rss      tw      fb
Keres

Hic Rhodus, hic salta!



Tisztújítás kezdődött a Magyar Szocialista Pártban. Boldog békeidőkben  – ha vannak egyáltalán ilyenek – egy politikai párt soros, előre eltervezett, felmenő rendszerű vezetőválasztása nem kell különösebb közfigyelmet kapjon. Ám a mai, leginkább a „szellemi polgárháború” szavaival jellemezhető közéleti viszonyaink közepette a 2010-ben súlyos vereséget szenvedett MSZP tisztújítása tartalmazhat – és kell is tartalmazzon! – a baloldal, a szocialista mozgalom javára, népszerűségének és támogatottságának növelésére vonatkozó üzeneteket.

A párt megyei, budapesti és országos vezetői közül fognak ugyanis kikerülni azok a frontemberek, akik a következő választásokon – legkésőbb 2014-ben, de mit lehet tudni – meg fogják jeleníteni a Magyar Szocialista Pártot. Méghozzá nemcsak az országos nagypolitikában, hanem a helyi szinteken is. Ők lesznek kulcspozícióban, amikor a kialakulóban lévő demokratikus ellenzéki tömb koncepciójáról és jelöltjeiről kell majd dönteni, de többségükben ők lesznek az MSZP jelöltségére esélyes személyek is, ha a demokratikus ellenzéki összefogás meghiúsulna. A mai állapotok alapján az előbbi az Orbán-rezsim bukását és a IV. Köztársaság megteremtésének történelmi esélyét jelenti, a szükséges egyéni közéleti karriereket is érintő kompromisszumokkal együtt, míg a második változattól mindössze néhány ellenzéki mandátumot, parlamenti képviselőséget lehet várni Orbanisztán virtuális demokráciájában. Ezért a mostani tisztújítás nem egy szimpla feladat- és pozícióelosztás, hanem több annál: olyan – országos és helyi – stratégiai posztokról van szó, amelynek betöltői az adott esetben nemcsak személyes ambícióikat, hanem esetleg sikeres közéleti karrierjüket, eddigi önkormányzati vagy parlamenti mandátumukat is fel kell majd áldozzák a demokratikus erők győzelméért. Az MSZP mostani tisztújítása ezért a két év múlva esedékes történelmi feladatról is szól, s a párton belüli döntéseket már ma is ennek alapján kell meghozni.

2010-ben a tragikus bukás után jelentős változások történtek az MSZP országos vezetésében. A  megújult testület öröksége – főleg a politikai körülmények és a gátlástalan politikai ellenfél miatt, de a „vert sereg” apátiája miatt is – az elképzelhetőnél is nehezebb volt. A párt elnöksége az újjászervezés feladatainak egy részével megbirkózott, más, nem kevésbé fontos – például szervezeti és etikai – teendők viszont maradnak bőven az új felállású vezetésre is.

A 2010. évi tisztújítás látványos volt ugyan a párt legfelsőbb szintjén, ám a megyei-fővárosi garnitúrák gyakorlatilag „bennragadtak” a pozícióban. Az akkori tisztújítási folyamat még az önkormányzati választásokat megelőző időre esett, s ez lehetőséget adott arra, hogy a választási kockázatokra való hivatkozással a helyi pártvezetőségek kibekkeljék a váltást. Az önkormányzati választások után viszont nem volt a pártban tisztújítás, s a 2010 őszén „elért” eredmények személyi konzekvenciáinak levonása így akkor elmaradt. Erre csak most, 2012-ben nyílik lehetőség, ám időközben – támaszkodva az MSZP-n belül is működő amnéziára –, a másfél évvel ezelőtt vesztes helyi vezetők az esetek egy részében sikerrel retusálták korábbi kudarcuk foltjait.

Különösen így van ez a fővárosban, ahol Hagyó Miklós árnyéka azokra is rávetül, akik esetleg sem részesei, sem együttműködői nem voltak a volt főpolgármester-helyettes és bukott pártpotentát zavaros üzleti és politikai ügyeinek, pártbéli machinációinak, ám túlzott közelségük, vagy inkább elhatárolódásuk mindmáig feltűnő és zavaró hiánya legalábbis kétségeket kell támasszon irántuk. „Az MSZP megújításának alapvető feltétele, hogy szakítson a hatalombrókerekkel, a lista- és kvóta-manipulátorokkal” – fogalmaztam meg 2010 májusában, s állításom érvényét ma is vallom. Nem generációs, hanem minőségi váltást sürgettem: „A méltatlanná vált, a kompromittálódott, a megfáradt vagy politikai teljesítményt felmutatni nem tudó vezetőktől és testületi delegáltaktól az alapszervezetekben és középszinten is meg kell válni, s helyettük felkészült, energikus, a köz bizalmának megszerzésére képes vezetőket kell választani”. „Szakítani kell azzal a gyakorlattal, hogy a testületek összetételét érdek- és véleménycsoportok pillanatnyi alkuja, személyi mutyija határozza meg: a testületi tagságot és a vezetők kiválasztását a jelöltek személyes politikai képessége és teljesítménye, s nem utolsó sorban az általuk vallott és vállalt politikai program kell megalapozza” – írtam az akkori Kongresszusra készülve.

Képesség és teljesítmény, minden bizonnyal ma is ez a két kulcsszó. De mindkettőt megfelelő kontextusban kell érteni: nem a belső hatalomtechnikai eszközök érvényesítésére való képességről és nem az MSZP-n belüli „teljesítményről” van szó. Kutyapecér intellektusú pártbéli „anyagokkal” a közéleti porondon nem lehet érvényesülni: a valós politikai teljesítményt a szövetségessel való együttműködésre való alkalmasság és a közös ellenféllel szembeni sikeres fellépés képessége jelenti.


Hic salta – flickr/sirwat

Ezért az MSZP tagságának, azaz a jövendő helyi és országos vezetőségeket megválasztóknak csak egyetlen szempont lebeghet a szemük előtt: alkalmatlanok a párttisztségekre mindazok, akik a politikai győzelemre és a demokratikus erők ehhez szükséges kompromisszumára alkalmatlanok; és különösen alkalmatlanok azok, akik számára mindennél fontosabb lenne egy „előkelő második hellyel” járó ellenzéki mandátum Orbanisztán parlamentjében vagy a helyi önkormányzatokban.

Ha az MSZP a soron következő tisztújítása során nem tud jelentős, minőségi követelményeket érvényesítő változásokat felmutatni, ha Budapesten és másutt hatalomtechnikusok, önjelölt akarnokok vagy zsarolható politikai businessmanek kezébe teszi le a jövőjét, akkor nem csak arra nem lesz esélye, hogy az Orbán-rezsimmel szembenálló mozgalmak vezető ereje legyen, hanem az is kétségessé válik, hogy a kialakuló demokratikus összefogás résztvevői egyáltalán elfogadják-e partnernek. Az ellenforradalmi kurzus leváltásában csak egy etikailag támadhatatlan, politikailag felkészült és a győzelemre szervezett baloldali mozgalom lehet sikeres. A most induló tisztújítási folyamatnak ez kell legyen az alapvető szempontja.

Hic Rhodus, hic salta!



Lázár András mérnök-közgazdász


Korábban a Galamusban:

Aggályos elemek
Reflexiók egy reflexióra



Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!