Ki (nem) tud spanyolul?
- Részletek
- Napi apró
- 2012. március 06. kedd, 04:14
- Huszár Ágnes
Mint február végén megtudtuk a hírportálokról, a Jólét és Szabadság Demokratikus Közösség (JESZ) ifjúsági tagozata felszólította a Corvinus Egyetem vezetőségét, indítson vizsgálatot Bokros Lajos doktori disszertációja tárgyában. Egyidejűleg a Külügyminisztériumhoz is fordultak: tisztázzák a Panamai Állami Egyetemmel, volt-e nekik egyáltalán Bokros Lajos nevű hallgatójuk.
Nincs ebben a fellépésben semmi különös. A Magyar Demokrata Fórum utódszervezete nem tud megbékélni azzal, hogy Bokros Lajos – felszólításuk ellenére – nem adja vissza EU-parlamenti mandátumát. Ezt akarják elérni a Németországban már csodafegyvernek számító doktori plágium vádjának bevetésével. (Magyarországon a jelek szerint ez a fegyver csak mérsékelten hatásos.)
A bizonyítékok – iratok, tanúvallomások – nyilván felszínre hozzák a tényeket, a valóságot. Én csak a JESZ ifjúsági tagozatának egyetlen „érvé”-re, a nyelvtudást érintőre térek ki.
A sajtóközlemény szerint Bokros Lajos fél évig tanulta a spanyol nyelvet, majd egy évig járt az egyetemre. Itt írta meg „A közép-amerikai iparosítás és integráció, a közép-amerikai közös piac fejlődéséről” című doktori értekezését, melynek forrásjegyzékében negyven spanyol nyelvű forrás szerepelt. A JESZ közleménye így fogalmaz: „Ez azt jelenti, hogy Bokros Lajosnak, 100 százalékos találati arányt feltételezve, minimum 35-40 olyan művet kellett elolvasnia, kijegyzetelnie, megértenie, amelyek a legmagasabb színvonalú szaknyelven íródtak.”
Márpedig a közlemény írói nem hiszik el, hogy Bokros Lajos rendelkezett a feladat elvégzéséhez szükséges nyelvtudással. Megkérdeztek „több évtizedes szakmai tapasztalattal rendelkező nyelvtanárokat, hogy találkoztak-e valaha pályájuk során olyan nyelvtehetséggel, aki ezt a teljesítményt tudta produkálni, de a válasz egyértelmű nem volt. A magas szintű szakirodalom olvasásához több éves felkészülés szükséges.”
Hány nyelvtanulóval találkozhat több évtizedes szakmai munkája során egy nyelvtanár? Néhány ezerrel. Megfogalmazhat esetleges, partikuláris tapasztalata alapján általános érvényű – minden egyes emberre érvényes – megállapítást? Aligha.
De mennyi idő szükséges ahhoz, hogy valaki megtanuljon egy idegen nyelvet annyira, hogy az adott nyelvterületen elboldoguljon és/vagy a tanult szakmájáról szóló közleményeket megértse? Az emberek között óriási különbség van intelligencia, motiváltság és szorgalom tekintetében. Ez megmutatkozik mindenfajta tanulási eredményben. Egy (kivételesen) intelligens, motivált és szorgalmas ember olyan teljesítményre képes a nyelvtanulásban is, amely mások számára elképzelhetetlennek tűnik. Igen, vannak emberek, akik egy fél év, sőt, pár hónap tanulás után is képesek arra, hogy jó szinten beszéljenek, olvassanak, sőt, írjanak egy számukra addig ismeretlen nyelven.
Mivel magyarázható ez? A JESZ állítása, hogy Bokros Lajos „korábban semmit nem tudott a spanyol nyelvről” – egyszerűen dilettáns. Mindenki, aki beszél legalább egy indoeurópai nyelvet, „tud valamit” a többiről. Nem valószínű, hogy Bokros egyetlen nyelvet sem ismert volna a spanyol nyelvvel való megismerkedése előtt. Nem lehetett tehát teljesen ismeretlen számára a spanyol sem. Az indoeurópai nyelvek grammatikájában sok hasonló vonás van, szókincsük egy része is felismerhető módon közös gyökerű. Ha valaki tanult gimnáziumban latinul, vagy beszéli valamelyik latin leánynyelvet (olasz, francia, portugál), akkor könnyen, akár néhány hónap alatt megtanulhat spanyolul.
De sokat segít a germán vagy a szláv nyelvek valamelyikének tudása is. A második, sokadik nyelvet tanulóban kialakul a nyelvek működésének olyan ismerete – szakszóval metanyelvi tudatosságnak nevezik –, amelynek birtokában gyorsabban, könnyebben megy a nyelvelsajátítás.
A JESZ érvelésének másik hibás pontja az, hogy szerinte – a megkérdezett nyelvtanárokat idézve – „magas szintű szakirodalom olvasásához több éves felkészülés szükséges”. Ez egyszerűen nem igaz. Egy szakma szókincse jóval kisebb, mint a köznyelvé. Ráadásul a szakszavak jó része több nyelvbe is bekerült – latin vagy angol eredetű – nemzetközi szó. Egy szakszöveget a szakmát jól tudó ember könnyen megért alapvető grammatikai ismeretek és szókincs, valamint a sajátos szakszókincs ismeretében.
Évekkel ezelőtt egy szakfordítói vizsgán Kiefer akadémikus Az előfeltevések elmélete című könyvéből kellett egy oldalnyit oroszra fordítanom. Szerencsére. Sokkal nehezebb dolgom lett volna egy hasonló terjedelmű Tömörkény- vagy Ottlik-szöveggel. A szakmai szövegek jelentésszerkezete ugyanis egyértelmű, a művészi szövegeké viszont gazdag asszociációs térben helyeződik el. Ezeknek a bonyolult konnotációknak, ráértéseknek legalább nagy részét át kell ültetni az idegen nyelvre, hogy a mű azon a nyelven is megtartsa művészi erejét.
Másrészt persze, annak, aki egy tudományos értekezés készítéséhez olvas szakmai szövegeket, nem kell lefordítania teljes terjedelmükben őket, nem kell létrehoznia mások számára is érthető ekvivalenseiket. Elég, ha érti a lényeget, s azt saját gondolatmenetéhez kapcsolódva ki tudja fejteni.
Az ehhez a feladathoz szükséges nyelvtudást pedig minden nehézség nélkül el lehet sajátítani egy fél évnyi itthoni tanulás és a nyelvterületen eltöltött egy esztendő alatt. A nyelvtanulás a szakmája és a világ iránt érdeklődő ember számára nem kínos teher, unalmas robot, hanem izgalmas felfedező út egy idegen világba. Érdekes játék, elmét fejlesztő, gondolkodást serkentő tevékenység. Minden megértett mondat, minden jól sikerült válasz önbizalmat növelő sikerélmény.
Ezért javasolnám ezt a játékot azoknak is, akik most jobb híján azon morfondíroznak, arra gyűjtenek „bizonyítékokat”, miért is nem tud(hat) valaki jól, hatékonyan beszélni, olvasni, szövegeket érteni egy idegen nyelven.
(Huszár Ágnes)
Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!
