Tisztelet és politika
- Részletek
- Lánczos Vera
- 2010. máj. 30. vasárnap, 06:13
Az ATV stúdiójában egy LMP-s politikussal értékelte a Fidesz-KDNP pártszövetség kormányprogramját Kálmán Olga. A program az LMP szerint sem tartalmaz semmilyen konkrétumot, ezt erősíti meg a jelen lévő Ertsey Katalin is, de az én érdeklődésemet nem ennek az evidenciának a taglalása keltette fel, inkább a képviselőnő frappáns látásmódja.
Válaszaiban visszautalt pártja parlamenti reagálására, amelyben felidézték az ifjú Orbán Viktor egykori, a képviselőnő szerint „kicsit hetyke”szavait 1990-ből, amikor az Antall-féle kormányprogram parlamenti vitájáról azt mondta, hogy az „… alkalmatlan tárgyon elkövetett megvitatási kísérlet”. Ugyanakkor most Orbán az expozéjában hosszan beszélt arról, hogy a kormányzás, sőt, az egész parlament működésének stílusává a tiszteletet kívánja tenni.
Hogy a tisztelet olyan aspektus, amelynél érdemes kicsit elidőzni, ez tetszett meg Ertsey Katalin érvelésében. Azt mondta: tisztelettel kérni fogják a kormányprogram kibontását, részletezését a részletes vitában. És a stílusban is szeretnék látni, miképpen fog – mármint a tisztelet – megvalósulni. Még ha egyelőre csak szavakban is. Mert szerinte a méltányosság, a tisztelet, a sokszínűség a szavak szintjén sokszor megjelenik, ám a szavaknak ellentmondanak a tettek. Rögtön plasztikus példát is hozott: a parlamentből érkezett a műsorba, ahol aznap délután és este tárgyalta a ház a kormánytisztviselők jogállásáról szóló törvényjavaslatot. Ez az új törvény, ha elfogadják, radikálisan megváltoztatja a köztisztviselők jogállását, főleg felmentésük eddigi szabályait.*
Ertsey Katalin itt felidézte Orbán szívhez szóló szavait a női nemről. (A jövendő miniszterelnök többek közt azt mondta, ezen a téren is változás szükséges, elsősorban a nők iránti tisztelet és megbecsülés tekintetében. Mindenekelőtt a nőknek a családban betöltött szerepét kell "újra jóval magasabb polcra helyezni".) Ugyanis a tárgyalt törvényjavaslat a köztisztviselők „jelenlegi, kicsit talán túlvédett státuszát” átfordítaná egy olyan státuszba, amelyben teljesen kiszolgáltatottakká válnak. Indoklás nélkül két hónapon belül fel lehet menteni akár a GYES-en lévő, terhes, meddőségi kezelésen résztvevő, gyermeket vagy idős családtagot ápoló, tehát kiszolgáltatott helyzetben levő nőket is. (Vagyis a munkajog sok év alatt kijegecesedett – az ilyen helyzetekre vonatkozó – szabályai lesznek félretéve.) Jogos volt az LMP-s politikus kérdése, hogy az idézett szép szavak vajon összhangban vannak-e például az aznap tárgyalt törvényjavaslat rendelkezéseivel.
Self-Portrait – flickr/go thunk yourself
A tettek számítanak, véli Ertsey, és illusztrál: az LMP frakcióban 30 százaléknyi politikus képviseli a női nemet, míg a győztes pártszövetségben, illetve a kormányban alig akad nő. A tettek sorában utalt arra az erőltetett tempóra is, ahogyan az első napokban dolgozik a parlament. A képviselők szinte alig találkozhatnak a családjukkal, reggeltől estig üléseznek és hajtják a törvényjavaslatok elfogadtatását.
A riporter szerint ez magánügy, hiszen akit megválasztottak, az ezt vállalja. Ám a képviselőnő – helyesen! – tiltakozik: nem, éppen hogy közügyről van szó. Közügy, hogy a női nem megfelelően reprezentált legyen a parlamenti munkában, és közügy, hogy a nők olyan feltételek között vehessenek részt benne, hogy a családi életről ne kelljen lemondaniuk.
És ezzel is csak egyet lehet érteni: a sokat hangoztatott családközpontú-családbarát szemléletből ilyen látszólag apró dolgok is következnének.
Igen ritkán tárják elénk ennyire szemléletesen, hogy a szavaknak súlyuk van-e, vagy csak koptatják őket. És a jó példák több szinten is tanulságok levonására adnak alkalmat.
Az erőltetett menet ugyanis nemcsak a családközpontú gondolkodásnak mond ellent, hanem elvezet a politika és „tisztelet” viszonyának más összefüggéseihez is. A kérdés, hogy indokolja-e bármi ezt a rohanást, még kormányalakítás előtt, az ország házában, nagyon is jogos. Ami a határozott cselekvés látszata mögött van, a tisztelet felől közelítve egyenesen lehangoló.
Vaskosan tartalmi kérdés ugyanis, hogy mennyiben egyeztethető össze a képviselői indítványok útján előterjesztett törvényjavaslatok gyors elfogadása az alkotmány és a törvények tiszteletével. A betűiknek ugyan megfelel: a képviselők a parlament megalakulásával teljes jogúak, előterjeszthetnek törvényjavaslatokat is, hiszen nincs olyan rendelkezés, szabály, amely kifejezetten tiltaná ezt kormányalakítás előtt, csak éppen nem valószínű, hogy volt valaha is olyan jogalkotói elképzelés, amely kívánatosnak tartotta volna a kormány megalakulása előtt a nonstop törvényalkotást. Nem véletlen, hogy a törvények egyeztetési kötelezettségeket például a felelős kormány számára írnak elő. Most a kormány számára előírt normák figyelmen kívül maradhattak.
Megvan-e a tisztelet vajon az eredendő jogalkotói szándék iránt, amely nem azért ír elő egyeztetési kötelezettséget a törvények által érintett állampolgárok szerveződéseivel, hogy ezt aztán, mint kényelmetlen kötelezettséget, „ügyes” ötletekkel kikerüljék.
Ugyanígy: vajon tiszteletet tükröz-e az az attitűd, amellyel egy menetrendszerűen megtartott parlamenti választás nyertese a győzelmet utólag új társadalmi szerződésnek nevezi, a megalakult új parlamentet meg alkotmányozó nemzetgyűlésnek, anélkül, hogy a választások előtt elárulta volna alkotmányozási elképzeléseinek egyetlen részletét is.
Igen. Nagyobb tisztelet lenne elvárható a demokratikus alapértékek iránt, az állampolgárok iránt. Abba nem fér bele sem az alkotmány, sem a közelmúlt értékelésének „einstandolása”.
***
A Galmusban lásd még ehhez: Bolgár György beszélgetése Fehér Józseffel: A köztisztviselői törvény módosításáról
*1992. évi XXIII. törvény, a köztisztviselők jogállásáról:
17. § (1) A közszolgálati jogviszony felmentéssel akkor szüntethető meg, ha
a) az Országgyűlés, a Kormány, a költségvetési fejezetet irányító szerv vezetője, a közigazgatási szerv vezetője, illetve a helyi önkormányzati képviselő-testület döntése alapján a közigazgatási szerv hivatali szervezetében létszámcsökkentést kell végrehajtani, és emiatt a köztisztviselő további foglalkoztatására nincs lehetőség;
b) megszűnt a közigazgatási szervnek az a tevékenysége, amelynek körében a köztisztviselőt foglalkoztatták;
c) átszervezés következtében munkaköre feleslegessé vált;
d) a köztisztviselő nyugdíjasnak minősül;
e) az alkotmánybíró törzskarába beosztott köztisztviselő esetében az alkotmánybíró megbízatása bármely okból megszűnt.
(2) A közszolgálati jogviszonyt felmentéssel meg kell szüntetni, ha
a) a közigazgatási szerv jogutód nélkül megszűnik;
b) a köztisztviselő feladatai ellátására alkalmatlan;
c) a vezetői megbízás visszavonását követően a köztisztviselő más köztisztviselői munkakörben való továbbfoglalkoztatására nincs lehetőség vagy a munkáltató által felajánlott másik köztisztviselői munkakört a köztisztviselő visszautasítja [31. § (9) bekezdés];
d)
e) a rokkantsági (baleseti rokkantsági) nyugdíjjogosultság 17. § (8) bekezdés szerinti feltételeivel rendelkező köztisztviselő azt kérelmezi;
f) az előrehozott öregségi nyugdíjjogosultság egyéb feltételeivel a felmentési idő leteltekor rendelkező köztisztviselő a (12) bekezdés szerint kérelmezi.
(3) A munkáltató a felmentést köteles megindokolni. Az indokolásból a felmentés okának világosan ki kell tűnnie és a munkáltatónak kell bizonyítania, hogy a felmentés indoka valós és okszerű.
(4) A közigazgatási szerv vezetője a közigazgatási szerv hivatali szervezetében történő létszámcsökkentésről a közigazgatási szervnél képviselettel rendelkező munkavállalói érdekképviseleti szerv véleményének kikérése után dönthet.
T 45.sz. törvényjavaslat a kormánytisztviselők jogállásáról
8. §
(1) A kormánytisztviselői jogviszonyt
a) a kormánytisztviselő lemondással,
b) a munkáltató felmentéssel
indokolás nélkül megszüntetheti
(2) Az államigazgatási szerv - írásba foglalt kérelmére - felmentheti az előrehozott öregségi nyugdíjjogosultság életkori, valamint szolgálati idővel kapcsolatos feltételeivel legkésőbb a felmentési idő utolsó napján rendelkező a kormánytisztviselőt.
9. §
(1) A lemondási idő és a felmentési idő két hónap. Lemondás esetén a felek a két hónapnál rövidebb időben is megállapodhatnak .
(2) A felmentési idő a felmentési okiratban megjelölt napon kezdődik. Ettől eltérően, ha a kormánytisztviselővel kapcsolatban a felmentés közlésekor a Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény (a továbbiakban : Mt.) 90. (1) bekezdésében meghatározott valamely körülmény áll fenn, a felmentési idő e körülmény megszűnését követő napon kezdődik.
(3) A határozott idejű kormánytisztviselői jogviszony megszüntetése esetén sem a lemondási idő, sem a felmentési idő nem terjedhet túl azon az időponton, amikor a kormánytisztviselői jogviszony a kinevezés értelmében felmentés nélkül is megszűnt volna .
(4) A kormánytisztviselőt a felmentés időtartamának legalább a felére a munkavégzési kötelezettség alól mentesíteni kell, erre az időtartamra átlagkeresetre jogosult . A Ktv. 21 . § (2) és (3) bekezdésében meghatározott összeférhetetlenségi szabály nem alkalmazható a munkavégzési kötelezettség alól mentesített kormánytisztviselővel szemben.
(5) A kormánytisztviselő a munkavégzési kötelezettség alóli mentesítés idejére járó átlagkeresetre havonta egyenlő részletekben jogosult .
Az 1992. évi XXII. törvény a Munka Törvénykönyvéről
90. § (1) A munkáltató nem szüntetheti meg rendes felmondással a munkaviszonyt az alábbiakban meghatározott időtartam alatt:
a) a betegség miatti keresőképtelenség, legfeljebb azonban a betegszabadság lejártát követő egy év, továbbá az üzemi baleset vagy foglalkozási megbetegedés miatti keresőképtelenség alatt a táppénzre való jogosultság,
b) a beteg gyermek ápolására táppénzes állományba helyezés,
c) a közeli hozzátartozó otthoni ápolása vagy gondozása céljából kapott fizetés nélküli szabadság (139. §),
d) a külön törvény szerinti emberi reprodukciós eljárással összefüggő kezelés, a terhesség, a szülést követő három hónap, illetve a szülési szabadság [138. § (1) bekezdés],
e.) A gyermek ápolása, illetve gondozása céljára kapott fizetés nélküli szabadságnak [138.§ (5) bek.], illetve – a fizetés nélküli szabadság igénybevétele nélkül is – a gyermek hároméves koráig terjedő,
f) a sor- vagy tartalékos katonai szolgálatnak a behívóparancs, a polgári szolgálatnak a teljesítésre vonatkozó felhívás kézhezvételétől számított
g) a külön törvény szerinti rehabilitációs járadékban részesülő személy esetén a keresőképtelenség teljes,
h.) a külön törvény szerinti, örökbefogadás előtti kötelező gondozásba helyezés esetén az örökbefogadni szándékozó munkavállalót- közösen örökbefogadni szándékozó házastársak döntése alapján a gyermek nevelésében nagyobb szerepet vállaló házastársat – érintően a kötelező gondozásba helyezéstől számított hat hónap, illetve ha a gyermek a hat hónap letelte előtt kikerül a gondozásból, a kötelező gondozás időtartama.
(2) A felmondási idő, ha az (1) bekezdésben meghatározott felmondási védelem időtartama
a) a tizenöt napot meghaladja, ezt követően csak tizenöt nap,
b) a harminc napot meghaladja, ezt követően csak harminc nap elteltével kezdődhet el.
