Bauer Péter elhagyott bennünket
- Részletek
- 2012. máj. 02. szerda, 04:36
- Sipos András
Sipos András
Mérnök közgazdászként jegyezte olykor vitriolba mártott tollal írott megjegyzéseit. Kegyetlen kritikusa volt az elmúlt és a jelenlegi kormányzat gazdasági intézkedéseinek. Bölcs tanácsokat adott, amelyeket nem fogadtak meg. Azok se, ezek se. Megjövendölte a bukást. Tanúja lehetett azokénak, akikért pedig szurkolt. De már nélküle vívjuk tovább ezek ellen.
Amúgy szelíd fiú volt. 63 közös évet éltünk meg, amióta kamaszként a Toldyban összebarátkoztunk. A Napraforgó „szigeten” laktak egy nagyszerű Bauhaus-villában, amelyet a mama (albérlővel) próbált átmenteni sok rossz éven át. Ő egyébként a magyar irodalmi élet „könyvese” volt. A Pasaréti téri könyves butikban árult, és így lett a környék irodalmi életének „ellátója”. Kertjük szívhez és gyomorhoz szólt. A hatalmas cseresznyefa bőven termett, és mi, barátok sok emlékezetes órát töltöttünk alatta. A fát valamelyik tulajdonos-utód kivágta.
Pétert a matek és a sakk érdekelte. Utóbb panaszolta, mennyire későn érő volt. Míg mi „hajtottuk” a lányokat, ő versenyekre készült – nem is rossz eredménnyel. 1957. január 7-ére beszéltünk meg osztálytalálkozót, hogy számba vegyük a veszteségeket; ki ment, ki maradt az osztályból. Előtte hívtam, a mama vette fel, és zavartan mondta, Péter nincs most otthon, majd fog keresni… Így hát – Péter nélkül – nálam találkoztunk. Nem sokára ő is előkerült. Megpróbált lelépni, de kétszer is elfogták. A kaland balul sült el. Így hát maradt. Egyetem. Százhalombatta. Dunaújváros. Városi karrier. Házasság. Gyerekek. Visszaköltözés Pestre. Kis hajtűkanyar Szíriában. Végül nyugdíj egy építőipari cég éléről.
És ekkor kezdődött egy második élet: a benne rejlő örök nyugtalan írásban nyilvánult meg. Alapos elemzéseket közölt, és a másik Bauer (Tamás) mellett ő is állandó „megmondó” ember lett. És jöttek, egyre sűrűbben jöttek a bajok. Láttam, hogy a 75. születésnapján bedobta a törülközőt, láttam, hogy nincs többé visszaút.
Népszabi, ÉS, Klubrádió, Galamus – mindegyik megbízható véleménymondóját veszítette el személyében.
Én pedig olyan barátot, akire minden helyzetben számíthattam. Akire gondolni is elég, hogy visszatérjen az önbizalmam és a jövőbe vetett hitem.
Bauer Péter írásai a Galamusban
Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!
