rss      tw      fb
Keres

Bolgár György interjúi a Galamusban - 2012. május. 17.

A bíróság nem a társadalmi bosszúszomj kielégítésére van
Bárándy Péter ügyvéd, büntetőjogász, volt igazságügyi miniszter


Bolgár György: - Érdekes dolog történt a napokban. Navracsics Tibor igazságügyi miniszter levelet írt a Kúria – a korábbi Legfelsőbb Bíróság – elnökének, és ebben azt kérte, vizsgálják felül a bírói ítélkezési gyakorlatot, mégpedig a Cozma-ügyben hozott ítélet nyomán. Nem láttuk ezt a levelet, de maga Navracsics egy interjúban megemlítette, és lényegében megerősítette, hogy az a problémája, az utóbbi időszak ítélkezési gyakorlata a társadalom elvárásainak megfelelő, kellő szigort mutat-e az olyan kiemelkedő esetekben, mint amilyen a Cozma-gyilkosság volt. Ez annyira konkrét ügy és annyira konkrét elvárásnak hangzik, hogy még a jogban járatlan ember is úgy gondolhatja, hogy egy igazságügyi miniszter be akar avatkozni abba, hogy a bíróságok hogyan ítélkeznek. Ehhez képest nem hallottam sem a Kúria elnökétől, sem más bíróktól, hogy ez elfogadhatatlan. Ön mit gondol az egészről?

Bárándy Péter: - Azt normálisnak tartom, hogy bírók nem nyilatkoznak, mert ők a politikától lehetőség szerint távol tartják magukat, és ez helyes. Ez azért van, mert a bíróság, az igazságszolgáltatás lehetőség szerint a pártpolitikától és a végrehajtó hatalomtól távol és elválasztva kell hogy létezzen. De ezt a másik oldalon is be kellene tartani. A végrehajtó hatalom nem nyilvánulhat úgy meg, hogy az ítélkezéssel és a bírósági munkával kapcsolatban elvárásokat fogalmazzon meg. Pláne nem úgy, hogy egy konkrét ügyben hozott ítélettel kapcsolatban fogalmazzon meg konkrét elvárásokat, hiszen ez ellentmond a hatalmi ágak elválasztásának és – félve használom már ebben az országban ezt a szót – ez a jogállami lét egyik alapvetése. Ha praktikusan nézzük, akkor tételezzük fel azt, hogy egy ügyészi indítványnak, felülvizsgálati kérelemnek megfelelően ezt az ügyet vizsgálnia kell a Legfelsőbb Bíróságnak. Ha ezt megteszi a Legfelsőbb Bíróság, akkor immár nem tud jó döntést hozni az igazságügy miniszteri megkeresésre tekintettel. Mert amennyiben alaposnak találja a felülvizsgálati kérelmet, akkor annak lesz rossz hangulata, ha nem találja alaposnak, annak lesz rossz hangulata. Szóval nem lehet ilyen helyzetbe hozni – és ez most egy praktikus megközelítés volt – az igazságszolgáltatást.

- Hiszen akkor ez egy tulajdonképpen – bár az ítélet jogerős – akár folyamatban lévő ügynek is tekinthető, mert ha felmegy a Kúria szintjére, a Kúria azzal találja magát szemben, hogy döntenünk kell.

- Vagy eleget tesz a kormányzati elvárásnak, vagy nem.

- Ezt Navracsics Tibor ugyanolyan jól tudja, mint Ön. Miért tehette ezt meg mégis?

- Igen, neki is tudnia kellett, hiszen ilyen szempontból kollégák vagyunk, mert most azt a hivatalt is betölti, amit én valamikor, de nem is ez a lényeges, hanem hogy ő is jogász ember. Bevallom, hogy nem tudom mire vélni, maximum arra, hogy a végrehajtó hatalom ebben az országban meglehetősen elszabadult és impotens. És ez úgy látszik, hogy egyébként a képzett emberek viselkedését is determinálja.

- Azt mondta az elején, érthető, hogy a bírák nem szólaltak meg, hiszen távol akarják tartani magukat a politikától, a hatalomtól, a kormánytól. Igen, világos.

- Ők betartják a szabályokat.

- Igen, de ha az ő függetlenségükbe avatkozik be a kormány, akkor nem a konkrét ügyben és nem a kormányt bírálva, de magát az aktust elítélhetné valaki a bírói testületből, mondván, hogy mi függetlenek vagyunk, azok is szeretnénk maradni, úgyhogy köszönettel, felbontatlanul visszaküldjük a levelet.

- Ennek a kijelentésnek, mint minden eseménynek, van térben és időben helye. Ez a kijelentés most történt és Magyarországon. Ennek azért van jelentősége, mert az Országos Bírói Hivatal függetlenségével alapvető problémák álltak elő. Az OIT, az Országos Igazságszolgáltatási Tanács valóban függetlenséget biztosított a végrehajtó hatalomtól és a politikai hatalomtól.

- Sőt, sokan még azzal is bírálták a szakmából, hogy túlságosan nagy teret és lehetőséget ad a bíráknak az önigazgatásra, vagyis nincs semmiféle külső kontroll. Nem az ítélkezésre, hanem arra, hogy mennyire ésszerűen igazgatják saját magukat, ugye?

- Ilyen gond volt, de ha összehasonlítom, akkor ez visszasírt probléma. Hiszen ma az Országos Bírói Hivatal és annak a kétharmada által oda kinevezett vezetője függetlennek nem tekinthető, és erre jön rá egy ilyen kormányzati megkeresés, ezt ne felejtsük el. A legnagyobb meglepetést okozná a számomra, ha az így kinevezett bírósági hivatali vezető emelné fel most a szavát, és tiltakozna a kormányzati óhaj ellen. Kellemes, de nagyon nagy meglepetés lenne számomra. A másik megoldás az, hogy a Kúria elnöke nyilvánul így meg, ez lehet egy elvárható dolog.

- Nem az volna a legjobb kiút az egészből, ha a Kúria elnöke azzal állna elő, hogy napokig töprengtünk, kinyissuk-e a miniszter úr levelét, de végül úgy döntöttünk közösen, hogy ezzel a függetlenségünket érné csorba, ezért visszaküldjük, és nem kívánjuk megtudni, hogy mi az, amit interjúban ugyan már érthetően elmondott, de mégsem tudjuk, hogy valójában ezt írta-e a levélben. Mert nem szeretnénk semmilyen módon ilyenfajta befolyás alá kerülni, ezért kérjük, hogy a jövőben tartózkodjék ettől. Ez nem lehetne valamiféle kompromisszumos kiút, hogy senki ne kerüljön – persze a miniszter abba kerülne –, az igazságszolgáltatás meg főleg ne kerüljön kényelmetlen helyzetbe?

- Nem gondolom, hogy ez kiút lenne, először is azért nem, mert az igazságügy miniszter küldhet levelet természetesen a legfőbb bírónak.

- A Kúria elnökének.

- Miért ne küldhetne? Hogy egy példát mondjak, most szó van arról, hogy a Kúria visszakapja a régi épületét. Ebben a tárgyban természetes, hogy lesz levelezés a kormánnyal, tehát nem lehet arra az álláspontra helyezkedni, hogy az állam egyik szerve a másik szervének nem küldhet levelet. Ez nagyon helytelen álláspont lenne. Csak ilyen tartalommal nem küldhet levelet. Ez a dolog egyik része. A másik része az, hogy egy ilyen interjúra, ami ilyen durva módon sérti ezt a szabályt, erre is valahogy reagálni kell majd. Levél nélkül is kellene rá reagálni.

- Ezek a formai részek is nagyon fontosak, a jogállam normális működéséhez alapvetően hozzátartoznak vagy tartoznának, de tartalmilag az derül ki a dologból, hogy a kormányzat a legerőteljesebb szankciókat követeli az igazságszolgáltatástól, hogy a törvény maximális erejével csapjon le azokra a bűnözőkre, akiket a közvélemény bűnösnek, súlyos bűnözőnek, bűnelkövetőnek tart. Maga Orbán Viktor miniszterelnök közölte a Parlamentben egy szélsőjobboldali képviselővel, ugyancsak ebben a közlönyben, hogy négyszemközt egyetértene a véleményével, de ezt a nagy nyilvánosság előtt nem teheti meg. Csak a hülye nem érti, hogy ezek szerint a miniszterelnök ráerősített arra, hogy szerinte is enyhe volt ez a másodfokú ítélet. Most ilyen nyomásnak hogyan tud ellenállni az igazságszolgáltatás?

- Ellen kell állnia, ha nem teszi, akkor elveszti a függetlenségét és akkor megszűnik igazságszolgáltatásnak lenni. Egyébként ez a hivatkozás, hogy a társadalom elvárásainak eleget tegyen: nézze, a társadalom egyet várhat el az igazságszolgáltatástól, a büntető igazságszolgáltatástól – hiszen most erről van közelebbről szó –, hogy a sajátos eszközeivel mindent megtegyen a rend és a biztonság fenntartásáért. Ezt elvárhatja. De nem várhatja el, hogy egy üggyel vagy egy feltételezett történettel kapcsolatban egy társadalomban esetlegesen kialakult bosszúszomjnak tegyen eleget. Itt ezt a két dolgot keverjük össze.



Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!


Izsák Jenő karikatúrái