rss      tw      fb
Keres

Bolgár György interjúi a Galamusban - 2010. június 3.

Mesterházy Attila az MSZP frakcióvezetője


Bolgár György:
- Ha jól tudom, Ön is részt vett azon a Trianon-konferencián, amelyet a Demokratikus Charta szervezett tegnap.

Mesterházy Attila: - Így van, én is ott voltam.

- És milyen tanulsággal szolgált ez Önnek? Azért is kérdezem ezt, mert ezekben a napokban, a parlamentben is folyik trianoni politizálás, részben szimbolikus, részben nagyon is konkrét. Bizonyos értelemben akár a kettős állampolgárság ügyét is ide sorolhatjuk. A holnapi, nemzeti összetartozás napján tartott emlékülésen a szocialisták nem is vesznek részt. Tehát egyszerre szimbolikus és gyakorlati is. Önöknek állást kell foglalniuk nap mint nap. Segített-e abban a konferencia, hogy világosabban tudják megfogalmazni és képviselni az álláspontjukat?

- Szerintem mindenképpen hasznos minden ilyen konferencia, hiszen szakemberek, történelmi távlatokat is bemutatva, kontextust felvázolva mondják el, hogy egy-egy korszak vagy egy konkrét történelmi esemény mit jelentett, milyen következményekkel járt, milyen előzményei voltak. Éppen ezért szerintem nagyon tanulságos volt, amit Ormos Mária előadásában hallhattunk. Egy valóban széles látókörű és minden részletre kiterjedő előadás volt. Egészen biztosan segített politikusként is, de akár laikus hallgatóként is abban, hogy jobban megértsük azt a történelmi korszakot, amivel kapcsolatban a napi politikában is egyik napról a másikra kell állást foglalni.

- De nem csak az a baj, hogy állást kell foglalniuk valamiről, amit vagy a Fidesz, vagy a Jobbik erőltet és rákényszerít a többi pártra is, hogy színt valljon, hanem már régóta ebben a védekező pozícióban van a baloldal. A szocialista rendszer idején tudatosan elhallgatták ezt és igyekeztek nem beszélni róla, miközben a trianoni sérelmek a társadalomban tovább éltek. Amikor pedig kitört a szabadság és a demokrácia, akkor a jobboldal ugrott rá erre a sokszor jogos sérelemre és az ebből következő nacionalista érzelmekre. Gyakorlatilag kisajátították maguknak az egész témát. Mit tud ebben a defenzív helyzetben az MSZP tenni, hogy értelmesen, józanul és a Magyar Köztársaság számára a legértelmesebben tudjon álláspontot kialakítani és ezt a baloldal számára képviselhetővé tenni?

- Bevallom őszintén, én kicsit másképpen látom. Nem érzem ezt defenzívának. Egyszerűen azt kell tudomásul venni, hogy mindig a kormányzó párt, a kormányzó többség az, amely a politikai tematikát leginkább meg tudja határozni. Ehhez természetesen alkalmazkodniuk kell az ellenzéki pártoknak is. Így az egy teljesen normális dolog szerintem, hogy amikor szembe jön velünk valamilyen kérdés, akkor arra megpróbálunk baloldali értékrendet osztó politikusként valamilyen választ adni. Szerintem itt a probléma inkább az, hogy a szocialista párt nemcsak az elmúlt pár évben, hanem talán az elmúlt húsz évben megkerülte ezeknek a történelmi időszakoknak, ezeknek a szimbólumoknak a megtárgyalását. Ebből kifolyólag most ezt a hiányosságot, vagy deficitet, hogy így fogalmazzak, egy-két nap alatt kell valamilyen formában végigbeszélni. Ez természetesen sokkal nehezebb, mint amikor van rá több hónap, több év, hogy kialakítsuk a viszonyunkat különböző történelmi szimbólumokhoz, különböző tragikus eseményekhez, vagy akár történelmi korszakokhoz is. Ennek a levét issza a mostani frakció. Hiszen, ha az elmúlt húsz évben a baloldali nemzeti politikáról folytattunk volna konkrét vitát, konzultációt, akkor a politikai stratégiai irányok és tartalmak is sokkal egyértelműbbek lennének. Egyfajta mértékként is szolgálhatnának a mostani napi politikai döntésekhez. Én inkább ezt látom problémának, hogy ezeket a témákat nem beszéltük ki, nem alakítottunk ki róla közös nevezőt a szocialista párton belül. Éppen ezért most sokszor stratégiai vita helyett taktikai vitákat folytatunk. Sokkal szerencsésebb volna, ha lenne valami ilyen fajta zsinórmértékünk.

- Egymás között is folytatnak vitákat? Vagy a szocialista politikusok véleménye nagyjából megegyezik Trianonról? A kettős állampolgárságról tudjuk, hogy nem, hiszen sokféleképpen szavaztak.

- Bocsánat, nem szavaztunk sokféleképpen, ez egy tévedés. Kétféleképpen szavaztunk. Volt, aki igennel és volt, aki nemmel szavazott. A nemnek egy udvarias formája a tartózkodás. És azoknak a véleményét is pontosan lehet tudni, akik nem voltak ott, hiszen a vitában elmondták a képviselőtársaim, hogy ki hogyan szavazna. Markáns többsége volt egyébként az igennek a szocialista pártban a kettős állampolgárság kapcsán. Ez egy téves értelmezés, hogy a szocialista párt többféleképpen szavazott.

- Jó, tegyük fel, hogy tévesen értelmezem. De a kérdésem változatlanul kérdés, hogy vajon vannak-e viták Trianon értelmezéséről, arról, hogy hogyan kellene ezt a problémát a magyar társadalomban és a magyar politikában feldolgozni? Hogyan kellene a szomszédságpolitikát folytatni, hogyan kellene ezt az úgynevezett nemzetpolitikát a gyakorlatban értelmesen és az eredmények reményében folytatni? Hiszen nyolc évig kormányon voltak és a problémák természetesen nem oldódtak meg. Tehát van-e világos és egységes alternatívájuk azzal szemben, amit például a Fidesz kínál?

- Ahogy Ön is már a felsorolásában említette, ez a probléma többrétű. Ennek megfelelően azt tudom csak rá mondani, hogy vannak olyan kérdések, amikben teljesen egyértelmű és egységes a szocialista párt álláspontja és nincs benne vita. Ilyen például az, hogy Trianon következményeit egészen biztosan az egységesülő európai keretek között, az európai értékek tiszteletben tartásával kell és lehet megoldani. Abban is egyértelmű az álláspontunk, hogy Trianon egy tragédia volt a magyar történelemben, de abban is egyetértünk, hogy a Trianonra rakódó politikák viszont még nagyobb tragédiába sodorták az országot. Tehát szerintem vannak az üggyel kapcsolatban olyan egyértelmű dolgok, amiben minden szocialista politikus egyetértett az elmúlt napok, hetek vitái kapcsán. Ez nyugodtan kijelenthető. És persze vannak olyan kérdések, amikben eltérő az álláspont, például, hogy milyen nemzetpolitikai stratégiát kövessünk. Ez még egészen biztosan téma lesz az MSZP frakcióban a következő hetekben, hónapokban. Hiszen ebben sokan másféleképpen gondolkodnak.

- Kellő eréllyel, szenvedéllyel és világossággal lépnek-e fel például a bujtatott vagy akár nyílt magyar revizionista törekvésekkel szemben? Hiszen Ön is hallhatta ezen a konferencián, hogy Vásárhelyi Mária szociológus idézett egy felmérést, hogy a magyar lakosság majdnem fele ma már úgy gondolja, hogy nem nyugodhatunk bele Trianonba. Vannak politikusok, politikai pártok, amelyek hol jobban, hol kevésbé ezt a szellemet erősítik Magyarországon. A szocialistákról tudjuk, hogy ezzel abszolút nem értenek egyet, néha veszélyekre is felhívják a figyelmet. De vajon kellő eréllyel teszik-e ezt, tudják-e érzékeltetni a magyar társadalommal, hogy ha valaki ezt a politikát folytatja, akkor újabb nemzeti tragédiát fog előidézni?

- Mást sem teszünk, mint megpróbáljuk érzékeltetni. Hogy kellő erővel-e vagy sem, azt nagyon nehéz megítélni. Valószínűleg biztosan nem, hiszen nagyon kevés lehetőség van arra, hogy ezt a nagy nyilvánosság előtt egyértelművé lehessen tenni. Sőt, sok esetben politikusoktól ilyen típusú megnyilatkozásokat, különösen, ha egy éppen most leváltott párt politikusairól van szó, sokkal kisebb bizalommal fogadják a magyar választók. Szerintem ami ebben történelmi felelősség, az az oktatási rendszeren belüli felelősséget jelenti. Felnőnek úgy generációk, hogy nem ismerik pontosan ezeknek a történelmi korszakoknak vagy tragédiáknak az okait és következményeit. És ezért könnyen elhiszik, hogy ezekre a kérdésekre ezek a válaszok elfogadhatóak. Pedig teljesen elfogadhatatlanok és csak súlyosbítják a problémát. Tehát az a tematika, amit most a Fidesz és a Jobbik szinte egymással versenyt futva tesz a parlamentben, teljesen egyértelmű, hogy Magyarország és a nemzet jövőbeni sikere szempontjából - és ide értem a határon túli magyarok érdekét is - teljesen téves stratégia. Egyértelműen azt a képzetet keltheti külföldön Magyarországról, hogy egy ilyen múltba forduló, a történelmi tényekbe bele nem törődő, azokat valamilyen formában átírni vagy megváltoztatni akaró politikába kezd a magyar kormány. Miközben, nem leértékelve ezeknek a szimbólumoknak a fontosságát, számos olyan probléma van Magyarországon, amivel napi szinten kellene foglalkozni. A munkanélküliséggel, az adócsökkentéssel, a gazdasági világválsággal, azzal, hogy ki lehet-e rúgni köztisztviselőket indoklás nélkül két hónap után, vagy hogy hogyan akarják diktatórikusan átszervezni az önkormányzatokat. Hogy nem folytatnak semmilyen párbeszédet a szakszervezetekkel, sem az érdekképviseletekkel. Magyarul számos olyan napi gond is van, ami legalább ekkora figyelmet, ha nem nagyobbat kell hogy érdemeljen, mint ezek a múltba révedő, szimbolikus kezdeményezések.

- Végezetül, nem tartanak attól, hogy sokadszor nemzetietlennek fogják bélyegezni az MSZP-t, amiért nem megy el erre a holnapi trianoni emlékülésre?

- Én nem félek ettől. Ha annak bélyegeznek minket, akkor állunk elébe. Nekem egyértelmű volt az álláspontom a kettős állampolgársággal kapcsolatban, ott határozottan az igen mellett érveltem, és így is szavaztam. Még akkor is, ha a tegnapi konferencián kritikát kaptunk ezért Bauer Tamástól. Ettől függetlenül úgy látom, hogy az álláspontunk vállalható és szerintem Bauer Tamás téved. A másik kérdésben pedig mind Vásárhelyi Máriával, mind Ormos Máriával egyetértettem. Ebből is látszik, hogy sokféle megközelítést lehet alkalmazni. Szerintem a szocialista párt most is értékrendje és szakmai meggyőződése szerint hozott egy helyes döntést. Ahhoz a nyilatkozathoz, amit el akartak velünk fogadtatni, mi nagyon lényeges tartalmi változtatásokat, módosításokat fűztünk hozzá. Ezek közül egyet sem fogadott el a magyar országgyűlés. Ezekkel lehetett volna kezelni adott esetben a kialakuló rossz képeket. Másik oldalról pedig, látható módon azt sem hagyták, a többi parlamenti párt nem járult hozzá, hogy elmondhassuk a véleményünket. Ha már így történt, hogy nem fogadták el a módosító javaslatainkat és felolvassák ezt a törvénytervezetet ezen az emlékülésen, akkor legalább legyen öt-nyolc percben lehetőségünk elmondani, elmagyarázni, hogy miért gondoljuk mi ezt másképpen. Mivel erre sem adtak lehetőséget, ezért a szocialista pártnak nem maradt más lehetősége, mint hogy az Ady szobornál egy külön megemlékezést tart, ahol el fogjuk mondani természetesen azt is, hogy miért szavaztunk nemmel és azt is, hogy miért nem veszünk részt ezen a megemlékezésen.


Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!