Bolgár György interjúi a Galamusban - 2012. március 6.



Bolgár György kérdései 2012. március 6-ai műsorban


Mai műsorunkban megbeszéljük, hogy újabb plágiumgyanús oldalakat talált a hvg.hu Schmitt Pál doktori disszertációjában. Ezúttal azt derítették ki, hogy az Olimpiai Bizottság ismeretterjesztő füzetéből és az olimpiai chartából emelt át mintegy hat oldalt, így a 225 oldalas dolgozatból több mint 200 eredetijét azonosították. Igaz, az egyetemi vizsgáló bizottság eddig nem kérte ki a bolgár sporttörténész munkáját sem. Vajon miért?

Másik témánk, hogy 55 millió forintba kerül a köztársasági elnök januárban felállított palotaőrsége. Megéri a látványosság?

Mit szólnak ezenkívül ahhoz, hogy Szlovákia nem sértett uniós jogot, amikor 2009-ben Révkomáromnál nem engedte be az országban Sólyom László akkori államfőt. Ezt az Európai Bíróság kijelölt főtanácsnoka állapította meg, bár ítélet még nincs.

Mi a véleményük továbbá arról, hogy a Népszabadság értesülése szerint az Európai Bizottság két esetben folytatja a magyar kormány elleni kötelezettségszegési eljárást, vagyis nem fogadja el a magyar érveket. És a jegybank ügyében is újabb információkat vár. Nem jó passzban vagyunk?

És végül beszéljük meg, hogy 31 ezerrel kevesebben jelentkeztek egyetemre és főiskolára mint tavaly, a kormány szigorító intézkedései miatt. Fáj de nincs más út?



Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!



Orbán–Merkel-megállapodás?
Róna Péter közgazdász, jogász


Bolgár György: - Azért kérdezem most Önt a műsor elején, mert az elmúlt napokban egyrészt egy érdekes nyilatkozatáról hallottam, illetve láttam, arról, hogy Merkel asszony kötött valamiféle paktumot a magyar miniszterelnökkel vagy a magyar kormánnyal, a másik, hogy arról is hallottam, hogy Oxfordban, ahol most már több mint egy éve előad, egy érdekes konferenciát szerveztek, és többek között Ön is előadást tartott rajta arról, hogy lehet-e erkölcsös a gazdaságpolitika. De ha már itt a napi témák között megemlítettem, hogy az Európai Bíróság főtanácsnoka szerint Szlovákia nem követett el uniós jogsértést, amikor nem engedte be Sólyom Lászlót az országba, akkor úgy emlékszem, hogy annak idején Ön itt a műsorban azt mondta, hogy valószínűleg ebben nem lesz igazunk, mert a jog ebben nem a mi oldalunkon áll. Mi volt az, amit akkor mondott, és most mit gondol, hogy az unió jogi szakértője Önt igazolta-e?

Róna Péter: - Hát sajnos ez a jogi kérdés meglehetősen kézenfekvő, egyszerű. Az államfők, miniszterelnökök, miniszterek mozgását az úgynevezett New York-i protokoll szabályozza. Tehát ez is nemzetközi jog egyik szerződése, és ezt a szerződést az európai jogrendszer tiszteletben tartja, és a schengeni szerződés nem tudja felülírni. Ez egy nagyon sajnálatos és szomorú dolog, ékes példája annak, ahogy a magyar társadalmat terhelő görcsök ilyen szakmailag teljesen megalapozatlan álláspontokhoz vezetnek, mint ami történt ebben az esetben.

– Hát joggal fel lehet háborodva a magyar társadalom, meg adott esetben az akkori magyar köztársasági elnök, hogy ez így történt, de attól még a jog mást tett lehetővé. Megteremtette azt a lehetőséget Szlovákiának, hogy úgy döntsön, ahogy.

– Hát még a felháborodásra sincs alap, hiszen az említett protokoll melléklete részletesen szabályozza, hogy külföldi utazás esetén az utazó államfőnek ebben az esetben hogyan kell a beutazáshoz szükséges intézkedéseket beszerezni. Ugyanis egy államfő utazása mindig is biztonsági, személyes biztonsági kérdéseket is felvet. Tehát a befogadó államnak egy ilyen utazásra fel kell készülnie, a látogatásra fel kell készülnie. Ami nem feltétlenül ugyanaz az eset, mint amikor én bejövök Angliába, hogy tanítsak itt Oxfordban. Arra az angol államnak nincs különösebb felkészülési kötelezettsége. De ha egy államfő ide látogat, akkor bizony annak vannak következményei. És be kell tartani. Na most annak idején a magyar fél ezt nem tartotta be. Tehát nem jelezte megfelelő módon az utazást, annak körülményeit, pontos időpont, útmenet stb.

– Tehát a diplomáciából átlépett a demonstrációba?

– Igen. Nagyon jó kifejezés. A diplomáciából átlépett a demonstrációba. És a fejlett világ nem díjazza az ilyen fajta viselkedést.

– Pedig hát tudjuk, hogy Sólyom László kiváló jogász, és feltételezem, tisztában volt azzal, hogy legalábbis vannak jogi ellenérvek az ő útjával kapcsolatban.

– Hát én nem tudom, mert én vele erről nem beszéltem. Azt tudom, hogy a fő jogtanácsosa, aki részt vett ebben az előkészítésben, hangsúlyosan úgy vélte, hogy a körülményeket a schengeni szerződés szabályozza, és ebben tévedett. És én akkor annak idején ezt neki is, az ELTE-n számos jeles magyar nemzetközi jogász tanárnak is mondtam, hogy vigyázzunk, mert ez nem jó, és ebből nem lenne jó nagy ügyet csinálni, mert el fogjuk bukni. De hát eredménytelen volt az álláspontom.

– Na akkor most nézzük, hogy az Európai Unióban bukunk-e még. Látjuk, hogy vagy legalábbis az értesülések arról szólnak, hogy az Európai Bizottság bizony köti az ebet a karóhoz az adatvédelmi biztos hivatala meg a bírák nyugdíjazása ügyében, és a jegybanknál sem fogadja el a magyar érveket úgy, ahogy vannak. Az előző két esetben állítólag folytatják a kötelezettségszegési eljárást, az utóbbiban még információkat kérnek, tehát nyilván alkudoznak. De ez csak a dolog formai része, ha tetszik. A lényeg az, hogy Magyarország együtt tud-e működni az unióval, elfogadják-e a mi nem ortodox gazdaságpolitikánkat és politikánkat. Mert Ön az elmúlt napokban egy olyan értesülést közölt a magyar nyilvánossággal, hogy tudomása szerint Merkel asszony valamiféle paktumot kötött Orbán Viktorral. Mi volna ez egyáltalán, honnan tud Ön róla?

– Hát ez ugye ennek a megállapodásnak vagy egyetértésnek a tényét a német diplomácia számos más ország külügyminisztériumával is közölte. Én innen tudom.

– Tehát, hogy nem egyszerűen a németek önálló egyéni akciója volt, hogy ez most csak német és Magyarországra vonatkozik. Hanem Németország mintegy az unió vezető erejeként lépett fel.

– Így van.

– És mi volna ennek a lényege?

– Hát ennek a lényege egy hátra arc, tehát Magyarország igenis úgy döntött, mondta Orbán Viktor, hogy az unióhoz tartozik, az unió elvárásait nagyon komolyan veszi, és mindent megtesz az unió elvárásainak a teljesítése érdekében. Tehát azoknak a jogszerűségét, megalapozottságát stb., nem kérdőjelezi meg, mint ahogy tette azt egy korábbi időszakban. És ami egy nagyon fontos, hogy ezeket a harmadik világbeli vagy más irányú kapcsolatok keresését abbahagyja. Tehát ugye volt egy olyan pillanat, amikor a magyar kormányfő azt jelentette be, hogy Magyarország Kína stratégiai partnerévé vált. Ugye? Na most ez egy kicsit különleges elgondolásnak is tekinthető.

– Hát Kína meg lehet tisztelve.

– Hát, azért nem olyan egyszerű. Mert Magyarország példának okáért a NATO-nak is tagja. Na most a NATO fő partnere az Amerikai Egyesült Államok, amely enyhén szólva Kína vetélytársa. Mit jelent ilyen összefüggésben Magyarország stratégiai partnersége Kínával? Mi ennek a biztonsági vonzata? Ugye? Ha mi az ő stratégiai partnerei vagyunk, akkor milyen információcserében állapodtunk meg Kínával és így tovább. Tehát ez ilyen kérdéseket is felvet.

– Legalábbis gyanakvásra adhat okot Washingtonban.

– Így van. Igen. Úgyhogy ezek tisztázandó tételek voltak, és ez a része meg is történt. Magyarország nem ezt az értelmezést adta ennek. És nem kíván az Európai Uniótól elszakadni. Ennek megfelelően, mint ahogy Martonyi János is bejelentette annak idején, minden kérdésben hajlandó tárgyalni. És egyeztetni.

– Ennek tulajdonítható talán az a napokban elhangzott miniszterelnöki kijelentés is, hogy az Európai Unió egyetlen petákot sem fog elvonni Magyarországtól?

– Igen.

– Ezért mondhatta ezt Orbán Viktor, mert ő tudja, hogy engedni fogunk.

– Hát itt a menetrend a következő. Az Ecofin, tehát a Pénzügyminiszterek Tanácsa a megvonásra vonatkozó javaslatot el fogja fogadni. Na most Orbán Viktornak erre szüksége van, mert annál könnyebben tudja keresztül vinni azokat a megszorító intézkedéseket, amik majd jönnek. Hiszen hivatkozhat arra, hogy ha ezek a megszorító intézkedéseket nem hozzák meg, akkor elvonás van.

– Világos, igen.

– Tehát taktikai szempontból ezért van az, hogy ő is és Martonyi János is bejelentette, hogy nem kívánják Európa sorait megosztani, és nem kívánnak támogatókat toborozni.

– Igen. Tábort szervezni Magyarország mellé.

– Mert neki az, ha ez a megszorítás meg van szavazva, még jól is jön. Meghozza a szükséges intézkedéseket, és akkor a megszorítás a felfüggesztést visszavonják.

– Nem tudom, mit tud még erről a színfalak mögötti megállapodásról, elmondhatja-e, de arra is vonatkozik-e mindez, hogy Magyarország nem akar szembe menni az Európai Unióval nem akarja ezt a szabadságharcot folytatni, legalábbis nem ennyire erősen és szókimondóan, mint eddig tette. De az Európai Unió szellemiségét sértő törvényeink módosítására is vonatkozik-e az unió nyomatékos kérdése vagy figyelmeztetése? Vagy azokkal nem foglalkoznak?

– Vonatkozik, bár itt azért olyan megállapodásról nem lehet szó. Tehát itt még nagyon sok további beszélgetésre és elemzésre van szükség.

– És valószínűleg erre vonatkozik az, hogy az Európa Tanácsot mint egy másik nagy európai szervezetet be akarják vonni ebbe.

– Így van. Igen.

– Akkor térjünk át a harmadik témára, mert ez sem kevésbé érdekes, ez az oxfordi konferencia arról, hogy lehet-e erkölcsös a gazdaságpolitika. Szépen hangzik. Lehet?

– Hát ugye nekem az a kutatási területem és a tudományos tevékenységi területem arra vonatkozik, hogy meglátásom szerint a klasszikus hagyományos közgazdaságtan alapjában véve a fizika törvényszerűségeit kívánja utánozni. És ez egy helytelen párhuzam, a közgazdaság mint jelenség nem hasonlít a fizikában található törvényszerűségre. Ha már a tudományból keresünk analógiát, akkor a biológia közelebb áll a gazdasági jelenségekhez, hiszen a gazdaság mint a biológia nem determinált abban az értelemben, mint a fizika. És annak a jelenségei sokkal kevésbé számszerűsíthetőek, mint a fizikai jelenségek.

– És ebből mi következik?

– Ebből az következik, hogy az emberi szabad akaratnak igenis van szerepe a gazdaság alakításában, nem igaz, hogy az ember a gazdasági tevékenységét kizárólag rajta kívülálló törvényszerűség szerint végzi, mint ahogy egy atom ugye rajta kívülálló törvényszerűség szerint mozog. Tehát ez a párhuzam hamis. És ha már van emberi akarat, akkor annak van erkölcsi tartalma. Tehát az emberi akaratot, gyakorlásának az erkölcsi mivoltát és tartalmát be kell emelni a közgazdaságtan elemzési módszereibe. Erről szólt ez.

– Igen, értem, csak akkor még annyit magyarázzon meg nekünk, hogyan emeljük be. Ha megállapítjuk, hogy egy gazdaságpolitika erkölcstelen, mert tönkreteszi a társadalom egy részét vagy nincs rájuk megfelelő tekintettel, míg aránytalanul túl sok kedvezményt juttat másoknak, növeli az ellentéteket és így tovább, ugyanakkor az ország gazdasága látszólag gyorsan és dinamikusan fejlődik, akkor most mi a fontosabb. Az erkölcsösség vagy pedig a gazdasági siker?

– Igen. Ez nem így van beemelve. Hanem úgy, hogy amikor egy gazdasági körülményt, helyzetet, állapotot elemzünk, akkor annak az állapotnak, hogy került a gazdaság ebbe a helyzetbe, milyen motivációk jellemzőek erre az állapotra és így tovább, annak az erkölcsi tartalmát is vizsgáljuk, annak érdekében, hogy megállapítsuk, hogyan lehetne ez jobb.

– És lehet erkölcsi alapon is végezni a gazdasági elemzést, hogy valamiféle jobb végeredményt próbáljanak ajánlani?

– Igen. Tehát az erkölcsi tényezők is részesei a gazdaság körülményeinek. Nem kizárólagos alapja a gazdasági tevékenységnek, de, ott van, jelen van.

– Nemcsak kereslet van, nemcsak kínálat van, nemcsak tőke van, nemcsak munkaerő van, erkölcs is van.

– Hanem morál is. Igen, így van.



Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!



A sajókazai szegénységről és a megyei „elitről”
Derdák Tibor, a Dr. Ámbédkar buddhista gimnázium vezetője Sajókazáról


Bolgár György: - Azért sóhajtozom, mert nem tudom, hogy hol kezdjem. Hogy van?

Derdák Tibor: - Köszönöm szépen, éppen egy önkormányzati ülésről jövök és kicsit fel is vagyok villanyozva, mert sok-sok javaslatot tettek a kisebbségi önkormányzat vezetői, tehát a cigányok, hogy így mondjam. Nem megy ez egyszerűen, de úgy néz ki, hogy sok fontos javaslatuk lassanként átmegy.

- Mivel kapcsolatban tették a javaslatukat?

- Azzal a sok-sok problémával, amivel szembe kell néznünk.

- Na jó, akkor ezeket a problémákat vegyük sorra, mert két hete történt, hogy bilincsbe verve vittek el gimnazistákat az iskolából, aztán volt ez a népszámlálással kapcsolatos nyomozás, hogy a rendőrség vagy nem tudom kinek a gyanúja szerint túl sokan vallották magukat egy buddhista közösséghez tartozónak, és ez gyanús.

- A miénkhez tartozónak.

- Igen. De hogy ez miért gyanús, azt nem tudom, hiszen ha oda járnak a közösség által fenntartott iskolába, és buddhistának vallják magukat, akkor egyrészt kinek mi köze hozzá, másrészt miért lenne ez gyanús. Szóval az ember nem érti a dolgot. És akkor a harmadik dolog, hogy az Önök Dzsáj Bhim nevű közössége vajon egyház lett-e vagy nem?

- Vallási egyesület leszünk most egy darabig még, az biztos. Itt olyan követelményeket támasztottak, amit valószínűleg ezek a fiatalok – elsősorban cigány fiatalok –, ennek a családi közösségnek a gerince, nem fog tudni teljesíteni.

- Akkor kezdjük erről az általánosabb végéről, hogy vallási egyesület lesznek. Tegnap is és ma is betelefonált egy-egy kisebb felekezet tagja, és például a mai azt kérdezte tőlem, hogy vajon tudni lehet-e, hogy milyen szabályok vonatkoznak a vallási egyesületekre. Ön talán tudja?

- Igyekszem megtudni, nekünk ez nagyon fontos. De végrehajtási rendelet erről még nincs. Azt látjuk, hogy megtarthatjuk az egyház nevet például, gyűjthetünk adományokat. Ezek azért fontos kérdések. Imádkozhatunk is, azt se tiltják meg. Most persze kicsit viccesen nézünk erre az egészre, de valóban furcsa az, amikor egy ország a vallásszabadság kérdését megpróbálja úgy rendezni, hogy nem az emberi jogokból indul ki, hanem az állam szempontjából.

- A kétharmados jogokból.

- Ez egy furcsa helyzet, de úgy néz ki, hogy azért kezelhető. Tudjuk működtetni az iskolát, ha megállapodnak velünk.

- Hogyan működtették eddig? Az állam segítette Önöket valamilyen formában? Milyen feltételekkel?

- Pont ugyanannyi állami támogatást kaptunk gyerekenként vagy diákonként, mint mondjuk a debreceni református kollégium vagy a pannonhalmi bencések. Tehát aki egyházi…

- Tehát nem tettek különbséget egy nagy egyház és egy kicsi között.

- Így van.

- És mi lesz most?

- Most ezt egy külön megállapodás fogja talán nekünk majd megadni.

- Magyarán nem lesz olyan norma, hogy kapásból mindegyikre megkülönböztetés nélkül ugyanaz vonatkozzék, de ha jól tárgyalnak, jól alkudoznak vagy ha az állam, illetve a kormányzat kegyet gyakorol, akkor akár ugyanannyit is kaphatnak, mint eddig.

- Igen. De az biztos, hogy attól, hogy megfosztottak bennünket a vallás rangjától, egy kicsit a helyi erők – amelyek esetleg gyanakodva nézik a munkánkat – vérszemet kaphatnak. Ez a népszámlálási história nyilván ezért történhetett. Vagy az, hogy bejönnek rendőrök egy iskolába, és bilincsben elviszik a gyerekeket, nyilván nem annak szól, hogy a gyerekek éppen mit csináltak, hanem annak, hogy kardcsörtetés van, hogy na most megfosztottak benneteket az eddig élvezett rangotoktól, akkor most egy kicsit rátok taposunk. Ezek helyi túlkapások.

- Mi lett ebből a konkrét helyi túlkapásból? Egyrészt miért vitték el a gyerekeket, másrészt nyilván nem tartották őket bent. És azt is, miért?

- Ezek olyan civakodások, amelyek bármilyen iskolában, bármikor előfordulhatnak. Tehát nem valami különleges dolog.

- Mondjuk iskolai verekedés vagy ilyesmi történt?

- Nem volt verekedés.

- Még csak verekedés sem volt, és úgy vittek el.

- Kergetőzés volt. És nem is iskolai, hanem iskolán kívüli.

- Sérülés nélkül?

- Igen.

- Sérülés nélkül, és bilincsben vittek el gyerekeket.

- Négyet, igen. Szóval ez nem a gyerekeknek szólt. Ez egy kardcsörtetés volt, de ma például ugyanezzel az önkormányzattal, amely bennünket feljelentget, nagyon előremutató tárgyalásokat folytattunk.

- Mi mutatott ma előre? Mondjon egy példát.

- Így tél végén nagyon sok ember küszködik azzal a problémával, hogy a megélhetését 22 800 forintból kell biztosítania, és elfogyott a tüzelője, majd elmegy az erdőbe fáért, ahol ott állnak az erdő szélén a rendőrök és elviszik. Tehát kriminalizálják.

- Ja, hogy a rendőrök védik az erdőt.

- Igen. És azt a szegénységet, amit Munkácsy Mihály híres képéről is ismerünk, ahol az a szép kislány szedi a rőzsét, ugyanezt látjuk ma, ugyanezt a szegénységet. És ezt rendőrökkel kezelni, hát nem tudom…

- Ha már ezt a 22 800 forintot említi és tudjuk, hogy 47 ezerből meg lehet élni, de Ön mégis látja ott a saját szemével – és a saját tapasztalatai nyilván sokkal mélyebbek és alaposabbak, mint bármelyikünké itt Budapesten –, hogy élnek 22 800 forintból ezek az emberek. Erre mondja azt sok ember, kénytelen kelletlen, akkor biztos lopnak. Ha mást nem, rőzsét. És akkor ebből következik az, hogy hát ezek ilyenek. De mégis, hogy élnek? Mit csinálnak? Mit próbálnak csinálni, hogy legalább enni tudjanak vagy fűteni. Fűteni, nyilván rőzséből, a viszonylag legegyszerűbben megoldható.

- Például küzdenek, még ha el is kapják őket azzal a rőzsével, mert az lehetetlenség: ha hideg van, akkor igenis be fogok fűteni, hogy a gyerekem ne fázzon.

- De nemcsak, hogy ne fázzon, mert meg fog halni, ha nem fűtenek.

- Így van. Küzdenek, hogy az ilyenekért kapott büntetéseket – amik mondjuk hatvan-hetvenezer forint, egy ilyen költségvetésből egy család ezt a büntetést nem tudja kihozni – ne kelljen leülni, mert akár hónapokra börtönbe kerülhet ezért mondjuk egy családfő, hanem lehessen közérdekű munkában ledolgozni. Ez egy olyan harci terület most, amin nagyon rajta vagyunk. Itt a falvak vezetésének, a rendőrségnek, általában a helyi elitnek az a határozott véleménye, hogy csak annak van visszatartó ereje, nevelő hatása, ha ezeket az embereket börtönbe csukjuk. Mi más állásponton vagyunk.

- Ennél a kormány sokkal jobb álláspontot képvisel. Szerintük az a visszatartó erő, ha legalább közmunkát kapnak. Idáig se jutott el a helyi úgynevezett elit?

- Ez az a bizonyos Borsod megyei elit, amelyik már a kormányváltás előtt is nagyon nagy hatással volt a törvényhozásnak erre az irányzatára, tehát hogy kriminalizáljuk a szegénységet. És most még nagyobb ez a hatás. Bizony társadalmi problémákat, szociális nehézségeket nem lehet börtönnel megoldani, nekünk ez a véleményünk. Abszurd.

- Már csak azért is, mert abból még nagyobb lesz a szegénység, a nyomor és a szociális kiszolgáltatottság.

- Szóval ott állok az erdő szélén, és látom, hogy szatyrokban hozzák a rőzsét az asszonyok és mikrobuszokkal jönnek a jól felszerelt rendőrök, akiknek eleve az a munkájuk, hogy ezeket a szegény asszonyokat egzecíroztassák és elvigyék.

- Ez többe kerül, mintha adnának nekik rőzsét.

- Igen. Ez az egyik ilyen harci terv, ebben most nagyon határozottak az emberek, mert itt tél végén nagyon sok embernek támadt ilyen problémája. Azt követelik vagy kérik, hogy lehessen más utat találni, mint ezeket a drága rendőri meg börtön- megoldásokat.

- Igen. De térjünk még vissza egy pillanatra oda, hogy tegyük fel, kicselezik a rendőröket, hazaviszik a rőzsét és be tudnak fűteni. De mit esznek?

- Hát, igen. Azt látjuk, hogy nagyon korán halnak ezek az emberek. Az egész biztos, hogy a táplálkozás nem megfelelő. És így tél végén különösen nem, ilyenkor végképp nem lehet alkalmi munkához hozzájutni. Azért éhezés, kifejezett éhezés kevés családra jellemző, de az a fajta szűkösség, ami olyan kényszermegoldásokat jelent, hogy például a gyógyszeremet már nem váltom ki, helyette szalonnát veszünk és lisztet, de persze zöldséget meg gyümölcsöt azt nem, az nagyon is jellemző.

- Tehát a minimumon megpróbálnak valahogy élni. A gimnáziumban például tudnak adni a gyerekeknek enni?

- Több telephelyen dolgozunk, van olyan telephely, ahol ezt sikerült megoldani. Ez mindig az önkormányzat helyzetétől meg a helyi konyha működésétől függ. Van, ahol nem sikerül.

- Ez az állami támogatás, amit kapnak vagy kaptak eddig, mire elég?

- Ez arra van méretezve, hogy egy debreceni kollégista sikeresen végezze el a középiskoláját. Ez egy jó támogatási rendszer, de nem pont ránk, a mi problémáinkra van méretezve.

- Hiszen Önöknek sokkal több mindent kellene segíteni ahhoz, hogy az a szerencsétlen hátrányos helyzetű, minden szempontból segítségre, támogatásra szoruló gyerek el tudja végezni a középiskolát. Ez nem a debreceni kollégista esete.
Tehát eleve azt mondja, hogy kevés, de mégis mire elég?

- Azért az biztos, hogy nagyon sok diáknak felcsillantottuk azt a lehetőséget, hogy igen, lehet változtatni a sorsomon, rajtam múlik, hogy megtanulom-e a kétismeretlenes egyenletet, és akkor le fogok tudni érettségizni, és netán az egyetem is megnyílik. Igaz látjuk, hogy most éppen nehezül.

- Most éppen nem nagyon nyílik meg, most éppen záródnak az ajtók.

- Igen, ez igaz. De azért mégiscsak hosszabb távon bízhatunk abban, hogy mindig lesz valami olyan megoldás, ami kifejezetten a hátrányos helyzetűeket segíti, másokat is, mert nagyon kevesen vannak ők az egyetemen. Nem számít valójában anyagilag az a kevés fiatal, aki végül is eljut a putriból az egyetemig. És ezért abban mindig bízhatunk, hogy ha ezeket a lehetőségeket nyitogatjuk, akkor lesz olyan, aki kedvet kap, nem hagyja annyiban. Azért ez lelkesítő, én nagyon szeretem ezt a munkát.

- Fantasztikus, hogy Önből változatlanul az optimizmus és az elszántság szól és hallatszik. Úgyhogy sok sikert kívánok hozzá még a nehezebb körülmények között is.



Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!



Kossuth tér: a korábbi tervre fapótlás miatt nem adott a kerület engedélyt
Beleznay Éva, Budapest korábbi főépítésze


Bolgár György: - A Kossuth térről szeretném kérdezni, mégpedig azért, mert a napokban kivágták a Károlyi szobor körüli fákat, és a múlt hét végén a műsoromba betelefonált Wachsler Tamás, aki ennek a Kossuth téri beruházásnak a programigazgatója. Ő pedig azt mondta nekünk, hogy volt érvényes fakivágási engedélyük az V. kerületi önkormányzattól, senki meg nem támadta. Egyébként azért kellett a fákat kivágni – bár nincs még végleges rendezési terv –, mert régészeti feltárásokat kell végezni. Ez Ön szerint első hallásra rendben van? Ilyen a dolgok normális menete? Én olyanokra emlékszem, hogy bárhol próbáltak meg egy fát kivágni és bárkinek bármivel kapcsolatban volt kifogása, mondjuk, hogy miért ott építenek mélygarázst, miért úgy, miért azok, rögtön megtámadták és hónapokig vagy akár örökre is elhúzták a dolgot. Most meg semmi.

Beleznay Éva: - Nehéz erre jól válaszolni. Nyilvánvalóan egy belvárosi kerületben a változáshoz néha szükség van arra, hogy fákat kivágjanak. Az országház előtt is feltehetően szükség volt erre. Az V. kerületnek, tehát a Belváros-Lipótváros képviselőtestületének van egy rendelete, ami ezt szabályozza. Tehát bármilyen fa kivágása visszapótlási kötelezettséggel jár vagy ennek pénzbeli vagy dézsás növény általi megváltásával.

- De ezt meg se lehet támadni? Ha az V. kerület képviselőtestülete, vagy nem tudom kicsodája vagy jegyzője úgy dönt, hogy megadja az engedélyt, akkor…

-… A jegyző adja meg az engedélyt.

- Akkor senki nem mondhatja azt, hogy nekem ezzel kapcsolatban fenntartásaim vannak?

- Hogyne, ezt minden ügynél az érintett felek megkérdőjelezhetik.

- Kik az érintett felek?

- Itt elég sok érintett fél lehet. Konkrétan az országház melletti területen nincs érintett fél, de az V. kerületi bejegyzett értékvédő és természetvédő egyesületek mindenképpen – én úgy gondolom – olyan szervezetek, amelyek ilyenkor jelezhetnek.

- Mennyi idejük van erre normálisan?

- Az államigazgatási eljárásokra vonatkozó tizenöt vagy harminc nap. Pontosan ezt nem tudom.

- És kiket kell értesíteni?

- Ha egy építési engedély, egy fakivágási engedély megszületik, akkor az engedély az érintettekhez vagy direkt módon elkerül, vagy az önkormányzat honlapján, vagy a helyben szokásos módon közzéteszik.

- Most, hogy már ki vannak vágva a fák, megtámadhatja még bárki, hogy ez jogellenesen történt?

- Erre én nem tudok választ adni, mert jogász nem vagyok. De nyilvánvalóan a kerületnek érdeke, hiszen a rendeletét is ezzel a szemlélettel hozta meg, hogy az V. kerületben kivágott fák valamilyen módon az V. kerületben újra mint zöld felület megjelenjenek. Tehát elvben, ha erre a fakivágásra engedély született, arra vagy egy pótlási kötelezettség vagy a környezetvédelmi alapban egy bizonyos összeg megjelenése biztosítja ezt, majd a környezetvédelmi alapot éves pályáztatásban a helyi környezeti minőség javítására fordítják. Amikor a főváros ezt a projektet az Országgyűlés Hivatalával együtt próbálta rendezni egy országos tervpályázat keretében, én igazából ettől vagyok nagyon szomorú, hogy egy olyan országos tervpályázatot bonyolítottunk le, aminek a minőségét sem a szakma, sem az Országgyűlési Hivatal, sem a kerület, sem a főváros nem támadta meg.

- Mikor volt az? 2007?

- 2007-ben volt maga a pályázat, majd ezt követően a Parking Kft. a mélygarázs-tervet úgy készítette – nem szokásos módon, hogy a pályázati eredményre kötelezte a mélyépítő céget –, hogy mind a látogató központot, mind a mélygarázst úgy kell megtervezni, hogy a felszínen az jelenjen meg, ami egy 21. századi megjelenítése a Steindl-féle Országház térnek. Ezt követően az építési engedély elkészült, majd a kerületi önkormányzat jegyzője egy százhetvenöt milliós fapótlási kötelezettséget írt elő, amelyre hivatkozva nem adta meg az engedélyt. Én nagyon sajnálom, hogy kész van a mélygarázs terve, kész van a felszínrendezés terve, egy országos tervpályázat eredményét követően, és ezután egy teljesen esetleges megoldást valósítanak meg.

- Az esetleges megoldás mögött koncepció van, hogy nem egy 21. századi, Steindl eredeti tervével összhangban lévő Kossuth tér jöjjön létre, hanem egy 1944 előtti Kossuth tér.

- Jó, és mit csinálunk a villamos vonalával, ami azóta megváltozott?

- Vagy mit csinálunk a metró bejáratával?

- Három fő kérdés volt, amikor mi a pályázatot értékeltük és utána a terveket készítettük. Az egyik, hogy legyen az Országházhoz méltó látogatóközpont. Ez nyilvánvalóban 44-ben nem volt még szempont. A másik kérdés az volt, hogy a metrókijárathoz legyen egy direkt sétányszerű kapcsolat a látogatóközpont és a metró között. Metrókijárat sem volt akkor. És a harmadik szempont az volt, amire egyébként a városfejlesztési fővárosi bizottság is döntést hozott, hogy az Országház melletti területen a felszíni parkolást meg kell oldani. Nyilvánvalóan ez sem volt 44-ben. Tehát ma a három fő szempont, amire ez a tér terveződik, az három olyan szempont, ami 1944-ben nem volt.

- Na de ezért aztán a fából megszületett a vaskarika, mégis úgy csináljuk meg, hogy az 44-re hasonlítson. Lehet persze, hogy azzal a hátsó gondolattal, hogy Károlyi szobrát azért vigyük el onnét, mert azt nagyon nem szeretnénk látni.

- Már úgy tudom, hogy elvitték, ma reggel az jelent meg a Facebookon.

- Szerintem nem igaz még. Abból óriás botrány lenne, de nem látom sehol az interneten. Megjelentek ilyen rémhírek és lehet, hogy holnap reggelre már erre ébredünk, de azt hiszem, ez még nem történt meg. De könnyen lehet, hogy ez van az egész mögött, és csak ezért van ez a sok hókuszpókusz, hogy 44 előtti állapot…

- Nem hiszem. Szerintem valaki felébredt, és azt mondta, hogy az az igazi, de nincs az a történeti tudás mögötte, ami mind a tervezőkben megvolt, amikor a tervet kézbe vették, mind az értékvédőkben, meg a bíráló bizottság tagjaiban, akik ezeket a terveket értékelték.

- Na de térjünk vissza itt az eljárásokhoz meg az építészethez, meg az elképzelésekhez. Hogy lehet egyébként egy ilyen nagyszabású és valóban Budapest számára, meg az ország számára is fontos térrendezést közbeszerzési pályázat nélkül lebonyolítani?

- Jelenleg a közbeszerzési törvény valóban lehetőséget ad erre az ilyen nemzetvédelmi biztonsági szempontból kiemelt területeknél. Nyilvánvalóan ezt a közbeszerzési törvény szerinti passzust használja a megrendelő. Amikor mi a teret terveztük, akkor valóban, meg akár a pályázat lebonyolítása során is, sokszor beleütköztünk ebbe, hogy bizony itt nemzetvédelmi érdekek vannak. Valahol tovább tudtunk ezen lépni. Jelenleg úgy tűnik, hogy a kiíró, az építtető ezt ezzel az eljárással kívánja megoldani.

- És hogy lehet kivágni fákat, amikor még koncepcióterv sincs elfogadva a térrendezéssel kapcsolatban? Márpedig Wachsler Tamás nekem pénteken ezt mondta.

- Az, hogy fakivágási engedély egy végső megvalósítási koncepció nélkül hogyan adható, a Belváros Lipótváros közjegyzőjének lelkiismeretén múlik. Mert én úgy képzelem, hogy ha én ilyen helyzetben lennék, nyilvánvalóan szeretnék látni egy tervjavaslatot, mielőtt engedélyt adnék.

- Igen. Amelynek a megvalósítását azoknak a fáknak a léte lehetetlenné teszi. Különben miért engedném a kivágásukat, ugye?

- Pontosan.

- De van itt még egy dolog. Wachsler Tamás azzal indokolta a fakivágást, hogy régészeti feltárásokat kell végezni. Ez úgy megy, hogy letarolom a fákat, és aztán úgy, ahogy van, feltúrom a területet, vagy a régészek esetleg úgy dolgoznak, hogy egy-egy helyen néhány négyzetméteren leásnak a földbe. De ahhoz nem kell kivágni az összes fát.

- Én azt nem értem, hogy a mi építési engedélyezési eljárásunkban – tehát ami a Parking Kft. mélygarázsterve – ilyenről szó nem volt.

- Ja, most hirtelen elkezdtünk érdeklődni a történelem és a régészet iránt, vagy hogy?

- Nem, de az teljesen korrekt, hogy régészeti feltárás legyen.

- Mert azt addig is kellett, igen.

- Igen. De olyat, hogy bármilyen helyen a régészeti feltárás fakivágást okozzon, tehát hogy ez egy okozati tényező legyen, ilyet én még a praxisomban nem hallottam.

- Összegezve az eddigieket, amit látott ebből a mostani koncepcióból és amit hallott, milyen Kossuth tér lesz az Ön benyomásai szerint?

- Szomorú.

- Ennyire lesújtó a helyzet, hogy szomorú?

- Nem tudok mást mondani. Én nagyon szeretem azt a tervet. Egyébként én több nagy építészeti tervpályázatát bonyolítottam az alatt a rövid idő alatt, amíg főépítész voltam. Egyedül ez volt az, amit senki nem támadott. Az összes többinél mindig volt valami, akár szakmai, akár eljárási, akár koncepcionális probléma. Tehát ez a terv az eredeti államhatalmi hármas koncepciót hozta, az Országgyűlés épülete, a Földművelésügyi Minisztérium épülete, mint későbbi Miniszterelnöki Hivatal, a múzeum épületéből egy leendő legfelsőbb bíróság, és a három épület középpontjában az országzászló a tér középpontját megjelölve – ez egy olyan tökéletes történeti hagyomány 21. századi megjelenítése volt, amit szerintem kár feladni. És kár egy olyan állapotra visszamenni, amit igazából soha nem oldott meg semelyik kor. Sem Steindl kora, sem a későbbi korok, sem a mai kor. Én azt gondolom, hogy az s73-as tájépítész cég által készített terv minderre egy történelembe illeszkedő, a mai kormány általi gondolatvilágot tükröző és egy kiváló 21. századi építészeti, tájépítészeti megoldást adó terv és megvalósulás lenne. Sajnálatosan Bakos Emil és Cselovszky Zoltán is, akik ennek a projektnek a továbbvivői, ennek a bíráló bizottságnak a tagjai voltak, ők is egyetértettek azzal, hogy ez egy színvonalas, valóban megvalósítandó terv.

- Akkor majd Cselovszky Zoltántól megpróbálom megtudni, hogy mi történt azóta. És egyébként, hogy azt mondja, hogy nem támadta senki azt a koncepciót, azt a tervet, ez valóban ritka eset.

- És a mérnökök alkalmazták. Ez is ritka eset, hogy az építészek vagy a tájépítészek általi mondanivalót egy mélyépítési terv beépít magába.

- Lehet, hogy most már támadni sem kell, elég győzni.



Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!