rss      tw      fb
Keres

Bolgár György interjúi a Galamusban - 2012. május. 17.

A Közgép és a Fidesz-közeli cégek egyeduralmáról
Veres János, szocialista parlamenti képviselő, volt pénzügyminiszter


Bolgár György: - Már hetek óta mindennapos tárgya a híreknek, tudósításoknak, eseményeknek a Közgép, amelyről éppen a közelmúltban derült ki valamiféle kötelező igazolás benyújtása után, hogy tényleges tulajdonosa Simicska Lajos egykori APEH elnök, Orbán Viktor közeli barátja. És annak ellenére, hogy kiderül sok minden róla, hogy ez a Közgép milyen kedvelt résztvevője a hazai közbeszerzési pályázatoknak, annak ellenére, hogy volt a napokban egy olyan hír, hogy az Európai Bizottság csalás elleni hivatala is vizsgálatot kezdett a cégnél egy európai uniós támogatással indult beruházás ügyében, a legfrissebb hír meg arról szól, hogy egy újabb negyvenmilliárdos vasút-felújítási pályázatot nyert el a Közgép. Szóval onnan szeretném indítani a beszélgetésünket, hogy a szocialisták sokat gyalázott nyolc éve alatt volt-e olyan kivételezett nagyvállalat, amely ekkora részt hasított volna ki magának az állami beruházásokból, mint most ez a Közgép?

Veres János: - Gondolom, hogy abban az időszakban, amiről Ön beszél, nemhogy egy ilyen nagyvállalat nem volt, de talán ha ötöt vagy nyolcat összeadunk, azoknak sem volt ilyen arányú a közbeszerzési pályázatokon a nyertességi aránya, mint ennek a mostani egy cégnek.

- Mi volt az oka ennek? Azon kívül, hogy lehet, hogy nem jártak egy kollégiumba ilyen cégtulajdonosokkal, vagy esetleg más volt a szabályozás, mások voltak a szabályok, vagy a szabályok ugyanolyanok voltak, csak másként alkalmazták ugyanazokat a szabályokat.

- Azt nyugodtan mondhatom, hogy a szabályok érdemben nem változtak ez alatt az időszak alatt. Tehát volt ugyan a közbeszerzési törvénynek módosítása azóta, amióta a Fidesz van hatalmon, azonban az európai uniós tagságunk okán nyilván nem lehetett olyan szabályozást elfogadni az országgyűlésben, amely azt mondta volna ki, hogy „köz”-zel kezdődő és „gép”-pel végződő nevű cégek az első helyezettek valamennyi pályázatnál. Ilyen jellegű módosítása nem volt a közbeszerzési törvénynek. Azaz a közbeszerzési törvény eredeti céljának megfelelő szándékok és megfogalmazások vannak ma is a érvényben, ugyanakkor rengeteg olyan dolog történt ezen a területen, ami elképzelhetetlen lett volna a mi időszakunkban. Mondok egy példát. Amikor a Fidesz megnyerte a választásokat, azt követően a Versenyhivatalban vezetőcserét hajtottak végre, osztályvezetői szinttel bezárólag.

- Tényleg? Nem egyszerűen csak a hivatal elnökét váltották le?

- Osztályvezetőig bezárólag. Nem sokat beszéltek erről a nyilvánosságban, mert azok a szereplők, akik érintettek voltak, jobbnak tartották, ha nem nyilatkoznak ebben meg.

- El akartak még helyezkedni nyilvánvalóan.

- Pontosan így van. Magyarországon akartak és akarnak ma is élni, és meg volt nekik mondva, hogy ha beszélnek, akkor nyilvánvalóan ez igen nehéz lesz számukra. A lényeg az, hogy például a Versenyhivatalban is lezajlott egy olyan váltás, aminek eredményeképpen – hiszen megírták akkor a sajtóban is, hogy az új versenyhivatali vezető milyen körből jön, milyen kapcsolatokkal rendelkezik – ennek megfelelően változott meg a magyar versenyhivatal viselkedése. Korábban, ameddig Nagy Zoltán volt a Versenyhivatal vezetője, ez elképzelhetetlen volt. És akkor kimondtam a vezető nevét is, aki egyébként nem vádolható azzal, hogy szocialista elfogultságú ember lenne.

- Inkább a jobboldalhoz lehetett kötni őt politikailag.

- Így van. Hiszen az MDF-es kormány időszakában pénzügyminiszteri államtitkárként dolgozott például, csak hogy egy momentumról beszéljek. De versenyhivatali vezetőként nagyon becsületes, tisztességes munkát végzett, szigorú felfogással tekintett a versenyszabályok alkalmazására Magyarországon. A lényeg az, hogy a Fidesz olyan helyzetet teremtett, hogy ettől kezdve nem kellett tartani a Fidesz-közeli vállalkozásoknak attól, hogy mondjuk a magyar versenyhivatal meg fogja piszkálni azt, miért alakult ki a Fidesz választási győzelmét követő hét hónapon belül olyan helyzet Magyarországon, hogy érdemi építőipari közbeszerzésnél nem volt olyan nyertes, amelynek vagy a fővállalkozója, vagy a konzorciumi tagja ne lett volna az ismert vállalkozás, a Közgép tagja. Nem volt olyan milliárdos nagyságrendű építőipari beruházás. Akik ebben a szakmában mozogtak, azok már 2010 őszén ezt elég világosan be tudták mutatni, le tudták tenni az asztalra. Csak azt kell hogy mondjam, Magyarországon erre nem volt igazi fogékonyság.

- De azért a Közgép első, talán a közvélemény előtti megjelenése még az Önök időszaka alatt zajlott. Ez a budapesti Margit-híd felújítás volt, aminek az összege is sokkolta a közvéleményt. Voltak olyan összehasonlítások, hogy ezért már egy új hidat is fel lehetett volna építeni, aztán volt ellenvélemény, hogy ez sokkal bonyolultabb munka, mint egy új híd megépítése. De a lényeg az, hogy a Közgépé volt ez az óriási, tényleg több tízmilliárdos felújítás, rekonstrukció. Akkor hogy volt? Ezek szerint olyan jó volt a cég, olyan jó ajánlatot adott be? Vagy mondjuk a szocialista és a szabaddemokrata városvezetés is ápolt kapcsolatokat ezzel a céggel?

- Én erről nem szívesen nyilatkozok, mert nem voltam a budapesti vezetés részese, nem ismerem magát a pályázatot. A háttérből nekem annyit mondtak, hogy ennél a pályázatnál egy valóságos versenyben egy olyan konzorcium nyert, amelynek a Közgép volt a vezetője. Nemcsak a Közgép volt benne, hanem a konzorciumnak más tagjai is voltak. De én nem ismerem ezt elég konkrétan ahhoz, hogy bármit mernék róla nyilatkozni, éppen ezért inkább nem nyilatkozom. Egyébként én magam azt mondom, hogy az egyáltalán nem probléma, ha egy a másik oldalhoz tartozó cég közbeszerzési pályázaton elnyer bizonyos munkákat.

- Ezen az alapon például az Orbán-kormány alatt nyerhetne ilyen közbeszerzési pályázaton egy olyan cég, amelyiknek a tulajdonosa akár politikailag személyesen köthető a szocialistákhoz.

- Így van. És tud-e ilyet mondani valaki?

- Nem. Eddig még nem nyert ilyen.

- Pont ez az érdekes benne. Azért mondom, hogy úgy alakították át a helyzetet, hogy ma már nem elképzelhető, hogy szocialista-közelinek mondott vállalkozás ma bármilyen közbeszerzésen eséllyel indulhatna és nyerhetne pályázatot. Én végigcsináltam néhány pályázatot Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei politikusként a mi kormányunk időszakában, azaz figyelemmel követtem, hogy mi történik. És teljes megdöbbenés volt többek részéről, mert mondjuk az én szülővárosomban, de Szabolcs-Szatmár-Bereg megye más pályázatainál is több alkalommal fordult az elő, hogy közismerten olyan vállalkozás nyert, amelynek a vezetőjét a másik oldalhoz sorolták be. Tehát nem szocialistának, nem szabaddemokratának, hanem Fidesz-közelinek mondták.

- És az okozta a megdöbbenést, hogy Ön ezt hagyta?

- Igen, ezt kérték rajtam számon néhányan. És én mindenkinek azt mondtam, hogy ne haragudjon, de én nem fogok beleavatkozni olyan dologba, amely verseny kérdése. Ugyanis, ha egy jobb ajánlatot tesz valaki, akkor az el fogja vinni a munkát. Egy a lényeg, hogy abból a pénzből jó minőségben csinálja meg, amire vállalkozott. Van erre jó példám és van erre rossz példám is a múltat illetően. Az igazi probléma nem ez. Az igazi probléma az, amilyen viszonyok mára Magyarországon kialakultak, amilyen törvényi szabályozási változásokat tettek például a közterületi reklámoknál. Az egészen elképesztő, amit csináltak a törvényi szabályozásában, hiszen lényegében szinte monopolhelyzetbe hoztak egy közterületi reklámmal foglalkozó céget, amelynek, mint most már tudjuk, az előző évi nyeresége több mint egymilliárd forint volt, amit osztalék formájában ki is vettek a tulajdonosok.

- Köztük Simicska Lajos.

- Így van. De az igazi probléma az, hogy olyan helyzetet teremtenek, ahol a vállalkozói közegben szinte természetessé vált, hogy csak az nyerhet, aki összefog a Közgéppel. Vagy csak az nyerhet, aki elfogadja egy másik szakmában egy másik Fidesz-közeli vállalkozás diktátumát. Az igazi probléma ma már ez. Sőt, én már olyat is hallok mostanában, hogy van olyan, aki a vállalkozása ötvenegy százalékát felajánlotta ezen vállalkozói körben, önként és dalolva, nem alkupozícióban, nem beszorított helyzetben, hanem szembesülve a helyzettel, a tulajdonrészét felajánlotta Fidesz-közeli vállalkozásnak, hogy vegye át, mert akkor talán ő is meg fog tudni élni.

- Azzal a 49 százalékkal, ami neki marad, nincs döntési helyzetben, de legalább életben tud maradni.

- És legalább tudja folytatni a tevékenységét és piacon marad, és tud munkát adni az embereknek, akik nála dolgoznak. Hadd ne mondjam végig a szempontokat, amelyek adott esetben motiválnak egy ilyen vállalkozót. Olyan vállalkozásokról van szó, amelyeknek tíz-húsz éves múltja van Magyarországon, nem kisstílű, pitiáner emberekről, nehogy félreértés legyen. Szóval az az igazi tragédia számomra, hogy ilyen helyzetek teremtődtek Magyarországon, ilyen helyzetet sikerült kialakítani, hogy van, aki úgy érzi ma Magyarországon, hogy ez az egyetlenegy lehetősége annak, hogy valahol ott maradhasson a partvonal mellett, de talán még a pályán belül.

- És olyasmit nem hallott, hogy azért vannak még Magyarországon meghatározónak minősíthető nagyvállalkozók, sok tíz-, vagy százmilliárdosok, akik akár az építőiparban is érdekeltek lehetnek? Ők nem találják ezt enyhén szólva furcsának vagy az érdekeiket sértőnek, és elnézik-e ezt szótlanul, és tűrik-e ezt a tér-, hely- és piacfoglalást?

- Ismerek ilyen embereket, tele vannak panasszal és próbálnak alkalmazkodni a helyzethez.

- Vagyis azt mondja, hogy egyelőre azon kívül, hogy morognak, mást nem is csinálnak, vagy nem is tudnak csinálni?

- Kardot nem rántanak, hanem megpróbálnak valamit kapni a lehulló morzsákból, azaz megpróbálnak alvállalkozóként bemenni egy ilyen közeli vállalkozás mögé. Megpróbálnak valamilyen módon élve maradni. Nagyon furcsa helyzetek jönnek létre Magyarországon ebben az egész eltorzított szabályozási környezetben, amit kialakítottak. És még egyszer mondom, hogy nem döntően a közbeszerzési törvény az, ami el van rontva. Nem igazán a törvény van elrontva, hanem a környezet, amelyben ezt ma már az üzleti világban szinte természetesnek veszik.

- De akkor semmi mozgástere és semmi beavatkozási lehetősége nincs ennek a nagyon csonka és egymással is érthetően szembenálló ellenzéknek. Hiába tudtak legalább annyit elérni, hogy összegyűlik hetvennyolc aláírás, és javasolják egy vizsgálóbizottság felállítását Közgép-ügyben, de hogy a Fidesz többsége ezt hajlandó-e elfogadni vagy sem, ez egy másik kérdés. De ha a szabályozásba nem igazán lehet belekötni, akkor mibe fognak tudni?

- Bele lehet kötni a szabályozásba, félreértés ne essék. Vannak arra kezdeményezések a határokon túl, döntően Brüsszelben, hogy azok a szabályozási körülmények, amelyek ilyen helyzetet teremtenek Magyarországon, eltorzítva a szabadpiaci viszonyokat, változzanak meg. Erre természetesen a Fidesz majd azt fogja mondani, hogy megint feljelentette valaki Magyarországot külföldön. De nem politikai célból, és nem az ország ellen történnek ilyen feljelentések.

- Hanem a verseny valamennyire lehetséges tisztasága érdekében. Ugye teljesen tiszta nem lehet.

- Maradjon meg a szabad piacgazdaság gondolata, legalábbis a gazdasági területen mindenképpen. Hogy a politikában mennyire szabad, mennyire nem, az megint más téma lenne, de rengeteg olyan szándékról és rengeteg olyan kezdeményezésről tudok, aki másutt, tehát az országhatáron kívül próbálja megtalálni a saját igazát, mert Magyarországon nincs már olyan hatóság, akihez fordulhatna.

- Ez azért elég rémesen hangzik, hogy minden ügyben, az igazságszolgáltatástól a médiatörvényig, az egyházügyi törvénytől kezdve a piac szabadságáig mindenben a megoldás kulcsa Brüsszelben van, és nem biztos, hogy az a kulcs nyitja vagy zárja az ajtókat Budapesten.

- Egyáltalán nem biztos, de Magyarországon elfogy mindenkinek minden lehetősége, mert hiába fordulna a Versenyhivatalhoz, a Versenyhivatal ilyenben nem folytat vizsgálatot. Nézze meg, hogy az elmúlt két évben a Versenyhivatal hány ilyen jellegű vizsgálatot indított vagy fejezett be elmarasztalással. Egészen elképesztő arányokat lehet látni a Nagy Zoltán által vezetett versenyhivatali tevékenység és a mostani versenyhivatali tevékenység között. Tudják azt, hogy nem tudja az országgyűlésben keresztülvinni az akaratát senki sem, hiszen a kétharmados többségben nem lehet normális versenyhelyzetet teremteni a törvényekbe sumák módon beleírt dolgok megváltoztatásának szándékával. És ezért aztán valóban sokan vannak, akik egyrészt megpróbálnak alkalmazkodni, másrészt különböző nemzetközi szervezetek segítségét kérik ahhoz, hogy Magyarországon a szabad piacgazdaság feltételei biztosítottak legyenek. Nagyon sok nehézséggel jár mindez.



Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!