rss      tw      fb
Keres

Hiszek a hollókői polgármesternek



– Ó, hát szegényt, tényleg hogy megvezették! – mondja a bennem lakó démon, Szabó Csaba hollókői polgármester megnyilvánulására. – Honnan is tudhatná az istenadta, mi folyik ott fönn, a nagy Budapesten, mivel nyírja pártja és a médiatanács a Klubrádiót? – gúnyolódik. – Az ő szakterülete a világörökségi téma, vagy nem? Nem is szólt hozzá eddig a médiaügyekhez, egy árva szó nem sok, annyit se mondott.

Hollókőn ráadásul se rendes térerő, se földelt rádiókészülék, a frekvenciáknak annyi. Jó, ha néhány bulvárlap nagy ritkán megérkezik a nagyközértbe, de napilap semmi (megjegyzem, ez a legtöbb vidéki községben valóban így van). Hát lehet így informálódni? Örülhet, ha egy-egy Horthy-szobor avatásának híre eljut hozzá, abban a távoli, csak szibériai léptékkel mérhető izoláltságába, nemhogy Menczer Erzsébetről, és az ő, néhány órával későbbi javaslatáról halljon! Annyira sajnálom szegényt! – és teátrálisan beletrombitál a zsebkendőjébe.

Felőlem azonban trombitálhat, akár órákig is, nem hagyom érvényesülni. Végtére amikor eljutott a polgármesterhez, hogy ejnye, ejnye, akkor azt mondta: visszavonja azt a hétfőn éjjel benyújtott javaslatát, amellyel – most már látja – teljesen tönkre lehet tenni a Klubrádiót..

És akkor most komolyan mondom: bármennyire is vonzó számomra olykor a gúnyolódás, a rosszhiszeműségtől mindennél jobban irtózom, ezért elhiszem Szabó Csaba hollókői polgármesternek, hogy nem színjáték volt, amit láttunk. Elhiszem, hogy tényleg nem volt képben a médianyomulást illetően, hogy fogalma sincs, mit jelent a Klubrádió, és nemhogy egyeztettek volna akár Menczer Erzsébettel, akár azzal, aki összehangolta az egy irányba mutató fideszes javaslatokat, de azt sem tudta, hogy eszik-e vagy isszák az ideológiai voluntarizmust.

Az a rossz hírem van viszont, hogy így annál rosszabb. Ez ugyanis azt jelenti, hogy egy község polgármestere nem tartja feladatának a legalapvetőbb tájékozódást hazájának politikai életéről. De Európáéról sem, hiszen a médiatörvény jó idő óta kardinális uniós téma, az európai normákhoz igazítása feltétele a kedvezményes IMF-hitel odaítélésének – ha erről nem tud, a jelen pillanatban semmit nem tud. Továbbá mindez azt jelenti, hogy a polgármester fejében nem elemi követelmény legalább körülnézni és valamennyi jártasságot szerezni az adott témában, mielőtt konkrét javaslatokkal száll be a téma törvényalkotási folyamatába. Ugyanakkor azt viszont nagyon is fontosnak, sőt evidenciának tartja, hogy amikor a pártja akcióba hívja, és „jogi végzettségű emberekkel” fúvatja a fülébe a kürtöt, ő, akár egy harci mén, felkapja a fejét, és gondolkodás nélkül, a legelemibb ismeretek vértezetének hiányában is berohanjon a csatatérre, és lelkes résztvevője legyen a döntő, hajnali ütközetnek. Teljesen érdektelen, hogy ő maga alkalmas-e a beleszólásra vagy nem, gondol-e valamit a dologról, vagy nem gondol semmit, ha „helyzet van”, és ha rá osztják a soron következő pártfeladatot, akkor megy, mint a meszes.

Ha létezik igazi katasztrófa, ez akkor is az, ha a polgármester ebben az esetben belátta melléfogását, és azonnal, mintaszerűen korrigált. Azért katasztrófa, mert ha korrigált, ha nem, az országos ügyekbe való beleszólásának minősége két dologtól függött: a véletlentől (éppen akadt, aki éppen úgy gondolta, és szólni is tudott neki), valamint a saját jószándékától, amely hosszú távon, a képviselők cserélődését tekintve ugyancsak véletlenszerű. Márpedig ahol a demokrácia stílusa és törvényalkotási gyakorlata a véletleneken és jószándékokon múlik, ott semmi sem garantálja, hogy ezek a véletlenek mindig az ügyek jó megoldásai, sőt, hogy egyáltalán: a megoldásai felé vezessék a politikusokat. Ott nem egyszer az is előfordulhat, hogy csődhöz, újabb konfliktusokhoz, olykor vérhez is vezetnek el a véletlenek.

Mindenesetre legalább tudjuk, hogy két választásunk biztosan van: vagy azt gondoljuk, hogy a polgármester igazat mondott – és akkor a mai politikai garnitúra totálisan alkalmatlan, mert azt sem tudja, mikor miről dönt, vagy azt gondoljuk, hogy nem mondott igazat –, és akkor a politikai garnitúra nemcsak totálisan alkalmatlan, de végtelenül züllött is, mert tudatosan vesz részt aljas színjátékokban.

Nem tudok erre mit mondani, ezért inkább ide írom az egyik, kedvenc hollókői dalom szövegét, elég szomorú az is:

Bimbó voltam, mikor engem születtek.
Rózsa lettem, mikor fölnevelődtem,
Kinyílottam a babám ablakába,
Elhervadok Hollókő kapujába.

Hát így.

(Lévai Júlia)



Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!