rss      tw      fb
Keres

Bolgár György interjúi a Galamusban - 2012. május. 3.

Bepanaszolták a kiállítást
Szép Zsuzsa, a Bodies2 kiállítás sajtófőnöke


Bolgár György: - Ez a kiállítás, legalábbis az első változata 2008-ban már járt Budapesten, és ha igazak a hírek, akkor óriási siker volt. Állítólag több mint félmillióan nézték meg?

Szép Zsuzsa: - Nem, háromszázezren. De a világon huszonnyolc millióan.

- Tehát háromszázezer. Az is óriási, valószínűleg a legnagyobb, legsikeresebb kiállítások érnek el ennyi látogatót. Mindenesetre ez a világot bejáró kiállítás most megint eljött Budapestre, és már akkor is kavart némi botrányt, most megint sikerült, mert bepanaszolták Önöket a Reklámszövetségnél. Miért?

- Mert a panaszos szerint – idézem –, a tetemek megnyúzása, különféle preparálása és kiállítása már önmagában is erkölcstelen, de ezt fényképekkel hirdetni a villamos oldalán különösen visszataszító.

- Lehet, hogy egyeseknek valóban visszataszító. És akkor mi van, ha valaki a Reklámszövetséghez fordul panaszra? Joga van hozzá ...

- Joga van. A Reklámszövetség minden bejelentést kivizsgál, és ezt is ki fogja vizsgálni májusban. Pontosan nem tudjuk, mikor, mert erre nem kaptunk választ.

- Mi van akkor, ha véletlenül úgy döntene, hogy tényleg visszataszító, így nem lehet reklámozni az emberi testeket bemutató kiállítást? Bár ezt lehet látni a kiállításon is, úgyhogy nem tudom, miért ne lehetne, de tegyük fel, hogy nem lehet a villamoson, az utcán megmutatni azt, amit egy kiállítóteremben igen. Akkor leveszik, és kénytelenek máshogy reklámozni?

- Nem tudom, ezt nem találtuk ki. Válaszoltunk a Reklámszövetségnek, mert írták, hogy ezt véleményezhetjük. Hozzánk rengeteg iskolás gyerek jár, iskolák hoznak csoportokat, ott tartanak biológia órát, középiskolásoknak ott tartanak anatómia órát. Tehát ha a gyerekek megnézhetik és a szellemi épülésükre szolgál, akkor úgy gondolom, hogy hátulról egy emberi test nem okozhat, nem jelenthet visszataszítást.

- Mellesleg én drukkolok, hogy marasztalják el Önöket.

- Miért?

- Annál nagyobb reklám nincsen! Sokkal többet érne, mint néhány plakát, nem?

- Ez így igaz. Biztosan. Lehet, hogy akkor ez lesz arra a megoldás, amire az előbb kérdezett.

- Igen. Vajon miért kelt ez olyanfajta visszhangokat, mint ez a panasz a Reklámszövetségnél? De hallottam már másoktól is, hogy vannak olyan részei ennek a kiállításnak, amelyek meghökkentőek vagy gyomorforgatók vagy az ember rosszul érzi magát, megrázóak. Különböző módon reagálnak az emberek, még olyanok is, akik abszolút nyitottan és érdeklődve mennek el oda, hogy ezt vajon kell-e. Nyúzott embereket lehet látni az utcán is élőben, de ezek valóban megnyúzott emberi testek. A kérdés az, hogy így kell-e bemutatni az emberi testet?

- Önmagában az emberi test gyönyörű, csodálatos és hibátlan. A természet úgy alkotta meg, hogy azt csak elrontani tudjuk mi, emberek. Ez a kiállítás ezt mutatja be. Min tudunk mi rontani a saját testünkön? Azt, hogy nem élünk egészségesen. Ott van egy emberi agy, ami látszik, hogy bevérzett, agyvérzése volt annak, akié az az agy. Vagy ott van egy tüdő, egy beteg tüdő, egy dohányos tüdő és ott van egy egészséges tüdő. Hatalmas kontraszt van a kettő között. Vagy ott van egy máj, egy alkoholista mája és ott van egy egészséges máj. Ha csak ezt meglátja az, aki elmegy a kiállításra, a társadalombiztosítás többet spórol, mint bármilyen megszorítással. Mert visszafogja az embereket és arra ébrednek rá, hogy igenis egészségesen kell élni, vigyázni kell a szervezetünkre, amit egész életünk során hozunk-viszünk magunkkal.

- A mindennapi életből az az ember tapasztalata, hogy a többség visszariad ettől vagy mindennek a látványától, az emberi szervek bemutatásától, és azt mondja, hogy jó, tudom egészségesen kell élni, meg azt is tudnom kell, hogy mi a szív meg mi a máj, meg mit csinálnak, rendben van. De azért látni nem szeretném őket, maradjon ez az orvosegyetemi anatómiai órákra.

- Ne maradjon.

- Rendben van, igen, csak azt mondom, hogy a többség valószínűleg így gondolkodik. Ehhez képest meglepő, hogy már négy évvel ezelőtt is több mint háromszázezren voltak és gondolom most is legalább már tízezrek mentek el erre a kiállításra. Vajon miért?

- Mert azért az ember kíváncsi. Hadd utaljak Ádámra és Évára. Éva végül is megállapodott a kígyóval, vagyis elfogadta a kígyó csábítását és belekóstolt a tudás almájába. Az ember kíváncsi, az ember tudni akar. Minden ember. Még az is, aki azt mondja, hogy ez undorító, ezt nem akarom látni. Lesütött szemmel elmegy és megnézi, utána felháborodik. De kíváncsi, látni akarja, tudni akarja, milyen, hol van. Egy egyszerű példát mondok, fáj valahol valamim, de nem tudom, hogy mi. Odamegyek, megnézem és tudom, hogy mi fáj és hogy hol, miért éppen ott.

- Ez a kiállítás nyilván üzleti vállalkozás, hiszen nem egy állami múzeum vagy egy városi múzeum mutatta be. Ebből következően, feltételezem, abban bíznak, hogy nyereségesen jönnek ki az egészből. De arra vajon gondoltak-e – és esetleg többet is tettek-e a gondolkodásnál –, hogy bevonják mondjuk az egészségügyi államtitkárságot, a kormányzatot, hogy kérem szépen ezzel valamiféle népművelői tevékenységet végzünk, azon kívül, hogy ez számunkra is előnyös, előnyös lehet éppen az egészségügyi oktatásban, felvilágosításban, nem csatlakoznak-e hozzánk, nem segítik-e elő a kiállítás népszerűsítését, esetleg nem járulnak-e hozzá valamivel, ami valamiféle segítségként könyvelhető el?

- Igen, már megkerestük az egészségügyi államtitkárságot, tárgyalásban vagyunk. Szeretnék egy mellékkiállítást is nyitni, ami a dohányzásról és a drogozásról szól. Ott tartunk, hogy igyekszünk egymásnak segíteni. Sajnos az államtitkárságnak nincs pénze, mi pedig szeretnék megszerezni egy kiállítást, ami odaillene a tüdőhöz.

- Mert van egy ilyen kiállítás a nemzetközi piacon?

- Nem a nemzetközi, a hazai piacon van egy ilyen kiállítás. Sőt, van olyan, ami a drogról szól. Azokat szeretnénk odatenni a mellékhelyiségekbe, a tüdő mellé.

- De ennek ára van, meg kell az illetőtől ezt szerezni, venni vagy bérelni. És erre sincs pénze az államtitkárságnak?

- Egyelőre ott tartunk, hogy tárgyalunk, most jönnek majd a költségvetési kérdések.

- Milyenek a nemzetközi, európai tapasztalatok? Hogy működött ez a kiállítás világszerte?

- Változó és nagyon érdekes. Lengyelországban a kiállítás két hét alatt rekordlátogatottságot döntött, és bezárták.

- Hogyhogy?

- Bezáratták Lengyelországban a kiállítást két hét után.

- Mert olyan botrányt váltott ki?

- Igen.

- Ezt bírálták, támadták?

- Az állam záratta be.

- De valószínűleg amiatt, mert elmentek oda látogatók, felháborodtak, hogy ez mégiscsak több a soknál.

- Tudtommal az egyház támadta. Franciaországban emberjogi szervezetek támadták, Párizsban szintén bezárattak egy ilyen kiállítást.

- Ez érdekes, hogy Lengyelországban az egyház, azt még értem, de Franciaországban emberjogi szervezetek? Milyen alapon támadják az emberjogi szervezetek ezt a kiállítást? Hogy nincs joga az embereknek megnézni a saját testüket? Vagy miért?

- Nem, hanem azért, mert az elhunytakkal nem lehet így bánni.

- Szóval azoknak az emberi jogait védték, akiknek a teste ott a kiállítóteremben látható.

- Függetlenül attól, hogy ők hozzájárultak-e ehhez. Ők írásban hozzájárultak ehhez. Ott bírósági per lett belőle, ahol a bíró azt mondta, hogy a halottaknak temetőben van a helyük, komoly bírságot rótt ki, és el is koboztatta a kiállítás anyagát. Az egész pikantériája az volt, hogy utána nem tudott mit kezdeni a kiállítás anyagával. Mert mondjuk el kellett volna temettetni őket.

- De arra meg nem volt állami pénz vagy bírósági pénz.

- Valószínűleg. Így aztán elárverezték.

- És aki megvette, az folytatta a kiállítást?

- Az folytatta a kiállítást.

- Hú, de kalandos története van ennek. Főleg az a pikáns benne, hogy egyfelől az egyház, másfelől az emberi jogi szervezetek még bírói áldást is kaptak hozzá, hogy ezt tényleg nem szabad kiállítani. Ehhez képest nálunk milyen csendesen mennek a dolgok, valaki panaszt tesz a Reklámszövetségnél. Látszik, hogy nyugodt ország vagyunk, nem?

- Valószínű más foglalkoztatja most az embereket.

- Ez így van. Mindenesetre remélem, hogy – nem igazán illik ide a kifejezés – kedvet kapnak a kiállításhoz, többen fognak érdeklődni iránta, mert saját magunkat megismerni, az emberi testet megismerni valószínűleg sosem késő.

- Egy dolgot még mondanék. Szeretnénk meghívni azt – nem tudjuk, ki az, mert nem kaptuk meg a Reklámszövetségtől a nevét, címét –, aki a panaszt tette.

- Hátha bejelentkezik mindjárt itt a rádióban.

- Akkor ingyen megnézheti a kiállítást, és megmondhatja majd nekünk, mi az, ami ebben visszataszító. Segítsen nekünk és mi meg meggyőzzük őt arról, hogy erre szükség van.



Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!


Izsák Jenő karikatúrái