rss      tw      fb
Keres

Ááh, közük nincs a neonácikhoz!






Most, hogy már mérvadó személyek, és parlamenti tisztségekkel is rendelkeznek, a neonácik az oroszlán barlangjába is bemerészkednek, így magától értetődő, hogy a jobbikos Gyöngyösi Márton egy izraeli lapban relativizálja a holokausztot és nácizza le magát Izraelt.

Az sem különösebb újdonság, hogy a nácizmussal foglalkozó külföldi szakemberek tisztán látják: a Fidesz egyfajta „álcázott szélsőjobb”, amely náci-ügyben konszolidált pártnak mutatja magát a naiv nyugat-európaiak előtt, a The Jerusalem Postban idézett Dávid Kac pontos megfogalmazása szerint „annak érdekében, hogy egy mélységesen demokráciaellenes, antiszemita és a fasizmust magasztaló politikát űzhessen”. Igen, a megfogalmazás a fasizmust illetően sem túloz, hiszen az ugyan igaz, hogy a Fidesz tudatosan és célirányosan nem fasiszta, de az is igaz, hogy a hatalomhoz való viszonya igen nagy részben azonos a fasizmuséval, a harcközpontúságtól a vezér-elvig.

Eddig tehát, mondhatnám, halálosan unalmas az egész. Na jó, egy kis színt visz a történetbe, és tekintsük üdítő újdonságnak, hogy a KÜM most határozottan elítéli a jobbikos politikust, és hangsúlyozza, hogy „hazánk a Holokauszt-tagadás minden formáját visszautasítja”. Ám ahogy haladunk a nyilatkozatuk szövegében, úgy érzékeljük, hogy azért szépen csak visszaszivárognak a megszokott, ismerős dolgok. Először is az, hogy még egy ilyen kiélezett helyzetben sem képesek egyértelmű gondolatokat megfogalmazni. A konszenzuális „egyedi” vagy „sajátos” helyett náluk „példa nélküli népirtás” a holokauszt jellemzője, ami még csak-csak, de a tényszerű „elpusztították” helyett úgy áll ott a „pusztulása” szó, mintha a zsidóság Magyarországon egy természeti katasztrófának esett volna áldozatul. Ez a kormány még olyankor sem képes elismerni jobboldali elődei felelősségét, amikor már kés van a torkán. Azután pedig ott a Kereszténydemokrata Néppárt nyilatkozata is, amelynek megfogalmazásához végképp nem találtak gondolkodni képes személyt: az ő szövegük szerint országunkban nemcsak vallási, hanem nemzeti és etnikai felekezetek is vannak! („Magyarországnak tudatnia kell a világgal, hogy nálunk, Európa szívében minden nemzeti, etnikai, vallási felekezet tagja szabadon, megbecsülten és félelem nélkül élhet” – írják. ) Nemzeti és etnikai kisebbségek viszont ezek szerint nem léteznek, így azután szabadok és megbecsültek sem lehetnek mifelénk.

És persze hamar megérkezünk a legjellemzőbb, unalomig ismert gondolathoz, ahhoz, amely szerint aki a kormányt bírálja, az az egész magyarság támadója: „A Külügyminisztérium vezetése egyúttal kategorikusan visszautasít minden olyan sanda szándékoktól vezérelt, az utóbbi idők magyarellenes hisztériát keltő propagandájába illeszkedő rossz szándékú próbálkozást…” – ezzel kezdődik a mondat (kiemelés tőlem), amely majd a magyar kormányzat és a szélsőjobb politikájának összemosása ellen tiltakozik. Egyfelől ékes bizonyítékául annak, hogy ha létezik eszme, amelyhez a Fidesznek mindennél mélyebben és reflexszerűen van köze, akkor az éppen a totalitárius, egyszersmind fasiszta felfogás, amely szerint az állam és annak képviselője, a kormány és a Vezér teljes egészében azonos az ország – mint tudjuk, morális és spirituális egységben újraegyesült – népével. És amely szerint a Vezér vagy a kormány kritizálása teljes egészében azonos az ország, a nép, a nemzet kritizálásával. Sőt, a megtámadásával. Másfelől ékes bizonyítékául annak is, hogy igazán most sem az érdekli, vajon visszanyeri-e mindazok bizalmát, akikben az általa vezetett ország politikai állapota gyanakvást keltett. Az érdekli, hogy ismét görcsösen bizonyítsa az itthoni híveinek: nyugi, nincs itt semmi gond, csak folyton az áskálódás, a magyarellenes hisztériakeltés, attól néz ki úgy mindig, mintha bajok lennének, pedig csupán arról van szó, hogy az egész világ összeesküszik az ellenünkre. Mi vagyunk a világ mártírjai.

Csak tudnám, kitől várják, hogy végre megszánjon és fölemeljen minket, ebben a hatalmas nagyságunkat vesztő, végtelen kicsinységünkben és elesettségünkben! Amelyben álló nap csak porlunk, mint a szikla, a népek harcától zajló tengeren. Az a rossz érzésem van, hogy egy dologban nem hazudtak: ezek tényleg az Istentől várják.

(Lévai Júlia)



Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!