rss      tw      fb
Keres

Bolgár György interjúi a Galamusban - 2010. május 28.

Harrach Péter, a Kereszténydemokrata Néppárt parlamenti frakcióvezetője


Bolgár György
: - Ezen a héten elfogadták az állampolgársági törvény módosítását, és az események gyorsan zajlanak. A pozsonyi parlament rögtön hozott egy válaszintézkedést, és nem lehet pontosan belátni, hogy mi lesz ennek a magyar parlamentben szinte egyöntetűen elfogadott törvénymódosításnak a következménye. Ön mire számít?

Harrach Péter: - Arra számítok, hogy sok határon túli magyarnak ez egy pozitív üzenet, hogy helyreáll egy olyanfajta határokon átívelő nemzeti egység, amely egy gesztus is egyúttal ez az anyaországbeliek részéről, amire ők régen vártak. És azért hadd tegyem hozzá a szlovák reakcióval szemben, hogy az összes többi magyar lakosságot is magába foglaló ország nem tiltakozott és nem vette rossz néven a dolgot. Én például román politikusokkal beszélve azt láttam, hogy ezt részben magyar ügynek tekintik, részben olyan eszköznek, amit ők is alkalmaznak. Megjegyzem, Szlovákiában is elég sok szlovák állampolgár rendelkezik kettős állampolgársággal.

- Nem gondolja, hogy ezek a szomszéd államok egy adott pillanatban, egy adott ürügyet találva majd előhúzzák ezt a kártyát is? Csak most hagyják a szlovákokat, hogy vívják egyedül a saját harcukat, ha akarják?

- Én úgy gondolom, hogy az esemény után már nehéz lesz kifogást találni, hiszen ha akkor, amikor megszületik ez a törvény, nem találnak benne kifogást, és ismét mondom, a saját polgáraikkal is alkalmazzák ezt a megoldást – elég, ha Romániára gondolok, ahol igen nagy létszámú moldvai állampolgár kapott román állampolgárságot, tehát nem egy ismeretlen és nem egy elítélt megoldás ez –, tehát ha most nem született tiltakozás, akkor talán később nem fog.

- Mi lehet az értelme Ön szerint, vagy Önök szerint ennek a magyar lépésnek, azonkívül, hogy ahogy Ön is mondta, gesztus, és ezt a gesztust várták a határon túli magyarok? Valami konkrét dologra föl lehet használni, föl tudják használni? Mi az a bizonyos nemzeti egység, amelynek létrejöttéhez, tegyük föl, ez egy hatásos eszköz.

- Úgy gondolom, elsősorban a szimbolikus értelme a fontos, hiszen nem olyan konkrét felhasználható jogokkal fognak rendelkezni, mint amiről régebben szó volt. Mert ugye nagy igény volt, hogy egészségügyi vagy szociális ellátás is megillesse őket. Mindazok a jogok, amelyek az unión belül mindenkire érvényesek, azok természetesen továbbra is érvényesek mondjuk egy román, vagy egy szlovák állampolgárra. Tehát nem a konkrét lehetőségek az érdekesek már, hanem inkább az összetartozás tudata. Ez a legnagyobb értéke ennek a törvénynek.

- Az összetartozás tudatát vajon konkrétan is ki fogják-e egészíteni a határon túli magyarok azzal, hogy megkérik a magyar állampolgárságot, hiszen egy dolog dédelgetni magunkban a gondolatot, hogy meg is tehetnék akár ezt, ha szükség mutatkozik rá, akár magyar állampolgárok is lehetnénk, de ugye veszély nem fenyegeti őket remélhetőleg, sőt Szlovákiában éppen attól fenyegetné őket veszély, ha megkérnék a magyar állampolgárságot. De számítanak-e arra, hogy tömegesen, több százezres nagyságrendben jelentkeznek majd magyar állampolgárságért?

- Én úgy gondolom, hogy igen, de várjuk meg azt a talán egy évet, amíg a lehetőségek megnyílásától majd ők ezt megteszik. Akkor tudjuk megmondani, hogy milyen konkrét érdeklődés van ez iránt.

- A kormánypártok vezetői egymás között például tárgyaltak arról, hogy akkor mégis hogyan fogjuk ezt a napi gyakorlatban kezelni? Tehát elindul a kérelmek sora, és akkor 1 év múlva a magyar kormány a magyar parlamentben beszámol arról, hogy az elmúlt 1 év során 486 ezer határon túli magyar jelentkezett magyar állampolgárságra, és közülük mondjuk 67 kivételével mindenki meg is kapta, a magyar állampolgárok száma tehát ennyi és ennyi. Gondolják, hogy erről a nyilvánosságot tájékoztatni kell?

- Én azt hiszem, hogy statisztikai adatként ezt természetesen megjelenik, és nem is feltétlenül a parlamentnek vagy a kormánynak a feladata ez, de nyilvánvaló, hogy ez nyilvános adat lehet.

- Ha most visszatérünk egy pillanatra a szlovák konfliktusra, mit gondol arról, hogy a választások utána, ha ez a jelenlegi kormány vagy kormány koalíció marad, akkor lehet-e valamilyen modus vivendit kidolgozni. Miben reménykednek, milyen kompromisszumban?

- Két olyan tényre szeretném felhívni a figyelmet, ami valószínűleg befolyásolja a későbbi viszonyt. Egyrészt arra, hogy volt már rá példa, hogy heves tiltakozást engedtek meg maguknak a szlovákok, és utána mégis helyreállt a dolog. Most tudjuk, hogy a választási kampány erősítette fel ezt a tiltakozást, ennek végén valószínű, hogy elcsendesedik a dolog. Úgy gondolom, hogy a választások után a magyar kormány és a szlovák kormány meg fogja találni az alkalmat, hogy tárgyalóasztalhoz üljön, és ez a – ki kell mondanom – hisztérikus reakció végül egy elfogadható megoldásba fog torkollni.

- Ez az elfogadható megoldás mit jelent? Például hogy a magyar törvény végrehajtási utasításaiban olyan biztosítékok lesznek, hogy Szlovákia ne vehesse országa elleni támadásnak a magyar állampolgárság könnyített megszerzését?

- Úgy gondolom, hogy most sincs olyan jel, amely arra utalna, hogy ez bármiféle veszélyt jelentene Szlovákiára nézve. Azt hiszem, a szlovákoknak kell belátni azt, hogy egy kicsit túlreagálták ezt a kérdés, és talán ha nem is foglalkozik az Unió ezzel a kérdéssel, mert a kétoldalú megegyezés területére utasítja, de mégiscsak egy nemzetközi, ha nem is nyomás, de vélemény arra fogja késztetni a szlovákokat, hogy korrigálják a véleményüket.

- Attól nem tartanak, hogy mivel egy fél év múlva Magyarország lesz az EU soros elnöke, egy esetleges elhúzódó vagy megkeseredő szlovák-magyar vita a mi pozíciónkat is károsan befolyásolja?

- Biztos, hogy nem használ az uniós létünknek sem, a miénknek sem, a szlovákokénak sem, egy ilyen vita, de úgy gondolom, hogy ez kívül esik azokon a kérdéseken, amelyeket a magyar elnökségnek kezelnie kell. Tehát ez megmarad a két ország közötti konfliktus területén.

- Azokról a mondjuk szakértői becslésekről vagy véleményekről a kormánykoalíció vezető köreiben beszéltek-e, fölvetődött-e egyáltalán, amit a Világgazdaságban lehetett olvasni a minap, hogy az állampolgársági törvény megváltozása nyomán elsősorban Vajdaságból, Szerbiából és talán Kárpátaljáról várható akár 250-300 ezer napi ingázó vagy munkát kereső letelepedő, nem bevándorló, de magyar állampolgárságot kérő és kapó ember? Tehát olyan, aki ezzel konkrétan saját anyagi érdekei, egzisztenciája érdekében élni is akar?

- Megint csak két jelenségre kell felhívni a figyelmet. Az egyik az a tény, hogy a demográfiai helyezettel nálunk valamelyest mérséklődik a fogyás, tehát valamelyes változik azzal, hogy a Kárpát-medencei határon túl élő magyarok bevándorlása folyamatos. Harmincegynéhány ezerrel többen halnak meg, mint ahányan születnek, és ennek nagyjából a felét pótolják a bevándorlók, és ez a folyamat évek óta tart. A másik az, hogy talán még emlékszünk arra a választási kampányban már az előző választásnál elhangzott érvre, hogy a 23 millió román bevándorlása mekkora gondot okoz majd a hazai munkaerőpiacon...

- Nem bevándorlásról volt szó, hanem kedvezményes munkavállalásról, ugye a státustörvénnyel kapcsolatban.

- Így van, de nem történt meg akkor sem, sőt, ha szabad egy még régebbi eseményre utalni, annak idején még az Orbán-kormány idején történt egy szerződés Romániával, ami, ha jól emlékszem, egy 20 ezres nagyságrendű, kölcsönös munkaerőáramlási lehetőséget biztosított, még az uniós csatlakozás előtt. Ezt sem használták ki a román állampolgárok, tehát ez a veszély, úgy érzem, nem áll fent, ha egyáltalán veszélynek lehet ezt tekinteni.

- Valóban nem biztos, hogy veszély, hiszen éppen az Orbán kormány alatt az akkori miniszterelnök, Orbán Viktor egy előadásban fölvetette azt is, hogy Magyarország különlegesen jó helyzetben van, hogy egy kicsit felfrissüljön demográfiailag, mert van egy - azt hiszem 4 milliót emlegetett – 4 milliós hátországa. Ebből kerekedett is vita annak idején, de maga az elképzelés abszolút jogos, és lehet, hogy Magyarországnak szüksége is volna fiatalabb munkaképes korú generációk fokozottabb bevonása, a nyelvi akadályok nélkül. De ez vajon játszott-e bármilyen szerepet a megfontolásaikban?

- Nem ez volt a döntő, hanem az, amit már említettem, hogy egyfajta adósságot kellett törleszteni a határon túl élő magyarokkal szemben. Már csak azért is, mert ők is látják azt, amire utaltam, hogy a saját országukban működik ez a megoldás, és az igény sokakban megfogalmazódott, hogy miért ne lehetne nekik az anyaországhoz így kapcsolódni.

- Tehát gyakorlatilag azt mondja, hogy csak ez a szimbolikus gesztus értékű üzenet az igazán fontos ebben a törvényben, és ebben az új lehetőségben, hogy ne érezzék magukat alacsonyabb rendűnek például az általuk lakott országban élő más kettős állampolgárokkal szemben, vagy akár más magyar kettős állampolgárokkal szemben. Ez az egyenértékűség ön szerint a főüzenet?

- Ez a fő üzenet, ami persze nem zárja ki azt, hogy hosszú távon egy olyanfajta szerepet kell hogy vállaljon Magyarország a hátáron túl élő magyar nemzetiségű polgárokkal szemben, hogy egy erős gazdasággal bíró ország, éppen a gazdasági erejénél fogva, a határon átnyúló gazdasági, kulturális és egyéb kapcsolatokat építve meghatározó ereje legyen ennek a térségnek, és ebben a szerepében tudjon még nagyobb segítséget nyújtani az ott élőknek. Ennek az elérésében nyilván éppen a sokszínű kapcsolatok megkönnyítése miatt szerepet játszik a kettős állampolgárság is.

- De nem fognak-e éppen az ottani többségi nemzetek valamiféle ötödik hadoszlopot látni, mondjuk egy ilyen gazdasági törekvésben Magyarország részéről? Hogy na, még ehhez akkor a kettős állampolgárok is hozzájárulnak, Magyarország pozícióit erősítik, mondjuk Romániában vagy Szlovákiában. Nincs ilyen veszély?

- Úgy gondolom, hogy ezt a veszélyt azzal lehet kivédeni, ha jó kapcsolat épül ki nemcsak politikai, hanem gazdasági, kulturális és egyéb területeken is a szomszéd országokkal. Úgy gondolom, hogy a Kárpát-medencei politikánknak kettős iránya kell hogy legyen, egyrészt a határon túli magyarok felé, másrészt pedig a szomszéd országok felé kiépített jó kapcsolat. Ez nyilván elveszi az élét vagy a gyanakvásnak a lehetőségét.

- Van végül egy belpolitikai vetülete vagy egy lehetséges belpolitikai következménye ennek a törvénymódosításnak. Tudniillik rendre előkerül az, hogy mi van akkor, ha a kettős állampolgárok választójoghoz jutnak, anélkül, hogy állandó itteni lakcímük volna. Éppen az ön pártjának a vezetője, Semjén Zsolt mondta az többször is, hogy nincs kétféle magyar állampolgárság, egyféle van, amiből sokan azt a következtetés vonják le, hogy akkor majd a választójogi törvényben lehetővé teszik ezeknek a határon kívüli magyar állampolgároknak is, hogy szavazzanak. Ez egészséges, jó, helyes dolog volna?

- Én azt tudom mondani, hogy ma nincs erről szó, tehát itt az állampolgárság és nem a választójogi törvény módosítása történt meg. Ez egyenlőre nincs napirenden.

- Nem is akarnak vele foglalkozni, vagy azt mondják, hogy most ne is beszéljünk inkább róla?

- Hát beszéljünk róla, csak most nem nincs meg ez a szándék. Hogy néhány év múlva milyen gondolatok merülnek fel, arról most én nem tudok mondani semmit, meg talán nincs is értelme ezt latolgatni.

- Annyit talán tud mondani róla, hogy egyáltalán gondolkoztak-e ilyesmiről, beszélte-e róla, megvitatták-e ezt a pártjuk vagy pártjaik körében?

- Ez nem merült fel, ha felmerült, akkor más pártok körében merült fel. Mi azt mondtuk, megint csak azt tudom mondani, hogy a fő szempont ez a szimbolikus értelem volt, amit az elején már elég hosszasan átbeszéltünk, és ez nem tartalmazta a választójogi kérdést.


Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!

Izsák Jenő karikatúrái