Szubjektív beszámoló a brüsszeli meghallgatásról



Február 9-én Magyarország volt a téma az európai politikai központban (az Európai Parlament Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság előtti meghallgatáson). „A magyarországi helyzet”: ez mára már nem számít különleges eseménynek, a demokrácia iránt elkötelezett politikusok és civil szervezetek egyre súlyosabb aggodalmaiknak adnak hangot. Sőt mára már a szélesebb közvélemény is meglehetősen tájékozott, ugyanis a sajtó világszerte ismertette ezeket az aggályokat. A parlament, mint a nyilvánosság politikai fóruma, folyamatosan teret ad a demokratikus intézmények körüli vitáknak: akárhogy is Magyarország az egyik fő téma ma.

A megtiszteltetés mellett leginkább azt éreztem, hogy a „Situation in Hungary” egész eseménye hazánk súlyos állapotának jele és ezért leginkább szégyenkezni van okunk. A magyar kormányzat néhány hónap alatt elvégzett közjogi dúlásának árnyéka teljesen elhomályosítja a magyar társadalom európai elkötelezettségét. Minden kritikus felszólalás Magyarországért fogalmazta meg aggodalmait és a magyar kormányzattal szemben, mert őket a jogállami értékek iránti elkötelezettség vezeti. Egyetlen esetben sem éreztem ellenséges, lenéző vagy nagyhatalmi indulatot. Viszont egyre határozottabb, élesebb és ami még fontosabb, egyre tájékozottabb véleményeket olvasok a magyar helyzetről. Ahogy Kim Lane Scheppele, úgy az Európai Bizottság jelen levő tagjai és a nemzetközi szervezetek képviselői is nagyon jól ismerik a magyar helyzetet. Ezen a meghallgatáson nyilvánvalóvá vált, hogy már nem arról van szó, hogy néhány könnyen kijavítható hibára lehet szűkíteni a magyar közjogi átalakítással kapcsolatos bírálatokat, hanem a hatalomgyakorlás egésze került vizsgálat alá. Ezt fejezi ki a nagyon általános cím is. A magyar jobboldali képviselők legfőbb védekezése, hogy ugyanis az orbáni forradalmat nem értékelők nincsenek birtokában elegendő és megfelelő információknak, egyre szánalmasabb. Az viszont igaz, hogy látásmódjukat más értékszempontok vezérlik, ezért nem tudják ezt a hatalomgyakorlást pozitívnak látni. Persze ez mégiscsak politikai közeg, tehát az egyre idegesebb néppárti frakció még támogatja keleti tagjait, még ha kormányaik élesen fogalmaznak is. Franz-Joseph Strauss lánya vagy a lengyel, illetve határon túli magyar képviselők szívének kedves a magyar jobboldal jogállamrombolása. Politikai vita leginkább az Európai Bizottság hatáskörével kapcsolatban merült fel, konkrétan, hogy mire terjed ki a Bizottság alelnökének felhatalmazása. A jobboldal védekezésének nem kevésbé szánalmas másik pillére a kettős mérce érve. Hogy korábban, a baloldali demokrácia-korlátozások előfordulásakor miért nem lépett fel senki az európai értékek védelmében, miért nem indult eljárás? Miért is, ki ellen? Nem akarják meghallani, hogy a kritikák már nem néhány intézményre korlátozódnak, hanem a magyar kormányzat demokratikus elkötelezettségét kérdőjelezik meg. Soha a két évtized alatt nem érte ekkora, mindenre kiterjedő támadás a magyar jogállamot. Ha másból nem, Neelie Kroes vagy Francoise Le Bail hozzászólásaiból, az emberi jogi szervezetek képviselőinek előadásaiból ez egészen pontosan látszott. Jogilag a tét annak az eljárásnak a megindítása, amely Magyarország szavazati jogának felfüggesztésével és egyéb szankciókkal végződhet, és akkor indul, ha komoly általános aggályok merülnek fel a tagállam jogállami minőségével, a közös európai értékekhez való viszonyával kapcsolatban. Mint az jól látszott, bőven vannak olyan politikusok az Európai Parlamentben, akik szerint megérett az idő egy ilyen eljárásra.


A meghallgatás - europarl.europa.eu

Minden valószínűség szerint azonban olyan többség, amely az eljárás megindításához kell, nem lesz. Van viszont politikai elszigetelődés. Az eljárást szorgalmazók felszólalásaikban semmi túlzás nem volt, látják a veszélyeket és nem értékelik túl őket, tájékozottak és elkötelezettek. Nem ellenségesek Magyarországgal szemben, feltételezik, hogy nem az országgal, hanem a kormányával van probléma. Végig úgy éreztem, hogy annak idején ehhez az Európához akartunk csatlakozni és sokunk még ma is oda tartozik. Nem a sikerpropagandát szajkózó, közbekiabáló, asztalcsapkodó, és sajnos gyakran csúsztató (magyarul: nem igazat állító), teljesen humortalan magyar képviselőkhöz.

A kormányzatot képviselő miniszterelnök-helyettes a magyar jobboldal tárgyalóképes arcával érkezett. Ennek a stratégiának a legnagyobb hibája, hogy nem őszinte, erősek a korlátai, és ez a korlátozottság nyilvános felháborodásra késztette az Európai Bizottság alelnökét. Talán a közvetítésből is érzékelhető volt: Neelie Kroes dühös lett, azt hallván, hogy mindazt, amit négyszemközt megígért a magyar kormány képviselője, nyilvánosan nem erősíti meg. Az volt a válasz ugyanis, hogy csak az alkotmány (a miniszter következetesen alkotmánynak nevezte az alaptörvényüket) és a magyar jogrendszer jelenlegi keretei között hajlandók bármilyen változtatásra.* Mivel a bajok lényege már hatályos törvényekbe van foglalva, bajosan lehetne a hatályos magyar joghoz ragaszkodva az európai demokráciához való visszatérést levezényelni. Nem is nagyon lehet erre másként reagálni, mint a helyszín gyors elhagyásával. A délután politikai csúcspontja az lehetett, amikor Kroes arca megmerevedett a magyar miniszter válaszát hallva, majd még egyszer visszakérdezett, és a megnyugtatónak nem tekinthető válasz közben magához szorította a táskáját, és határozottan elhagyta a termet.**

Értem én, hogy a magyar kormány szerint konstruktív tárgyalások folynak és ezek megállapodáshoz vezetnek majd, de sem az elhangzott beszédek, sem ez a gesztus nem azt sugallta, hogy sikerült javítani a képet Magyarországról. Pontosabban a magyar kormányzatról, merthogy azért mégsem azonos a kettő. Bár ezt egy Fricz Tamás nevű civil*** igyekezett másként láttatni, itt volt a nap civilizációs mélypontja. A szemkilövetőket ostorozók szellemi szintjén nehéz a magyar kormánynak új támogatókat szerezni, ahogy nem meggyőző az információhiánnyal vádoló svájci újságíró sem.

A Galamus lapjain egyszer már szóvá tettem, hogy a „mindenki hülye, csak én nem” logikája nem vezet sehova. Ma már nincs hova hátrálni, teljesen hiteltelen és nevetséges, ha egy egyszerű propagandaminiszter helyreigazítja az egész nyugati sajtót, ha összeesküvést látnak a bírálatok mögött. Ki is esküdne össze kivel és milyen tétekért? Ki a francot érdekelne Magyarország, ha nem azokat, akik ma repedésként érzékelik a demokratikus, jogállami rend építményén? Én úgy éreztem, hogy miközben ezt a helyzetet a magyar társadalomnak kell majd megoldania, ehhez támogatókat kapott a világ jogállamnak elkötelezett részétől.

________________

A szerk. megjegyzései:

* Az összeszólalkozás (a felvételen 15:42:00-nál)

Navracsics kihagyja Kroes kérdését, amikor az összes hozzá intézett kérdést együtt megválaszolja (hogy hajlandó-e az Eurpa Tanáccsal együttműködni). A levezető elnök megkéri, válaszoljon.

Navracsics: Amit már mondtam, azt nem kell újra elmondanom. Mi úgy szoktuk meg a magyar országgyűlésben is, hogy komoly embereknek tekintjük egymást, és ha valaki valamit mond, akkor az úgy van. Én természetesen, ha úgy gondolja a biztos asszony, akkor minden panel végén elmondom, hogy a magyar kormány érdekelt az európai együttműködésben, azt is elmondom, hogy a magyar kormány érdekelt abban, hogy a jogszabályaink az európai joggal összhangban legyenek, és azt is elmondom, amit egyébként már többször biztos asszonnyal telefonon is megbeszéltünk, emailben is megbeszéltünk: természetesnek tartjuk, hogy a megállapodásnak megfelelően az Európa Tanács javaslatait figyelembe vesszük a jogszabályalkotás során.

Kroes: Nem azt kérem, hogy vegye figyelembe, azt kérdezem, elfogadja-e és végrehajtja-e azokat a konkrét ajánlásokat, amelyeket az ET megfogalmaz?

Navracsics: Ha ezek a javaslatok nem ellentétesek a magyar jogrendszerrel és a magyar alkotmányossággal, akkor természetesen.

Kroes: Ez más, mint amit Ön az irodámban mondott nekem.

[nevetés, taps]

Navracsics: Nem, elnézést, akkor hadd válaszoljak. Nem más, ez ugyanaz. Én ugyanis a magyar alkotmányra és a magyar jogrendszerre felesküdött képviselő vagyok. Értelemszerűen nem tételezem fel, hogy az ET ezzel ellentétes javaslatot tenne. Ezért természetesen végrehajtjuk, mint már mondtam a bevezetőmben is. De nem tehet az ET számunkra olyan kényszerkötelezettséget, amely a magyar alkotmánnyal ellentétes lenne.”

** Lásd hírösszefoglalónkat a konfliktus jobboldali médiabeli utóéletéről, ahol a HírTv műsorvezetője, a nézőkre hivatkozva, „arrogáns, pökhendi hárpiának” minősíti Neeli Kroest (akinek a nevét sem mondják ki, csak „ez a holland biztos asszony” „ez a holland politikusnő”-ként emlegetik) – Navracsics Tibor néma asszisztálása mellett.

*** Az MTI tudósítása szerint „Fricz Tamás politológus, a Civil Összefogás Fórum (CÖF) szóvivője – a januári Békemenet egyik szervezője – úgy vélekedett, hogy a bírálók torz tükörben látják a magyar állapotokat. Szerinte a magyar lakosság döntő többsége továbbra is támogatja a kormányzatot, és nem Magyarország fenyegeti a demokratikus jogállamiságot, hanem a globális pénzügyi körök. ’A globális piac a demokratikus nemzetállamok fölé nőtt’ – mondta Fricz, aki úgy látja, hogy Magyarországon a demokrácia két lehetséges változata közül nem a Nyugat-Európára jellemző ’konszenzuális’, hanem a ’többségi’ demokrácia alakult ki. Ennek a lényege szerinte az, hogy ’a győztes mindent visz’, ám ez is a demokrácia egyik lehetséges, főként az angolszász világban elterjedt változata, és ennek a többségi demokráciának a magyarországi létrejöttét részben ’a kommunista múlttal’ magyarázta.”

Megjegyzendő, hogy február 7-én, az EP-meghallgatás előtt két nappal alakult meg az úgynevezett Patrióta Európa Mozgalom (PEM), amelynek egyik alapítója, Csizmadia László, a CÖF  elnöke, aki szerint január 21-én a „magyar társadalom” budapesti békemenete a nemzeti érdekeket szolgáló kormány iránt nem szűnő bizalmát demonstrálta, és aki a kormány „civil hadseregének” nevezte a felvonulókat.  A PEM-ről azt mondta: „Nem szabad hagynunk, hogy az unió vezető szerveit félrevezessék a 2010-ben megbukott pártok hataloméhes képviselői és támogatóik, akik nemzetközi szinten, igaztalanul vádaskodnak a saját hazájuk ellen.”  Szerinte a PEM az összefogás és Európa iránti elkötelezettségüket bizonyítja. Egyébként is, működésbe kell hozni a civil kontrollt, és „a nemzetünkért, valamint a közjóért szolgálatot vállaló kormányoknak a társadalommal közösen kell szilárd uralmi struktúrát kialakítaniuk”. Egyben felkérték az európai polgárokat, hogy csatlakozzanak a mozgalomhoz. Ő jelentette be, hogy Fritz Tamás, a CÖF egyik alapítója lesz a képviselője „a magyar civilek többségi táborának” az Európai Parlamentben tartandó csütörtöki meghallgatáson.



Fleck Zoltán



Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!