Bolgár György interjúi a Galamusban - 2012. február 16.
- Részletek
- 2012. február 18. szombat, 05:04
- Megbeszéljük
Frekvencia- és pénzügyek
Arató András, a Klubrádió elnöke
Bolgár György: - Nemrégiben Brüsszelben jártál, ha már európai kérdésekről beszéltünk és beszélünk, és ezek közé az európai kérdések közé Magyarországgal kapcsolatban a Klubrádió is bekerült.
Arató András: - Mindenekelőtt hadd osszak meg – mert számodra is újdonság – egy hírt, hogy egy órával ezelőtt megkaptuk az értesítést, hogy a Fővárosi Ítélőtábla kitűzte a 95.3 frekvenciával kapcsolatos határozat ellen indított per időpontját, és ez március 14-én 10 órakor lesz. Ez egy friss információ. Egy újabb bizonyosság, amit tudunk a rádióval összefüggésben. Azért is gondoltam magam is, hogy jó volna pár szót ejteni erről a brüsszeli útról, mert nagyon sok kérdést kapok, és nem tudom mindegyiket a Facebookon vagy az interneten megválaszolni. A legtöbb kérdés arra irányul, hogy akkor ebből most majd mi következik. Ezeknél a kérdéseknél nem is tudom pontosan, hogy vajon mire értik őket, a Klubrádióval kapcsolatos ügyekre vagy úgy általában, ami Magyarország körül történik. És újságírói kérdésként is meg szoktam ezt kapni. Valahogy abban tudnám összefoglalni a válaszomat, hogy egyrészt természetesen nem tudom, másrészt pedig ez egy ahhoz hasonlatos helyzet, amikor valaki csinál valamit – legyen akár gyerek, akár felnőtt –, és kritika éri, hogy nem így kellene csinálni, máshogy kellene csinálni. Ilyenkor persze mindenkiben van egyfelől egy hiúság, megsértődik, hogy pedig ő tökéletesnek gondolja a saját tevékenységét, de az okosabbja végiggondolja, hogy vajon miért mondja a másik azt, hogy máshogy kellene csinálni. Pláne, ha nagyon sokan mondják, vagy ha szinte mindenki. Lehet egy ideig azon gondolkodni, hogy ez valamifajta összeesküvés-e, de akkor meg azt is végig kell gondolni, hogy vajon létezik-e olyan érdek, amely alapján érdemes lenne összeesküdni. És azt kell mondjam, hogy itt egyik kérdésben sem, de talán szakértője csak a Klubrádió ügyének vagyok, na abban aztán különösen semmilyen más érdek nincs, mint az ország médiapluralizmusa, ami az ország alapvető érdeke.
- Azt mondod, hogy kritikát kapni nem jó, az ember végiggondolja mégis, hogy hogyan lehetne esetleg másképp csinálni. De egyelőre nem rajtunk múlik, hogy másképp tudjuk-e vagy akarjuk-e, hiszen, mint mondtad, majd március 14-én esetleg eldől, hogy megkapjuk-e a frekvenciát. De induljunk ki a jobbik verzióból, hogy megkapjuk. Akkor másképp kellene csinálni? Vagy milyen fajta kritikákra gondolsz?
- Nem, most az a helyzet, hogy persze kapunk kritikát, hogy akkor máshogy kellene beszélgetni a Megbeszéljükben, máshogy kellene híreket mondani és így tovább.
- Jobban.
- Ezeket mindig érdemes végiggondolni, de e pillanatban a Klubrádióval összefüggésben nem a Klubrádió kap kritikát, hanem a magyar médiahatalom. Sőt, a magyar médiaszabályozás egész rendszere. És talán érdemes ezeket végiggondolni. Vajon jók-e azok a szabályok, amelyek között felmerülhet az, hogy egy többszázezres hallgatottságú rádió a jövőben ne ezt csinálja? Volt már ilyen a KGST-ben. Ugye a magyar rádiógyártás – ezt tekinthetjük szimbólumnak is – az Orion révén világszínvonalú volt. Még a hatvanas évek elején is exportált a magyar rádiógyártás nyugatra Orion rádiókat. Aztán a Varsói Szerződés, pontosabban a KGST úgy döntött, hogy a rádiógyártást speciel Bulgáriában kell csinálni. Eljutottak ide is a Melodia márkájú rádiók, de a kutya sem vette. Ebből azt szeretném kihozni, hogy érdemes végiggondolni, hogy vajon amit jól csinálnak, azt meg kell-e szüntetni.
- A médiahatóság is végiggondolhatja persze a kritikákat, egyelőre nem látjuk ennek jelét, hogy elfogadnák-e akár a Brüsszelből, akár a Budapestről érkező bírálatokat. Már valószínűleg nem is náluk van a labda, hanem a bíróságoknál.
- Mindig van máshol is labda, mint ahogy az ember előszörre gondolja. Én a brüsszeli beszédemben is szenteltem egy mondatot annak, hogy vannak kompromisszumos megoldási lehetőségek, különösen akkor, amikor lényegében véve hasonló célért két párhuzamosan futó per zajlik. Ha a felek úgy gondolják, hogy érdemes nekik megegyezni, mert az mindenkinek, sőt a feleknek is a boldogulását szolgálja, akkor megegyeznek. Mi erre az első pillanattól kezdve nyitottak voltunk, most is azok vagyunk, azon vagyok.
- Vagyis azt mondod, hogy volna és lehetséges is valamilyen teret találnia magának a médiahatóságnak, hogy akár a következő napokban, hetekben módosítsa az eddigi álláspontját és törekedjen megegyezésre? Nem kell feltétlenül a bíróságra bízni, szerinted a médiahatóság akár a saját hatáskörben megtehetné ezt?
- Hát hogyne! Azon kívül, hogy a peren kívüli egyezség fogalmát ismeri a magyar jog, perbeli egyezséget is, perben erősebb az egyezség megkötése. A két per közül az egyik közigazgatási jellegű, némi polgári peres beütéssel, ez a 95.3 frekvenciára vonatkozó, a másik e pillanatban kifejezetten polgári peres eljárás. Vagyis két egyenrangú fél van perben egymással. Miért is ne lehetne akkor is akár megegyezést találni, ha az egyiket véletlenül tanácsnak hívják vagy hatóságnak?
- Értem. Szóval akkor belőled most a józan ész beszél, igaz, peres félként meg bizonyos döntések elszenvedőjeként, de azt mondod, hogy még mindig van lehetőség egy olyan megállapodásra, amiben megfogadja a másik fél a kívülről, az egész világról és az országon belülről érkező kritikákat, és szépen, békésen megállapodik. Hiszen ez végeredményben mindenkinek jó volna.
- Egy alapvetést azért figyelembe kell venni a másik félnek is, hogy olyan megoldást én nem tudok elképzelni elfogadhatónak, amelyik eredménye ne az lenne, hogy ezt a rádiót tovább hallgathatják az emberek a következő években is.
- Most akkor oda jutottunk, hogy sokan kérdezik tőled, hogy mi van a brüsszeli beszéded óta. Egyébként tegnap Vicsek Ferenc főszerkesztő járt Brüsszelben egy másik tanácskozáson és szereplésen. Tehát abszolút látható és kitapintható az érdeklődés a Klubrádió iránt Európában. De azt tudod mondani, hogy a megoldásnak Budapestről kell jönnie, és a legkézenfekvőbb, legegyszerűbb megoldás akár a médiahatóságé lehet?
- E pillanatban neki van mozgástere arra, hogy megváltoztassa a dolgok jelenlegi állását. Nekünk nincs erre mozgásterünk, mi nagyon egyszerű dolgot szeretnénk. Rádióműsort szeretnénk szolgáltatni az éteren keresztül a hallgatóknak.
- Miből?
- Ezzel mintegy átúszunk egy másik kérdéskör irányába, és nagyon fontos, hogy erről beszélgessünk nemcsak egymással, hanem a hallgatóinkkal is. Nyolc és fél évig a Klubrádió úgy működött normális körülmények között, hogy a megélhetését a hagyományos piaci eszközökkel tudta biztosítani. Vagyis, készítette a műsort bizonyos mennyiségű költséggel és eladta a hirdetési felületeit bizonyos mennyiségű bevétellel. És ez többé-kevésbé hosszú időn keresztül egyensúlyban volt. A 2010-es változások viszont ebben gyökeres, drasztikus fordulatot okoztak, kifejezetten a hátrányunkra. Mert miközben a piaci értékünk nőtt azzal, hogy a hallgatottságunk többszörösére növekedett, ugyanakkor meg csökkent is. Egyrészt az állami megrendelők drasztikus pálfordulása miatt, másrészt pedig amiatt is, hogy ezzel a játékkal, hogy most vagy két hónapra vagy mennyi időre van-e frekvenciája a Klubrádiónak, ez bizony nehézségeket okoz olyan hirdetőkkel a szerződéskötésben, akik hathónapos, egyéves büdzsékben gondolkodnak. Vagyis annyira lecsökkentek a bevételeink, hogy abból megélni nem tudunk, már egy jó ideje. Közismert dolog, hogy mi fordultunk a hallgatóinkhoz és most még erőteljesebben kell hozzájuk fordulni, mert e pillanatban nagyon nehéz ajánlani a reklámpiacon konkrét dolgot, mikor csak azt tudjuk, hogy március 14-én tárgyalás lesz. Szedni nem tudunk rádió-előfizetési díjat, de kérni tudunk. Önök, rádióhallgatók olyan sokan vannak, hogy bőségesen lenne rá lehetőség, hogy ez a rádió akár reklámpiac nélkül is – amit nem szeretnénk természetesen – fennmaradhasson. De egy átmeneti időszakban meghatározó jelentőségű, hogy nemcsak a hallgatással, hanem a hozzájárulással is segítik a munkánkat.
- De csinálják is az alapítványon keresztül, újabban többen beléptek az egyesületbe. Egy-két hete volt egy hallgató, aki felhívott Bécsből, és azt mondta, hogy őt úgy felidegesítette az egyik interjú, amit itt a műsorban hallott, hogy azonnal egymillió forintot felajánl, el is küldte. Szóval vannak ilyenek, nem is kevesen.
- Ezt én érzelmileg is meg anyagilag is nagyon nagyra értékelem. Azt, hogy Magyarországon tízezer ember aktívan részt vesz adományokkal a rádió működtetésében, ez óriási.
- És rendszeresen.
- Vannak, akik rendszeresen. De ha több százezer hallgató van, akkor ebből lehet érzékelni, hogy egy picit tágul ez a kör mondjuk két-három-négyszeresére – ami még mindig csak a hallgatók tizenöt-húsz százalékát jelentené –, hogy nagyon szépen meg tudnánk élni. A Szabad Sávért Alapítvány pont arra jött létre, hogy ha úgy tetszik, akkor előfizetési díj jellegű adományokat adjanak a rádiónak. Az ezzel kapcsolatos elszámolás kisebb-nagyobb rendszerességgel nagyon jól átláthatóan olvasható. Aztán létrehoztuk az egyesületet, amelynek természetesen van ugyan anyagi tartalma is, de azt az igényt is hivatott kielégíteni, hogy a rádió hallgatói ebben a mai világban szeretnének formálisan is egy közösséghez tartozni. Nyilván ehhez fűződik részint a nyári koncert, a január demonstráció, tehát lehetett már konkrétan tapasztalni is, hogy ez összejöveteli lehetőség is. Illetőleg egy harmadik elem, amit most próbálgatunk és remélem, hogy a jövő héten még professzionálisabbá válik – útelágazáshoz érkezetem magam is ezek szerint –, ez a bizonyos közvéleménykutatás, amit most még csak próbálgatunk, de azt szeretnénk, ha valódi kérdésekben lenne a betelefonáláson kívül akár statisztikai nagyságrendben is mód véleményt nyilvánítani. De nem titkolom, miért is tenném, hogy ennek anyagi eredményei, hasznai is vannak a Klubrádió számára. Tehát három különböző metódusa, három különböző síkja van az anyagi összefogásnak. És azt gondolom, hogy semmi szégyellnivaló nincs abban – hallgatóink ismerik a körülményeket, amik között működünk –, hogy ilyen típusú összefogásra nagyon erősen szükség van. Ki kell fejeznünk nemcsak szóban, hanem tettben is azt, hogy valamit csinálni akarunk.
- Ez tehát a lényeg, így tudunk életben maradni, mindaddig legalábbis, ameddig a sorsunk biztossá nem válik. És persze nyilván utána is szükségünk lesz a hallgatók támogatására.
Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!