Bolgár György interjúi a Galamusban - 2010. május 26.

Bolgár György kérdései a 2010. május 26-ai műsorban


Mai műsorunkban megbeszéljük, hogy a magyar parlament mindössze három ellenszavazattal és öt tartózkodással megszavazta az állampolgárság könnyített megszerzéséről szóló törvénymódosítást, amely lehetővé teszi, hogy a határon túli magyarok itteni állandó lakóhely nélkül is kapjanak magyar állampolgárságot. Az MSZP frakció tagjai összevissza szavaztak, Gyurcsány és még ketten ellene, néhányan tartózkodtak, egyesek nem vettek részt a szavazásban, harmincketten pedig igennel voksoltak. Szlovákia azonnal ellenlépéseket jelentett be, és ezeket talán még ma elfogadja a pozsonyi parlament. Vajon mi az értelme a magyar döntésnek, és mi lesz a következménye?

Ehhez kapcsolódik a kérdés, hogy miért kellett ilyen rohamtempóban elfogadni a magyar törvénymódosítást. Alaposabb vita, a lehetőségek minél teljesebb megvitatása nélkül. Olyannyira, hogy még a Jobbik vezetője sem tudta, mikor lesz a zárószavazás, és le is maradt róla. Mégis, kinek az érdeke ez a sietség?

És persze beszéljük meg azt is, hogy a Fidesz Kossuth téri nagygyűlést hívott össze szombatra, az Orbán-kormány eskütétele utánra. Ezzel akarja ugyanis látványosan is megkezdeni a nemzeti együttműködés korszakát. De vajon új kampány kezdődik? Mire készülnek?

Végül mit szólnak ahhoz, hogy londoni gazdasági elemzők nem értik a Fideszt. Tévedtünk, mondják, amikor azt hittük, hogy az új magyar kormány figyelembe veszi a külpiacok helyzetét és hangulatát. Márpedig ebben a nemzetközi környezetben veszélyes olyasmiket mondani, mint amiket az új kormány vezetői mondanak. Ha Londonban nem értik, Önök igen?


Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!


A Monetáris Tanács függetlenségéről
Neményi Judit, a Magyar Nemzeti Bank Monetáris Tanácsának tagja


Bolgár György
: - Milyen érzés egy ostromlott várban ülni, és várni a végső támadást?

Neményi Judit: - A kérdés túlságosan áttételes, de nem teszek úgy, mintha nem érteném, mire gondol. De azért azt elmondanám, hogy a monetáris politikát érő politikai nyilatkozatok, támadások vagy esetleg bírálatok a világban sem egyedülállóak, tehát egy Monetáris Tanács tagjának erre mindig készen kell állnia.

- Hát az még hagyján, hogy a Nemzeti Bankot, illetve a Monetáris Tanácsot bírálatok érik, de itt azért már régóta, legalábbis hosszú hetek óta nem erről van szó, hanem akár személyes támadások is megfogalmazódtak, elsősorban persze a Nemzeti Bank elnöke ellen. De már olyat is olvastam-hallottam, hogy a Monetáris Tanács tagjainak is le kellene mondaniuk - mondta ezt a majdani gazdasági csúcsminiszter.

- Ez a megállapítás elhangzott ugyan, és ehhez ő bizonyos bírálatokat is fűzött a korábbiakban folytatott monetáris politikával kapcsolatban. De hát a jegybanki függetlenség és a Monetáris Tanács tagjainak a kinevezése az épp azért ilyen, hogy ne álljanak rá könnyedén a lemondásra, ha ilyen nyilatkozatokkal találják magukat szembe, hiszen nagyon fontos feladatokat kell megoldaniuk, és nem azzal szolgálnák az országnak az érdekét, ha egy ilyen felszólításra azonnal felállnak a székükből.

- De mit csináltak, amikor elindultak a bírálatok és az egyre keményebb kritikák? Összeültek, beszéltek róla, vagy csak egymásnak telefonáltak, hogy te, hallottad ezt, na mit szólsz? Hogyan reagál ilyenkor egy ilyen fontos testület, amelynek a munkájától valóban sok minden függ, például Magyarország külpiaci, pénzpiaci helyzete, megítélése. Mit mondanak arra, hogy a Monetáris Tanács mennyire hajlandó akár a következő kormánnyal együttműködni, akár hiteles monetáris politikát folytatni.

- Összeültünk és azokkal a kérdésekkel foglalkoztunk, amivel a törvény megbíz bennünket. Ebből, amit kérdezett, a hitelesség nagyon fontos dolog. Tehát azzal foglalkoztunk, hogyan tudunk a jelenlegi nagyon komoly kihívásokkal tűzdelt helyzetben hiteles monetáris politikát folytatni. Ugyanis a jelenlegi helyzet, az mondhatnám – én 1992 óta foglalkozom különböző beosztásokban monetáris politikával –, a piacgazdasági átmeneti időszakában a legkomolyabb kihívásokat jelenti. Egyik oldalról, a mostani helyzetben előretekintve, mert hát a monetáris politika mindig előretekint, az országnak minden eddiginél jobbak a kilátásai arra, hogy végre megvalósítsa az alacsony inflációt, amit a szakzsargon árstabilitásnak nevez. Ugyanakkor a külső körülmények, mondhatom, hogy az elmúlt 20 évben talán minden eddiginél nehezebbek abból a szempontból, hogy hogyan lehet majd ezt megvalósítani. Arra gondolok, hogy egy olyan országban, ahol stabilitási problémák vannak, viszonylag "egyszerű" a monetáris politika feladata: meghatározza, hogy milyen lépésekkel tudja a stabilizáció útjára átvezetni a gazdaságot - persze a kormánnyal együttműködve.

- Tehát ha csak Magyarország kerül ilyen instabil helyzetbe, akkor viszonylag egyszerű a dolog.

- Így van. Például az 1995-ös válság ma már nagyon egyszerűnek tűnik - abban is volt alkalmam részt venni. De most ugye az egész Európai Unióban, azon belül az eurózónában adósságcsapdával szembesül egy sor ország, aminek a megoldását még nem látjuk. Tulajdonképpen nekünk, amikor előretekintünk a magyar monetáris politikában, és most már lassan a 2012-es évre tekintünk előre, jó lenne tudni, hogyan alakul majd addigra a külső környezet. S természetesen, amikor a belső döntéseket meghozzuk, akkor egy sor feltételezéssel élünk a különböző külső megoldásokra vonatkozóan is. Nem akarom persze kicsinyíteni a belső kilátások bonyolultságát, de hát ez ilyen szakma.

- Lehet azt mondani, hogy két tűz között vannak? Mert ugye a nemzetközi bizonytalanságok tényleg minden korábbinál súlyosabban nehezednek a Nemzeti Bankra és Magyarországra, és ezek fegyelmet, szigorúságot, hitelességet igényelnek Önöktől. Ugyanakkor az új kormány többször is megfogalmazta, hogy lazítást vár, alacsonyabb kamatlábat. Ugye Matolcsy György tegnap a parlamenti meghallgatáson mondta, hogy 4,5 százalékos jegybanki alapkamatot szeretne – ami azért elég ritka dolog, hogy ennyire konkrétan is megfogalmazzák az igényeket – és nagyobb likviditást a bankok számára, tehát könnyebb hitelhez jutási feltételeket. Magyarán azt szeretnék, ha a monetáris politika, a Nemzeti Bank Monetáris Tanácsának politikája megengedőbb lenne. Ebben a két tűz közötti állapotban mekkora mozgásterük van?

- Hát egészen pontosan azt hiszem, hogy Matolcsy György úr a 4,25 százalékos kamatcélt jelölt meg.

- Ráadásul nem is 4,5-et, hanem még alacsonyabbat?
- Nem biztos, hogy én emlékszem jól. Mindenesetre ez engem – talán ez kicsit meglepő – bizakodással töltött el, mert azt az üzenetet közvetíti ez mindenki számára, aki tudja, hogy a monetáris politikával mit lehet, és mit nem lehet, hogy a kormány gazdaságpolitikája a stabilitásra és növekedésre fog törekedni, hiszen e nélkül nem lehet elképzelni, hogy az infláció a kellően alacsonyszinten stabilizálódik, és a kamatszint is ezzel egyidejűleg tovább csökkenhető. És ez nem csupán inflációs kérdés természetesen. Az, hogy növekedési pályára álljon újra a magyar gazdaság, elsősorban nem kamatpolitikai kérdés, hanem kiszámíthatóságot, antiinflációs politikát, olyan költségvetési és jövedelempolitikát igényel, amely csökkenti az ország külső-belső egyensúlyhiányait, illetve most már ezek eléggé lecsökkentek, tehát ezeket megőrzi, és ezzel is támogatja azt, hogy a magasabb dinamikájú növekedés tartósan érvényesülhessen.

- De mintha éppen fordítva akarnák ezt elérni.

- Fordítva ez a dolog nem megy. Azt láttuk már a 2000-es évek első 5-6 évében, ugye egészen pontosan 2006-ig, hogy ha egy laza, adósságot felhalmozó fiskális politika érvényesül, akkor a monetáris politika nem nagyon tud semmit sem tenni, csak tüzeket olt.

- És az így elért növekedés nem elég ahhoz, hogy megszülessen az egyensúly, hanem fokozza az egyensúlytalanságot.

- Itt egy összehangolt, olyan kiegyensúlyozott és antiinflációs gazdaság- és monetáris politikára van esély, és olyanra lenne szükség, amely a gazdaságot kimozdítja ebből a libikókából, amit a piacgazdasági átmenet kezdete óta mindig megélünk, hogy van egy nagy kiigazítás, akkor elindulunk a jó irányba, és aztán 5-6 év alatt elfelejtjük, mit éltünk át, és megint visszaküzdjük magunkat ugyanoda, ahonnan elindultunk. És kezdődhet a dolog elölről.

- Ezt kéne elkerülni. Mi történik akkor, ha az új kormány mégis amellett dönt, hogy megpróbálja a növekedést meglódítani, még ha ez szerinte átmenetileg az államháztartási hiány megugrását jelenti is, bármennyire bizonytalan is a nemzetközi gazdasági és pénzügyi helyzet? Önök pedig ott állnak, és hiába szeretnének szigorú kormányzati fiskális politikát, fegyelmet, el kell kezdeniük a jegybanki alapkamatot növelni, mert más eszközük nincsen arra, hogy valamilyen szigorúságot próbáljanak a másik oldalról szembeállítani a kormány lépéseivel. Na ekkor mi lesz?

- Azt hiszem, ezen a ponton kénytelen vagyok azt mondani, hogy én a saját nevemben tudok erről véleményt nyilvánítani, mert mint a Monetáris Tanács külső tagja az egész tanács nevében nem nyilváníthatok véleményt.

- Már csak azért sem, mert nem is mindig egyformán szavaznak természetesen.

- Ami teljesen természetes egy Monetáris Tanácsnál, de ez a kérdés talán messze vezetne. Viszont én azt gondolom, hogy a jelenlegi helyzetben, az összes konkrétum ismerete nélkül és elemzése nélkül elhamarkodott lenne bármiféle vízióval a jelen helyzetben előállni. Természetesen, ha az új kormány gazdaságpolitikájának a konkrét lépései kialakulnak, akkor ennek a politikának minden aspektusát végig fogja gondolni a Monetáris Tanács, és teszi a dolgát a saját eszközeivel, amikből a legfontosabb persze az alapkamat, de más eszközei is vannak a Monetáris Tanácsnak. Akkor megpróbálja azt a lépést kiválasztani, amelyik változatlanul az árstabilitás irányába tereli a gazdaságot, természetesen nem az optimális módon, mert az optimális mód ilyen esetben részben esetleg sérülhet. De én erre gondolni sem merek a jelen helyzetben.

- Szintén nem arra kérem, hogy a többi tag nevében beszéljen, de végül is elhangzott az a felszólítás, hogy mondjon le a Monetáris Tanács minden tagja. Megvitatták ezt egymás között, és egyöntetűen úgy döntöttek, hogy nem, folytatják a dolgukat és munkájukat?

- Nem került sor ilyen megbeszélésre, de azt gondolom, hogy Magyarországon eurokonform jegybanktörvény van érvényben, és nem véletlen az, hogy a Monetáris Tanács tagjainak eltérő ciklusra szól a kinevezése a kormányzati ciklushoz képest. Ez éppen ez azt szolgálja, hogy a stabilitásért való felelősség, és az ezért munkálkodó szakértők, ne váltsák egymást minden egyes kormánnyal, mert ez a szakértelem az eredményességnek a kárára is mehetne.

- A politikai nyilatkozat egy dolog, a törvény pedig egy másik.

- Igen, és a magyar törvény úgy van megkonstruálva, hogy biztosítja a Monetáris Tanács függetlenségét. Azért nagyon érdekes, mert éppen a minap lehetett olvasni, hogy Ben Bernanke egy talán Japánban tartott konferencián szükségesnek tartotta leszögezni, hogy a jegybanki függetlenséget, vagyis azt, hogy a jegybank a rendelkezésére álló eszközökről szabadon döntsön, meg kell őrizni annak érdekében, hogy a gazdaságok stabilan ki tudjanak keveredni ebből a szörnyű pénzügyi válságból. Mert egyébként az egész világgazdaság kerül veszélybe. Tehát hogy a kormány képviselőiben itt meg ott felmerül, hogy a főhatóságok függetlenségét esetleg újra kellene gondolni, az nemcsak Magyarországon merül fel, hanem máshol is felmerülhet.

- De ott amellett foglalnak állást, hogy a jegybanki függetlenségre szükség van, épp a gazdasági stabilitás szempontjából.

- Ez konszenzussá vált a világban, éppen a kilencvenes évek előtti monetáris politikai tapasztalatok alapján, amikor egy aktivista monetáris politikát használtak a saját céljaikra a különböző kormányok. Épp ennek az időszaknak a negatív tapasztalataiból nőtte ki magát a kilencvenes évekre a jegybanki függetlenség koncepciója, az, hogy az inflációért való felelősséget szakértők és nem politikusok kezébe kell delegálni. Ezért én kizártnak tartom, hogy ez a világban alapvetően megváltozna. És nem lenne jó, ha Magyarországon másként vélekednénk erről a kérdésről.


Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!


Szanyi Tibor, az MSZP országgyűlési képviselője


Bolgár György
: - Ön egyike annak a három képviselőnek, aki az állampolgársági törvény módosítása ellen szavazott. Úgyhogy arra kérem, mondja el, miért.

Szanyi Tibor: - Hát ez nem egy egységes trió volt, mert eltérő indokok alapján szavaztunk nemmel legjobb tudomásom szerint. Én igazából a magam indokait tudom csak elmondani.

- Tudjuk, hogy Ön nem a nagy Gyurcsány-hívők táborába tartozik, úgyhogy már ez is bizonyos következtetések levonására adna alkalmat, de akkor nézzük a konkrét indokokat.

- Igen. Nos hát a konkrét indokok: először is a közvélemény előtt ez az egész törvény meglehetősen populista módon volt tálalva, és anélkül, hogy a tényleges tartalmát elmondták volna az embereknek. Nemes egyszerűséggel kettős állampolgárságról szóló törvénynek szokták nevezni, miközben Magyarország senkinek nem tud kettős állampolgárságot adni, Magyarország csak magyar állampolgárságot tud adni. Na most innen jönnek azok a galibák, hogy ezt elég rosszul viselik más államok, ha az ő polgáraiknak Magyarország magyar állampolgárságot ad. Látjuk, hogy Szlovákiában elég komoly műveletek vannak a tekintetben, hogy itt mindenféle retorziókkal éljenek. Márpedig, mielőtt nagyon el akarná ítélni bárki a szlovák szomszédunkat, szeretném hangsúlyozni, hogy 2002-ben, március 1-jén lépett életbe Magyarországon is az az európatanácsi egyezmény, amely veretes egyszerűséggel két dolgot szögez le: az egyik az, hogy minden ország saját maga el tudja dönteni, kinek ad állampolgárságot - ez a szép része. S a nem szép része meg az, hogy aztán minden állam saját maga dönti el, milyen retorziókkal él, ha és amennyiben úgy érzi, egy másik állam beleavatkozott az ő polgárainak az életébe.

- Tehát ha egy másik állam változtat az állampolgárság megszerzésének szabályain, és az a változtatás az előző állam állampolgárait is érinti, akkor viszont saját kompetenciában, saját hatáskörben ő is élhet bizonyos lépésekkel.

- Így van. Mi ezt az egyezményt elfogadtuk.

- Ráadásul még egy dolog van benne, hogy minden változtatás előtt az érintett országoknak konzultációs kötelezettségük van egymással.

- Így van. Tehát ezek az európai országok által elfogadott játékszabályok. Ez a magyar törvény most ezeket a játékszabályokat fölrúgja. De nem ez volt az igazi problémám – persze nem azt mondom, hogy ezen lendüljünk túl, ez önmagában is elég súlyos érv –, hanem sokkal inkább az, hogy én, és ezt nagyon komolyan mondom, nemzeti mivoltomban vagyok megsértve, mert ezzel a lépéssel szó szerint leértékelték az én állampolgárságomat. Még egyszer mondom: leértékelték az én állampolgárságomat.

- Na ezt magyarázza meg! Miért?

- Azért, mert tulajdonképpen mindenkire kiterjesztették a könnyített, gyorsított állampolgárság szerzését, aki vagy bizonyítani, vagy akár csak vélelmezni tudja, hogy valaha neki olyan felmenője volt, aki magyar állampolgár volt. Azaz, boldog-boldogtalannak. Ugyanis ne felejtsük el, hogy a történelmi Magyarország területén egyébként durván 50 százalékos volt a magukat magyar nemzetiségűnek vallók aránya, a másik 50 százalék meg megannyi egyéb nemzetiségű, de ők is magyar állampolgárok voltak. Tehát most nagyon sarkítva a dolgokat: ha valaki az Északi-sarkról azt gondolja, hogy neki márpedig egy szerbiai kis faluban – amely egyébként valaha a Monarchiához tartozott – van egy bunyevác nagynénje, aki magyar állampolgár volt valaha, az most tud kapni magyar állampolgárságot könnyítetten és gyorsítottan.

- A most elfogadott törvénymódosítás az egykori magyar állampolgárok utódairól szól, vagy pedig magyar származású egykori magyar állampolgárokról? Tehát a származás is benne van-e?

- Nincs, nincs. Nincs, nincs. Ez a lényege az egésznek.

- Mert még a magyar származásúak leszármazottai is ugye azóta régen elszlovákosodhattak, románosodhattak vagy szerbesedhettek. Messze nem biztos, hogy magyarok maradtak attól, hogy a nagypapa magyar volt. De ezek szerint még a magyar származás sincs megemlítve, csak az egykori magyar állampolgárság? Vagyis akkor gyakorlatilag az egykori Monarchia vagy az egykori Magyarország területén élő egykori magyar állampolgárok minden leszármazottja minden további nélkül jelentkezhet?

- Így van. Tehát aki mondjuk tősgyökeres erdélyi, tősgyökeres szlovákiai lakos, annak egészen biztos, hogy a felmenői között van magyar állampolgár, hiszen mindenkinek van dédanyja, ükanyja, satöbbi, aki magyar állampolgár volt az első világháború előtt.

- De hát akkor ez még nem is a szlovákoknál vagy a romániai magyaroknál, vagy nem ennél a két államnál az igazán lényeges, hanem inkább Szerbia esetében, mert arról szoktunk beszélni, hogy a szerbeknek nincsenek kifogásaik ezzel a törvénymódosítással szemben, és ott különben is csak körülbelül olyan 250-300 ezer magyar él. De ha a törvény hatálya kiterjed a szerbekre is, akkor sokkal nagyobb a potenciális jelentkezők létszáma.

- Így van. És itt jön a második érvem, ami miatt én nemmel szavaztam. Romániában már most úgy van, Szlovákiában meg majd most úgy lesz, hogy azok, akik más államnak is a polgárai, azok ott nem vállalhatnak közhivatalokat, azaz nem lehet polgármester, nem lehet képviselő, intézményvezető, egyéb ilyesmi…

- Képviselő úr, ez szerintem Romániában már nincs így. Volt egy törvény, amely erről intézkedett, de szerintem ők ezt megváltoztatták, és azóta már nem így van, különben Markó Bélától kezdve a többi magyar vezetőig már hallottuk volna a figyelmeztetéseket és az aggódó kifogásokat, hogy ajjaj, vigyázat!

- Szerintem pedig így van.

- Nem. Így volt, de néhány évvel ezelőtt megváltoztatták a törvényt. Ami nem jelenti azt, hogy megint nem változtathatnának rajta. De szerintem Romániában nincs, Szlovákiában viszont a jelek szerint így lesz.

- Most akkor ezt ne vitassuk meg, mert ezt eltérően tudjuk. De akkor maradjunk csak a szlovák példánál. Ott gyakorlatilag a szlovákiai magyar elit, úgy, ahogy van, önvédelemből, saját jól felfogott érdekéből kifolyólag nem fogja fölvenni ezt a bizonyos tiszteletbeli vagy teljes magyar állampolgárságot, mert azzal ő maga alatt vágná a fát, hiszen akkor el kellene búcsúzzon a különböző pozícióitól. Sőt, a szlovákok, ha jól tudom, még azt is a fejükbe vették, és lehet hogy meg is csinálják, hogy nemes egyszerűséggel azt mondják, aki fölvesz valami más állampolgárságot, az elveszíti a szlovákot. Így aztán lényegében a magyar elit nem fog élni ezzel a lehetőséggel. Márpedig ha az elit nem él egy adott lehetőséggel, akkor az összes többi tulajdonképpen miért csinálná. Ugyanakkor a törvény - és ez a fonákja a dolognak – szélesre tárja azt a lehetőséget, hogy akiknek egyébként valamilyen hátsó szándéka van ezzel az állampolgársággal, az kihasználja ezt a lehetőséget. Most extrém példát mondok, ha valaki bűnöző, akkor azt mondja, hogy hú de jó, hát ha kettős állampolgár vagyok, akkor elkapásom esetén sokkal bonyolultabb a kiadatási történet, hiszen akkor megannyi állammal kell egyeztetni. És ezek csak azok a napi dolgok, amik, amelyek jól láthatóak. De van egy sor más dolog is, és itt térek rá, hogy miért érzem magamat sértve, mert az én állampolgárságomat értékelték le. Ugyanis egy állam és a polgárai a külvilág szemében azt jelentik, hogy az adott állam tudja garantálni a polgárainak a kilétét, milétét, utolérhetőségét, elszámoltathatóságát. Most nemcsak bűnözőkre kell gondolni, bármi egyébre: házasságtól kezdve millió egy olyan dolog adódhat, amihez hatósági közbeavatkozás kell. Márpedig ha egy idő után elterjed az a nézet, hogy a magyar állampolgárság csak egy gagyi, azt bárki megszerezheti bemondásos alapon, és ezzel esetleg mondjuk visszaélések is történnek, innentől kezdve a külföldi hatóságok sokkal jobban meg fognak nézni minden olyan ügyet, amiben egy magyar állampolgár érintett. És most mondok egy banális példát. Aki valaha is volt külföldön, az nagyon jól tudja, hogy ha mondjuk én Németországban történetesen tilosban parkolok vagy koccanok valakivel, még az is lehet, hogy azt mondják majd, hogy ja, hát igen, ez magyar, hát akkor nem tudjuk pontosan, hogy kicsoda, micsoda, utána kell járni, hogy a személyazonosságát pontosan beazonosíthassuk. Addig meg engem szépen bevisznek a fogdába, és egy koccanás miatt akár 2-3 napot is fogdában lehetek. Ezek nem extremitások, ezek valós történetek lehetnek pillanatok alatt.

- Értem ezeket az aggodalmait, de mégiscsak térjünk vissza a legnagyobb, legfontosabb alapkérdésekhez. Mi értelme van egyáltalán az állampolgárság ilyesfajta könnyített megszerzésének? Tegyük föl – bár a tizenötmillió sem igaz, hiszen tudjuk, hogy a környező államokban 2-2,5 millió magyar nemzetiségű lakos él összesen –, de mondjuk ha mindenkit összeszámolunk, mi értelme volna annak, hogy Magyarországnak 15 millió magyar állampolgára van? Ettől nagyobb volna a szavunk, nagyobb volna a befolyásunk, nagyobb volna az erőnk az EU-ban? Mi történne, mi változna?

- Hát nagyobb lenne a bajunk. Most képzeljük el azt a szituációt - és megint csak visszatérek az előbbire, ne haragudjon, de szeretném, ha ezt elég pontosan értenénk -, hogy van egy ország, amelynek van 10 millió lakosa, ámde 15 millió állampolgára, ám 5 millió állampolgárával kapcsolatban ez az ország lényegében semmiben sem kompetens. Akkor tulajdonképpen azt az államot mibe fogják venni? De egyébként ez még megbonyolítja az EP-választásokat meg egyáltalán az európai intézményekben való súlyunkat is, mert jönnek az értelmezési kérdések: na most akkor hányan vannak a magyarok, 10 millióan vagy 15 millióan? Se vége, se hossza azoknak a problémáknak, amelyeket egyébként végig se gondoltunk. És ehhez tegyük hozzá, hogy azok, akik valamilyen érthető mondatokkal tudták igazolni a magyar mivoltukat, származásukat vagy nemzethez való hovatartozásukat  – és ez nem is bonyolult dolog, mindenki, aki egy állampolgárságot meg akar szerezni, öt perc alatt össze tudja szedni azt a 15-20 érhető érvet, ami miatt ő ezt akarja –, az eddig is könnyítetten, gyorsítottan kapott magyar állampolgárságot. Tehát a magyarok számára ez a mostani törvény az égadta világon semmi pluszt, semmi plusz hozadékot nem ad, azon túlmenően, hogy kierjeszti az állampolgárságot a már említett módon bárkire, akinek a felmenői között magyar állampolgár volt és azt tudja mondani, hogy jó napot kívánok.

- Hogy lehet az, hogy az MSZP parlamenti frakciójában mégis harmincketten úgy gondolták, hogy ezzel a törvénymódosítással alapvetően minden rendben van, és megszavazták. Mi ez a zűrzavar az MSZP-ben öt és fél évvel a népszavazási kampány után, amikor is az üzenet mégiscsak az volt, hogy nem, de legalábbis tartózkodjanak a szavazók, mert beláthatatlan következményekkel járna a kettős állampolgárság, igaz, akkor más feltételekkel kilátásba helyezett megadása, vagy a magyar állampolgárság más feltételekkel kilátásba helyezett megadása.

- Hát ez számomra is érthetetlen egy kicsit. Meg kell mondjam töredelmesen, hogy a frakcióban erről elég hosszasan vitáztunk. Én nem akarok mások helyett nyilatkozni, hogy ők milyen megfontolásból döntöttek úgy, ahogy. A tényszerűséghez hozzátartozik, hogy a frakció végül is úgy határozott, hogy lelkiismereti alapon mindenkire rábízza, hogy úgy szavaz, ahogy neki jólesik. Tehát ez nem zűrzavar, hanem egyikünk így gondolja, a másikunk úgy gondolja. Direkt nem alakítottunk ki egységes álláspontot. Mindazok, akik meg azt mondták, hogy ők ezt azért meg akarják szavazni, érzéseim szerint alapvetően azzal indokolták a döntésüket, hogy most ebben a lendületben ne kezdjünk el kukacoskodni, mert itt aztán félremagyaráznak mindent, meg így lesz, meg úgy lesz, inkább essünk túl rajta.

- Mert megint nemzetietlennek mondják az MSZP-t, mint annyiszor már eddig is, ugye?

- Hát ezért kéne észérvekkel vitatkozni, mert szerintem sokkal inkább nemzeti érzéseim vannak, amikor azt mondom, hogy szeretném, ha az én állampolgárságomnak magas lenne a presztízse mindenütt, és nem pedig egy lesajnált, bizonytalan státuszú állampolgárság lenne, amit egyébként bárki megkérdőjelez. Hát már bocsánat, bárki, aki járt már repülőtéren, az nagyon jól tudja, hogy jól csengő nevű országok útlevelével kényelmesen be lehet sétálni egy országba. Abban a pillanatban, ahogy egy kicsit távolabbi, zavarosabb országról van szó, rögtön "na álljon félre!", és akkor megy a karanténba meg összevissza vizsgálják, meg hatszázötvenszer áttúrják a táskáját. Szóval ezek tényleg a mindennapokban tudnak rettenetes gondot okozni, és ez az, amit nem gondoltunk végig, hanem pusztán egy pillanatnyi belpolitikai cirkusz, forradalmi cirkusz miatt belementünk az egészbe.

- És ha a választójog megadására megy ki a játék? Ez nem jutott eszébe az MSZP-nek?

- Hát pontosan ezért volt, hogy sokan a könnyebb megoldást választották. Mert ugye ez most ki van zárva, hiszen a választójoghoz állandó magyarországi lakhely kell. Persze innentől kezdve már csak egy lépés, hogy puff, azt is töröljük el. Szóval ez azért ilyen értelemben is kockázatos, de én mondjuk ettől úgy különösebben nem tartok, nem félek. Viszont még annyit erről az egész törvényről, hogy egy jó pontja azért mégiscsak van, nevezetesen, hogy pontosítja, mi is az a gyorsított ügyintézés. Ez most ugye három hónap. Ha csak ennyi történt volna, hogy magát az ügyintézést gyorsítjuk fel vagy tesszük normálisabbá, átláthatóbbá, azt simán megszavaztam volna. De kiterjeszteni boldog-boldogtalanra, ez valami olyan agyament dolog… Azt kell mondjam, hogy ebben a kvázi kétharmados forradalmi tébolyban azt mondják, így is, úgy is ledugunk bármit a parlament torkán, hiszen az ellenzék nem számít, és ezért ilyen fércműveket dobálnak be, végiggondolatlanul és belpolitikai haszonszerzés okán, miközben nemhogy nem szerzünk belpolitikai hasznot, hanem, még egyszer mondom, devalválódik, értéktelenedik a magyar állampolgárság, plusz, a határon túli magyaroknak ezzel az égvilágon semmi többletet nem adunk. Szóval azért mondtam azt, hogy őrizzük meg a parlament komolyságát, és az ilyen érzelmi turbulenciákból fakadó szavazások helyett próbáljanak meg parlamenthez méltó módon viselkedni. Ott ugyanis jogszabályokat alkotunk. És az állampolgárság nem egy érzelmi szituáció, az egy jogi kötelék, és ha ezt egy parlament eltéveszti, akkor azt kell mondjam, hogy elment az esze.


Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!