Galamus.hu - Bolgár György interjúi a Galamusban

Bolgár György interjúi a Galamusban - 2012. március 9.

Nyomtatás

Részletek: Bolgár György - Megbeszéljük; 2012. március 12. hétfő, 03:21; Megbeszéljük

3. oldal / 4

A költségvetésről és az IMF-tárgyalásokról
Katona Tamás volt pénzügyminisztériumi államtitkár, az MSZP elnökségi tagja

Bolgár György: - Nap mint nap újabb és újabb meghökkentő hírekkel kell szembesülnünk, akár tervekről van szó, akár konkrét tényadatokról. Mondjuk néhány nappal ezelőtt jött ki a februári államháztartási hiányadat, az eléggé sokkoló volt, kiderült, hogy már az éves deficitcél felét sikerült elérni, annak ellenére, hogy januárban valami többlet volt az államháztartásban. Ez meglepte Önt, vagy normális dolog? Tehát ebben az időszakban ilyen nagy szokott lenni ez a hiány, vagy megint valami nincs rendben, és várhatjuk, hogy a költségvetést menetközben módosítani kell?

Katona Tamás: - Egyrészt az természetes, hogy az első hónapokban nagyobb az időarányosnál a hiány, ez az államháztartási kiadási és bevételi szerkezetéből következik, de ez a mértékű hiány természetesen ezzel a tényezővel nem magyarázható. A költségvetés összeállításával azonban igen. A bevételeket bőven úgy tervezték, hogy azok nem reálisak, és a kiadásokat pedig persze alultervezték, tehát azt gondolom, hogy ez a költségvetés nem tartható, és hónapokon belül egy egészen új költségvetést kell készíteni, ez teljesen nyilvánvaló.

- És akkor nyilvánvalóan még ránk nehezedik az a nyomás is, amit az Európai Unió gyakorol ránk a kohéziós alap egy részének visszatartásával, mert ők is úgy érzik, hogy ha nem is az idei – bár már itt is módosították az eredeti becsléseiket –, de a jövő évi költségvetés mindenképpen veszélyben van.

- Valóban, habár szeretném hangsúlyozni, az a fő baj, hogy az Európai Unió úgy ítéli meg a helyzetet, és ezért esetleg szankciókat alkalmazhat. Szerintem itt arról van szó, hogy az Európai Bizottság nagyon komoly figyelmeztetésben részesítette a magyar kormányt és a pénzügyi kormányzatot. Egyébként pedig a mi érdekünk, hogy normális legyen az államháztartás vitele, tehát nem az unió érdekében kell ezt megtennünk, hanem a saját érdekünkben. De egyszerűen arról van szó, hogy ez a költségvetés irreális, ahhoz, hogy az államháztartási hiánycél tartható legyen. Tavaly ugye lenyúlta a kormány - vagy ha tetszik, erőszakkal államosított - egy háromezer milliárdos magán-nyugdíjpénztári vagyont…

- Nem, egész rossz kifejezést használt, megmentette.

- Igen, a nyugdíjasoktól mentette meg a nyugdíjvagyont, valóban, ez így igaz. De ettől még az államháztartás valódi strukturális hiánya hat százalék fölött volt tavaly, az Európai Bizottság szakértői ezt nagyon jól látják, őket nem lehet átejteni. Tehát az, hogy a pénzügyi kormányzat vagy maga a miniszterelnök mindenkit hülyének néz, aki Brüsszelben egy íróasztal mögött ül, és szakértőként tevékenykedik, nonszensz. Nagyon jól látják a helyzetet, egyszerűen az átverés politikáját folytatja most már két éve a Fidesz. Egyébként is azt gondolom, hogy ha valamivel büszkélkedhet a kormány, az inkább az, hogy a nyelvi lelemények szakértője, mert mindent másként nevez, és sajnos ezt viszonylag sokan még el is hiszik. De ettől még az államháztartás nem működőképes jelen pillanatban.

- Ezek szerint az igazság pillanatai hamarosan eljönnek. No de az Európai Bizottság egy vidéki kóceráj, és akkor nem biztos, hogy ez a vidéki kóceráj – ahogy Orbán Viktor nevezte – képes lesz mégis fölfedezni, hogy rosszul működünk, vagy valami baj van a költségvetésünkkel.

- Ezt mi magunk fogjuk érzékelni, mert ahhoz, hogy az egyensúly közelítőleg helyreálljon, tehát mondjuk három százalék körül legyen az államháztartási hiány, legalább háromszázmilliárdos plusz megszorítás kell még. Itt én úgy láttam, hogy még egy tételre fáj a foga a kormánynak, le fogja nyúlni ezt a maradék kétszázhatvanmilliárd forintot a magánnyugdíjpénztári rendszerből.

- És akkor ezzel rendben is lesz nagyjából az idei költségvetés?

- Bizonyos értelemben igen, de attól tartok, hogy teljesen nem, mert ahogy mondtam, olyan módon túltervezték a bevételeket, hogy ezek nem fognak befolyni. Például általános forgalmi adóból lényegesen többet akarnak beszedni, miközben nyolcszázalékos emelés volt. Két százalékpontos emelés ugye nyolc százalékos emelést jelent az áfában. És ők ennél lényegesen nagyobb többletet képzeltek el a tényleges bevételekre.

- Ami föllendülő gazdaságot és nagyobb forgalmat feltételez, márpedig nemigen lesz föllendülő gazdaság.

- Nem, ez egy recesszióban lévő gazdaság, ahol növekszik a munkanélküliség, és három és fél-négy százalékkal csökken a reálkereset és a reáljövedelem. Itt nem lesz többletfogyasztás, tehát itt bizony többletmegszorítások lesznek és ezek hamarosan eljönnek.

- Közben nemhogy megszorításokról nincs szó, még grandiózusabb tervekről, elképzelésekről beszélnek. Tegnap a Kereskedelmi és Iparkamarában Orbán Viktor miniszterelnök azt mondta, hogy el kell érni, hogy öt és fél millió ember éljen meg munkából és vállalkozásból. Ma hárommillió nyolcszázezer, vagy kicsit kevesebb a foglalkoztatottak száma Magyarországon. Ezek szerint nem is egymillió munkahelyet kell teremteni, hanem egymillió hétszázezret. Hogyan?

- Az egymillió hétszázezerrel nekem nincs gondom, semmivel se nehezebb egymillió hétszázezret teremteni, mint egymilliót. Tehát azt mondanám, hogy hatszázezer fölött teljesen mindegy, mert ezek irreális számok, komolytalanok.

- De tíz év alatt mondjuk hatszázezret akár el is lehetne képzelni, ha van egy stabil, megbízható növekedés?

- A hatszázezer egy kicsit sok, de hogy háromszázezer munkahelyet lehet teremteni, abban én egészen biztos vagyok, egy normális gazdaságvitellel. Egyébként Orbán Viktor folyamatosan azt mondja, hogy kétmillió hatszázezer adófizető tartja el a kétszerannyi embert Magyarországon. Nem tudom, honnan veszi ezeket az adatokat.

- Nyilván arra célzott, hogy volt körülbelül egymillió ember, aki minimálbéren élt, vagy arra volt bejelentve, és a minimálbér adómentessége miatt úgy számol, hogy 2010-ben ezek még akkor nem fizettek adót, tehát a hárommillió hét-nyolcszázezer foglalkoztatottból egymillió, egymillió kétszázezer kiesett, nem fizetett adót.

- Egyrészt már régen nem adómentes a teljes minimálbér...

-… Hanem csak egy része.

- De tavaly már az adójóváírásból kivezettek egy bizonyos részt, de nincs egymillió minimálbéren bejelentett.

- Nem is volt?

- Nem. Háromszázötvenezer ember van minimálbéren bejelentve.

- Magyarán 2010. előtt sem volt igaz az, hogy egymillió ember nem fizetett adót?

- Á, dehogyis, három-háromszázötvenezer. Úgy kell érteni ezt az egymilliót, hogy aki nem érte el azt a szintet. Ebben benne van az a diák, aki dolgozik mondjuk két hónapot vagy másfél hónapot, benne van az a végzős egyetemista, aki szeptember közepén-végén helyezkedik el, és három hónapot dolgozik, tehát az éves minimálbért esetleg nem éri el, benne van az a nyugdíjas, aki kiegészítő tevékenységként mondjuk a nyári időszakban dolgozik napi három órát, tehát a hárommillió nyolcszázezer emberből, a tényleges foglalkoztatottakból körülbelül háromszázötvenezren vannak minimálbéren bejelentve. Ez se kevés, de ez egyébként megfelel a gazdaság fejlettségének, tehát nincs arról szó, hogy itt ilyenek lennének. Egy kicsit az adatok után kéne nézni. Szerintem Orbán Viktornak lennének szakértői, csak nyilván, miután senkire nem hallgat, így aztán a szakértők elvesztik a hitelüket.

- Volna olyan szakértő, aki öt és félmilliós foglalkoztatást célozna meg Magyarországon?

- Magyarországon biztosan nem, tehát most a közeljövőben ilyet nem lehet megcélozni, a demográfiai feltételek sem érettek erre. Ez ugyanolyan, mint hogy a Széll Kálmán-tervben megfogalmazták azt is, hogy százmilliárddal csökken a rokkantnyugdíjak kiadási előirányzata. Ez nyilván nem teljesülhet. Háromszázezer – ahogy a zsargonban mondják – még nem korbetöltött rokkantnyugdíjas van, nem lehet több tízezreket vagy pláne százezreket ráengedni erre a munkaerőpiacra, amikor van ötszázhatvanezer munkanélküli.

- Akkor mennyi lesz ebből a százmilliárdosra saccolt megtakarításból, egy-két tízmilliárd?

- Maximum ennyi. Két dolgot tud tenni a kormány. Egyrészt ezt már meg is tette, hogy a jogosultságokat, ami nyugdíjhoz fűződik, elveszi. A nyugdíjas bérlettől a nyugdíjas mozibérletig mondjuk, meg az uszodabérletig. Ez ugye minimális bevételtöbbletet jelent az állami szférában. A másik lehetőség pedig megadóztatni egy bizonyos részét a nyugdíjaknak, vagy valakiket kirángatni ebből a rendszerből.

- Ezt is megtette részben, nem?

- Igen, azért mondom, de ebből nem lehet akkora pénzt összehozni.

- Nem lehet az ilyen nagyságrendű megtakarítást elérni.

- Nem. Az egész Széll Kálmán-tervnek az a sajátossága, hogy lózungok gyűjteménye, de nincs végiggondolva. Nem véletlenül mondják azt, hogy ez tulajdonképpen egy Sale Kálmán-terv, mert ezt marketinges célból készítették. De visszatérve az eredeti kérdésre, ez is olyan, amit az Európai Bizottság szakértői természetesen nagyon jól látnak és érzékelnek.

- Mindenesetre tegnap az Egyenes beszédben Parragh László, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara elnöke arra a kérdésre, hogy és hol dolgozzanak az emberek, mert hogy dolgozni kellene, azt válaszolta, hogy menjenek gombát szedni. Ez szerintem elég jól kifejezi azt a tanácstalanságot és elképzelés nélküliséget, ami a kormányzatot is jellemzi, hogy igen, nagyon szép volna, ha mindenki dolgozna, aki tud, csak éppen munkahelyet sem teremteni nem tudnak, sem nem terem magától. Keressenek az emberek maguknak valamilyen foglalatosságot. Lehet ilyesmire gazdaságpolitikát alapozni?

- Persze ezt úgy kell érteni, hogy először kössék ki a kecskét, és akkor menjenek még gombát szedni. Ismert, hogy így lehet megélni a negyvenhétezer forintból. Szóval ezek ilyen szintű ügyek. Persze úgy teszünk, mintha a 18. században lennénk, vagy a legalábbis a gazdaságpolitika irányítói láthatóan ebben gondolkodnak és semmi koncepciójuk nincs.

- Akkor még egy kérdést érintsünk, az IMF-fel való tárgyalásokat, illetve egyelőre a tárgyalások hiányát. Orbán Viktor azt mondja, hogy ő két hónapja ül a tárgyalóasztalnál, de nem jön senki. Tudtommal nincs tárgyalóasztal, mert még tárgyalások sincsenek, mi csak bejelentettük, hogy szeretnénk hitelt kérni, pontosabban biztosítást kérni, de olyat nem árulnak, csak hitelt. És az IMF meg az Európai Unió azt mondta, hogy jó, de a tárgyalások előtt bizonyos kérdésekben tessék egyértelmű választ adni, illetve módosítani törvényeket. Az Ön információi szerint hol tart ez az ügy, és lehet-e abban valami, amit egyre többen feszegetnek, hogy a magyar kormánynak nem is igazán érdeke – szavaival, nyilatkozataival ellentétben –, hogy megállapodjon az IMF-fel, mert fél attól, hogy túl szigorú feltételeket szabnának a hitelhez. Akkor már jobb így ellavírozni feltételek nélkül?

- Én azt gondolom, hogy Orbán Viktor nem akar IMF-tárgyalást és megegyezést. Novemberben a szakértői az akkori gazdaságpolitikai szituációban valahogy képesek voltak őt annyira megijeszteni, hogy beleegyezett abba, hogy az IMF-fel kezdeményezzük a tárgyalásokat, és ugye a szabadságharc egyik győztes csatájaként meghirdetett 2010-es elzavarását az IMF-nek most megpróbálták visszacsinálni, de aztán közben egy picit javult a gazdaságpolitikai helyzet, már attól, hogy az IMF-tárgyalások hírét – ahogy ezt szokták mondani a zsargonban – beárazták a piacok, és ettől most úgy gondolja a miniszterelnök, úgy gondolja a kormány, hogy tulajdonképpen nincs is olyan nagy baj. Nekem egyébként is az a benyomásom, hogy Orbán Viktor olyan személyiség, hogy neki naponta meg kell győződnie arról, hogy nekiment a falnak, tehát vérző orral kell elkullognia onnan, és akkor látja csak, hogy itt valami nagy baj van.

- Hogy kell zsebkendő.

- Igen, hogy véres a zsebkendője, és hívni kell a mentőket. Ha ezt ő nem éli meg naponta, akkor úgy érzi, hogy minden rendben van, és ő győzött, és ezért üzenget olyanokat az Európai Bizottság tagjainak, vezetőinek, az egész szakértőstábnak, sőt magának az Európai Uniónak is, mint intézménynek, ami a diplomáciában egyszerűen értelmezhetetlen. Tehát én azt gondolom, hogy ők tényleg nem akarnak most megállapodni, kivéve, ha megint olyan helyzet lesz, de ennek igen nagy az esélye, mert ha már ezt a kifejezést használtam az előbb, hogy a piacok beárazták azt, hogy lesznek tárgyalások, és megállapodás lesz, a piacok ezt ugyanolyan gyorsan ki is tudják árazni, és akkor megint elmozdulhat a forint, megint baj lesz. Most is ott tartunk, hogy ugyan az állampapírok most elkelnek, de olyan magas hozammal, tehát olyan magas kamatot kell értük fizetni, amelyet hosszú távon nem tud a gazdaság kitermelni. Vagy a másik dolog, hogy a CDS-felár ötszáz bázispont alá csökkent két héttel ezelőtt, miközben például 2010. áprilisában még százhetven bázispont volt, tehát most örülünk, hogy már csak a háromszorosa, és nem a négyszerese, mint három hónappal ezelőtt. Tehát valóságosan nem jobb a helyzet. És ha nem sikerül értelmes gazdaságpolitikai programot letenni az asztalra – mert itt erről van szó, nem az IMF-ről, hanem arról, hogy képes-e a magyar kormány arra, hogy letegyen egy ilyen gazdaságpolitikát, egy ilyen programot –, akkor nagy baj lesz.

Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!