rss      tw      fb
Keres

Bolgár György interjúi a Galamusban - 2012. február 3.

Alaptörvényes ítélet adóügyben
Angyal József okleveles adószakértő


Bolgár György:
- Azt hallottam, hogy volt egy olyan bírósági ügye a közelmúltban, amiben a bíróság az új alaptörvény rendelkezéseire hivatkozva nem annyira az ügyben releváns jogszabálynak megfelelően, hanem az alaptörvény egyik kitételének megfelelően döntött, azt mondván, hogy az alaptörvény szerint azt kell feltételezni, hogy a józan észnek és a közjónak megfelelő erkölcsös és gazdaságos célt szolgálnak a jogszabályok. Úgyhogy ők ezt a bizonyos erkölcsöt tartják a legfontosabbnak, és nem annyira azt, hogy ez a bizonyos jogszabály, amelynek az iránymutatását kellene követni, mennyiben lett betartva, vagy mennyiben nem. Nem tudom, hogy jól foglaltam-e össze az ügyet, de azt kérem mindenesetre, hogy mondja el, hogy egyáltalán miről van szó, hogy aztán eljuthassunk eddig a meglehetősen érdekes bírósági következtetésig.

Angyal József: - Először is, én is sokat hallottam arról, hogy az új alaptörvény aggályos az alkotmányjogászok szerint, én viszont most egy egész konkrét gyakorlati példán keresztül szembesültem ezzel, és én sem akartam először hinni a szememnek, hogy ez van a 28. cikkben, pedig ez van. A következő történt. Az üzletszerű ingóértékesítésekkel, leegyszerűsítve a Vaterás értékesítésekkel elég sokat foglalkoztam, és sok szakcikket írtam arról, hogy szerintem az adóhatóság egy téves jogértelmezést folytat.

- A Vatera egy ilyen internetes aukciós portál, ugye?

- Egy aukciós portál, ahol tulajdonképpen a használt dolgokat adják el. Azt el kell mondani, hogy elsősorban olyanok, akik gyeden vannak otthon vagy munkanélküliek, egy kis kereset-kiegészítésként. Az adóhatóság erre rászállt, és elkezdte ellenőrizni ezt a tevékenységet, ami önmagában helyes. 2004-ben szabályozták az üzletszerűség fogalmát a törvényben, de akkor még elég pongyolán azt mondták, hogy gazdasági tevékenység. Az adóhatóság erre a 2004-es törvényszövegre építi a megállapításait, csakhogy az Alkotmánybíróság ezt nem találta megfelelőnek, és 2005-ben a jogalkotó újraszabályozta ezt, és azt mondta, hogy akkor üzletszerű csak a tevékenység, ha valaki szabályszerűen bejelentkezett, adószámot kért, és az áfalevonási joga is megnyílik. Az az érdekesség az ügyben, hogy amit kifejtettem szakmai munkát, azt elfogadta a jogalkotó, 2012-től változik a jogszabály, és valóban visszaállítja a jogalkotó a 2004-es szabályokat. De jelenleg, illetve 2011-ben még a 2005-ös szabályok voltak érvényben. És én most egy nagyon merész következtetést fogok tenni, itt tulajdonképpen a bíróság azt mondta ki, hogy ha az felel meg a józan észnek, a közjónak, hogy inkább a 2004-es változatát használjuk az szja-törvénynek, és ne a 2005-öst, akkor ez megfelel a alaptörvénynek...

-… Pedig 2011-ben a 2005-ös jogszabály volt érvényben.

- Így van, ami pontosan meghatározta az üzletszerűség fogalmát. Ha ezt továbbvisszük, és elfogadjuk ezt a bírósági ítéletet, ami remélem, egyébként a Kúriánál meg fog bukni, akkor odáig eljuthatunk, hogy nem kell alkalmazni az egykulcsos adót, illetve nem kell alkalmazni az adójóváírás megszüntetését. Miért? Mert az egykulcsos adó bevezetése nem felel meg a józan észnek, a közjónak nem megfelelő, nem erkölcsös, nem gazdaságos célt szolgál, hiszen ötszázmilliárdos lukat okozott a költségvetésben, az emberek nyolcvan százaléka rosszul jár vele. Tehát akkor nyugodtan mondhatjuk ebből a bírósági ítéletből kiindulva, hogy ne a 2012-es adójogszabályokat alkalmazzuk, hanem mondjuk a 2009-eseket. Tehát itt nem törvényértelmezésről volt szó. Egyébként mondjuk el, hogy Kopinja Mária jegyzi ezt a ítéletet. Nyilvánosak az ítéletek, neki ezért majd helyt kell állnia a Kúriánál. Tulajdonképpen ő azt mondta ki, hogy az adóhatóság jogszerűen alkalmazza a törvénynek egy már hatályban nem lévő korábbi, 2004-es állapotát, a 2005-öst nem.

- És az adóhatóság milyen alapon választotta ki a saját szempontjából előnyösebbnek látszó 2004-est? Mit mondtak, hogy miért? Csak?

- Azért, mert a 2004-es jogszabály még nem fogalmazza meg pontosan, hogy mi is az, hogy üzletszerű, és benne van a bírósági ítéletben is, hogy ők úgy gondolják, hogy ilyenkor a szó köznapi jelentését kell alapul venni. Erre mondta az Alkotmánybíróság, hogy ez lehetőséget ad az adóhatóság önkényes jogértelmezésére, ezért is szabályozta pontosan újra 2005-ben a jogalkotó az üzletszerűség fogalmát, ahol már pontosan meghatározta. Tehát az adóhatóság azt mondja, hogy akkor üzletszerű, ha rendszeres és gyakori. Mondok egy példát, valaki eladja a nagypapa bélyeggyűjteményét, van benne ezer darab bélyeg, ha ezeket eladja mondjuk ötszáz tételben, akkor az adóhatóság értelmezése szerint ez már rendszeres, gyakori, tehát üzletszerű.

- Pedig az is elképzelhető, hogy az unoka nem akarja az egészet, mert nem fűződik hozzá ilyen-olyan érdeke vagy érzelmi kötődése. Azt mondja, hogy most szükségem van pénzre, eladok belőle tízet, aztán a következő hónapban is eladok húszat. Ez elég életszerűnek hangzik. Bár biztos van olyan, aki adót akar elkerülni, nem kétlem.

- Így van. Tehát tulajdonképpen azért, mert néhányan visszaélnek az adójogszabályokkal, nem a kollektív bűnösség elve érvényesül. Akkor mindenkinél szankcionáljuk, mert tulajdonképpen ilyenkor az történik, azért az adóvonzatát is nézzük, azt mondja az adóhatóság, hogy üzletszerű. Akkor ez nem ingóértékesítés, amikor egy huszonöt százalékos nyereséget tételez föl a jogalkotó, hanem azt mondja, hogy kilencven százalék nyereség képződött rajta, ráteszi az áfát, illetve még huszonhét százalék tehót is.

- Kilencven százalék nyereség? Ezt mi alapján állapítják meg?

- Jó kérdés. Annyira nem felel meg ez a józan észnek, a közjónak, az erkölcsös gazdálkodási célnak, hogy most, bár 2012-től visszaállította a jogalkotó a 2004-es szabályokat, de a költségelszámolás tekintetében meghagyta az ingóértékesítés szabályait. Tehát, ha nem rendelkezünk számlával például a nagypapa bélyeggyűjteményéről, akkor hetvenöt százalékos költségtartalmat, azaz huszonöt százalékos nyereséget kell feltételezni. Tehát maga a jogalkotó sem méltányolta az adóhatóságnak ezt a tevékenységét, ezért is hajmeresztő ez a bírósági ítélet. Ez nagyon messzire mutat, és én most egy konkrét példán keresztül szembetaláltam magam Magyarország alaptörvényével, és csak ámulok és bámulok, s azt kell, hogy mondjam, hogy megalapozottak voltak azok az alkotmányjogászi kifogások, amelyek felmerültek ezzel az alaptörvénnyel szemben.

- Nagyon jó példát mondott erre, hogy akkor az egykulcsos adóval kapcsolatban is az egyik bírónak mondjuk az lesz az erkölcsös, hogy egykulcsos adó van, mert az arányos, mindenkire ugyanaz a tizenhat százalék érvényes, a másik bíró értelmezése meg az lesz, hogy felfogása szerint az az erkölcsös, ha a kiskeresetű csak tizenhat százalékot fizet, ámde a nagykeresetű fizet harminckettőt. És volt olyan jogszabály is, ha nem is tizenhat, de tizenhét vagy tizennyolc százalékra annak idején, sőt még volt olyan is, hogy a minimálbér adómentes volt, és ő azt a jogszabályt veszi alapul. De ezek szerint az alaptörvény olyan kaput nyit ki, ami óriásira tárul, egészen korlátlan értelmezési lehetőséget ad a bírónak, csak éppen a törvényhez nem kell alkalmazkodnia.

- Így van, pontosan, mert akkor tegyük fel a kérdést, ki fogja megmondani azt, hogy a jogszabály mikor felel meg a józan észnek, mi az, hogy közjó, mi az, hogy erkölcsös és gazdaságos cél? Ugye említettem, hogy ha egy adóintézkedésnél az egykulcsos ötszázmilliárdos lyukat üt a költségvetésen, az biztos nem gazdaságos célt szolgál. Egy adójóváírás eltörlése, ami sok millió embernek keresetcsökkenést jelent, megfelel a közjónak, az erkölcsös magatartásnak?! Tehát innentől kezdve tulajdonképpen az alaptörvény a jogállamiságot helyezi hatályon kívül, nem tudok mást mondani, mert én mint gyakorló adózási szakember azt mondom, hogy nem tudom értelmezni az alkotmánynak ezt a cikkelyét, nem tudom, hogy a gyakorlatban ez mit jelent. A bíróság ítélete alapján azt mondom, hogy ezek után úgy dönt a bíróság, ahogyan éppen akar, bal lábbal kelt fel, jobb lábbal kelt fel, ez határozza meg, hogy szerinte aznap mi a közjó, mi a józan ész, mi a gazdaságos cél.

- Hát elég hajmeresztő!



Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!