Orbán-beszéd a női szívben


Én nem tudom, nem lehetne ezt valahogy másképp megoldani? Hát nem elég, hogy nekem, aki a sminkem legkisebb lazulására is figyelek, nehogy kiessek az ünnepi állapotból, percekig kellett várnom a beszéd végén, hogy kimásszon a helyéről előttem az a sok-sok tehén?! Most meg itt a ruhatár előtt kell ácsorognunk. Mintha ugyanolyan közönséges senkik lennénk, mint akármelyik bunkó, akinek soha nem jut ilyen hatalmas élmény. Persze azok meg se értenék, ha jutna nekik. Mi meg, akik a beavatottak vagyunk, ahelyett, hogy ünnepélyes, egyenes tartással elvonulnánk a kijárathoz, úgy toporgunk itt, mint akik tálcáért állnak sorba a menzán.

Na jó, ott kinn azután már biztosan rendesen mennek a dolgok, a rendőrök, legalábbis remélem, gondoskodnak róla, hogy szabad elvonulásunk legyen, vagy mit is beszélek, szóval hogy a prosztók zavaró jelenléte nélkül haladhassunk el a gépjárműveinkig. Bezzeg régen, ha hó volt és sár, a nőket az ölükben vitték ki a férfiak a hintókig, vagy a köpenyüket terítették a lábuk elé – jesszusom! Nem váltottam ki a Mydetont a Béla derekára, na majd ebből is lesz este otthon egy jó kis cirkusz.

Miért nem lehet valahogy elegánsabban intézni ezt a ruhatár dolgot? És micsoda bűz van. Ez itt mellettem egy egész flakont nyomott magára az Escape-jéből. Velem akar talán versenyezni? Ahhoz korábban kelj fel, kisanyám, és különben is: hol vagyunk már ettől a divattól? Az enyém Celine Dion!

Jaj, hát nem is láttam, hogy itt vagytok, na mit szóltok hozzá? Hát az tényleg fantasztikus volt! Fan-tasz-tikus, mennyire tehetséges ez az ember! És az a sok példabeszéde! Ha-ha, hogy „aki lónak állt, az húzzon”! Hogy ez mennyire igaz! Hát mit mondjak: nagyon! És ahogyan beszél, beszél, hogy közben mindig vannak azok az isteni jó képek a szövegében! Én nem is tudom, honnan veszi ezeket, egyáltalán hogy jut az eszébe neki? Egy csoda, komolyan mondom, egy csoda! Én ilyet soha nem tudnék kitalálni, pedig mindig ötös voltam fogalmazásból.

Emlékeztek arra a pergőtüzesre? Igen, igen! Szinte láttam magam előtt az országunkat. Megjelent a szemem előtt, ahogyan szenved az a pici, megcsonkított hazánk abban a – milyen is? Na, volt ott valami nagyon-nagyon találó jelző – talán hogy „igazságtalan”? – Béla, milyen pergőtűzről is beszélt az Orbán? Jaj, nem hallja, pedig ő nagyon meg tudja jegyezni ezeket, de most a kabátokkal van elfoglalva.

Deehogyis heroikus, az a kitörés, hogy lehetne már heroikus a pergőtűz? Ez az Ica mekkora hülyeségeket mond, folyton! Csak azért beszél, hogy járjon a szája.

Az a lopásos is nagyon jó volt, gyerekek, a számból vetted ki a lopásosat! Hogy a komcsik mindent elloptak, ami… nem, Lajos, ne haragudj, de tévedsz, abban nem volt csillag. Nem azt mondta, hogy mindent, ami csillag az égen. Szög volt ott, Lajos, „ami nem volt odaaszögelve”, azt mondta, szerintem, legalább is. Mindent elvittek, ami … mi az, hogy „ami sűrűbb a levegőnél”? Ennek semmi értelme, gyerekek, keveritek a dolgokat, ez nem kémia. Olyan, mintha azt mondanátok, hogy a kommunisták bementek egy laboratóriumba, és ellopták onnan az összes vegyszert. Mert az sűrűbb a levegőnél. Én tanultam kémiát, higgyétek el nekem, hogy ilyet az Orbán biztosan nem mondhatott.

Dehogynem emlékszem, már hogyne emlékeznék, hogy a vizeink is veszélyben vannak, de azt a külföldre mondta, nem a Gyurcsányékra! Ne már, hogy a Balaton is el van lopva, csak azért, mert a víz is sűrűbb a levegőnél, ne essünk túlzásokba.

És ezt a fejedre teszed? Úgy értem, mert hogy van rajta ez a két kis fülecske, azt hittem, a gyerek sapkáját hoztad el véletlenül. Jaj, ne haragudj, igen, olvastam, hogy most divat a rókafüles kucsma, most látom, milyen jól áll, tulajdonképpen nagyon édes!


The Contrast – flickr/N.H.D.

Igen, az nagyon-nagyon fontos gondolat volt, hogy az emberek nem látják a valóságot, csak mert esett a forint. Lényeges meglátás volt. Ebből abszolút meg fogja érteni még a Mari néni is, hogy ami bezavar, az bezavar. Jó, nagyon hülye az átlagpolgár, igazából mindenki bunkó paraszt, de hát lehetnek-e itt polgárok rajtunk kívül, egyáltalán?! Na ugye. De azt azért fel tudja fogni az agyatlanja, hogy ha megtámadják a forintot, direkt, mert úgy akarnak tenni, mintha itt nálunk romlott volna el valami, akkor ő úgy fogja látni, hogy nem csökkent semmit az államadósság – vagy hogy is? Na mindegy, a lényeg, hogy ezt majd a hülye is érti.

Nem, sajnos elfelejtettem kiváltani az izomgörcsoldódat, de nyugodtan támaszkodj rám, ha annyira fáj.

„Méltánytalan”! Ez az! Méltánytalanul zúdult ránk a pergőtűz, ezt mondta az Orbán, ez a szó nem jutott eszembe az előbb. Pedig annyira jó szó, gyerekek, annyira jellemző, hogy ezt a kis országot mindig csak méltánytalanul támadják, értitek? Mél-tány-ta-la-nul! Mintha mi bármiről is tehettünk volna! Pedig ezt a szót mindenhová föl kéne írni – nem lehetne a médiában valahogy többet hangoztatni? Végül is miért foglalta el a Kossuth rádiót, ha még ennyit sem ért el?

Jó, elfogadom, ez csak egy lényegtelen gyengesége, de legyünk igazságosak: ebben még mindig nem tökéletes a helyzet. Megegyeztünk? Igen, azt is elfogadom, hogy még mindig sokan hátráltatják, azért van így. Hát ahogy az adósság-ügyben is, tudom, itt is mondta. Hogy ha most csak akkora lenne az adósságunk, mint amekkorát ő hagyott a szocialistákra, akkor mi adnánk kölcsönt az ájemefnek, vagy minek.

Baromira idegesítő egy név, és azt se tudom, hogy pontosan mi az, ráadásul mindig máshogy ejtik, de ezt most nem tőlük fogom megkérdezni.

Háháá, az tényleg nagyon szellemes volt, ahogy sorolta, hogy gyárakat építenénk, meg minden…, gyerekek, ha akkor nyugodtan végigcsinálhatta volna, amibe belekezdett, most itt dőzs lenne, én mondom, egy Hawaii lenne. És ha nem volna ez a hisztéria, hogy négyévenként mindig újat kell választani, akkor nem jöttek volna vissza a kommunisták, és nem szakították volna félbe őt, ennyi az egész. Aki jó, azt nem kell félbeszakítani, ez a lényeg.

Hát nekem arról fogalmam sincs, hogy ez miért csak a Gyurcsánynak jött be, és neki meg miért nem, ezt tényleg nem tudnám megmondani, na persze, vannak elképzeléseim, mármint a Gyurcsány mögötti dolgokról, igen. Na de milyen volt az a nyolc év, gyerekek, milyen?! Hát ez az, ez itt az alapkérdés, hogy folyton visszajönnek ezek a rohadék kommunisták. És én azt mondom, hogy ne jöhessenek vissza. Szerintem olyan alkotmány kéne, amiben meg van határozva, hogy visszatérés nuku. Mondják ki az alkotmányban, hogy kommunista nem kerülhet hatalomba. Igen, bocsánat, alaptörvény, elnézést, rosszul mondtam. Igen, azt én is olvastam, hogy félig tulajdonképpen már benne is van, de miért nincsen egészen benne? És a Gyurcsány miért mászkálhat még mindig szabadon? Ne is haragudjatok, de nekem az, ami most benne van ott erről, az kevés. Nem mondom, egyébként az alaptörvény, meg a képek is hozzá, hát az úgy rendben van, de látjátok, hogy még mindig szóhoz juthatnak itt a kommunisták!

Na ettől féltem, hogy ez a hülye Lajos szóba fogja hozni ezt az izét, a hajóskapitánnyal, szóval azt a zavaros dolgot, hogy a Gyurcsányék galád módon elhagyták a süllyedő hajót, és nem törődtek az utasokkal. Miközben már hogy hagyhatták volna el, hiszen épp hogy maradni akartak, és különben is, a választók kergették el őket, emlegeti is mindig a kormány. Jaj, ez nagyon kínos így, az biztos. De tudtam, hogy a Lajos nem hagyja ki. Imádja, ha kínos dolgokkal lehet zavarba hozni minket. Miközben szerintem ő sem érti, hogy mit akart mondani ezzel az Orbán, csak úgy tesz, mintha értené.

Szerintem mindent nem is érthet meg az ember egy ekkora kaliberű államférfi beszédéből. Én nem szégyellem bevallani, hogy magasan fölöttem áll ez az egész. De hiszen azért is szeretem annyira őt! Amiért olyan magasan képes fölöttem állni! Hát most nem mindegy, de tényleg, hogy amikor ott áll ő fölöttem, akkor értem-e én egészen, hogy konkrétan mire gondol? Hát azért ő a politikus, hogy neki látomása legyen! Olyan, amilyet én ki sem találhatok! Jól is néznénk ki, ha én is csupa olyasmit látnék, így kisemberként, nagy víziókat, amiket ő lát! Hát hogy jövök én ahhoz? Talán még a mentőt is hívni kéne hozzám. És különben is, miért kell mindent szó szerint venni? Miért nem lehet ezeken az apróságokon átsiklani?!

Tényleg elfelejtettem a receptedet, de fodrászhoz is kellett még mennem.

Figyeljetek ide, nem az a lényeg, hogy a kommunisták elhagyták-e a fedélzetet, és hogy törődtek-e az emberekkel. Persze, hogy nem ők hagyták el, hanem leváltották őket, ezt mindenki tudja. Hanem az a lényeg, hogy miközben leváltották őket, szartak az országra. Meg a népre. És hogy igazából jól is jött nekik a leváltásuk! Örültek, hogy végre nincs más dolguk, mint gyorsan hazaszaladni, és ráülni a jó sok a sok pénzre, amit meg közben kimentettek. Hát már miért ne lehetne ezt úgy elmondani, hogy igazából elhagyták a hajót, és hazavitték róla a lóvét? Na hát akkor! Patkányok ezek a kommunisták, és ez a fontos. Nem ajvékolni kell, mint a hülye balliberálisok, meg most már ez az LMP is, hanem megérteni, hogy itt van ez a pici ország, ezzel a hatalmas miniszterelnökével, akinek minden szava arany. Inni kell azokat a szavakat, és érezni kell azt a fantasztikus, közös nemzeti erőt, azt a titkos mozgatórugót, amire ő is utalt, igen, azt a pilisi szívcsokrát, vagy hogy? Csakrát? Jó, csakrát, akkor azt kell magunkba implantálni, ahogy a fogorvosom is mondta, és nem a kákán kell keresni közben a csomót.

Úgyhogy most már egészen biztos, hogy amikor hazaérünk, én otthon szétágyazok, és a másik szobában alszom. Mert nekem ehhez az emberhez nem ér föl semmi és senki. Az én közelemben ne is legyen olyan, aki lejjebb van nála, meg aki horkol és hajnalban fölkel pisilni menni. Az én közelemben csak olyan lehet, akinek minden szava egy csodás dallam, amely engem éteri magasságokba vezet. Amitől én azt fogom érezni, hogy igazából egy hatalmas korcsolyapályán futunk, és nekem csak annyi a dolgom, hogy ráfeküdjek az ő gyönyörű dallamára, és azzal majd én egyszerűen át fogok siklani mindenek fölött. Így már nekünk nem is kell sehová megérkeznünk, mert amikor mindenek fölött csak úgy át lehet siklani, akkor ugyan ki a fenét érdekel, hogy mit csinál a forint és mik a szabályok az ájemefnél? Akkor csak az átsiklás van meg a szívcsakrás összekapaszkodás, és vagyok még én, mint bázikus középosztály, aki belefutok a nagy lebegésbe. Ott pedig senkinek nem kell semmiféle Mydetont kiváltanom, és ha elfelejtettem, akkor egészen biztosan nem fogják rajtam számon kérni.

Ez azt álmot kaptam én tőle, és ettől senki, de senki nem tud most engem megfosztani.



Lévai Júlia



Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!