rss      tw      fb
Keres

Bolgár György interjúi a Galamusban - 2010. május 25.

Parragh László, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara elnöke


Bolgár György:
- Nem tudom, hogy ez pályája csúcsának számít-e, mindenesetre bekerült az új magyar kormány programjába az a megállapodás, amelyet Orbán Viktorral írt alá néhány hónappal ezelőtt. Ez mennyire érintette meg Önt, mennyire tartja ezt fontos dolognak?

Parragh László: - Én azt tartom fontosnak, hogy kezd kirajzolódni egy folyamat, hiszen annakidején megállapodtunk azokban a fő pontokban, amelyeken szerintünk változtatni kellene a gazdaságpolitikában. Ezeket a gondolatokat egy közös nyilatkozattal ki is adtuk. Most pedig láthatóan következetesen bekerültek ezek a kormányprogramba, illetőleg korábban a Fidesz választási programjába. Most pedig úgy látom, egy technikai egyszerűsítéssel bekerült a mi teljes anyagunk. Ez számunkra azt jelzi, hogy a kormány komolyan gondolja ezeket az intézkedéseket. Persze ezek általános megfogalmazások, úgyhogy a tartalmi része majd akkor fog kiderülni, amikor jogszabályok szintjén lefordítják.

- Jó, hogy Ön mondta, hogy általános megfogalmazások. Bár nem kell hozzá különösebb bátorság, hiszen az elmúlt hetek és napok kommentárjai azt igazolják, hogy akár a választási program, akár a most bemutatott kormányprogram még mindig - elsősorban a gazdasági területen - általánosságokat tartalmaz. Amikor Önnek alkalma volt Orbán Viktorral személyesen is tárgyalni, akkor nem mentek túl ezeken az általánosságokon, vagy Matolcsy Györggyel? Hiszen mégiscsak a részletekben rejlik az ördög is, meg az angyal is, azt mondanám.

- Én úgy látom a beszélgetésekből, hogy nagyon konkrét lépésekre készül a következő kormányzat, aminek most az előkészítése zajlik. Az időzítést tekintve, azt hiszem, hogy nyár közepén már sok mindent fogunk látni.

- Ön már sejti, hogy mit?

- Sokfélét hallottam. Aztán, hogy mi mellett teszik le voksukat a politikusok, azt én nem tudom megmondani. Mindenesetre az irányokról már sokat sejtek.

- Akkor valamit mondjon az irányokról! Nem akarom abba a kényelmetlen helyzetbe hozni, hogy mondja el azokat a konkrétumokat, amiket hallott, és amikből esetleg nem lesz semmi. És azt sem akarom, hogy más helyett beszéljen, végül is nem az Ön kompetenciája, hanem a kormányé lesz. De az irányokról talán tud nekünk mondani valamit.

- Lényegében az irányok vannak leírva. A bürokrácia csökkentése, az adók átrendezése, esetenként csökkentése, a gazdasági növekedés erősítése, az Európai Uniós források átcsoportosítása. Úgy látom, hogy ezek programszinten kezdenek megjelenni.

- De ezt akárki mondhatta volna. Szerintem az előző szakértői kormány, és előtte a szocialista, azelőtt meg a szocialista-szabad demokrata kormány is, mindegyik a gazdasági növekedést is akarta, az egyensúlyt is akarta, és a bürokráciát is csökkenteni akarta. Ezek olyan célok, amelyek mögött akár nemzeti közmegegyezést is föl lehet tételezni, hiszen mindenkinek jók. A kérdés az, hogy hogyan jutunk el odáig, milyen eszközökkel, milyen módszerekkel, kinek lesz ez előnyös, és kinek lesz hátrányos?

- Attól függ, hogy melyik szelvényt vesszük. Ha mondjuk a foglalkoztatást nézzük, akkor azt gondolom, hogy ebben az ügyben nagyon sok konkrét eszköz létezik. Mi magunk egyébként közel 200 javaslattal éltünk arról, hogy mit kellene tenni ezen a területen, az élőmunka terhek csökkentésétől kezdve, a munkaerő-piaci eszközök aktívabb felhasználásán át, az adminisztrációs terhek csökkentésén keresztül bizonyos élőmunkaigényes ágazatok prioritásként való kijelöléséig.

– A mai parlamenti bizottsági meghallgatáson Matolcsy György, a gazdasági csúcsminiszter arról beszélt, hogy a jövedelmeket és a munkát terhelő adókat valóban csökkenteni szeretnék. A tudósítások alapján azonban mondott olyat, amit én még nem hallottam, és nem is igazán tudom értelmezni. Azt mondta, hogy a fogyasztási típusú adókat, viszont ennek megfelelően vagy ennek ellentételezéseképpen növelni kéne. De hova lehetne növelni? Huszonöt százalékos az áfa.

- Nem hallottam ezt a nyilatkozatot, mert egész nap úton voltam, de valóban nehezen tudom elképzelni, hogy fogyasztási típusú adónál érdemi emelkedésre volna lehetőség. Hiszen a jövedéki adókat tekintve nagyon ki van feszítve az ország, ahogy az áfát nézve is a legdrágábbak vagyunk a térségben. De hangsúlyozom, nem hallottam ezt a nyilatkozatot.

- Arról is lehetett olvasni, hallani általánosságban, hogy jó volna a kamatok csökkentése, hiszen olcsóbb hitelhez kellene juttatni a pénzszűkében lévő vállalkozókat. Matolcsy György ma megnevezett egy konkrét számot is, szerinte a nemzeti banki alapkamatnak 4,5 százaléknak kellene lennie. Tudjuk, hogy a helyzet a világban is napról napra változik, úgyhogy nincsenek örökérvényű számok, de olyan óriási változás volna ez a mostani 5,25 százalékos alapkamathoz képest?

- Ezt megint most hallom először, eddig nem találkoztam ezzel a számmal. Így első hallásra azt hiszem, hogy ebből inkább az következik, hogy az irányt kellene folytatni, vagyis a további kamatcsökkentés irányába kellene menni. Mindeközben a jegybanktól azt halljuk, hogy a kamatcsökkentési politikának egyelőre vége van. Én inkább ezt sejtem a dolog mögött, de Matolcsy urat vagy Simor urat kellene erről megkérdezni.

- Ha azt az Önök által sok éve hangoztatott követelményt nézzük, hogy csökkentsék az állami bürokráciát, az állami hivatalokban dolgozók, a közigazgatásban és a közszférában dolgozók létszámát - és Önök akár 200 ezer fős csökkentést is el tudtak képzelni a korábbiakban -, akkor az a kérdés, hogy vajon alkalmas lesz-e arra a versenyszféra, hogy ennyi embert fölszívjon a következő 1-2 évben? Hiszen ha egymillióval akarják növelni a munkahelyek számát, akkor ahhoz - legalábbis az elején - ellenkező módon járul hozzá a közszférában dolgozók nagy létszámú elbocsátása.

- Én pontosan értem ezt az érvelést, és sok embertől hallottam már. Talán megbocsát nekem, ha azt mondom, hogy ez egy álságos érvelés. Nem Önnek szól a megjegyzés, hanem az érvelésnek. Ugyanis én azt gondolom, hogy ez az érvelés olyan munkahelyek mellett áll ki, amelyek nem értéktermelők. És ezeknek a munkahelyeknek a hosszú távon való fönntartása semmiképp sem lehetséges anélkül, hogy a versenyképesség ne sérülne. Biztos vagyok benne, hogy meg kell találni, és meg lehet találni annak a módját, hogy a reálszférában elhelyezkedjenek ezek az emberek. Megjegyezném, hogy a 90-es években, amikor Magyarországon a legmagasabb volt a munkanélküliség - majdnem olyan magas, mint most -, akkor 850 ezer ember vesztette el az állását az ipari városokban, a reálszférában. És akkor nem nagyon foglalkozott azzal senki, hogy majd hol fognak ők munkahelyet találni. A piac ilyen helyeztet teremtett. A keleti piacok összeomlása és a nyugatiak hiánya ilyen helyeztet teremtett. Tehát én azt gondolom, hogy az egyedüli helyes irány ezeknek a szükségszerű lépéseknek a megtétele. És ezzel párhuzamosan olyan képzéseket, átképzéseknek kell elindítani, amelyek esélyt adnak ezeknek az embereknek az elhelyezkedésre.

- Mivel azt mondja, hogy a mai nap folyamán úton volt, és nem figyelte az eseményeket, nyilván azt sem hallotta vagy olvasta, hogy az egyik tekintélyes külföldi elemző cég máris kommentálta Matolcsy kijelentéseit. Ez a cég azt mondta, hogy Magyarország ismét a legveszélyeztetettebb országok közé kerülhet, ha a kormány valóban föllazítja az eddigi szigorú költségvetési politikát. Márpedig éppen ennek a jelei kezdenek egyre markánsabban látszani. Nem gondolja, hogy éppen a gazdasági kibontakozást, a növekedést veszélyeztetik azzal, ha hirtelen lazítanak a szigoron?

- Én nem értenék egyet egy hirtelen lazítással. Mindig nagyon határozottan és világosan megfogalmaztuk az álláspontunkat, a gazdaság számára a növekedés és az egyensúly volna az optimális, és ez a cél. Az egyensúlyi célokat föladni nem szabad, mert az rövidtávon növekedéssel járhat, hosszútávon azonban nagyon súlyos károkat okozhat. Ugyanakkor a növekedési célokra a meglévő, nagyon szűk erőforrásokból amennyit lehet, át kell csoportosítani. Ezért feszegetjük évek óta az Európai Uniós források átcsoportosítását, hiszen ezek külső források. Ezért mondjuk nagyon régóta azt, hogy belső erőforrásaink is vannak. Természetesen a belső erőforrások átcsoportosításának vannak olyan leágazásai, ahonnan ezeket, ha elveszik, akkor ott érdeksérelem merül fel. De ezek közgazdasági alaptézisek. Aki egy kicsikét ismeri ezeket a szabályokat, az tudja, hogy rövidtávon ezekből ki lehet lépni, azonban középtávon már komoly károkat okoz.

- Már csak erről az Európai Uniós forrásátcsoportosításról szeretném kérdezni Önt. Ez ugyanis sokszor elhangzik, és elsőre még egy laikus számára is nagyon kézenfekvő, próbálják olyasmire költeni a pénzt, ami jobban megmozgatja a magyar gazdaságot. De konkrétan mi helyett kellene, hova átcsoportosítani? Tudna példát mondani?

- Persze! Maradjunk laikus szinten. A török idők óta nem volt Magyarországon olyan várépítési hullám, mint amilyen mostanában van. Kapásból a siklósi vár, a komáromi vár, a kőszegi Jurisics-vár és a szigligeti vár felújítása, 10 milliárdos nagyságrendet jelent. Ha ezt a pénzt technológiafejlesztésre, versenyképességben való felzárkózásra, olyan berendezések megvásárlására fordítanánk, amik az adott cég piacra jutását segítik, akkor erősödne az export és csökkenne az import. Ezeknek már középtávon lehetne érezni a hatásait, még akkor is, ha ez most nagyon nehéz feladat. Hiszen szinte még mindig egy dekonjunkturális időszakban vagyunk, és recesszióban nagyon nehéz rávenni bárkit is, hogy fejlesszen. De már látszik a recesszió vége, következésképpen a gépi és az építőipari beruházások növekedésével lehet számolni, vagyis erre a területre érdemes pénzeket átcsoportosítani. És ez csak egyetlen példa, de szívesen sorolok még az alternatív energiafejlesztéstől, a transzport vagy logisztikafejlesztéseken át, egészen a rekreációig bezárólag bármit.

- De ha a várépítésektől elviszik a pénzt, annak az idegenforgalom is kárát látja, meg azok az építőipari vállalkozások is, amelyek újjáépítik a várakat. Mert azok is embereket foglalkoztatnak, és építőipari tevékenységet végeznek.

- Vegyük a dolgot ketté! Az építőipari cégek esetében valóban van egy egyszeri GDP-növekedés, ami megszűnik, ahogy a tevékenység, a kivitelezés befejeződött, hiszen nincsen további húzóhatása. Ami a turizmus fejlesztését illeti, szerintem egyrészt prioritások mentén tovább lehet vinni, hiszen ezt mi magunk is mondjuk - csak nem várépítésről beszélünk -, másrészt pedig a gazdaság meglódulása, megmozdulása az adóbevételek növekedésével jár együtt. Tehát mi nem azt mondjuk, hogy azok a közösségi beruházások, amelyek várépítés, dísztér fölújítás, díszkivilágítás megépítésében jelennek meg, azok rosszak. Ezek jó beruházások a mindennapi élet szempontjából, életminőség szempontjából. De ezek egy fejlett ország logikájával való pénzköltést jelentenek, és nem egy felzárkózó ország logikáját mutatják.


Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!

Izsák Jenő karikatúrái