Bolgár György interjúi a Galamusban - 2012. április 6.



Bolgár György kérdései 2012. április 6-ai műsorban


Mai műsorunkban megbeszéljük, hogy a legutóbbi hírek szerint Áder Jánosnak áll az elnöki zászló. De vajon miért csak Kövér és Áder között van választási lehetőség a Fideszben? Jó ez nekik?

Másik témánk, hogy egyre több szakértő véli úgy, az Orbán-kormány csak időhúzásra játszik a Nemzetközi Valutaalappal, és nem is akar valójában hitelfelvételről tárgyalni, csupán üzenget Washingtonba, hogy mi készen állunk. Mi lehet emögött, és mi ennek a veszélye? Féltsük-e a forintunkat?

Mi a véleményük továbbá arról, hogy a Nemzetgazdasági Minisztérium közleményben támadt rá a kormánypárti Magyar Hírlap egyik újságírójára, amiért az egyik cikkében bírálni merészelte Matolcsy György gazdaságpolitikáját: „felelőtlen az az ember, aki Magyarország és a magyar emberek sikereit megkérdőjelezi” – írta a minisztérium. Ilyen sértődékeny volna a miniszter?

Mit szólnak ezenkívül ahhoz, hogy Vác KDNP-s polgármestere a város összes óvodáját és iskoláját átadná a Baptista Szeretetszolgálatnak? Hallottak már ilyet? Hol élünk?

Beszéljük meg aztán, hogy az Inforádió frekvenciáját is úgy írta ki a Médiahatóság, hogy zenei programmal több pontot lehessen szerezni. A kormányhoz közelebb álló szöveg sem tetszik, inkább ne legyen szó semmiről, csak a zene szóljon?

És végül mit szólnak ahhoz, hogy a rendőrség az idén sem engedélyezi a nyárra tervezett meleg felvonulást az Andrássy úton? Vannak, akiknek lehet, és vannak, akiknek nem?



Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!



Göncz Árpádról, az IMF-ről, Tiszaeszlárról
Kósa Lajos, a Fidesz ügyvezető alelnöke


Bolgár György: - Arról szeretném kérdezni mindenekelőtt, hogy ha igazak ezek a hírek, hogy Kövér László és Áder János jelölése körül vacillálnak a Fideszben, akkor meg tudná-e magyarázni nekünk, hogy miért, hogy jöhetnek ők szóba, hiszen nem is egyszerű pártkatonákról, hanem párttábornokokról van szó. Márpedig a köztársasági elnök posztja, személye olyan kellene hogy legyen, hogy elősegítse és megtestesítse a nemzet egységét, ők viszont, még ha személyükben alkalmasak lennének is rá, a pártpolitikai múltjuk és jelenük miatt biztosan nem ilyenek.

Kósa Lajos: - Nézze, az első köztársasági elnökünk, Göncz Árpád úr, mielőtt köztársasági elnök lett, az SZDSZ-nek volt az ügyvivője, nem is pártkatona, hanem párttábornok…

- Mennyi ideig, egy évig volt? Még csak párt se volt az SZDSZ, nem voltak ilyen kiforrott politikai viszonyok, mint most, Göncznek nem volt igazi politikai tevékenysége.

- Akkor megpróbálom befejezni a mondatot. Tehát Göncz Árpád úgy lett köztársasági elnök, hogy előtte az SZDSZ vezetője volt mint ügyvivő. Őszintén mondom, hogy őt ezért sose bíráltuk, sok mindennel nem értettünk egyet, amit ő képviselt vagy csinált, de nem az volt vele a probléma, hogy párttábornok volt-e, vagy sem – az Ön szóhasználatával –, mint ahogy Szili Katalin, amikor az MSZP köztársasági elnökjelöltje volt, akkor konkrétan az MSZP elnökhelyettese volt. Nem is ezt kifogásoltuk.

- Önök nem kifogásolták?

- Mondtam, hogy nem ezt kifogásoltuk. Nem azt, hogy ő, formailag és tartalmilag is, a párt közvetlen vezetéséhez tartozik mint pártalelnök, mást kifogásoltunk. Azt gondoltuk, hogy Sólyom László abban a szituációban jobb köztársasági elnök lenne, ezért javasoltuk őt. Miután sem Ön, sem más nem kifogásolta azt annak idején, hogy párttábornokokat jelöl az MSZP vagy az SZDSZ, azt gondolom, hogy inkább azt kell nézni, hogy valaki alkalmas-e, ha köztársasági elnök lesz – és értelemszerűen onnantól kezdve nem viselhet semmilyen pártfunkciót – arra, hogy a nemzet egységét megteremtse, hogy a demokrácia felett őrködjön, és mindazt elvégezze, ami a köztársasági elnök feladata. Mi ezt mérlegeljük, ebből indulunk ki.

- Ha már Göncz Árpádot hozta fel elsőként, Göncz Árpád nem a kormányzó koalíció pártjához tartozó – legyen – párttábornok volt, hanem az ellenzék fő erejének egyik vezető képviselője. Ezen az alapon Önök is azt mondhatnák, hogy jöjjön akkor egy a szocialistákhoz közel álló politikus.

- Göncz Árpád egy igazi tőről metszett, zárt kapuk mögötti paktum eredménye. Talán emlékszik még az Antall-Tölgyessy-paktumra, a nyilvánosság teljes kizárásával, a két párt legszűkebb elitje egyezkedett hoci-nesze alapon, tied a sajtótörvény, enyém a köztársasági elnök, te lemondasz a kétharmadról, te ezt csinálsz, azt csinálsz, én azt gondolom, hogy ezt a mutyi világot semmiképp sem kellene visszahozni. Lehet, hogy Ön erre vágyik, de a mi álláspontunk az, hogy helyesebb az, ha a köztársasági elnököt úgy jelöljük, ahogy egyébként értelemszerű, hogy ha valaki a Parlamentben többségben van, akkor az ő felelőssége az, hogy olyan embert találjon – miután a felhatalmazása erre is szól –, aki alkalmas a köztársasági elnöki poszt betöltésére.

- De olyan embert kellene találniuk, aki alkalmas a nemzet egységének megtestesítésére, a nemzet egységes képviseletére, márpedig egy Fidesz-vezető a mai körülmények között, de a tegnapiak között sem lehet alkalmas.

- Tehát az az álláspontja, hogy ez csak baloldali jelöltként megy, tán Szili Katalin ebből a szempontból teljesen rendben van, a jobboldali nem.

- Nem, nem. Úgy gondolom, hogy kevésbé nyílt politikai szerepet…

- Tudomásom van arról, hogy ilyen vélemény is van és teljesen hozzá vagyok ahhoz szokva, hogy ilyen kettős mércével néznek minket, amióta létezik a világ.

- Nem, nem!

- Ez van. Nem bánt ez minket.

- Dehogynem bántja Önöket. De…

- Hát annyiban, hogy ez rendkívül méltánytalan, és ha valaki ezt a méltányosság és az igazságosság nevében teszi, azt én nem tudom komolyan venni.

- Alelnök úr! Nem ezt mondtam, azt mondtam, hogy talán olyat kéne keresniük – talán a saját érdekükben is –, aki nem vállalt és vállal ennyire nyíltan pártpolitikai szerepet, Önökhöz egyébként lehet, hogy szellemileg, barátilag és egyéb módon, politikailag közel áll, de mégis elfogadható lenne a társadalom más beállítottságú rétegei számára is. Ha már szóba került Tölgyessy Péter, aki például két cikluson keresztül Fideszes képviselő volt, nota bene korábban SZDSZ-es, kiváló alkotmányjogász, a képességeit senki nem vitatja. Miért nem jut eszükbe egy Tölgyessy? – kérdezem én álnaivan.

- Rendkívül sok név az eszünkbe jut, én egyiket sem szeretném kommentálni, április 16-áig, úgy gondolom, hogy ezzel várni kell. Nálunk a rend, ami az alapszabályban is benne van és a frakció működésében is, hogy a párt mindenkori elnöke személyében a felelőse annak, hogy a szükséges konzultációkat lefolytatva jelöljön a frakció számára személyt vagy személyeket, és utána a frakció dönt arról, hogy kit tud támogatni. De hadd mondjak még Önnek valamit. Bizonyára emlékszik a taxissztrájk idejére, Göncz Árpád köztársasági elnök úr nem egyszerűen egy pártvezető tisztségéből jött a köztársasági elnöki székbe, hanem egyébként köztársasági elnöki tevékenysége alatt is egy csomó olyan dolgot csinált, ami rendkívül vitatható volt, például a taxissztrájk ügyben teljesen látványosan és nyilvánvalóan egy párt konkrét véleménye mellé állt. Annak idején, amikor – még talán emlékszik rá – a Magyar Hírlap erősen SZDSZ-párti volt, akkor a mesterhez szaladt el tárgyalni a Magyar Hírlap privatizációjáról. Ezek felettébb pártos megnyilvánulások voltak, sőt jól emlékszünk arra, hogy 95-ben azt találta mondani, hogy aki igaz hazafi, az ebben a helyzetben nem tehet mást, mint hogy a koalíciós kormányt támogatja. Az a helyzet, hogy ezt Önök akkor sosem bírálták, mert nyilván az Önök politikai álláspontjának tetsző volt ez a cselekedet, de ha mérlegelni akarja az egyenlő mérce alapján, akkor Göncz Árpád számos megnyilvánulása kifejezetten pártos volt. Gondolja csak meg a médiaháborúban elfoglalt pozícióját, álláspontját.

- Nagyon-nagyon dicstelen volt a kormányzati álláspont, úgyhogy ha a köztársasági elnök kiállt a másik oldal mellett, az valószínűleg inkább a nemzet egységét szolgálta.

- Ezt kötve hiszem, ugyanis a demokráciát és a nemzet egységét az szolgálja, ha az alkotmány, az alaptörvény alapján járunk el, és betartjuk azokat a kötelezettségeket, amit ránk ró a törvény, akár köztársasági elnök valaki, akár kedves sporttárs. Göncz Árpád akkor ezt nem tartotta be. Ettől függetlenül, ha már megkérdezte, azt gondolom, hogy ha most jól figyelem, Schmitt Pál például olyan jelölt volt, aki a párt közvetlen vezetésében vett részt korábban, és még vele kapcsolatban sem ez volt a fő kifogás. Tehát azt gondolom, hogy ez a pártkatona versus független értelmiségi egy rossz megközelítés, mert nem ebben a dimenzióban kell gondolkodni, mint ahogy korábban sem ebben gondolkodott senki, csak Göncz Árpád, Szili Katalin rendben volt, és akkor nem volt ilyen beszélgetés a Klubrádióban, most pedig ez nincsen rendben, mert most éppen a Fidesz jelöl.

- Rengeteg beszélgetés volt a Klubrádióban Szili Katalinról, Göncz idején nem volt Klubrádió.

- Bocsánat, baloldali médiát kellett volna mondanom.

- Szili Katalin elnökjelöltsége állandó vita tárgya volt itt, a hallgatóink például folyamatosan támadták az MSZP-t, amiért Szili Katalin mellett foglalt állást, de ez legyen a múlt része. De ha Ön annyiszor hivatkozik Gönczre, és azt mondja, hogy milyen helytelen volt az, meg milyen helytelen volt amaz, amit csinált, és ahogy állást foglalt, akkor miért nem vonja le belőle azt a tanulságot, hogy Önöknek most nem szabad ugyanezt az – idézőjelben – hibát elkövetniük?

- Nem is fogjuk elkövetni. Biztos vagyok benne, hogy a Fidesz köztársasági elnöke, ha megválasztják, az egyenlő bánásmód elve, az azonos mérce alapján a nemzet egysége fölött, a demokrácia, a szabadság, az emberi jogok, a szólás szabadsága, a gyülekezési szabadság fölött fog őrködni. Biztos vagyok benne. Nem is adnánk másnak a támogatásunkat.

- A Nemzetközi Valutaalappal kapcsolatban – ha megengedi –, egyre több olyan vélemény lát napvilágot, és a tények is mintha ezt kezdenék alátámasztani, hogy a kormány valóban csak időhúzásra játszik, nem akar valójában megállapodni a Nemzetközi Valutaalappal. Akárhányszor küldik ki Fellegi Tamást Washingtonba, a lényeg az, hogy nem teljesítik az IMF és az Európai Unió elvárásait, hanem húzzák az időt, aminek én a közgazdasági értelmét abszolút nem látom, Ön igen?

- Egyáltalán nem ez a helyzet, hanem az, hogy az Unió és az IMF húzza az időt, mert gondolja csak meg, kifogásolta az Unió az adatvédelmi biztossal kapcsolatos törvényt. Most van a Parlament előtt ez a törvény, mihelyt kiderült, hogy az Uniónak mi a búbánat baja van ezzel, azonnal módosítjuk. A bírósági reform kapcsán az Unió által kifogásoltakat most építjük be a törvényalkotási folyamatba.

- Nem egészen és nem ugyanazt!

- A helyzet az, hogy folyamatosan próbálunk az Unióval megegyezni, az IMF pedig mikor mi azt mondjuk, hogy mi készek vagyunk a tárgyalásra, akkor mindig azt mondja, hogy ők is nagyon készek, csak előbb még meg kellene állapodni… és akkor itt utána ködös dolgokat mondanak, majd csak aztán derül ki, hogy miről, hiszen folyamatosan közben folynak az egyeztetések akár a médiatörvényről, akár a bírói függetlenségről.

- De még nem látják ezek törvényi eredményét és azt mondják, hogy rendben van, ha meg akarjátok csinálni, csináljátok, mi megvárjuk. Törvényben.

- Biztos, hogy észrevette, hogy a Parlamentnek van egy házszabálya, van egy jogalkotási menetrend, és a helyzet az, hogy ennek megfelelően mehet e törvények átalakítása.

- Én úgy tudom, hogy már olyan törvényt is elfogadtak, aminek alapján huszonnégy óra alatt lehet a benyújtástól számítva törvényt elfogadni.

- Igen, egy ülésszak alatt, rendkívül korlátozott számban, kivételes esetben, úgy, hogy a kivételességet okszerűen és kellő alapossággal megindokolja a Parlament. Ellenkező esetben az Alkotmánybíróság megsemmisíti ezt az eljárást, az ebben az eljárásban hozott törvényt, lásd, az egyházügyit, az egyházi szabályozással kapcsolatos törvényünket. Ezt pedig nem lehet rendkívülinek vagy kivételesnek mondani, mert a rendkívüli, a kivételes az más, ezt nem fogja az Alkotmánybíróság sem elfogadni, ebben megy a normál menetrend.

- Azt mondja, hogy az nem elég kivételesnek számító ok, hogy az ország pénzügyi biztonsága forog kockán?

- Igen, de ezen az alapon a költségvetést is lehetne így tárgyalni két nap alatt, mert a költségvetés biztosítja az ország gazdálkodását, a biztonságát, kiegyensúlyozottságát, a hiányt. Én se fogadnám el, sőt nevetnék egyet az Alkotmánybíróság nevében, ezt komolyan kell venni. Mondom még egyszer, hogy tanultunk a hibánkból, az egyházügyi törvény kapcsán, tudomásul vettük, az Alkotmánybíróságnak igaza van, nem lehet így elfogadni.

- Szóval Ön szerint mikorra fogják elfogadni azokat a törvényeket, amelyeket az Európai Unió, az Európai Tanács meg a Velencei Bizottság kifogásolt?

- Szerintem a tavaszi ülésszak alatt minden bizonnyal. Itt van egy olyan probléma, hogy a Bizottság is és az IMF is mindig új meg új szempontok alapján jön elő.

- Mondjon egy újat, mert én eddig csak a régieket hallottam.

- Amikor a konkrét egyezkedés folyik, akkor a médiatörvény kapcsán kiderült… ugye volt a felháborodás, szólásszabadság lábbal tiprása, lopakodó nácizmus, nem tudom, micsoda, aztán előjött az Unió négy, tulajdonképpen lényegtelen üggyel, aminek kapcsán azt mondta, hogy ha ezt módosítjuk, akkor a dolog rendben van. Ez megtörtént, de azóta most már azzal jönnek elő, hogy a szabályozás szelleme, meg hogy…

- Hát van neki szelleme!

- Az egyes szabályok mind rendben vannak, de így összességében nincsenek rendben. Ezt rendkívül nehéz kezelni, ezért gondolom azt, hogy az Ön álláspontjához képest fordított a helyzet, az IMF kifejezetten húzza az időt, az Unióra hivatkozik, az Unió húzza az időt, a törvények szellemére hivatkozik, miközben olyan dolgokat vágnak a fejünkhöz, amiről el tudjuk mondani, hogy ez nálatok még ennél is szigorúbb.

- Mellesleg az a médiatörvény, amiről Önök úgy gondolták, hogy rendben van a négy módosítás után, még a magyar Alkotmánybíróság szerint sem volt rendben, úgyhogy talán csak van valami igaza az Európai Uniónak.

- És azóta azt is kijavítottuk.

- Én még nem láttam ezt a médiatörvény-módosítást.

- Ezt most tárgyalja a Parlament.

- Ja, hogy most fogják majd, értem. Akkor, ha már említette a lopakodó nácizmust, van nem lopakodó is.

- Nem, ezt ironizálva mondtam.

- Értem, de én most komolyan veszem egy pillanatra.

- Ne vegye, ironizálva mondtam, mert a médiatörvényünk kapcsán megkaptuk, hogy lopakodó nácizmus. Az egyik legtöbbet kifogásolt pont az volt, hogy a tartalomszolgáltatók esetén, amikor a tényekről beszélnek, a kiegyensúlyozott tájékoztatást mint követelményt előírtuk.

- Ez talán nem nácizmus, csak éppen nagyon könnyű visszaélni vele, mert egy gumifogalom, és ha a Médiahatóság valamire azt mondja, hogy ez nem kiegyensúlyozott, és onnantól kezdve eljárhat, akkor nagy baj van, akkor állami cenzúra van, vagy öncenzúra ennek alapján. Nem?

- Nem.

- Ha nem, akkor jó.

- Nézze, van a Polgári Törvénykönyvben, illetőleg a Büntető Törvénykönyvben egy olyan fogalom, hogy a jó gazda gondosságával kell eljárni. Ez már aztán végképp gumifogalom, mégsem viszik el láncban százasával az embereket különböző mondvacsinált okokra hivatkozva. Ráadásul ezt a szabályozást, ha él vele a Médiahatóság, bíróság előtt meg lehet támadni, majd a bíróság eldönti, hogy egyébként helyt ad ennek vagy sem. Ennek kapcsán tulajdonképpen mindig abba akadnak bele, hogy igazat kell mondani, ha a tényekről tudósítanak, szerintem ez helyénvaló.

- A jó gazda gondosságáról eszembe jutott a Hunvald-ügy, amikor a vádlott több időt ült előzetesben, mint amennyire végül a bíróság ítélte, mert nem derült ki annyi a terhére, mint amennyit gondoltak volna, de ez csak zárójeles megjegyzés.

- De ha már a Hunvald-ügyre hivatkozik zárójeles megjegyzésként, azért ott vannak ilyen számszaki képtelenségek.

- Na jó, ezt most nem fogjuk tudni megbeszélni.

- Csak mondjuk egy épületet eladtak százmillióért, miközben volt egy vevő, aki kétszázat adott volna érte, erre azt mondja a bíróság, hogy Hunvald csak ötvenmillió forint kárt okozott az önkormányzatnak, na erre varrjon valaki gombot.

- Majd egy matematikai formulával elintézzük, de ez legyen a fellebbviteli bíróság dolga, egyezzünk meg ebben.

- Nem, én csak mondom Önnek, hogy ha már volt kedves a Hunvald-ügyet felhozni, ez a példa van ott leírva.

- De még az is lehet, hogy ettől nem kapna többet, vagy kapott volna többet. A nácizmusra egy mondat vagy egy kérdés erejéig hadd térjek vissza. Nemcsak lopakodó van, igazi, keményen, egyenesen fellépő nácizmus is a magyar Parlamentben. Az, hogy a Jobbik egyik képviselője előhozhatta a tiszaeszlári vérvádat, mégpedig úgy, mintha az valóság lett volna, és mintha annak idején a bíróság külföldi nyomásra nem hozhatott volna igazságos ítéletet, ez, azt hiszem, nemcsak hiszem, tudom is, látom is, hallom is, még az Önök egyik államtitkára is, egy minisztérium is közleményben ítélte el, a Parlament korelnöke is elítélte, hogy ez botrányos.

- Önnek igaza van, ez mélyen felháborító.

- De azt szeretném tudni, hogy miért nem áll ki egy Kósa Lajos, egy Orbán Viktor, egy Kövér László, hogy ez aztán tűrhetetlen, ez mindennek a vége, ezekkel a politikusokkal nem szabad együttműködni, ez nem a demokrácia, ez nem a szólásszabadság, hanem ez azon túl van?

- Felháborító, mélyen elítéljük és nem működünk együtt a Jobbikkal. Pont azt csináljuk, amit Ön mond. Egyébként Önnek igaza van, ez az a dolog, amikor azt kell mondani, hogy eddig és nem tovább, mert ez Magyarország számára, az emberiség számára hihetetlen veszélyes, káros, és itt jön vissza az, amit mi mondtunk nagyon régóta, hogy amikor mindenkit lenácizik rutinból a baloldal, akkor egy idő után a társadalom elveszíti az immunitását ebben az ügyben.

- De a Fideszt sosem nácizta le a baloldal, higgye el nekem, nem nácizták le Önöket!

- Igaza van, mert még rendesen sem tudják használni a történelmi fogalmakat meg az ilyen fogalmakat, mert mindig azt mondták ránk, hogy fasiszták vagyunk, ami egyébként teljesen nonszensz.

- Nem mondták mindig Önökre, a legkivételesebb esetekben, esetleg egy-két ember valahol elvétve, de ilyen kritikát Önök nem kaptak, hogy Önök fasiszták!

- Állj, hadd kérdezzek valamit. Ön ezt komolyan mondja?

- Komolyan mondom.

- És nem rogy Önre a stúdió mennyezete? Vigyázzon, én aggódok a biztonságáért, ne mondjon ilyeneket.

- Autokrata, önkényuralmi törekvésekkel, egypártrendszer irányába mutató lépésekkel igen, vádolják, fasizmussal én nem hallottam, lehet, hogy az én fülem rossz, de ha Ön tud mondani olyan közéleti személyiséget, aki fasizmussal vádolja Önöket, rendben van.

- Jaj, bárcsak annyi forint lenne a zsebemben, amennyit ezt hallottam az ellenféltől, hú, de jó lenne! De summa summarum, nem elfogadva az Ön álláspontját, de akkor, amit talán Ön is elfogad: azt talán nem vitatja, hogy a baloldal az elmúlt húsz évben folyamatosan riogatott a náci veszéllyel és a fasiszta veszéllyel. Ez sem stimmel?

- Ez stimmel és sajnos itt is vannak.

- Igen, pont ezt mondom, ha állandóan ezzel riogatnak, akkor is, amikor nyilvánvalóan nem arról van szó, hogy a valódi fasiszta veszély vagy a valódi náci veszély megjelenne, hanem arról, hogy politikai eszköznek használják ezeket a fogalmakat, sajnos idejutottunk, hogy a magyar társadalom egy része elveszítette az immunitását ezzel kapcsolatban. Mert annyiszor mondták igaztalanul, annyiszor mondták nyilvánvaló politikai, napi számításból, ráadásul erről még könyvet is kiadtak, amit egészen konkrétan egy olyan személy írt, aki semmiképpen sem vádolható egyébként a szélsőséges álláspontok barátságával. Sajnos amikor ezeket a jelzőket politikai eszközként használják, akkor ez odavezethet, mint a kiskakas, amikor állandóan farkast kiáltott és a végén senki nem vette komolyan, aztán elvitte a farkas.

- De akkor Önöknek is új eszközöket kéne alkalmazniuk.

- Várjon, azért mi semmiképp sem használtunk ilyen eszközt, sohasem riogattunk náci vagy fasiszta veszéllyel.

- Helyes, ezt valóban nem tették meg, viszont úgy gondolom, hogy sajnos nem határolódtak el határozottan azokban az esetekben, amikor erre szükség lett volna, de ha már így alakult, ahogy, most kéne módszert változtatni.

- Ez elhatárolódás, Bolgár úr. Az elhatárolódás pont olyan, mint amiről beszéltem. Nem lehet állandóan elhatárolódni, mert egy ponton túl az elhatárolódás elveszti az értelmét, nem veszik észre az emberek, Ön sem határolódik el állandóan mindentől.

- Ez így van. Önök okos emberek, tudják, hogy most a helyzet súlyos és fenyegető ebből a szempontból, változtatnak valamin, tudnak valamit erre orvosságként?

- Tisztázzunk valamit, Bolgár úr! Mélyen elítéljük a rasszista eszméket, mindig elítéltük, és ezután is el fogjuk ítélni. Sosem működtünk együtt olyanokkal, akik ilyet vallottak. A Jobbikkal sem fogunk együttműködni, ezt mindig megmondtuk, ezután is így lesz. Ettől függetlenül nem fogjuk azt tenni, hogy amikor valamilyen jobbikos politikus valami égbekiáltó baromságot, ostobaságot vagy vállalhatatlan dolgot mond, akkor mi majd elhatárolódunk, mert akkor megint az egész válik komolytalanná. Önnek igaza van, amit az a jobbikos mondott a tiszaeszlári ügy kapcsán, részben azt mutatja, hogy komoly hiányosságai vannak a történelemtudásban, másrészt hogy fogalma sincs arról, hogy milyen eszméket ápol akár direkten, akár indirekten akkor, amikor ilyeneket mond. Azt sem tudja, hogy Magyarországnak milyen mérhetetlen fájdalmat vagy veszteséget okozott az, hogy azok az eszmék, amelyeket például ők a Tiszaeszlár-ügy kapcsán sajnos, akár tudatosan, akár nem, de felvetett és támogatott, amikor Magyarország az ellenállását elveszítette, akkor erre ráment sok százezer polgártársunk, akik nagyon-nagyon hiányoznak nekünk, mindnyájunknak.



Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!



Az összes iskolát átadnák a baptistáknak
Bóth János, Vác előző, szocialista polgármestere


Bolgár György: - A mai Népszabadságban megjelent hír szerint a Baptista Szeretetszolgálat fenntartásában kezdhetné el már az új tanévet az összes váci oktatási intézmény, az óvodáktól kezdve az általános iskolákon át a középiskolákig. Hogy ez hogy történhet meg, vagy megtörténhet-e egyáltalán, milyen alapon, kinek és hogyan jutott eszébe, erről szeretném kérdezni. Ilyenről én még nem hallottam, ez teljesen abszurdnak látszik. Az-e vagy van ennek valami alapja?

Bóth János: - Számomra is furcsa az információ, éppen ezért sajtótájékoztatót kellett tartanunk a héten, mert jellemző, hogy március 22-én volt az utolsó képviselőtestületi ülésünk, és semmit nem hallottunk erről az ügyről. Aztán április 2-án, közel két hét múlva a polgármester úr összehívta az intézményeket, és közölte velük, hogy itt a lehetőség, két héten belül a szülők, illetve a tantestületek döntsék el, hogy szeretnék-e azt, hogy a Baptista Szeretetszolgálat működtesse az iskolákat. Számunkra is meglepő volt ez az egész, mert igazából a testület mint fenntartó erről információt nem kapott, és úgy gondolom, hogy két hét alatt érdemben erről sem a szülőknek, sem a tantestületeknek nemigen lehet dönteni, mert alapvető információk nincsenek birtokukban. Egyrészt azt gondolom, hogy az egyházi fenntartásnak is vannak előnyei, hátrányai, ezen kívül pedig a Baptista Szeretetszolgálat lehetőségei is adottak, illetve korlátozottak lehetnek. Amit referenciaként megadtak, az három óvoda, egy általános iskola és egy középiskola. És Vácott a legnagyobb középiskola, a Boronkay költségvetése önmagában nagyobb, mint a megadott öt referenciaiskola együttes költségvetése.

- Két dolgot nem értek. Az egyik, hogy milyen alapon mondana le az önkormányzat az összes oktatási intézmény működtetéséről? Más kérdés, hogy a kormány mit akar államosítani, hogyan, mert az állam éppen megteheti ezt is. De hogyan, miért akarna lemondani bármelyik felekezet számára? A másik viszont, hogy lehet az, hogy az összesről? Még ha adnának is egyet és azt is alapos egyeztetés, meggondolás, tárgyalás, megfontolás, anyagi és egyéb részletek tisztázása után a Baptista Szeretetszolgálatnak, abban nyilván nem volna semmi probléma. De hogy az összeset? Milyen alapon?

- Erre a kérdésre valószínűleg ketten sem tudunk választ adni, mert ha a testületet nem tájékoztatják, és én pedig nem látok a polgármester úr fejébe, akkor ebben érdemi választ nemigen tudunk adni, bár ő kereszténydemokrata támogatottságú, de függetlennek tartja magát, és a kereszténydemokraták az első ciklusban, még 90-94. között is hajlamosak voltak ilyen szempontból az ámokfutásra. Akkor a belvárosban az összes középiskolát a város szélén lévő Szérűskertbe, egy laktanyába száműzték. Természetesen ennek megvolt utána a politikai következménye a következő választáson. Hoffmann Rózsa egyébként képes a közoktatásban ámokfutásra, úgy gondolom, a helyi kereszténydemokraták is képesek erre.

- Mi volna a megfogható, látható haszna az önkormányzat számára annak, hogy átadja az összes iskolát? Kevesebb kiadás, de kevesebb befolyás, kevesebb gond, vagy elbocsátás lehet akkor, szóval mi a megfogható anyagi haszon ebben?

- Én hitel nélkül, adósság nélkül adtam át 2010 októberében az önkormányzatot. Jelenleg két és fél milliárdos a hiány, likvid hitelből fizetik most is a béreket. Év végével az állam átveszi a középiskolákat, de gondolom, ha előtte már szabadulna a mostani önkormányzat bizonyos terhektől, akkor lehet, hogy kisebb lenne ez a hiány. Lehet egy ilyen szándéka a jelenlegi városvezetésnek. Másrészt pedig azt látom, hogy az államnak való átadásban is nagy a bizonytalanság, igazából konkrét információk nincsenek, nagy bizonytalanságban vannak az intézmények és a pedagógusok, és adott esetben, ha jön egy konkrét ajánlat, akkor lehet, hogy elgondolkodnak rajta. Hogy aztán ez előnyös lesz, vagy nem, az a jövő titka.

- Nézzük a másik oldalról egy pillanatig. Az önkormányzat eddig ezeknek az intézményeknek a fenntartásáért kapta az állami normatívát.

- Így van.

- Hogy ez elég volt-e vagy nem, az egy másik kérdés, nyilván sosem elég. Az egyházak, köztük például a Baptista Szeretetszolgálat ugyanennyi pénzt kapnak vagy valamivel többet?

- Az egyházi fenntartók többet kapnak szerintem a normatívánál, de azt gondolom, hogy fontos egyébként, hogy maga az egyház, a fenntartó, milyen pénzügyi pozícióban van. Látjuk, hogy Vácott vannak egyházi óvodák, általános iskola is van meg középiskola, sőt főiskola is van egyházi fenntartásban, de a jelenlegi kurzus, azt gondolom, az egyházi fenntartású iskolákat támogatja plusz módon is.

- Már csak ideológiai szempontból is támogatják őket.

- Így van.

- De a Baptista Szeretetszolgálat eddig nem volt abban a pozícióban, hogy ilyen tömegű – ahogy Ön is utalt rá – intézményt működtessen. Akkor egyszerűen csak abban bízhatnak, hogy ebből a számukra az állam által biztosított nagyobb normatívából majd rendben meg fognak élni? Fenntartóként nekik is fel kell erre készülniük, kellene hozzá szakember, kellene hozzá hivatal. Nem lehet óvodákat, általános iskolákat, gimnáziumokat bármilyen szervezetnek anélkül működtetnie, hogy nem tesz bele energiát, pénzt, embert.

- Itt olyan próbálkozás van, hogy van négy középiskola, öt általános iskola, az óvodákról, úgy tudom, már lemondtak. Nem tudják előre, hogy hány iskolában dönt úgy a tantestület, illetve a szülői munkaközösség, hogy megpróbálkoznának ezzel a fenntartóval, így ezért mindegyiknél meghirdetik és biztos, hogy lesz egy-kettő – feltételezzük –, de ha csak egynél kezdenék el egy konkrét esetben, akkor lehet, hogy az nem jönne be. Tehát van egy ilyen hazárdjáték is, amit egyébként nem tartok szerencsésnek.

- Itt láttam a Népszabadságban, hogy a Szeretetszolgálat oktatási igazgatója szerint csak akkor fogadnák el vagy vennék át ezeket az intézményeket, ha a szülők meg a tanárok kétharmados többséggel állást foglalnának emellett.

- Ez nagyon bölcs elhatározás szerintem.

- De még akkor is azt mondom, hogy megkérdőjelezhető. Ha az összes intézményben megvolna a kétharmados vagy akár háromharmados többség, hol van akkor a világnézetileg független, elkötelezetlen oktatás lehetősége Vácott? Azért arra is szükség volna, ha valaki nem egyházi iskolába akarja járatni a gyerekét, akkor erre legyen lehetősége.

- Ez teljesen logikus. Feltettük mi is ezt a kérdést, de mivel a testület eddig még nem foglalkozott vele, sőt a szakbizottság sem, úgy gondolom, hogy ezt utólag majd pótolnunk kell, mert szerintem felelőtlen volt a városvezetés, amikor belement egy ilyen törvénytelen opcióba, mert nem volt felhatalmazása, hogy megkérdezzék ezekről az iskolákat.

- Az iskolákban milyen a visszhangja mindennek? Van valami benyomása, tapasztalata erről?

- Engem pedagógusok kerestek meg, mert kevés volt az információjuk, és úgy gondolom, hogy pár nap alatt igazából az összes érdemi információt nem is tudják begyűjteni. A helyi baptista lelkész most körbejárja az iskolákat, és igyekszik a felmerült kérdésekre választ adni. Önmagában az állam által való átvétel is nagy bizonytalanságot okoz a pedagógusoknál, hogy megmarad-e a munkahelyük, az új tantervre és egyéb kérdésekre sincsen válaszuk, most erre ráexponálódik egy újabb ilyen helyzet, azt gondolom, hogy ez a húsvét elég emlékezetes lesz számukra sajnos.



Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!



A szigetszentmiklósi gimnázium ügyéről
Varju László országgyűlési képviselő, a Demokratikus Koalíció pártigazgatója


Bolgár György: - A témánk a szigetszentmiklósi Batthyány Kázmér Gimnázium igazgatóválasztása vagy kijelölése, és azért kerestem meg Önt, mert Ön abban a térségben járatos, szinte otthon van, úgyhogy ismerheti a helyi viszonyokat és eseményeket. A hallgatók is nagyjából tudnak annyit, hogy volt egy igazgatói pályázat, aztán érvénytelenítették, viszont kinevezték a két pályázó közül azt, aki az elmúlt négy évet nem az iskolában töltötte – bár korábban volt ott tanár –, hanem külföldön, még csak nem is tanítással foglalkozott. Ellenben a sikeres és elismert másik pályázót, aki mindeddig az iskola igazgatója volt, egyszerűen félretették, emiatt aztán a szülők is meg a tanárok is szinte egyöntetűen tiltakoztak. Hogy történhetett ez? Hozzáteszem, hogy elterjedt az a hír, hogy az ideiglenesen kinevezett igazgató Kövér László jó ismerőse vagy barátja volt, amit a házelnök cáfolt. De hogy történhetett mindez, hiszen egy jól működő gimnázium jól működő igazgatóját tették félre, vajon miért?

Varju László: - Egy kicsit még korábbra is visszavezethetők azok az okok, amelyek elvezettek egészen idáig. Az ország húsz legjobb középiskolája között lévő intézményben volt korábban egy Gerencsér László nevű igazgató, aki látva a kialakuló politikai körülményeket, nem adta be a pályázatát, és ő inkább lelépett a színpadról. És így árván maradt – az egyébként eredménytelen pályázat után – az iskola. Pest megye mint fenntartó Czita Zoltán urat nevezte ki megbízott igazgatónak, aki korábban az iskola igazgató-helyettese volt, úgyhogy jól ismeri a helyzetet, ő vezeti ma is az iskolát.

- Szóval ez egy kétmenetes történet, aminek csak a második menetébe kapcsolódott be – ezek szerint – az országos nyilvánosság.

- Igen, pontosan.

- No de akkor az Ön tudomása szerint mi magyarázhatta azt, hogy az ismeretlenebb – és sem a szakma, sem a szülők, sem a diákok támogatását nem élvező  – jelöltet hozták helyzetbe?

- Március elején már egy nagyon heves vita bontakozott ki, amely személyeskedésig is elment. A város polgármestere, Szabó József úr és az egyébként akkor már megbízott igazgatóként tevékenykedő igazgató között vita alakult ki, hogy kik lehetnek az igazgatóhelyettesek, és a probléma igazából ezen robbant ki.

- Vagyis a polgármester akart valakit favorizálni, például azt, aki most lett az igazgató.

- Igen. És ráadásul úgy, hogy a polgármester úrnak igazából sok köze nincs ehhez az intézményhez, mert ez megyei fenntartású intézmény, közvetlen beavatkozási lehetősége nincs, de megyei közgyűlési tagként közreműködik ebben oly módon, hogy a megyében az a szokás, hogy az éppen regnáló erős frakció a helyi véleményt figyelembe véve azt támogatja, amit éppen az mond. Ebben az esetben a Fideszes Szabó József polgármester véleményét erősítve azt igyekeznek végrehajtani, hogy olyan személy kerüljön oda, aki a polgármester úrnak is megfelel.

- Az ember eddig azt képzelte volna, hogy viszonylag távol van a döntő hatóság, ez a megyei kormányhivatal, nem ismeri a szigetszentmiklósi viszonyokat, és persze valamilyen okból, ki tudja miért, akár politikai, akár nem, akár személyes, akár más indokból és okból kinevez valakit, akit a helyi közvélemény nem fogad el. De ezek szerint a helyi polgármester javaslatára vagy nyomására történt mindez, akinek pedig ismernie kellett, hogy mi a vélemény az ő jelöltjéről.

- Ez pontosan így van, az ő nyomására történt ez, ráadásul itt köthetjük össze ismét Kövér László úrral, akinek a helyi hatalma és befolyása megjelenik a polgármester úr képében.

- Milyen a helyzet most? Hallottuk, hogy volt tiltakozás, fordultak szakszervezethez, segítséget kértek, panaszt tettek, de most mi a helyzet, csillapodtak a kedélyek?

- Két dolog történt. Az egyik egy kicsit korábbi, bár kevésbé oldotta meg a helyzetet, hogy én egy levélben, még március első felében, a miniszter úrhoz fordultam, éppen az érvénytelen pályázat és a várható, kialakuló helyzet miatt, hogy ezt próbáljuk megelőzni. Erre a miniszter úr egy kellően semleges választ küldött, és nesze semmi, fogd meg jól módon eltolta magától ezt a problémát. Mára ez odáig eszkalálódott, hogy lényegében a féllegálisan kinevezett vagy felkért igazgatót a rendőrség védi a gyerekektől és a szülőktől. Ez történt a minap ezen a tüntetésen, ahol majdnem negyven rendőr volt kint, akik mind ezt a helyzetet próbálták kezelni.

- Negyven rendőr az iskolánál?

- Benn a teremben tíz rendőr volt, és még a környéken többen. Természetesen a rendőrökre semmi szükség nem volt, csak az igazgató úr volt egy kicsit megrémülve, bár hozzáteszem, hogy erre semmi oka nem volt. Így ez a szituáció jól írja le azt, hogy körülbelül milyen a hangulat most. Talán szerencsésnek is lehet mondani, hogy éppen tavaszi szünet van az iskolában, ez bizonyos szempontból jó, bizonyos szempontból nem. Jövő hétre mind a tanárok, mind a gyerekek többféle demonstráción törik a fejüket, de ennél jobb lenne, ha éppen az oktatás érdekében valamilyen megoldás születne. Egyelőre azt gondolom, hogy patthelyzet van kialakulóban, mert a tanároknak és a gyerekeknek partnere kellene hogy legyen az igazgató, viszont pillanatnyilag nem tud az lenni, és egy ilyen helyzetben mintegy hatszáz kiváló felkészültségű, tehetséges gyerek iskolai előmenetelét akadályozzák ebben a formában politikai befolyással.

- Azt lehet tudni, hogy mi a fő kifogás az új ideiglenes igazgatóval szemben, tehát mit mondanak a tanárok, mit mondanak a diákok és a szülők? Szakmailag nem alkalmas, emberileg nem alkalmas, nem ismeri a helyszínt, a gyerekeket, a kollégáit vagy a politikai kötődései nem tetszenek a többségnek? Mi a baj vele?

- Én azt hiszem, hogy inkább a tantestület véleményéből érdemes kiindulni, akik talán mindezt összegezték, és kevésbé kerestek ebben politikai felhangokat, viszont a tantestületből összesen ketten támogatták, amikor erről titkos szavazást kellett vagy lehetett tartani, és ebben maga az érintett is benne volt.

- És lehet tudni, hogy mik azok a szakmai vagy emberi problémák, amik miatt ilyen egyöntetűen fordulnak ellene? Vagy egyszerűen csak nem ismerik, mert nem volt ott, és úgy gondolják, hogy valakit ráültetnek a nyakukra vagy föléjük ültetnek.

- A mondat második része biztosan igaz, hogy most már egyértelműen az az érzés, hogy rájuk ültetik. Egyébként ez a miniszter úr leveléből is következik, amelyben felhívja a figyelmet arra, hogy a nevelőtestületnek nem egyetértési, hanem véleményezési joga van az intézményvezető és vezetői programja szempontjából.

- Magyarán ugrálhatnak, de azt csinálnak, amit akarnak, mert csak a véleményüket mondhatják el, nem kötelező azt figyelembe venni.

- Így van. És most éppen az iskolák államosításával gyakorlatilag mindenütt ez lesz a helyzet az országban. Ott, ahol automatikusan, a törvény erejénél fogva ezek a vezetői kinevezések megszűnnek, és itt éppen ezért majd a minisztérium fogja eldönteni, hogy kinek a vezetői programját fogják elfogadni, függetlenül attól, hogy a tantestület, a helyben lévők pontosan mit gondolnak erről. Jelenleg ez a kialakult helyzet és így próbálnak meg majd tanítani a jövő héten Szigetszentmiklóson a Batthyány Gimnáziumban.

- Az érettségire készülők hogy élik ezt meg? Mert most már abszolút a célegyenesben kellene hogy legyenek, és akkor azzal foglalkoznak, hogy tüntetés, tiltakozás, mi lesz a sorsunk, mi lesz az iskola vezetésével, holott itt sok gyereknek az érettségi most már a lényeg.

- Igen, a jelenben van néhány személyes élményem, kifejezetten ezen a tüntetésen nem vettem részt személyesen éppen azért, hogy ne lehessen ráfogni erre – mert hajlamos erre a politikai ellenfelünk –, hogy ennek politikai háttere van. Semmi köze nincs ehhez, nem pártpolitikai kérdés ez, itt egyszerűen arról van szó, hogy több száz gyerek, több száz szülő oktatásba vetett hite és reménye van abban, hogy mindaz, amit az elmúlt években elvégeztek, értelmesen le tudják zárni egy érettségivel. Igen magas felkészültségű tanárok munkájának eredményeként az ország első iskolái közé küzdötte fel magát egy Budapesten kívüli iskola, azt gondolom, hogy ez mindenképpen dicséretes. Én csak abban tudok bízni, hogy a gyerekekben lesz annyi erő, tartás, hogy a pedagógusoktól megszerezett tapasztalatot, ismeretet felhasználva az érettségit nem fogja befolyásolni a mostani helyzet.



Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!



Az önkormányzatok és iskoláik ellehetetlenítése
Wittinghoff Tamás, Budaörs polgármestere


Wittinghoff Tamás: - Azért telefonáltam be, mert a váci volt polgármesterrel beszélgettek, és Ön azt a kérdést tette fel, hogy vajon mi vezetheti az önkormányzatot arra, hogy egyházi fenntartásba próbáljon adni intézményeket. Egyébként ez a kérdés abszolút jogos volna egy olyan helyzetben, ahol az önkormányzat mint fenntartó megmaradhatna, de a további beszélgetésekből látszik is a válasz...

Bolgár György: - ...hogy az állam már rájuk tette a kezét, nem?

- Ez beismerés egy jobboldali többségű önkormányzattól, ha azt mondja, hogy inkább megpróbálom – még mielőtt az állam ráteszi a kezét – egy olyan helyi fenntartó, egy egyházi fenntartó kezébe átjátszani az intézményeimet, ahol meg tudom legalább valamilyen szinten tartani a befolyásomat azért, hogy ne az általános, országos átlagos finanszírozási színvonal működjék utána.

- Polgármester úr, Ön átlát a szitán, nem véletlen, hogy olyan régóta polgármester. Tudja, hogy mi, miért van.

- Csak azért, mert mi is azon gondolkodunk hónapok óta, hogyan kezeljük ezt a helyzetet. Ugyanis az állítás az, hogy azért próbálják az intézményeket államosítani, mert átlagos színvonalon szeretné az állam az intézményeit finanszírozni, működtetni, vagyis hogy azokon a településeken, ahol nagyon alacsony a színvonal, ott szeretné javítani. Ez így rendben is van, csak a baj ott van, hogy vannak települések, amelyek mondjuk az elmúlt húsz évben azt a stratégiát követték, hogy olyan intézményeket hoztak létre – mint például Budaörs és gondolom, Vác is –, amelyek nagyon jól teljesítenek. Szigetszentmiklós is ilyen hely, ahol most a botrány van. Bizony szeretnék ezt a színvonalat megőrizni, viszont ha az állam tartja fent az iskolákat, akkor jó esetben ötven százaléka lesz az intézmények finanszírozása.

- Komolyan? Ötven százalék?

- A budaörsi intézményeknél húsz százalékot sem tett ki az állami finanszírozás.

- A többit az önkormányzat tette hozzá?

- A többit az önkormányzat tette hozzá.

- Azt a mindenit! Jó, az Önök önkormányzata a legjobbak közé tartozik, a legjobban eleresztett, de mindenhol nyilván megpróbáltak hozzátenni valamit.

- Ez így van. Minap beszélgettem XI. kerületi emberekkel, akik az önkormányzatnál dolgoznak, ott ilyen harminc-hetven százalék körüli az arány, természetesen a hetven százalék az önkormányzat hozzájárulása. Tehát kormánypárti többségű önkormányzatoknál is látják azt a gondot, hogy ezek az intézmények bajban vannak. A minap olvashattuk éppen a Városmajori Gimnázium igazgatójának nyilatkozatát, ahol az látszik, hogy szakkörök, különböző minőségi ellátást nyújtó szolgáltatások szűnnek meg azzal a felkiáltással, hogy ha jövőre úgyis elviszi az állam, akkor miért finanszírozzák tovább.

- A közoktatás teljes szétverése és lerongyolódása előtt még valakik különböző trükkökkel megpróbálják átmenteni az intézmények egy részét?

- Ez így van, és pont ezt szerettem volna kiemelni, hogy úgy tűnik, kormánypárti többségű önkormányzatok is úgy gondolják, hogy annál, amit jelenleg a törvények tartalmaznak, és amilyen kilátások jövő év januárjától vagy éppen az új tanévtől várnak az iskoláikra, már minden jobb. Vagyis kritikát mondanak a saját oktatási kormányzatuk döntéseiről, és egyébként az az igazi tragédia, hogy ahol megfelelő, magasabb színvonalú szolgáltatást nyújtanak most a települések, azt nagyon hamar lehet tönkretenni. Percek alatt tönkre fognak menni azok az iskolák, amelyek magas színvonalon szolgáltatnak.

- Hát persze, ha nincs pénz, néhány hónap alatt...

- Ez így van. Viszont ahová meg átcsoportosítják a pénzeket, ott meg évek, évtizedek múltán látszik esetleg az eredmény.

- Nagyon érdekes. Miközben mindettől függetlenül aggályos, hogy mondjuk egy Baptista Szeretetszolgálat vegye a kezébe Vác összes iskoláját. Ez önmagában is elfogadhatatlan, de most már kezdem érteni, hogy mi mögötte a ráció. És tényleg van mögötte ráció ezek szerint.

- Én azt hiszem, ha ezt az összefüggésrendszert értjük, akkor egy kicsit engedékenyebbek lehetünk a baptista egyház ez irányú szerepvállalásával kapcsolatban. Egyébként meg az igaz, hogy az sem lenne törvényes, nem lehet megtenni, hogy az összes intézmény felekezeti fenntartású legyen, mert világi iskolának lennie kell, működnie kell egy önkormányzat területén, de ez csak egy zárójeles megjegyzés. A lényeg a tendencia.

- Önök miben törik a fejüket?

- Sajnos a mondatnak van egy másik fele, hogy hiába törjük a fejünket – nagyon sokféle tanulmányt készítettünk –, a baj ott van, hogy cserébe az állam azért, mert fenntartja majd az oktatási intézményeket – a források nem fognak valahol egyszer csak maguktól keletkezni –, ezeket az önkormányzatoktól veszik el. A huszonkettes csapdája ez esetben az, hogy az önkormányzatoktól százalékosan veszik majd el az iparűzési adó egy részét, a gépjárműadót, s a személyi jövedelemadók oktatásra fordított részét. Ebből az következik, hogy Budaörs esetében például többet fognak elvonni, mint amennyit fordítottunk rá, és ez logikus, mert egy magas bevétellel rendelkező önkormányzat esetében ez így van. Tehát most a helyzet az, hogy nem pusztán el fogjuk veszíteni az intézményeinket és azok jelentős színvonalesésével, s az intézményvezető-kinevezéseknél is azzal az eljárásmóddal számolhatunk, amit itt Szigetszentmiklós példáz, hanem sajnos az fog történni, hogy még az elvonások okán más intézmények fenntartásánál, amelyek még az önkormányzatnál maradnak – óvodák, bölcsődék – is problémáik lesznek, miközben a saját bevételeinkből vígan el tudnánk ezeket az intézményeket jelentősen, magasabb színvonalon működtetni.

- Köszönöm szépen, hogy segített megérteni a helyzetet, amitől ugyan nem lettünk boldogabbak, de legalább többet tudunk.



Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!