rss      tw      fb
Keres

Bolgár György interjúi a Galamusban - 2012. május. 2.

A szakszervezeti összefogásról
Papp Zoltán, a Vasutasok Szakszervezetének elnöke


Bolgár György: - Néhány nappal ezelőtt aláírt egy közös szándéknyilatkozatot Gaskó Istvánnal, a Vasúti Dolgozók Szabad Szakszervezete elnökével, mégpedig arról, hogy a verseny, a rivalizálás helyett a jövőben együtt kell működnie a két szakszervezetnek. És ahhoz képest, hogy láttuk az elmúlt években, hogy Gaskó külön utakon jár, ez most meglepetés. Minek tulajdonítható ez a változás? Kinek volt a kezdeményezése és egyáltalán mit remélnek tőle?

Papp Zoltán: - Az, hogy kinek volt a kezdeményezése, gondolom, nem új a dolog. Hét évvel ezelőtt is egyszer már leültünk, akkor nem lett eredménye. Ahogy tetszett mondani, inkább Gaskó úr indult el egy más úton huszonegynéhány évvel ezelőtt, hogy milyen indokból, hogy milyen politikai, egyéni érdekek mentén hullott szét – nemcsak a vasúton – az érdekképviselet, az egy külön mese lenne, de tény és való, hogy most nagyon sokan nyilatkoznak, beszélnek arról, hogy összefogás kellene. Én egy egyéves működés alatt azt gondoltam, hogy próbáljuk meg együtt. Nem akarom elvenni, nem akarom magamnak tulajdonítani, hogy ezt én kezdeményeztem, de az egy évvel ezelőtti kongresszusunk programja és az alapszabályunk is mond olyan mondatokat, hogy erősíteni kell az összefogást, javítani kell az érdekvédelmi erőket, csökkenteni kell a megosztottságot. És mi most ez ügyben tettünk egy pici lépést.

- Nem tart attól, hogy Gaskó István erőteljes médiaszemélyiség, olyan ember, akinek a hangjára, megnyilvánulásaira nagyon odafigyelnek, és könnyen azt a látszatot keltheti, hogy egy ilyen együttműködés után lehet hogy a szándéknyilatkozatból lesz majd egy együttműködési megállapodás is, átveszi a vezető szerepet, és maga alá hajt egy másik szakszervezetet, ami talán nagyobb is, mint az övé?

- A végével kezdve: igen, mi nagyobbak vagyunk, az István által vezetett szakszervezetnél nagyobb taglétszámmal rendelkezünk. Nagyobb hagyományokkal rendelkezünk, egységes arculatú szervezet vagyunk, nem ok nélkül két országos lapban is mi vagyunk május elsejével kapcsolatban. Ezzel indoklom azt, hogy miért nem félünk. Azt gondolom, elég erősek vagyunk, eléggé megmutattuk már a stabilitásunkat, egy folyamatosan növekvő szervezet vagyunk, és meg tudjuk magunkat védeni, ha éppen arról lenne szó.

- Folyamatosan növekvő szervezet? Ezt mondta?

- Igen.

- Minden szakszervezet megy össze.

- Így van. El lehet olvasni az újságban, és igazából Nyugat-Európától Kelet-Európáig azért ezzel küzd a gazdaság, hogy darabokra hullik, kisebb cégek jönnek létre, és ez nem kedvez a szakszervezeteknek, de mi az idén is több száz belépőt tudtunk magunk mellé állítani, ami azt gondolom, nagy dolog, egy zöld sziget itt a tengerben, ezért is nem félünk. Hangsúlyozni szeretném, hogy bizalomdeficit van, és az út kezdetén vagyunk. Van egy szándéknyilatkozat, van egy elnökségi döntés mindkét oldalról, ami azért nem egy fekete és fehér döntés. De utána következik egy magasabb fórum, és utána még egy következő. Tehát lesz egy íze a dolognak, és be tudjuk bizonyítani, hogy tudunk együtt munkálkodni. Nem az a lényeg, hogy nekünk kell-e kevésbé bizonyítani vagy nekik, azt gondolom, hogy egyszerűen ezt be kell bizonyítani. A média bizony érdekes dolog, egy év óta vagyok a VSZ elnöke, nyilván nem lehet olyan hátterem, mint Gaskó kollégának, aki húsz év óta űzi ezt az ipart. De ez persze hátrány is lehet. Új vezetőként, tiszta lappal indulva lehet azt mondani, esélyt látok arra, hogy ebben a széttöredezett szakszervezeti mozgalomba valamit tudjak nyújtani. Nemcsak egy vasat tartunk a tűzben, közlekedési szinten is kezdeményezést tettem, hogy a közlekedési munkavállalókat összefogjuk. Május elsején a KSZOSZ-szel közösen voltunk, nem felhagyva az MSZOSZ-kapcsolatot sem. Tehát azt gondolom, hogy dinamizmust vittem az ügybe, és remélem, hogy a munkavállalók érdekében ebből kijön valami jó.

- A közlekedési ágazatokban a szakszervezetek tagsága összesen mennyire tehető?

- A közlekedésben jó a szervezettség.

- És jók az érdekérvényesítési lehetőségek is.

- Ezek egymást generáló folyamatok. Ha jó érdekérvényesítő képességed van, ha jó kollektív szerződést tudsz kötni, és ha jó a kollektív szerződés, akkor a tagok azt mondják, érdemes idejönni. Tehát ezek egymást gerjesztő folyamatok. Most számszerűleg mennyi? Azt tudom mondani, hogy sajnos a BKV-nál vagy a Volánnál is megosztottak a szakszervezetek.

- Igen. Nagyon sok van például a BKV-nál is.

- Azt lehet mondani, hogy minél kisebb valami, annál jobban széthullik. Magyarországon hat konföderáció van, nálunk ötször nagyobb országokban egy-egy van. Tény és való, hogy nem hatszor jobb a magyar munkásnak a konföderációban az osztrákhoz képest. De visszatérve a közlekedésre, én ott látok lehetőséget, hogy a jó érdekérvényesítő csapatokból – a Volánnál, a BKV-nál – össze tudunk hozni egy közlekedési szövetséget. Nem akarunk még egy konföderációt, isten ments. De egy közlekedési szövetséggel, azt gondoljuk, határozottabban tudjuk majd az érdekeinket érvényesíteni, minden munkavállaló érdekében.

- Viszont nem lehet, hogy azon fog megbukni ez, hogy a kisebb szakszervezetek és azok vezetői úgy gondolják, hogy ha csatlakozunk egy közös szakszervezeti közlekedési szövetséghez, akkor a mi szavunk kevesebbet fog érni, akkor kevesebbet szólalunk meg, kevésbé lehetünk kezdeményezők, mert egyszer csak a nagyok kezében leszünk és egy kártyalap leszünk a sok közül?

- Ez a veszély mindig megvan a politikában is és az országok között is. A kicsi és a nagy is szeretné, hogy az érdeke érvényesüljön. Itt a szakszervezeteknél is így van ez. Nagyon jól tetszik mondani, sokszor az egyéni érdekek mentén dől el ez a dolog. De azt gondolom, hogy ez a húsz-huszonkét év elég tanúságot adott jó néhányunknak, hogy az összefogásnak nincs alternatívája.

- Tehát sokkal nagyobb erőt tud kifejteni egy vasutas, egy Volán, egy BKV szakszervezeti összefogás, mert adott esetben – most ne tételezzük fel ezt a végső rosszat – meg tudják bénítani az egész országot?

- Nem ez a cél, de azt gondoljuk, hogy előtte még egy csomó dolog van. Könnyebben le tudjuk ültetni a tárgyalófelet, tisztább helyzetet tudunk teremteni, ahol egyébként a kisebbek is meg tudják fogalmazni a saját érdekeiket. Sok példa van Nyugat-Európában arra, hogyan lehet a széttöredezett érdekérvényesítést összeszedni. Ehhez persze idő, türelem kell, perspektívát kell adni mindenkinek. Nem tudok mások helyett nyilatkozni, meg kellene kérdezni kisebbeket is. Azt gondoljuk, hogy ezzel a tizenkétezer fős aktív, tízezer fős nyugdíjas létszámmal itt Magyarországon nagy szakszervezetnek számítunk, de mégis úgy érezzük, hogy szükség van az összefogásra. Meg kellene kérdezni egy ezerfős szakszervezet vezetőjét, hogy ő hogyan látja, hogy van-e szükség összefogásra. Én helyette nem tudom megadni a választ, csupán véleményem van.

- Nézzük még ezt a friss fejleményt, hogy áprilistól négyszáz vonat közlekedését megszüntették, és ha nem is szárnyvonalakat zártak be, de gyakorlatilag az eredmény ugyanaz, vagy lehet hogy még rosszabb is. Mi a szakszervezetek álláspontja ebben a kérdésben? Mintha tehetetlenül széttárnák a karjukat, hogy nahát, most akkor mit csináljunk. Gaskó István se indította be a gördülő sztrájkot, hanem csak azt mondja, hogy tárgyalásokat szeretnénk, mert ez így nem jó. De mire jutnak?

- Pontosan ez az a kérdés, visszafele lehetne mondani a menetkedvezménytől kezdve, az országos ügyek, az új Munka Törvénykönyve, ilyenek szorítanak össze bennünket. Ilyenek mondatják azt ki, hogy együtt kell tenni valamit, mert igen, egy picikét tehetetlennek érezzük magunkat. Bár hangsúlyozzuk, hogy amit lehetett, megtettünk, polgármesterektől önkormányzatokon keresztül a Fidesz-frakcióig, mindenhova írtunk, de ez igazából nem fogja beváltani a reményeket, felesleges irritációt okoz. Nem is annyira érdekvédelmi kérdés ez a vasutas munkavállalók részéről, inkább a vidék, a munkások, a diákok ellehetetlenülése miatt emeltük fel a szavunkat. Hogy mekkora eredménnyel? Azt gondolom, azért legalább bevittük a köztudatba azt a kérdést, hogy mit jelent egyik oldalról azt mondani, hogy a vidéki Magyarország, megvédjük a vidéken dolgozókat, másik oldalról pedig gyakorlatilag ellehetetleníteni egy-két kis céget vagy egy-két kis falut. Ez az igazság, ez van, ez a magyar realitás. Szerintem nem fogja ez az intézkedés a hozzá fűzött reményeket beváltani, és olyan irritációt okoz, aminek mi látjuk az eredményét. Nyugodt a lelkiismeretünk, sajnos mindenhol elmondtuk, hogy ez mit fog okozni. És az a tragédia, hogy ha megkérdeztek volna bennünket, talán még tudtunk volna mi magunk is mondani egy-két olyan lehetőséget, amiben… ahogyan a racionalizálást is ráció, ész szerint lehetett volna megoldani, kétségtelen, hogy nem vagyunk boldogok ez ügyben. Hogy miért nem álltak jobban mellénk a polgárok, a hivatalok? Ez egy másik kérdés lenne, de ez is egy ok, hogy összefogjunk.



Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!