rss      tw      fb
Keres

Kóstoló

Endrődi Gábor


A hétvégén Magyarország kapott egy kis ízelítőt abból, mi történik, ha a honi piacon ragyogóan bevált, de lejárt szavatosságú mondatok véletlenségből külföldre kerülnek. Egy óvatlan – bár kizárólag hazai használatra szánt – kijelentés 24 óra alatt zuhanórepülésbe vitte a magyar valutát. A svájci frank ismét kétszáz forint felett – több millió devizahiteles rémálma ismétlődik, alig egy héttel a kormányváltás után.

A kormányzati átadás-átvétel normális esetben rutinszerű eljárás: a nemzeti együttműködés új rendszerében többfelvonásos drámává kezd fejlődni. Ha a Fidesz az államkassza korrekt átvételét akarta volna és nem a propagandaháború folytatását, rendelkezésére állt volna egy független, magyar intézmény: a Költségvetési Tanács, amelyet pontosan arra a célra hoztak létre, hogy állást foglaljon a költségvetés állapotáról és realitásáról. Az üzleti életben egy nagyobb berendezést sem lehet átadni független minőségvizsgálat nélkül, nemhogy egy sok ezer milliárdos államháztartást.

Az újonnan hivatalba lépő kormánynak joga, hogy tiszta képet alkothasson a költségvetés állapotáról, de a képet nem rajzolhatja meg saját kénye-kedve szerint, hogy azután erre hivatkozva lépjen ki irracionális választási ígéreteiből. Független elemzők között egyetértés van abban, hogy a 2010-es év minimális mozgásteret ad a belépő kabinetnek, és egyébként is: év közben lehetetlen átformálni egy ország közteherviselési rendszerét. Orbánnak tehát jó oka lett volna, hogy az esedékes világmegváltást egy derűsebb időszakra halassza.

Az előző Orbán-kormány leköszönése óta nagyot fordult a világ. A pénzügyi válság talán oldódott valamelyest, de semmiképpen sem múlt el. A világgazdaságnak nincs mozdonya és minden jel szerint mozdonyvezetője sem. S valami nagyon megváltozott a költségvetés elfogadása óta is: a görög krízis miatt mélyrepülésben lévő euró vagy húsz százalékot gyengült a dollárhoz képest, ami legalább ugyanennyivel növeli a magyar energiaimport költségét. A kormány ezen a helyzeten javítani nem tud, rontani viszont rengeteget: ha a nyilvánvaló célzattal megrendelt gyászbeszédek hatására az államadósság kockázati felára ismét emelkedni kezd, érdekes időknek nézhetünk elébe. Júliusban minden eddiginél brutálisabb gázáremelés várható, ami elgondolkoztat majd néhány embert, elegendő-e e itt harminc markos legény ahhoz, hogy minden jóra forduljon. Az egészpályás letámadás csapata pedig nem szeret védekezni, a saját térfelén pedig különösen nem.

A magyar gazdaság ezer szállal kötődik a világhoz és főleg Európához: ezen semmilyen tiráda és szemfényvesztés nem változtathat. A nemzetközi pénzvilág rezzenéstelenül nézte a választási demagógia tobzódását Magyarországon; ők is tudják, hogy választásokat ritkán nyernek elemzői jelentésekkel. De ha egy kormány hivatalba lép, a mérce megváltozik: árgus szemek figyelik, ki mit mond és ki őrzi a kasszakulcsot, hívják azt főcsúcsminiszternek vagy kasznárnak, édesmindegy. Ebből a szempontból az új kormányszerkezet eleve nem sok bizalmat keltett. Hogy ez egyes-egyedül Magyarország ügye? Szentigaz. Normális ember nem vitatja, hogy a szereposztás joga a rendezőé. A taps joga viszont változatlanul a nézőteret illeti.


Nose Dive – flickr/drakegoodman

Az új kormány mindent elkövetett, hogy emlékezetessé tegye belépőjét. Ez maradéktalanul sikerült. Szóvivője talán maga sem fogta fel, mennyire fején találta a szöget, amikor azt mondta: Magyarország szűk mezsgyén lépdel. A szűk mezsgye ráadásul még ketté is ágazik: a saját propagandája által fogvatartott kormányfő vagy visszafogja hivatásos álmodóit, és szembenéz a realitásokkal, vagy a hétvégi harakiri csak ízelítő volt abból, ami következik.


Endrődi Gábor, közgazdász, cégvezető

Korábbi írásai a Galamusban:
Pista bácsi öregszik
Számtanóra kezdőknek és haladóknak
A magyar nyelvtörvény
Kilátás a hajóból
Egy forradalom képei


Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!