rss      tw      fb
Keres

Bolgár György interjúi a Galamusban - 2010. június 3.

Gyárfás Tamás újságíró, az Európai Úszóliga és a Magyar Olimpiai Bizottság alelnöke


Bolgár György:
- Elkészült az a megvalósíthatósági tanulmány, amelyet a Fővárosi Közgyűlés rendelt egy 2020-as budapesti olimpia megrendezéséről. E szerint meg lehetne csinálni. Ugyan belekerülne majdnem négyezer milliárd forintba, de meg lehetne csinálni. Érdemes ezek után erről beszélni szerinted?

Gyárfás Tamás: - Szerintem komikus. Minden tiszteletem a Fővárosi Önkormányzaté és a gondolaté, a nemes szándéké, de a józanész alapján ez komikus. Hiszen a szövetségek nem látnak a nyomortól. Például a Magyar Úszószövetség még mindig nem kapta meg az ez évi járandóságot. Nyilván ebben közrejátszott a kormányváltás is. A régiek már nem akartak fizetni, az új meg még nem fizethetett. De ez csak egy szerény jelkép. De hogy ne csak az úszókról beszéljek, a kajak-kenusoknak például nincs csempe a fürdőszobában, mármint az öltőzőben, a csónakházak környékén. Szóval ilyen állapotok vannak, és akkor olimpiáról beszélünk. És felvetődött már, hogy 2012-ben lesz majd olimpia, aztán 16-ban, majd 20-ban. De ez álomkép és irracionális. Aki hozza a döntést, az is tudja, hogy nincs egy vasunk se.

- Ezek szerint úgy gondolod, hogy beszélni sem érdemes róla, illetve ha beszélünk, akkor az nem több álmodozásnál.

- Én azt mondom, hogy mindenkit lebeszélni érdemes, mert ez ámítás. Most egy kicsit hazabeszélek, ugye úszószövetségesként is bemutattál. Budapest kész arra, hogy 2015-ben világbajnokságot rendezzünk. 2013-ban is szerettük volna, de az uszodai feltételrendszer nincs meg, mert fedett uszodát várnak el az éghajlati viszonyok miatt. A Komjádi Uszoda bezárt novemberben vagy mikor. Tatarozzák, ha minden igaz, és nyárra kinyit a fedett. Ez teljesen racionális. Mondom némi iróniával, nehogy félreérthető legyen. Szóval nincs egy normális létesítményünk, de nekünk majd íjászpálya kell, meg baseballpálya.

- Olyan pálya, amit soha nem használnánk később valószínűleg.

- Még nincs egy rendes létesítmény sem. Ha a fokozatosság elve alapján mondjuk a 2015. évi úszó-vb, netán egy második budapesti úszó-eb után reálissá válik, és felépülne ez az uszodai komplexum a Csepel-szigeten, ahova majdan megálmodják, ami még a vízilabdázóknak is jó lenne, és magyar sikerek is születhetnének. És így felépülne egy létesítmény. Aztán épüljön mellé egy stadion. Aztán épüljön mellé egy kézilabdapálya, vagy egy sportcsarnok. Így lépésről lépésre elkezdenénk haladni. De csak beszélünk, és még egy fűszál nem mozdult meg. És akkor még nem beszéltem a Ferihegyi repülőtérről, ahol fogadnák a világ összes országát. Tehát ez az egész nevetséges.

- Én még nem hallottam sportvezetőt ilyen szkeptikusan beszélni erről a tervről. Hiszen mindenki arra igyekszik tenni hangsúlyt, hogy nagyon nehéz ez, de mennyire jó, és nem szabad elkedvetleníteni se az embereket, se a politikát, mert ez lendületbe tudja hozni a gazdaságot is, a sportot is, remek célt tűzünk ki és az mindenkit magával húz, és így tovább. Ismered a szöveget. De olyan sportvezetővel, aki azt mondja, hogy ugyan már, én még nem találkoztam.

- Én most nem akarok szövegelni, a magánvéleményemet mondom. Egyébként a Magyar Olimpiai Bizottság is reálisan állt ehhez a kérdéshez. Az egymásközti beszélgetések során pedig még inkább. De itt ugye nem igaz magyar ember, aki ki meri mondani az igazságot. Furcsa paradoxon, és én nem akarok ebbe a táborba beállni. Én azt mondom, hogy a fokozatosság elve alapján kezdjünk el sportlétesítményeket építeni. Azonban jelenleg jobb, ha az árvízre koncentrálunk, a kórházakra, az iskolákra. Nem a sport ellen beszélek, csak nyitott szemmel járok. Tehát ez szemfényvesztés. A magyar labdarúgás színvonala elkezdett emelkedni, és most elindult egy jó irányba. Tehát kell a sportba invesztálni, és van miért dolgozni.

- De először legyen pár harmincezres stadion, ami kulturált, európai színvonalú, és előbb-utóbb meg is telik. És ha ez megvalósul, akkor majd lehet egy nagy stadionról is álmodozni, és így tovább. Tehát úgy gondolod ez volna reális.

- Én abban a megtiszteltetésben részesültem, hogy amikor alakult a Budapesti Olimpia Mozgalom [BOM], akkor az első ülésen Schmitt Pál megbízásából én képviseltem az olimpiai bizottságot. És akkor a megtiszteltetés még tovább fokozódott, mert kiszólítottak, hogy a MOB részéről nyilvánuljak meg. Mindenki várta a szent szavakat, és akkor azt mondtam, hogy emelje fel a kezét az, aki boldog akar lenni, aztán emelje fel, aki akar olimpiát. Egységesen mindenki akar, én is akarok. Gondolhatod, hogy sportbarátként ez minden vágyam. Csak hát nem ez az a pillanat, nem ez az a periódus, amikor ez reálisan megvalósítható. Van még mit behoznunk, hogy egálba kerüljünk a többi pályázóval. És nincs egy fillér se. Hiszen nem kaptuk meg a járandóságot sem, amit a MOB megígért egyébként.

- Igen, de akkor ez a Budapesti Olimpiai Mozgalom, meg mások is, akik ezt erőltetik, és az évek hosszú során vissza-visszahozzák ezt a témát, mit akarnak ezzel elérni? Hiszen ők is nyilván ugyanúgy tudják, mint te, hogy ez nem realitás, ráadásul vezető üzletemberek is vannak köztük.

- Hát a vezető üzletemberek is úgy viszonyulnak ehhez, ahogy mondtam, hogy az igaz magyar, a szent magyar ügyért felsorakozik. Eretnekség, ha valaki azt mondja, hogy ami az ország dicsősége szempontjából érték, az a számára közömbös.

- Vagyis, aki ezt ellenzi, az nem is igaz magyar.

- Jelképesen mondva. Nyilván érezni mögötte az iróniát. Másrészt ez az erőltetése a magyar olimpiának, ez majdhogynem a sport ellen történő nemes szervezkedés, mert amikor elmegyünk mi is koldulni, hogy támogassanak valamit, akkor azt mondja a jeles cég képviselője, hogy már adtam pénzt a sportnak. És ha megkérdezem, hogy kinek, melyik szervezetnek, akkor azt felelik, hogy a BOM-nak. Vagyis mozgósító erő, az van. Értenek hozzá, hogyan kell megnyerni ezeket az üzletembereket, és ha néhány a legnagyobbak közül ott van a támogatók között, akkor már divat ott lenni. Rossz beismerni, hogy ez pillanatnyilag vakvágány. A BOM óriási kampányt csinált, sok helyen ingyen reklámfelületet kapnak. Jól szervezik ezeket a dolgokat, ezt el kell ismernem. Az irigység beszél belőlem. A baj az, hogy nem az igazi, élő sportra fordították azokat a komoly forintokat, hanem a szándékaik megvalósítására. Ha jól emlékszem, 500 millió forintért készítették az első tanulmányt. Nem tudom, most hányadik korrekció történik, és hány száz millió ment el a hirdetésekre. Ha ezt a pénzt mind a sport kapná, akkor a kajakozók kicsempézhetnének és lenne zuhanyrózsa az öltözőben, vagy a Komjádi Uszoda tényleg rendeltetésének megfelelően funkcionálna és nem kéne bezárni, mert majdnem összeomlik. Akkor könnyebb azonosulni, ha arra is van pénz, meg erre is van. Ha erre nincs, csak arra van, az szerencsétlen állapot.


Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!

Izsák Jenő karikatúrái