rss      tw      fb
Keres

Egy lépés a szabadság felé

A címben jelzett elmozdulást Nagy-Britanniában lehet megélni. Ma legkevésbé Párizsra érdemes szemünket vetni. A szigeten ismét előrébb tartanak, legalábbis egy nem lényegtelen szempontból.

Rengeteg a hasonlóság, mégis micsoda különbségek: Nagy-Britanniának is új kormánya van, olyan konzervatív politika ígéretével, amely felszámolja a Munkáspárt hosszú uralmának kedvezőtlen következményeit. A The Times szerint a helyzet egyenesen olyan tragikus, hogy teljes társadalomirányítási fordulatra van szükség ahhoz, hogy az egykor dicső birodalom lecsúszását megállítsa. Ehhez minden brit áldozatvállalására szükség van, mert az államadósság kritikus méreteket öltött. Az előző kormányzat által eldugdosott csontvázak felfedezése után David Cameron vezetésével a Konzervatív Párt szokatlan módon a liberális demokratákkal koalícióban lát neki egy új korszak építésének. A frissen kinevezett kormányfő első beszédében biztosította a választókat, hogy képes a súlyos gazdasági, társadalmi és politikai válság kezelésére. De a magyar füleknek sem ismeretlen mondatokat megelőzően köszönetet mondott Gordon Brown leköszönő miniszterelnöknek, amiért az elmúlt időszakban nyitottabbá tette Nagy-Britanniát. Annak ellenére, hogy a választási kampány során mindent megtettek azért, hogy a munkáspárti kormányzást tegyék felelőssé minden válságjelenségért. A gesztus valamit kifejez az egyébként bizonyára válságban levő politikai kultúrából. Egy kelet-európai jobboldali és egy nyugati konzervatív politikus között ilyen gesztusokkal kezdődik a különbség.

Óriási átalakítások terveivel kezdődik a konzervatív új korszak. A gazdaságirányítás, a közjogi berendezkedés néhány eleme, például a választási rendszer ugyanúgy jelentős módosításokra vár, mint a szociális ellátó intézmények. A jól ismert konzervatív alapállásnak megfelelően a fiatal David Cameron az egyéni felelősségvállalás növelését hangsúlyozta az államtól való függés helyett. Ő úgy látja, hogy a társadalom elkényelmesedése a munka becsületének visszaállításával és a ténylegesen rászorulók támogatására szűkített állami segélyezéssel lehetséges. A családok és a helyi közösségek szerepének erősítése, a politikával szembeni bizalmatlanság felszámolása, a nép akaratának határozottabb érvényesítése szervesen illeszkedik az új szemléletű politika ideológiai alapjaihoz.

A szimbolikus különbségeken túl nyilván számos lényeges eltérés is van egy kelet-európai autoriter politika és a tory hatalomátvétel között. A közfinanszírozás átalakításában az egyik hangsúlyos elem például a szabadságok visszaadása. Hosszú múltra tekint vissza a büntetőjogi szigorítás és a közterületek fokozott ellenőrzése a szigeten: Nagy-Britannia az amerikai büntetőpolitika éltanulója, ide szivárogtak át először a bűnözés elleni háború eszközei és filozófiája, majd a terrorizmus elleni küzdelem szabadságromboló intézkedései. A fiatalkorú bűnelkövetőkkel való kíméletlen bánásmód és a szabadságvesztés büntetésének előnyben részesítése az angol büntetőpolitika ismert elemei. Nick Clegg liberális demokrata miniszterelnök-helyettes bejelentése a bűnözéstől való félelem által motivált szabadságkorlátozó intézkedések kudarcának beismerése. Egy komplex deregulációs törvény (Great Repeal Bill) számos feleslegesnek és költségesnek bizonyult állami közbiztonsági eszközt helyez majd hatályon kívül. Korlátozza a DNS adatbázisok használatát, a térfigyelő kamerák igénybevételét, eltörli a kötelező személyi azonosító igazolványt és a nemzeti azonosító nyilvántartó rendszert. Nick Clegg szerint a törvény visszaállítja a helyes egyensúlyt a köz védelme, a társadalmi kohézió erősítése és a szabadságjogok védelme között.

Május 25-i trónbeszédében a királynő ezt a szabadságerősítő javaslatot az elmúlt évek szökőárszerű büntetőjogi szigorításának megállításaként mutatta be. Az állami takarékossági program, az olcsóbb állam az állampolgárokra rakott felesleges terhek megszüntetését is ígéri, az állami szervek számonkérhetőségét és a szabadságok erősítését, például a feleslegesen szigorú büntető szabályok felszámolása révén. Az átláthatóság, a büntetőeljárási garanciák erősítése, a véleményszabadság védelme, a felesleges büntető tényállások törlése komoly átalakításokat jelent az állami elnyomó apparátus jogi alapjaiban. Ehhez minden bizonnyal nem lenne elégséges a puszta takarékossági szándék. A szabadságok visszaadása azon a felismerésen alapul, hogy ezek a korlátozó eszközök nemcsak kényelmetlenné és drágává tették az életet, hanem minden hatékonyságot is nélkülöztek. Semmivel sem járultak hozzá a közbiztonsághoz, nem kezelték megfelelően a bűnözést, nem váltották be a hozzájuk fűzött reményeket. Pénzt és szabadságokat kellett feláldozni a kísérletért, jobbára feleslegesen.

Franciaországban és Olaszországban is újabb hulláma készülődik a társadalmi problémák kriminalizálásának, a büntetőjogi szigorításnak. A kontinensen később kezdődött ez a tendencia, de már így is nagyon régen tart. Úgy tűnik azonban, annyira még nem régen, hogy világossá váljon mérhetetlen kártékonysága.

Itt keleten, ahol ráadásul jelenleg még keletebbről fúj a szél, a szabadságok feláldozása keveseknek jelent nagy árat. Nem tényező a kriminalizálás társadalmi hatásrendszere, nincs más, csak a rendészeti szemlélet. A populista rendpártiság elszabadulása előtt nincsenek határok. Annyira nem tud szegény lenni egy kelet-európai rezsim, hogy ne akarjon börtönöket építeni iskolák helyett. A szociális bajok és a társadalmi integráció defektusait elzárással, büntetéssel "kezelő" autoriter állam drága lesz, de csak később fog kiderülni, hogy mennyire. Anyagi értelemben is, de morális és szociális értelemben a leginkább.


Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!