hogy a professzor úr is nyilván sokak mások a nyugdíjukat nagyobb biztonságban látják az államnál. De ha a lehetőség megadatik arra, hogy visszalépjenek, mint ahogy az elmúlt években is megnyitották sokak számára ezt a lehetőséget, az egy dolog, azt lehet mondani, rendben. De ha arra kényszerítik a túlnyomó többséget, hogy lépj vissza, különben elveszíted az állami nyugdíjadat is, az már zsarolás, az már nem a szabad választás lehetősége, hanem az emberek visszakényszerítése az államhoz.

- De azért ez ellen olyan borzasztóan nagy tiltakozás nem volt. Vagy legalábbis valami volt, de nem túlságosan nagy.

- De attól, hogy az emberek nem ismerik fel feltétlenül az érdekeiket, még a jogaikat súlyosan korlátozták. Nem új jogokat teremtettek meg számukra, hanem elvettek tőlük valamit.

- Előfordul a demokráciában, hogy a választók nem ismerik fel az érdekeiket. Ezért mondta Churchill, hogy a demokrácia borzasztó, de ennél jobbat még nem találtak ki.

- De éppen ezt a borzasztó, de ennél jobbat még nem találtak ki rendszert látják sokan korlátozva Magyarországon, mert a kormány ahelyett, hogy a jogokat bővítené, szisztematikusan korlátozza vagy veszi el az emberektől. Mint például a magánnyugdíjpénztár esetében is.

- Én abban bízom, hogy a félelmeik megalapozatlanok lesznek, mert nekem az a benyomásom, hogy itt mindig csak félelmekről van szó.

- Ez már tény, ez a háromezer milliárd elszállt.

- De attól konkrét anyagi hátrányba nem tudom, hogy kerültek-e akárhányan.

- Nem, mert ez akkor fog kiderülni, amikor vagy kapnak állami nyugdíjat, vagy nem. Vagy annyit kapnak, amire most számítanak, vagy kevesebbet.

- Ne járjunk úgy, mint az Enron alkalmazottai pár évvel ezelőtt, amikor csődbe ment a cég. Csalárd csődbe és elveszett a teljes nyugdíjuk.

- Ne járjunk úgy, de én abban reménykedem, hogy még akár a kormánnyal szimpatizáló professzorok is több kritikai szemlélettel és több aggállyal figyelik azt, ami az országban zajlik, és úgy próbálják megközelíteni a kormány politikáját és úgy próbálják meg őket védeni, hogy közben figyelmeztetik is őket, hogy talán nem ebbe az irányban kellene a megoldást keresni, mert ennek nagyon sok, nagyon rosszul értelmezhető és hátrányos következménye lesz.

- Megtörtént, mert a felsőoktatási törvénnyel kapcsolatban kiadtunk egy nyilatkozatot, ha megnézi a honlapunkon, akkor látja, hogy ott bizonyos kritikát is megfogalmaztunk.

- Látja, az oktatást még csak nem is említettem, pedig az is a nagyon furcsa és nem feltétlenül a demokráciát erősítő központosítás irányába halad öles léptekkel.

- Ott a lényeg véleményem szerint a minőség és a munka. A hallgatóknak, a tanároknak is többet kell dolgozni mint eddig.

- Önállóság nélkül?

- Az önállóság attól függ, hogy mire irányul. Tudniillik ha arra irányul, hogy önállóan megpróbáljuk egymást közt elosztani a pénzt, és azért nem teljesítünk, az nem biztos, hogy jó önállóság. Most ez a bizonyos kis rásegítés arra, hogy a diák azt mondja, hogy amíg én nem dolgozom rendesen, addig esetleg fizetnem kell, segíthet abban, hogy jobb minőség álljon elő a felsőoktatásban.

Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!

• < Előző
• Következő >