rss      tw      fb
Keres

Bolgár György interjúi a Galamusban - 2010. május 26.

Bolgár György kérdései a 2010. május 26-ai műsorban


Mai műsorunkban megbeszéljük, hogy a magyar parlament mindössze három ellenszavazattal és öt tartózkodással megszavazta az állampolgárság könnyített megszerzéséről szóló törvénymódosítást, amely lehetővé teszi, hogy a határon túli magyarok itteni állandó lakóhely nélkül is kapjanak magyar állampolgárságot. Az MSZP frakció tagjai összevissza szavaztak, Gyurcsány és még ketten ellene, néhányan tartózkodtak, egyesek nem vettek részt a szavazásban, harmincketten pedig igennel voksoltak. Szlovákia azonnal ellenlépéseket jelentett be, és ezeket talán még ma elfogadja a pozsonyi parlament. Vajon mi az értelme a magyar döntésnek, és mi lesz a következménye?

Ehhez kapcsolódik a kérdés, hogy miért kellett ilyen rohamtempóban elfogadni a magyar törvénymódosítást. Alaposabb vita, a lehetőségek minél teljesebb megvitatása nélkül. Olyannyira, hogy még a Jobbik vezetője sem tudta, mikor lesz a zárószavazás, és le is maradt róla. Mégis, kinek az érdeke ez a sietség?

És persze beszéljük meg azt is, hogy a Fidesz Kossuth téri nagygyűlést hívott össze szombatra, az Orbán-kormány eskütétele utánra. Ezzel akarja ugyanis látványosan is megkezdeni a nemzeti együttműködés korszakát. De vajon új kampány kezdődik? Mire készülnek?

Végül mit szólnak ahhoz, hogy londoni gazdasági elemzők nem értik a Fideszt. Tévedtünk, mondják, amikor azt hittük, hogy az új magyar kormány figyelembe veszi a külpiacok helyzetét és hangulatát. Márpedig ebben a nemzetközi környezetben veszélyes olyasmiket mondani, mint amiket az új kormány vezetői mondanak. Ha Londonban nem értik, Önök igen?


Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!


A Monetáris Tanács függetlenségéről
Neményi Judit, a Magyar Nemzeti Bank Monetáris Tanácsának tagja


Bolgár György
: - Milyen érzés egy ostromlott várban ülni, és várni a végső támadást?

Neményi Judit: - A kérdés túlságosan áttételes, de nem teszek úgy, mintha nem érteném, mire gondol. De azért azt elmondanám, hogy a monetáris politikát érő politikai nyilatkozatok, támadások vagy esetleg bírálatok a világban sem egyedülállóak, tehát egy Monetáris Tanács tagjának erre mindig készen kell állnia.

- Hát az még hagyján, hogy a Nemzeti Bankot, illetve a Monetáris Tanácsot bírálatok érik, de itt azért már régóta, legalábbis hosszú hetek óta nem erről van szó, hanem akár személyes támadások is megfogalmazódtak, elsősorban persze a Nemzeti Bank elnöke ellen. De már olyat is olvastam-hallottam, hogy a Monetáris Tanács tagjainak is le kellene mondaniuk - mondta ezt a majdani gazdasági csúcsminiszter.

- Ez a megállapítás elhangzott ugyan, és ehhez ő bizonyos bírálatokat is fűzött a korábbiakban folytatott monetáris politikával kapcsolatban. De hát a jegybanki függetlenség és a Monetáris Tanács tagjainak a kinevezése az épp azért ilyen, hogy ne álljanak rá könnyedén a lemondásra, ha ilyen nyilatkozatokkal találják magukat szembe, hiszen nagyon fontos feladatokat kell megoldaniuk, és nem azzal szolgálnák az országnak az érdekét, ha egy ilyen felszólításra azonnal felállnak a székükből.

- De mit csináltak, amikor elindultak a bírálatok és az egyre keményebb kritikák? Összeültek, beszéltek róla, vagy csak egymásnak telefonáltak, hogy te, hallottad ezt, na mit szólsz? Hogyan reagál ilyenkor egy ilyen fontos testület, amelynek a munkájától valóban sok minden függ, például Magyarország külpiaci, pénzpiaci helyzete, megítélése. Mit mondanak arra, hogy a Monetáris Tanács mennyire hajlandó akár a következő kormánnyal együttműködni, akár hiteles monetáris politikát folytatni.

- Összeültünk és azokkal a kérdésekkel foglalkoztunk, amivel a törvény megbíz bennünket. Ebből, amit kérdezett, a hitelesség nagyon fontos dolog. Tehát azzal foglalkoztunk, hogyan tudunk a jelenlegi nagyon komoly kihívásokkal tűzdelt helyzetben hiteles monetáris politikát folytatni. Ugyanis a jelenlegi helyzet, az mondhatnám – én 1992 óta foglalkozom különböző beosztásokban monetáris politikával –, a piacgazdasági átmeneti időszakában a legkomolyabb kihívásokat jelenti. Egyik oldalról, a mostani helyzetben előretekintve, mert hát a monetáris politika mindig előretekint, az országnak minden eddiginél jobbak a kilátásai arra, hogy végre megvalósítsa az alacsony inflációt, amit a szakzsargon árstabilitásnak nevez. Ugyanakkor a külső körülmények, mondhatom, hogy az elmúlt 20 évben talán minden eddiginél nehezebbek abból a szempontból, hogy hogyan lehet majd ezt megvalósítani. Arra gondolok, hogy egy olyan országban, ahol stabilitási problémák vannak, viszonylag "egyszerű" a monetáris politika feladata: meghatározza, hogy milyen lépésekkel tudja a stabilizáció útjára átvezetni a gazdaságot - persze a kormánnyal együttműködve.

- Tehát ha csak Magyarország kerül ilyen instabil helyzetbe, akkor viszonylag egyszerű a dolog.

- Így van. Például az 1995-ös válság ma már nagyon egyszerűnek tűnik - abban is volt alkalmam részt venni. De most ugye az egész Európai Unióban, azon belül az eurózónában adósságcsapdával szembesül egy sor ország, aminek a megoldását még nem látjuk. Tulajdonképpen nekünk, amikor előretekintünk a magyar monetáris politikában, és most már lassan a 2012-es évre tekintünk előre, jó lenne tudni, hogyan alakul majd addigra a külső környezet. S természetesen, amikor a belső döntéseket meghozzuk, akkor egy sor feltételezéssel élünk a különböző külső megoldásokra vonatkozóan is. Nem akarom persze kicsinyíteni a belső kilátások bonyolultságát, de hát ez ilyen szakma.

- Lehet azt mondani, hogy két tűz között vannak? Mert ugye a nemzetközi bizonytalanságok tényleg minden korábbinál súlyosabban nehezednek a Nemzeti Bankra és Magyarországra, és ezek fegyelmet, szigorúságot, hitelességet igényelnek Önöktől. Ugyanakkor az új kormány többször is megfogalmazta, hogy lazítást vár, alacsonyabb kamatlábat. Ugye Matolcsy György tegnap a parlamenti meghallgatáson mondta, hogy 4,5 százalékos jegybanki alapkamatot szeretne – ami azért elég ritka dolog, hogy ennyire konkrétan is megfogalmazzák az igényeket – és nagyobb likviditást a bankok számára, tehát könnyebb hitelhez jutási feltételeket. Magyarán azt szeretnék, ha a monetáris politika, a Nemzeti Bank Monetáris Tanácsának politikája megengedőbb lenne. Ebben a két tűz közötti állapotban mekkora mozgásterük van?

- Hát egészen pontosan azt hiszem, hogy Matolcsy György úr a 4,25 százalékos kamatcélt jelölt meg.

- Ráadásul nem is 4,5-et, hanem még alacsonyabbat?
- Nem biztos, hogy én emlékszem jól. Mindenesetre ez engem – talán ez kicsit meglepő – bizakodással töltött el, mert azt az üzenetet közvetíti ez mindenki számára, aki tudja, hogy a monetáris politikával mit lehet, és mit nem lehet, hogy a kormány gazdaságpolitikája a stabilitásra és növekedésre fog törekedni, hiszen e nélkül nem lehet elképzelni, hogy az infláció a kellően alacsonyszinten stabilizálódik, és a kamatszint is ezzel egyidejűleg tovább csökkenhető. És ez nem csupán inflációs kérdés természetesen. Az, hogy növekedési pályára álljon újra a magyar gazdaság, elsősorban nem kamatpolitikai kérdés, hanem kiszámíthatóságot, antiinflációs politikát, olyan költségvetési és jövedelempolitikát igényel, amely csökkenti az ország külső-belső egyensúlyhiányait, illetve most már ezek eléggé lecsökkentek, tehát ezeket megőrzi, és ezzel is támogatja azt, hogy a magasabb dinamikájú növekedés tartósan érvényesülhessen.

- De mintha éppen fordítva akarnák ezt elérni.

- Fordítva ez a dolog nem megy. Azt láttuk már a 2000-es évek első 5-6 évében, ugye egészen pontosan 2006-ig, hogy ha egy laza, adósságot felhalmozó fiskális politika érvényesül, akkor a monetáris politika nem nagyon tud semmit sem tenni, csak tüzeket olt.

- És az így elért növekedés nem elég ahhoz, hogy megszülessen az egyensúly, hanem fokozza az egyensúlytalanságot.

- Itt egy összehangolt, olyan kiegyensúlyozott és antiinflációs gazdaság- és monetáris politikára van esély, és olyanra lenne szükség, amely a gazdaságot kimozdítja ebből a libikókából, amit a piacgazdasági átmenet kezdete óta mindig megélünk, hogy van egy nagy kiigazítás, akkor elindulunk a jó irányba, és aztán 5-6 év alatt elfelejtjük, mit éltünk át, és megint visszaküzdjük magunkat ugyanoda, ahonnan elindultunk. És kezdődhet a dolog elölről.

- Ezt kéne elkerülni. Mi történik akkor, ha az új kormány mégis amellett dönt, hogy megpróbálja a növekedést meglódítani, még ha ez szerinte átmenetileg az államháztartási hiány megugrását jelenti is, bármennyire bizonytalan is a nemzetközi gazdasági és pénzügyi helyzet? Önök pedig ott állnak, és hiába szeretnének szigorú kormányzati fiskális politikát, fegyelmet, el kell kezdeniük a jegybanki alapkamatot növelni, mert más eszközük nincsen arra, hogy valamilyen szigorúságot próbáljanak a másik oldalról szembeállítani a kormány lépéseivel. Na ekkor mi lesz?

- Azt hiszem, ezen a ponton kénytelen vagyok azt mondani, hogy én a saját nevemben tudok erről véleményt nyilvánítani, mert mint a Monetáris Tanács külső tagja az egész tanács nevében nem nyilváníthatok véleményt.

- Már csak azért sem, mert nem is mindig egyformán szavaznak természetesen.

- Ami teljesen természetes egy Monetáris Tanácsnál, de ez a kérdés talán messze vezetne. Viszont én azt gondolom, hogy a jelenlegi helyzetben, az összes konkrétum ismerete nélkül és elemzése nélkül elhamarkodott lenne bármiféle vízióval a jelen helyzetben előállni. Természetesen, ha az új kormány gazdaságpolitikájának a konkrét lépései kialakulnak, akkor ennek a politikának minden aspektusát végig fogja gondolni a Monetáris Tanács, és teszi a dolgát a saját eszközeivel, amikből a legfontosabb persze az alapkamat, de más eszközei is vannak a Monetáris Tanácsnak. Akkor megpróbálja azt a lépést kiválasztani, amelyik változatlanul az árstabilitás irányába tereli a gazdaságot, természetesen nem az optimális módon, mert az optimális mód ilyen esetben részben esetleg sérülhet. De én erre gondolni sem merek a jelen helyzetben.

- Szintén nem arra kérem, hogy a többi tag nevében beszéljen, de végül is elhangzott az a felszólítás, hogy mondjon le a Monetáris Tanács minden tagja. Megvitatták ezt egymás között, és egyöntetűen úgy döntöttek, hogy nem, folytatják a dolgukat és munkájukat?

- Nem került sor ilyen megbeszélésre, de azt gondolom, hogy Magyarországon eurokonform jegybanktörvény van érvényben, és nem véletlen az, hogy a Monetáris Tanács tagjainak eltérő ciklusra szól a kinevezése a kormányzati ciklushoz képest. Ez éppen ez azt szolgálja, hogy a stabilitásért való felelősség, és az ezért munkálkodó szakértők, ne váltsák egymást minden egyes kormánnyal, mert ez a szakértelem az eredményességnek a kárára is mehetne.

- A politikai nyilatkozat egy dolog, a törvény pedig egy másik.

- Igen, és a magyar törvény úgy van megkonstruálva, hogy biztosítja a Monetáris Tanács függetlenségét. Azért nagyon érdekes, mert éppen a minap lehetett olvasni, hogy Ben Bernanke egy talán Japánban tartott konferencián szükségesnek tartotta leszögezni, hogy a jegybanki függetlenséget, vagyis azt, hogy a jegybank a rendelkezésére álló eszközökről szabadon döntsön, meg kell őrizni annak érdekében, hogy a gazdaságok stabilan ki tudjanak keveredni ebből a szörnyű pénzügyi válságból. Mert egyébként az egész világgazdaság kerül veszélybe. Tehát hogy a kormány képviselőiben itt meg ott felmerül, hogy a főhatóságok függetlenségét esetleg újra kellene gondolni, az nemcsak Magyarországon merül fel, hanem máshol is felmerülhet.

- De ott amellett foglalnak állást, hogy a jegybanki függetlenségre szükség van, épp a gazdasági stabilitás szempontjából.

- Ez konszenzussá vált a világban, éppen a kilencvenes évek előtti monetáris politikai tapasztalatok alapján, amikor egy aktivista monetáris politikát használtak a saját céljaikra a különböző kormányok. Épp ennek az időszaknak a negatív tapasztalataiból nőtte ki magát a kilencvenes évekre a jegybanki függetlenség koncepciója, az, hogy az inflációért való felelősséget szakértők és nem politikusok kezébe kell delegálni. Ezért én kizártnak tartom, hogy ez a világban alapvetően megváltozna. És nem lenne jó, ha Magyarországon másként vélekednénk erről a kérdésről.


Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!