Bolgár György interjúi a Galamusban - 2012. május. 16.
- Részletek
- 2012. máj. 18. péntek, 04:40
- Megbeszéljük
Horthy szobrát vörös festékkel öntötte le
Dániel Péter ügyvéd
Bolgár György: - Ön volt az, aki ígéretéhez híven és a fenyegetések ellenére a napokban leöntötte vörös festékkel a Somogy megyei Kerekin felállított Horthy-szobrot. Hogyhogy meg merte csinálni? Hiszen teljesen nyilvánvalóan, név szerint megfenyegették Önt és azért az egész ország ismeri a fizimiskáját, valószínűleg tudják, hogy hol elérhető. Ha valaki ezt megígéri és pár nappal később megcsinálja, akkor sok jóra nem számíthat a mai Magyarországon.
Dániel Péter: - Nem is számítok nagyon sok jóra. Valamiért azt gondolom, hogy feladatom van ezzel a dologgal, így hozta számomra az élet. Azt mindenképp szeretném azért rögzíteni, hogy semmiképp sem mániám, hogy különböző dolgokat különböző helyekre kenjek meg maszatoljak, nagyon jól elvoltam negyvenegy évig úgy, hogy semmit sem kentem sehova. De úgy látom, hogy az utóbbi másfél-két évben szörnyű nagy baj van hazánkban. És a magam vehemens és időnként talán furcsa módján megpróbálom felrázni egy kicsit a közvéleményt, megpróbálom felrázni a hazai demokratákat és meg szeretném mutatni, hogy fel lehet lépni ez ellen a hatalom ellen. Nemcsak mindig nyilatkozatokkal meg tüntetésekkel, mert az egy idő után már nagyon sovány. Most már egyre többször látom, hogy egy-egy ilyen fellépéssel nagyon zavarba lehet hozni a hatalmat.
- Mit kockáztat? Köztéri szobor megrongálása, ez milyen tényállás a jogban?
- Ez a Btk-ban a rongálás tényállása, de mivel véleményem szerint ennek a szobornak nem állapítható meg az értéke – mivel egy rendkívül gyenge színvonalú műalkotás volt –, ezért azt gondolom, hogy nem lehet szó semmilyen komoly pénzösszegről. Sőt, én egy kicsit viccesen, de még azt is leírtam a Facebook-oldalamra, hogy gyakorlatilag növeltem a szobor értékét, mert addig úgy állt ott szegény, mint egy kicsapott vidéki portás, ettől a vörös festéktől és táblától viszont kapott egy drámai, karakteres tartalmat, ami most már nagyon jól fejezi ki azt, hogy valójában ki az a Horthy Miklós.
- A vörös festékkel kapott egy tartalmat. És Ön mit kapott akár a Facebook-oldalára, akár máshol az elmúlt két napban?
- Azzal szeretném kezdeni, hogy több ezer gratulációt, köszönést, bíztatást, ami nagyon-nagyon jólesik. És több száz útszéli, zsidózó, rasszista, mocskolódó fenyegetőzést is kaptam. De erről nekem egyrészt az a véleményem, hogy amelyik kutya ugat, az ritkán harap. A másik pedig az, hogy bizonyos kockázatot megéri vállalni. Főleg megéri vállalni, amikor tényleg egy ilyen nagy és szép célról van szó, mint megőrizni a demokráciánkat, a méltóságunkat, a hazai kisebbségek jogait. Ne felejtsük el, hogy én annak idején – nagyon decens módon – mint ügyvéd a gárdaperben vettem részt. Most néhány hete meg a Hősök terén kellett szerepeljek táblával – amiért bírságot kaptam –, pedig jogerősen be lett szüntetve ez a félkatonai, félnyilas szervezet, csak nem nagyon hajtja végre ezt a magyar kormányzat, a jelenlegi hatalom.
- És aki ez ellen tiltakozik, az ellen jár el.
- Pontosan. Most is egy ilyen helyzet jött létre, amit én készen kaptam. Nekem nem mániám, hogy vidéki községekbe szobrokat festegessek, csak döbbenten hallottam, hogy itt egy Horthy-szobor felállítása történik, amin ráadásul a Vitézi Rend vesz részt, amelynek a működése eleve törvénytelen. Sérti a Párizsi Békeszerződésre vonatkozó, 1947-es törvények vonatkozó rendelkezéseit. És döbbenten láttam, hogy a magukat Gój Motorosoknak nevező, ugyancsak meglehetősen szélsőjobbos egyesület, én ezeket mind nyilas szervezeteknek tartom, eleve a név meghatározása, hogy Gój Motorosok…
- De ők ezt visszautasítják.
- Miért kell a zsidóságtól így elhatárolódni? Miért nem mondja azt, hogy igazi magyar motorosok? Miért kell megsérteni kisebbségeket ezzel a nagyon pejoratív elnevezéssel?
- Erre ők azt mondják, hogy éppen hogy az ő terminológiájukat veszik át, tehát miért volna antiszemita az, hogy gójnak nevezik magukat, hiszen a zsidók szerint ők gójok. A másik védekezésük, hogy vannak köztük zsidók is, harmadik, hogy nem is nyilasok.
- De ha vannak köztük zsidók, akkor elég furcsa, hogy gójként motorozik.
- Tiszteletbeli.
- A hitleri törvények szerint, amelyeket Horthy Miklós jóváhagyásával és közreműködésével léptettek hatályba, én is zsidónak számítottam volna, de én azt mondom, hogy magyar demokrata vagyok. Szeretném hinni, hogy magyar demokrata is maradhatok. Részben azért tiltakoztam ez ellen a Horthy-szobor ellen, mert az egyik nagyapámat, aki református magyar katona volt, kivezényelték a Don-kanyarba, arra a vágóhídra. Itt szó nincs arról, hogy a zsidóság mögé szeretnék bújni vagy a magyarokat szeretném bántani. Én kimondottan a horthyzmust, a Hitler csatlósaként működő szerepet, a zsidótörvényeket, a Don-kanyar felesleges tragédiáját szeretném támadni. Vagy azt, amikor Horthy 1920-ban politikai gyilkosságokra adott parancsot Bacsó Béla, Somogyi Béla, Héjjas, Prónay ellen a fehérterror során, amire Bayer Zsolt azt mondja, hogy milyen nagyszerű dolog volt. Szerintem ez nem volt nagyszerű dolog, és azt gondolom, hogy Horthy Miklós nem érdemel szobrot 2012-ben a Magyar Köztársaság területén, mert ezzel megsértik a kisebbségeket és minden normális demokratát is.
- Talán Bayer se azt írta, hogy milyen nagyszerű dolog volt, csak közvetve lehetett ilyen következtetést levonni.
- Azt mondta, hogy az orgoványi mészárosok végezhettek volna teljes munkát.
- Így van, hogy miért nem temették el őket az orgoványi erdőkben, ugye?
- Köszönöm szépen és gratulálok a Fidesz hatos számú tagkönyve büszke tulajdonosának ehhez a kijelentéshez.
- Ötös.
- Ötös. Még inkább. Akkor még közelebb van a tűzhöz.
- Igen. De a kérdésem tulajdonképpen az, kezdettől fogva ez motoszkál bennem – a NENYI-t, vagyis Nemzeti Együttműködési Nyilatkozatot is összekente már kaszinótojással, amit kötelezően ki kellett volna függeszteni az állami intézményekben –, hogy miért alkalmaz ilyen szokatlan vagy extrém módszereket? Miért nem nyugszik vagy miért akarja magára is felhívni a figyelmet, miközben a lényegre is felhívja?
- Nagyon sokszor nyugszok.
- Ne mondja.
- Cikkeket is írok, lakossági fórumokat is tartok, tüntetések szervezésében is részt vettem és fogok is nagyon sokszor. A két év alatt volt három-négy ilyen villanásom, amikor azt gondoltam, hogy olyan méltánytalanság, a demokrácia olyan fokú megsértése történt, hogy erre egy csattanós, kicsit humoros, kicsit figyelemfelhívó lépés talán a legcélszerűbb. Mint ahogy ennél a szobornál is nagyon bejött. Képzelje el, hogy lementem volna harminc barátommal – azt nem is mondom, hogy valószínűleg nagyon nagy bajunk lett volna, mert szerveződtek rá csúnyán a különböző nyilas, neonáci szervezetek –, és mondjuk békén hagynak, aztán megint mondunk ott egy csöndes beszédet, esetleg a Klubrádió megemlíti kettő sorban, és nem történik semmi. Míg egy kis festékkel meg lehet dobni ezt az egész ügyet, és így talán sok magyar honfitársunk jön rá, hogy lehet tenni valamit. Fel lehet lépni a hatalom ellen, ha már nagyon nagy a baj.
- A dilemmám a következő. Amikor mondjuk Churchill szobrát öntik le vörös festékkel, akkor az ember felháborodik, persze nem feltétlenül a vörös festék miatt, hanem hogy Churchill mégiscsak az egyik nélkülözhetetlen és legfontosabb vezetője volt annak a Hitler-ellenes koalíciónak, amelyik végül megmentette a világot. Aki az ő szobrát vörös festékkel gyalázza meg, az demokráciaellenes. Az a sötétség pártján áll. De azért a vörös festék mégiscsak ugyanaz a vörös festék, amit Ön használt.
- Hadd kérdezzek valamit Bolgár úr. Milyen dolog egy családanyát lelőni és milyen dolog egy terroristát lelőni? A terroristát le kell lőni, azt meg kell tenni.
- Kétségtelen.
- Azt gondolom, hogy Horthy szobra megérdemelte ezt a vörös festéket, ami valóban a milliónyi honfitársunk kiontott vérének a jelképe, szerintem ez egy jogos gesztus volt, a visszajelzésekből is úgy tűnik, hogy ez nagyon sok embernek tetszik. És nagyon sok embert nyomasztott, megsértett és teljesen megbántott az, hogy eleve sor kerülhetett erre a gyalázatra, hogy a Vitézi Rend, a Gój Motorosok meg gárdisták egy szertartáson Horthynak állítanak szobrot, akinek nagyon vitatható a történelmi szerepe, de ennél többről van szó, bizonyíthatóan szörnyű bűnök terhelik és bizonyíthatóan részese volt annak, hogy tragédia történt a nemzetünkkel. Miért kell ezzel nosztalgiázni? Kinek jó ez a Horthy-kultusz?
- Azoknak, akik hasonlóan gondolkodnak ma, mint ő gondolkodott hetven évvel ezelőtt.
- Teljesen egyetértünk, ez ellen viszont fel kell lépni.
- Úgy látszik, hogy sokan vannak, és az a kérdés, hogy demokráciában sok ember ilyen véleményével szemben hogyan lehet fellépni?
- Volt egy Stauffenberg nevű német tiszt, aki merényletet kísérelt meg Hitler ellen, pedig a német népnek a 98 százaléka állt Hitler mellett. Nem gondolom, hogy mindig a létszám határozza meg a moralitást, és mindig az dönti el, hogy valamit meg kell-e tenni vagy nem kell-e megtenni.
- Az egy diktatúra volt, most nincs diktatúra.
- De van. Ebben alapvetően különbözik a véleményünk.
- Most még itt igen, de itt még beszélhetünk.
- Szerintem már egy lopakodó diktatúra van.
- A lopakodó, az elfogadható jelző.
- Én nem robbantottam fel semmit, csak odakentem egy kis festéket, azért érzi a különbséget.
- Érzem.
- A lopakodó diktatúrában a kaszinótojás és a festék már kemény eszköz. Nem kell ebből ilyen nagy problémát csinálni. Szerintem ez bőven belefér a civil kurázsiba, bőven belefér abba a gondolkodásmódba, hogy a szavak ideje egy kicsit már lejárt, és most már a tettek kellenének. A nagy civil mozgalmaknak is meg kéne tanulni, hogy a kétszázadik tüntetés már nem érdekel senkit.
Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!
- << Előző
- Következő