rss      tw      fb
Keres

Bolgár György interjúi a Galamusban - 2010. május 27.

Fehér József, a Magyar Köztisztviselők Közalkalmazottak és Közszolgálati Dolgozók Szakszervezetének főtitkára


Bolgár György
: - Volt bizonyos kétségem afelől, hogy miért is tétováztak az elmúlt napokban, hogy miért nem szólaltak meg azonnal a szakszervezetek a Fidesz által beterjesztett köztisztviselőkre vonatkozó törvénymódosítás miatt. Aztán ma egy sajtóértekezleten, sajtótájékoztatón előálltak azzal, hogy alkotmányellenesnek és nemzetközi egyezményekkel is ellentétesnek tartják a törvénytervezetet, amely lehetővé tenné a köztisztviselők indoklás nélküli elbocsátását. De vajon miért nem mondták már az első órában azt, hogy de hát ez abszurdum, ez elfogadhatatlan. Mire kellett ennyi idő?

Fehér József: - Kedves Bolgár úr és kedves hallgatók. Szeretném a figyelmükbe ajánlani, hogy az elmúlt héten pénteken 12 órakor a Szakszervezetek Együttműködési Fóruma, a Közszolgálati Szakszervezetek Szövetsége és mi, a Magyar Köztisztviselők és Közalkalmazottak Szakszervezete, valamint a Belügyi Rendvédelmi Dolgozók Szakszervezete kiadtunk egy közleményt. Pénteken 12 órakor. Csak emlékeztetőül mondom, hogy a törvény péntek hajnalban jelent meg a honlapon.

- Mea culpa. Csak tudja, hogy mi a baj a közleményekkel. Ezek szerint nem csak én nem veszem észre őket vagy nem emlékszem rájuk. Talán valamiféle modernebb vagy figyelemfelkeltő dolog kellene.

- Közzétettük a honlapjainkon, elküldtük mindenkinek. De úgy tűnik, hogy ez a közlemény nem volt elég, tehát jogos a kritika. De azt kell mondjam, hogy a közlemény megjelent, csak nem volt elég figyelemfelkeltő.

– Valószínű, hogy ebben a mai médiacentrikus világban azonnal el kell kezdeni járni a tévéstúdiókat, rádióstúdiókat és így tovább.

- Igen, köszönöm szépen, ez tényleg tökéletesen így van, és nem is tudok erre mit mondani. Nem mentségül, hanem tényként mondom azt, hogy mi pénteken 12 órakor kiadtunk egy közleményt, amelyre nagyon kevés reakció volt, de köszönöm hogy most lehetőséget biztosít. Változatlanul az az álláspontunk, hogy nincs szükség erre a törvényre. Teljesen indokolatlan, hiszen a jelenlegi szabályok is teljes szabadságot biztosítanak a mindenkori kormánynak a szervezetalakításhoz és az ahhoz kapcsolódó személyi döntésekhez is. Ennél súlyosabb az, amit Ön idézett. Ez a törvény nem állja ki a magyar alkotmányosság próbáját. A jelenlegi szabályok miatt, amelyeket a javaslatból megismertünk, illetve nemzetközi egyezményeket is sért. Ha kell, akkor pontosan tudom idézni az európai szociális kartát is.

- Tegye is meg. Azt is kérdezem közben, hogy ezek szerint az elmúlt napokat azzal töltötték, hogy alkotmányjogászokkal és a nemzetközi szerződéseket jól ismerő jogászokkal próbálták körüljárni, hogy mit sért ez a törvénytervezet?

- Így van, természetesen, és felvettük az előkészítőkkel a kapcsolatot. Tegnap volt szerencsénk részt venni a parlament foglalkoztatási bizottságának ülésén, ahol a törvény előkészítőjével, Répássy Róbert képviselő úrral és Rétvári Bence úrral is tárgyaltunk, és elmondtuk az észrevételeinket. Meghívást kaptunk, de nem tudtunk elmenni az alkotmányügyi bizottság ülésére. Tehát nem töltöttük az időt tétlenül, de csak a mai napra sikerült felhatalmazást kapnunk a saját testületeinktől. Csak az, hogy nem értünk vele egyet, nem elegendő. Szükséges lenne a válasz, és az, hogy mi lesz a következő lépés.

- Igen. Akkor kezdjük először azzal, hogy a jogászok mit mondanak, mivel ütközik.

- Szó szerint idézem az Európai szociális karta 2009. évi 6-os törvény 24-es cikkét. „A felek elismerik a dolgozók jogát ahhoz, hogy munkaviszonyukat ne lehessen megszüntetni indok nélkül, és a megszüntetés oka csak a munkavállaló képességeivel, magatartásával, illetve a munkáltató működésével összefüggő ok lehet.” Tehát az indoklási kötelezettség nemzetközi egyezményekben foglalt magyar kötelezettség is.

- Mert az ellenkezője a legkíméletlenebb, legdurvább, korlátok és jogok nélküli kapitalizmusban szokott megtörténni, vagy a diktatúrákban.

- Engedje meg, hogy egy kicsit durvábban mondjam, a magyar cselédtörvényre...

- ...Igen. A magyar hagyományokban, és diktatúrákban történhet meg, hogy az állam azt mondja, hogy indoklás nélkül kidob valakit. De hát nyilván nem ez a törvényhozók célja, ugye?

- Engedje meg, hogy idézzem a 833/2003-as alkotmánybírósági határozatot, amely azt mondja, hogy a közszolgálat rendszerével ellentétes lenne, ha valamely közszolgálati jogviszonyt minden törvényi korlátozás nélkül a munkáltatói jogkör gyakorlójának szabad és korlátlan döntési jogkörében lehetne megszüntetni. Tehát ismerem a módosító indítványokat, és nem becsülöm le ezeknek az értékét, de azt kell mondjam, nem történt más, mint hogy azok, akik a törvényelőkészítés időszakában nem figyeltek erre, vagy nem figyelmeztették őket erre, most ezt pótolták. De hangsúlyozom, hogy ezekkel együtt is indokolatlan és fölösleges ez a törvény, mert eléggé nyilvánvaló a politikai szándék, hiszen néhány nappal ezelőtt annak sem volt különösebb visszhangja. Az, hogy egy törvény eltörölte a közigazgatásban a versenyvizsga szükségességét és eltörölte a kötelező pályáztatást, nyilván azt feltételezi, hogy a következő időben olyan embereket kívánnak behozni, akiknek nincs meg a versenyvizsgája és akiket nem kell pályáztatni.

- Sőt, mintha olyasmi is lett volna benne, hogy felsőfokú végzettség nélkül is juthat valaki felelős minisztériumi pozícióba.

- Így van. Ezt már nem is említem. Tudom, hogy ez csak egy nüansznyi dolog, de például ennek a törvénynek a preambulumában, ami tudjuk, hogy nem norma, nincs benne a szakmaiság. Benne van a hazaszeretet, nagyon fontos, benne van sok minden más, de az, hogy szakmailag felkészült kormánytisztviselőket kívánnak alkalmazni, nincs. Lehet, hogy ez csak egy véletlen dolog, de azért elég érdekes véletlen.

- Amikor Répássy Róberttel és Rétvári Bencével beszéltek, akkor, feltételezem, nem az volt az ő válaszuk vagy érvük, hogy igen, mi valamiféle diktatórikus kormányzást szeretnénk.

- Nem.

- Vagy az, hogy igenis ki akarunk rúgni mindenkit, akiben nem bízunk. Nyilván azt mondták, hogy szeretnének valamilyen rugalmas közigazgatást és ehhez meg akarják teremteni a törvényi feltételeket, hogy meg lehessen szabadulni attól, akire nincs szükség. Most ez nagyon nehéz és ezért találtak ki ilyesmit.

- Igen. Az érvelésük nagyjából az volt, amit az írásos javaslatban is olvashatunk, hogy aszimmetrikus a rendszer, illetve – amire végképp azt kell mondjam, hogy fáj, vagy hogy nagyon sértő és engedje meg, hogy ezúttal azt mondjam, hogy kicsit emlékeztet az előző időszak érvelésére –, hogy azért rossz a közigazgatás közmegítélése, mert túlzottan erős a védelem. Erre csak azt tudom mondani, elnézést a durva kifejezésért, hogy ostobaság. A védelem elsősorban nekem, az állampolgárnak, meg a vállalkozónak, az ügyfélnek szól, hogy az ügyeket felkészült, hozzáértő, gyakorlott, a közügyek iránt elkötelezett pártpolitikasemleges tisztviselő intézze.

- Igen. Ne lehessen négyévenként az egész garnitúrát kicserélni.

- Így van. Ez a legdurvább politikai zsákmányrendszer alkalmazását vetíti előre, azt, hogy a választásokon győztes politikai erő mindenkor lecserélheti a teljes személyi állományt. Nem fogadható el és semmilyen módon, nem kívánjuk legitimálni azt a szándékot, hogy a kormányzati szervezet átalakítása együtt járjon több száz vagy több ezer ember, főleg minisztériumi köztisztviselő elbocsájtásával. De megint csak azt kell mondanom, hogy a kormányváltások Magyarországon mindig ezt eredményezték. Ami ebben szokatlan, hogy még nincs kormány. 1994-ben, 1998-ban, 2000-ben sőt 2006-ban is, amikor a kormány hivatalba lépett, akkor egy-két-három hónap múlva jött a létszámcsökkentés, az átszervezés, de most…

- Önök egy érdekes jelzőt használtak, ami sok szempontból találó: statáriális gyorsasággal vagy statáriális dühvel fogadják el ezt a...

- ...Ezt akarom mondani. Miért kell három nap alatt?

- Ezt én sem értem. Vajon miért nem lehet három hétig vagy akár még tovább tárgyalni?

- Azért kell a három nap, hogy ne szeptemberben legyen a személycsere, hanem már június 15-én. Én bízom abban, hogy nemcsak nekünk, hanem más, tőlünk sokkal fontosabb közjogi méltóságnak is feltűnik ez az aránytalanság és a felkészülési idő hiánya. Az ilyesmire oly kényes alkotmánybírák vélhetőleg meg fogják nézni, miért három nap vagy adott esetben nyolc nap ez az idő.

- Akkor miért az országgyűléstől és a házelnöktől kéri, hogy ne fogadják el?

- Mert nem tudunk kihez fordulni.

- Mondjuk a köztársasági elnökhöz.

- A köztársasági elnök úrnak azt írjuk meg, hogy úgy tudjuk, a parlament fog egy ilyen törvényt alkotni.

- Nemcsak hogy úgy tudjuk, ebben szinte bizonyosak lehetünk, nem?

- Igen. Közjogi méltósághoz, Schmitt elnök úrhoz fordultunk. Ha ez a törvény megszületik, mert még bízunk abban, hogy valami változás bekövetkezik, akkor nyilvánvalóan el kell gondolkodni azon, hogy mik a további lépések.

- Értem. Tehát Önök még bíznak abban, hogy hátha jobb megfontolásra jut a Fidesz, és változtatnak ezen a törvényjavaslaton. Hátha nem ilyen formában, nem ilyen tartalommal fogadják el, hanem meghallgatják Önöket is, és akkor nem kell további lépéseket tenni.

- Igen, valóban bízunk ebben, de szeretném hangsúlyozni, hogy mi szükségtelennek tartjuk ezt. Nincs indoka, nincs jogalapja, nincs szükség erre a törvényre. A mindenkori kormány át akarja alakítani a minisztérium szervezetét. El akar bocsátani 800-1800 körüli embert. A mostani hatályos köztisztviselői törvény, most hadd idézzem a pontos szakaszt, 17. szakasz 1-es bekezdés, lehetővé teszi ezt.

- Egy kis pénzbe, kis gondolkodásban, kis adminisztrációba kerül, hogy megtalálják az indokot, aztán ennek megfelelően, nem tudom milyen végkielégítéssel, felmondási idővel bocsássák el. Ez a módszer, amit most javasolnak olcsóbb lenne.

- De mint írtuk is, a stabilitás európai érték. A védelem európai érték. A kartell európai érték. Ezek nem szlogenek, hanem Európában rendkívül fontos, az állampolgár szempontjából, a közigazgatás működőképessége, stabilitása.

- Azt nem mondták a fideszes képviselőknek, hogy éppen ők azok, akik mindig az életpályatervezés fontosságára hívták fel a figyelmet?

- Sőt, engedje meg, hogy a kezemben lévő 1005/2000-es kormányhatározatból idézzek. Tudjuk, hogy 2000-ben ki volt kormányon. Ez a kormányhatározat 2000-ben azt mondta, hogy a közszolgálati rendszert életpályává kell alakítani, azért, hogy növelje a közszolgálati jogviszonyban állók elkötelezettségét a közigazgatás iránt, egyúttal szakmailag magasabban képzett munkaerőt szerezzen meg, megtartsa, és ehhez versenyképes juttatási és ösztönzési rendszert biztosítson. Én nem mondom, hogy álmodoztunk, és azt gondoltuk, hogy azonnal ez fog hatályba lépni. De ahhoz képest ez egy durva hidegzuhany, hogy a kormány még hivatalba sem lépett, és máris belerúgnak a kormánytisztviselőkbe.

- Azon kívül, hogy a szakszervezeti vezetők észrevették azonnal, hogy itt mi fenyeget és léptek is, a lehetséges érintettek, az a több tízezer ember mit szólt? Megkereste Önöket? Vagy csak magában idegeskedik? Vagy nem is aggodalmaskodik, mert nem tudja, hogy miről lesz szó?

- Felelősséggel kijelentem, hogy félnek. Sajnos Magyarországon eddig minden kormányváltás, hangsúlyozom, az is, amikor nem váltott pártot a kormány, a köztisztviselők számára remegő gyomrot jelent hosszú heteken keresztül, mert nem tudják, hogy az új főnök vagy az új hatalom meg kívánja-e őket tartani, vagy pedig átszervezi és megszünteti a foglalkoztatásukat.

- Miközben nyilvánvalóan 99 százalékuk megbízhatóan dolgozik bárkinek.

- Engedje meg, hogy utaljak az Ön tegnapelőtti műsorában elhangzottakra. Nem érdekes a személy, mert nem a személy ellen, hanem a nézet ellen szólók. Az illető azt mondta, azért kell a 200 ezer fős elbocsátás a közszolgálatból, mert azok a munkahelyek nem értéktermelő munkahelyek. Megdöbbentett, amikor ezt hallottam. Először is megdöbbentett az, hogy ez szó nélkül maradt. Az oktatás, az egészségügy, a közigazgatás nem érték?

- Igen, aztán ez szóba került egyébként egy hallgatói beszélgetésben, tehát nem maradt szó nélkül. De teljesen igaza van. Szerintem ez egy kicsit régimódi szemlélet, hogy csak az teremt értéket, aki kézzel megfarag vagy kibányászik valamit.

- Nem akarok itt senkit bántani. Ez a legostobább pártállami szlogenre emlékeztet, hogy van a dolgozó parasztság meg a munkásosztály, és van az eltartott értelmiség. Hova kerülünk?

- Igen, én is úgy gondolom, hogy természetesen jó minisztériumok, jó köztisztviselők nélkül nem lehet jól dolgozni.

- Ahhoz, hogy 200 ezer embert elbocsássunk, fel kell venni még 100 ezret, mert mindösszesen 104 ezer ember dolgozik a magyar közigazgatásban. Ezt nem poénnak szántam.

- Nyilván a közalkalmazottakra gondolt az illető kamarai elnök, és azokból összességében van 200 ezer.

- De hiány van. A rendőröknél, ügyészeknél, bíráknál hiány van. Szerintem az oktatásban sincs túlfoglalkoztatás, a szociális munkásoknál sem.

- A jobb oktatáshoz még több pedagógusra volna szükség.

- A szociális munkást küldené el mondjuk, aki a fogyatékos gyereket gondozza? Vagy kire gondol?

- Ezt én nem tudom megmondani, hogy ők kire gondolnak, de a dolog lényege az, hogy a szociális munkás is ugyanolyan produktív, mint a minisztériumi tisztviselő.

- Értéket őriz meg és értéket teremt. Tehát nemcsak az ipari termelés jelent értéket.

- Pontosan. Sőt, mint tudjuk, az ipari termelés egyre kisebb értéket teremt a nemzeti össztermékben. De ha Önök sikertelenül próbálkoznak, vagyis a parlament nem változtat ezen a szándékon és meghozza ezt a törvényt, akkor mit tesznek a szakszervezetek?

- A következő három lépést tervezzük. Az egyik, a jó törvényt is lehet rosszul végrehajtani és egy viszonylag rossz törvénynek is lehet jó végrehajtása. Bár én eléggé szkeptikus vagyok e tekintetben, mert elég régen tapasztalom, hogy a jó törvényt sem lehet mindig jól végrehajtani. De azért bízzunk abban, hogy egy egyeztetéssel, megállapodással a lehető legkisebb érdeksérelemmel jönnek ki a rendszerből azok, akiknek ki kell jönniük onnan. Ha nincs együttműködési készség, de én nem tudom feltételezni, hogy ne lenne, de ha mondjuk nincs együttműködési készség, akkor nem marad más, mint a sztrájk. Mert demonstrálni nem tudunk, aláírásgyűjtésnek nincs értelme, ha nem tudunk értelmesen egyezkedni ebben a kérdésben, akkor a Magyar Köztisztviselők és Közalkalmazottak Szakszervezete sztrájkolni fog. Hozzáteszem, más szakszervezetek is elszántak e tekintetben, nincs vesztenivalónk.


Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!

Izsák Jenő karikatúrái