rss      tw      fb
Keres

Bolgár György interjúi a Galamusban - 2010. május 26.

Szanyi Tibor, az MSZP országgyűlési képviselője


Bolgár György
: - Ön egyike annak a három képviselőnek, aki az állampolgársági törvény módosítása ellen szavazott. Úgyhogy arra kérem, mondja el, miért.

Szanyi Tibor: - Hát ez nem egy egységes trió volt, mert eltérő indokok alapján szavaztunk nemmel legjobb tudomásom szerint. Én igazából a magam indokait tudom csak elmondani.

- Tudjuk, hogy Ön nem a nagy Gyurcsány-hívők táborába tartozik, úgyhogy már ez is bizonyos következtetések levonására adna alkalmat, de akkor nézzük a konkrét indokokat.

- Igen. Nos hát a konkrét indokok: először is a közvélemény előtt ez az egész törvény meglehetősen populista módon volt tálalva, és anélkül, hogy a tényleges tartalmát elmondták volna az embereknek. Nemes egyszerűséggel kettős állampolgárságról szóló törvénynek szokták nevezni, miközben Magyarország senkinek nem tud kettős állampolgárságot adni, Magyarország csak magyar állampolgárságot tud adni. Na most innen jönnek azok a galibák, hogy ezt elég rosszul viselik más államok, ha az ő polgáraiknak Magyarország magyar állampolgárságot ad. Látjuk, hogy Szlovákiában elég komoly műveletek vannak a tekintetben, hogy itt mindenféle retorziókkal éljenek. Márpedig, mielőtt nagyon el akarná ítélni bárki a szlovák szomszédunkat, szeretném hangsúlyozni, hogy 2002-ben, március 1-jén lépett életbe Magyarországon is az az európatanácsi egyezmény, amely veretes egyszerűséggel két dolgot szögez le: az egyik az, hogy minden ország saját maga el tudja dönteni, kinek ad állampolgárságot - ez a szép része. S a nem szép része meg az, hogy aztán minden állam saját maga dönti el, milyen retorziókkal él, ha és amennyiben úgy érzi, egy másik állam beleavatkozott az ő polgárainak az életébe.

- Tehát ha egy másik állam változtat az állampolgárság megszerzésének szabályain, és az a változtatás az előző állam állampolgárait is érinti, akkor viszont saját kompetenciában, saját hatáskörben ő is élhet bizonyos lépésekkel.

- Így van. Mi ezt az egyezményt elfogadtuk.

- Ráadásul még egy dolog van benne, hogy minden változtatás előtt az érintett országoknak konzultációs kötelezettségük van egymással.

- Így van. Tehát ezek az európai országok által elfogadott játékszabályok. Ez a magyar törvény most ezeket a játékszabályokat fölrúgja. De nem ez volt az igazi problémám – persze nem azt mondom, hogy ezen lendüljünk túl, ez önmagában is elég súlyos érv –, hanem sokkal inkább az, hogy én, és ezt nagyon komolyan mondom, nemzeti mivoltomban vagyok megsértve, mert ezzel a lépéssel szó szerint leértékelték az én állampolgárságomat. Még egyszer mondom: leértékelték az én állampolgárságomat.

- Na ezt magyarázza meg! Miért?

- Azért, mert tulajdonképpen mindenkire kiterjesztették a könnyített, gyorsított állampolgárság szerzését, aki vagy bizonyítani, vagy akár csak vélelmezni tudja, hogy valaha neki olyan felmenője volt, aki magyar állampolgár volt. Azaz, boldog-boldogtalannak. Ugyanis ne felejtsük el, hogy a történelmi Magyarország területén egyébként durván 50 százalékos volt a magukat magyar nemzetiségűnek vallók aránya, a másik 50 százalék meg megannyi egyéb nemzetiségű, de ők is magyar állampolgárok voltak. Tehát most nagyon sarkítva a dolgokat: ha valaki az Északi-sarkról azt gondolja, hogy neki márpedig egy szerbiai kis faluban – amely egyébként valaha a Monarchiához tartozott – van egy bunyevác nagynénje, aki magyar állampolgár volt valaha, az most tud kapni magyar állampolgárságot könnyítetten és gyorsítottan.

- A most elfogadott törvénymódosítás az egykori magyar állampolgárok utódairól szól, vagy pedig magyar származású egykori magyar állampolgárokról? Tehát a származás is benne van-e?

- Nincs, nincs. Nincs, nincs. Ez a lényege az egésznek.

- Mert még a magyar származásúak leszármazottai is ugye azóta régen elszlovákosodhattak, románosodhattak vagy szerbesedhettek. Messze nem biztos, hogy magyarok maradtak attól, hogy a nagypapa magyar volt. De ezek szerint még a magyar származás sincs megemlítve, csak az egykori magyar állampolgárság? Vagyis akkor gyakorlatilag az egykori Monarchia vagy az egykori Magyarország területén élő egykori magyar állampolgárok minden leszármazottja minden további nélkül jelentkezhet?

- Így van. Tehát aki mondjuk tősgyökeres erdélyi, tősgyökeres szlovákiai lakos, annak egészen biztos, hogy a felmenői között van magyar állampolgár, hiszen mindenkinek van dédanyja, ükanyja, satöbbi, aki magyar állampolgár volt az első világháború előtt.

- De hát akkor ez még nem is a szlovákoknál vagy a romániai magyaroknál, vagy nem ennél a két államnál az igazán lényeges, hanem inkább Szerbia esetében, mert arról szoktunk beszélni, hogy a szerbeknek nincsenek kifogásaik ezzel a törvénymódosítással szemben, és ott különben is csak körülbelül olyan 250-300 ezer magyar él. De ha a törvény hatálya kiterjed a szerbekre is, akkor sokkal nagyobb a potenciális jelentkezők létszáma.

- Így van. És itt jön a második érvem, ami miatt én nemmel szavaztam. Romániában már most úgy van, Szlovákiában meg majd most úgy lesz, hogy azok, akik más államnak is a polgárai, azok ott nem vállalhatnak közhivatalokat, azaz nem lehet polgármester, nem lehet képviselő, intézményvezető, egyéb ilyesmi…

- Képviselő úr, ez szerintem Romániában már nincs így. Volt egy törvény, amely erről intézkedett, de szerintem ők ezt megváltoztatták, és azóta már nem így van, különben Markó Bélától kezdve a többi magyar vezetőig már hallottuk volna a figyelmeztetéseket és az aggódó kifogásokat, hogy ajjaj, vigyázat!

- Szerintem pedig így van.

- Nem. Így volt, de néhány évvel ezelőtt megváltoztatták a törvényt. Ami nem jelenti azt, hogy megint nem változtathatnának rajta. De szerintem Romániában nincs, Szlovákiában viszont a jelek szerint így lesz.

- Most akkor ezt ne vitassuk meg, mert ezt eltérően tudjuk. De akkor maradjunk csak a szlovák példánál. Ott gyakorlatilag a szlovákiai magyar elit, úgy, ahogy van, önvédelemből, saját jól felfogott érdekéből kifolyólag nem fogja fölvenni ezt a bizonyos tiszteletbeli vagy teljes magyar állampolgárságot, mert azzal ő maga alatt vágná a fát, hiszen akkor el kellene búcsúzzon a különböző pozícióitól. Sőt, a szlovákok, ha jól tudom, még azt is a fejükbe vették, és lehet hogy meg is csinálják, hogy nemes egyszerűséggel azt mondják, aki fölvesz valami más állampolgárságot, az elveszíti a szlovákot. Így aztán lényegében a magyar elit nem fog élni ezzel a lehetőséggel. Márpedig ha az elit nem él egy adott lehetőséggel, akkor az összes többi tulajdonképpen miért csinálná. Ugyanakkor a törvény - és ez a fonákja a dolognak – szélesre tárja azt a lehetőséget, hogy akiknek egyébként valamilyen hátsó szándéka van ezzel az állampolgársággal, az kihasználja ezt a lehetőséget. Most extrém példát mondok, ha valaki bűnöző, akkor azt mondja, hogy hú de jó, hát ha kettős állampolgár vagyok, akkor elkapásom esetén sokkal bonyolultabb a kiadatási történet, hiszen akkor megannyi állammal kell egyeztetni. És ezek csak azok a napi dolgok, amik, amelyek jól láthatóak. De van egy sor más dolog is, és itt térek rá, hogy miért érzem magamat sértve, mert az én állampolgárságomat értékelték le. Ugyanis egy állam és a polgárai a külvilág szemében azt jelentik, hogy az adott állam tudja garantálni a polgárainak a kilétét, milétét, utolérhetőségét, elszámoltathatóságát. Most nemcsak bűnözőkre kell gondolni, bármi egyébre: házasságtól kezdve millió egy olyan dolog adódhat, amihez hatósági közbeavatkozás kell. Márpedig ha egy idő után elterjed az a nézet, hogy a magyar állampolgárság csak egy gagyi, azt bárki megszerezheti bemondásos alapon, és ezzel esetleg mondjuk visszaélések is történnek, innentől kezdve a külföldi hatóságok sokkal jobban meg fognak nézni minden olyan ügyet, amiben egy magyar állampolgár érintett. És most mondok egy banális példát. Aki valaha is volt külföldön, az nagyon jól tudja, hogy ha mondjuk én Németországban történetesen tilosban parkolok vagy koccanok valakivel, még az is lehet, hogy azt mondják majd, hogy ja, hát igen, ez magyar, hát akkor nem tudjuk pontosan, hogy kicsoda, micsoda, utána kell járni, hogy a személyazonosságát pontosan beazonosíthassuk. Addig meg engem szépen bevisznek a fogdába, és egy koccanás miatt akár 2-3 napot is fogdában lehetek. Ezek nem extremitások, ezek valós történetek lehetnek pillanatok alatt.

- Értem ezeket az aggodalmait, de mégiscsak térjünk vissza a legnagyobb, legfontosabb alapkérdésekhez. Mi értelme van egyáltalán az állampolgárság ilyesfajta könnyített megszerzésének? Tegyük föl – bár a tizenötmillió sem igaz, hiszen tudjuk, hogy a környező államokban 2-2,5 millió magyar nemzetiségű lakos él összesen –, de mondjuk ha mindenkit összeszámolunk, mi értelme volna annak, hogy Magyarországnak 15 millió magyar állampolgára van? Ettől nagyobb volna a szavunk, nagyobb volna a befolyásunk, nagyobb volna az erőnk az EU-ban? Mi történne, mi változna?

- Hát nagyobb lenne a bajunk. Most képzeljük el azt a szituációt - és megint csak visszatérek az előbbire, ne haragudjon, de szeretném, ha ezt elég pontosan értenénk -, hogy van egy ország, amelynek van 10 millió lakosa, ámde 15 millió állampolgára, ám 5 millió állampolgárával kapcsolatban ez az ország lényegében semmiben sem kompetens. Akkor tulajdonképpen azt az államot mibe fogják venni? De egyébként ez még megbonyolítja az EP-választásokat meg egyáltalán az európai intézményekben való súlyunkat is, mert jönnek az értelmezési kérdések: na most akkor hányan vannak a magyarok, 10 millióan vagy 15 millióan? Se vége, se hossza azoknak a problémáknak, amelyeket egyébként végig se gondoltunk. És ehhez tegyük hozzá, hogy azok, akik valamilyen érthető mondatokkal tudták igazolni a magyar mivoltukat, származásukat vagy nemzethez való hovatartozásukat  – és ez nem is bonyolult dolog, mindenki, aki egy állampolgárságot meg akar szerezni, öt perc alatt össze tudja szedni azt a 15-20 érhető érvet, ami miatt ő ezt akarja –, az eddig is könnyítetten, gyorsítottan kapott magyar állampolgárságot. Tehát a magyarok számára ez a mostani törvény az égadta világon semmi pluszt, semmi plusz hozadékot nem ad, azon túlmenően, hogy kierjeszti az állampolgárságot a már említett módon bárkire, akinek a felmenői között magyar állampolgár volt és azt tudja mondani, hogy jó napot kívánok.

- Hogy lehet az, hogy az MSZP parlamenti frakciójában mégis harmincketten úgy gondolták, hogy ezzel a törvénymódosítással alapvetően minden rendben van, és megszavazták. Mi ez a zűrzavar az MSZP-ben öt és fél évvel a népszavazási kampány után, amikor is az üzenet mégiscsak az volt, hogy nem, de legalábbis tartózkodjanak a szavazók, mert beláthatatlan következményekkel járna a kettős állampolgárság, igaz, akkor más feltételekkel kilátásba helyezett megadása, vagy a magyar állampolgárság más feltételekkel kilátásba helyezett megadása.

- Hát ez számomra is érthetetlen egy kicsit. Meg kell mondjam töredelmesen, hogy a frakcióban erről elég hosszasan vitáztunk. Én nem akarok mások helyett nyilatkozni, hogy ők milyen megfontolásból döntöttek úgy, ahogy. A tényszerűséghez hozzátartozik, hogy a frakció végül is úgy határozott, hogy lelkiismereti alapon mindenkire rábízza, hogy úgy szavaz, ahogy neki jólesik. Tehát ez nem zűrzavar, hanem egyikünk így gondolja, a másikunk úgy gondolja. Direkt nem alakítottunk ki egységes álláspontot. Mindazok, akik meg azt mondták, hogy ők ezt azért meg akarják szavazni, érzéseim szerint alapvetően azzal indokolták a döntésüket, hogy most ebben a lendületben ne kezdjünk el kukacoskodni, mert itt aztán félremagyaráznak mindent, meg így lesz, meg úgy lesz, inkább essünk túl rajta.

- Mert megint nemzetietlennek mondják az MSZP-t, mint annyiszor már eddig is, ugye?

- Hát ezért kéne észérvekkel vitatkozni, mert szerintem sokkal inkább nemzeti érzéseim vannak, amikor azt mondom, hogy szeretném, ha az én állampolgárságomnak magas lenne a presztízse mindenütt, és nem pedig egy lesajnált, bizonytalan státuszú állampolgárság lenne, amit egyébként bárki megkérdőjelez. Hát már bocsánat, bárki, aki járt már repülőtéren, az nagyon jól tudja, hogy jól csengő nevű országok útlevelével kényelmesen be lehet sétálni egy országba. Abban a pillanatban, ahogy egy kicsit távolabbi, zavarosabb országról van szó, rögtön "na álljon félre!", és akkor megy a karanténba meg összevissza vizsgálják, meg hatszázötvenszer áttúrják a táskáját. Szóval ezek tényleg a mindennapokban tudnak rettenetes gondot okozni, és ez az, amit nem gondoltunk végig, hanem pusztán egy pillanatnyi belpolitikai cirkusz, forradalmi cirkusz miatt belementünk az egészbe.

- És ha a választójog megadására megy ki a játék? Ez nem jutott eszébe az MSZP-nek?

- Hát pontosan ezért volt, hogy sokan a könnyebb megoldást választották. Mert ugye ez most ki van zárva, hiszen a választójoghoz állandó magyarországi lakhely kell. Persze innentől kezdve már csak egy lépés, hogy puff, azt is töröljük el. Szóval ez azért ilyen értelemben is kockázatos, de én mondjuk ettől úgy különösebben nem tartok, nem félek. Viszont még annyit erről az egész törvényről, hogy egy jó pontja azért mégiscsak van, nevezetesen, hogy pontosítja, mi is az a gyorsított ügyintézés. Ez most ugye három hónap. Ha csak ennyi történt volna, hogy magát az ügyintézést gyorsítjuk fel vagy tesszük normálisabbá, átláthatóbbá, azt simán megszavaztam volna. De kiterjeszteni boldog-boldogtalanra, ez valami olyan agyament dolog… Azt kell mondjam, hogy ebben a kvázi kétharmados forradalmi tébolyban azt mondják, így is, úgy is ledugunk bármit a parlament torkán, hiszen az ellenzék nem számít, és ezért ilyen fércműveket dobálnak be, végiggondolatlanul és belpolitikai haszonszerzés okán, miközben nemhogy nem szerzünk belpolitikai hasznot, hanem, még egyszer mondom, devalválódik, értéktelenedik a magyar állampolgárság, plusz, a határon túli magyaroknak ezzel az égvilágon semmi többletet nem adunk. Szóval azért mondtam azt, hogy őrizzük meg a parlament komolyságát, és az ilyen érzelmi turbulenciákból fakadó szavazások helyett próbáljanak meg parlamenthez méltó módon viselkedni. Ott ugyanis jogszabályokat alkotunk. És az állampolgárság nem egy érzelmi szituáció, az egy jogi kötelék, és ha ezt egy parlament eltéveszti, akkor azt kell mondjam, hogy elment az esze.


Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!

Izsák Jenő karikatúrái