Bolgár György interjúi a Galamusban - 2012. április 11.



Bolgár György kérdései 2012. április 11-ei műsorban


Mai műsorunkban megbeszéljük, hogy az Európai Bizottság szóvivője azonnal cáfolta Martonyi János külügyminiszter tegnapi nyilatkozatát, amely szerint még nem tudjuk, mik az IMF-hitel feltételei. A brüsszeli szóvivő azt mondta, nem lehet egyértelműen pontokba szedni azokat az elemeket, amelyek a befektetői bizalom visszaszerzéséhez szükségesek. Nem tudom, mondta, felsorolni azt a húsz-harminc pontot, hogy mit kell tenni, de általános értelemben megfelelő környezetet kell teremteni. Egyenlőre pedig ez nincs meg. Most akkor úgy teszünk, mintha nem tudnánk miről van szó?

Másik témánk, hogy jobbikos képviselők durván támadták a szocialistákat a parlament folyosóján. Egy LMP-s képviselő szerint pedig rendszeresen náci kijelentéseket is tesznek az országgyűlésben. Például olyat, hogy Hitlernek mindenben igaza volt, csak az eszközökben tévedett egy kicsit. Mindent szabad? Közben egy feljelentés nyomán közösség elleni izgatás gyanúja miatt nyomozást rendelt el a Központi Nyomozó Főügyészség az egyik jobbikos képviselő vérvádat felmelegítő felszólalása miatt. Majd netán ezt is megszüntetik, mint a többi hozzá hasonlót?

Mi a véleményük továbbá arról, hogy a Fidesz a kereszténydemokraták tiltakozása ellenére a Jobbik támogatásával szavazta meg a képviselői összeférhetetlenségre vonatkozó szabályokat. Látványos megaláztatás még a Jobbikkal való összefogás árán is?

Mit szólnak ezenkívül ahhoz, hogy a vezető jobboldali értelmiségieket tömörítő Nemzeti Kör a Népszabadságban szólította fel a Fideszt, ne kormánypárti vezető politikust, hanem az ország egységét, a társadalmi béke megteremtését létrehozni képes értelmiségit jelöljenek a köztársasági elnöki posztra. Hallgatnak az értelmiségi szóra?

És végül beszéljük meg, hogy az ország legkorszerűbb futballstadionjának építését kezdik meg a napokban Felcsúton. Hajrá Felcsút?



Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!



Lesz-e büntetőeljárás a tiszaeszlári felszólalásból?
Fazekas Géza a Központi Nyomozó Főügyészség szóvivője


Bolgár György: - Ezzel a most megkezdődő nyomozással kapcsolatban érdeklődöm Önnél, amiről itt a bevezetőben is beszéltem. Tudniillik az Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség vezetője tett feljelentést Önöknél a parlamentben elhangzott a tiszaeszlári vérvádat felmelegítő jobbikos beszéd miatt. Közösség elleni izgatás a gyanú. Mi történik ilyenkor? Kötelesek Önök elindítani a nyomozást, akkor is, ha tudják, hogy ilyen esetekben az ügyészség tehetetlen, vagy esetleg Önök is látnak ebben az egészben valamit és ezért kezdik a nyomozást.

Fazekas Géza: - Az ügyészségnek minden olyan nyomozás kapcsán minden olyan ügyben el kell járnia, ahol felmerül egy adott bűncselekmény gyanúja. A tegnapi naptól érkezett hozzánk Köves Slomó vezető rabbi feljelentése, amely Baráth Zsolt országgyűlési képviselő ellen irányult, közösség elleni izgatás bűntettének a gyanúja miatt. És az ő április 3-án a magyar parlamentben elhangzott Tiszaeszlár 130 évvel ezelőtt című napirendi felszólalását kifogásolja. Mivel álláspontja szerint megvalósította a feljelentésben foglalt bűncselekményt azzal, hogy ország nyilvánossága előtt televíziós közvetítésen és egyéb médiacsatornákon keresztül nagy nyilvánosság előtt a magyar zsidóság ellen gyűlöletre uszított, megvalósította a közösség elleni izgatás bűncselekményét.

– Ez olyasmi, amiről Önök azonnal tudják szerintem, ha álmukból felébresztik Önöket, akkor is, hogy megvalósította-e vagy sem. Én értem, hogy egy ilyen feljelentés után Önöknek nyomozást kell indítaniuk, de az szokott lenni ilyenkor a végeredmény, hogy hát igen, igen, tulajdonképpen borzasztó, ami elhangzott, és alkalmas is mások megfélemlítésére, de hát nem következett be ezen kifejezések hatására valódi sérelem.

– Az, hogy az ügyészség mit szokott mondani, annak annyiban nincs relevanciája, hogy a bírósági gyakorlat a meghatározó egy adott bűncselekmény megítélése szempontjából. Úgy gondolom egyébként, hogy a nyomozás elrendelésének pillanatában, a nulladik napján a nyomozásnak a konkrét ügy kapcsán elhamarkodott lenne bármifajta következtetés levonása a büntetőeljárás későbbi kimenetelét illetően. Az ténykérdés, hogy több bírósági határozat is foglalkozott, több eseti döntés foglalkozott a közösség elleni izgatás bűncselekményének a kérdésével, és a bírósági határozatok, a bírói gyakorlat szerint az uszítás nem egyszerűen gyűlölet, hanem olyan gyűlölet felkeltésére irányul, amely aktív tevékenységbe megy át. A gyűlöletre uszítás tehát mások aktív tevékeny gyűlöletre ingerlése, az erőszak érzelmi előkészítése. Mondja több, egyebek mellett 1997-ben és 2011-ben megjelent bírósági eseti döntés is. De az, hogy ez így van-e, azt mindig az adott ügy konkrétságában kell vizsgálni. Tehát előre általánosságban elhamarkodott lenne, és nemcsak az ügyészségi szóvivő részéről, bármifajta következtetés levonása.

– Még erre visszatérnék, ha megengedi, később, de közbevetőleg: ha ebben a konkrét ügyben nem érkezett volna Önökhöz feljelentés, akkor az ügyészség saját hatáskörben indított volna-e nyomozást, egyszerűen azért, mert mondjuk egy vezető ügyész is látta ezt a parlamenti felszólalást, és úgy gondolta, hogy nagy nyilvánosság előtt valóban megengedhetetlen kijelentések sora hangzott el.

– Büntetőeljárást az ügyészség, sajtóhír alapján, azért, mert azt olvasta valaki, soha nem indít. Ez az általános gyakorlat. Ugyanis ha és amennyiben ennek az ellenkezőjét tételezzük fel, folyamatosan minden médiumot beleértve, az internetes médiumokat is figyelnie kellene az ügyészségnek ahhoz, hogy – gyakorlatilag totálisan ellenőrzése tartva a médiát – megítélje, hogy az adott sajtóközlés megvalósít-e valamely bűncselekményt vagy nem. Konkrét ügyben, mint ahogy más ügyekben is, abban az esetben, ha érkezik beadvány az ügyészségre, akkor ezen beadványt megvizsgálva, a feljelentést értékelve dönt először is arról, hogy fennáll-e a bűncselekmény gyanúja. És amennyiben erre igen a válasz, akkor minden esetben a nyomozás elrendelése szükséges, esetleges feljelentés-kiegészítést követően. Itt erre nem volt szükség, hiszen a felvétel az interneten is elérhető volt. Éppen ezért itt már rögtön a nyomozás elrendeléséről lehetett dönteni. Hiszen kétségkívül a közösség elleni izgatás bűncselekményének a gyanúja fennáll az ügyészség megítélése szerint is, szinkronban a feljelentéssel. Az már egy következő szint, hogy az adott bűncselekmény megalapozott gyanúja konkrét személlyel szemben felmerül-e, ahhoz egy magasabb szintű bizonyítottság kell. Nyilván egy bizonyítási eljárás lefolytatását követően. Egyébként ha országgyűlési képviselőt érint egy feljelentés, ővele szemben, az ő konkrét személyét érintően azonnal nem lehet eljárni, hiszen egy eljárás lefolytatását követően lehet arról dönteni, hogy ez a bizonyos megalapozott gyanú az ő esetében fennáll-e. Amennyiben erre is igen a válasz, ekkor az az eljárási rend, hogy az ügyészség a parlamenthez fordul a mentelmi jog felfüggesztése érdekében. És egy ilyen felfüggesztő döntést követően lehet a konkrét személlyel, a konkrét mentelmi joggal védett személlyel szemben eljárni.

– Ahogy az imént kifejtette, a megalapozott gyanút egyenlőre nem tudják megállapítani, de elsőre mégis az volt az Önök véleménye is, hogy a közösség elleni izgatás gyanúja fennáll. Ezért kérdeztem, hogy ha mondjuk egy vezető ügyész, mondjuk éppen Fazekas Géza ügyész látja ezt a parlamenti beszédet, és a saját szemével látja, saját fülével hallja, nem sajtójelentésekre hagyatkozva, vagy akár Polt Péter legfőbb ügyész, akkor bármelyikük nem dönthet úgy, hogy elindít egy eljárást feljelentés nélkül is? Vagy erre nincs egyszerűen jogi lehetőségük?

– Én azt tudom mondani még egyszer, hogy az általános gyakorlat szerint az ügyészség sajtóhír alapján nem indít nyomozást. Tehát ebben az esetben érkezett egy beadvány, azt megvizsgálta soronkívül az ügyészség a beadvány tartalmát, és rendelkezett a nyomozás elrendeléséről.

– Most akkor visszatérnék az eggyel korábbi kérdéshez, hogy vajon lesz-e ebből bármi is, eljut-e bírósági szakba, vádat emelnek-e vagy sem. Csak úgy mint számos korábbi esetben és Ön is hivatkozott bírósági…

– Amely bírósági határozatokra egyebekben részben az Ön felvetésére és részbeni sugalmazására azért is hivatkoztam, mert nyilván ezen bírósági határozatok azért születtek, mert az ügyészség vádat emelt, és az adott vád kapcsán a bíróság hozott egyfajta verdiktet, amelyben értelmezte a közösség elleni izgatás bűncselekményét. Tehát ezek a bírósági határozatok pont arra példák, hogy az ügyészség igenis több ilyen ügyben emelt már korábban vádat. És nemcsak ebben az ügyben, hanem bármely büntetőeljárás kapcsán azt megítélni és arról hitelesen nyilatkozni, hogy mi lesz a büntetőeljárás kimenetele, az nagy könnyelműség lenne, és nem azért, mert a szóvivő tiszte azt, hogy a nyomozás elrendelésén túl nem mondhat semmit, hanem azért, mert pusztán ez a jóslások kategóriája lenne most.

– Világos. Meg az igazságszolgáltatás rendje, normális működése sem teszi azt lehetővé, hogy előre megjósoljuk, hogy lesz-e belőle semmi vagy.

– Hát az lenne az abnormális, ha megjósolhatnánk.

– Természetesen. De azért voltam kénytelen így feltenni a kérdést, mert sok esetben, egy nem régi esetben is valami hasonló történt. Az embert kezdi elfogni valamiféle frusztráltság. Tudniillik ugye nemrégiben szüntették meg a nyomozást, bűncselekmény hiányában, a Magyar Sziget tavaly augusztusi rendezvényével kapcsolatban, ahol a Betyársereg nevű szervezet vezetője tett egészen elképesztő, nemcsak rasszista szempontból elképesztő kijelentéseket, hogy el kell jutni oda, hogy egy gépkarabélynak az elsütő billentyűjét valaki meg tudja húzni esetleg akkor, ha egy másabb bőrszínt lát, vagy bennünk lesz-e annyi, hogy le merjünk lőni egy rohadt tetves zsidót. Na most ha ez nem elegendő a közösség elleni izgatás megállapítására vagy alapos gyanúra, hogy ez megvalósítja ezt a bűncselekményt, akkor az ember széttárja a karját, és azt mondja, hogy úgy látszik, a magyar jogrendszerben ez a mai körülmények között lehetetlen. Ezért tettem fel azt a kérdést, amire persze Ön sem tiszte, sem egyéb dolgok alapján nem tudhat válaszolni, de mégis jogos kérdés.

– Én a Központi Nyomozó Főügyészség szóvivőjeként a Központi Nyomozó Főügyészség eljárásai kapcsán tudok hitelesen, legalábbis remélem hitelesen megnyilvánulni. Más nyomozó hatóságok által lefolytatott nyomozásokkal kapcsolatban hiába is kérdezne.

– Mert az a rendőrség nyomozása volt, ugye, ez az előző, amit idéztem. Ez egy rendőrségi nyomozás volt.

– Én úgy tudom, hogy nem a Központi Nyomozó Főügyészség, hiszen arról tudnék.

– Igen. És ilyenkor az ügyészség nem avatkozhat be, hogy lám, a rendőrség lezárta, mi látjuk ezt az ügyet, tájékozódunk róla, kérünk hivatalos tájékoztatást is a rendőrségtől, és szerintünk ebben több van mint amit a rendőrség megállapított?

– Még egyszer mondom, amely eljárásban nem a Központi Nyomozó Főügyészség érintett, arról én semmifajta hiteles álláspontot nem tudok képviselni.

– Magyarán valakinek például ezek után feljelentést kellene tennie, de már az ügyészségnél? És akkor lehetnének Önök illetékesek ebben?

– A Központi Nyomozó Főügyészség hatásköre teljesen speciális, hiszen a közjogi tisztség betöltésén alapuló mentességet élvező személyek praktikusan parlamenti képviselők. Általuk elkövetett bűncselekmények, illetőleg a sérelmükre elkövetett bizonyos bűncselekmények esetében bír hatáskörrel. Mint ahogy bizonyos korrupciós cselekmények és rendőrség történt emberölés vagy életveszélyt okozó testi sértés ügyében járhat el. Kétségtelenül országos illetékességgel. Tehát a konkrét bűncselekményi körre visszakanyarodva, egy közösség elleni izgatás bűntettének a vizsgálata akkor tartozik a Központi Nyomozó Főügyészség hatáskörébe, ha a gyanú szintjén legalábbis már az merül fel az elején, hogy mentelmi joggal védett személy érintettsége merülhet fel az ügyben. Azért járunk el ebben az ügyben.

– De abban az ügyben mondjuk egy kerületi vagy megyei ügyészség még előveheti az ügyet mondván, hogy a rendőrség lezárta, de mi elkezdjük újból?

– Bár már kétszer nekifutottunk, de harmadjára is nagyon szívesen elmondom Önnek, hogy a Központi Nyomozó Főügyészség…

– Nem, nem. Azért kérdeztem…

– Én a saját ügyeinkkel tudok foglalkozni.

– Értem. Csak elvileg kérdeztem.

– Nyilván ezt a kérdést annak kell nekiszegeznie, aki ebben az ügyben eljárt.

– Ez egy elvi kérdés akart lenni, nem több, nem konkrét, hanem elvi, hogy ez lehetséges-e.

– Szerintem értettem a kérdést és meg is válaszoltam, amennyire magam részéről tudtam.

– Na jó, akkor a végén még egy elméleti kérdést, hogy kell-e ahhoz tényleges erőszak, hogy a közösség elleni izgatás alapos gyanúja megvalósuljon?

– Nézze, nehéz erre általánosságban mit mondani. Utaltam az elején kétségtelenül a bírói gyakorlatra, amely értelmezi ezt a bűncselekményt, és az nyilván irányadó az ügyészségre is mint valamennyi nyomozó hatóságra. Az, hogy a konkrét ügy vagy a konkrét ügytől elvonatkoztatva, de ahhoz hasonlatosan, hogy ezt miként értékeljük, ez megint csak azt tudom mondani, hogy pont azért, mert egy élő most már élő nyomozás kapcsán az ügyészség szóvivőjeként nyilatkozok, éppen ezért lenne elhamarkodott részemről bármifajta véleményformálás. Ez sokkal inkább jogtudósok tiszte lenne vagy olyan jogászok tiszte, akik nem érintettek magában a nyomozásban. És prejudikálnék, ha bármi konkrétumot mondanék erre.



Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!



Szóváltás Pintérrel, támogatás Orbántól
Steiner Pál, az MSZP országgyűlési képviselője


Bolgár György: - Újabb botrány tört ki a parlamentben. Nem az első és valószínűleg nem is az utolsó. Mégpedig legutóbbi felszólalása közben arról kérdezte Pintér Sándor belügyminisztert, hogy miért folytatott vitát néhány héttel ezelőtt Vona Gábor Jobbik-elnökkel a Corvinus Egyetem épületében, hallgatók előtt. És erre jobbikosok mindenféle gyalázkodó kijelentéseket, bekiabálásokat tettek, aztán a folyosón is rátámadtak MSZP-sekre, talán Önre is, de ezt majd Ön elmondja. A lényeg az, hogy folytatódott az a cirkusz, amit jobbikos képviselők nem először, nem másodjára folytatnak, és nemcsak az MSZP-t támadják, hanem mindazokat, akik őket szélsőséges nézetekkel gyanúsítják, tán nem alaptalanul. Szóval mi történt, hogyan, mi az. amit Ön hallott, miközben a dolgát végezte és beszélt a parlamentben?

Steiner Pál: - Valóban egy azonnali kérdést tettem fel Pintér miniszter úrnak, amelyben az tudakoltam, arra voltam kíváncsi, hogy miért kellett neki egy gyékényen árulni egy szélsőséges, vállaltan antidemokratikus, kódoltan folyamatosan zsidózó, cigányozó, kirekesztő nézeteket képviselő párt elnökével, főleg olyan kérdésekről, mint a közmunkaprogram, a közbiztonság és ezzel kapcsolatos ügyek. Azt azért hozzá kell tennem, hogy e kérdésem feltevése közben igyekeztem kizárni a gondolataimból ezeket a bekiabálásokat, sőt szomorúan teszem hozzá, hogy lényegében hozzá is vagyok ehhez szokva, mert másfél éve folyamatosan kapom a különböző szintű megjegyzéseket. Csak emlékeztetnék arra, hogy az egyik jobbikos képviselő asszony nemrégiben azt mondta a sajtóban, hogy nekem a Kneszetben lenne a helyem.

- De miért mondja erre és a többire azt, hogy ez kódolt zsidózás? Ennél nyíltabb zsidózás nemigen képzelhető el. Tudni kell ehhez, hogy mi az a Kneszet, ez kétségtelen.

- Egyrészt, másrészt meg egészen mást mondanak a padsorokban, önmagukból kivetkezően üvöltözve, mint ahogy meg is fogalmaztam a vita másik szakaszában, ami viszont már egy siker volt a határozati javaslat elfogadtatása során, hogy a parlamentben, ugyanúgy, mint a futballpályákon, megjelent a politikai B közép, hogy ezt a közhasznú elnevezést említsem, és olyan hangot ütnek meg, mint a huligánok a stadionokban. Csak ugye a parlamenttel összefüggésben azt nem lehet mondani, hogy a valamit magára adó közönség otthagyja a stadiont és nem nézi a meccset. Nekünk folytatni kell a munkánkat, ezt tettem én is. És miközben ez a jelenet zajlott – és ezt Font Sándor képviselő úr ügyrendi hozzászólásából tudom, illetőleg az ő interpretálásából –, ezalatt a páholyban résztvevők állítólag telefonon rögzítették a jobbikos képviselők bekiabálását, viselkedését, ami után ők rendkívül agresszíven léptek fel.

- Ez tilos egyébként? Tehát aki a páholyban ül annak nem szabad feltartania a telefonját és mondjuk videóznia?

- Szerintem nem tilos. Szerintem a parlament minden egyes perce a nyilvánosság elé tartozik. Kivéve, amikor a megfelelő jogszabályi előírások alapján a parlament zárt ülést tart. Én egyébként nem emlékszem ilyen zárt ülésre, pedig harmadik ciklusban töltöm be a képviselői funkciót.

- De a fideszes Font Sándornak – ő nem jobbikos – mindenesetre annyira nem tetszett, hogy ő új rendet akar bevezetni. Nem? Ez derült ki ebből az ügyrendi hozzászólásából.

- Igen. Most ugye, mint tudjuk, az új házszabályról szóló törvényben megjelent a ház- meg a koronaőrség, Font Sándor most már azt is bevezetné, hogy az érdeklődő közönséget kivezettetné a páholyokból, amely páholyok azóta vannak, amióta parlament van. Egyetlenegy dolog tilos, az, hogy a páholyokban ülők bármilyen módon a parlament üléstermébe kerüljenek és az ülés vitája során bármilyen módon beavatkozzanak, befolyást gyakoroljanak rá. De nem hiszem, hogy egy tetszésnyilvánítás vagy egy telefonon való rögzítés az olyan súlyos vétség lenne, hogy Font Sándor azt javasolja, hogy egy hónapra tiltsák meg a páholy használatát. Tehát meglepő volt ez a ez a jelenet.

- Tehát a jobbikosok tiltakoztak az Ön hozzászólása vagy kérdése közben.

- Igen.

- Hangosan és nyilván durván.

- Durván. Én nem akarom ezeket a megjegyzéseket megismételni.

- Nyomdafestéket és rádióhullámokat nem tűrő kifejezéseket engedtek meg maguknak, de a fideszes Font Sándor úgy gondolta, hogy az MSZP-s páholyt kellene kiüríteni, és az MSZP-s meghívottaknak kellene távol maradniuk.

- Így van. Ami ugye egészen sajátos logika, hogy törvényesen megválasztott képviselők ilyen magatartásra ragadtatják magukat.

- Az Ön kérdésére Pintér Sándor belügyminiszter lényegében megvédte a találkozóját és vitáját Vona Gáborral, nyilván nem is tehetett volna mást, és azt mondta, hogy neki egy demokratikusan megválasztott párt elnökével vitáznia kell, nem ért egyet a Jobbik nézeteivel, de igyekszik őket meggyőzni. Ugyanakkor nem sokkal később, ahogy erre már Ön is utalt, amikor arról volt szó, hogy az MSZP egy határozati javaslatára kellett valamilyen választ adnia a Fidesznek, ebben azt mondta – majd mondja el pontosan hogyan –, hogy korlátot szabnának a rasszista hozzászólásoknak. Akkor váratlanul felszólalt Orbán Viktor, és azt mondta, név szerint ráadásul, hogy szeretném megadni a segítséget ebben a kérdésben Steiner Pál képviselő úrnak. A kormány garantálja minden kisebbség jogait, és meg fogja védeni őket. Ide értve a magyarországi zsidó kisebbséget is. Ezek után a Fidesz megszavazta az Önök javaslatának napirendre vételét. Ez váratlan fordulat volt, nemcsak Pintér Sándor magyarázata után, nemcsak Font Sándor ügyrendi indítványa után, hanem általában is, mert az MSZP javaslataira általában fideszes elutasítás a válasz.

- Igen, én a legfontosabbal kezdeném. A Fidesz végre úgy viselkedett, és a Fidesz-KDNP és a kormány is úgy viselkedett, mint egy valóban demokratikusan megválasztott és demokratikus politikai erő, aki felelősséggel nyilvánul meg kérdésekben, és belátta azt, hogy a szélsőjobboldali radikalizmus, antiszemitizmus, homofób és cigánygyűlölő kijelentésekkel szemben nincsen más, mint a teljes intolerancia, az, hogy ezekkel a képviselőkkel nem szabad foglalkozni. Ezekkel egy klubba nem szabad elmenni.

- De ezt hogyan képzelik Önök a gyakorlatban? Hiszen valóban megválasztották őket, ők parlamenti képviselők, és ott is szólásszabadság van, azt mondanak, amit akarnak. Milyen módon lehet ezeket a megnyilvánulásokat korlátozni?

- Pontosan erre irányult a kérdésem Pintér miniszter úrhoz. Mert azt elfogadom, hogy törvényesen megválasztott képviselőkről van szó, azt is elfogadom, hogy a házszabály szerint biztosítania kell nekik azokat a jogokat, amelyek egy törvényes képviselőnek járnak, tehát legyenek ők bizottságokban, gyakorolják a képviselői jogokat, de ez nem jelenti azt, hogy egyetemista fiatalok elé oda kell járulni, ott komolyan venni Vona Gábor azon kijelentését például, amit idéztem is, hogy mi a büdös francot vegyen fel, ha nem egy gárda mellényt az alakuló ülésre. Tehát ez azt jelenti, hogy amit a jogszabály, a törvényhozás és az alkotmány szerint együttműködésben meg kell tenni, azt meg kell tennünk, de ez nem jelenti azt, hogy klubba járunk, elbeszélgetünk és a személyes jelenlétünkkel legitimáljuk ezt a szélsőséges pártvezetőt és ezt a szélsőséges pártot, azt a pártot, amelyik vérvádat hoz be a parlamentbe. És ezért mondtam – és valószínűleg ez ütötte ki a biztosítékot, ahogy pestiesen mondják – Pintér úrnak a válaszára, aki ugye idézte, hogy tizenkét százalékot kaptak a választásokon, hogy valóban törvényes választások útján került be a parlamentbe, de ez még nem jelenti azt, hogy nem kell a tetteik, a nyilatkozataik alapján őket megítélni és nem kell a szélsőségesség ellen fellépni. És erre tettünk egy határozati javaslatot.

- Mi van ebben a határozati javaslatban?

- A határozati javaslat előterjesztője Mesterházy Attila pártelnök, Harangozó Gábor képviselőtársam és én. Lényegében átvettük az Európa Tanács összes európai országának szóló ajánlását, amelyben azt ajánlja, hogy hozzon létre minden nemzeti parlament egy etikai bizottságot, amely elbírálja a képviselők különböző ilyen típusú magatartását. Fellép az antiszemitizmus, a kirekesztő nézetek, a rasszizmus, a homofób és az iszlamofób nézetekkel szemben, és szankcionálja is ezt a magatartást. Van rá európai példa, hogy az etikai bizottság határozata alapján az a képviselő, aki ilyen magatartást tanúsít a parlamentben, akár egy hónapig nem gyakorolhatja a képviselői jogát. Ezt a határozati javaslatot, amelyben felkértük a kormányt arra, hogy készítsen egy ilyen szabályzatot és terjessze a parlament elé, az alkotmányügyi bizottság ülésén, még korábban a Fidesz leszavazta, de valószínűleg Orbán Viktor miniszterelnök úr belátta, hogy ez a gyakorlat tovább így nem tartható, nem lehet így viselkedni a parlamentben, és váratlanul szót kért. Egyébként ebben az volt az aranyos, hogy pont Balczó képviselői úr elnökölte az országgyűlést, mint az országgyűlés alelnöke, és a házszabályra hivatkozva nem akart szót adni a miniszterelnök úrnak.

- Úgy látszik, gyanút fogott, hogy itt valami készül ellenük, ugye?

- Igen, valószínűleg érezte a veszélyt, vagy, ahogy annak idején gyerekkoromban mondták, megérezte a sáfrányszagot. És a parlamentnek kellett szavazni, ami természetesen a Jobbik kivételével nagy többséggel úgy döntött, hogy a miniszterelnök az mondja el, amit el kíván mondani a parlamentnek. A parlamentnek kellett engedélyezni, hogy a miniszterelnök elmondhassa a véleményét, és valóban, a miniszterelnök úr nekem címezve, az én kérdésemre, az én aggályaimra válaszolva azt válaszolta, amit válaszolt, nagyon helyesen. És ezzel mélyen egyetértek, hogy Magyarországon minden ilyen típusú nézet ellen fel kell lépni. Minden kisebbséget meg kell védeni, beleértve a zsidó közösséget is.

- El tudja képzelni ezek után, hogy a Jobbik kivételével az összes többi parlamenti párt elfogadja ezt a határozatot, annak ellenére, hogy az MSZP nyújtotta be?

- Nemhogy el tudom képzelni, hanem én nem nagyon hiszem, hogy más megoldás lehetséges. Természetesen a kormánypárti többség ezt ki tudja egészíteni, hozzá tud rakni. Bármilyen elképzelést bele tud fogalmazni. De azt kizártnak tartom, hogy a miniszterelnök nyilatkozata után, a döntő többség szavazása után ezt a határozati javaslatot valamilyen formában az országgyűlés ne fogadja el. Óriási előrelépésnek tartanám, ha ez az etikai bizottság létrejönne és valóban szankcionálná a magából kivetkőzött elképesztő bekiabálásokat megtevő, elsősorban jobbikos politikusokat.



Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!



Pártfüggetlen államfőt akarnak
Jávor Béla ügyvéd, a Nemzeti Kör tagja


Bolgár György: - Ez a Nemzeti Kör ritkán szokott megszólalni, úgyhogy a hallgatók emlékezetébe idézném, hogy tagjai általában a jobboldalhoz kötődő konzervatív beállítottságú értelmiségiek. Van köztük több egyetemi tanár, közéleti személyiség, volt miniszter és most a Népszabadságban jelentettek meg egy nyilatkozatot az államfő megválasztásáról. Már ott kezdődik a kérdéseim sora, hogy de miért a Népszabadságban? Önökhöz nem áll közelebb mondjuk a Magyar Nemzet?

Jávor Béla: - Hát ha egy kommunikét az ember kibocsát, azt minden médium megkapja, és amelyik úgy gondolja, az lehozza, amelyik úgy gondolja, hogy nem, az nem. Tehát nincs közeli vagy távoli, mi nem speciálisan célzunk meg médiumokat. Minden médium megkapja a mi kommunikénket, mindig ez a mi szokásunk, hogy kiadjuk a napilapoknak az elektromos médiumoknak. És akinek jólesik az lehozza. Úgyhogy nincs ilyen közeliség vagy távolság.

– Készítettek valamiféle gyors számvetést, hogy ki volt az aki közölte?

– Hát én megmondom őszintén, én azt sem tudtam, hogy a Népszabadság közölte a mai nap. Úgyhogy engem pillanatnyilag Ön világosított fel arról, hogy ott jelent meg. Lehet, hogy még más is fogja hozni vagy az internetes lap.

– Remélem, mert érdemes a figyelemre. Akkor térjünk át a dolog tartalmi részére. Önök azt írják, hogy bár a köztársasági elnök jelölése és megválasztása nem tartozik a lakosságra, ugye nem közvetlenül választják nálunk az államfőt, ráadásul a mai helyzetben a mai parlamentben csakis a kormányzó párt tud jelölni köztársasági elnököt, ennek ellenére kívánatos volna, ha ez a kormányzó erő, vagyis a Fidesz-KDNP olyan jelöltet találna, aki nem osztja meg a nemzetet, és ez a jelölt mind az országon belül, mind azon kívül elismerésre és elismertségre tarthatna számot. Ez elvileg nagyon szépen hangzik, de aztán a továbbiakban konkrétabban is kifejtik, hogy nem volna szerencsés, ha a napi politikai csatákban rendszeresen résztvevő kemény megosztó kijelentéseket tevő politikus lenne a jelölt, mert nehezebb volna az ország egységes képviselete, a megosztás megszüntetése, a társadalmi béke megteremtése. Azért fogalmaztak meg egy ilyen nyilatkozatot, mert úgy érezték vagy úgy látták a sajtóhírekből, hogy ez a veszély fenyeget? Mostanában ugye azt írja mindenki jobb és baloldalon, hogy vagy Kövér László vagy Áder János.

– Hát én nevekben ugye nem utazom, tehát én nem emiatt gondoltam, hogy alá kell írni ezt a nyilatkozatot, hanem ezért, mert ez egy olyan szép erkölcsi morális és egyébként a józan észnek megfelelő kívánalom, hogy a köztársasági elnököt ugye az alaptörvény értelmében a nemzet egységét testesíti meg, képviseli és az állam demokratikus működésének az őre, hogy ne pártpolitikus legyen. Ezt mindig is így gondoltuk, így gondoltuk akkor is, amikor annak idején Szili Katalin jelölték, aki szintén ugye egy vezető pártpolitikus volt és most is ugyanezt gondoljuk, hogy ez nem szerencsés. Megmondom miért. Azért mert valaki akkor lehet valaminek az őre, ha nem részese a politikai hatalomnak. Ugye az állam demokratikus működését a kormány, a parlament és a bíróságok képviselik. Ők működtetik az államot. A köztársasági elnök e felett kell hogy álljon, őrködjön ennek a működésnek a szabályszerű és demokratikus mivoltán. Ehhez pedig valóban az kell, hogy ne ezek közül kerüljön ki. Én nem tartanám jónak, ha a bírósági rendszerből, a kormányzati rendszerből és a parlamenti rendszerből kerülne ki ilyen politikus. Hanem ez mindig, és ez így volt régen is, most is úgy gondoljuk, egy független. Na most a független alatt ugye úgy értem, hogy e három hatalmi ágtól független személy legyen.

– Hogy gondolkodásában is függetlennek kell lennie. De nyilván közel állna a mai kormányzó pártokhoz.

– Hát világos. Teljesen egyértelmű. Olyan személyre van szükség, aki gondolkodásában ezen az oldalon áll, miután ezek a pártok jelölik, nem is lehet elvárni, hogy más legyen, legalábbis a mai magyar politikai rendszerben ez elképzelhetetlen. Sárközy tett egy-két ilyen gesztust a másik oldal felé. De hát ez egy teljesen józan álláspont. Én azt gondolom, hogy ezt nem kell külön magyarázni, minden józan gondolkodású ember…

– Igen, ez így volna normális, hogy nem kellene külön magyarázni, aztán mégiscsak ott tartunk, hogy de kell, és még az is lehet, hogy a magyarázat ellenére sem fogadják meg az Önök tanácsát.

– Nem is gondolom, hogy nekünk kell tanácsot adni a jelölőknek, mi csak egy hangot, egy józan jobbközép értelmiségi társaság hangját szólaltattuk meg. Aztán természetesen ezt el lehet fogadni, meg nem lehet elfogadni. Mi abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy a Nemzeti Körnek már volt egy tagja, aki köztársasági elnök lett, úgy hívták, hogy Mádl Ferenc, aki ezt követően aztán a nemzeti körbeli működését ugye felfüggesztette, épp azért, hogy ne legyen összeférhetetlenség. De hát egy olyan személy volt, aki egy jobbközép politikai személyiség volt, ráadásul az egész világon tisztelt jogászprofesszor, három nyelven beszélt. Tehát egy olyan személy volt, akivel szemben senki nem tudott felhozni és nem is hozott fel az ő ötéves működése alatt semmiféle olyan ellenérvet, amely manapság divatos. Tehát egy ilyen személy. Én tudom, hogy nem szaladgál…

– Még a politikában is járatos volt, hiszen ugye az Antall-kormánynak is tagja volt.

– Hát meglehetősen, igen. És hát mondjuk a célba vagy a gólrúgó képessége is elég jól működött, mert ha én jól emlékszem, tizennyolc törvényt támadott meg az Alkotmánybíróságon, és tizennyolcszor adtak neki igazat.

– Igen. Hát ehhez nyilván a jogászi képességei és tapasztalatai is hozzásegítették.

– Meg a jó stábja, meg a személyisége.

– Igen. Meg nyilván kell egy önálló képesség, tartás, egyszerre kompromisszumkészség és határozottság. Szóval sok minden kell ahhoz, hogy valaki megfelelően működjön köztársasági elnökként. Azt mondja, hogy nincs belőlük sok. De azért például amikor beszélgettek vagy írtak egymásnak erről a nyilatkozatról, felvetődött Önökben egy vagy két név?

– Na most ne várja azt, hogy én most neveket mondjak.

– Nem, nem várom Öntől, csak azt kérdezem, hogy és szóba került-e Önök között egy-két név.

– Kérem szépen, nem beszéltünk konkrét nevekről, azt kell mondjam és nem is lenne szerencsés, ha mi mondanánk neveket. Mi csak azt az iránymutatást szerettük volna leírni, hogy milyen lenne a kívánatos, milyen személyiség megtalálása. A személyiség megtalálása természetesen nem a Nemzeti Körnek a gondja. A Nemzeti Kör csak egy olyan gondolkodó testület, amely a politikáról is gondolkodik, mert azok a tagok, akik benne vannak, józan magyar emberek. Hát ezek elmondták, hogy mit szeretnének. Aztán majd a politika eldönti, hogy ezt a mi általunk megfogalmazott kívánalmakat magáévá teszi vagy nem teszi magáévá.

– Azon kívül, hogy egy nyilatkozatot megfogalmaztak és közzétettek, próbálkoznak-e más módszerekkel? Nyilván széleskörű kapcsolataik vannak a kormánypártokban, lehet, hogy akár a legmagasabb szintekig is eljutnak. Egy dolog a nyilatkozat, más dolog az, hogy barátilag ajánlani egy-két dolgot és egy-két embert a döntéshozók figyelmébe. Próbálkoztak ezzel?

– Én azt gondolom, hogy önmagában a nyilatkozat megjelentetése cáfolata annak, hogy mi lobbiznánk. A lobbista általában nem a médiumokban szokta közzétenni a véleményét, hanem elmondja x-nek és y-nak. A Nemzeti Kör tagjai nincsenek rossz viszonyban a mai vezető politikusokkal, de nincsenek is olyan viszonyban, hogy közvetlen ajánlásokat tehessenek e vonatkozásban.

– Mint ahogy Önök is érzékeltették ebben a nyilatkozatban, nem kevés múlik azon, hogy kit jelölnek és választanak meg új köztársasági elnökké. A mai politikai helyzetben talán még nagyobb súlya és több következménye lehet annak, hogy jól vagy rosszul dönt a parlament, illetve a parlamenti többség. Ezért is kérdezem akkor kicsit másképp, hogy vajon szövetségeseket próbálnak-e keresni? Itt látom a jobboldali Mandiner portálon az egyik szerkesztő, Rajcsányi Gellért cikkét, ő azon gondolkodik hangosan, hogy Kövér vagy Áder, a párt ökle vagy a csendestárs, és hát Kövért abszolút elfogadhatatlannak tartja, szintén jobboldali alapállásból, mint Önök, Ádert kicsit kevésbé tartja elfogadhatatlannak, de azon az alapon, hogy az ő személyiségéről az égvilágon semmit nem tudunk. És vajon szabad-e olyan köztársasági elnököt választani, akiről nem tudjuk, hogy mit gondol. Legfeljebb azt láttuk, hogy mit csinál, de a személyiségéről, a gondolatairól, a világlátásáról nincsenek ismereteink. Szóval próbálnak-e ilyenfajta kapcsolatokat keresni más jobboldaliakkal, akiknek talán más kapcsolatrendszerük van mint Önöknek?

– Nem keresünk ilyen kapcsolatokat, én ezt a most Ön által úgynevezett cikket sem ismerem. És ahogy az egyszerű mondás mondja, három dolog, amit a pápa sem tud, annak egyike, hogy mit gondolnak a jezsuiták. Én sem tudom, hogy mit gondol Orbán Viktor és azok a személyek akik ebben dönteni fognak. De nem is rám tartozik. A mi dolgunk annyi volt, hogy megszólaltassunk egy józan jobbközép gondolkodói hangot, és elmondjuk, hogy szerintünk mi lenne a jó. Hangsúlyozom még egyszer. Ezt lehet elfogadni, lehet nem elfogadni. Mi letettük a garast egy bizonyos érték mellett, és aztán majd meglátjuk, hogy mi fog történni.

– Akkor még egy kérdést a végére. Mekkora súlya van ma a józan jobbközép hangnak Magyarországon?

– A józan jobbközép és a józan balközép hangnak igazából az utóbbi húsz magyar politikai életben sosem volt igazán jelentős súlya. Egyáltalán a józan hangnak nagyon kevés súlya volt. Azt kell mondjam, még az elmúlt húsz évben, különösen az elmúlt nyolc évre visszamenőleg nagyon ritkán találtunk olyat, akkor ugye baloldali gondolkodók közt, hogy kellő hangon vagy kritikával felszólaltak volna a kormányzat vagy a politikai élet dominánsainak viselkedéseit illetően. Középhangnak meg kell szólalnia és nem kell véka alá rejteni a véleményét. Azt hiszem, hogy ezzel mi mindent megtettünk, amit megtehettünk.



Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!



Az összeférhetetlenségről, az elnökjelölésről, Tiszaeszlárról
Pálffy István, a Kereszténydemokrata Néppárt frakciószóvivője


Bolgár György: - Több dolgot is szeretnék tőled kérdezni, mindenekelőtt azt, hogy meséld el nekünk, mi az oka ennek a váratlan, szokatlan Fidesz–KDNP-vitának. Tegnap ugyanis kiderült, hogy a ti frakciótok többsége nem úgy szabályozná a képviselői összeférhetetlenséget, ahogy a Fidesz. És több dologban fel is soroltátok az ellenvéleményeteket, aztán mégis keresztülvitték a fideszesek a módosító indítvány, méghozzá jobbikos támogatással. Ez azért nem tűnik nekem innét a távolból túlságosan baráti vagy szövetségesi gesztusnak.

Pálffy István: - Az elég természetes, hogy két párt életében és szövetségében is van jó néhány olyan pont, amiben elvszerűen nem értünk egyet, és az az elv, amit a Fidesz ebben az ügyben képvisel, Kovács Zoltán módosító indítványa alapján, ütközik azzal, amit mi erről az ügyről gondolunk. Azért azt tegyük hozzá, hogy ez egy részkérdés, bár nagyon fontos részkérdés az országgyűlési képviselők működése dolgában. Azért nem váratlan, mert olyan sok idő nem volt, hogy ez megérjen vagy kiderüljön, hiszen ez egy jószerével egy héttel ezelőtti kapcsolódó módosító indítvány. Közben azért volt egy ünnep, és most értünk oda, hogy szavazásra került a sor, illetve, hogy ezt meg kellett beszélni. Az természetes, hogy mindkét párt vagy több képviselő is kifejtette álláspontját, és egyelőre úgy néz ki, hogy ebben nincsen egyezség, illetve eldőlt olyan formában, hogy a Fidesz a Jobbikkal együtt megszavazta azt a módosítást, hogy gyakorlatilag teljes közjogi, gazdasági és foglalkoztatási összeférhetetlenség legyen érvényes a képviselők esetében a következő országgyűlési mandátumtól kezdődően.

- Vagyis a képviselő legyen csak képviselő, ez az alapelv ebben, ugye?

- Ez az alapelv, ami lényegében addig, amíg csak arról beszélünk, hogy legyen kisebb és professzionálisabb parlament, logikus, hiszen ezzel az jár, hogy professzionálisabb, vagyis hivatásszerűen politikusként dolgozó képviselők legyenek. De az nem jelenti azt – és akkor itt a KDNP érvkészletének a lényegéhez érek –, hogy valakinek feltétlen fel kelljen adnia a civil szakmáját, életútját, addig megszerzett egzisztenciáját, mindazt a tanulmányokra fordított időt a sutba dobni, elvesztegetni, hiszen azért nagyon sok szakmában kreditrendszer vagy tudományos továbbképzés folyik, aminek meg kell felelni. Ha valaki négy-nyolc évig kiesik egy területről, az igen nehezen kerül oda vissza.

- De ez egy józan, logikus gondolkodás, azt nem értem, hogy mi ebben az elvi különbség két, egyébként nagyjából hasonló nézeteket valló párt között. Ez lehet, hogy egyes képviselők esetében különböző és Te így gondolod, egy másik párttársad amúgy gondolja. De miért gondolja másképp a KDNP mint a Fidesz? Ezt nem értem.

- Mondom, elmondtam az érveket. Tehát a Fidesz azt képviseli az ügyben kimondva vagy kimondatlanul – nem nagyon akarom  tolmácsolni az ő álláspontjukat –, hogy a problémákat megoldják a szakértők, megoldják az előkészítők, a politikus pedig tényleg képvisel egy már kialakított álláspontot. Nem kell hozzá orvosnak lenni, hogy egészségügyi kérdéshez szólj hozzá, nem kell ahhoz gazdának lenni, hogy az agrár dolgokhoz szólj hozzá és a többi. Ezzel szemben a KDNP álláspontja az, hogy profi politika, és az, hogy egy politikusnak van egy szakmája, amit gyakorolhat, ennek a kimenetét, bemenetét meg kell teremteni, az csak javít az egyébként professzionalizálható működésen. Tehát lehet egy működés profi és egy politikus is profi anélkül, hogy egy olyan rendszert szabnánk rá, amelyik beleerőlteti valamilyen szerepbe, és nem tanulhat közgazdászatot vagy nem végezhet olyan tevékenységet, ami kereső foglalkozás, mondjuk a közgazdaság területén. Vagy mondom, a gazdálkodás területén. Ha belegondolsz abba, hogy ezáltal nem jönnek be a szakmai civil színek a valóságból, a foglalkoztatás világából, a munka világából a parlamentbe, akkor még egy érv fontos érvet tettem hozzá, mert gyakorlatilag a teljesen professzionalizált képviselők nagyon könnyen olyan bábokká válnak, akiknek közük nincs a valósághoz. Arról nem is beszélve, hogy az egyéni választókerületek nagysága nagyjából a kétszeresére nő, és sokkal kevesebb lehetőségük lesz az egyéni képviselőknek a területen, a választókörzetükben az emberek egyéni, komoly, személyes, szociális vagy akár foglalkoztatási gondjaival törődni. Tehát azért nagyon át kell gondolni ezt az egészet, hogy jól van-e ez így, azzal együtt, hogy tudom, túlvagyunk a szavazáson, tehát ez most a hét hátralévő részében magasszintű egyeztetéseket kíván.

- De vajon másképp gondolkodik-e erről Orbán Viktor és Semjén Zsolt? Vagy hogy alakul ki egyáltalán a frakcióálláspont? El tudod képzelni, hogy a hatalmas Fidesz-frakció szinte minden tagja úgy gondolkodik, ahogy a Fidesz módosító indítványa tartalmazza, míg a jóval kisebb KDNP-frakció szinte teljes egészében ezzel ellentétesen? Vagy valaki megmondja felülről, hogy nekem ez a véleményem, az a véleményem, aztán tartsátok magatokat hozzá?

- Ez nem méret kérdése. Azt tudom, hogy a KDNP-ben hogyan alakult ki. Amikor kedden reggel a KDNP elnöksége ezeket a kérdéseket tárgyalta, akkor kialakult az elnökségben egy álláspont, amit az imént elmondtam. A Fideszé úgy jött létre, hogy Kovács Zoltán behozott egy indítványt, ami némelyek egyetértésével találkozott, majd kialakult egy vita, amiben lényegében két szélsőséges álláspont volt. Az egyik az, hogy teljes összeférhetetlenség, a másik az, hogy csak a közjogi, tehát polgármester, alkotmánybíró, bíró, ügyész stb. legyen. És a kettő között lévő kivételekkel kapcsolatban pedig azt mondták, hogy ha egy kivételt megengedünk, akkor a másikat miért nem. Tehát az a tiszta, hogy vagy teljes közjogi, vagy egyáltalán teljes foglalkoztatási. Az utóbbi győzött, így alakult ki az ő álláspontjuk. De nagyon koncepcionálisnak és szakmailag megindokoltnak azért nem tartom, sokkal inkább egy ilyen voluntarista frakcióműveletnek láttam, hiszen végigültem a frakcióülést, és kevesebb érv és vita volt e tárgyban, mint azt a helyzet és a komolysága indokolná.

- Igen. Két érdekes megjegyzést is tettél. Ezt, hogy voluntarista műveletnek érezted, korábban pedig azt, hogy könnyebben válhatnak a képviselők, a frakciótagok valamiféle bábbá, aki önálló gondolkodásra vagy tevékenységre, vagy parlamenti munkára nem lesz alkalmas, ha egyértelműen, egzisztenciájában teljes mértékben ettől fog függeni. Akkor lehet, hogy a Fidesz ilyen elvi alapokon foglal emellett állást, míg a KDNP más elvi alapon, ami ezt nem támogatná, vagy nem szeretné?

- Nem. Azért azt látni kell, hogy ebben a vitában tegnap délelőtt – mondom, egy viszonylag rövid vitában – nem biztos, hogy minden érv kellő mélységű hangoztatása után a Fidesz frakciója többségi állást foglalt, majd pedig fegyelmezetten szavazott. Ennek így van a rendje, ez nagyon helyes, hogy így van.

- De lehet, hogy sok fideszesnek nem ez volt a véleménye, csak ebben a szavazásban fegyelmezetten végrehajtották a vezetőség utasítását.

- Pontosan. Én állítom, hiszen mondom, érzékeltem a vitát. A Fideszben is jó néhányan azt az álláspontot támogatták, mondhatnék neveket is, csak most nem akarom őket ebbe a helyzetbe hozni, amit a KDNP ez ügyben képvisel. Ugyanakkor a másik része nem ide tartozó, hiszen az egy majdani állapotnak egy szélsőséges felrajzolása, hogy ha nincsen olyan kapcsolata a valósággal a politikusnak, amely egy szakmai, foglalkoztatási, munkaerőpiaci beágyazottság révén jön létre, vagyis, hogy mondjuk húsz-harminc éve szolgál egy szakmában, akkor nincs meg az a szakpolitikai gyakorlati háttér, ami szerintem elengedhetetlen a politikai munkához. Ezt én így gondolom és a KDNP így gondolja. Biztos van jó néhány brit képviselő, aki ezt így gondolja Nagy-Britanniában, francia, aki így gondolja mondjuk a francia nemzetgyűlésben. És ettől függetlenül lehet olyan álláspont – a németek inkább balra mennek –, hogy profi politikusok legyenek és komoly csapatok, akik felkészítik, egyes ügyekben kiokítják, amikor arra szükség van és aztán másnap el lehet felejteni. Mert ugye jön a következő téma.

- Akkor nézzük a másik, mostanában nagyon is aktuális témát, az új köztársasági elnök megválasztását. Illetve még előtte a jelölését. A mai Népszabadságban megjelent a jobbközép értelmiségieket tömörítő Nemzeti Kör nyilatkozata arról, hogy szerintük nem valamiféle pártpolitikust kellene jelölni, hanem egy szélesebb körből, az alkotó értelmiség soraiból kellene erre alkalmas személyt választani. Olyan embert, akinek külföldön és belföldön is van tekintélye, elismertsége, és képes az ország egységéért, a demokrácia működéséért, az alkotmányosság megőrzéséért tenni. Nem hallottam a KDNP-ből senkit eddig megnyilvánulni, hogy vajon a KDNP hogy gondolja, jó volna-e, ha mondjuk egy vezető fideszes politikus kerülne az államfői székbe, vagy érdemes volna ezen egy kicsit jobban elgondolkozni és valamiféle gesztusként kezet nyújtani az egész társadalomnak?

- Nem hallottál még KDNP-st ez ügyben nyilatkozni és most sem fogsz. A helyzet az, hogy itt a jelölésnek van egy teljesen nyilvánvaló és elfogadott politikai procedúrája, a jelölést a Fidesz elnöke, a miniszterelnök úr fogja megtenni. Persze teoretikusan beszéltünk a kérdésről, szigorúan nem személyekről és nem a Fideszről. Mert azt elmondhatom nyugodtan KDNP-véleményként is, hogy nem az mérne meg egy köztársasági elnök jelöltet, hogy milyen politikai múltja volt. Ha emlékeznek, akkor 2010-ben az MSZP Balogh Andrást jelölte köztársasági elnöknek. A Fidesz–KDNP-frakciószövetség gyakorlatilag egyhangú támogatásáról biztosította a jelöltet, azért, mert a bemutatkozáson, az életútját felvázolva meg tudtuk állapítani azt, hogy egy olyan tudományos szaktekintélyről van szó a történelem területén, aki fel tudja mutatni azokat az erényeket, amelyek egy ilyen jelölt esetében elvárhatók. És garanciát adott arra, hogy a megválasztása esetén a nemzet egységét fogja képviselni és a törvények szerint jár el.

- Persze tudtátok, hogy esélye sincs erre.

- Nézd. Azt tudtuk, hogy kevesebb esélye lehet, mint egy Fidesz-KDNP közös jelöltnek. De az, hogy valakiről egy ilyen politikai testület nagyon erősen véleményt mond, és azt a véleményt két év múlva is bátran emlegethetem, mert ki tudok állni mellette, azt jelenti, hogy egy személlyel kapcsolatban mondtuk ki, és nem az MSZP politikusával kapcsolatban.

- Néhány hónappal korábban választották oda, tehát nem volt igazán szoros és mindennapos politikai múltja. De hát te is tudod.

- Ebben nem látok semmi különösebb problémát. Ilyen értelemben lehet a másik oldalé, vagy történetesen lehet az a Fideszé is, vagy lehetne a KDNP-é is. És a KDNP is gondolkodhat abban, hogy ki lehet az...

-... És gondolkodik?

- Én nem zárom ki, hogy vannak olyan helyzetek, amelyben a megbeszélések eljutnak egy olyan szintre, hogy még az is szóba kerül, hogy érdemes olyan keresztény szellemiségű, ezen a világnézeti alapon álló személyt említeni, aki mondom, hasonlóan állhat be a sorba, mint mondjuk Balogh András tette 2010-ben. Tehát ez egy nagyon elképzelhető forgatókönyv. Azzal együtt, hogy mondom, a jelölés egyértelműen a miniszterelnök úr joga és dolga lesz ebben az esetben.

- De azért a KDNP-nek van a kétharmadnál szava, persze lehet, hogy nem lesz ellentétes jelölt, egyetlen jelölt lesz, és akkor nincs, de csak figyelembe veszik a KDNP gondolatait, esetleges jelöltjeit vagy aggályait azzal kapcsolatban, hogy ki legyen az, nem?

- Ez nyilván egészen biztos, sőt mondom – anélkül, hogy én rendkívül okosnak mutatkoznék ebben az ügyben, mert nem vagyok az, egyrészt ezeken a tárgyalásokon nem én veszek részt – szigorúan magánvéleményként azt mondom, hogy például Surján László, az európai parlament alelnöke egy olyan személy, aki a KDNP-hez kötődő, hiszen korábban elnöke, nagyon sokáig parlamenti képviselője volt, népjóléti miniszter volt az Antall-kormányban, aki az utóbbi huszonöt év pályáján felmutatta mindazon erényeket, amelyek alkalmassá teszik egy ilyen poszt betöltésére.

- Végre mondtál akkor valakit, aki mégis szóba kerülhet.

- Nem azt mondtam, hogy szóba kerülhet, mert ahol szóba kerülhet, ott nem biztos, hogy szóba került. Én azt mondtam, hogy ha én elkezdek ezen gondolkodni, és sorra veszem azokat a személyeket, akik erre alkalmasak, akkor nem azt nézem, hogy mi a párt elkötelezettsége vagy milyen nézeteket vall, hanem azt nézem, hogy az életpályája és a politikai tőkéje teremt-e olyan garanciát, hogy megválasztása után a nemzet egységét tudja szolgálni. Én Surján Lászlót ilyen személynek tartom, függetlenül attól, hogy ezt a személyt, ezt a nevet beviszem a jelölési rendszerbe, vagy hogy ebbe a procedúrába bármilyen módon hivatalosan betenném. Én nem ebben a kontextusban említettem meg, hanem kizárólag abban, hogy ha gondolkodunk egy személyről, akkor milyen kritériumoknak kell megfelelnie, és történetesen ő megfelel ezeknek a feltételeknek.

- Akkor még röviden egy harmadik kérdést beszéljünk meg, mégpedig a tiszaeszlári botrányos felszólalást a Jobbik egyik képviselője részéről, és az ennek nyomán kibontakozott vitát. Tegnap a Fidesz is, gondolom a KDNP képviselői is hozzájárultak ahhoz, hogy napirendre vegyék az MSZP határozati javaslatát.

- Igen.

- Amiben korlátot szabnának a gyűlöletbeszédnek, a rasszista jellegű hozzászólásoknak az országgyűlésben. Lehetne-e  és kellene-e szerinted valami határozottabbat, az eddiginél mindenképpen határozottabbat lépni a parlamenten belül, hogy ez a fajta beszéd ne szaporodjon, hanem lehetőleg megszűnjön?

- Nagyon is kellene, és ez a lépés közel van, mert meg kell szavazni épp az előbbi beszélgetés elején emlegetett törvényt, vagy törvénycsomagot, a házszabályról szólót, mert az elnöknek onnantól kezdve sokkal erősebb joga van az ilyen jellegű gyűlöletbeszéd megakadályozására, még a szankcionálására is. Egyébként pedig ez ügyben a nyomozóhatóságnak, az ügyészségnek van dolga. És anélkül, hogy én prejudikálnám ennek az vizsgálatnak az eredményét, azt mondom, hogy amit Baráth Zsolt képviselő elmondott, az már csak a képviselőségre sem teszi méltóvá. És a cselekmény súlyát ítélve pedig nagyon valószínűnek tartom, hogy bármilyen demokratikus országban egy ilyen esemény következménye az volna, hogy a büntetőeljárás nyomán elvesztené a parlamenti mandátumát.

- Ez érdekes fejlemény volna. Talán nem is kizárható.

- Biztos, hogy a KDNP részéről, ha ez a mentelmi bizottság javaslata alapján előkerül, meg fogjuk szavazni a kiadatását.



Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!