Februárban történt

Nemrégiben egy munka kapcsán két napot töltöttem egy olyan borsodi kétszáz lelkes faluban, ahol csak cigányok élnek. A kilátástalanság maga. Nem csak azért, mert a falu két nagy (rokoni) csoportra szakadt: az egyik, az élelmesebb, ügyesebb, kihasználja a másik kiszolgáltatottságát, amikor uzsorakamattal meg a sorstársainak és a közösségnek járó állami juttatásokkal ügyeskedve próbálja biztosítani saját megélhetését, ami állandó viszályok, ellenségeskedések forrása. Hanem elsősorban azért, mert az ott élő emberek önmagukkal nem tudnak mit kezdeni. A sokat emlegetett típusok is megtalálhatók köztük, mint az az alig huszonéves fiatal férfi, aki előre megfontolt szándékkal gyerekeket gyárt, munkát keresni eszébe sincs, és azt számolgatja, hány gyerek kell ahhoz, hogy a családi pótlékból még egy szobát fel tudjon húzni a háza mellé. Vagy az a fiatal férfi, aki sokáig keresett a végzettségének megfelelő munkát, aztán tudomásul vette, hogy neki cigányként a magyar munkaerőpiacon nem terem babér, és azóta kizárólag alkalmilag és feketén dolgozik. Vagy az, akibe rengeteg ambíció szorult ugyan (a saját udvarán kezdetleges játszóteret csinált a falubeli gyerekeknek, hogy ne az utcán lézengve töltsék el a napjaikat), de tervét, hogy kecskéket nevel, kezdőtőke (és hitel) híján nem tudta megvalósítani. És persze az az idős férfi, aki a saját lányának csinált gyereket, és akkoriban épp arra várt a falu, hogy mikor jár hasonló sikerrel legnagyobb lányunokájánál. A legkilátástalanabb sorsa azonban annak a harminc körüli nőnek volt (az elülső fogai régóta hiányoztak), aki öt gyereket nevelt. A két nagyfia pénzt nem adott haza, viszont, ahogy a férje is, időnként elverte. Az anyósa pokollá tette az életét, ott ártott neki, ahol tudott. A saját anyja kiszekírozta a világból. Saját nyomorúságukat és indulataikat rajta élték ki. A számláit nem tudta fizetni, nemcsak azért, mert a férj csekélyke, ugyancsak alkalmi munkából szerzett jövedelmét és a családi pótlékot elvitte az uzsora meg a napi kenyér, hanem azért sem, mert ha valami kis pénzhez jutott, azonnal elverte „haszontalan” dolgokra (haszontalan dolgokon olyasmi értendő, amit mi, jobb módúak is megveszünk, egyszerűen azért, mert tetszik. Nálunk érthető, sőt kívánatos fogyasztói magatartás, nála felelőtlen pazarlás). A házuknak van udvara, kertje, de sose jutott eszébe, hogy krumplit, babot ültessen, tyúkot tartson. Ahhoz valamiféle ambíció kéne, tervezés, az, hogy az öngondoskodás lehetősége ott legyen a fejében. Nincs ott. A két általános iskolás kisfia utál tanulni. Olvasni alig tudnak, és bár nagydumások, a szókincsük iszonyúan szegényes. A hiányzó szavakat hangerővel pótolják. Ha éppen nincs tél, és nem fagyoskodnak otthon a hideg házban (és éppen nem fát lopni mennek), a falu egyetlen utcáján vagy a mezőn élik az életüket. A családi veszekedések alkalmával egyelőre az anyjuk pártján állnak, de nyilván ez sem lesz mindig így. Felnőttként feltehetőleg ugyanúgy nem lesz megélhetést biztosító munkájuk, ahogy sorstársaiknak sincs, ugyanúgy végiglézengik az életüket, ahogyan most is, ugyanúgy a napi veszekedések jelentik majd az érzelmi-kapcsolati élményt az életükben, ahogyan a falu utcáin és szűkebb családjukban ma is látják.

***

Gyurcsány Ferenc miniszterelnök 2005. december 9-én egy konferencián a következőket mondta a magyarországi mélyszegénység által sújtott, általa hétszázezresnek becsült tömegről: „Itt a felnőttekkel lényegében nem lehet mást tenni, mint venni egy hatalmas nagy levegőt és tudomásul venni, hogy ez a rendszerváltás legsúlyosabb és legellentmondásosabb, bizonyos értelemben a legocsmányabb szociális következménye. Itt nincsen harmadikutas politika. Itt egyetlenegy dolog van: megszakítani a generációs láncot, és definiálni az egyre világosabban látszó szegénytelepeket, bezáródó falvakat. Ezeket kinyitni, közlekedést vinni, bentlakásos intézményt csinálni már óvodától, késő délutánig tartó napköziket létrehozni, ruhát adni a gyereknek, már a bölcsődében, és megpróbálni kisgyerekkortól újra visszavezetni a rendszeres felelősségvállalás, tanulás és munka világába őket. Mindezt úgy, hogy ne sértse az ember a család jogait a saját gyerekéhez. Ehhez kell út, kell közlekedés, új szociális hálózat, a gyermek-szociálisellátás, a közoktatás alsó felének lényeges átalakítása és reformja, a helyi közösség újbóli megszervezése, kultúrától munkáig nagyon sok minden.”

A HírTV Célpont című műsora a beszédet követően nyomban ellátogatott egy romatelepre, és felvilágosította a cigány mamákat, hogy a miniszterelnök el akarja venni tőlük a gyerekeiket. A felháborodott kifakadásokat aztán elégedetten a nézők elé tárta. A jobboldal szerint egy cigánynak is lehet igaza, ha a miniszterelnök ellen beszél. Ez derült ki Orbán Viktor formabontó évértékelőjén is, 2006. január 29-én. Emlékezetes, hogy Orbán nyilvános fellépésein akkoriban megszólaltak a nép képviselői is (akkor épp a közvetlen demokráciát élesztgette Kudlik Júliával és a nemzeti konzultációval). Így történt ez az évértékelőn is, ahol az egyik „magyar ember” vendégét arra kérte Orbán, mondja el, amit egri találkozásukkor már elmondott. Az illető tudta, mi a dolga: „A cigány családok súlyos körülmények között élnek, és négy-öt gyermeket nevelnek. A ma kormányon lévők olyan intézményben nevelnék a gyermekeinket, amely kiemelné őket a családjukból. Köztudott, hogy Magyarországon első a család. A roma családokba is természetesen beletartozik a gyermek és a szülő. Nekünk ez a lehetőség abszolút nem jön be.” Orbán erre az előadás későbbi részében így reagált: „Ami pedig a roma közösségekből kiszakítható vagy kiszakítandó gyermekek ügyét illeti, ezt a legerőteljesebben elleneznünk kell. […] …olyan megoldást nem lehet választani, amely a roma családokból kiszakítja a gyermekeket, ahogy Ön a miniszterelnök urat idézte. Ahogy ő mondta: »meg kell törni a generációs láncot«, és megpróbál valami egészen más kultúrát adni a számukra. Ez embertelen és eleve sikertelenségre van ítélve.”

Sajnos a későbbiekben Orbán Viktornak nem kellett több energiát pazarolnia rá, hogy embertelennek állítsa be a miniszterelnököt és megfúrja ezt a tervét is, mert a terv önmagától hamvába holt. A generációs lánc azóta is ép és egészséges, én nyomát sem látom koncepciónak és nekiveselkedésnek, a nagyobb baj az, hogy a szakértők sem, akik nem tudják megmondani, mire ment el az elmúlt tíz évben 120 milliárd romaprogramokra szánt forint. Ha van megbocsáthatatlan mulasztás, amelyet kormányon el lehet követni, ezt én annak tartom.

***

2009. február 6-án Bayer Zsolt, Orbán állandó harcos- és szereplőtársa azt írta magyar hírlapos publicisztikájában: „És abban sem vagyok biztos, hogy annak a szerencsétlen mándoki cigány lánynak ezzel az anyával és ezzel a nővérrel kell felnőnie (mármint akik megverték a tanárát – M. Zs.). Mert ha igen, akkor máris van eggyel több cigány, aki felmondta az együttélés parancsát. Ha ott hagyjuk, tíz év múlva ő fogja megverni a tanító nénit. Mert mondja már meg valaki, miért is tenne mást? Mondja már meg valaki, az olaszliszkai lincselést végignéző cigány gyerekek tíz év múlva miért ne lincselnének?”

A mondatoknak nincs más olvasatuk, mint hogy meg kell szakítani a generációs láncot, „bentlakásos intézményt csinálni már óvodától, késő délutánig tartó napköziket létrehozni, ruhát adni a gyereknek, már a bölcsődében, és megpróbálni kisgyerekkortól újra visszavezetni a rendszeres felelősségvállalás, tanulás és munka világába őket.” Bayer Zsolt elfelejtette, hogy főnöke alig három éve a politikai hátsószándékok jegyében embertelennek minősítette ezt az ötletet. Az a helyzet, hogy az Orbán vezérelte Fidesz folyamatosan leleplezi önmagát, ők maguk árulják el önmagukról, hogy nem volt még probléma, amelyhez érdeme szerint és a megoldás igényével viszonyultak volna, mert sohasem vezérelte őket más szándék, mint a politikai bosszú, az ellenfél ellehetetlenítése és saját útjuk kikövezése a hatalomhoz. És ha ehhez az egész társadalom szívós érzelmi, mentális és erkölcsi szétzilálása kell, az sem túl nagy ár. (Lásd legutóbb a Fidesz elnökségének február 10-ei, szégyenteljes közleményét: „..itt az ideje az őszinte egyenes beszédnek. Ki kell mondani: a cigány származású emberek által elkövetett súlyos bűncselekmények száma aggasztó módon növekszik. Követeljük, hogy a kormány a bűnelkövetők származás alapján való mentegetése helyett kerítse kézre az elkövetőket, és biztosítsa az áldozatok jog- és érdekvédelmét.”) Tragikus, hogy a magyar értelmező nyilvánosság hosszú évek alatt még odáig sem jutott el, hogy felismerje és kikérje magának ezt a mélységes és romboló cinizmust.

***

A miskolci rendőrkapitány 2009. január 31-én nemcsak annyit mondott, amit aztán lépten-nyomon idézett a magyar sajtó, hogy ugyanis: „Nyugodtan kijelenthetjük, hogy a közterületi rablások elkövetői cigány emberek.” A mondat így folytatódott: „Igazából Miskolcon legfeljebb pénzintézetet vagy benzinkutat rabol ki magyar, minden más rablás viszont az ő részük.” Legfeljebb pénzintézetet vagy benzinkutat. Derék dolog. A magyar csak a köznek vagy a multinak okoz kárt, az meg úgyis megérdemli. Az egyénnek nem, az egyénnek csak a cigány okoz kárt. De a főkapitány még itt sem állt meg, a fél ország hallhatta a TV2 híradójában ezeket a mondatokat: „Kisebbségi nemzettársainkkal nem megy az egymás mellett élés. Ennyi. Ennyi. Semmi több. Lehet ezt kibontogatni, meg ragozgatni, e mögött ennyi van és nem több és nem más.” Sajtótájékoztató volt, de senki sem kérdezte meg tőle, hogy szerinte akkor mi a megoldás. Villamosszék, koncentrációs tábor, kitelepítés Indiába, napi pogrom a cigánytelepeken, Magyar Gárda, vagy mi?

Vizsgálat indult ellene, de a vizsgálódók a leváltásáig nem mertek eljutni, hiszen már a lehetőség is összehozta mellette a szimpátiatüntetést. Szeretnék hosszabban idézni a miskolci tüntetés szónokaitól, mert a magyar nyilvánosság nem számolt be a beszédekről, márpedig úgy vélem, ma már nem lehet elszigetelt szélsőségnek tekinteni ezeket az indulatgerjesztő hangokat.

Az általános vélekedés szerint a rendőrkapitány csak az igazságot mondta ki. Enyhébb megfogalmazásban: „ha valaki ebben az országban ki meri mondani az igazságot, mert nyílt titok, és mindenki tud már róla, ezt az embert a pozíciójából egy pillanat alatt fel lehet állítani” (Szepessy Zsolt, Monok polgármestere). Gorombábban: „Magyarországon politikai megrendelésre bárkit el lehet távolítani az állásából, bárkinek az egzisztenciáját tönkre lehet tenni, bárkinek a becsületébe bele lehet gázolni, csak azért, mert kimondta az igazságot… Elég volt, hogy az országot rosszemlékű pártállami diktatúra eszközeivel irányítsák …egy beteget csak úgy lehet meggyógyítani, ha először feltárjuk a betegség mibenlétét. Nos ennek a betegnek a neve: Magyarország. És ez az ország halálos betegségben szenved. És a betegségnek a neve: cigánybűnözés” (Bényei Zsolt, „négygyermekes családapa”). Még gorombábban: „Akkor voltunk itt Miskolcon ekkora létszámmal, amikor egy senkiházi, magát miniszterelnöknek mondó valaki [nevetés, felhördülés] a nemzet szemébe hazudott [fújolás]. Akkor egy emberként követeltük, hogy Gyurcsány takarodj. Hazudtál, nincs helyed ott, ahol vagy [hangzavar, majd Gyurcsány takarodj]. Most azért vagyunk itt, mert valaki ebben a hazug bandában igazat szólt. És a hazug banda azt, aki igazat szólt, el akarta távolítani. És mi most ugyanúgy egy lélekkel mondjuk, hogy nem hagyjuk az igaz embert eltávolítani [kórus: nem hagyjuk] (Miklós Árpád középiskolai tanár, aki a beszámolók szerint a Nemzeti Őrsereg egyenruhájában szónokolt).

Ő folytatta így: „…nekünk észre kell vennünk azt, és üzenem a cigány vezetőknek, vegyék észre ők is, hogy bizonyos liberális körök, nemzetközi körök őket csak fel akarják használni eszközként a magyarság ellen. Azért adnak lovat alájuk. Azért hergelik őket ellenünk, és megmutatják, hogy akármit csinálnak, ők megtehetik, hogy a magyarságot megalázzák. Mert ha mi megvédjük magunkat, akkor rasszisták vagyunk, ha nem, akkor meg szerencsétlen senkiházik [felhördülés, úgy van, taps]. Ebből az ördögi körből ki kell lépni, fel kell emelni a fejünket, és ez a győzelem napja. Mert igenis, még össze se gyűltünk, és megrettentek a hazug disznók [hangos tetszésnyilvánítás, éljenzés].”

Fehér Péter, a Magyar Gárda mozgalom képviseletében: „Magyarországon aki nem hajtja önként cigányigába a fejét, annak van félnivalója, mert Draskovics miniszter úr törvény a törvények felett [fújolás, fütyülés, mondjon le]. Elég a romák pozitív diszkriminációjából. Elég, hogy a többletjogokat a munkavállalók adójából finanszírozza a támogatás nélkül maradt kormány. Elég a romabűnözésből Magyarországon…. Draskovics Tibor, a Magyarországot jogtalanul bitorló, nemzetvesztő kormány terrorminisztere… Hallgasson végre az Ön által nagyrabecsült miniszterelnökre, a hírhedt elkúróra [nevetés, fújolás], és menjen el… A liberalizmus gyilkos fojtásában haldokló nemzet a túléléséért küzd, és halálsikolya az Ön fülét sem fogja kímélni… Ne legyenek illúziói, tisztelt miniszter úr. Az Ön által, ha kell, fegyverrel megvédett kommunista kormány 2010-ben döntő csapást szenved, és Ön egyedül marad. A liberálisok által nevelt kenderföldek pedig új gyümölcsöt teremnek [nevetés]. És ezt a gyümölcsöt kötélnek hívják.”

Bodrog László a Nemzeti Őrsereg képviseletében:  „Magyarország húsz évig álomban volt, elaltatták a médián keresztül. Mocskos liberális banda [nevetés, ováció, füttykoncert]. De van egy jó hírem, amit itt látok, és nagy örömmel tölt el bennünket: [ordít] Magyarország felébredt [úgy van, tömeges ováció]. Magyarország, a magyar nép élni akar és élni fog. Ránk ragasztottak eddig mindenféle szélsőséges jelzőt, ha nevén neveztük a dolgokat [műfelháborodással ordít]. Innentől kezdve, péntektől fogva nincs szélsőség. A dolgokat nevén kell nevezni, csak akkor tudunk megmaradni [tömeges ováció]…”

Molnár Oszkár, Edelény polgármestere, Fideszes országgyűlési képviselő: „Magyarországon sajnos olyan rendszer alakult ki, olyan rendszert alakítottak ki, hogy bizonyos kérdésekben a politikusoknak is, nemhogy a közszolgáknak, korlátozva van a véleménynyilvánítási szabadságuk. Részemről is nagy bátorság volt politikusok közt elsőként kimondani azt, hogy cigánykérdés márpedig létezik. Azért, hogy ezt megtehettem, innen is köszönetet mondok Bayer Zsoltnak, aki a Mélymagyar című műsorában teret engedett ezen véleményemnek… A problémát megoldani csak úgy tudjuk, ha beszélünk róla, nem pedig úgy, hogy a rózsadombi roma jogvédők süketelését [fújolás, felhördülés] vagyunk kénytelenek hallgatni, akik egyébként nagyon jól megélnek ebből a témából, és akik egyébiránt a legtöbb kárt okozzák a cigányságnak… Nem tűrhetjük, hogy a Draskovics-félék miatt félelemben kelljen élnünk. Mert a gyökerei ennek a problémának, kedves barátaim, a Draskovics és a Kuncze féléknél leledzenek [gyér fújolás]. Azoknál, akik …meg merik azt tenni ma… hogy utasítják a független magyar bíróságot arra, hogy a gárda feloszlatására irányuló tárgyalást melyik napra tűzze ki [fújolás, ordibálás]. Ugyanez a Draskovics tette azt a nyilatkozatot az európai uniós hitel kapcsán, hogy fedezetként a még meglévő teljes nemzeti vagyont felajánlotta [óriási felháborodott hangzavar, füttykoncert, kórusban: hazaárulók]. Beleértve ebbe, kedves barátaim, a parlament épületét és a szent koronát is [fütty, nem hagyjuk] (Csak emlékeztetőül, újabb bizonyítékként arra, hogy a dolgok tényleg összeérnek: az IMF-hitelért cserébe a parlament és a szent korona felajánlásának vádja a szélsőjobbról indult, Balsai István fideszes képviselő révén vált országos hírré, és most egy másik fideszes képviselő hergeli vele, szélsőjobboldali szónokok társaságában, a Miskolcon összegyűlt tömeget – M. Zs.)… Draskovics az az ember, természetesen a miniszterelnökkel a háta mögött és a szocialista képviselők támogatását és szavazatait élvezve, akinek jóvoltából a mai naptól érvényben van az a törvény, miszerint ha valaki rendezvényen tojással vagy papírgalacsinnal dobál öt, ha pedig valaki a testi sértés előkészülete bűntettet követi el, két évig terjedő szabadságvesztéssel sújtható… Éppen ezért követelem Gyurcsány Ferenc miniszterelnöktől [hangos, hosszan tartó fújolás, majd kórusban: Gyurcsány takarodj], hogy Draskovics Tibort azonnal váltsa le… Kérem a szocialista képviselőket, hogy gondolkodjanak el [bekiabálás: nem tudnak], és nézzenek mélyen önmagukba. Ne támogassák vezérük ámokfutását, amellyel már így is tönkretette az országot, tönkretette az embereket…”

A rendőrkapitány láthatóan nem tudta, kikkel került egy platformra. És a szimpátiatüntetést követően se kérdezte meg tőle senki, hogy dolga-e egy rendőrkapitánynak a feszültségek szítása, olyan események kiprovokálása, ahol a készenléti rendőrséget kell bevetni, mert kiszámíthatatlanok a felhergelt tömeg reakciói, vagy hogy dolga-e a szélsőjobb útjának az egyengetése. Ebben az országban él, felelős rendőrségi vezető, ha nem tudja kiszámítani, hogy egy ilyen fejtegetés épp azt váltja ki, aminek a megelőzéséért fizetjük, alkalmatlan a posztjára.

Draskovics Tibor mégsem váltotta le. Ő tudta, hogy a mai Magyarországon életveszélyes hergelni a teljes igazságszolgáltatás által húsz éven át szabadjára engedett és a „polgári” oldal által hol sunyin, hol nyíltan megtámogatott szélsőjobbot, tudta, hogy más rózsadombi (és Sándor palotai, és Gizella utcai) jogvédők az életük árán is megvédik a nácik szólásszabadságát, még akkor is, ha agyonfertőzi az egész magyar társadalmat. És sajnos azt is tudta, hogy a rendőrkapitánnyal szembefordulva nem mondhatja azt a magyar népnek, hogy türelem, a generációs lánc megszakítása elkezdődött, a gyerekeiteknek már nem lesz „cigánybűnözés-problémájuk”. Azt viszont csak ő tudja, miért tehetetlen a magyar rendőrség a napi falusi és közterületi lopásokkal meg a harmincfős, gyilkolásra kész bűnöző bandákkal szemben (amelyek, a hírek szerint, hosszú ideje lakásmaffiként működtek, védelmi pénzt szedtek, prostituáltakat futtattak, kábítószerrel kereskedtek – ezek szerint szabadon). Az a magyarázat, amit a miniszter adott, nem válasz a kérdésre: „Érdemes áttekinteni a hatályos szabályokat, illetve az ügyészségi és a bírósági gyakorlatot. És tegyük hozzá: joggal furcsállja egy rendőr, hogy ha a kocsmában ütik meg, a tettes ellen azonnal eljárás indul, ám amikor a gyülekezési jog gyakorlása közben támadnak rá – esetleg Molotov-koktéllal –, az elkövetőt általában még előzetesben sem tartják, sőt a szankció is elmaradhat.” Ez igaz, elég csak Bayer Zsolt újabb, a veszprémi gyilkosság után megjelent publicisztikáját idézni : „Miért olyan nagyon bátor és nagyon határozott a magyar rendőrség, ha hatvan- meg hetvenéves öregasszonyokat kell összeverni egy békés tüntetésen, meg fiatalemberek szemét kell kilőni azonosítószám nélkül, és miért tojja össze magát minden rendőr, ha ki kell menjen a cigánysorra, gyilkos meg rabló állatok közé?”  Szóval igaz Draskovics magyarázata, csak nem tartozik ide. Itt nincs helye lelkizésnek és felelősség-áthárításnak. Ha a magyar rendőrség a közvéleményben „cigánybűnözés” néven futó problémákat belátható időn belül nem tudja megoldani, ne csak a miskolci főkapitány mondjon le, hanem valamennyi, és az országos is, és a miniszter is, a miniszterelnök meg ne filozofáljon a blogjában eszköztelen és tehetetlen értelmiségiként. Minden rossz magyarázkodás ugyanis a Magyar Gárdának ágyaz meg, és a hiányzó felső fogsorú, sokat szenvedett nőket teszi még kiszolgáltatottabbá.

 

Megjelenés helye: Mozgó Világ, 2009. március