Bolgár György interjúi a Galamusban - 2010. május 28.

Bolgár György kérdései a 2010. május 28-ai műsorban


Mai műsorunkban még mindig megbeszéljük a kettős állampolgárságot, a magyar törvénymódosítás várható következményeit. Ezzel is összefüggésben aztán azt, hogy a Fidesz holnap Kossuth téri nagygyűlést tart. Vajon mekkora részvétellel és milyen üzenettel?

Mit szólnak ezenkívül ahhoz, hogy a Fidesz egymás után hozzá létre a parlamenti albizottságokat. Az elmúlt 8 év kormányzati tevékenységének kivizsgálására. Az MSZP egyenlőre nem delegál tagokat a testületekbe, mert úgy véli, hogy ezek valójában vizsgálóbizottságok, amelyeket viszont csak meghatározott célra és időre volna szabad létrehozni. Beszámolás, elszámoltatás, vagy leszámolás?

Mi a véleményük továbbá arról, hogy a távozó pénzügyminiszter drukkol, hogy a következő kormánynak sikerüljön. Mikor hallottak ilyet legutóbb a hatalomból távozó vezetőtől?

Következő témánk, hogy Pokorni Zoltán elismerte, hiba volt őszintének lennie, amikor arról nyilatkozott, hogy Sólyom László lesz-e újból a köztársasági elnök. Miért is hiba?

És végül mit gondolnak arról, hogy a Népszabadság értesülései szerint a Jobbik nem mondott le a Gárda újjászervezéséről, ugyanakkor a kijelölt belügyminiszer megerősítette, sem gárdát, sem csendőrséget nem akar. Meddig feszíti a húrt a Jobbik?


Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!


Harrach Péter, a Kereszténydemokrata Néppárt parlamenti frakcióvezetője


Bolgár György
: - Ezen a héten elfogadták az állampolgársági törvény módosítását, és az események gyorsan zajlanak. A pozsonyi parlament rögtön hozott egy válaszintézkedést, és nem lehet pontosan belátni, hogy mi lesz ennek a magyar parlamentben szinte egyöntetűen elfogadott törvénymódosításnak a következménye. Ön mire számít?

Harrach Péter: - Arra számítok, hogy sok határon túli magyarnak ez egy pozitív üzenet, hogy helyreáll egy olyanfajta határokon átívelő nemzeti egység, amely egy gesztus is egyúttal ez az anyaországbeliek részéről, amire ők régen vártak. És azért hadd tegyem hozzá a szlovák reakcióval szemben, hogy az összes többi magyar lakosságot is magába foglaló ország nem tiltakozott és nem vette rossz néven a dolgot. Én például román politikusokkal beszélve azt láttam, hogy ezt részben magyar ügynek tekintik, részben olyan eszköznek, amit ők is alkalmaznak. Megjegyzem, Szlovákiában is elég sok szlovák állampolgár rendelkezik kettős állampolgársággal.

- Nem gondolja, hogy ezek a szomszéd államok egy adott pillanatban, egy adott ürügyet találva majd előhúzzák ezt a kártyát is? Csak most hagyják a szlovákokat, hogy vívják egyedül a saját harcukat, ha akarják?

- Én úgy gondolom, hogy az esemény után már nehéz lesz kifogást találni, hiszen ha akkor, amikor megszületik ez a törvény, nem találnak benne kifogást, és ismét mondom, a saját polgáraikkal is alkalmazzák ezt a megoldást – elég, ha Romániára gondolok, ahol igen nagy létszámú moldvai állampolgár kapott román állampolgárságot, tehát nem egy ismeretlen és nem egy elítélt megoldás ez –, tehát ha most nem született tiltakozás, akkor talán később nem fog.

- Mi lehet az értelme Ön szerint, vagy Önök szerint ennek a magyar lépésnek, azonkívül, hogy ahogy Ön is mondta, gesztus, és ezt a gesztust várták a határon túli magyarok? Valami konkrét dologra föl lehet használni, föl tudják használni? Mi az a bizonyos nemzeti egység, amelynek létrejöttéhez, tegyük föl, ez egy hatásos eszköz.

- Úgy gondolom, elsősorban a szimbolikus értelme a fontos, hiszen nem olyan konkrét felhasználható jogokkal fognak rendelkezni, mint amiről régebben szó volt. Mert ugye nagy igény volt, hogy egészségügyi vagy szociális ellátás is megillesse őket. Mindazok a jogok, amelyek az unión belül mindenkire érvényesek, azok természetesen továbbra is érvényesek mondjuk egy román, vagy egy szlovák állampolgárra. Tehát nem a konkrét lehetőségek az érdekesek már, hanem inkább az összetartozás tudata. Ez a legnagyobb értéke ennek a törvénynek.

- Az összetartozás tudatát vajon konkrétan is ki fogják-e egészíteni a határon túli magyarok azzal, hogy megkérik a magyar állampolgárságot, hiszen egy dolog dédelgetni magunkban a gondolatot, hogy meg is tehetnék akár ezt, ha szükség mutatkozik rá, akár magyar állampolgárok is lehetnénk, de ugye veszély nem fenyegeti őket remélhetőleg, sőt Szlovákiában éppen attól fenyegetné őket veszély, ha megkérnék a magyar állampolgárságot. De számítanak-e arra, hogy tömegesen, több százezres nagyságrendben jelentkeznek majd magyar állampolgárságért?

- Én úgy gondolom, hogy igen, de várjuk meg azt a talán egy évet, amíg a lehetőségek megnyílásától majd ők ezt megteszik. Akkor tudjuk megmondani, hogy milyen konkrét érdeklődés van ez iránt.

- A kormánypártok vezetői egymás között például tárgyaltak arról, hogy akkor mégis hogyan fogjuk ezt a napi gyakorlatban kezelni? Tehát elindul a kérelmek sora, és akkor 1 év múlva a magyar kormány a magyar parlamentben beszámol arról, hogy az elmúlt 1 év során 486 ezer határon túli magyar jelentkezett magyar állampolgárságra, és közülük mondjuk 67 kivételével mindenki meg is kapta, a magyar állampolgárok száma tehát ennyi és ennyi. Gondolják, hogy erről a nyilvánosságot tájékoztatni kell?

- Én azt hiszem, hogy statisztikai adatként ezt természetesen megjelenik, és nem is feltétlenül a parlamentnek vagy a kormánynak a feladata ez, de nyilvánvaló, hogy ez nyilvános adat lehet.

- Ha most visszatérünk egy pillanatra a szlovák konfliktusra, mit gondol arról, hogy a választások utána, ha ez a jelenlegi kormány vagy kormány koalíció marad, akkor lehet-e valamilyen modus vivendit kidolgozni. Miben reménykednek, milyen kompromisszumban?

- Két olyan tényre szeretném felhívni a figyelmet, ami valószínűleg befolyásolja a későbbi viszonyt. Egyrészt arra, hogy volt már rá példa, hogy heves tiltakozást engedtek meg maguknak a szlovákok, és utána mégis helyreállt a dolog. Most tudjuk, hogy a választási kampány erősítette fel ezt a tiltakozást, ennek végén valószínű, hogy elcsendesedik a dolog. Úgy gondolom, hogy a választások után a magyar kormány és a szlovák kormány meg fogja találni az alkalmat, hogy tárgyalóasztalhoz üljön, és ez a – ki kell mondanom – hisztérikus reakció végül egy elfogadható megoldásba fog torkollni.

- Ez az elfogadható megoldás mit jelent? Például hogy a magyar törvény végrehajtási utasításaiban olyan biztosítékok lesznek, hogy Szlovákia ne vehesse országa elleni támadásnak a magyar állampolgárság könnyített megszerzését?

- Úgy gondolom, hogy most sincs olyan jel, amely arra utalna, hogy ez bármiféle veszélyt jelentene Szlovákiára nézve. Azt hiszem, a szlovákoknak kell belátni azt, hogy egy kicsit túlreagálták ezt a kérdés, és talán ha nem is foglalkozik az Unió ezzel a kérdéssel, mert a kétoldalú megegyezés területére utasítja, de mégiscsak egy nemzetközi, ha nem is nyomás, de vélemény arra fogja késztetni a szlovákokat, hogy korrigálják a véleményüket.

- Attól nem tartanak, hogy mivel egy fél év múlva Magyarország lesz az EU soros elnöke, egy esetleges elhúzódó vagy megkeseredő szlovák-magyar vita a mi pozíciónkat is károsan befolyásolja?

- Biztos, hogy nem használ az uniós létünknek sem, a miénknek sem, a szlovákokénak sem, egy ilyen vita, de úgy gondolom, hogy ez kívül esik azokon a kérdéseken, amelyeket a magyar elnökségnek kezelnie kell. Tehát ez megmarad a két ország közötti konfliktus területén.

- Azokról a mondjuk szakértői becslésekről vagy véleményekről a kormánykoalíció vezető köreiben beszéltek-e, fölvetődött-e egyáltalán, amit a Világgazdaságban lehetett olvasni a minap, hogy az állampolgársági törvény megváltozása nyomán elsősorban Vajdaságból, Szerbiából és talán Kárpátaljáról várható akár 250-300 ezer napi ingázó vagy munkát kereső letelepedő, nem bevándorló, de magyar állampolgárságot kérő és kapó ember? Tehát olyan, aki ezzel konkrétan saját anyagi érdekei, egzisztenciája érdekében élni is akar?

- Megint csak két jelenségre kell felhívni a figyelmet. Az egyik az a tény, hogy a demográfiai helyezettel nálunk valamelyest mérséklődik a fogyás, tehát valamelyes változik azzal, hogy a Kárpát-medencei határon túl élő magyarok bevándorlása folyamatos. Harmincegynéhány ezerrel többen halnak meg, mint ahányan születnek, és ennek nagyjából a felét pótolják a bevándorlók, és ez a folyamat évek óta tart. A másik az, hogy talán még emlékszünk arra a választási kampányban már az előző választásnál elhangzott érvre, hogy a 23 millió román bevándorlása mekkora gondot okoz majd a hazai munkaerőpiacon...

- Nem bevándorlásról volt szó, hanem kedvezményes munkavállalásról, ugye a státustörvénnyel kapcsolatban.

- Így van, de nem történt meg akkor sem, sőt, ha szabad egy még régebbi eseményre utalni, annak idején még az Orbán-kormány idején történt egy szerződés Romániával, ami, ha jól emlékszem, egy 20 ezres nagyságrendű, kölcsönös munkaerőáramlási lehetőséget biztosított, még az uniós csatlakozás előtt. Ezt sem használták ki a román állampolgárok, tehát ez a veszély, úgy érzem, nem áll fent, ha egyáltalán veszélynek lehet ezt tekinteni.

- Valóban nem biztos, hogy veszély, hiszen éppen az Orbán kormány alatt az akkori miniszterelnök, Orbán Viktor egy előadásban fölvetette azt is, hogy Magyarország különlegesen jó helyzetben van, hogy egy kicsit felfrissüljön demográfiailag, mert van egy - azt hiszem 4 milliót emlegetett – 4 milliós hátországa. Ebből kerekedett is vita annak idején, de maga az elképzelés abszolút jogos, és lehet, hogy Magyarországnak szüksége is volna fiatalabb munkaképes korú generációk fokozottabb bevonása, a nyelvi akadályok nélkül. De ez vajon játszott-e bármilyen szerepet a megfontolásaikban?

- Nem ez volt a döntő, hanem az, amit már említettem, hogy egyfajta adósságot kellett törleszteni a határon túl élő magyarokkal szemben. Már csak azért is, mert ők is látják azt, amire utaltam, hogy a saját országukban működik ez a megoldás, és az igény sokakban megfogalmazódott, hogy miért ne lehetne nekik az anyaországhoz így kapcsolódni.

- Tehát gyakorlatilag azt mondja, hogy csak ez a szimbolikus gesztus értékű üzenet az igazán fontos ebben a törvényben, és ebben az új lehetőségben, hogy ne érezzék magukat alacsonyabb rendűnek például az általuk lakott országban élő más kettős állampolgárokkal szemben, vagy akár más magyar kettős állampolgárokkal szemben. Ez az egyenértékűség ön szerint a főüzenet?

- Ez a fő üzenet, ami persze nem zárja ki azt, hogy hosszú távon egy olyanfajta szerepet kell hogy vállaljon Magyarország a hátáron túl élő magyar nemzetiségű polgárokkal szemben, hogy egy erős gazdasággal bíró ország, éppen a gazdasági erejénél fogva, a határon átnyúló gazdasági, kulturális és egyéb kapcsolatokat építve meghatározó ereje legyen ennek a térségnek, és ebben a szerepében tudjon még nagyobb segítséget nyújtani az ott élőknek. Ennek az elérésében nyilván éppen a sokszínű kapcsolatok megkönnyítése miatt szerepet játszik a kettős állampolgárság is.

- De nem fognak-e éppen az ottani többségi nemzetek valamiféle ötödik hadoszlopot látni, mondjuk egy ilyen gazdasági törekvésben Magyarország részéről? Hogy na, még ehhez akkor a kettős állampolgárok is hozzájárulnak, Magyarország pozícióit erősítik, mondjuk Romániában vagy Szlovákiában. Nincs ilyen veszély?

- Úgy gondolom, hogy ezt a veszélyt azzal lehet kivédeni, ha jó kapcsolat épül ki nemcsak politikai, hanem gazdasági, kulturális és egyéb területeken is a szomszéd országokkal. Úgy gondolom, hogy a Kárpát-medencei politikánknak kettős iránya kell hogy legyen, egyrészt a határon túli magyarok felé, másrészt pedig a szomszéd országok felé kiépített jó kapcsolat. Ez nyilván elveszi az élét vagy a gyanakvásnak a lehetőségét.

- Van végül egy belpolitikai vetülete vagy egy lehetséges belpolitikai következménye ennek a törvénymódosításnak. Tudniillik rendre előkerül az, hogy mi van akkor, ha a kettős állampolgárok választójoghoz jutnak, anélkül, hogy állandó itteni lakcímük volna. Éppen az ön pártjának a vezetője, Semjén Zsolt mondta az többször is, hogy nincs kétféle magyar állampolgárság, egyféle van, amiből sokan azt a következtetés vonják le, hogy akkor majd a választójogi törvényben lehetővé teszik ezeknek a határon kívüli magyar állampolgároknak is, hogy szavazzanak. Ez egészséges, jó, helyes dolog volna?

- Én azt tudom mondani, hogy ma nincs erről szó, tehát itt az állampolgárság és nem a választójogi törvény módosítása történt meg. Ez egyenlőre nincs napirenden.

- Nem is akarnak vele foglalkozni, vagy azt mondják, hogy most ne is beszéljünk inkább róla?

- Hát beszéljünk róla, csak most nem nincs meg ez a szándék. Hogy néhány év múlva milyen gondolatok merülnek fel, arról most én nem tudok mondani semmit, meg talán nincs is értelme ezt latolgatni.

- Annyit talán tud mondani róla, hogy egyáltalán gondolkoztak-e ilyesmiről, beszélte-e róla, megvitatták-e ezt a pártjuk vagy pártjaik körében?

- Ez nem merült fel, ha felmerült, akkor más pártok körében merült fel. Mi azt mondtuk, megint csak azt tudom mondani, hogy a fő szempont ez a szimbolikus értelem volt, amit az elején már elég hosszasan átbeszéltünk, és ez nem tartalmazta a választójogi kérdést.


Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!


Tóbiás József az MSZP parlamenti frakcióigazgatója


Bolgár György:
- Egy ma délutáni hírben olvastam, hogy a parlamenti bizottság mellett eddig vagy fél tucat albizottság jött létre az elmúlt nyolc év kormányzati tevékenységének vizsgálatára. Ezekbe az albizottságokba az MSZP egyelőre addig nem küld tagokat, amíg ki nem derül, hogy házszabályszerűen működnek-e egyáltalán a testületek. De eddig nem is hallottam olyan szándékról, lehet, hogy ez az én figyelmetlenségem, hogy ilyen parlamenti vizsgáló albizottságok jöjjenek létre. Önök tudtak erről, vagy váratlanul érte önöket is, hogy egymás után kezdtek ezek megalakulni?

Tóbiás József: - Az első váratlanul ért, az összes többi már nem.

- Gondolom a második már természetes következmény volt.

- Igen, a második természetes következmény volt. Éppen ezért fordultunk csütörtökön a házbizottságban a házelnök úrhoz, mert a házszabály ebben eléggé egyértelműen fogalmaz: vizsgálóbizottságot országgyűlési határozattal csak az országgyűlés tud létrehozni, meghatározott céllal, időtartammal és összetétellel, amelynek a végén a bizottság egy országgyűlési határozati javaslatot nyújt be az országgyűlés elé, amelyet az vagy elfogad, vagy nem. Ehhez képest arról, ami a bizottságokban történik, a mi álláspontunk értelmében az, hogy házszabályellenes. Azt kértük a házelnök úrtól, hogy ezeket a bizottságokban létrejövő albizottságokat szüntesse meg, és kérje azt a Fidesz-frakciótól, hogy ha ilyen vizsgálóbizottságot szeretne, akkor azt a házszabály keretei között hozza létre.

- Ezek az albizottságok elvileg négy éven keresztül működnek a bizottság keretein belül?

- Mivel ezeket a bizottság saját hatáskörében hozza létre, ő határozza meg az időtartamát és a funkcióját. Albizottsága csak bizottságnak lehet, tehát az országgyűlésnek nem nyújthat be direkt módon javaslatot, ezt csak a bizottság teheti meg.

- Azonkívül, hogy ezek szerint más a hatásköre és a működési feltételrendszere egy albizottságnak és egy vizsgálóbizottságnak, megkérdezik egyáltalán az ellenzéket arról, hogy mit szól egy albizottság felállításához? És mondjuk egy vizsgálóbizottság felállításakor megkérdezik-e az ellenzéket? Hogy működik ez?

- A vizsgálóbizottságok létrehozása általában az ellenzék jogosítványainak tárházába tartozik. Vizsgálóbizottságot ettől függetlenül bármely parlamenti párt frakciója létrehozhat. Az utóbbi hat vizsgálóbizottság létrejövetelében nem kérdezték meg az ellenzéki képviselők véleményét, csak bejelentette az adott bizottság, és a többségi szavazattal létrehozták.

- És ki is mondták, hogy az adott albizottságnak az lesz a feladata, hogy az elmúlt nyolc év kormányzati tevékenységét vizsgálja felül?

- Így van. Nem felülvizsgálja, hanem megvizsgálja. A nevében is benne van, tartalmában is vizsgáló-albizottságokat hoznak létre ezek a bizottságok. Azt még egyszer szeretném rögzíteni, hogy nem azzal van bajunk, hogy vizsgálni akarják akár az elmúlt 8 év kormányzati tevékenységét, hanem, hogy ezt a házszabály keretein belül tegyék. Márpedig a házszabály ebben a kérdésben egyértelműen fogalmaz. Bármilyen vizsgálathoz, amelyet el akar végezni egy bizottság, egy országgyűlési képviselőcsoport, vizsgálóbizottságot kell kezdeményezni, amelyet el kell fogadtatni az országgyűlésben. Látva a mai parlamenti erőviszonyokat, nem hiszem, hogy gondot jelentene a Fidesznek, hogy egy ilyen vizsgálóbizottságot hozzon létre.

- Önök tehát azt mondják, hogy ha ezt szabályosan teszik, akkor rendben van.

- Pontosan. Ez szíve joga a parlamenti frakcióknak. De ha már létrejött egy házszabály, amely az elmúlt 21 évben működött, akkor azt illik betartani, vagy különben mondjuk ki, hogy nincs szükség házszabályra, hanem a kétharmados többség ahhoz is megfelelő, hogy kényükre-kedvükre úgy döntsenek, ahogy ők azt jónak látják.

- Azzal kapcsolatban van-e megjegyzésük vagy álláspontjuk, hogy napvilágot látott egy-két terv arról, hogy mivel foglalkozzon egy-egy ilyen vizsgáló-albizottság az oktatási bizottság albizottságában? Azt mondták, biztosan foglalkoznak majd a Borovszky-üggyel. Ugye ő az Oktatási Minisztérium volt főosztályvezetője, és éppen tegnap ítélték el hivatali vesztegetés miatt felfüggesztett börtönbüntetésre. De ha már ráadásul a bíróság elé került egy ügy, sőt ítéletet is hoztak benne, akkor mi a pláne egy vizsgálóbizottságban? Megállapítják, hogy a bíróság jól döntött-e vagy rosszul? Vagy még egyszer elmondják, hogy „hű, milyen emberek dolgoztak ezeknél a szocialistáknál”?

- Ez szerepzavar a kezdeményezők részéről. Ha bármilyen vizsgálatot akarnak folytatni, arra van Magyarországon törvény szerint eljáró szerv. Ilyen az ügyészség, ilyen a rendőrség, ez az ő dolguk. Másrészt pedig a dolog nem másról szól, mint egyfajta elterelésről, mégpedig azzal a céllal, hogy erről beszéljenek és ne arról, hogy a kormány valójában mit kíván tenni a devizahitelesek védelmében, az egymillió munkahely megteremtésének ügyében, a foglalkoztatás növelésében, a szociális ellátórendszer átalakításában. Mi pedig azt szeretnénk, ha erről beszélnénk.

- Ezek szerint valószínűleg számot vetnek a realitásokkal, és azt mondják, hogy akár albizottsági, akár vizsgálóbizottsági formában, de legalább a következő egy évben arról lesz szó, hogy az elmúlt 8 évben ki mit lépett, ki hogyan hibázott, ki milyen bűnt követett el, és hogy ebben mi az önök felelőssége, nem?

- Ezzel is tisztában vagyunk, épp ezért mondjuk, hogy nem a tartalmat vitatjuk, hanem az eljárását vitatjuk ennek a vizsgálóbizottságnak. Legyen bátorságuk azt mondani nyilvánosan, hogy ők szeretnék ezt megtenni, és döntsön róla az országgyűlés, hogy létre kell-e hozni. Ha a házszabály így fogalmaz, akkor legyenek szívesek tartsák be.

- Ön az MSZP parlamenti frakciójának igazgatója, tehát nagyjából mindent tud, ami a parlamenti munkával kapcsolatos. Tudják-e azt, hogy egyáltalán milyen hosszú parlamenti ülésszakot tervez a Fidesz, vagy mit szeretne még létrehozni? Az első albizottság létrehozása váratlanul érte önöket, de lehet, hogy a jövő héten jön valami más. Tudják-e, hogy ez a parlamenti ülésszak egyáltalán mire, meddig szól, milyen munkával bízzák meg azon kívül, hogy tudjuk, holnap megalakul a kormány?

- Őszinte leszek, ha tudnám, akkor valószínűleg mi kormányoznánk. Tehát bizonyos értelemben az elmúlt néhány hét és a következő időszak is azzal telik majd, hogy az ellenzéki frakciók a házbizottsági ülés előtt egy nappal, vagy a házbizottsági ülésen tudják meg a következő hét forgatókönyvét. Nevezetesen, hogy milyen törvényeket kívánnak tárgyalni. Vannak olyan törvények, amelyeket napirendre vesznek, de nem tudják őket benyújtani. Azok lekerülnek a napirendről. Ilyen az egyszerűsített foglalkoztatásról szóló törvény is. Azt látom, hogy eléggé zavarosnak tűnik az elmúlt két hét, mintha 25-éig tudták volna, hogy minek kell történnie, és utána már nem igazán foglalkoztak volna vele. Pedig most már kormányozni is kellene.

- A mostani rohamtempó meglepi Önöket, vagy erre számítottak?

- Bizonyos értelemben számítottunk rá, ezzel együtt meg is lepett bennünket, természetesen.

- Ki kell alakítani egy ellenzéki vagy szocialista álláspontot, és néha az az érzésem, hogy maguk sem tudják, hogyan álljanak hozzá például az állampolgársági törvény módosításához. Majdnem ahány szocialista, annyiféle módon szavaztak, de lehet hogy ez más kérdésekben is így van. Ez egyszerűen azért van, mert nincs idő arra, hogy felkészüljenek, átlássák, hogy mi is a célja a törvényjavaslatnak, mik a veszélyei, mik az ellenérvek?

- Az tény, hogy éppen holnap ér véget az ügyvezető kormány hatásköre és mandátuma. A minisztereink, államtitkáraink ebben az időszakban is végezték a munkájukat, készültek az átadásra. Másrészt abszolúte nem meglepő, hogy nagy többséggel támogatta a frakció az állampolgárság felgyorsításáról szóló törvényt. Tehát itt hosszú vita fog még lezajlani a baloldal nemzetpolitikához való viszonyáról, ennek az egyik lépése volt ez. Tiszteletben kell tartani a másként gondolkodókat is a frakción belül, ezzel együtt a többség az igent támogatta, és volt időnk végigbeszélni. Tény, hogy a Fidesz által diktált tempóhoz alkalmazkodni kell. Ez a politika lényege, hogy milyen gyorsan vesszük fel ezt a tempót.


Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!


Duray Miklós, a szlovákiai Magyar Koalíció Pártjának alelnöke


Bolgár György:
- Az Ön érzése alapján hogy áll most a helyzet Szlovákiában? A kocka el van vetve, a szlovák kormány és még az ellenzék egy része is a kemény válaszcsapás mellett kötelezte el magát?

Duray Miklós: - Igen, úgy tűnik. Ennek az oka elsősorban az, hogy Szlovákiában nemsokára parlamenti választások lesznek. Tehát nyilvánvaló, hogy ez a gyors és jogilag eléggé átgondolatlan reakció elsősorban politikailag magyarázható.

- Azonban az átgondolatlan reakciót vajon mennyire átgondolt akció váltotta ki Budapesten? Kellett ennyire sietni az állampolgárság könnyített megadásának elfogadásával?

- Ez a kérdés sajnos ma már nem időszerű. Ez csak elméleti kérdésként vethető ma már fel, ezt akkor kellett volna igazán megfontolni, amikor még lett volna rá idő.

- Önnek például nem volt semmi ráhatása a Fidesz vezetőire? Nem konzultáltak Önökkel? Nem mondták, hogy jó lenne egy kicsikét lassabban intézni ezt az ügyet, néhány hetet vagy egy-két hónapot lehetne várni? Aztán türelmes tárgyalásokkal, ha nem is meggyőzni, tegyük fel a következő Fico-kormányt, de legalább egy kicsit alkalmazkodó magatartásra lehetett volna bírni őket. Szóval nem próbált Ön közbenjárni ennek érdekében?

- Mi mindannyian azon a véleményen voltunk, hogy nem biztos, hogy helyes, ha éppen a szlovákiai választási kampány idejére esik ennek a törvényjavaslatnak az elfogadása. Nyilvánvalóan szét kell választani a törvény elfogadásának a szándékát és a törvény elfogadásának az időpontját, mert a kettőnek teljesen más a háttere és más a következménye.

- És annak idején, amikor szinte mindannyian azon az állásponton voltak, hogy jó volna ezt a törvénymódosítást nem a szlovák választási kampány idejére időzíteni, akkor ezt el is mondták, vagy csak nyilatkozatokat tettek, és gondolták, hogy ezek majd eljutnak Budapestre is?

- Mi közvetítettük ezt a véleményünket, amennyire lehetett. Érthető módon, abban az időben, amikor a parlament alakuló ülése zajlik és a kormányalakítás körüli hevültséggel van elfoglalva egy politikai pártszövetség, akkor nehezebben hallják meg a kívülről jövő hangokat, mint amikor már benne vannak a napi gyakorlatban.

- Szóval azzal magyarázza, hogy nem vették figyelembe itt Budapesten az Önök aggodalmait, hogy eléggé el volt foglalva a Fidesz az új kormány megalakításával, és ennek mindenféle, ha nem is bonyodalmával, de tennivalójával?

- Biztos, hogy ez is hozzájárult.

- Az a furcsa, hogy mi többször is beszélgettünk a rádióban annak idején, amikor a népszavazás volt, és Ön is azok közé tartozott, akik azt mondták, hogy nem volt szerencsés ezt a kérdést népszavazásra vinni, más módot kellett volna találni. De annak idején eljutottunk a Magyarok Világszövetségének a nyomására, illetve kezdeményezésére odáig, hogy népszavazást rendeztek róla, és ez úgy sült el, ahogy. És ez a kérdés azóta is nyomasztja a Magyarországon élő meg a határokon kívül élő magyarokat is. És most is úgy tűnik, mintha az Önök óvatossága, megfontoltsága, körültekintése ellenére az események rántanának magával mindenkit. Miért van ez?

- Ezt valószínűleg behatóbban kellene vizsgálni, nyilván sok oka van. Én úgy gondolom, hogy a 2004-es események valóban nagyon szerencsétlenek voltak. Akkor talán még ügyesebben el lehetett volna kerülni egy konfliktust. Akkor az Alkotmánybíróság is tehetett volna annak érdekében valamit, hogy ne legyen kiírva a népszavazás. Akkor úgy tűnt, mintha mindenki süket lenne, és ez a népszavazás nemcsak kezdeményezésében volt szerencsétlen, hanem eredményében is.

- Igen, és ez sajnos azóta is rányomja a bélyegét a magyar bel- és külpolitikára, nemzetpolitikára, szóval minden egyébre. Visszatérve a szlovák reakciókhoz és azok esetleges következményeihez, Ön személy szerint meg fogja kérni a magyar állampolgárságot?

- Én megmondom őszintén, soha nem gondoltam arra, hogy egy más államnak a polgára legyek, mert nekem nem ezek a céljaim. Én ezt inkább elvi kérdésként fogom fel. Tehát én ezt a magam számára nem tekintem valamilyen különleges esélynek vagy helyzetnek. Én az egész életemet a felvidéki magyarságnak szenteltem, és remélem, hogy még egy pár évig ezt tudom is folytatni.

- De ha Ön nem, ha Duray Miklós nem jelentkezik magyar állampolgárságért, aki valóban egész közéleti tevékenységét annak szentelte, hogy a felvidéki magyarság életesélyeit, lehetőségeit tágítsa, akkor ki fog, akkor mi értelme van ennek az egésznek?

- Még egyszer mondom, számomra nem ez mindennek a beteljesülése. Én ezt elvi kérdésnek tekintem, hogy a lehetőség meglegyen arra, hogy ha valaki úgy gondolja, hogy az élete így teljesedhet ki, akkor legyen rá lehetősége.

- És sokan vannak az Ön tapasztalatai szerint olyanok, akár a Felvidéken, akik úgy gondolják, hogy az ő életüket az teljesíti ki, ha a szlovák mellett magyar állampolgárok is, miközben megmaradnak, mondjuk, érsekújvárosi lakosnak, szlovák állampolgárnak, aki becsülettel teljesíti állampolgári kötelezettségeit, és jól érzi magát magyarok és szlovákok körében egyaránt? Szóval sokan vannak, akik ehhez magyar állampolgárságot is szeretnének?

- Eddig senki nem végzett ilyen felmérést. Azonban ha visszagondolunk a 2004-ben lezajlott népszavazásra és az akkor tapasztalt reakciókra, akkor azt kell mondani, hogy érzelmileg ez nagyon fontos a felvidéki magyarok számára. Azt, hogy ez gyakorlatilag hogyan fog megvalósulni, hogyan csapódik le, nem tudom megmondani.

- A megfélemlítés és a fenyegetés a szlovák állampolgárságból való esetleges kizárással, vajon hogyan fogja ezt befolyásolni?

- A megfélemlítésnek mindig van következménye, és az mindig jó talajra hullik, mert folyamatosan megfélemlítik a magyarokat Szlovákiában, van a megfélemlítésnek hagyománya. Tehát ezzel sajnos számolni kell, hogy van egy ilyen kulturálisan öröklődő félelem a felvidéki magyarokban, sok évtizede már. Ez meglévő társadalmi jelenség. Azonban azt is tudatosítani kell, hogy azokban a lépésekben, amelyekre elszánta magát a szlovák politika, valóban a megfélemlítés játszik döntő szerepet, és nem annyira a jogi megvalósíthatósága a törvénynek. Hiszen hogyan lehetne megállapítani azt, hogy ki kéri a magyar állampolgárságot? Ez egy hivatal és az egyén közötti kapcsolat, és nem a nyilvánosságra tartozik. Tehát hivatalosan ezt az információt sem a magyar állam nem teszi közzé, sem a szlovák állam nem juthat hozzá. Vagyis a szlovák reakció egy olyan megfélemlítési akció része, amely egy valóságos, jogilag végrehajtható dolognak tűnhet.

- De ha a szlovák válaszlépés alapvetően éppen a megfélemlítésre épít, és ez egyébként az előző évtizedekben is gyakorlat volt, akkor ezzel szemben a kettős állampolgárság nem nyújt fokozott védelmet, sőt. Már csak azért sem, mert nem lehet velő előállni. Nem fogja senki a kettős állampolgárságát vagy a magyar állampolgárságát előhúzni, hogy kérem szépen, engem védjenek meg. Hiszen éppen azáltal lehet valaki valóban támadott a szlovák törvények értelmében, hogy magyar állampolgársággal is rendelkezik.

- Általában elkerüli az emberek figyelmét az, hogy ha én szlovák állampolgárként Szlovákiában élek, és ezen kívül van még egy állampolgárságom, akkor Szlovákiában én azt az állampolgárságot nem használhatom semmire. Hiszen a nemzetközi jogszokás szerint az adott állam területén, ahol van állampolgárságom, annak az államnak a jogrendje kötelező rám nézve. Párhuzamosan egy országban két állam jogrendje nem jelenhet meg.

- Vagyis hiába volna valakinek magyar állampolgársága, azzal Szlovákiában amúgy sem érne semmit.

- De egy harmadik ország területén esetleg igen. Illetve Magyarország területén érne vele valamit, de ez minden állampolgársággal így van, nemcsak Szlovákia és Magyarország viszonylatában.

- Szóval összegezve, nincsenek elképzelései, sejtései, becslései arról, hogy hány embert érdekelhetne a magyar állampolgárság a szlovákiai magyarok körében.

- Jelenleg senki nem tudja ezt pontosan megmondani. Csak becsléseket lehet mondani, de ezek a becslések mindig a nézőpontok szerint alakulnak.

- A vágyak vagy a félelmek alakítják ezeket a becsléseket.

- Igen, így van.


Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!