Isten félelme

Néhány napja döbbenetes hírrel állt elő az egyik internetes portál blogszerzője: egy könyvről tudósított, amelyben egy amerikai szerzőpáros, Michael és Debi Pearl ad tanácsokat arra vonatkozóan, hogyan kell Istennek tetsző életre nevelni a gyerekeket. Mármint szerintük hogyan kell, és szerintük Istennek tetsző. Azt javasolják, ha igazán szeretjük a gyerekünket, ezért jót akarunk neki, akkor nem lehetünk önzők, és nem hagyhatjuk, hogy legyőzzön saját gyengeségünk: Isten akaratának, sőt tanításának megfelelően bot kell a gyereknek – hogy ez a keresztény tanítás szerint egyébként szeretőnek és megbocsátónak tartott Isten akarata lenne, arra bibliai idézeteket is citálnak (nem az Újszövetségből, mert a Haragvó Isten az ószövetségi Isten-kép része).

Nos tehát: egyéves kor alatt elég egy kb. 30 cm hosszú pálca, vonalzó, ilyesmi, egy éves kor fölött csak bátran, 50-60 centis PVC-cső, nadrágszíj, bot is alkalmas eszköz lehet. Fontos, hogy a fenyítő eszköz ne saját kezünk legyen, és fontos, hogy csupasz bőrt érjen, magyarán, hogy valódi fájdalmat okozzunk. Bármennyire sír, könyörög, ígérget a kis ördögfióka, nem engedhetünk szeretetünkből: megfontoltan, lassan, módszeresen kell verni, mindaddig, míg teljesen össze nem omlik, míg föl nem ad minden ellenállást. Általában elég 5-10 botütés. És persze már a büntetés helyére is saját akaratából kell mennie a megátalkodottnak. Fenyítés jár minden ellenszegülésért: nemcsak hangoskodás, csínytevések, tiszteletlenség, aludni nem akarás, a spenótevés elutasítása esetén helyes eljárás a botozás, hanem akkor is, ha mondjuk egy másfél éves gyermek nem a szülő vagy felügyelő által neki rendelt játékkal játszik – a kis bestia.

A szerzőpáros saját példát is bőségesen idéz: hogyan verték néhány hónapos lányuk talpát pálcával, hogy leszokjon a lépcsőn mászkálásról, hogyan hagyták a kerti medencébe pottyant gyerekeiket megijedni a vízben kimentésük előtt, hogy megtanulják, kerüljék el a helyet (amelyik magától nem esett be, azt belökték, hogy ő is részesülhessen a szeretetleckéből).

A könyvet, amely angolul a To Train Up a Child címet viseli, több mint félmillió példányban adták el Amerikában – ott 1994-ben jelent meg –, ezért három évvel később követte egy másik, a Nincs nagyobb öröm (No Greater Joy), majd ennek még két további kötete 1999-ben és 2001-ben. A kötetek azokat a válaszokat tartalmazzák, amelyeket a házaspár a nevelési tanácsadójuk megjelenése után kapott kérdésekre írt válaszul a még mindig tétova, de egyben hálás szülőknek. A háromkötetes „mű” szintén azt taglalja, hogy ne adjuk meg magunkat a „terrorista módszereket alkalmazó” kis „érzelmi manipulátoroknak”, verjük őket mindenért, rendszeresen, lelki békével és szeretettel.

Amerikában a Gyermeket nevelni nem most került a figyelem központjába, már csak azért sem, mert 2006-ban belehalt egy négyéves kisfiú a javasolt nevelési elvek „helytelen alkalmazásába”, néhány hónapja pedig egy hétéves kislány lett halálos áldozata a keresztyéni szeretet eltúlzásának. Tizenegy éves nővérét szintén súlyosan bántalmazták – mindkettejüket Libériából fogadták örökbe a félelmetesen szerető szülők öt másik gyerekük mellé.

Úgy látszik, a könyv fordítója és kiadója, az Evangéliumi Kiadó és Iratmisszió, nem volt elégedett a semmitmondó angol címmel, ezért a magyar kiadás egyértelműsíti a tartalmat: Gyermeket nevelni Isten félelmében. Internetes változatát ugyan most nem érhetjük el, ennek ellenére a könyv könnyedén letölthető. Betiltása érdekében közösségi oldalakon, blogoldalakon pillanatok alatt kisebb mozgalom alakult ki, talán ennek köszönhető, hogy a Goodnews Keresztyén Könyvesbolt és a Sorsfordító Keresztyén Könyvesbolt kínálatából már eltűnt, de nem olyan régen még ott lehetett, mert a keresőmotor nemcsak jelzi, hanem a más portálokon található ismertető szövegből is idéz hozzá. A Szent Gellért Egyházi Kiadó internetes boltja azonban továbbra is ajánlja, az Örömhír Alapítvány pedig még meg is védi a botrány nyomán hozzájuk tévedt kommentelőktől. Nekik egyébként saját kiadású könyvük is van, amelyben Pearlékhez hasonló elveket fejtenek ki a békés szívvel, szeretetből elvégzett vesszőzés fontosságáról.

Az, hogy a könyv gyermekbántalmazásra biztatja a szülőket, nem kétséges, az sem, hogy ezzel olyan emberietlen viselkedésre szólít föl, amely nemcsak gyermekkel, de semmilyen élőlénnyel – emberrel, állattal – szemben nem engedhető meg, akár elfogadja valaki, hogy Isten a történelem ura, akár egyszerűen csak jó érzésű, ép lelkű ember. Az embertelen szadizmus szeretetté ideologizálásán túl a könyv még törvénysértésre is buzdít, hiszen a hatályos gyermekvédelmi törvény szerint a gyermekkel szemben nemcsak fizikai, de lelki erőszakot sem szabad alkalmazni*.

A könyvvel kapcsolatos hír mögött megbújik egy figyelemre igencsak érdemes momentum: a könyv most egy bloggernek köszönhetően kapott nagyobb nyilvánosságot, de magyar fordítása 2004-ben készült, terjesztése tehát nyilván évekkel ezelőtt megkezdődött. Az egyházi könyvesboltok tényleges vagy virtuális polcain ott van egy ideje. Mégsem találtam nyomát, hogy bármelyik keresztény-keresztyén kis- vagy nagyegyház kikérte volna magának, hogy keresztény-keresztyén hitét ilyen könyvvel járassák le, gyalázzák meg, hogy vallásától ilyen szadizmusra felbujtó, kegyetlen könyvvel ijesszék el az embereket.

Sokan várjuk, hogy megtegyék, mindegyiktől: kereszténytől, keresztyéntől, kisebbtől és nagyobbtól.


flickr/theG

* "6. § (5) A gyermeknek joga van emberi méltósága tiszteletben tartásához, a bántalmazással - fizikai, szexuális vagy lelki erőszakkal -, az elhanyagolással és az információs ártalommal szembeni védelemhez. A gyermek nem vethető alá kínzásnak, testi fenyítésnek és más kegyetlen, embertelen vagy megalázó büntetésnek, illetve bánásmódnak."

***

Idézet a könyv 7., A vessző filozófiája című fejezetéből:
Isten rövid időre gyámságod alá helyezte gyermeked lelkét. Otthonod erkölcsi műhely, ahol segítesz Istennek gyermekedet a mennyei állampolgárságra felkészíteni. Afejlődő gyermek javára szolgál, ha olyan családban nő fel, amely Isten uralmát ábrázolja ki. Avessző helyes használata döntő szerepet játszik abban, hogy megértesse a gyermekkel Isten ítéletét – majd Isten kegyelmét.

Idézet a könyv 6., A vessző használata című fejezetéből (kiemelés az eredetiben):
KÖTELESSÉGEM TELJESÍTÉSE

Amikor sor kerül a vessző használatára, vegyél egy nagy levegőt, lazíts és imádkozz: „Uram, add, hogy ez hasznos lecke legyen! Tisztítsd meg gyermekemet rossz természetétől és lázadásától! Hadd képviseljem helyesen a te ügyedet ebben a dologban!” Ne hamarkodd el, és ne emeld fel a hangodat! Csendes és felülvizsgált viselkedésedből a gyermek megérzi a vessző közeledését. Ekkor pánikba esik, és máris kész az engedelmességre.

A halogatott engedelmességet soha ne jutalmazd az ítélet felfüggesztésével! S amennyire lehetséges, ne vonszold a megtisztulás helyére! Nevelésének része, hogy engedelmesen jöjjön. De ha éppen akkor kezded meg egy lázadó gyermek nevelését, amikor elfut a fenyítés elől, kényszerítsd őt a döntő küzdelemre! Ha szükséges, szorítsd le, míg meg nem adja magát! Bizonyítsd be, hogy te vagy az erősebb, a szívósabb, a türelmesen kitartóbb, és nem hat meg a jajveszékelése! Győzd le teljesen! Ne fogadj el feltételeket a behódolásra – nincs egyezkedés! Neked kell őt uralnod, mint egy jót akaró felsőbb hatalmasságnak. A te szavad a végső.

Amikor a vesszőt használod, mondd a gyermekednek, hogy hajoljon az ágy vagy a kanapé fölé! Míg ebben a helyzetben van, és osztatlan figyelmét bírod, dorgáld meg őt! Lassan mérd az ütéseket! Ha túl gyors vagy, nem jut elég idő a belső átformálódásra. Te magad ítéld meg, hogy mennyi verés szükséges! Az én tapasztalataim szerint általában 5-10 vesszőcsapás elég. A gyermek növekedésével az ütések legyenek erőteljesebbek, hogy kellő eredményt érjünk el lázadástól való megtisztításában! Általános szabály, hogy addig kell folytatni a verést, amíg a gyermek meg nem adja magát. Egy verés nem a keménysége, hanem a bizonyossága révén hatékony.

Ha következetesen alkalmazzák, akkor az ütéseknek nem kell olyan erőseknek lenniük. A te csendes méltóságod határozza meg annak hatékonyságát.


Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!