Bolgár György interjúi a Galamusban - 2012. május. 11.



Bolgár György kérdései 2012. május 11-ei műsorban


Mai műsorunkban megbeszéljük, hogy Orbán Viktor szerint a tervezett pénzügyi tranzakciós adó az embereknek valójában előnyös lesz, csak a spekulánsoknak lesz káros. Ha csak úgy nem?

Ezzel összefüggő témánk, hogy a Bankszövetség elnöke szerint nyilvánvaló hülyeségek vannak a tervben, és ha mégis megcsinálják, az egész bankrendszer beleroppan. Bankjegyszakító próba?

Mit szólnak ezenkívül ahhoz, hogy az átlátszó.hu című tényfeltáró hírportál szerint Orbán Viktor édesapjának ingatlanforgalmazó cége megvette József főherceg egykori majorságát Alcsútdobozon. A 13 hektáros műemléki területet pedig azok az állami földek veszik körül, amelyeket nemrég a felcsúti Puskás futball akadémia igazgatója nyert el húszéves bérletre. Rossz az, aki rosszra gondol?

Mi a véleményük továbbá arról, hogy Varga Mihály fog tárgyalni az IMF-hitelről? Az ő helyére a miniszterelnökségre pedig Lázár János Fidesz-frakcióvezető kerül. Sok hűhó semmiért vagy nagyon is valamiért?

És végül beszéljük meg, hogy egészalakos Horthy-szobrot avatnak vasárnap egy Somogy megyei faluban. Első szoborfecske?



Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!



Horthy megítéléséről
Romsics Ignác történész


Bolgár György: - Az elmúlt napokban, hetekben, megint fellángoltak a viták Horthy történelmi megítélése körül, az egyik kisvárosban Horthyról akarnak teret elnevezni, Budapest egyik kerületében lovasszobrot akarnak neki állítani, egy Somogy megyei faluban holnapután egész alakos szobrot fognak avatni, mintha Horthy-reneszánsz volna készülőben. Ezért gondoltam, hogy megkérdezem Önt, aki a korszak egyik legismertebb kutatója, hogy milyen történelmi személyiség volt Horthy, mennyire lehet ennyi évtized után többé-kevésbé objektív képet formálni róla?

Romsics Ignác: - Mint minden történelmi személyiség, így Horthy esetében is születtek erre kísérletek az elmúlt években, mégis az első, nem teljes, de komolyan vehető Horthy-életrajzot egy amerikai történész írta meg, ez magyarul is megjelent. Néhány héttel vagy hónappal ezelőtt egy fiatal kutatónak, Turbucz Dávidnak is megjelent egy teljes Horthy-életrajza. Azt hiszem mind a két mű – amennyire ez lehetséges – elfogulatlanul tárgyilagos.

- Mennyire támaszkodnak ezek olyan dokumentumokra, amelyeket esetleg nem ismert a közvélemény vagy talán a tudomány sem?

- Túl sok minden a két háború közötti Magyarországgal és Horthyval kapcsolatban már nem fog előkerülni, azt hiszem, mert a magyarországi és a külföldi levéltárakat is eléggé sokat és sokan kutatták, kutattuk. Esetleg fontosabb részletkérdésekben talán derülhet ki újdonság. Például éppen szerda este volt Gyömrőn egy előadás, kollégákkal beszélgettem, és ők mondták el azt, amit én nem tudtam, mert a zsidó deportálásokkal kapcsolatban azt tudtuk valamennyien eddig, hogy a vidéki zsidóság deportálását Horthy passzívan nézte, majd július elején leállította és ezzel megmentette a budapesti zsidóságot. És ez így is van, de vannak dokumentumok, amelyek arra utalnak, hogy augusztusban felmerült a budapesti zsidóság deportálása is, és Horthy erre először hajlott, majd augusztus 23-a után megváltoztatta a véleményét, és ellene fordult. Tehát a végeredmény ugyanaz, de Horthy megítélésén mégis elképzelhetők kis módosulások ilyen dokumentumok alapján.

- És az is kiderült, hogy minek hatására módosult az álláspontja?

- Igen, Karsai László írt erről egy tanulmányt, és ő az valószínűsíti, hogy az augusztusi román átállás és azt követően a román, illetve a szovjet csapatok gyors megjelenése a Kárpát-medencében volt Horthy álláspontja megváltozásának hátterében.

- Nyugati, angol nyomás nem volt?

- Azok már érvényesültek a deportálások július eleji leállításánál, ezenkívül közrejátszott még a pápa tiltakozása, a semleges országok tiltakozása, a normandiai partraszállás a nyár elején. Természetesen ezek szerepet játszottak ebben az augusztusi ügyben, de nem speciálisan, hanem akkor, amikor a vidéki zsidóság deportálása után Horthy leállította a budapesti zsidóság deportálását.

- Akkor most már nagyjából a közepében vagyunk, de még elmennék a végére, hogy aztán az egész Horthy-korszakot és benne a kormányzó szerepét értékeljük. Felvetődött – több hallgató felvetette – itt a műsorban, hogy miért is nem vonták őt felelősségre a háború után? Miért nem vált háborús bűnössé, hogyan élhetett békében, portugáliai száműzetésben? Ki és hogyan működött ebben közre?

- Felvetődött ez a kérdés már jóval korábban is, egészen pontosan Jugoszlávia kérte, amikor 1944 októberben Horthy a családjával elhagyta Magyarországot, aztán amerikai hadifogságba esett. Amerikai hadifogságban lévén, Jugoszlávia kérte Horthy kiadatását az amerikaiaktól, hogy bíróság elé állíthassák háborús bűnösként. Az amerikaiak ekkor megbízták az egyik hírszerzőtisztjüket, történetesen egy magyar származású hírszerzőtisztet, Szikrai Andort, hogy tájékozódjon Horthy tevékenységéről, működéséről. Végül az amerikaiak úgy döntöttek, hogy nem adják ki, nem tekintik háborús bűnösnek. De ennél érdekesebb, hogy a szovjetek, illetve Sztálin sem tekintette háborús bűnösnek vagy legalábbis nem akarta bíróság elé állítani. Amikor 1946 tavaszán a Nagy Ferenc-kormányküldöttség Moszkvában tárgyalt a magyar határokról és egyáltalán a szovjet-magyar kapcsolatokról, akkor ott Sztálin úgy említette Horthyt, mint a fáradt öregembert, aki végül az utolsó pillanatban fegyverszünetet akart vele kötni. Valóban írt is egy levelet Horthy 1944 szeptemberében Sztálinnak, nem akarta, hogy a dologból ügy legyen vagy, hogy bíróság elé állítsák. És amikor erről a magyar külügyminiszter, Gyöngyösi tájékoztatta az angolokat, abból is az derült ki, hogy tulajdonképpen a magyar kormány se akarta a felelősségrevonást, azt mondták inkább, hogy ne jöjjön vissza Magyarországra, maradjon külföldön, nem indítanak eljárást. A kérdés az, hogy ez pontosan miért volt. Sztálin megjegyzéseiből az látszik, hogy ő Horthy javára írta azt, hogy ha az utolsó pillanatban is és sikertelenül is, de 1944 októberében mégis megpróbált kiugrani a háborúból. Én azt gondolom, hogy az amerikaiak azt írták valószínűleg Horthy javára, hogy a zsidó deportálásokat félúton vagy kétharmad után leállíttatta, és hozzájárult a budapesti zsidóság megmeneküléséhez. Ez is szerepet játszhatott abban, hogy végül csak tanúként idézték meg Nürnbergbe, nem vádlottként.

- A többi, Németországgal szövetséges közép- és kelet-európai ország vezetőivel mi történt a háború után?

- Részben az történt velük, ami a magyar vezetőkkel, bíróság elé állították és kivégezték őket. Ne felejtsük el, hogy Sztójay Dömét – aki miniszterelnök volt a deportálások idején – háborús bűnösként a Népbíróság halálra ítélte. Kivégezték a belügyminisztert, Jaross Andort és belügyi államtitkárokat is, Baky Lászlót és Endre Lászlót is. Akiket komoly, kimutatható felelősség terhelt a deportálások miatt. Tehát nem lehetett azt mondani, hogy Magyarországon nem vonták felelősségre a bűnösöket. A kérdés az volt, hogy mi legyen Horthyval. Nem is egy kelet-európai analógiát tudnék mondani – bár az analógiák mindig sántítanak –, ha összevetjük Mannerheimmel, ő minimum kétszeresen, de inkább háromszorosan mentette meg Finnországot az orosz inváziótól. Tehát más volt Mannenheim megítélése Finnországban, mint Horthyé, aki ezt nem tudta végrehajtani. De vessük össze mondjuk Pétainnel, aki Horthyhoz hasonlóan katona volt, és a Vichy államban hozzájárult vagy eltűrte a zsidók deportálását, mint ahogy Horthy. Pétainnel az történt, hogy a francia bíróság halálra ítélte, javait elkobozták, de nem végezték ki, haláláig háziőrizetszerű fogvatartásban volt. A forrást most nem tudom megmondani, de valahol azt is olvastam, hogy Rákosinak is volt ebben véleménye, ami körülbelül az volt, hogy ne hozzuk haza, ne végezzük ki, mert mártírt csinálunk előle. Ennek az okoskodásnak is volt valami alapja, mert például Bárdossy kivégzését elég ambivalensen fogadta az akkori magyar értelmiség, a közvélemény, míg Sztójay, Szálasi meg a többiek kivégzésénél nagy konszenzus és egyetértés uralkodott. Bárdossynál már nem. Horthynál még kevésbé uralkodott volna, azt hiszem.

- A politikai meg a praktikus szempontok, hogy mi történne, ha felelősségre vonnák, érthetőek. De ha a történész szemével nézi, az is nyilvánvaló, hogy Horthy nem azonosítható a miniszterelnökeivel, Bárdossy nem volt ugyanolyan, mint Kállay, Sztójay nem volt ugyanolyan, mint Imrédy, és így tovább, bár mindegyik Horthy miniszterelnöke volt. De ebből következően, hogy volt bizonyos politikai és magatartásbeli különbség a kormányzó és kormányai, illetve kormányainak különböző személyiségei között, ez tartalmilag mit jelentett? Horthy más volt, mint a nevével fémjelzett rendszer?

- Negyed századon keresztül volt az ország államfője. A napi politikai irányításában általában nem vett részt, viszont törvények a hozzájárulása nélkül nem léphettek életbe. Tehát minden törvényt, amit abban az időszakban elfogadtak, Horthy engedélyezte.

- Tehát a numerus clausustól kezdve a zsidó deportálásáig.

- A háborúba való belépés 1941 júniusában kifejezetten az ő hatáskörébe tartozott, és ő is mondta ki a döntő szót. Ebben nem Bárdossyé – akit egyébként többek között ezért vontak felelősségre –, hanem Horthyé volt a fő felelősség. Ő nagymértékben azonosult az egész rendszerrel, de azt hiszem, hogy a rendszer különböző beállítottságú miniszterelnökei közül azokat érezte inkább magához közelebb, akik hozzá hasonlóan konzervatív típusú jobboldali, de nem szélsőjobboldali politikusok voltak, mint például Kállay Miklós, Bethlen István. Bárdossy vagy Imrédy kevésbé állt hozzá közel, nem is beszélve Sztójayról vagy másokról, akik a szélsőjobboldalt képviselték. Az más kérdés, hogy – függetlenül attól, hogy kivel rokonszenvezett kivel nem – hagyta magát időnként sodortatni az árral vagy passzivitásba vonult, és emiatt megvan a felelőssége, de nem olyan aktív, mint annak a kormányfőnek, aki ezeket a rendelkezéseket hozta és végrehajtotta.

- Tehát hősnek semmiképpen sem nevezhető.

- Nem, azt nem gondolom.

- És nyilvánvaló az is, hogy az ő uralkodása, kormányzósága vezetett ahhoz a példátlan nemzeti tragédiához, amit a második világháború jelentett.

- Inkább azt mondanám, hogy az ő államfősége alatt és az ő felelősségével történt ez. De abban azért sok minden közrejátszott, hogy Magyarországnak mi volt a második világháború alatti sorsa. A földrajzi helyzetünk, a nemzetközi körülmények. Egy országnak sikerült az egész térségből kimaradni ebből a háborúból, de a Jugoszlávia elleni konfliktusban ők is részt vettek katonailag, ez Bulgária volt.

- De ők egy kicsikét azért kijjebb is vannak, tehát ebből a szempontból földrajzilag szerencsésebb helyzetben.

- Mi nem tudtunk volna kimaradni a háborúból, de a lényeges az, hogy mikor, milyen körülmények között léptünk be.

- Igen. Azért persze a történelem sosem a ’mi lett volna ha’ tudománya volt, és legfeljebb utólag játszhatunk el a gondolattal, hogy ha nem Teleki Pál lesz öngyilkos, hanem Horthy hozza meg ezt a döntést, Magyarország sorsa akkor is ugyanúgy alakul. Viszont akkor lehet, hogy megérdemelné a lovasszobrot, nem?

- 1941 áprilisára gondol?

- Jugoszlávia megtámadására gondolok.

- Teleki mérsékelte végig Horthyt, és az agresszív katonai vezetőket, de az utolsó pillanatban Teleki is beadta a derekát, és elfogadta, az a legfontosabb, hogy a magyar csapatok csak az után indulhatnak, ha felbomlik, megszűnik az a barátsági szerződés, amit 1940 decemberében kötöttünk Jugoszláviával. Teleki öngyilkossága esetében másról is szó volt, ott egy habitusról, egy lelki pozícióról volt szó. Teleki már korábban is akart öngyilkos lenni, ő olyan lelki alkat volt, aki ezzel a döntéssel járó felelősséget – amivel csak rossz döntést lehetett hozni, igazán jót nem – nem bírta elviselni. Horthy nem egy ilyen alkat volt és hozzáteszem Bethlen István sem ilyen alkat volt.

- De Bethlen is olyan politikus volt, aki azért erőteljesen kritizálta Horthyt.

- Abszolút. Teljes mértékben. Például a háborúba való belépéssel Bethlen nem értett egyet, konfrontálódott és figyelmeztette Horthyt arra, hogy ő ott volt az első világháborúban, tudja, hogy milyenek az orosz hómezők, és nem lenne szabad közvetlen német követelés nélkül magyar csapatokat küldeni a keleti frontra. 41. júniusában.

- Lett volna egy bethleni, józanabb alternatíva?

- Ez az, amit nem tudunk, maga mondta az imént, hogy a ha-val kezdődő mondatoknak a történelemben nem sok értelmük van.

- De Bethlen mégiscsak egy nagyon józan és nagyon tapasztalt politikus volt, aki ha akkor kritizálta Horthyt és Magyarországot a háborúba való belépésért, feltételezhető, hogy lettek volna más elképzelései vagy elképzelhetőnek tartott volna másfajta politikai játékot.

- Igen. Nemcsak, hogy lettek volna, hanem voltak elképzelései, több esetben más tanácsokat adott a kormányzónak, mint amit az végrehajtott. Csak egyet ne felejtsünk el, hogy ő ezt egy kormányon kívüli pozícióból mondta, és hogy elképzelhetetlen volt vagy legalábbis nagyon-nagyon megalázó lett volna a németek számára az, ha Bethlen Istvánt nevezik ki miniszterelnöknek. Ezt a németek nem fogadták volna el a harmincas évek eleje óta. Bethlen a német a gestapónak a keresőlistáján volt 1944 márciusától kezdődően. Őt a németek le akarták tartóztatni és el akarták vinni.

- Horthy portugáliai éveiről lehet-e tudni valamit politikai szempontból nézve, hogy bármikor eljátszott-e – akár ő, akár más nagyhatalmak – azzal a gondolattal, hogy akár vissza is térhetne Magyarországra, ha úgy alakulnak a feltételek?

- Nem, 1944–45-ben több európai államférfit, sőt amerikait is megkeresett Horthy levélben – Churchillt is például –, hogy vissza akarna jönni Magyarországra, és próbálta a felelősségét kisebbíteni, mindent Trianonnal meg a nemzetközi körülményekkel magyarázni, de mindig nemleges válaszokat kapott. Pontosabban csodálkoztak rajta, hogy lehet, hogy Horthy még mindig Magyarország kvázi vezetőjének tekinti magát, és végül a britek azt írták neki, hogy kéréseivel forduljon Sztálinhoz. Ezzel nagyjából jelezték is azt, hogy mit gondolnak erről. Innentől, 1946-tól kezdődően úgy tudom, hogy Horthy aktív politizálást nem folytatott. Még a magyar emigráns szervezetekkel kapcsolatban is nagyon rezervált magatartást tanúsított. Az emlékiratain dolgozott az ötvenes évek elején, és utoljára úgy lehet tudni – mert vannak azért erről dokumentumaink, például Zsitvay Tiborhoz írott levelei, amelyeket évekkel ezelőtt történetesen én tettem közzé –, hogy 1956 felrázta, aztán nagyon gyorsan, 1957 elején meghalt.



Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!



A Duna tévé történelemhamisító sorozatáról
Balogh László, a Közszolgálati Közalapítvány Kuratóriumának elnöke


Bolgár György: - Néhány hete Amerikában jártak, úgy emlékszem, talán a Duna World csatornát népszerűsítették vagy mutatták be.

Balogh László: - A kuratórium két tagjával és a Duna televízió vezérigazgatójával meghívtak minket az amerikai magyar közösségek tagjai, így van.

- Nem erről akartam ugyan Önnel beszélni, csak ha már itt van, megkérdezem, hogy mi értelme van egy ilyen angol nevű csatornát létrehozni, hiszen a Dunát eddig is lehetett fogni, nem?

- Nem, a Duna televíziónak csak a második csatornáját lehetett fogni.

- Az autonómiát, ugye?

- Az autonómiát, így van. És rengeteg megkeresés érkezett Észak-Amerikából, Dél-Amerikából, Ausztráliából is, hogy valamilyen módon próbáljunk újfajta tartalmat rakni erre a csatornára. És a vezérigazgató úr úgy döntött – a kuratórium ezt nem kellett hogy elfogadja, mert mi a tartalomba nem szólhatunk bele, de örömmel fogadtuk –, hogy egy olyan műsorstruktúrát állít fel, amely végre már valamilyen formában kielégíti a távoli nézőinket is. És ha már itt tartunk, akkor azt is el kell mondani, hogy egy Duna World rádió is elindult február közepén, amely ugyanennek a célközönségnek szól.

- Önálló rádióprogrammal, szerkesztőséggel?

- Így van. És ha már szóba hozta, Bolgár úr, akkor hadd mondjam el azt, hogy például amikor a magyar televízió az európai dalfesztivál-döntőt élő adásban közvetítette, akkor azt a Duna World csatorna is közvetítette, és mindenféle híresztelés és promóció nélkül – a Duna World csatorna akkor még csak pár hete volt meg – meglepetten láttuk, hogy több mint harmincöt országból érkeztek sms-ek. Ezek nálunk nem emelt díjúak. És több mint harmincöt országból érkezett sms, hogy melyik dalt szeretnék továbbküldeni, és ebben Észak-Amerika, Dél-Amerika, Észak-Afrika, Ausztrália, és Új-Zéland is ugyanúgy jelen volt. Hangsúlyozom, harmincöt országból, mindenféle promóció és egyéb nélkül. Kaptunk hideget is, meleget is, nagyon sok javaslatot kaptunk, és én remélem, hogy ez egy jól működő és a misszióját jól teljesítő adó lesz. Csak példaképpen mondom, hogy például Észak-Amerikában Románia több csatornával van ugyanígy jelen, mi nagyon szerények vagyunk az egy csatornánkkal.

- Mibe kerül egy ilyen csatorna működtetése?

- Ez nem kerül sokba, hisz új tartalom erre a csatornára nem készül még, reményeink szerint majd valamikor fog. Egyelőre a nagyon teljes és nagyon mély tartalommal rendelkező magyar televíziótól örökölt archívum az, ami a gerincét adja az itt sugárzott műsoroknak.

- Tehát egyfajta nosztalgiacsatorna.

- Nem, nem.

- Néha-néha belenézek és nekem ez az érzésem.

- Hadd vitatkozzak, nem nosztalgiacsatorna, mert külön is kérték, hogy ne csak régi filmek legyenek, hanem újak is, és a vezérigazgató úr ezt akceptálta. És azon kívül a másik három televíziós csatornából meglévő friss tartalmakból is egyfajta válogatás, hisz többféle igény jelentkezett. Jelentkezett az az igény, hogy szórakoztató műsorokat szeretnének benne látni, jelentkezett az az igény, hogy Magyarországról szeretnének látni aktuális politikai-közéleti tartalmakat is, és jelentkezett az az igény, hogy egymásról is szeretnének látni, tehát az észak-amerikai magyar közösség szeretne látni ausztráliai magyar közösségről is tartalmat. És a Duna ilyen formán szélesebbre nyitotta az ilyen tartalmak gyártását. A Dunán a magyar nézők is kellőképpen megkapják ezt a fajta súlyozást, és ezeknek a gyűjteménye belekerül Duna Worldbe is. Hadd mondjak egy örömteli hírt, nagyon örülök neki, hogy mindenféle magyarországi reklámozás nélkül, úgy, hogy január elsején indult a Duna World, a legújabb felmérések szerint – a több mint száz magyar kábelcsatornát is figyelembevéve – a tizedik vagy a tizenegyedik helyre mérték csak Magyarországon. Tehát nincsenek méréseink még a határon túli területen sem.

- Lehet, hogy Önnek nem fog tetszeni, de szerintem a nézők egy része szereti ezt a nosztalgiázást.

- De akkor hadd kérjem azt, Bolgár úr, hogy nézze többet, mert nem nosztalgiacsatorna. Van benne egy-két régi film, de nem nosztalgikus csatorna.

- Jó, helyes, megfogadom a tanácsát.

- Pörgősebb, modernebb, tehát aki ezt megnézi mondjuk Ausztráliában, az tudja, hogy adott napon mi történt Magyarországon. És a műsor struktúrája úgy van összeállítva, hogy az időeltolódásokat is figyelembe veszi. Tehát aki Ausztráliában vagy Észak-Amerikában akarja nézni, nem kell neki hajnalban vagy késő éjszaka megnézni a műsort, mert az időbeosztásához van mindez igazítva. Tehát az európai idő, az észak-amerikai idő és az ausztrál idő az, amelyik fókuszba került.

- Ezek szerint például a Duna World műsorába bekerülhet a Duna televízióban néhány hete elkezdett, és még azt hiszem, folytatódó interjú-film is, aminek az a címe, hogy „Háború a nemzet ellen”? Ami enyhén szólva meghökkentő, legalábbis az olyan néző számára, mint én. Ugyanis teljesen egyoldalú és abszolút tudománytalan világszemlélettel azt akarja négyszer egy órában bemutatni, hogy a magyar nemzetet nemhogy ezeregyszáz éve – mert elég oktondiak vagyunk, ha azt képzeljük, hogy csak annyi ideje élünk itt –, hanem több tízezer év óta ki akarják irtani, el akarják nyomni itt a Kárpát-medencében. Egy ilyen film egyáltalán hogy kerülhet a közszolgálatba, kérdezném Öntől, ha nem válaszolná azt, hogy semmi közük a tartalomhoz, ezért csak azt kérdezem, hogy és akkor majd belekerül a világ minden tájára eljutó Duna World programjába is?

- A következő a helyzet. Nehéz helyzetbe hozott, mert amikor a kolléganője felhívott és mondta, hogy ez is a beszélgetésünk témája között lesz, akkor én tájékoztattam a kolléganőt, hogy én nem láttam a filmet. Akkor azért gyorsan megnéztem, a négy részből csak két rész ment le, tehát nem tudhatjuk, hogy a harmadik, negyedik részben mi van, mert azt még Ön sem tudta megnézni. Viszont az igaz, hogy a kuratórium tagjaként és elnökeként szigorúan tilos nekem a tartalommal foglalkozni. De ez tilos volt az előző médiatörvény alapján is. Az, hogy ez a Duna World csatornán lehet-e vagy nem lehet, kizárólag a csatorna felelőseinek a döntésén alapul. Én ezt nem tudom Önnek megmondani. De ha visszatérünk erre a filmre, vagy arra, hogy kerül oda, engedje meg, hogy elmondjak szintén egy örömteli hírt, hogy az új vezérigazgató által új struktúrában felépített két csatornában hihetetlenül szélesen nyitott a vezérigazgató úr a dokumentum, az ismeretterjesztő és egyéb eddig műfajilag a közszolgálati televízióban nem jelenlévő tartalmakra.

- De a lényeg épp az ismeret terjesztése és nem a félreismeretek terjesztése.

- Igen, de Bolgár úr nagyon nehéz helyzetbe hoz. Ugye én a magyar televízióban dolgoztam, és 1981 óta közel ötven-hatvan dokumentumfilmet készítettem a magazinműsorokon kívül. Tehát nekem a szívem és az eszem, a kedvem mind a dokumentumfilm körül működik. És nagyon örültem annak, hogy annak idején, fiatal televíziósként többször is dolgozhattam a Gulyás testvérekkel együtt. Tehát nekem ez a műfaj nagyon fontos. De akárhogy nézzük, ez egy önálló művészeti alkotás. Most lehet rajta vitatkozni, hogy ez mennyire művészet vagy mennyire nem, de ez szerintem ugyanolyan, mint egy dokumentumregény vagy egy másik műfajban készült hasonló alkotás. Ez egy önálló mű. Azon túl, ahogy itt a kolléganőjének is elmondtam, egyetlen kockát nem láttam belőle, tehát arról nem tudunk beszélni, hogy mi van benne, hogy azzal én egyetértek vagy nem értek egyet, vagy az pozitív vagy negatív. De azt azért mondjuk ki, hogy van helye a műfajnak a televízióban vagy nincs helye.

- Ezt nem furcsa kimondani, mert kimondhatjuk mind a ketten egyöntetűen, hogy már hogyne volna helye.

- Ilyenkor meg én azt tudom mondani, hogy ha egy film ott van, akkor az egy önálló dolog.

- De a filmet valakik átveszik egy közszolgálati médiumban. Ha a film arról szól órákon keresztül, hogy mi több tízezer éve vagyunk itt, de minket az egész világ meg akar semmisíteni, én nem mondom, hogy ilyen vélemény nem lehetséges, csak a közszolgálati médiában vajon szabad-e így teljesen egyoldalúan, többször egy órában ennek az alapvető véleménynek helyet adni, vagy pedig Önnek, aki nem szólhat ebbe bele a közszolgálati közalapítvány kuratóriumának elnökeként, azt a felelősségét mégiscsak vállalja, hogy ennek az alapítványnak az a feladata, hogy a közmédiumok társadalmi felügyeletét is biztosítsa és megteremtse.

- Nem az.

- Nem?

- Az nem a mi testületünknek a feladata, az a közszolgálati tanácsnak, a közszolgálati testületnek a feladata, amely tizennégy főből áll, és utólag értékeli a tartalmat. A törvényhozó, ugyanúgy, mint korábban is, nagyon élesen elválasztotta nekünk a gazdálkodást, a törvényszerű működést stb. Tehát én magánemberként tudok véleményt mondani ilyen esetekben. De ha visszatérünk a konkrét kérdésére, Bolgár úr, én ilyen jellegű filmet, amiről Ön is beszél, az elmúlt húsz évben nem láttam a közszolgálati televízióban, és ha feltételezem – bár mondom, én nem tudtam megnézni –, hogy igaz, amit Ön mond, akkor azt mondom, hogy húsz év után egyszer a másik fél is meghallgattatik, még akkor is, ha én nem értek vele egyet. Én nagyon ellenezném azt, hogy ezt most kicenzúrázzuk vagy valami mást mondjunk, különösen egy olyan sorozatnál, amiből még két rész hátra van. Tehát nem tudhatjuk, mi van a folytatásban.

- A cenzúrának én sem vagyok híve, de a józan észnek talán igen. Ha a Magyar Tudományos Akadémia is az idegen erők játékszerének van beállítva, hogy a tudomány az idegen érdekeket szolgálja ki, az nem egyszerűen egy másik vélemény.

- Akkor most visszakérdezek. Ha elkészül egy ilyen jellegű film, akkor azt kell mondani, hogy én, aki megítélem, azt mondom, hogy ezzel én nem értek egyet, ez hülyeség, ez márpedig nem mehet adásba, mert én nem értek vele egyet.

- Nem, nem ezért. Balogh úr, nem azt kell mondani, hogy Ön nem ért egyet vele, hanem azt,  hogy nem ért egyet Ön sem, valamint nem ért egyet vele a történettudomány, a magyar tudományosság gyakorlatilag egésze, és így tovább.

- Na most akkor ezt ki dönti el?

- Én nem tudom, hogy nagyon döntenie kell-e abban a kérdésben valakinek, hogy több tízezer éve itt vagyunk-e vagy sem. Az, hogy néhány ember úgy gondolja, vagy meggyőződéssel hisz abban, hogy a magyarok több tízezer éve itt vannak, az egy dolog. Lehet is erről akár beszélni, csak ha valaki ezt választja témájának, akkor is kellene, hogy ezzel ellentétes vélemények, méghozzá tudományos vélemények helyett kapjanak ebben és ezzel ellentétes véleményt mondjanak.

- Jó, akkor én visszakérdezek. És tényleg azt szeretném még egyszer hangsúlyozni, hogy nem a filmről beszélek, mert egy kockáját sem láttam, és tiszta lelkiismeretemmel úgy álltam le vitatkozni Önnel, hogy ezt Ön is tudja. Ennek ellenére nagyon örülök neki, hogy a Duna Worldről tudtunk érdemben is beszélni. Tehát miután elmondtam, hogy ennek a műfajnak nagy kedvelője vagyok, bizonyos fokig művelője is, a dokumentumfilm tematikus csatornákat is nagy élvezettel nézem, akkor visszakérdezek, hogy amikor mondjuk a fáraók életéről vagy a második világháborúról, vagy erről, vagy arról egy művet látok, ahol még én is vitatkoznék, hogy a tanulmányaink szerint nem egészen erről volt szó, de azért érdekes és megnézem. Meg sem fordul a fejemben, hogy a rendezőn számon kérjem, hogy mondjuk a második világháború nagy csatáinál miért nem hallgattuk meg mondjuk a fasiszták véleményét az adott dokementumfilmben, amikor arról szól az egész.

- Jó példát említ, elnök úr. Mert egyrészt a második világháborús dokumentumfilmekben nemhogy a fasiszták véleménye van benn, hanem rendszeresen ott szerepelnek a kijelentéseikkel, a beszédeikkel, a nyilatkozataikkal, a dokumentumaikkal, a parancsaikkal, mindennel ott szerepelnek, tehát ott van az, amit ők képviselnek, és amit tettek. De ha egy olyan dokumentumfilm kerülne a közszolgálati televízió illetékes szerkesztősége elé, amelyik átírja a második világháború történetét, és azt mondja, hogy tulajdonképpen a nácik és Hitler jót akartak és jót is csináltak, csak nem tudták végigcsinálni, akkor azt hiszem, nem kell elmennie Önnek sem, meg másnak sem a tudományos akadémia történettudományi intézetéig, hogy kivágja ezt a dokumentumfilmet.

- Nézze. Én nehéz helyzetben vagyok, és Ön is, mert olyanról vitatkoztunk, aminek Ön csak az első két részét látta, én meg egyik részét sem. Tehát elvi vitát tudunk csak folytatni. Én a teljesebb szabadság híve vagyok, tehát én nem azt mondom, hogy ha elkészül egy mű, akkor ne kerüljön adásba, én azt mondom, hogy ha elkészül egy ilyen, akkor vitatkozzunk róla, nézzük meg. Volt egy olyan vita is az elmúlt időszakban, amihez szintén semmi közünk nem volt, hogy egy kolléga másik dokumentumfilmjét meg lehetett-e ismételni. Én ott is azt mondtam, hogy én biztos hogy nem vettem volna ki, hanem azt mondtam volna, hogy ha ez ilyen indulatokat vált ki, akkor nézzük meg, és rakjunk mögé egy olyan műsort, ahol megvitatjuk ezeket a kérdéseket.

- Én még jobbat tudnék. Olyan filmeket csináljanak – függetlenül attól, hogy maga a film készítője az egyik vagy másik féle álláspontjához áll-e közelebb, mert neki is lehet személyes véleménye –, amelyek igyekeznek többé-kevésbé tárgyilagosan körüljárni a témát, vagy több véleményt beletenni abba a filmbe.

- Én úgy emlékszem, hogy Ön dolgozott az Egyesült Államokban.

- Jól emlékszik.

- És az Egyesült Államokban volt egy hatalmas nemzeti trauma, a tornyok összeomlása. Akkor mindenki egyértelműen elmondta, hogy mi volt ennek az olvasata, és én is úgy gondolom, hogy az volt az igaz, ami ott volt. Ennek ellenére volt olyan film, biztos hallott róla, amely teljes egészében, az egész koncepciót megfúrva azt állította be, hogy az amerikai kormányzatnak és az amerikai politikának milyen szerepe volt ennek az eltusolásában, az előidézésében stb. Emlékszik ezekre?

- Igen.

- Világhírű filmrendezők csinálták. Akkor most annak a filmnek nem lett volna szabad a nézőkig eljutni, mert az akkori szituációban, ott és akkor azt mondták, hogy az nem úgy volt?

- Nézze. Hogy szabad volt-e vagy nem szabad, ezen lehet vitatkozni. Csak az Egyesült Államokban ez a film nem közszolgálati televízióban jutott el a közvéleményhez. Én azt sem állítom, hogy Magyarországon egy ilyen filmet nem szabad bemutatni. Csak úgy gondolom, hogy a közszolgálati médiában egész biztosan nem.

- Én meg azt gondolom, hogy a közszolgálati médiában kell a legszélesebbre nyitni azt az ajtót, ahol a filmeket be lehet mutatni. Ilyet is olyat is. És ha indulatokat vált ki, akkor teret kell adni annak, hogy vitatkozzunk róla. Márpedig azért is nehéz helyzetben vagyunk, Ön is Bolgár úr, mert szakmabeliek vagyunk, és ha egy film elkészül, akkor az, akárhogy is nézzük, valamilyen formában egy alkotás. Annak van rendezője, van szerkesztője, operatőre, kis túlzással ugyanolyan, mint egy regény vagy egy novella. Egy regényről, egy novelláról – vagy tetszik, vagy nem, vagy elhiszem, vagy nem – azt nem lehet mondani, hogy azért, mert valaki írt egy ilyen regényt, ezt el kell égetni vagy nem kell megnézni, mert akkor nagyon messzire jutunk. Tehát a gondolkodás szabadságát, a véleményalkotás szabadságát még az őrültség számára is meg kéne hogy adjuk, meg szerintem meg is kell, hogy adjuk, mert abból is tanulunk.

- Én igazán liberálisnak érzem magam, de úgy gondolom, hogy a szerkesztői felelősség legalább akkora, és a közszolgálati médiumokban pedig arra kellene törekedni, hogy ismereteket terjesszünk, és a véleményeket próbáljuk meg ütköztetni. De ne teljesen egyoldalúan, akár az őrületbe menően egyoldalúan tálaljuk, mert az félrevezeti a közönséget. Ez a közszolgálati médiának nem lehet feladata.

- Nézze, az elmúlt húsz évben még a közszolgálati médiában is elég sok egyoldalú és félretájékoztató műsort láttam. Nemcsak dokumentumfilmekben, hanem magazinműsorokban. Tessék megérteni, én mindig vitatkoztam, különösen az egykori SZDSZ-s képviselő társaimmal, hogy egy kicsit magamat liberálisabbnak gondolom, mint ahogy ők gondolják magukat. Mert én elfogadom a másikat még akkor is, ha nem értek vele egyet. És én ezt élvezem és nagyon szeretem. És megint felhánytorgatom, hogy egyszer személyesen is szívesen elmennék a műsorba.



Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!



Az Orbán család birtokai a felcsúti megpályáztatott földek közepén
Ferenczi Krisztina újságíró


Bolgár György: - Ezúttal nem a Népszabadságban, hanem az átlátszó.hu portálon jelent meg egy tényfeltáró, oknyomozó cikked. Amiből először azt a következtetést vontam le, hogy nem nyugszol, mert megint találtál valamit az Orbán család körül. Mégpedig ezúttal azt, hogy a miniszterelnök édesapjának van egy ingatlanforgalmazásra szakosodott cége, ez a cég tavaly megvette az egykori József főhercegi majorságot Alcsútdobozon, és ezt a majorságot azok az állami földek veszik körül, amelyek néhány héttel ezelőtt, Ángyán József emlékezetes kirohanásai után, bekerültek az országos nyilvánosságba. Hogy tudniillik a felcsúti polgármester a Puskás Labdarúgó Akadémia vezetője jutott hozzá tartó húszéves bérléssel ezekhez a földekhez. Na most azt lehet mondani, hogy na és akkor mi van? Hát ismerik egymást, ott azon a környéken dolgoznak, működnek, mindannyian, mi ebben a meglepő?

Ferenczi Krisztina: - Hát egyrészt nem értem, hogy miért mondod azt Gyuri, hogy nem nyugszom. Hát újságíró vagyok! Ám az ügy azért érdekes, mert ha valaki felmegy az átlátszó.hu-ra és megnézi az itt lerajzolt földtérképet, ami teljesen korrekt, tehát itt nincs mese, itt tulajdonosok vannak és a meghirdetett Nemzeti Földalapkezelő-pályázaton elnyert földek. Ezek tökéletesen körülölelik az Orbán Győző által birtokolt majorságot, tehát azok a földek, amelyeket a Búzakalász 66 Kft., Mészáros Lőrinc felcsúti polgármester, aki a felcsúti Puskás akadémia elnöke is egyszemélyben, plusz egy helyi mezőgazdasági földtársaságnak vagy földszövetségnek – jaj Istenem, hogy hívják, ezekkel a nevekkel mindig bajban vagyok – az elnöke tizenegy éve, tehát minden az ő kezükben fut össze. Ha ez tökéletesen körbeveszi Orbán Győző ingatlanforgalmazásra szakosodott cégének a…

– Megmondom én, mi a neve. Alcsútdoboz Felcsút Földtulajdonosi Közössége.

– Az. Köszönöm. Az is egyszemélyben Mészáros Lőrinc. Ha a Búzakalász 66 Kft. Mészáros Lőrinc cége, és tökéletesen körbeveszi Orbán Győző tizenhárom hektáros majorságát, amit szintén tavaly szerzett meg, csakúgy, mint ahogy szintén tavaly alakult meg ez a Búzakalász 66 Kft., tehát itt nem egy nagyon régi mezőgazdasági tevékenységet folytató társaságról beszélünk Mészáros Lőrinc cége esetében, akkor ezt nem tekintheti egy újságíró véletlennek. Ilyen véletlen, hogy pontosan körbe van lőve, tehát tényleg menjenek fel az átlátszó.hu-ra kedves hallgatók, és győződjenek meg róla, hogy igaz amit beszélek és amit írok.

– Az embernek eszébe jut ez, az, hogy nahát miért is történt így, na de és akkor mi van, ha ezeket az állami földeket most pályázat útján Mészáros Lőrinc szerezte meg, lehet, hogy kicsit többet mint amit a szabályok előírnak.

– 1377 hektárt nyert el összesen a Búzakalász Kft. és a családtagok nevén.

– De miért érdekes az az összefüggés, hogy ezek a földek veszik körül a miniszterelnök édesapjának a birtokába került majorságot műemlék építményt.

– Mert egy irányba mutat.

– Mi az az irány?

– Egy olyan szándék irányába mutat, hogy egy hatalmas földbirtokra vágyik az Orbán család. Én bizonyos dolgokat nem írhatok le, mert hiába van…

– Csak a bizonyíthatóakat írhatod le és mondhatod ki. Ez nyilvánvaló.

– Így van. Ez itt teljesen bizonyítható, és az is bizonyítható, mert a cégbejegyzésben ott szerepel, hogy Orbán Győző ingatlanforgalmazó kft-jének van engedélye kecske, juh, lótenyésztésre. Egy ingatlanforgalmazó cégnek. Élőállat-nagykereskedelemre.

– Na de akkor az embernek az volna az első gondolata, hogy hát akkor ő is pályázhatott volna ezeknek az állami földeknek a bérbevételére, miért nem ő pályázott. Hát akkor mégsem az övék lesz az a föld.

– Azért, mert ez így működött az első Orbán-kormány idején is, csak be kell helyettesíteni más betűkkel. Ott nem pályáztatás volt, hanem tizenkét állami gazdaságnak a privatizációja. És már akkor is az történt, hogy amint helyzetbe hozták a két új tulajdonost Felcsútról a herceghalmi kísérleti gazdaság zrt-ben, utána tíz nappal, mit ad Isten, az egyikőjüktől vette meg Lévai Anikó egy adásvételi szerződés keretében az ötvennégy hektáros felcsúti birtokát.

– De ezeket az állami tulajdonú földeket, amelyeket most hosszú időre bérel például a felcsúti polgármester és akadémia elnök, egyelőre nem lehet megvenni. Majd talán húsz év múlva meg lehet.

– Most már elhangzott a parlamentben is, több ellenzéki politikus felveti, hogy de maga Orbán Viktor is az egyik válaszában, amikor Szabó Rebeka azt kérte tőle számon, hogy Önök gyarmatosítják az országot, akkor azt mondta, hogy félreértés ne essék, itt nincs földosztás. De hozzátette, hogy el lehet viszont gondolkodni majd azon, és ezt kérik, hogy vitassák meg ők is, hogy esetleg kis számban, de érdemes lesz tulajdonba adni ezeket. Kétharmados törvénnyel ez nem gond, ezt bármelyik pillanatban meg lehet hozni… mert hogy azoknak, akik most bérlik, elővásárlási joguk van. Eddig ugye az államnak volt elővásárlási joga. Meghoznak egy olyan törvényt, hogy ne az államnak legyen. Az állami elővásárlási jog ugye arra jó, hogy megszerezzék mindazt, amit aztán privatizálni akarnak. A bérlők elővásárlási joga pedig arra jó, hogy gyakorlatilag akkor már onnan őket az életben nem lehet kirakni.

– De ez természetesen csak egy elvi lehetőség.

– De az egész nem lenne érdekes Gyuri, ha nem arról lenne szó, hogy a helyi gazdák ott maradtak hoppon. Olyan családok, akik nagyapáig bezárólag földet műveltek, és gyúrtak erre, és dolgoznak, és gürcölnek, mert azt hitték, hogy most ők tényleg földhöz juthatnak. Mert a Fidesz-kormány ezt hirdette meg, Orbán Viktor ezt hirdette meg. Nem azt, hogy az ő csókosa, Mészáros Lőrinc majd az összes környékbeli jó földet meg fogja szerezni.

– De még valamit észrevettél vagy legalábbis gyanítasz, mindenesetre leírtad a cikkben, hogy tudniillik…

– Amit gyanítok, azt nem írtam le, csak amit észrevettem.

– Hát nem, mert azt írtad, hogy információink szerint szálloda épül a műemléki jellegű majorságon vagy fog épülni. Mégpedig kiszolgálandó az etyeki filmstúdió Demján Sándor-féle érdekeltségét.

– Igen. Erről nagyon várok Orbán Győzőtől választ, de nem jön egy hete válasz, és Mészáros Lőrincet is kértem, hogy tegye meg, hogy erre válaszol, de ő adott nekem egy interjút, ami vasárnap fog teljes terjedelmében az átlátszó.hu honlapra felkerülni, és ő azt mondta, hogy azzal ő a maga részéről lezártnak tekinti – és hát én ezt megértem – az ügyet. Tehát az újabb kérdéseimre már nem válaszol, tehát amik abból keletkeztek, hogy tovább kutattam azóta. Egy segítséget szeretnék most kérni az éterben a kollégáktól vagy bárkitől, aki tud Demján Sándorhoz egy elérhetőséget, az legyen kedves, írja meg az átlátszó.hu komment rovatába, mert még ő az, aki erre a kérdésre válaszolni tudna, hogy ott valóban szálloda épül-e vagy.

– De ennek nyomát lehet látni?

– Az Orbán Győző. Hát miután ez egy hatalmas épületegyüttes, és kutyákkal őrzik, és hát a kutyákkal, mint ahogy az a képen látszik, jött is az őr rögtön, ahogy megtudta, hogy ott kint vagyunk, aztán Felcsúton rendőrségi autó állt meg azután, hogy békességben vártam az operatőrrel a polgármester urat a Mészáros Kft előtt. Leadtak minket körözésre, tehát minden adatunk megvan nekik. Tehát itt azért elég erősen összezár az állami és a magángépezet. Tehát én azon nem tudok bejutni.

– Tehát nem tudod e pillanatban…

– A majorságot csak kívülről láttam, de még ezt is nehezményezte az őr, és jött a két kutyával, hogy azonnal menjünk el, nem fényképezhetjük.

– Kívülről sem.

– De az látszik, hogy építkezés folyik.

– Lehet, hogy csak helyreállítják.

– És közben mezőgazdasági gépek ki-bemennek.

– Lehet, hogy a majorsági épületeket állítják helyre, nem?

– Hát van műemléki kötelezettség, miután ez az egész terület műemléki terület, de még egy helyről megpróbálom lecsekkolni, hogy ez a szállodaépítési dolog igaz-e. Ez a föld máshonnan is megközelíthető, mint ahonnan két kutyával az embert el lehet hajtani. De a helyiek, akik jártak bent, azt mondják, hogy szálloda.

– Igen, tegyük fel, hogy szálloda. Aztán majd meglátjuk.

– Ja de hát körbe is van kamerázva, tehát elképzelhető, hogy ha én máshonnan fogok fogom megközelíteni, akkor…

– Akkor máshonnan is látni fognak. Hát a biztonság fontos. De ha tegyük fel, hogy ott szálloda épül vagy fog épülni, hát az végül is jó lehet az országnak, jönnek a külföldi stábok, ott meg fognak szállni, Etyek még népszerűbb lesz.

– Nem tudom. Nem tudom.

– Evvel csak azt akarom kérdezni, hogy ez egyrészt akár nemzetgazdasági szempontból nagyon előnyös is lehet, másrészt meg ütközik-e bármilyen törvénybe? Hát Orbán Győzőé az a birtok, építhet ott a műemléki szabályok tiszteletben tartásával bármit.

– Ezt én nem tudom állítani, Gyurikám. Nem tudom állítani, még egyelőre csak kérdezni tudom, ahogy az átlátszó.hu-n van, itt is csak kérdezni tudom, hogy vajon szálloda épül-e.

– Azért kérdezem, hogy ha épülne, akkor sem volna törvénytelen.

– Ha épülne, akkor nem törvénytelen, csak olyan fokú összefonódására utal Orbán Viktor miniszterelnök családjának a mai hát… oligarchák, tudjuk, nincsenek.

– Nagytőkés, nagytőkések vannak. Ez a hivatalos.

– Oligarchák nincsenek, csak kurucok és labancok vannak, és akkor én is labanc vagyok. Olyan fokú összefonódásra utal ez, és miután ezek a földek itt összeérnek aztán Demján Sándor földjeivel is, hogy egyszerűbb legyen a történet, de ez a következő fejezetemben lesz, ami pár napon belül – mert ez egy sorozat, a Talpalatnyi földnek ez most az első része volt amit tegnap olvastál –, tehát az egy olyan fokú összefonódásra utal, amit már nem lehet úgy kezelni, hogy magánügye a miniszterelnök édesapjának, milyen ingatlancéget hoz létre juh- és kecsketenyésztéssel egybekötve.



Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!