Bolgár György interjúi a Galamusban - 2012. május. 15.



Bolgár György kérdései 2012. május 15-ei műsorban


Mai műsorunkban megbeszéljük a lex Klubrádiót. Vagyis hogy egy fideszes képviselő éjszaka benyújtott törvényjavaslata szerint a Klubrádiónak akkor is több tízmilliós frekvenciadíjat kellene fizetnie, ha a mostani helyett a 92,9 megahertzes úgynevezett közösségi, tehát mindeddig ingyenes frekvenciát nyerné el a másodfokú bíróságon is. Minden tőlük telhetőt megtesznek, hogy ne szóljunk? Vagy ha szólunk legalább fizessünk? Ezt nevezik vajon önkényuralomnak?

Másik témánk, hogy a pécsi egyetem lezárta a Gyurcsány-ügyet, mégpedig úgy, hogy a HírtTv által bedobott plágiumgyanút sem megerősíteni, sem cáfolni nem tudta. Talán az egyetlen újdonság a vizsgálat alapján az, hogy a volt miniszterelnök szakdolgozata már 2000-ben sem volt meg. Holott Gyurcsány akkor még nem lépett politikai pályára. Az egyetem egyébként azt is megállapította, hogy a volt kormányfő annak idején teljesítette tanítási gyakorlatát. Akkor ezzel minden rendben?

Mit szólnak ezenkívül ahhoz, hogy az Európai Bizottság csalás elleni hivatala is vizsgálódott a Simicska-féle Közgépnél a keszthelyi főtér rekonstrukciója miatt. Közben viszont hiába gyűlt össze az ellenzéki pártok hetvennyolc aláírása, a Közgép állami megrendeléseit vizsgáló bizottság felállítására a kormánypárti többség egyelőre nem mondott igent. Lehet, hogy megfúrják?

És végül mi a véleményük arról, hogy most tényleg sereghajtók lettünk: másfél százalékkal esett vissza a magyar GDP az első negyedévben. Bár a német gazdaság, a fő partnerünk tovább növekedett. Beérett az Orbán–Matolcsy-féle gazdaságpolitika?



Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!



A recesszióról és a kilátásokról
Békesi László közgazdász


Bolgár György: - Szóval itt a várt GDP-adat. A kormány nyilván nem ezt várta, de a mértékadó közgazdászok, ha nem is ennyire rosszat, de lényegében a tendenciát tekintve ilyet vártak. Visszaesett a magyar gazdaság, nem növekedett, hanem csökkent a teljesítménye, a naptári hatásokat is beszámítva másfél százalékkal. És ezzel Európában sereghajtók lettünk. Ilyen rossz adatra számítottál te is, vagy azért gondoltad, hogy hátha valami kisegít bennünket és nagyjából a stagnálás vagy egy ennél enyhébb recesszió következik be?

Békesi László: - Őszintén szólva a mérték pár tizedes-eltérést tekintve igazán nem lep meg, és azt hiszem, a felelősen számoló és gondolkodó elemzők egyikét sem, hiszen azt most már lényegében másfél év óta tudjuk, hogy Magyarországon a gazdasági növekedést tápláló indikátorok mindegyike gyenge állapotban van. És ha az utolsó négy negyedévet, tehát nemcsak 2012 első negyedévét tekintjük, akkor azt kell mondanom, hogy ezeknek az indikátoroknak a többsége a külkereskedelem kivételével lényegében befagyott. Ugye az elmúlt négy negyedévből kettő esetében a bázishoz képest zéró volt a növekedés, tehát klasszikus stagnálás alakult ki, kettőben pedig visszaesés következett be. Tavaly a harmadik negyedévben volt egy 0,6 százalékos, és most, az első negyedévben pedig egy 1,5 százalékos visszaesés. Ezt azért részletezem ennyire, mert ez technikai értelemben, közgazdasági értelemben már recesszió. Tehát nem arról szól a történet, hogy van egy rossz negyedév, hanem lényegében bekövetkezett az, amire a közgazdasági törvényszerűségek alapján várni lehetett.

- Erre a kormánynak mindig az a reakciója, hogy egyrészt jön a Mercedes-beruházás kedvező hatása, elkezdenek nagy számban autókat gyártani, ez az exportot is javítja, de a GDP-t bizonyára jelentősen, és különben is végre rendbe tesszük az államháztartási egyensúlyt. Itt vannak ezek az új adók, ez akkora bizalmat fog gerjeszteni az ország iránt, hogy jönni fog a tőke.

- Ugye a növekedés indikátorai közül tartósan nem lehet számítani a belső fogyasztás bővülésére, ennek egyik eleme sem fog nőni. A közéleti kiadások a takarékosság miatt csökkennek, következésképp ott nem lesz keresletbővülés. Beragadt a munkanélküliség a lényegében leálló beruházások miatt, következésképp a versenyképességi okokból a nem növekvő reálbérek miatt nem lesz a lakossági fogyasztásban keresleti oldalon sem.

- Sőt, a reálbérek valószínűleg csökkenni fognak az évben.

- Ez egészen biztos. Következésképp a kiskereskedelmi fogyasztás is csökkenni fog. Ugye a beruházásokat említetted, erre majd visszatérek. Az aktivált autóipari beruházásokon, köztük a Mercedesen, az Audin és az Opelen kívül lényegében a magyar gazdaság versenyszférájában nincs beruházás. Marad egyedül a külkereskedelem, amelyben kétségkívül jó hír és nekünk kedvező, hogy a tervekkel, pontosabban az előzetes kilátásokkal szemben a német gazdaság növekedése nem csökkent, hanem talán egy-két tized százalék az első negyedévben még jobb is volt a várakozásoknál.

- De már erre sem tudtunk úgy rácsatlakozni, mint korábban.

- Igen, ez nagyon fontos, pont ezt akartam mondani, ami szomorú, hogy sajnos a magyar gazdaság versenyképessége a leálló beruházások, az innováció csökkenése, a versenyképesség növekedése helyett annak romlása miatt már nem tud olyan mértékben erre a konjunktúrára támaszkodni vagy ráépülni, mint az előző években. Ami a Mercedes, illetve az Audi és az Opel aktivált beruházásait illeti, kétségkívül a második negyedévtől az ottani kibocsátás a magyar teljesítményt növelni fogja. Ez éves átlagban, a legoptimistább becslések szerint, ha minden jól megy, tehát a maximális kapacitással dolgoznak, és el is tudják adni az autókat, olyan 0,5-0,6-0,7 százalékos GDP növekedést jelenthet. Ha ezt a tartós tendenciákkal összevetjük, tehát ezzel a negyedévenkénti, körülbelül másfél százalékos visszaeséssel, optimista esetben még akkor is éves alapon 0,7-0,8 százalékos visszaesést jelent. De miután – és akkor ezzel befejezem ezt a hosszú felsorolást – a tavalyi esztendőben kiugróan jól teljesítő mezőgazdaság kedvezőtlen, ugye a klimatikus viszonyok miatt ebben az évben lényegesen gyengébb lesz, ott visszaesés várható. Elég nehezen tudom elképzelni, hogy az év egészére nézve ne legyen egy vagy akár egy százalékot meghaladó mértékű recesszió is. Tehát visszaesik a magyar gazdaság.

- De erre meg azt lehet mondani, hogy ezek csak számok, statisztikák, nem ezen múlnak a dolgok, hiszen a lényeg az, hogy stabil alapokra helyezzük végre a gazdálkodást. Nem lesznek olyan kirívó hiányok, és akkor vissza fog térni a bizalom Magyarország iránt. Mi leszünk a legversenyképesebbek, a munkaügyi szabályokat is úgy alakítjuk, hogy könnyedébben lehessen kirúgni az embereket, nehezebben lehessen sztrájkolni. Szóval, mi szem-szájnak ingere, megvan, és akkor jöhet az elrugaszkodás éve, igaz nem 2012-ben, ahogy Orbán Viktor ígérte, de talán 2013-ban. Van a magyar gazdaságban bármi, ami egy idei recesszió után a növekedést komolyan megindíthatja mondjuk jövőre?

- Az előbb felsoroltam az indikátorokat. Ezek közül, amik a legfontosabbak és a jövőt meghatározzák, azok a beruházások. Beszéltünk arról, hogy lényegében az uniós támogatásokból finanszírozott infrastrukturális beruházásokon kívül – amelyeknek az igénybevétele egyébként hallatlanul alacsony a gyenge előkészítés és a bürokratikus elbírálás miatt – a versenyszférában lényegében nincs beruházás. És miután most már jövőre az Audi, a Mercedes és az Opel befejezett beruházásai sem jelentenek többletet, hiszen azok ebben az esztendőben már belépnek, istenigazából a magyar gazdaságban nem látunk olyan elemeket, amelyektől egy jelentős bővülést lehetne várni. Megint csak a külkereskedelemre fogunk hagyatkozni, ami szerencsés esetben ezt a fajta, körülbelül évi potenciális egy százalékos növekedést talán alá tudja támasztani, de ez egyáltalán nem biztos. Sokkal inkább azt látom, hogy sajnos már egy pár hét eltelte után az egyébként reálisnak tűnő Széll Kálmán Terv 2-nek az ez évre és a jövő évre vonatkozó növekedési prognózisait minden bizonnyal felül kell vizsgálni.

- És a költségvetési prognózisai?

- Ennek természetesen megvannak a költségvetési konzekvenciái. Ugye tudjuk, hogy Magyarországon a kibocsátott GDP ötven százalékát centralizálja az állam, tehát egy százaléknyi GDP-visszaesés esetében – az egy százalék körülbelül 280 milliárd forint ebben az évben Magyarországon – az 140 milliárd körüli bevételkiesést jelent az államháztartásban.

- Most kellett ugye 150 milliárdot korrigálni az idei költségvetésen és lehet, hogy pár hónap múlva megint kell?

- Az nem lesz elég, miután 0,1 százalék plusszal számolnak a kormányzati prognózisok. Ha egy százalék a visszaesés, akkor ez körülbelül olyan 130-140 milliárdot jelent még ahhoz képest, amit az ez évi korrekcióban végrehajtottak. Tehát a rosszabb növekedésnek kétségkívül megvannak a hatásai az államháztartás bevételeire is, és azzal számolni kell. Jövőre pedig még rosszabb lehet a helyzet, mert jövőre már másfél százalékos növekedést prognosztizált a Széll Kálmán 2. Meglátjuk. Egyelőre én azt gondolom, hogy növekedési oldalról Magyarország az európai gazdasági fejleményektől függetlenül sem képes a gazdaságban meglévő potenciális kibocsátást teljesíteni. Ez pedig már kizárólag a magyar gazdaságpolitika hibája.

- Volt egy érdekes adat az elmúlt napokban. Nem is GDP, hanem a szlovák ipar teljesítménye nőtt egyik hónapról a másikra. Illetve azt hiszem, a március vagy áprilisi adat volt ez az elmúlt évihez viszonyítva tizenöt százalékkal, míg Magyarországon meg visszaesett az ipar teljesítménye. Mi az, amire a szlovákok ilyen jól tudtak reagálni és mi meg ennyire nem?

- A szlovák makrogazdasági struktúra eltér a magyartól, ami azt jelenti, hogy a kibocsátásban az úgynevezett konjunktúra-érzékeny iparágak közül kizárólag az autógyártás szerepel. Az összes többi lényegében rá tud kapaszkodni a belső fogyasztásra. Szlovákiában nő a belső fogyasztás. De a szlovák egyensúlyi viszonyok is jobbak, a beruházási tevékenység sem esett vissza, hanem ellenkezőleg, újabb jelentős tőkebefektetések történnek Szlovákiában. Tehát lényegesen jobbak a szlovák gazdaság pozíciói, mint a magyaré.

- És nem ijeszti el a külföldi beruházókat senki és semmi.

- Legalábbis jelenleg. Azért ezt ne kiabáljuk el.

- Még Ficóban is van tartalék, ugye?

- Igen, szóval azért ne legyünk ebben szédelgően optimisták. De ebben a pillanatban még a pozíciók nem rosszak. De ha már szóba hoztad Szlovákiát, azért érdemes megnézni, hogy a régió minden egyes országában jobbak a növekedési kilátások és a pozíciók, mint Magyarországon. Tehát amiről beszéltünk, hogy ez a fajta rossz gazdaságpolitika és az ennek nyomán kialakuló leszakadás nemcsak a fejlett nyugat-európai országokhoz, a mag-országokhoz képest fog bekövetkezni, hanem sajnos a régió többi országához, tehát a mi effektív versenytársainkhoz képest is. Szóval azt akarom mondani, hogy nem lehet büntetlenül egy rossz gazdaságpolitikát folytatni, mert annak meglesznek a következményei.

- Akkor előhúzom Orbán Viktor példájára a kínai kártyát.

- Hát, igen. Ugye ezek azok az álmok, amelyeknek a valósághoz az égvilágon semmi közük nincs. A kínai kártya legfeljebb annyit jelenthet, hogy a kínai gazdaság hihetetlen dinamikájával természetesen megkíséreli, miként az előző években mindig, hogy Európát is az exportpiacai között találhassa. Ez egyelőre nagyon nehezen megy, hiszen, mint tudjuk, az Európai Unió befelé liberalizált piaccal rendelkezik, de kifelé egy nagyon erőteljes protekcionista védelmet tanúsít. Például a kínai árukat nagyon jelentős vámokkal sújtja. Ebben az ügyben Magyarország egy huszadrangú tényező. Ha ezeket a nagy hangon bejelentett kínai megállapodásokat tekintjük, akkor két dologról van szó. Egy egymilliárd euró nagyságrendű kínai hitelről, amely kínai beruházások finanszírozását fogja végezni, magyarul kínaiak fogják építeni mondjuk a ferihegyi gyorsforgalmi utat, vagy néhány ilyen logisztikai központot.

- De ami ebből talán nagyobb, ez a Huawei nevű informatikai távközlési cég, amelyik a Vodafone-nal van kapcsolatban. Viszont ha megdobják őket ezzel a távközlési adóval, akkor könnyen lehet, hogy azt mondják, hogy mi a fenének itt beruházni?

- Ezt még nem tudom. Egy biztos, hogy valószínűleg a Huawei akar terjeszkedni, de az előbb nem tudtam befejezni a mondatot. Ez egyébként látványosnak kikiáltott, amit a kínai miniszterelnök helyettes Varsóban Tusk miniszterelnökkel, a lengyel miniszterelnökkel aláírt. Tehát Közép-Kelet-Európában Kína számára az abszolút prioritás Lengyelország és nem Magyarország. Úgyhogy teljesen naiv dolog azt gondolni, hogy itt egyik napról a másikra valami óriási kínai beruházási és befektetési dömping kirángatja Magyarországot ebből a recessziós fázisból.

- Mit gondolsz erről a másik új adóról, amit hirtelen pánikjukban illetéknek neveztek el, a tranzakciós illetékről, ami jobban megterheli a bankokat, mint ez a külön válságadó. Azt kivezetik nagy kegyesen, legalábbis félig, 2013-ban a tervek szerint, viszont egy annál is magasabb tranzakciós adót vezetnének be. Még jobban tönkreteszik a növekedési kilátásokat ezzel? Mi lesz ennek a következménye?

- Nézd, azt már tudjuk, hogy lényegében a hitelforrások befagytak Magyarországon. Tehát már ma sem tudnak a magyar cégek friss forráshoz jutni, és nem egyszerűen arról van szó, hogy ez drága, hanem egyszerűen nincs. Nyilván a bankok egy ilyen nagyságrendű többlet-terhet, ráadásul olyat, ami ellentétes a kormánnyal kötött megállapodásaikkal, képtelenek lenyelni. Két dolgot tudnak csinálni, az egyik természetesen az, hogy áthárítják, amit lehet, a banki szolgáltatást igénybe vevőkre, de ez túl nagy tétel, amit nem lehet áthárítani, azt pedig egyszerűen a forgalom csökkenésével, a hitelezés szűkítésével, ezáltal a mérlegfőösszeg és a tőke kapcsolatának csökkentésével hajtják végre. Egyébként is az elmúlt másfél esztendőben, amióta ezt a trabális és egészen hihetetlen mértékű adót fizettetik a Magyarországon lévő bankokkal, elképesztő mértékű hitelezés-csökkenés megy végbe, sőt nemcsak hitelezés-csökkenés, hanem ennek nyomán tőkekivonás is. Ezt a folyamatot csak felgyorsíthatja, növelheti ez a teljesen ostoba lépés, amit most még egyelőre nem tudunk, hiszen nincs végleges törvény.

- Módosíthatják még rosszabbra is, mint a Klubrádió esetében.

- Igen, sok mindent el lehet képzelni. Tehát az eredeti kérdésed az volt, hogy ez hogyan hat a növekedésre. Természetesen továbbra is még rosszabbul, hiszen nem lesz hitelforrás. Az ennek a lényege, hogy minden olyan lépés, amelyet a kormány az egyetlen, úgynevezett nominális cél érdekében, nevezetesen, hogy ebben, meg a jövő esztendőben három százalék alatt tudja tartani a költségvetés folyó hiányát, olyan intézkedéseket léptet be, amelyek kivétel nélkül fékezik a növekedést. Fékezik a fogyasztást, a beruházásokat, fékezik a hitelforrásokat, és egyben növelik az inflációt. Tehát az a sajátos kép alakult ki, ami azért példátlan Európában, és a világról nem is beszélek, hogy a recessziós stagnálás plusz a magas infláció Magyarországon előállt. Erre recessziós körülmények között szinte nincs példa.

- A 2014-es választások előtt miből fog osztogatni az Orbán-kormány?

- Őszintén szólva el sem tudom képzelni. Én azt gondolom, abban reménykednek, hogy ha minden kötél szakad, akkor 2013 márciusában, tehát egy bő év múlva átvehetik a teljes irányítást a jegybankban, hiszen lejár Simor András mandátuma, és a két alelnök mandátuma. Ez pedig talán hozzáférést biztosít számukra a ma még biztonságot nyújtó jegybanki tartalékokhoz. Ez természetesen öngyilkos lépés, de úgy gondolják, legalábbis azt hiszem, hogy ez is megéri. Ha nem ez a koncepció, és adja Isten, hogy ne így legyen, abban az esetben pedig rá fognak kényszerülni a halogatott IMF-megállapodás aláírására, ami az országnak nagyon jó lenne, hiszen kontroll lenne az ámokfutással szemben, és talán el lehet érni azt, amit a magyar kormány képtelen elérni, hogy javuljon Magyarország megítélése. Ebben az esetben javulhat a befektetési klíma, és akkor lesznek talán plusz beruházások is.



Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!



Újabb akció a Klubrádió ellen
Lendvai Ildikó


Bolgár György: - Az imént a híreinkben hallottam Önt már beszélni, és nagyon kemény, keresetlen szavakkal ítélte el ezt az újabb fideszes húzást, ezt a lex Klubrádiót vagy legalábbis lexjavaslat-Klubrádiót, mert még azért a parlament nem fogadta el, igaz nincsenek kétségeim. De kezdjük a legelején vagy még az első pillanat előttnél. Ki ez a Szabó Csaba aki benyújtotta?

Lendvai Ildikó: - Őszintén szólva eddig médiaügyekben hírét-nevét sem hallottuk. Hollókő polgármestere. Azért nem ismerhetem meg alaposabban a motivációját, mert meg sem nyikkant a vitában egész délelőtt, amikor az ő módosítójáról volt szó, egy szava sem volt.

– Ez hogy lehet? Hogy lehet megcsinálni? Valaki benyújt egy módosító indítványt hát mondjuk feltételezzük, hogy semmit nem ő fogalmazott belőle, mert olvastam, ezt jogászok csűrték-csavarták.

– Hát, persze. Annál is inkább, mert ez a szokásos vágtatempója a parlamentnek. Tegnap este éjszakába nyúlóan zajlott ennek a törvénynek, amelyről beszélünk, a vitája. Ez azt jelenti, hogy olyan éjféltájban kellett vagyis lehetett beadni a módosítókat hozzá. El sem készülhetett addig az ideig ő maga. Szerintem azért nem vállalta, mert még értelmezni sem tudta szerencsétlen. De hogy fokozzam a helyzetet, ha lehet, amit még a hírekben nem mondhatott be a Klubrádió: létezik egy olyan műfaj, hogy kapcsolódó módosító indítvány, amely egy előzőhöz kapcsolódik, ezt ma lehetett beadni. Menczer Erzsébet is jelentkezett médiajogásznak.

– Hát ő már azért valami múlttal, tapasztalattal rendelkezik, hiszen egyike volt a médiatörvény három beindítójának.

– Ez pontosan így van, bár akkor sem azzal tündökölt, bocsánat, hogy háta mögött nem dicsérem, hogy nagyon ismerte volna, mi van a jogszabályban. Újabb hosszú-hosszú, több oldalas kiegészítést adtak be a lex Klubrádióhoz, és ha lehet fokozni ezt a fokozhatatlan szót, egy még lexebb Klubrádiót csináltak belőle, ami még rosszabb feltételeket ad a Klubrádiónak.

– Világosítson fel minket. Valószínűleg benne van a törvényben, hogy Klubrádió nevű rádió nem pályázhat semmilyen frekvenciára. Ez volna a legegyszerűbb, nem?

– Tulajdonképpen egyszerűbb lenne. Nem is értem, hogy az urak miért aprózzák el ilyen feleslegesen hosszú paragrafusokkal ezt a szándékot. Nem pályázhat, nem nyerhet, ne legyen. Mi is a történet? Igyekszem nagyon röviden összefoglalni. Ez a médiatörvény-módosítás, amely előttünk van, hivatalosan azt a célt szolgálja, hogy az Alkotmánybíróság kifogásait kigyomlálja a törvényből.

– És akkor csak mellesleg jegyezzük meg, hogy az Alkotmánybíróság kifogásai csak a médiatörvény kisebbik részére vonatkoznak, és például az Európa Tanács meg az Európai Unió is egy csomó egyéb ügyben kifogásolja a médiatörvényt. Ám azokkal mintha nem foglalkoznának.

– Arra fütyültek, annak ellenére, hogy Navracsics Tibor annak idején a Neeli Kroesszal folytatott emlékezetes tárgyalásán – és ezt, amit most mondok, mindkét fél felvállalta, mert a beszélgetésük egyéb részeire eltérően emlékeztek – azt mondta a biztos asszonynak, hogy úgyis az Alkotmánybíróság miatt módosítani kell majd a médiatörvényt, akkor majd szerét ejtik az Európa Tanács kifogásai orvoslásának is. Sőt megígérte, hogy az Európa Tanácsnak aztán el is küldik a törvényjavaslatot.

– És figyelembe is veszik a javaslataikat.

– Pontosan. Hát hogy figyelembe nem vették, az világos.

– Igen. Ez most nem történt meg. Zárójel bezárva.

– Nem történt meg. A zárójel csak azért nincs egészen bezárva, mert éppen ez az európai tanácsi ígéret adja a magyarázatot arra, hogy miért ilyen arcátlan módon, egyéni képviselőknek öltözve adták be a lex Klubrádió-indítványokat. Nyilván kiküldték az Európa Tanácsnak, de azt sem időben, mert múlt pénteken adták be a törvényt, kiküldték az eredeti javaslatot, amiben még nincs lex Klubrádió, mégsem – majdnem azt mondtam, majdnem csúnyábbat mondtam – volt képük úgy kiküldeni, hogy a lex Klubrádió is benne legyen, miután közismerten Európa-, sőt Amerika-szerte felháborodást váltott ki a Klubrádió ügye is. És az, hogy édes Istenem, egyéni képviselői indítványokra majd beszavazza a parlament a Klubrádió ellehetetlenítését, hát ők mossák a kezüket az Európa Tanács előtt. Most van a zárójel bezárva.

– No tehát mi van ebben a kapcsolódó módosító indítványban?

– Még az eredeti módosító indítvány, ennek a bizonyos ismeretlen, hang és szó nélküli Szabó Csabának az indítványa talán lehetővé tette volna, hogy a Klubrádió által elnyert 92,9-es frekvenciát, tehát a közösségi rádióra ingyenesen használható frekvenciát pénzért használja a Klubrádió, mert az a módosító indítvány csak azt mondta, hogy kész, ez a lehetőség megszűnik, hogy közösségi szolgáltatásra lehet pályázni.

– Már nem általában, csak kvázi a mi esetünkre kitalálva.

– Hát persze, persze. Nyilván.

– Ha már valaki elnyert egy ilyet, akkor azt már nem lehet ingyen megkapni.

– Igen, pontosan így van. De akkor még lehetett volna azt mondani, ez sem hangzik jól, idézőjelben mondom, hogy csak anyagilag akarják tönkretenni a Klubrádiót, hogy ne tudja igénybe venni ezt a frekvenciát. Menczer Erzsébet kapcsolódó indítványa meglehetősen gumiparagrafusokban fogalmazva, de lehetővé teszi azt az értelmezést, hogy pénzért se kaphassa meg a Klubrádió, megint visszamenőleges hatállyal, a neki már odaítélt és a bíróság által megerősítve is odaítélt frekvenciát, mert azt mondja, hogy akit kellő időben nem minősített át a médiatanács közösségi műsorszolgáltatóra, Önöket ugye nem minősítette át, hát az sajnos jogvesztő határidő, és az már aztán még pénzért sem kötheti meg a megállapodást. Hát erre írta egy médiajogász, Vincze Ildikó épp a mai blogjában, hogy ugye eléggé elszívták a levegőt már a Szabó-féle módosító indítvánnyal, de a Menczer Erzsébet-féle módosítót úgy lehet összegezni, hogy agyonütni az is jó.

– Hogy ez mennyire állna meg az Alkotmánybíróságnál, az egy dolog, de tudjuk, hogy már eleve korlátozott azoknak a köre, akik az Alkotmánybírósághoz fordulnának vagy fordulhatnak, és ha még valaki meg is tenné, mondjuk az ombudsman, aki az utóbbi időben eléggé aktív, akkor is el lehet vele szórakozni néhány évig, amíg a Klubrádió valóban eltűnik a föld színéről.

– Na várjon csak. És akkor van itt még a lex lex lex Klubrádiónak még a Szabó Csaba-féle eredeti…

– Fel tud vidítani, fel tud vidítani képviselő asszony.

– Igen, igen. Hát elnézést, de kellőképpen fel vagyok hergelve, és bocsánat, ha ezt süt rólam, de ilyen gyáva, sunyi, disznó megoldást, már bocsánat, még a Fidesz-kormány idején sem láttam. Az is bekerült a módosító indítványba, az ismeretlen Szabó Csabáéba, hogy a Klubrádió számára – anélkül, hogy megneveznék – nincs ideiglenes hosszabbítási lehetőség. Tehát el kellene hallgatnia, hiába mondaná később az Alkotmánybíróság, hogy esetleg igaza van, mert azt mondja, hogy ha eredményesen kihirdettek valamit, márpedig a bíróság kihirdette eredményesnek az adott pályázatot, akkor ott már nem lehet ideiglenes hosszabbításra engedélyt adni. Magyarán, a Klubrádió azért veszíti el az ideiglenes hosszabbítás lehetőséget, mert neki a bíróság szerint igaza van.

– Igen, mert eredményes volt a pályázat, csak a győztest kizárta a bíróság. És hogy mennyi idő alatt hozhatja meg a médiatanács azt a határozatot, amellyel minket nyilvánít győztesnek, az már nincs a bírósági döntésben. Ha két év múlva hozza meg, akkor két év múlva, a lényeg az, hogy addig csendben marad.

– Addig hallgatni kell. Sőt, egy újabb szép része ennek a módosító indítványnak…

– Meséljen még. Ez már tényleg a Grimm-mesékbe tartozik. Ijesztgeti a gyerekeket a sok Grimm-mese.

– Igen, csak itt most a vasorrú bába, kijött a meséből, és egyszer csak valóságosan itt van a küszöbön. Az is szerepel itt ugyanis, hogy ha már a Klubrádió pénzért vagy pénzért sem kaphatja meg ezt a bizonyos 92,9-es frekvenciát, akkor kinek adhatják oda. Úgy szól ez a módosítás, hogy három évre – nem három napra, három hétre, három hónapra, három évre –oda lehet adni olyan közösségi műsorszolgáltatónak pályázat nélkül, aki elsőként jelentkezik a médiatanácsnál. Na mit gondol ki fog elsőként jelentkezni? És megfelelni a feltételeknek?

– Talán már jelentkezett is az illető csak még nem tudjuk.

– Bizonyára, ha szóltak neki.

– Az a baj, hogy az embernek nemhogy kérdései, már szavai sincsenek.

– Ez valóban így van. Egyébként amikor a vitában mindezt elmondtuk, még a Menczer Erzsébet-féle agyonütős kapcsolódóról akkor nem beszélhettünk, hanem a Szabó Csaba-féléről, ami szintén hasonló célt szolgált, csak talán egy kevésbé rapid megoldással – arról más bőségesen szóltunk, ezt az álláspontunkat játszották be a hírekbe –, akkor ehhez csak egy kis színes: Szabó Csaba meg sem nyikkant, mondom szerintem el sem olvasta vagy értelmezni sem tudta a valóban bonyolultan megfogalmazott saját javaslatát, de az államtitkár a vita zárásaként, mintegy hallgatólagosan elismerve, hogy tényleg a Klubrádió megfojtásáról van szó ebben a lex Klubrádió-paragrafussorban, pusztán csak annyit volt képes válaszolni, hogy hát mindenki úgy viselkedik, mint régen, az MSZP-nek csak a Klubrádió fontos. Pont.

– Aztán Novák Előd felszólalt, hogy elmondja, ha ők hatalomra jutnak, nemcsak a Klubrádiót fogják megszüntetni, de az ATV-t is. Pont.

– Mivel egyre több dologban közeledik egymáshoz a Jobbik és a Fidesz álláspontja, ezzel is beigazolódott, hogy a Fidesz bizonyos tekintetben, light változata annak, amit keményben, hardban képvisel a Jobbik. A Jobbik betiltaná a Klubrádió meg még másokat is, á, a Fidesz nem tiltja be, csak éppenséggel a törvényes bírósági ítélet ellenére, jó szokása szerint visszamenőleges jogalkotással, azt már nem is mondom, hogy házszabály-ellenesen, szünteti meg vagy szüntetné meg a Klubrádiót.

– Miután Ön a magyar parlament egyik legtapasztaltabb politikusa, az MSZP-nek is volt elnöke, ezért merem feltenni Önnek a kérdést: miért csinálják? Azon kívül, hogy nyilván nagyon félnek tőlünk, mert olyan hallatlan befolyásosak vagyunk és meg tudnánk fordítani a közhangulatot, hiába, ilyen óriási a média hatalma. De a viccet félretéve, sokkal többet ártanak maguknak, a saját megítélésüknek, azt mondanám, még országon belül is, hát még országon kívül ezzel az egész üggyel, mint ha nyugodtan hagyták volna a Klubrádiót nyerni a pályázaton, és mi szóltunk volna tovább. Miért csinálják? Miben bízik Orbán Viktor? Arra játszik esetleg, hogy Görögország nyomában az egész Európai Unió szét fog esni, és ő azt csinál ezen a magyar nem mondom ki, micsodán, amit akar?

– Valami ilyesmiben. De ráadásul azt is hiszem, hogy ennyiben tényleg nemcsak a Klubrádió egy szem adójának általuk tolerálhatatlan, elviselhetetlen, kritikus hangvételéről van szó, hanem ijesztgetős precedenst akarnak teremteni. Ki az vagy mi az most már, nemcsak a médiában, hanem az összes társadalmi sértettet illetően is – vannak ugye jó néhányan –, aki bármit mer csinálni a kormány ellen, ha azt látja, hogy a kormány vállát vonogatva azt mondja, hogy mindent megtehetünk. Mit nekünk bíróság, mit nekünk Alkotmánybíróság, mit nekünk egész Európa, mit nekünk az egész világ. Azt hiszem tehát, hogy többről van szó, ezzel nem lebecsülve a Klubrádió jelentőségét, mint a Klubrádióról, többről van szó, ezzel nem lebecsülve a média jelentőségét, mint a médiáról: a fenyegetettség légkörének létrehozásáról. Aztán hogy Európa közben szétesik vagy nem, ebben reménykednek vagy nem, az már legfeljebb csak egyfajta logikát erősít bennük.

– A társadalom megfélemlítése a cél.

– Igen. Azt hiszem, hogy erről van szó.



Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!



Újabb akció a Klubrádió ellen
Arató András

Bolgár György: - Mert hogy helyzet van. Folyamatosan helyzet van, és egyre szomorúbb a helyzet. Először arra gondoltunk, hogy a lex Klubrádióról beszélünk, és valószínűleg erről beszélhetünk is. De ahogy Lendvai Ildikótól hallottam az imént, azóta ez az amúgy is rossz helyzet még „fokozódott” is, mert az eredeti módosítást visszavonta a képviselő, van helyette egy másik, ami még rosszabb. Mit tudsz te?

Arató András: - Hát ugye új ügyfele van a Klubrádiónak. Eddig egy Médiatanács nevű, sajátosan kommunikáló és működő, a törvényeket rendszeresen megszegő entitás volt az ellenfelünk vagy az ellenérdekű fél, most úgy tűnik, hogy a magyar parlament lett.

– Rosszul mondod. Ellenfelünk? Együttműködő partnerünk.

– Erre majd kitérünk egy kicsit, erre az együttműködésre, és természetesen nem fogom a szarkazmust negligálni, de jó kedvem egyáltalán nincs. Kénytelen vagyok korrigálni a saját híradásunkban elhangzottakat is, mert ugye ott az hangzott el, hogy egyelőre félretette, vagy valami ehhez hasonló, a módosító indítványát ez a Szabó úr, aki érzékelhetően rendkívül nagy szakértője annak, hogyan kell egy demokratikus médiarendszert működtetni. Nem rádiós alkat, mert nem szólal meg. Tehát azt, hogy őt tudja-e, hogy ő beterjesztett valamit vagy sem, ezt nem tudjuk meg, hiszen nem válaszol kérdésekre. De az a bonyolult rendszer, ahogy becsempészték ezt a lex Klubrádiót, majd elkezdték módosítani meg a módosítást is tovább módosítani, ez teljes mértékben ellentmond mindenfajta jogállami stílusnak. Tehát először is a legfontosabb, hogy az előterjesztő ismerje azt, amit ő terjeszt elő. Aztán legyen ideje a közegnek, ez a magyar parlament, befogadni és mérlegelni, hogy elfogadja-e az előterjesztést. Közben egyébként az érintetteknek erről értesülniük kell, és felkészülni akár különböző variációkra. Ehhez képest most már lehet, hogy elérte a négyszázat is a két év alatt megvalósított törvények és törvénymódosítások száma, úgyhogy egyszerűen idő sincs rá, hogy egyáltalán megtanulják a szakemberek a jogszabályokat. Vagyis elő lehet állítani azt a világot, ahol a jogszabályok dömpingje eleve jogsértésre készteti azokat is, akik jogkövető magatartást akarnak tanúsítani. Vagyis ez a szisztéma a zavarkeltésre irányul. Hogy még mi se értsük azt, hogy mit akarunk elmondani, és mi az, ami esetleg nem tetszik nekünk.

– Hogy értenénk, amikor maga a törvényjavaslat beterjesztője sem tudja, miről van szó.

– Igen, de én azt gondolom, hogy nekünk legalábbis ebben a műsorban meg ebben a rádióban, amíg van, ezen túl kell lépni, és az egészét kell nézni. Itt most valójában mi történt? Az történt, hogy különböző variációkban törvénymódosításokat nyújtanak be. Zárójelben jegyezném meg, hogy egy törvényalkotásnak mindig valamiféle morális alapja kell hogy legyen. Ugye az római jog óta általános, ha úgy tetszik, jogalkotói alapelv. Ebben az esetben ennek természetesen nyomait sem látjuk. Végül is anélkül, hogy most a részleteibe belemennénk, hogy miket és hogyan akarnak módosítani, azért érdemes lesz egy-egy elemet kiemelni. Itt arról van szó, hogy a Médiatanács immáron két bírósági ítélet által is el lett marasztalva, mert megsértette a törvényt. Ráadásul azt a törvényt, azokat a játékszabályokat, amelyeket ő maga állított fel. Ehhez képest most az zajlik Magyarországon, hogy azokat a törvénysértéseket, amelyeket ma már jogerős bírósági ítélet is annak minősít, jogszabállyá emelik. Vagyis alaposan elemezték a mi iratainkat, védekezéseinket ezekben az ügyekben, és most azokat a demokratikus réseket, amelyeket mi jól felhasználtunk ebben a folyamatban, most jogszabállyal akarják kitömködni. Jogerőre emelik a saját törvénytelenségeiket. Hát ezt is lehet morális alapnak nevezni.

– Sőt, visszamenőlegesen, hiszen a közösségi rádió lehetőségét számunkra eltörölnék.

– Nem, nem, sajnos el vagy maradva, mert a jogalkotási folyamat ennél gyorsabb. Miután ez a hollókői polgármester most átadta a helyét egy másik gyakorlott médiajog-alkotónak, most már úgy van az új verzióban fogalmazva, hogy egyáltalán nem lehet frekvenciára szert tenni ilyen módon. Tehát most már nem csak kereskedelmire nem lehet, hanem semmilyenre sem lehet.

– Most már tényleg csak az hiányzik, hogy a Klubrádió nevű szervezetnek nem lehet semmilyen frekvenciája.

– Ennél előrelátóbb ez a mostani merénylet a demokrácia ellen, mert úgy fogalmaz, hogy a jövőben nehogy lehessen jogorvoslati lehetőség. Van például egy olyan mondat a tervezetben, egyébként ennek a képviselőnőnek a tervezetében, amelyik tulajdonképpen a bíróság hatáskörét is megszünteti, mert azt mondja, hogy kizárólag a médiatanács hozhat létre szerződést. Ugye a mi 92,9-es esetünkben a bíróság hozta létre a szerződést, mert a Médiatanács törvénysértően nem tette meg. Most beleírják az új jogszabály tervezetbe, hogy ez nem lehetséges. Tehát a Médiatanács a bíróságok felett is áll.

– Magyarán hiába ül össze másodfokon a bíróság a 92,9-es frekvencia ügyében, és hiába akarná megerősíteni az elsőfokú bíróság ítéletét, amely úgy szólt, hogy létrehoztuk a szerződést, ennek a most megváltoztatandó médiatörvénynek a betűje szerint nem tehetné meg.

– Nem merném ezt ilyen módon előrevetíteni, mert azért úgy gondolom, hogy az ilyen törvénykezéssel a bírókat személyükben is súlyosan sértenék, morálisan is, személyükben is, hivatásukban is. Nem hinném, hogy egy bíróval olyan nagyon hamar le lehet azt nyeletni, hogy egy most alkotott jogszabály múltbeli történésekre vonatkozik. De hadd idézzek azért még valamit. Módosították, módosítani szeretnék az ideiglenes frekvenciaengedély kérdését. Ugye mi most úgy működünk, immáron több mint egy éve, hogy lejárt a frekvenciaengedélyünk, de nincs másik győztese ennek a pályázatnak, következésképpen kéthavonta meghosszabbítják a frekvenciaengedélyünket. Legközelebb majd június 7-én kerül sor erre. De most hadd olvassam fel a tervezetből ezt a mondatot. E bekezdés alapján „nem lehet ideiglenes hatósági szerződést kötni, amennyiben a médiatanács a pályázati eljárást megszüntette vagy a pályázati eljárás eredményét, eredménytelenségét jogerősen megállapította”. Ez azt jelenti, tessék figyelni, hogy a bíróság jogerősen kimondta, hogy a 95,3-as frekvencia pályázata érvényes. Csak a győztes nem érvényes. Tehát ez a pályázat lezárult jogerősen. Vagyis: a tervezet szerint nem hosszabbíthatják meg nekünk ideiglenesen a frekvenciát. Csak hát itt van az az ugyancsak arcpirító törvénytelenség, hogy most egy új eljárásnak nevezett valamit kezdett el a Médiatanács, ami akár minimum 85 napig is elhúzódhat – hiszen ő maga ezt a határidőt tűzte ki magának kvázi jogszabályi hivatkozással, miközben harminc napja már törvénytelenül nem hajtja végre a jogerős bírósági ítéletet, tehát összességében már bejön 115 nap, és még ez 20 nappal hosszabbítgathatja, és így tovább, és így tovább –, és ez alatt az idő alatt a most tervezett törvény szerint nem lehet ideiglenes frekvenciaengedélyt adni Önöknek, több százezer hallgatónknak, hát meg nekünk sem, akik ebben a rádióban dolgozunk.

– Nem tudok kérdezni. Az a baj, hogy eleve nem tőled kellene kérdezni, hanem mondjuk Szabó Csaba fideszes képviselőtől. Menczer Erzsébet Fidesz-KDNP-s képviselőtől. Hogy jutott ez eszükbe?! Ki mondta nekik, hogy ezt kell csinálni?! Miért? Mi a céljuk ezzel? És így tovább. Vagy a Médiatanács elnökétől. Vagy Navracsics Tibortól. Kitől kérdezzük meg?

– Ha nem kérdezel, akkor is tudok erről beszélni. Ugye abban a bizonyos végzésben, amiről már esett itt szó, amelyben leírja a Médiatanács, hogy akkor ő most mit fog csinálni a bírósági ítélettel, hogy mikbe fog bele, hova kell fordulni meg nyilatkozatokat tenni, abban megjelölt egy ügyintézőt a Médiatanács elnöke – gondolom ő jelölte ki –, akihez lehet fordulni az egész katyvasszal kapcsolatos kérdésekben. Hát felhívta a jogász kolléga, hogy akkor ebből mit hogyan kell értelmezni. Hát hogy mondjam, a szóvivőségtől már megszokott folyékonysággal tárta fel ennek az ügynek a részleteit a kollegina, de végül is minden kérdésre, ami lényegi volt, azt mondta, hogy hát azt ő nem tudja, az a Médiatanácsra tartozik, ő dönti el. A Médiatanács viszont nem áll rendelkezésre, ugye ti is próbáltátok interjúra kérni a Médiatanács elnökét. Ugye mi egy kis rádió vagyunk Budapesten, Közép-Európában, viszont egy olyan kis rádió, amellyel a világ legnagyobb hatalma is foglalkozik. Tehát minimum egyenrangúnak kell tekintsük magunkat a Médiatanáccsal. Ráadásul a Médiatanácsnak az a funkciója, hogy egy rendszert, egy szolgáltatási rendszert szolgáljon, ahol televíziózástól rádiózáson keresztül mindenféle ilyesmi zajlik. Tehát ő szolga. Mi pedig szolgáltatók vagyunk.

– És van tájékoztatási kötelezettsége is.

– Rátapintottál egy újabb apróságra ebben a bizonyos tervezetben, mert azt írják: ha van egy pályázat, ahová különböző entitások pályáznak, mondjuk televízió- vagy rádiófrekvenciára, közvagyonra, akkor a pályázati ajánlat a pályázat lezárásáig a törvény által védett titoknak minősül. Ennek a titoknak a feloldása a nyertessel való szerződéskötés időpontja. Vagyis közvagyont valakinek odaadnak, ma már azért elég sokféle példát látunk a különböző közvagyonok sorsát illetően, odaadják valakinek, és azután lehet csak a titkosságot feloldani. Vagyis amikor már birtokon belül van az a szolgáltató, akit kiszemeltek arra, hogy sugározzon vagy bármi egyebet csináljon, csak akkor lehet a nyilvánosságot behozni. Hangsúlyozom: itt nem arról van szó, hogy én megveszem a te autódat, vagy te az én kalapomat, és akkor ez a mi magánügyünk, és titkos addig, amíg nem fordul valamelyikünk bírósághoz. Nem! Itt közvagyonról van szó. Vagyis törvényerőre emelkedik a… hát, a mutyinál ez már valamivel minősítettebb dolog.

– Hát ugye az is ott van, hogy három évre, bizonyos közösségi célokra, pályáztatás nélkül oda lehet adni egy frekvenciát.

– Csak azt nem értem, hogy ehhez minek törvényeket alkotni. Deklaráció kell. Kiáltványok.

– Tulajdonképpen kihirdetik, és mostantól kezdve annak adják, akinek akarják. Nem ez volna az egyenes út?

– Hát igen. Úgy látszik, csak az az egy korlát van e pillanatban, hogy a világ figyel erre a hatalmas országra, és bizonyos dolgok már nem tetszenek a nagyvilágnak. És lehet, hogy itt országon belül nincsenek fékek és ellensúlyok, de lehet, hogy akkor globálisan kell ezt értelmezni. Csak hát a magyar parlamentben megtörténhet mindenfajta zokszó nélkül az, hogy valaki feláll, és boldogan üdvözli, hogy adminisztratív eszközökkel megszüntetnek egy rádiót, és szerinte egy televíziót is meg kellene szüntetni mellé. Hát ilyen van egyébként a fejlett demokráciákban is, csak ott nincs olyan konzervatív liberális vagy szociáldemokrata párt, erő, amelyik a legkisebb mértékben is szóba állna a szélsőségesekkel. Pontosan lehet látni, hogy ezeknek hol van a limitjük. Nincs összeérés. Külön van a társadalom perifériáján, vagy ha úgy tetszik, a parlament perifériáján. Nem tudom, megtapsolták-e érte az illető jobbikost.



Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!