Ha törik, ha szakad, lesz istenes alkotmány

Május 19-én jelentette be Orbán Viktor, hogy tervei szerint 2012 közepén vagy végén új alkotmánya lesz az országnak. Azt sem titkolta, hogy egy „kétharmados fölénnyel rendelkező parlamenti párt nem teheti meg, hogy hatályban hagy egy 1949-es keltezésű alkotmányt.” Ez az új alkotmány a „forradalom kifejeződése” lesz. Az új alaptörvény tehát a kétharmados többség alkotmánya lesz, pedig nem is olyan régen, még ellenzékben, azt hajtogatta, hogy „egy alkotmányt megalkotni nem egy pártügy, sőt még nem is csak egy parlament ügye ...[hanem] annál jóval szélesebb és fontosabb ügy.” Ebben az esetben talán meg kellene fogadnia Gyurcsány Ferenc tanácsát. Szerinte, mivel egy szó sem esett sem a Fidesz választási programjában, sem pedig a kormányprogramban új alkotmányról, „népszavazásnak kell döntenie az alkotmányról.”

Egyelőre azonban nem úgy néz ki, mintha az ellenzéknek túl sok beleszólása lenne az új alkotmány szövegének megfogalmazásába. Május 29-én Orbán Viktor felkérte a Fidesz és a KDNP parlamenti frakcióit, hogy egy héten belül indítsák el az új alkotmány elkészítésének munkafolyamatát. A párt felhatalmazását az alkotmányozáshoz az adja, hogy ők „több millió ember vállán” állnak. Magyarul, sokan szavaztak rájuk, bár mint ahogy már többen felhívták rá a figyelmet, a Fideszre szavazók száma, összehasonlítva az előző választási eredményekkel, nem volt kiugróan magas.

A Fidesz-frakció néhány nap múlva már előjött azzal a határozati javaslattal, hogy az alkotmány-előkészítő eseti bizottságnak 45 tagja lesz. A pártok arányossági alapon jelölhetnek bizottsági tagokat. A Fidesz 26 képviselőt küld, a KDNP négyet, az MSZP hetet, a Jobbik hatot és az LMP kettőt. A számok láttán, azt hiszem, senkinek sem lehet kétsége afelől, hogy miféle alkotmány lesz ez a fontos dokumentum. Egy nappal később aztán hat „szaktekintélyt” kért fel Orbán Viktor: ők a kormányfő mellett működnek majd, és az új alkotmány koncepcióját dolgozzák ki. A felkért emberek „nem elméleti szakemberek”; olyan emberekről van szó, „akik az alkotmányosság működése felől gyakorlati tapasztalattal rendelkeznek.” Még jó, hogy Szijjártó Péter nem azt akarta elhitetni velünk, hogy ezek az emberek igazi „szakemberek.” Elég csak Pozsgay Imrére gondolni, aki valószínűleg szakérettségisként a Lenin Intézetben diplomázott 1957-ben. Az is rejtély számomra, hogy Pálinkás József, aki fizikus, mit tud jogi szövegek megfogalmazásáról. Azt tudjuk, hogy Boross Péter nagyon jól ismeri a magyar történelmet, de ez azért nem egészen elég.

Szóval milyen lesz az új alkotmány? Erről már vannak elképzeléseink. Orbán többször kifejtette, hogy „az alkotmánynak egy ország, egy nemzet lelkületét is tükröznie kell, meg kell mondania, kik vagyunk mi, merre tartunk, mit gondolunk”. És szerinte a lengyel alkotmány bevezetője a minta számunkra. A lengyel alkotmány preambulumának egyik mondata így hangzik: „Isten a hívők számára az igazság, az igazságosság, a jóság és a szépség forrása; de azok is, akik nem osztják ezt a hitet, tiszteletben tartják ezeket az egyetemes értékeket.” (A lengyel alkotmány lengyelül és angolul is elérthető az interneten.)


No Other God – flickr/loswl

Ugye ismerősek ezek a szavak? Nem is olyan régen olvashattuk a következőket a Kövér László és Semjén Zsolt által jegyzett „A Nemzeti összetartozás melletti tanúságtételről” című törvényjavaslat bevezető részében. Ez a preambulum, éppúgy mint a lengyel alkotmány bevezetője, hosszú, igen komplikált mondat, amely így kezdődik: „Mi, a Magyar Köztársaság Országgyűlésének tagjai, azok, akik hiszünk abban, hogy Isten a történelem ura, s azok akik a történelem menetét más forrásokból igyekszünk megérteni … a következő törvényt alkotjuk.” A hasonlóság, azt hiszem, mindenkinek világos.

Nem véletlen, hogy Orbán Viktor első útja Lengyelországba vezetett, és ott a jelenlegi miniszterelnök és ideiglenes köztársasági elnök mellett igen baráti megbeszélést tartott Jaroslaw Kaczynskivel, az ellenzéki Jog és Igazságosság párt elnökével. „A jó hangulatú megbeszélés megerősítette azt a meggyőződést, hogy a közép-európai együttműködés iránti elkötelezettség az egész lengyel politikában jelen van, így az nem pártkérdés.” De már e látogatás előtt is feltűnt némelyeknek a hasonlóság Orbán és a Kaczynski testvérek ideológiája között. Bár talán jó lenne, ha Orbán emlékezne a Kaczynski ikrek kétéves kormányzásának gyászos végére.

Végezetül ajánlom mindenkinek a lengyel alkotmány tanulmányozását, mert majdnem biztos vagyok benne, hogy az új magyar alkotmány nagyban fog hasonlítani az 1997-ben elfogadott lengyel alkotmányhoz, amelyről egyébként egyik olvasómnak nem volt túl jó a véleménye. Egyszerűen nem tudta felfogni, miért éppen a lengyel alkotmány tetszett meg Orbánnak. Eklektikusnak, zavarosnak, homályosnak és következetlennek nevezte. Igaz,  Orbán viszont „mestermunkának” tartja a szöveget. Már csak azért is, mert szerinte minden ország alkotmányában van valamilyen, értékeket rögzítő tételsor, amely nem megosztani, hanem egységesíteni szokta az országot. Veretes mondatokra van szükség, hogy mindenki érezze, ebben a „misében, történetben” ő is benne van.

Az az érzésem, hogy Magyarországon egy ilyen „istenes” alkotmány inkább megosztaná az országot, mintsem egyesítené. Kár, hogy a Fidesz vezető politikusainak nem futja többre, mint mások gondolatainak, írásainak lemásolása.


Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!