Bolgár György interjúi a Galamusban - 2012. április 27.



Bolgár György kérdései 2012. április 27-ei műsorban


Mai műsorunkban megbeszéljük, hogy Orbán Viktor szerint a magyar kormány nem változtat a céljain, nem von vissza semmit, nem függeszt föl semmit, és nem változtat semmit. Ez a beszéd? Út az egyedülálló magyar sikerekhez?

Másik témánk, hogy az Európa Tanács a médiatörvény szinte teljes átírását kéri a magyar kormánytól, egészen addig bezárólag, hogy az új törvényt ne kétharmados parlamenti többséggel, hanem több párt egyetértésével fogadják el. Falra hányt európai borsó?

Következő témánk, hogy a parlament mentelmi bizottsága nem indít vagyonnyilatkozati eljárást Orbán Viktor ellen budai háza miatt, mert a miniszterelnöknek az ingatlan-nyilvántartás adatai szerint kell kitöltenie nyilatkozatát, és ennek a feltételnek meg is felelt. Igaz, az ingatlanában bekövetkezett változást még nem vezették át a földhivatalban. Na és?

Mit szólnak ezenkívül ahhoz, hogy az OTP vezére szerint a tervezett banki tranzakciós adó rendkívül kockázatos, mert a cégeknek is jelentős többletteher, és lelassíthatja az egész magyar gazdaságot. Bár a hiánycélt a kormány tartani fogja, azt velünk fizettetik meg – mondta Csányi Sándor. Megint azt kérdezem: na és?

És végül beszéljük meg, hogy a Honvédelmi Minisztérium azt szeretné: vezessék be a honvédelmi képzést a 12-13 éves diákok számára, és vegyék ezt be a Nemzeti Alaptantervbe. Hende Csaba honvédelmi miniszter, aki napokban Miskolcon járt, meg is állapodott a polgármesterrel: eszerint a polgármester vállalta, hogy a miskolci oktatási intézményekben megszervezik a katonai ismereteket tantárgy bevezetését. Szükség lesz a honvédelemre?



Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!



A magyarországi hitelezésről, a tranzakció adóról, az OTP elleni bírósági ítéletről
Felcsuti Péter, a Bankszövetség egykori elnöke


Bolgár György: - Nyomják Krahácsot – ez volt az a régi népszerű kabaréjelenet. Nyomják Krahácsot, nyomják a bankokat, nyomják a bankrendszert, vajon meddig lehet nyomni? Csányi Sándor, az OTP elnök-vezérigazgatója éppen ma mondta, hogy ez nagyon kockázatos, amit tranzakciós adó címén akarnak bevezetni, és nagyon súlyos következményekkel fog járni. A gazdaság le fog lassulni, a bankok és részben persze az ügyfelek fogják megfizetni azt, hogy a kormány ilyen áron akarja tartani a költségvetési hiányt. Ez az egyik dolog. Olvasom a Magyar Nemzeti Bank egyik friss jelentését, amely szerint egy év alatt tizenkétmilliárd eurónyi összeget vontak ki Magyarországról az anyabankok, és ez azzal járhat, hogy összeomolhat a hitelpiac. Ez a második nyomás, és van itt egy harmadik, egy jogi oldalról érkező, hogy az OTP pert vesztett egy magánszemély ellen devizahiteles elszámolás ügyben, mert a jogerős bírói ítélet szerint a banknak nem lett volna szabad vételi, illetve eladási árfolyamon adni és hitelt adni az adósnak, illetve törlesztetni vele az adósságát! Azt mondják, hogy akár ismét több százmilliárdos veszteséget okozhat a bankrendszernek, ha végigsöpör ennek az ítéletnek a hatása az összes adóson. Szóval örül, hogy már kinn van a bankszférából, és kommentálhatja ezt?

Felcsuti Péter: - Azt gondolom, hogy egy gonddal kevesebb, tehát nyilván, ha az ember aktív lenne, akkor most főhetne a feje, azért is, hogyan oldja meg ezeket a problémákat, meg azért is, hogyan magyarázza el a tulajdonosainak, hogy azért Magyarország mégis egy olyan hely, ahol talán egyszer érdemes lesz üzletelni.

- Mindjárt a konkrétumokra térve, ez a „talán egyszer” az Ön reális becslése szerint mennyi idő alatt következhet be?

- Azt gondolom, hogy itt most jó sok évről beszélünk, tehát én nem vagyok optimista. Általában a gazdaság állapota és ezen belül a bankszektor lehetőségeit illetően azt gondolom, hogy akár öt év vagy annál több is kellhet, hogy a dolgok normálisra forduljanak.

- Kezdjük akkor ezzel a tizenkét milliárd eurónyi forráskivonással. Különböző magyar közgazdászok, gazdasággal foglalkozó közszereplők folyamatosan terjesztik azt a hírt, hogy a külföldi tulajdonosok természetesen talicskával vagy tehervonattal viszik ki a profitjukat, és teljesen kiéheztetik az itteni bankjaikat, természetesen így akar térdre kényszeríteni bennünket a Nyugat. Mi ez a tizenkét milliárdos forráskivonás, mit jelent ez?

- A Magyarországon működő külföldi bankoknak kétféle módon van forrása, vagy akár háromféle módon. Az egyik ugye a tőkéje, a másik azok a betétek, amelyeket belföldön gyűjtenek, és a harmadik azok a források, azok a hitelek, amelyeket külföldről, jellemzően az anyabankjuktól kapnak. Ezek a hitelek az anyabank döntése szerint megújíthatók vagy visszavonhatók, és az anyabankok most úgy döntöttek, hogy visszavonják. Azért vonják vissza, mert csökkenteni akarják a hitelezési aktivitásukat Magyarországon, és ha egyszer csökkentik, akkor arra szólítják föl a helyi bankjaikat, a leánybankjaikat, hogy elsősorban belföldön gyűjtsenek forrásokat, mindenesetre a külföldi forrásokat ők visszavonják.

- Mert itt nincs értelme, ugye?

- Hangsúlyoznám, hogy ez se nem nyereség, se nem tőke, ez hitel, amit az anyabankok befektettek, az elmúlt évben hoztak.

- Több mint egymilliárdnyi tőkét.

- Így van. Kénytelenek voltak föltőkésíteni a bankjaikat, hiszen ezek a bankok súlyos veszteségeket szenvedtek, elsősorban a végtörlesztés, de általában a magyar gazdaság válságos állapota miatt. A hitel-portfóliója is több banknak megromlott, de azért a végtörlesztés tette fel az i-re a pontot. Szóval természetesen föltőkésítették a bankjaikat, de egy dolog föltőkésíteni a bankot, és egy másik dolog megengedni neki, hogy növelje a hitelezési aktivitását. Ugye ezt az anyabankok most nem engedik meg, mert ahhoz forrás kell.

- Forrás kell, de a helyzet egyrészt kiszámíthatatlan, hogy éppen mi jut eszébe a kormánynak, hogyan vonjon még el különböző pénzeket a bankoktól, másrészt olyan az általános gazdasági környezet, hogy csak nagy kockázatok árán lehet hiteleket nyújtani. Akkor miért növeljék a bankok a veszteségeiket, inkább elviszik a forrást, ugye?

- Igen, szóval, ha egészen korrektek akarunk lenni, akkor ez az úgynevezett leépítés, tehát az, hogy a bankok a mérlegfőösszegüket leépítik, magyarán visszafizetik a betéteket és nem hiteleznek, ez nem magyar jelenség, hanem ez egy összeurópai jelenség. Azok a bankok, amelyek Magyarországon is, de egyébként Európa sok más országában aktívak, általában folytatják ezt a bizonyos leépítési tevékenységet. Ez most egész Európában zajlik, ez nem jó az európai gazdaságoknak. Az már egy más kérdés, hogy amikor el kell dönteniük, hogy hol építsenek le inkább, akkor Kelet-Európát választják, és nyilván nem a saját országaikat, és Kelet-Európán belül is elsősorban Magyarországot. Tehát Magyarország most a sor végén van a tekintetben, hogy egy egyébként is fájdalmas leépítési folyamat a legjobban éppen minket érint.

- Tehát ahelyett, hogy megpróbálnánk kedvezőbb feltételeket teremteni a banki befektetéseknek, a lehető legrosszabbakat teremtjük.

- Így van. Ma már ezek a nyugati bankok Csehországban, Szlovákiában, Lengyelországban is óvatosan hiteleznek, és nagyon kismértékben, de bővítik az aktivitásukat. Magyarországon – mint Ön is mondta, illetve a Nemzeti Bank stabilitási jelentése megállapította – nagyon jelentős mértékben leépítenek.

- Akkor nézzük ezt a tervezett banki tranzakciós adót, ami ellen meglehetősen feltűnő módon a legnagyobb magyar bank vezetője, Csányi Sándor nyilatkozott meg. Valóban ennyi rossz következménye lehet ennek?

- Minden adóról tudva levő – ez egy közgazdasági alaptétel –, hogy minden adó recessziós hatású, tehát minél több adót fizetnek a gazdaság szereplői, annál kisebb a gazdasági aktivitás. Ebben az értelemben ez a bizonyos tranzakciós adó is természetesen recessziós hatású, hogy mennyire, azt nyilván most mindenki csak becsülni tudja, hiszen arról szó sincs, hogy ezt csak a lakosság fizetné, ezt a vállalatok is fizetni fogják. És valahol el tudom képzelni, hogy a vállalatok alkalmasint többet fognak fizetni, mint a lakosság, ergo ez az ő költségeiket meg fogja növelni, és ha megnöveli a költségeiket, az nyilván ez az ő eredményességüket befolyásolja, szóval ilyen értelemben véve az nem kérdés, hogy ez a gazdaság növekedési kilátásaira nézve kedvezőtlen.

- És ha a gazdaság megint stagnálni fog...

-… A gazdaság stagnálni fog. Látjuk, hogy maga a Széll Kálmán Terv is azzal számol, hogy a következő három évben lényegében a gazdaság stagnálni fog, mert azért vegyük észre, hogy az egy százalék meg a 0,6 meg az 1,2 olyan kerekítési tévedések, amik lényegében stagnálást jelentenek.

- És ha stagnálás van, akkor érdemi adósságcsökkentést sem lehet elérni, ez is nyilvánvaló!

- Egész pontosan el lehet érni adósságcsökkentést, úgy, hogy visszavesznek a lakosságtól. Tehát hogy egyszerűen csak visszaszorítják a lakossági életszínvonalat.

- Ez az, amit állítólag el akarnak kerülni, de látjuk, hogy ezek a megszorítások a lakosságra is érvényesek.

- Azt gondolom, hogy a kommunikáció eléggé mulatságos. Értem én a kormány szándékait, de valójában azt látni kell, hogy a lakosság fizeti ezt a cechet. Ha a vállalatok fizetik ezt a cechet, áthárítják a lakosságra, szóval, hogy ennek összességében recessziós hatásai vannak, az nem lehet kétséges.

- Nézzük akkor ezt a devizaadós ítéletet, ami jogerős ítélet ugyan, de az OTP a Kúriához szeretne fordulni felülvizsgálattal.

- Igaza is van, azt kell mondanom.

- Ugye a bíróság érvelése – ha jól látom a hírekből – az volt az ítéletben, hogy nem lett volna szabad kétféle árfolyamot alkalmazni a deviza átváltásában, egy vételit és egy eladásit, márpedig tudjuk, hogy létezik kétféle árfolyam.

- Az elsőfokú meg a másodfokú bírósági ítéletek is jellemzően – nem tudom, megfigyelte-e – mindig a szegedi bíróságokhoz köthetők. Én azt gondolom, hogy nagyon alapvető kérdésekben tudatlan az elsőfokú és másodfokú bíróság is, a tekintetben, hogy hogyan működnek a bankok, illetve hogyan működnek a banki átváltások. Tehát szerintem ez szimpla tudatlanság. Azt hiszem, Önnel is beszélgettünk egyszer arról, hogy van ez a mítosz, hogy tulajdonképpen ezek forinthitelek, csak svájci frankba vannak nyilvántartva, és én minden alkalommal azt mondtam, hogy nem, ez egy tévedés, ezek nem forinthitelek, ezek svájci frank hitelek, amit az ügyfelek forintban törlesztenek, és ahhoz, hogy tudják törleszteni a svájci frank hitelüket forintban, meg kell venniük a svájci frankot. Ha megveszik a svájci frankot, azt el kell adni valakinek, ez így logikailag és a bankok üzletszabályzata szerint az eladási árfolyamon történik. Az egy más kérdés, hogy nem tudom, elkerülte-e a figyelmét, de körülbelül két évvel ezelőtt a felügyelet megtiltotta a bankoknak a vételi és eladási árfolyamok használatát a devizahitelek kapcsán. A saját középárfolyamaikat kell alkalmazni.

- Ezzel akarta könnyíteni az adósok helyzetét.

- Ez egy fogyasztóvédelmi aktus volt, tehát úgy van, ahogy mondja, valójában az, az ügyfelek helyzetén akart könnyíteni, és nem arról szólt ez a történet, hogy jogtalan lett volna a vételi és eladási árfolyamok használata.

- Valamilyen, talán a maiaknál finomabb módon megpróbált valamelyest enyhíteni ezeken a terheken.

- Én azt is nagyon helytelenítettem, mert az is torzít, az is valójában arról szól, hogy a felügyelet beleavatkozott a bankok és az ügyfelek közötti magánjogi szerződésekbe, és azért lássuk be, hogy ez egy piacgazdaságban minimum nem szokásos. Mindenesetre tény, hogy a felügyelet nem azt mondta, hogy jogtalan a vételi és eladási árfolyamok használata, csak előírta a bankoknak a középárfolyamot, hogy ettől az ügyfeleknek könnyebb legyen.

- Feltéve, de meg nem engedve, hogy ez az ítélet mégis érvényben marad a Legfelsőbb Bíróságon, vagyis a Kúrián is, és feltéve, bár nehezen elképzelve, hogy ezek után több százezer devizaadós indít egyenként pert…

- Ilyenkor az ügyvédek ennél rafináltabbak, ilyenkor ez a csoportos módszer jön, mert az ügyfelek bizony elég sokan benne lennének.

- …mibe kerülne ez a bankrendszernek?

- Nem sokba. Én azt gondolom, hogy nagyon túl van dimenzionálva ez a több százmilliárd forint, valójában az ügyfelek a hiteleik legnagyobb részét még nem törlesztették, tehát valójában ezek a hitelek kint vannak. Ezek harminc-harmincöt éves hitelek, ennek egy töredékét törlesztették az ügyfelek, jó pár milliárdba egészen biztosan belekerülne, de nem olyan összegekbe, ami mondjuk a bankrendszer működőképességét veszélyeztetné.

- Akkor legalább ez az egy, ami nem annyira nyomja Krahácsot, már csak azért sem, mert nem biztos, hogy a Kúria így fog dönteni.

- Én abban reménykedem, hogy azért Magyarországon is elég sok olyan ítélet, döntés, kormányzati aktus, satöbbi született, amik nagyfokú tudatlanságról árulkodnak a tekintetben, hogyan működik a piacgazdaság. Elég nagy baj lenne, ha ezt most még egy legfelsőbb bírósági hatóság is megerősítené.



Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!



Az Európa Tanács véleménye a médiaszabályozásról
Polyák Gábor, médiajogász


Bolgár György: - Azt írja a mai Népszabadság, méghozzá címoldalon, hogy megérkezett Magyarországra az Európa Tanács véleménye a magyar médiatörvényről, és elég átfogó változtatásokat javasol vagy kér, például azt, hogy a magyar Médiahatóság elnökét, a Médiatanács tagjait máshogyan nevezzék ki, jelöljék és válasszák meg, például ne kétharmados többséggel a Parlamentben, hanem akár többpárti jóváhagyással. Ez érvényes volna a médiatörvényre is. Aztán a közmédiában el kellene törölni az MTI kizárólagos hírkészítési jogát és így tovább és így tovább. Ön látta az Európa Tanács véleményét vagy csak a Népszabadságnak volt szerencséje hozzá?

Polyák Gábor: - Úgy tűnik, csak a Népszabadságnak volt szerencséje hozzá, nem volt a kezemben a jelentés, úgyhogy én is csak annyit tudok, amennyi a sajtóhírekből olvasható volt erről.

- Amennyit látott, olvasott, azzal egyet tud érteni?

- Teljes mértékben. Ez egy nagyon érdekes állásfoglalás azért is, mert ez idén már a második az Európa Tanács részéről.Márciusban kaptunk már egy előzetes véleményt, és ahhoz képest is megjelentek ebben nagyon komoly új elemek, tulajdonképpen ebből a négyből három olyan, amit még eddig gyakorlatilag egyetlen szervezet sem kifogásolt külföldről, inkább csak hazai kritikáknak volt tárgya. Visszatérő elem a Médiatanács függetlenségének megerősítése, ez minden dokumentumban, minden kritikában megjelent és most is megjelent.

- Mi az a néhány új elem, pontosan milyen formában képzelik ők ezt el, hogy hogyan lehetne a Médiatanács tagjainak függetlenségét biztosítani?

- Azt gondolom, hogy erre nem fognak receptet adni, tehát nem lesz iránymutatás, hogy ezt hogyan oldjuk meg. Annál a helyzetnél, hogy a Médiatanács összes tagját egyetlen párt delegálta, gyakorlatilag minden más megoldás sokszínűbb és elfogadhatóbb megoldást jelentene. Tehát nem várok én konkrét megoldást. Amit említett is, nagyon érdekes felvetés, hogy a médiaszabályozást ne kétharmadhoz kössük – és ilyen értelemben ez vonatkozhat a Médiatanács megválasztására is –, hanem többpárti elfogadáshoz. A magyar alkotmányos logikában eddig a kétharmad jelentette azt a biztonságot, amiben a pártok közötti konszenzust meg kellett teremteni, s amiről egyébként világosan kiderült, hogy ez addig igaz, ameddig egy párt vagy egy koalíció nem szerez kétharmados többséget. Tehát a kétharmad mint számarány nem elegendő garancia, valódi konszenzusos, jogállami megoldás akkor tud születni a médiaszabályozásban, ha az ellenzék véleményét is érdemben figyelembe veszik a jogszabály, illetve mondjuk a hatóság összeállításának elfogadásánál.

- Valóban ez tűnik a legújszerűbb és legmélyebb kritikai megjegyzésnek, bár én sem olvastam természetesen ezt a dokumentumot, ugyanis ez nemcsak a médiatörvényre vonatkozik, hanem erre az egész kétharmados vircsaftra. A Fidesz-kormány érvelése minden ügyben az, hogy minket megválasztottak ilyen többséggel, kétharmadunk van és mi élünk vele, ezzel a kétharmaddal pedig mindent meg lehet csinálni. Az európai demokraták pedig úgy gondolkodnak, ezek szerint az Európa Tanácsban is, hogy az ilyen, elvileg mindenre lehetőséget nyújtó többség sem szabad hogy elég legyen mindenre, mert az azt jelenti, hogy egyfajta többségnek totális uralma lesz, márpedig ezt el kell kerülni, például úgy, hogy több párt egyetértésével szavazzák meg azt a kétharmados törvényt. Ön is ilyen újdonságnak tartja ezt az érvelést?

- Az érvelés ebben a mostani helyzetben mindenképpen újdonság, másrészről, amikor a Médiatanács és a közszolgálati intézményrendszerek átalakulására sor került, akkor az Alkotmánybírósághoz fordultunk az Eötvös Károly Intézettel, és egy olyan javaslattal éltünk, hogy a kétharmad mint számszerű arány önmagában nem elegendő, tehát ez a gondolat nyilvánvalóan megfogalmazódott már a kritikákban.

- Na, akkor lehet, hogy Önöktől lopták!

- Azért ezt nem gondolnám.

- Azért ők biztos hogy itt Budapesten is különböző szakemberekkel tárgyaltak, mielőtt megfogalmazták volna ezt a dokumentumot, ugye?

- Így van.

- Tehát elképzelhető, de azért ennek szerintem a médiatörvényen túlmutató jelentősége is lehet.

- Igen. Egy dologra emlékeztetnék, hogy a korábbi médiatörvénynél, amikor a korábbi alkotmánymódosítás vagy új alkotmányozás, ami a szintén kétharmaddal rendelkező MSZP-SZDSZ-kormányzat idején zajlott, ott maga a kétharmados többség iktatta be az Alkotmányba azt a gátat, hogy nem kétharmaddal, hanem mondjuk négyötöddel kell elfogadni ezeket a szabályozásokat. Tehát már egyszer volt a magyar jogtörténetben, nem is olyan régen, megoldás arra, hogy ez a számszerű arány ténylegesen pártok közötti kompromisszumnak is legyen a garanciája.

- Aztán az új Fidesz-kormány ezt szépen kiiktatta a rendszerből 2010-ben.

- Igen, így van.

- Akkor visszatérve a médiatörvényhez, az, hogy itt az MTI kizárólagos közmédiára vonatkozó hírkészítési jogát is felvetik, engem meglep, mert ez ugyan szerintem is nagyon fontos és rettentő módon csorbítja például a közszolgálati média különböző szervezeteinek önállóságát, ez pedig veszélyes, a média szabadságát mindenképpen korlátozza, de nem gondoltam volna, hogy az Európa Tanács szakértői javaslata ilyen részletekkel is foglalkozik.

- Itt megint az lehet egyébként a dologban, hogy van némi információjuk a hazai tájékoztatási gyakorlatról, abból pedig világossá válik, hogy ez az MTI-dominancia ráadásul nem is csak a közszolgálati médiában, hanem a teljes médiarendszerben megjelenik, és azáltal, hogy az MTI átvette a kizárólagos lehetőséget a közszolgálati hírgyártásra – ráadásul a piacon pedig ingyen engedi hozzáférni a többi szereplőt a hírekhez –, gyakorlatilag a nagy médiumokban teljes egészében vagy legalábbis nagyon nagy mértékben kiiktatja a sokszínűség lehetőségét. Sem a közszolgálaton belül nincs többféle hírszerkesztési, hírelőállítási lehetőség, sem a piacon nincs rá igény, hiszen ami ingyen beszerezhető, ahhoz nem érdemes alternatív megoldását keresni, tehát a következmény lehet érdekes az Európa Tanács számára, nem önmagában az integráció ténye, hanem az, hogy ez ténylegesen rombolja a tájékoztatás, a hírhez való hozzáférés sokszínűségét.

- Nem tudom, hogy benne van-e az Európa Tanács jelentésben, de számomra az sem tűnik kevésbé fontosnak, hogy ezzel a bizonyos MTVA, tehát a Műsorszolgáltatást Támogató és Vagyonkezelő Alap – egészen abszurd neve van – létrehozásával ide sorolták be gyakorlatilag a Magyar Televízió, Duna Televízió, Magyar Rádió összes munkatársát és csak egy egészen felső irányító szervet tartottak meg minden intézményben. Ezt az MTVA-t pedig gyakorlatilag a Médiahatóság irányítja, ő nevezi ki oda a vezetőt, lényegében a médiát kontrolláló, felügyelő hatóság tartja kezében az egész közmédiát kiszolgáló munkatársi gárdát. Ilyen totális összefonódás szerintem a világon nincs! Ez Ön szerint is beleütközik a normális, szabad média fogalmába?

- És a helyzet ennél is kacifántosabb, merthogy az MTVA fölött még csak nem is a teljes Médiatanács – bár egyébként gyakorlatilag mindegy, mert ők minden esetben kizárólag egyhangú döntéseket tudnak hozni –, hanem valójában kizárólag az elnök, a Médiatanács elnöke rendelkezik kinevezési és visszahívási jogkörrel.

- Tehát ha véletlenül a Médiatanács ellentmondana az elnöknek, akkor se számítana, mert az elnökhöz tartoznak?

- Az MTVA vezetése tekintetében nem számítana, az MTVA vezetőit kizárólagosan a Médiatanács elnöke nevezi ki és hívja vissza, bármikor, tehát ez egy nagyon-nagyon közvetlen, látható és a normális működést akadályozó függési viszony, és akkor ehhez tegyük hozzá, hogy ezt az elnököt pedig a miniszterelnök maga jelölte, és gyakorlatilag a jelen helyzetben mindenféle akadály nélkül vitte keresztül az Országgyűlésen. A normális napi működés szempontjából tarthatatlan helyzet, ami az MTVA-val létrejött, és a média sokszínűsége és szabadsága szempontjából is az. Lényegében a közszolgálatiság alapvető ismérveire nem lehet ráismerni ebben a nagyon kusza rendszerben, amiben maguk a munkatársak sem igazodnak el. A felelősségi viszonyok nincsenek tisztázva, minden felelősség gyakorlatilag elkenődik azáltal, hogy annyi irányítási szint van, hogy nem lehet tudni, miben és kinek kéne döntést hoznia, és végül a rendszer tetején meg ott áll egy nyilvánvalóan a kormánypártokhoz nagyon közel álló személy, aki gyakorlatilag saját kezével irányítja az egész rendszert.

- És aki ráadásul elmozdíthatatlan praktikusan, mert kilenc évre van megválasztva, és ha utána kétharmaddal nem sikerül helyette másikat választani, akkor marad is a helyén. Van még egy érdekes megállapítása a Népszabadság olvasatának, mert – mondom – az eredetit nem láttuk. Az, hogy javasolják a rádiós és televíziós frekvenciák pályázati kiírásának előzetes megtámadási lehetőségét bíróságon vagyis hogy ne csak utólag lehessen egy pályázati döntést a bíróság előtt kifogásolni, hanem már a kiírást is lehessen. Példának fel is hozza a Népszabadság a Klubrádiót, amit gyakorlatilag egy zenei rádió profiljára írtak ki. Lehet, hogy ha – bár biztosra nem lehet menni – alkalmunk lett volna nemcsak egy közmeghallgatáson, de a bíróságon is előadni, hogy ez egy beszélő rádió, ami növelte a népszerűségét, amire láthatóan szükség van a piacon, olyan helyzetbe kerül a pályázati kiírás következtében, hogy egy más típusú rádiónak eleve előnye van vele szemben, akkor már a bíróság is úgy ítéli meg, hogy ez nem tisztességes piaci verseny, és már el lehetne utasítani a kiírás pillanatában is. Ennek is van köze a médiaszabadsághoz vagy ez egy túlságosan aprólékos vagy akár a mi helyzetünkre kiélezett kritika?

- Egyiket se mondanám. Ez egy nagyon fontos kérdése a médiaszabadságnak. A piacra való belépés, a frekvenciák elosztása még akkor is, ha kizárólag a helyi rádiókat érinti ez a kérdés, mert azért itt vannak nagyon komoly szereplők is, az InfoRádió helyzete is jelenthet e pillanatban bizonytalan helyzetet.

- Az is totálisan abszurd, hogy egy hírrádió helyére a frekvenciát úgy hirdetik meg, hogy egy zenei rádiónak legyen előnye. Hát ez elképesztő!

- A szerencsénk az, hogy a Médiatanács olyan látványos és durva magatartásokat tanúsít a véleményszabadsággal, sajtószabadsággal szemben, amik még kívülről is jól láthatók. Ezért mondjuk az Európa Tanács – amely jelen pillanatban, azt gondolom, politikailag van olyan helyzetben, hogy a maga akaratát akkor is keresztülvigye a kormányon, ha jogilag egyébként erre semmilyen lehetősége nincs – számára is láthatóak bizonyos súlyos problémák a médiarendszerünk és a médiaszavazás működésével kapcsolatban. Egyébként viszont maga az ötlet, maga a javaslat problémás abból a szempontból, hogy egy bíró nagyon nehezen tud felülvizsgálni egy olyan döntést, hogy vajon a médiahatóság miért pont olyan szempontokat határoz meg egy pályázati felhívásnál főleg most, amikor ha megnézünk egy pályázati felhívást, abban semmiféle piaci elemzés nincs, semmiféle komoly indoklás azzal kapcsolatban nincs, hogy az adott frekvencia miért pont zenei rádióként van meghirdetve. Tehát ennek csak akkor lehet értelme, ha nagyon szigorúan elvárjuk a Médiahatóságtól, hogy egy alapos elemzésnek vesse alá azt a piacot, amelyen pályáztat, és akkor ebből az elemzésből kikövetkeztethető, hogy a zenei rádió indokolt vagy nem indokolt. Ezt egy bíróság nagyon nehezen tudja felülbírálni, és azt is hozzá kell tenni, hogy nyilvánvalóan a konkrét esetek fényében merült fel ez az ötlet, mert nincs arra példa igazándiból a világon, hogy egy ilyen beavatkozásra a pályázati eljárás közben bírósági úton sor kerüljön, tehát ezt nagyon okosan és óvatosan kell csinálni ahhoz, hogy ne másképpen süljön el, mint ahogy az Európa Tanács ezt gondolta.

- Ha összeadjuk az Alkotmánybíróság határozatát a médiatörvényről és ezt az általunk még nem látott, de néhány elemében már ismert Európa Tanácsi véleményt, akkor ezek nyomán létrejöhet egy olyan új médiatörvény, ami – ha megfogadják a tanácsokat – egyrészt jobb lesz, másrészt azonban szinte a-tól z-ig újra kell írni?

- Úgy tűnik, hogy nem nagyon kerülhető meg az, hogy itt teljes újraírásra kerüljön sor. Azt gondolom, hogy az alkotmánybírósági döntésben foglaltak önmagukban is egy nagyon komoly változást fognak hozni, elsősorban a nyomtatott sajtó és az online sajtótermékek szabályozásával kapcsolatban, és úgy tűnik, hogy az Európa Tanács tudatosan olyan pontokat hozott ki a végső jelentésében, amelyek az alkotmánybírósági döntést messze meghaladják. Az alkotmánybírósági döntésben semmilyen módon meg nem jelenő pontokról van szó, amelyek pedig további, politikailag igen érzékeny területekhez nyúlnak hozzá. A legizgalmasabb kérdés az az, hogy mi fog történni a Médiatanáccsal. Úgy néz ki, hogy nem lehet megúszni a Médiatanács teljes átalakítását, ami a legkomolyabb érvágás ebben a szisztémában, hiszen ott óriási hatalom összpontosul jelen pillanatban.

- Erre csak annyit hadd mondjak, amit ma hallottam Orbán Viktortól a közrádióban, hogy a magyar kormány nem változtat a céljain, nem von vissza semmit, nem függeszt fel semmit és nem változtat semmit, de hát ez maradjunk közöttünk.

- Volt már ilyen, hogy ő ilyeneket mondott!



Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!



A KSH jelentéseiről
Katona Tamás, a KSH egykori elnöke, a Pénzügyminisztérium volt államtitkára


Bolgár György: - Az elmúlt jó egy órában bankokról esett szó, több bankkal kapcsolatos ügy miatt. Az egyik például az imént is tárgyalt szegedi bírósági ítélet, amelyben jogerősen vesztett az OTP Bank egyik ügyfelével szemben, a bíróság szerint ugyanis nem lett volna szabad a devizahitel folyósításánál és törlesztésénél vételi, illetve eladási árfolyamot alkalmazni, hanem ugyanazt a típusút kellett volna. Csányi Sándor, az OTP elnök-vezérigazgatója azt mondja, hogy ez nem jó, ez nem igaz, ez nem jogos, és ezért a Kúriához fordul. Felcsúti Péter korábban, egy órával ezelőtt szintén ezt mondta. A hallgatók és legutóbb egy jogász a műsorban, aki betelefonált, azt mondják, hogy nem erről van szó, és szerintük egyrészt ez a megkülönböztetés a bankok amúgy is nagy nyereségét növelte, másrészt itt a bíróság azzal érvelt, hogy ez a jó erkölcsbe ütközik, nem pedig jogszabályba. Ön, mint pénzügyi szakember, hogy látja ezt a konkrét ügyet?

Katona Tamás: - Nem szívesen nyilatkozom erről. Tudom, hogy a jelenlegi kormányban az a szokás, hogy bírálják, minősítik és időnként egészen útszéli stílusban is kritizálják a bírósági ítéleteket. Ez a mi időnkben nem volt szokás, tehát mi úgy kezeltünk egy jogerős ítéletet, hogy azt végre kell hajtani. Egyébként pedig úgy gondolom, hogy érdemes megfontolni, amit a bíróság mondott, de tanulmányozni kell, hogy egész pontosan mi az, amit elmondott.

- Tehát az nem árthat, ha ez fölkerül a Kúriára a felülvizsgálati eljárás keretében.

- Az mindenképpen helyes lesz, persze.

- Akkor nézzük a bankokkal kapcsolatos korábbi beszélgetéseinknek azt a részét, hogy Csányi is kikelt a tranzakciós adó ellen, mondván, ez az egész gazdaságot lelassítja, a bankokra megint egy nagyon súlyos terhet hárít át, és végül is a kormány a költségvetési hiány befoltozását már megint másokkal végezteti el.

- Én úgy látom, hogy nem is a bankokra akarnak terhet róni, hanem a lakosságra. Ugyan a megszorítás szó tilos és ki van törölve most időlegesen a szótárból, de ettől ez még erről szól. Láthatóan nagy kreativitással mindenféle új adónemeket kitalálnak azért, hogy a bevételt növeljék, de egyébként valóban az egész adókonstrukció tulajdonképpen a gazdasági növekedés ellen hat. Nem véletlen, hogy ez a bizonyos Széll Kálmán Terv 2, ami, ha a tavalyival összehasonlítom, inkább egy anti-Széll Kálmán Terv, tulajdonképpen már a gazdaság stagnálásával számol, és nem számol gazdasági növekedéssel továbbra az idén.

- Ezt nem hallottam még, hogy tulajdonképpen anti-Széll Kálmán Terv. Miért is?

- Azért, mert a tavalyi Széll Kálmán-terv egy fejlődési perspektívát akart adni a gazdaságnak és tulajdonképpen még strukturális reformokat is meghatározott, igaz, hogy ezek nem voltak reálisan kidolgozva és nem is sikerült őket megvalósítani. A mostaniban viszont nincsenek strukturális reformok, most már csak adóbevételi növekedések vannak, és az államháztartási hiány szinten tartása az egyedüli cél láthatóan. Például a foglalkoztatottságban se akarnak változtatni. Azt írja ez a terv, hogy a munkanélküliségi ráta nem emelkedni, tehát a 10,9 százalékos éves átlagos munkanélküliségi rátával számol. Szó sincs már egymillió új munkahelyről, de már százezerről se.

- Mert ahhoz nem a Széll Kálmán Terv 2-t kell olvasni, hanem Matolcsy György egyéb cikkeit mondjuk a Heti Válaszban vagy másutt.

- Igen, azt is lehet, de ahhoz igen nagy elhivatottság kell, hogy az ember hosszan olvassa Matolcsy műveit.

- Ha hosszan olvassa, akkor talán kiböjtöli az egymillió új munkahelyet is.

- Attól tartok, hogy ez nem fog megvalósulni.

- Ami miatt eredetileg hívni akartam, az néhány statisztikai hivatali jelentés. Említette a foglalkoztatottságot. Jött egy friss jelentés, hogy ma ötvenkilencezerrel többen dolgoznak, illetve nem ma, hanem az első negyedévben, mint 2011. első negyedévében. Hogy jött ez ki az Ön ismeretei, tudása alapján?

- Két jelentést tett közzé a KSH ma. A másik jelentés a munkanélküliség első negyedévi adatairól szól. Ez tulajdonképpen egy lakossági adatfelvétel eredménye. Valamiért különválasztotta ezt a kettőt a KSH.

- Akkor megmondom, miért. Itt akartam én folytatni, mert két címet adtak így. Az egyik cím így szó:„Ötvenkilencezerrel többen dolgoztak az első negyedévben, mint egy évvel ezelőtt”. A másik anyag címe: „Lényegében változatlan a munkanélküliségi ráta”. Ez így együtt hallatlanul pozitívan hangzik, azt a kis mellékes apróságot nem is tekintve, hogy a lényegében változatlan a munkanélküliségi ráta gyakorlatilag azt jelenti, hogy 11,6-ról 11,7 százalékra nőtt a munkanélküliség, tizennégyezerrel voltak többen munka nélkül, mint egy évvel ezelőtt. Na most, két ilyen címmel persze jól lehet tájékoztatni a népet. Ha egybevették volna, akkor talán nehezebb lett volna ezt megcsinálni.

- Valamiért különvették. Mondom, ez szakmailag nem indokolható és nem logikus. Az kétségtelen, hogy a statisztikai hivatal gyorsjelentéseinek, közleményeinek címadása és headline-jai, tehát az első bekezdése, amelyet vastagon szednek, stílusában megváltozott, és nyilván a kormányzat elvárásainak megfelelően ilyen pozitívra fogalmazzák. Önmagában ugyanakkor a belső anyaga és a számadatai korrektek és rendben vannak.

- Tehát mintha nem a statisztikusok írnák a címet és az első mondatokat.

- Gondolom, hogy ez lehet, vagy valamilyen elvárásnak akarnak megfelelni, de inkább azt gondolom, hogy nem statisztikusok írják, mert láthatóan a szövegből időnként az derül ki, hogy aki írja, az nem nagyon tud eligazodni a számok világában.

- Térjünk vissza akkor ehhez a foglalkoztatottság-emelkedéshez, mert azt lehet mondani, hogy na lám, egy év alatt mégis csak hatvanezres többlet, ez már valami. De miből?

- Nem olyan jelentős. A hatvanezres többlet az azt jelenti, hogy másfél százalékkal nőtt a foglalkoztatottság. Ez két tényezőből áll össze. A tavalyi év elején minimális volt a közmunkások száma, mert gyakorlatilag ezt a bizonyos Út a munkához programot, amelyet a Bajnai-kormány elindított, a jelenlegi kormány szétverte, és egy éven keresztül nem is tudott semmi újat elindítani. Ez most elindult, ez jelent valamennyi foglalkoztatottsági többletet, és van egy másik ok, ez pedig az, hogy a részmunkaidősök aránya és száma valamelyest megnőtt. Úgy láttam, hogy ebből a két tételből áll össze ez az ötvenháromezres többlet.

- Már csak azért is, mert volt egy-két hete egy másik jelentése a KSH-nak, hogy az öt főnél többet foglalkoztató cégeknél a foglalkoztatottság csökkent.

- Igen, harmincötezerrel csökkent.

- Igen. Nem feltétlenül ipari termelésről van itt szó, bármilyen cégről lehet szó, de ahol a nagyobb jelentőségű munkák folynak és nem egy-egy ember dolgozik elszigetelten, ott kevesebben vannak alkalmazva.

- Ha most magukat a valódi folyamatokat nézzük, akkor tavaly úgy nagyjából stagnált a foglalkoztatottság, és a munkanélküliség is egy viszonylag magas szinten beragadt, ez kétségtelen. Az éves átlag tavaly 10,9 százalék volt, ez lényegesen magasabb az Európai Unió és az eurózóna átlagánál is, de addig nem volt ilyen probléma. Az idén év elején volt egy zuhanás a foglalkoztatotti számban, százezerrel nőtt a regisztrált munkanélküliek száma, ez nyilván az idei adóváltozások és a gazdaság stagnálásának a következménye. Azt hiszem, hogy egész évben egy lassú munkanélküliség-növekedésre számíthatunk sajnos.

- Volt még egy harmadik érdekes gyorsjelentése a KSH-nak, ez is a címadási technika miatt érdemel említést: „Február végére a kiskereskedelmi forgalom meghaladta az ezermilliárd forintot.” Ez is egy győzelmi jelentés, úgy is kezdődik a hír: „Az év első két hónapjában ezeregyszáztizenhárom milliárd forint realizálódott a kiskereskedelmi üzletekben”. Sajnos azonban úgy folytatódik, hogy de februárban a kiskereskedelmi forgalom volumene 1,4 százalékkal elmaradt az előző év azonos időszakától. Márpedig ez a lényege a hírnek, hogy csökkent a kiskereskedelmi forgalom.

- Igen, a kiskereskedelmi forgalom volumene csökkent. Tulajdonképpen az idén sajnos csökkenésre kell számítani, mert a reálkeresetek csökkenni fognak. Egyébként ezt még a Széll Kálmán Terv is megfogalmazza. Ugyan érdekes, a Széll Kálmán Tervben úgy látszik, hogy kétszázhatvan oldal meghaladja a kormány áttekintő képességét, mert legalább öt-hat olyan számadatot találtam, amelyik eltér az anyag különböző oldalain, de hát ilyen előfordul. Az a lényeg, hogy reálkereset-csökkenéssel, fogyasztáscsökkenéssel, stagnálással számolnak. A kiskereskedelmi forgalom is csökken, de ahogy mondtam, a KSH-jelentéseknek soha nem a címét meg az első bekezdését kell olvasni, hanem a számait, mert azok korrektek.

- De azért van, aki a címnél abbahagyja.

- Igen.

- Azt ki lehet egyenlíteni, hiszen ha szépen halad az infláció, márpedig a jelek szerint bizony 5-6 százalék közt lesz ebben az évben, akkor nyugodtan lehet majd mondani, hogy hány ezer milliárd forint, és ez mennyivel több, mint tavaly ilyenkor. Kár, hogy a maga természetes volumenében ez a forgalom esetleg kisebb lesz, mint tavaly.

- Igen. Egyébként érdekes, hogy nem is a KSH-jelentések stílusa a rémes, hanem a Nemzetgazdasági Minisztérium szinte minden fontos KSH-gyorsjelentésről kiad egy saját kommünikét, ami ott van a Nemzetgazdasági Minisztérium honlapján. Az tényleg vicclapba való, ahogy fogalmaznak és hogy mit ragadnak ki belőle, de soha nem a lényeget, hanem éppen annak az ellenkezőjét.

- S akkor még mondják, hogy a sajtó nem elég változatos.

- A Hócipőből érdemes idézni, olyanokat írnak néha a Nemzetgazdasági Minisztérium honlapján. De ez nyilván Matolcsy óhaja és a kívánsága.



Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!