rss      tw      fb
Keres

Bolgár György interjúi a Galamusban - 2012. május. 4.

Az MTI „lázadásáról”
Szekeres Katalin, az MTI Üzemi Tanácsának elnöke


Bolgár György: - Az elmúlt napokban is hír lett az MTI-ből, de elsősorban nem ezzel kapcsolatban kérdezem, hanem az elmúlt hetekben hír lett abból, hogy az üzemi tanács nevében a Médiahatóság elnökéhez, Szalai Annamáriához fordult, és azt kérte, hogy állítsák vissza a közszolgálati hírügynökség önállóságát, mert a közmédiumok szerkesztőségének összevonása nem hozta meg a várt eredményeket, ellenben sok összevisszasághoz vezetett. Aztán kapott egy választ Szalai Annamáriától, hogy neki nincs ehhez köze, és nincs erre ráhatása, amire az MTI-sek ismételten küldtek egy levelet Szalai Annamáriának. Hol állnak ezzel a levelezéssel, a válaszlevélre kaptak egy második választ a Médiahatóság elnökétől, vagy nincs folytatás?

Szekeres Katalin: - Egyelőre úgy tűnik, hogy nincs folytatás, mert április 27-én válaszoltunk ugyan az elnök asszony levelére, de erre mind a mai napig nem kaptunk választ.

- Akkor induljunk ki az elejétől. Ez tehát a helyzet formailag. Tartalmilag miért döntöttek úgy – ezek szerint az üzemi tanácsban, és nyilvánvalóan az MTI-ben dolgozók vagy az MTI-s újságírók ösztönzésére kellett hogy ez megtörténjék –, hogy ez így nem tartható fönn tovább, vagy ha fenntartható, akkor rossz eredményekhez vezet? Mi a baj, nem mindegy, hogy milyen keretben, milyen főnökség alatt dolgoznak?

- Egyrészt egyáltalán nem mindegy, másrészt pedig ez egy olyan kezdeményezés, amely már hónapok óta forog a fejünkben, értem ezalatt az MTVA-hoz tartozó újságírók üzemi tanácsát, illetve az MTI sajtószakszervezetének szakszervezeti bizottságát, tehát ez egy hármas aláírás.

- Csak hogy megértsék a hallgatók, az MTVA az a bizonyos Médiaszolgáltatás Támogató és Vagyonkezelő Alap, és ebbe a szervezetbe vonták össze a Magyar Rádió, Magyar Televízió, Duna Tv és az MTI újságíróinak túlnyomó többségét, és meghagytak egy vezetői réteget mindegyik intézmény fölött, de lényegében mindenki az MTVA-ban dolgozik.

- Igen, kivéve a Magyar Távirati Irodát, ahol azért még mindig maradt száznyolcvan ember, eredeti MTI-s, tehát a klasszikus hírügynökségi területen dolgozók száma olyan százhúsz körül van, a többiek a Hírcentrumhoz tartoznak, tehát a rádióhoz, televízióhoz.

- És ők látják el a rádió meg a televízió híradásait hírekkel, tudósításokkal, riportokkal.

- Igen, mondhatjuk így.

- Mi ezzel a baj? Az volt az indok annak idején, amikor ezt létrehozták, hogy így egyrészt hatékonyabban, másrészt jobb erőforrás-kihasználással és koncentráltabban lehet a hírszerkesztést megoldani.

- Volt egy szervezeti átalakítás, amely meg is történt természetesen, a kollégáink jelentős része átkerült az alaphoz, ugyanakkor a munka ugyanúgy folyik tovább, mintha mi sem történt volna. Miközben munkajogilag ezek az újságírók nem tartoznak az MTI-hez, mégis az MTI-ben dolgozók a feletteseik, mégis az ő utasításaikat követik.

- Tehát munkajogilag egy másik szervezethez tartoznak.

- Így van.

- De a valódi főnökeik, akiktől kapják a feladatot, az MTI alkalmazottai. Ez elég elképesztő.

- Ők a gyakorlati főnökök, a névleges főnököket pedig, akik az alaphoz tartoznak, azokat nem is ismerik, mert nincs vele dolguk, tehát az MTI működik ugyanúgy, mint korábban, ellenben a szervezetét megbontották.

- De erre meg is vonhatnák a vállukat, hogy ha valakinek ez így tetszik, ám legyen, a mi munkánkon ez nem változtat érdemben.

- Nem változtat, de két részre osztottak egy összeszokott csapatot. Az MTVA-hoz került újságírókra, illetve kiszolgáló személyzetre más kollektív szerződés vonatkozik ezentúl, más bértáblába kerültek, más ügyeleti beosztásokba, így fordulhat az most már elő, hogy nincsen például éjszakai informatikai ügyelet, vagy hétvégén is vadásznunk kell informatikusra, ha valamilyen problémánk akad. Nem jó az, amikor egymás mellett dolgoznak újságírók és az egyiket besorolják az MTVA-nál valamilyen bértáblába, mellette dolgozik az MTI-s kolléga, akivel tényleg régóta együtt dolgozik, és az ő fizetése pedig magasabb.

- Tehát a két újságíró korábban egyaránt az MTI-nél dolgozott, és egyforma szabályok vonatkoztak rájuk.

- Így van.

- Most ugyanabban a szobában ülnek, ugyanazt a munkát végzik, de az egyik átkerült a Médiaszolgáltatás Támogató és Vagyonkezelő Alaphoz, a főnökeiknek fogalmuk sincs arról, hogy mit is csinál, mert a megbízást, az utasítást, a kérést, a feladatot még mindig az MTI-től kapja, de más szabályok vonatkoznak rá, mint a mellette ülő, ugyanazt a munkát végző, de az MTI-nél maradt munkatársra?

- Pontosan így van.

- Ez valószínűleg Kafka tollára kívánkozik, úgyhogy javaslom az MTVA élére Franz Kafkát. De, hogy ne a viccnél hagyjuk abba, miért elégelték ezt meg, azonkívül, hogy meg is szokhatták volna? Abszurd, de ettől mi még ugyanúgy híreket gyártunk…

- Azért a szervezeti átalakításnak volt egy olyan mellékzöngéje is, hogy a gazdasági önállóságától megfosztották az MTI-t, az MTI nem gazdálkodik már, egyedül a béreket fizeti. Minden egyes dologra, amire szüksége van, kezdve a golyóstolltól a laptopig, a mobiltelefonig, mindenről nemcsak elvileg, hanem gyakorlatilag is az MTVA-nak kell gondoskodni. És így történhetett az meg, hogy másfél év alatt tulajdonképpen nem cserélődnek a számítógépek, nincsenek új mobiltelefonok, nincsenek a kollégáknak laptopjaik, van, aki saját laptopot vásárolt, hogy végezhesse a munkáját, mert nem tud adni az MTVA.

- És adott esetben az MTVA-nál dolgozó MTI-s munkatárs meg kapott laptopot?

- Nem.

- Az se kapott?

- Nem kapott senki!

- Akkor azt lehet mondani, hogy ugyanaz a rossz helyzet van az MTVA-ban, mint az MTI-ben, nem?

- De ez eddig nem volt jellemző.

- Vagyis úgy gondolja, hogy az MTI eddig jól gazdálkodott, és ezért meg tudta engedni magának, hogy megfelelő technikai berendezésekkel lássa el a munkatársakat, most azonban, hogy az összes munkatársat a MTVA-ban vonták össze, a feltételek is jelentősen romlottak?

- Nem tudom, hogy van-e ilyen összefüggés, én nem ezt mondanám. Azt mondanám, hogy az MTI az előző években, amíg önálló és független volt, addig kiegyensúlyozott gazdálkodást folytatott, igaz, ennek ára is volt, de ettől függetlenül az informatikai fejlesztések mentek, ha szükség volt laptopra, mégiscsak beszerezték, ha szükség volt magnóra, mégis beszerezték, ezekkel a problémákkal az előző években nem találkoztunk. Ez nem azt jelenti természetesen, hogy mindenkinek iPhone-ja volt az MTI korszakába, de mégiscsak volt viszonylag normális készüléke.

- Haladtak a korral, most meg nem haladnak.

- Nem, most nincsen semmi.

- Mi van akkor – avasson be apró részletekbe, ha lehetséges –, ha az egyik munkatárs, aki az MTI-nél dolgozik, nem csinál meg jól egy hírt, és a főnöke azt mondja, hogy ejnye-ejnye, ezt nem így kellett volna, hanem amúgy. És mi van akkor, ha a másik munkatárs, aki ugyanabban a szobában ül, de a főnöke névlegesen már az MTVA főnöke, aki nem hírügynökségi ember, de mégiscsak ő a munkajogi főnök, és az illető csinál valamit rosszul, akkor őt a tényleges főnöke vonja felelősségre, aki az MTVA-nál vagy az MTI-nél kiadja neki a munkát, vagy a munkajogi főnöke mondja azt, hogy ejnye-ejnye, ezt eltoltad, ezért felelősségre foglak vonni, hiszen én vagyok a te névleges főnököd?

- Sajnos itt ezúttal is azt kell mondanom, hogy az MTI-ben dolgozó MTVA-sok nem ismerik az MTVA-nál dolgozó főnöküket, tehát ha probléma van egy-egy anyaggal, akkor nyilván az MTI-s szerkesztő vagy turnusvezető szól rá, hogy ejnye-ejnye, ezt nem így kellett volna. Az MTI-ben egyébként még olyan ügy, ami komolyabb lett volna, tehát fegyelmi eljárást vagy botrányt kavart volna, mindeddig nem történt. Tehát azok a botrányok, amik korábban voltak, nem a klasszikus hírügynökséghez kapcsolódó ügyek voltak, gondolok itt erre a Lomnici-féle kitakarásos történetre. Ugyan azt mondjuk, hogy MTI Hírcentrum, de ehhez a klasszikus hírügynökségnek nincs köze.

- És nem is az MTI vezetői adtak utasítást arra, hogy ezt megcsinálják, hanem más olyan vezetők, akiknek láttuk a sorsát. Az egyik már el is került a közszolgálati médiától a Magyar Nemzet Online-hoz, a másik viszont az egyik főszerkesztői posztról a másikra került, de nem az MTI-nél, hanem az MTVA-nál. Ugye ez történt?

- Jól foglalta össze, így van ez pontosan.

- Akkor térjünk át Szalai Annamária válaszlevelére, amiben a Médiahatóság, a Médiatanács elnöke azt írta Önnek, hogy a hatóság semmilyen hatáskörrel nem rendelkezik az MTI működésével kapcsolatban, és azt ajánlotta Önöknek, hogy forduljanak a munkáltatók képviselőihez. Ezzel kapcsolatban két kérdésem van. Az egyik, hogy mintha az MTVA-nak volna némi köze a Médiahatósághoz, az MTVA honlapján látni egy kis grafikont, amiben nyilakkal ábrázolják, hogy ki kitől függ, ki hova nevez ki embert, és a kapcsolat teljesen egyértelmű, a Médiatanácstól vezet egy nyíl az MTVA-ig, vagyis ahhoz a szervezetig, ahol a közszolgálati újságírók alkalmazva vannak. És úgy tudom, az MTVA vezérigazgatóját is a Médiahatóság nevezte ki. Nem jól tudom?

- De, jól tudja. Azért döntöttünk úgy, hogy Szalai Annamáriához fordulunk, mert azt szeretnénk, ha a médiatörvényt módosítanák. Tehát, ha egyenesen fogalmazok, azt mondom, hogy a hírügynökség függetlenségének visszaállításához szükség van a médiatörvény módosítására, illetve erre a médiatörvény módosítására javaslatot tenni Szalai Annamáriának joga van. Úgy gondoltuk, hogy olyanhoz fordulunk, akinek valóban van joga ilyen törvénymódosítási javaslatot tenni. Az MTI vezetőinek erre nincs joga, nekünk erre nincs jogunk, az MTVA-nak szintén nincs joga, Szalai Annamáriának mint a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság elnökének erre joga van.

- De ő azt ajánlotta Önöknek, hogy forduljanak a munkáltató képviselőihez. Erre vonatkozik a második kérdésem, hogy azok kik volnának, a munkáltatók képviselői, hiszen ezek szerint az MTI is munkáltató, az MTVA is munkáltató. Kihez fordultak, vagy kihez kellene fordulniuk?

- Szalai Annamária levele alapján a Közszolgálati Közalapítvány Kuratóriumához is fordultunk, néhány nappal ezelőtt nekik is elküldtük a Szalai Annamáriának címzett levelünket. A Közszolgálati Közalapítvány Kuratóriumának elnöke a jövő héten találkozik velünk, tehát a szakszervezeti bizottság titkárával és a két üzemi tanácsi elnökkel, és úgy tudom, hogy a kuratórium tervezi, tárgyal az MTI ügyeiről. Tehát a kezdeményezésről, az MTI integrálása az MTVA-ba, napirenden van a kuratóriumban is.

- Azonkívül, hogy ezek szerint kiterjedt levelezést folytat a Médiahatóság elnökével, valaki más szóba állt Önnel mint az üzemi tanács elnökével?

- Több helyről kaptunk választ, az egyik a Miniszterelnöki Hivatal. Pontosabban Orbán Viktor miniszterelnöktől, a miniszterelnökségtől kaptunk egy választ, ami nagyon udvarias, ugyanakkor elutasító, mert ebben is az van, hogy nem ők kompetensek ebben, és forduljunk a munkáltatóhoz és folytassunk velük tárgyalásokat. Az MSZP részéről Mesterházy Attila frakcióvezető támogatásáról biztosította kezdeményezésünket, az LMP szintén kiállt a kezdeményezésünk mellett. Nagyjából ennyi, ez a támogatásunk van.

- Néhány szóban már pár perce érintettük azt, hogy voltak-e olyan ügyek az MTI-ben, amelyek valamiféle fegyelmi felelősségrevonáshoz vezettek, és ha lettek volna, akkor kik jártak el, de Ön azt mondta, hogy nem voltak ilyenek. Mindenesetre egy érdekes ügy volt a napokban, talán tegnap, amikor is az MTI hírt csinált egy korábban nem létező blog meglehetősen személyeskedő állításairól Ángyán József volt vidékfejlesztési államtitkárról, és mindenki meghökkent, mert hogy kerül ez a nemzeti hírügynökség hírei közé. A blogot általában azért nem szokták hírforrásnak tartani az újságírásban. Mi a gyakorlat az Ön tapasztalatai szerint, figyelembe veszik-e ezeket a blogokat, vagy az ismeretlen blogokat? Esetleg vannak olyan blogok ismert emberektől, amelyekben, ha megjelenik valami újdonság, akkor az MTI azokat kvázi szemlézi és továbbadja? Mi az eddigi menet és gyakorlat?

- A gyakorlat az, hogy az MTI is néz blogokat, nézi a Facebookot is. Ha az elmúlt öt-hat évben megnézzük a sajtóadatbankot, több száz olyan hírünk ment ki, amelyben blogokról van szó vagy blogbejegyzésekről. Hirtelenjében azt tudnám mondani, hogy ami a belpolitikánál mindig szembeötlik, az Gyurcsány Ferenc blogja, amelyet elég gyakran idézünk, vagy például a külpolitikán Paul Krugman blogja, amelyben mostanában elég gyakran jelennek meg Magyarországot bíráló bejegyzések.

- Igen, világos, tehát olyan közéleti szereplők blogjai, akik eleve azzal a szándékkal írják ezeket, hogy a világ vagy a nagyközönség rendszeresen figyeli őket, és ezeket fel is használja. Tehát ez mondjuk a nyilatkozat vagy a közlemény, vagy az interjú egyik modern formája, hogy ha valakinek közszereplőként valami mondanivalója van, azt a blogján közzéteszi, abban bízva, hogy ezt többé-kevésbé észre is veszik, és tovább is adják. De emlékszik olyanra, hogy ismeretlen szerző ismeretlen blogjából szemezgettek volna valamit?

- Nem tudnék ilyet mondani, de én a külpolitikai szerkesztőségben dolgozom, tehát nem jellemző ez nálunk. Még egy dolgot elmondanék, nem elsősorban csak ez a probléma, hogy az MTVA-ba gyömöszölnék a hírügynökséget, hanem az a probléma, hogy ne felejtsük el azt, hogy a rádiózás és a televíziózás egy egészen más műfaj, mint a hírügynökség. Annak, aki igazán tudni szeretné, hogy mi a különbség, figyelmébe ajánlanám Aczél Endre írását az MTI lázadása címmel, ez a Népszabadság honlapján jelent meg április 28-án. Teljesen világos, hogy miért nem illik bele a hírügynökség ebbe a rendszerbe. Én nem tudnék a világon olyan rendszert mondani, még a nagyhatalmú BBC-t sem, ahol a rádió, a televízió és a hírügynökség egy kupacban lenne. A hírügynökség alaphíreket gyárt, amelyeket nemcsak a rádió és a televízió használ fel, hanem mindenki használhat. A közszolgálati rádió és televízió pedig egy egészen más műfaj, maga a munka is más jellegű, nem igazán átjárható, hacsak nem olyan univerzális az, aki ott dolgozik, hogy ért a rádiózáshoz, televíziózáshoz és hírügynökségi munkához is. Nagyon fontosnak tartom, hogy ez legyen világos, hogy maga a rendszer nem összeillő.

- Természetes, annak idején én is hírszerkesztő voltam a rádióban, MTI-hírekből dolgoztunk alapvetően, bár nemcsak abból, de a rádiós másképp kellett hogy feldolgozza ezeket. Az MTI megírta az írott sajtó nyelvén, meg a hírügynökség sajátos nyelvén, a rádiósnak meg át kellett dolgoznia, hogy a hallgató a fülével föl tudja fogni. Más mondatokkal, más szerkezetben, mást kiemelve. Ez mondjuk az egyszeregyhez tartozik, de nem biztos, hogy a médiatörvény alkotói is tudják.

– Így van.



Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!


Izsák Jenő karikatúrái