Bolgár György interjúi a Galamusban - 2012. május. 17.



Bolgár György kérdései 2012. május 17-ei műsorban


Mai műsorunkban megbeszéljük, hogy még vitáznak a Klubrádió halálos ítéletén a Fideszben – írja a mai Népszava. Vajon csak a kivégzés módszerein, vagy magán az ítéleten is gondolkoznak? Vagy lehet, hogy csak üldöztetési mániánk van?

Másik témánk, hogy elővette az ingatlanadó egyik lehetséges formájának ötletét a kormány. Mégpedig az önkormányzatokra bízva a végrehajtást és a behajtást. Nem központi adó lenne tehát, hanem helyi, és az értéknövekedést terhelné. Az így már egészen más?

Mit szólnak ezzel kapcsolatban ahhoz, hogy kéthetente változnak az adószabályok Magyarországon? Tavaly például huszonegyszer módosítottak rajtuk és persze rengeteg új adónemet vezettek be. Mert megérdemeljük? Vagy mert nálunk nincsenek megszorítások?

Mi a véleményük aztán arról, hogy tizenkét évre szállítanák le a büntethetőség alsó korhatárát a jelenlegi tizennégy évről. Majd megtanulja az a gyerek a börtönben, hogy mi a törvény és a rend?

És végül beszéljük meg, hogy újabb magyar-román konfliktus van kialakulóban, ezúttal amiatt, hogy Székelyudvarhelyen újra temetik a Spanyolországban több mint fél évszázada meghalt Nyírő József írót, aki parlamenti képviselőként az utolsó pillanatig kitartott Szálasi mellett. A bukaresti magyar nagykövet, Füzes Oszkár, korábbi népszabadságos újságíró román újságírókkal közölte, Nyírő József nem volt nyilas, nem volt antiszemita és nem volt románellenes. Az Index újságírója viszont Nyírő életútját bemutatva összegzésként így ír: lehet, hogy igaza van Füzes nagykövetnek és Nyírő nem volt hungarista náci, de összehúzott szemmel, bombafüstben eléggé annak látszott.



Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!



A Médiatanács létrejötte alkotmányellenes
Molnár Péter, a Közép-Európai Egyetem médiakutató központjának egyik alapító munkatársa


Bolgár György: - Ott volt ma délelőtt a Klubrádió által tartott sajtóértekezleten, ami újságíróknak szólt. Mit keresett ott egy kutató? Mit szeretett volna megtudni?

Molnár Péter: - A Klubrádióval kapcsolatos fejleményeket természetesen folyton követem, és ahogy a sajtótájékoztatón mondta, ami a Klubrádióval történik, az tényleg a sajtószabadság egészét is befolyásolja Magyarországon és ilyen módon is akartam követni azt, hogy a Médiatanács hihetetlenül önkényes döntései után most az Országgyűlés hasonlóan hihetetlenül önkényes lépései ellenére hogyan tudja a Klubrádió működését folytatni.

- Ön szerint ezek a benyújtott törvénymódosítások, amelyek lehetővé tennék a Klubrádió megfosztását akár a mostani, akár más elnyert frekvenciájától, hogyan értelmezhetők? Van-e többféle olvasatuk? Azért is kérdezem ezt, mert a benyújtó Menczer Erzsébet képviselő azt mondta, hogy nekünk üldözési mániánk van, ez nem ellenünk irányul.

- Szerintem azért nincs üldözési mániáról szó, mert Magyarországon jelenleg olyan Médiatanács van, amit önkényi tanácsnak lehet leginkább nevezni. Ugyanis az önkényes hatalom megtestesülése: a hatalmával visszaélő kétharmados többség hozta létre úgy, hogy kizárólag a saját kiválasztottait ültette bele a tanácsba. És olyan szabályozást alkottak, ami lehetővé tette, hogy ez megtörténjen, és ennek következtében olyan önkénytanács működik Médiatanácsként Magyarországon, amely a sajtószabadság nagyon szép, nemes és tiszteletben tartandó, magyar kulturális, történelmi hagyományát is nagyon-nagyon mélyen sértve, bármelyik pillanatban önkényes döntéseket hozhat. Még ha Menczer Erzsébetnek igaza van is abban, hogy lehetséges az általa fogalmazott törvényszöveg olyan értelmezése, ami nem fenyegeti a Klubrádió létét, attól még a Médiatanács a korlátozatlan hatalmával önkényesen visszaélve értelmezheti a szöveget kénye-kedve szerint másképpen.

- A szöveget értelmezheti másképpen, vagyis az önkény bővítéséhez járul hozzá. Nagyobb teret, nagyobb lehetőséget nyújt arra, hogy a médiahatóság önkényesen járjon el.

- Igen és ezért van arra szükség szerintem, hogy az egész médiaszabályozás középpontját jelentő Médiatanácsot kell újra alkotni, hiszen a Médiatanács értelmezi és alkalmazza a szövevényes médiatörvény összes jól és rosszul megfogalmazott paragrafusait. Ezért jelentettem be a Milla március 15-ei tüntetésén azt a levélküldő akciót, aminek során sokan küldtük el azt a levelet, amit azért írtam olyan rövidre, amilyen rövid az a levél, hogy mindenki gyorsan elolvashassa, mindenki megérthesse. Nagyon örültem annak – a többi levélküldők is meg minden a magyar sajtószabadságért aggódó személy, azt hiszem, örült –, amikor az ombudsman a közmegbízatását teljesítve szószólóként járt el ebben az ügyben.

- Mert neki küldték a levelet, hogy járjon el, lépjen fel, hiszen ő az egyetlen manapság, aki még tehet valamit.

- Igen, hogy forduljon az Alkotmánybírósághoz, és ez egy igazi civil akció, amiben ő be is töltötte ezt a szószólói szerepet, amit nagyon üdvözölni lehet és kell. Viszont ezúton is szeretném arra felhívni a figyelmet, hogy az ombudsmannak és a hivatalának nagyon sürgősen és nagyon világosan ki kell egészítenie az alkotmánybírósági beadványt, ugyanis a beadvány sajnos nagyon-nagyon szűkre sikeredett. Miközben a levél és mindazok, akik a levelet elküldtük, azt kívántuk az ombudsmantól, azt igényeltük tőle, hogy szószólóként azt az igényt közvetítse az Alkotmánybírósághoz, hogy az Alkotmánybíróság végre vegye napirendre a Médiatanács összetételének, vagyis a médiatanács tagjainak a jelölési és választási eljárására vonatkozó szabályozás alkotmányosságát, és állapítsa meg, hogy ez a szabályozás alkotmányellenes.

- És tegyük hozzá, hogy nemcsak Önök kérték ezt a levelükben, hanem a tekintélyes Európa Tanács is, ami a médiatörvényhez egy csomó kommentárt fűzött. Többek között szerintük is leginkább demokrácia- és szabadságellenes a médiatanács szerepe. Ám a most benyújtott törvénymódosításokban, amelyeket még a kormány terjesztett elő, mindez nem szerepel. Ezek szerint az ombudsman Alkotmánybírósághoz intézett kérésében is csak részben szerepel.

- Illetve lényegében sajnos nem szerepel, ugyanis az ombudsmani beadvány ugyan idézi azt a levelet, amit sokan elküldtünk neki, és aminek nagyon röviden és lényegre törően az egyetlen állítása az – az Alkotmánybíróság ide vonatkozó, húsz évvel ezelőtti, szerintem nagyszerű alapelvét idézve –, hogy az államnak semmilyen szerve, semmilyen intézménye, sem pedig semmilyen társadalmi csoport nem gyakorolhat meghatározó befolyást a sajtóra. Hiszen ez azt jelentené, hogy akinek ilyen befolyása van, az a neki nem tetsző véleményeket egyszerűen elhallgattathatja, kiszűrheti, mint ahogy az önkénytanács vagy éppen most a parlamenti többség igyekszik most a Klubrádió hangját kiszűrni. Ez alkotmányellenes és sérti mindazoknak az emlékét – ahogy a levél is fogalmaz –, akik a sajtószabadságért harcoltak a történelmünk során, és sokan meghaltak és börtönbüntetést is szenvedtek ezért a célért.

- Szóval szabadítsuk ki megint Táncsicsot.

- Igen. És sajnos az ombudsman beadványa idézi ugyan részben a levélnek eme kívánságát és állítását, viszont nem mondja azt az ombudsmani beadvány, hogy ennek alapján a Médiatanács összetételére vonatkozó paragrafusok alkotmányellenesek, és nem indítványozza az ombudsman ezeknek a megsemmisítését. Pusztán nagyon-nagyon szűken olyan bekezdések alkotmányellenessége mellett érvel, és ezek megsemmisítését indítványozza, amelyek arról szólnak, hogy ha a Médiatanács majd egy következő elnöke már jelölve lesz a miniszterelnök által, illetve ki lesz nevezve a hatóság elnökévé, és ő már vezethetné is a Médiatanács ülését, nem teheti, mert a korábbi elnök még a hivatalában van. Kialakulhat egy olyan technikai ütközés, hogy egyszerre két Médiatanács-elnök van, illetve két ember vezetheti. Illetve egyikük elnök, másikuk a hatóság igazgatója és mindegyiknek hasonló jogkörei vannak. Ez olyan, mintha arról lenne szó, hogy van egy épület, és akkor nagyon sokan azt mondjuk az országban, hogy ez borzasztóan rosszul van megalapozva, életveszélyes, súlyos károkat okoz, azonnal ki kell az egészet javítani, mire az illetékes azt mondaná, hogy ott egy tetőcserép elmozdult, azt igazítsák meg. Nem egy tetőcserép mozdult el, az egész épület, ami ebben az esetben a Médiatanács, rettenetesen el van rontva, sérti a sajtószabadságot.

- De mintha ezt a magyar sajtó nem értette volna meg. A beszámolók az ombudsman kéréséről, illetve megállapításáról lényegében úgy értelmezték az ő álláspontját, hogy nagyon súlyos kifogásai vannak a médiatörvénnyel, illetve a Médiatanács szerepével kapcsolatban. Ezek szerint senki nem olvasta el részleteiben? Nem jött rá senki, hogy egy apró részletkérdést kifogásol az ombudsman?

- Nagyon köszönöm ezt a kérdést, jó kérdés, fontos kérdés. Óvatosan fogalmazok, mert Fodor Tamás még a 1990-es évek elején mondta a Parlamentben, hogy a sajtóval úgy kell bánni, mint egy nővel, udvarolni kell neki.

- Szóval a sajtó nagyon okos volt, nagyon-nagyon finom, nagyszerűen észrevette, hogy ez milyen fontos ombudsmani beadvány, de lehetett volna egy kicsikét alaposabb is és megnézhette volna közelebbről is ezt a beadványt, és rájöhetett volna, hogy sajnos a lényeget ezek szerint az ombudsman kifelejtette.

- Igen, és itt óvatosan fogalmazok, de annyi kritikát remélem a sajtó munkatársai is – bizonyos mértékig én magam is, mint aki különféle cikkeket szoktam írni – megfogalmazhatnak, hogy egyszerűen arról is volt szó, az ombudsmani híradásban is benne volt, hogy ez egy civil szervezet kezdeményezése. Nagyon sok helyen megjelent ez, és nem merült fel, hogy utána kell menni, mi is ez a civil szervezet. Annyit beszélünk a részvétel fontosságáról, arról, hogy nincs demokrácia anélkül, hogy mi, akik egy ország közösségét alkotjuk mindannyian, civilekként aktívak legyünk. Ez egy részvételi civil akció volt. Itt sokan vállalták nevükkel, foglalkozásukkal, településükkel, hogy szembe mennek a nagyhatalmú, kétharmados kormánytöbbséggel, és azt mondják, hogy ne sértsétek a sajtószabadságot, és a szószólónkhoz fordulunk, hogy ő álljon ki ezért az Alkotmánybíróságnál, hogy meg kell semmisíteni az erre vonatkozó rossz szabályozást. És akkor a sajtó nagy része nem kérdezett rá, hogy mi is ez a civil szervezet, mi van e mögött. Ezzel is összefügg, hogy nem hallatszott eddig az – de most akkor köszönöm szépen ezt a lehetőséget erre, ez is mutatja, hogy a Klubrádió milyen fontos terepe a szabad beszélgetésnek –, hogy sajnos hatalmas szakadék tátong aközött, amit a civil kezdeményezésben mi akartunk – hogy minek a melyik szabályozását és megsemmisítését kezdeményezze az ombudsman – és aközött, amit az ombudsman egyelőre kezdeményezett. A jó hír egyrészt az is, hogy azért lépett már az ombudsman, amit még egyszer mondom, azért üdvözölni érdemes, a másik pedig az, hogy az ombudsman nyilván el fog ezen gondolkodni sürgősen, a munkatársai is, és kiegészíti a beadványt. Ez azért szükséges, mert nem úgy működik a dolog, hogy az ombudsman azt mondta, hogy csak a tetőcserepet kell megigazítani, és az Alkotmánybíróság felismerheti, hogy az egész házzal, az alapozással van baj, az egész összedőlhet pillanatokon belül. Ez úgy működik, hogy az Alkotmánybíróság azt fogja valószínűleg mondani, hogy ha csak a tetőcserépre vonatkozik továbbra is az indítvány, az indítványhoz kötöttség elve alapján én csak azt vizsgálhatom, amivel kapcsolatban a beadvány konkrétan rákérdezett valamire, illetve rámutatott az alkotmányellenességre. Ez az, amit nem szabad hagyni, és itt most nemcsak az ombudsmannál van a labda, hanem a sajtónál is, mert a sajtónak van lehetősége rá, hogy rákérdezzen az ombudsmannál, hogy egyetért-e a hozzá küldött levelünk azon állításával, ami nagyon világosan, nagyon közérthetően, nagyon egyszerűen, lényegretörően megfogalmazza azt, hogy nem megengedhető az a meghatározó befolyás a sajtóra, amit a jelenlegi szabályozás a jelenlegi kormánytöbbségnek lehetővé tett.

- Megkérdezheti a sajtó is és meg is próbáljuk, de Önök mint civil szervezet nem próbálják meg még egyszer egy kicsit másképpen, a helyzethez igazított új beadványban megkérni az ombudsmant, hogy gondolja át, és terjessze ki az Alkotmánybírósághoz intézett kérését?

- Köszönöm szépen, kitalálta a gondolatomat, pedig ezt nem is mondtam el a Klubrádió sajtótájékoztatóján. Az ombudsman újabb levélsorozatot fog kapni, hamarosan elindulnak újra a levelek az ombudsmani irodába, ezúttal azt fogják örömmel nyugtázni, hogy teljesítette a feladatát, a közmegbízatását azáltal, hogy az Alkotmánybírósághoz fordult ebben az ügyben, viszont azt is meg fogják fogalmazni a levelek, hogy feltétlenül szükségesnek tartjuk, hogy a beadványát kiegészítse, különben nem működik az ez ügyben aggódó személyek és a sajtószabadságért kiálló személyek szószólójaként. Márpedig ez a feladata és erre nem kérni fogjuk, mert nem szívességet tesz – ezt tisztelettel mondom, de szeretném a helyzetet világossá tenni – az embereknek, akik kiállnak ebben az ügyben. Az ombudsman feladata az a közmegbízatás, hogy ha fontos közügyben emberek megszólalnak, akkor ő ezért kiálljon. És én természetesen ezúton is szeretném mondani, hogy bármikor bármilyen lehetőség van erre, akkor szívesen megvitatom nyilvánosan ővele is ezt.

- Ha hajlandó rá, akkor a Klubrádió biztos fog erre fórumot adni.

- Köszönöm, mert tényleg szeretném hallani az érveit. Ugyanis a beadvány az elején idézi a levelünket, utána viszont nem tér vissza, nem derül ki a beadványból az ombudsman álláspontja. Nem derül ki, hogy az ombudsman azt gondolja-e, hogy sérti a sajtószabadságot az, hogy semmilyen társadalmi csoport ne kerülhessen olyan helyzetbe – és fontos hangsúlyozni, hogy egyáltalán nem érdekes, hogy milyen társadalmi csoport –, hogy a kormánytöbbség, tőlem lehet bármilyen színezetű, a neki nem tetsző véleményeket elkezdheti kigolyózni a beszélgetésből.



Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!



A Közgép és a Fidesz-közeli cégek egyeduralmáról
Veres János, szocialista parlamenti képviselő, volt pénzügyminiszter


Bolgár György: - Már hetek óta mindennapos tárgya a híreknek, tudósításoknak, eseményeknek a Közgép, amelyről éppen a közelmúltban derült ki valamiféle kötelező igazolás benyújtása után, hogy tényleges tulajdonosa Simicska Lajos egykori APEH elnök, Orbán Viktor közeli barátja. És annak ellenére, hogy kiderül sok minden róla, hogy ez a Közgép milyen kedvelt résztvevője a hazai közbeszerzési pályázatoknak, annak ellenére, hogy volt a napokban egy olyan hír, hogy az Európai Bizottság csalás elleni hivatala is vizsgálatot kezdett a cégnél egy európai uniós támogatással indult beruházás ügyében, a legfrissebb hír meg arról szól, hogy egy újabb negyvenmilliárdos vasút-felújítási pályázatot nyert el a Közgép. Szóval onnan szeretném indítani a beszélgetésünket, hogy a szocialisták sokat gyalázott nyolc éve alatt volt-e olyan kivételezett nagyvállalat, amely ekkora részt hasított volna ki magának az állami beruházásokból, mint most ez a Közgép?

Veres János: - Gondolom, hogy abban az időszakban, amiről Ön beszél, nemhogy egy ilyen nagyvállalat nem volt, de talán ha ötöt vagy nyolcat összeadunk, azoknak sem volt ilyen arányú a közbeszerzési pályázatokon a nyertességi aránya, mint ennek a mostani egy cégnek.

- Mi volt az oka ennek? Azon kívül, hogy lehet, hogy nem jártak egy kollégiumba ilyen cégtulajdonosokkal, vagy esetleg más volt a szabályozás, mások voltak a szabályok, vagy a szabályok ugyanolyanok voltak, csak másként alkalmazták ugyanazokat a szabályokat.

- Azt nyugodtan mondhatom, hogy a szabályok érdemben nem változtak ez alatt az időszak alatt. Tehát volt ugyan a közbeszerzési törvénynek módosítása azóta, amióta a Fidesz van hatalmon, azonban az európai uniós tagságunk okán nyilván nem lehetett olyan szabályozást elfogadni az országgyűlésben, amely azt mondta volna ki, hogy „köz”-zel kezdődő és „gép”-pel végződő nevű cégek az első helyezettek valamennyi pályázatnál. Ilyen jellegű módosítása nem volt a közbeszerzési törvénynek. Azaz a közbeszerzési törvény eredeti céljának megfelelő szándékok és megfogalmazások vannak ma is a érvényben, ugyanakkor rengeteg olyan dolog történt ezen a területen, ami elképzelhetetlen lett volna a mi időszakunkban. Mondok egy példát. Amikor a Fidesz megnyerte a választásokat, azt követően a Versenyhivatalban vezetőcserét hajtottak végre, osztályvezetői szinttel bezárólag.

- Tényleg? Nem egyszerűen csak a hivatal elnökét váltották le?

- Osztályvezetőig bezárólag. Nem sokat beszéltek erről a nyilvánosságban, mert azok a szereplők, akik érintettek voltak, jobbnak tartották, ha nem nyilatkoznak ebben meg.

- El akartak még helyezkedni nyilvánvalóan.

- Pontosan így van. Magyarországon akartak és akarnak ma is élni, és meg volt nekik mondva, hogy ha beszélnek, akkor nyilvánvalóan ez igen nehéz lesz számukra. A lényeg az, hogy például a Versenyhivatalban is lezajlott egy olyan váltás, aminek eredményeképpen – hiszen megírták akkor a sajtóban is, hogy az új versenyhivatali vezető milyen körből jön, milyen kapcsolatokkal rendelkezik – ennek megfelelően változott meg a magyar versenyhivatal viselkedése. Korábban, ameddig Nagy Zoltán volt a Versenyhivatal vezetője, ez elképzelhetetlen volt. És akkor kimondtam a vezető nevét is, aki egyébként nem vádolható azzal, hogy szocialista elfogultságú ember lenne.

- Inkább a jobboldalhoz lehetett kötni őt politikailag.

- Így van. Hiszen az MDF-es kormány időszakában pénzügyminiszteri államtitkárként dolgozott például, csak hogy egy momentumról beszéljek. De versenyhivatali vezetőként nagyon becsületes, tisztességes munkát végzett, szigorú felfogással tekintett a versenyszabályok alkalmazására Magyarországon. A lényeg az, hogy a Fidesz olyan helyzetet teremtett, hogy ettől kezdve nem kellett tartani a Fidesz-közeli vállalkozásoknak attól, hogy mondjuk a magyar versenyhivatal meg fogja piszkálni azt, miért alakult ki a Fidesz választási győzelmét követő hét hónapon belül olyan helyzet Magyarországon, hogy érdemi építőipari közbeszerzésnél nem volt olyan nyertes, amelynek vagy a fővállalkozója, vagy a konzorciumi tagja ne lett volna az ismert vállalkozás, a Közgép tagja. Nem volt olyan milliárdos nagyságrendű építőipari beruházás. Akik ebben a szakmában mozogtak, azok már 2010 őszén ezt elég világosan be tudták mutatni, le tudták tenni az asztalra. Csak azt kell hogy mondjam, Magyarországon erre nem volt igazi fogékonyság.

- De azért a Közgép első, talán a közvélemény előtti megjelenése még az Önök időszaka alatt zajlott. Ez a budapesti Margit-híd felújítás volt, aminek az összege is sokkolta a közvéleményt. Voltak olyan összehasonlítások, hogy ezért már egy új hidat is fel lehetett volna építeni, aztán volt ellenvélemény, hogy ez sokkal bonyolultabb munka, mint egy új híd megépítése. De a lényeg az, hogy a Közgépé volt ez az óriási, tényleg több tízmilliárdos felújítás, rekonstrukció. Akkor hogy volt? Ezek szerint olyan jó volt a cég, olyan jó ajánlatot adott be? Vagy mondjuk a szocialista és a szabaddemokrata városvezetés is ápolt kapcsolatokat ezzel a céggel?

- Én erről nem szívesen nyilatkozok, mert nem voltam a budapesti vezetés részese, nem ismerem magát a pályázatot. A háttérből nekem annyit mondtak, hogy ennél a pályázatnál egy valóságos versenyben egy olyan konzorcium nyert, amelynek a Közgép volt a vezetője. Nemcsak a Közgép volt benne, hanem a konzorciumnak más tagjai is voltak. De én nem ismerem ezt elég konkrétan ahhoz, hogy bármit mernék róla nyilatkozni, éppen ezért inkább nem nyilatkozom. Egyébként én magam azt mondom, hogy az egyáltalán nem probléma, ha egy a másik oldalhoz tartozó cég közbeszerzési pályázaton elnyer bizonyos munkákat.

- Ezen az alapon például az Orbán-kormány alatt nyerhetne ilyen közbeszerzési pályázaton egy olyan cég, amelyiknek a tulajdonosa akár politikailag személyesen köthető a szocialistákhoz.

- Így van. És tud-e ilyet mondani valaki?

- Nem. Eddig még nem nyert ilyen.

- Pont ez az érdekes benne. Azért mondom, hogy úgy alakították át a helyzetet, hogy ma már nem elképzelhető, hogy szocialista-közelinek mondott vállalkozás ma bármilyen közbeszerzésen eséllyel indulhatna és nyerhetne pályázatot. Én végigcsináltam néhány pályázatot Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei politikusként a mi kormányunk időszakában, azaz figyelemmel követtem, hogy mi történik. És teljes megdöbbenés volt többek részéről, mert mondjuk az én szülővárosomban, de Szabolcs-Szatmár-Bereg megye más pályázatainál is több alkalommal fordult az elő, hogy közismerten olyan vállalkozás nyert, amelynek a vezetőjét a másik oldalhoz sorolták be. Tehát nem szocialistának, nem szabaddemokratának, hanem Fidesz-közelinek mondták.

- És az okozta a megdöbbenést, hogy Ön ezt hagyta?

- Igen, ezt kérték rajtam számon néhányan. És én mindenkinek azt mondtam, hogy ne haragudjon, de én nem fogok beleavatkozni olyan dologba, amely verseny kérdése. Ugyanis, ha egy jobb ajánlatot tesz valaki, akkor az el fogja vinni a munkát. Egy a lényeg, hogy abból a pénzből jó minőségben csinálja meg, amire vállalkozott. Van erre jó példám és van erre rossz példám is a múltat illetően. Az igazi probléma nem ez. Az igazi probléma az, amilyen viszonyok mára Magyarországon kialakultak, amilyen törvényi szabályozási változásokat tettek például a közterületi reklámoknál. Az egészen elképesztő, amit csináltak a törvényi szabályozásában, hiszen lényegében szinte monopolhelyzetbe hoztak egy közterületi reklámmal foglalkozó céget, amelynek, mint most már tudjuk, az előző évi nyeresége több mint egymilliárd forint volt, amit osztalék formájában ki is vettek a tulajdonosok.

- Köztük Simicska Lajos.

- Így van. De az igazi probléma az, hogy olyan helyzetet teremtenek, ahol a vállalkozói közegben szinte természetessé vált, hogy csak az nyerhet, aki összefog a Közgéppel. Vagy csak az nyerhet, aki elfogadja egy másik szakmában egy másik Fidesz-közeli vállalkozás diktátumát. Az igazi probléma ma már ez. Sőt, én már olyat is hallok mostanában, hogy van olyan, aki a vállalkozása ötvenegy százalékát felajánlotta ezen vállalkozói körben, önként és dalolva, nem alkupozícióban, nem beszorított helyzetben, hanem szembesülve a helyzettel, a tulajdonrészét felajánlotta Fidesz-közeli vállalkozásnak, hogy vegye át, mert akkor talán ő is meg fog tudni élni.

- Azzal a 49 százalékkal, ami neki marad, nincs döntési helyzetben, de legalább életben tud maradni.

- És legalább tudja folytatni a tevékenységét és piacon marad, és tud munkát adni az embereknek, akik nála dolgoznak. Hadd ne mondjam végig a szempontokat, amelyek adott esetben motiválnak egy ilyen vállalkozót. Olyan vállalkozásokról van szó, amelyeknek tíz-húsz éves múltja van Magyarországon, nem kisstílű, pitiáner emberekről, nehogy félreértés legyen. Szóval az az igazi tragédia számomra, hogy ilyen helyzetek teremtődtek Magyarországon, ilyen helyzetet sikerült kialakítani, hogy van, aki úgy érzi ma Magyarországon, hogy ez az egyetlenegy lehetősége annak, hogy valahol ott maradhasson a partvonal mellett, de talán még a pályán belül.

- És olyasmit nem hallott, hogy azért vannak még Magyarországon meghatározónak minősíthető nagyvállalkozók, sok tíz-, vagy százmilliárdosok, akik akár az építőiparban is érdekeltek lehetnek? Ők nem találják ezt enyhén szólva furcsának vagy az érdekeiket sértőnek, és elnézik-e ezt szótlanul, és tűrik-e ezt a tér-, hely- és piacfoglalást?

- Ismerek ilyen embereket, tele vannak panasszal és próbálnak alkalmazkodni a helyzethez.

- Vagyis azt mondja, hogy egyelőre azon kívül, hogy morognak, mást nem is csinálnak, vagy nem is tudnak csinálni?

- Kardot nem rántanak, hanem megpróbálnak valamit kapni a lehulló morzsákból, azaz megpróbálnak alvállalkozóként bemenni egy ilyen közeli vállalkozás mögé. Megpróbálnak valamilyen módon élve maradni. Nagyon furcsa helyzetek jönnek létre Magyarországon ebben az egész eltorzított szabályozási környezetben, amit kialakítottak. És még egyszer mondom, hogy nem döntően a közbeszerzési törvény az, ami el van rontva. Nem igazán a törvény van elrontva, hanem a környezet, amelyben ezt ma már az üzleti világban szinte természetesnek veszik.

- De akkor semmi mozgástere és semmi beavatkozási lehetősége nincs ennek a nagyon csonka és egymással is érthetően szembenálló ellenzéknek. Hiába tudtak legalább annyit elérni, hogy összegyűlik hetvennyolc aláírás, és javasolják egy vizsgálóbizottság felállítását Közgép-ügyben, de hogy a Fidesz többsége ezt hajlandó-e elfogadni vagy sem, ez egy másik kérdés. De ha a szabályozásba nem igazán lehet belekötni, akkor mibe fognak tudni?

- Bele lehet kötni a szabályozásba, félreértés ne essék. Vannak arra kezdeményezések a határokon túl, döntően Brüsszelben, hogy azok a szabályozási körülmények, amelyek ilyen helyzetet teremtenek Magyarországon, eltorzítva a szabadpiaci viszonyokat, változzanak meg. Erre természetesen a Fidesz majd azt fogja mondani, hogy megint feljelentette valaki Magyarországot külföldön. De nem politikai célból, és nem az ország ellen történnek ilyen feljelentések.

- Hanem a verseny valamennyire lehetséges tisztasága érdekében. Ugye teljesen tiszta nem lehet.

- Maradjon meg a szabad piacgazdaság gondolata, legalábbis a gazdasági területen mindenképpen. Hogy a politikában mennyire szabad, mennyire nem, az megint más téma lenne, de rengeteg olyan szándékról és rengeteg olyan kezdeményezésről tudok, aki másutt, tehát az országhatáron kívül próbálja megtalálni a saját igazát, mert Magyarországon nincs már olyan hatóság, akihez fordulhatna.

- Ez azért elég rémesen hangzik, hogy minden ügyben, az igazságszolgáltatástól a médiatörvényig, az egyházügyi törvénytől kezdve a piac szabadságáig mindenben a megoldás kulcsa Brüsszelben van, és nem biztos, hogy az a kulcs nyitja vagy zárja az ajtókat Budapesten.

- Egyáltalán nem biztos, de Magyarországon elfogy mindenkinek minden lehetősége, mert hiába fordulna a Versenyhivatalhoz, a Versenyhivatal ilyenben nem folytat vizsgálatot. Nézze meg, hogy az elmúlt két évben a Versenyhivatal hány ilyen jellegű vizsgálatot indított vagy fejezett be elmarasztalással. Egészen elképesztő arányokat lehet látni a Nagy Zoltán által vezetett versenyhivatali tevékenység és a mostani versenyhivatali tevékenység között. Tudják azt, hogy nem tudja az országgyűlésben keresztülvinni az akaratát senki sem, hiszen a kétharmados többségben nem lehet normális versenyhelyzetet teremteni a törvényekbe sumák módon beleírt dolgok megváltoztatásának szándékával. És ezért aztán valóban sokan vannak, akik egyrészt megpróbálnak alkalmazkodni, másrészt különböző nemzetközi szervezetek segítségét kérik ahhoz, hogy Magyarországon a szabad piacgazdaság feltételei biztosítottak legyenek. Nagyon sok nehézséggel jár mindez.



Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!



A bíróság nem a társadalmi bosszúszomj kielégítésére van
Bárándy Péter ügyvéd, büntetőjogász, volt igazságügyi miniszter


Bolgár György: - Érdekes dolog történt a napokban. Navracsics Tibor igazságügyi miniszter levelet írt a Kúria – a korábbi Legfelsőbb Bíróság – elnökének, és ebben azt kérte, vizsgálják felül a bírói ítélkezési gyakorlatot, mégpedig a Cozma-ügyben hozott ítélet nyomán. Nem láttuk ezt a levelet, de maga Navracsics egy interjúban megemlítette, és lényegében megerősítette, hogy az a problémája, az utóbbi időszak ítélkezési gyakorlata a társadalom elvárásainak megfelelő, kellő szigort mutat-e az olyan kiemelkedő esetekben, mint amilyen a Cozma-gyilkosság volt. Ez annyira konkrét ügy és annyira konkrét elvárásnak hangzik, hogy még a jogban járatlan ember is úgy gondolhatja, hogy egy igazságügyi miniszter be akar avatkozni abba, hogy a bíróságok hogyan ítélkeznek. Ehhez képest nem hallottam sem a Kúria elnökétől, sem más bíróktól, hogy ez elfogadhatatlan. Ön mit gondol az egészről?

Bárándy Péter: - Azt normálisnak tartom, hogy bírók nem nyilatkoznak, mert ők a politikától lehetőség szerint távol tartják magukat, és ez helyes. Ez azért van, mert a bíróság, az igazságszolgáltatás lehetőség szerint a pártpolitikától és a végrehajtó hatalomtól távol és elválasztva kell hogy létezzen. De ezt a másik oldalon is be kellene tartani. A végrehajtó hatalom nem nyilvánulhat úgy meg, hogy az ítélkezéssel és a bírósági munkával kapcsolatban elvárásokat fogalmazzon meg. Pláne nem úgy, hogy egy konkrét ügyben hozott ítélettel kapcsolatban fogalmazzon meg konkrét elvárásokat, hiszen ez ellentmond a hatalmi ágak elválasztásának és – félve használom már ebben az országban ezt a szót – ez a jogállami lét egyik alapvetése. Ha praktikusan nézzük, akkor tételezzük fel azt, hogy egy ügyészi indítványnak, felülvizsgálati kérelemnek megfelelően ezt az ügyet vizsgálnia kell a Legfelsőbb Bíróságnak. Ha ezt megteszi a Legfelsőbb Bíróság, akkor immár nem tud jó döntést hozni az igazságügy miniszteri megkeresésre tekintettel. Mert amennyiben alaposnak találja a felülvizsgálati kérelmet, akkor annak lesz rossz hangulata, ha nem találja alaposnak, annak lesz rossz hangulata. Szóval nem lehet ilyen helyzetbe hozni – és ez most egy praktikus megközelítés volt – az igazságszolgáltatást.

- Hiszen akkor ez egy tulajdonképpen – bár az ítélet jogerős – akár folyamatban lévő ügynek is tekinthető, mert ha felmegy a Kúria szintjére, a Kúria azzal találja magát szemben, hogy döntenünk kell.

- Vagy eleget tesz a kormányzati elvárásnak, vagy nem.

- Ezt Navracsics Tibor ugyanolyan jól tudja, mint Ön. Miért tehette ezt meg mégis?

- Igen, neki is tudnia kellett, hiszen ilyen szempontból kollégák vagyunk, mert most azt a hivatalt is betölti, amit én valamikor, de nem is ez a lényeges, hanem hogy ő is jogász ember. Bevallom, hogy nem tudom mire vélni, maximum arra, hogy a végrehajtó hatalom ebben az országban meglehetősen elszabadult és impotens. És ez úgy látszik, hogy egyébként a képzett emberek viselkedését is determinálja.

- Azt mondta az elején, érthető, hogy a bírák nem szólaltak meg, hiszen távol akarják tartani magukat a politikától, a hatalomtól, a kormánytól. Igen, világos.

- Ők betartják a szabályokat.

- Igen, de ha az ő függetlenségükbe avatkozik be a kormány, akkor nem a konkrét ügyben és nem a kormányt bírálva, de magát az aktust elítélhetné valaki a bírói testületből, mondván, hogy mi függetlenek vagyunk, azok is szeretnénk maradni, úgyhogy köszönettel, felbontatlanul visszaküldjük a levelet.

- Ennek a kijelentésnek, mint minden eseménynek, van térben és időben helye. Ez a kijelentés most történt és Magyarországon. Ennek azért van jelentősége, mert az Országos Bírói Hivatal függetlenségével alapvető problémák álltak elő. Az OIT, az Országos Igazságszolgáltatási Tanács valóban függetlenséget biztosított a végrehajtó hatalomtól és a politikai hatalomtól.

- Sőt, sokan még azzal is bírálták a szakmából, hogy túlságosan nagy teret és lehetőséget ad a bíráknak az önigazgatásra, vagyis nincs semmiféle külső kontroll. Nem az ítélkezésre, hanem arra, hogy mennyire ésszerűen igazgatják saját magukat, ugye?

- Ilyen gond volt, de ha összehasonlítom, akkor ez visszasírt probléma. Hiszen ma az Országos Bírói Hivatal és annak a kétharmada által oda kinevezett vezetője függetlennek nem tekinthető, és erre jön rá egy ilyen kormányzati megkeresés, ezt ne felejtsük el. A legnagyobb meglepetést okozná a számomra, ha az így kinevezett bírósági hivatali vezető emelné fel most a szavát, és tiltakozna a kormányzati óhaj ellen. Kellemes, de nagyon nagy meglepetés lenne számomra. A másik megoldás az, hogy a Kúria elnöke nyilvánul így meg, ez lehet egy elvárható dolog.

- Nem az volna a legjobb kiút az egészből, ha a Kúria elnöke azzal állna elő, hogy napokig töprengtünk, kinyissuk-e a miniszter úr levelét, de végül úgy döntöttünk közösen, hogy ezzel a függetlenségünket érné csorba, ezért visszaküldjük, és nem kívánjuk megtudni, hogy mi az, amit interjúban ugyan már érthetően elmondott, de mégsem tudjuk, hogy valójában ezt írta-e a levélben. Mert nem szeretnénk semmilyen módon ilyenfajta befolyás alá kerülni, ezért kérjük, hogy a jövőben tartózkodjék ettől. Ez nem lehetne valamiféle kompromisszumos kiút, hogy senki ne kerüljön – persze a miniszter abba kerülne –, az igazságszolgáltatás meg főleg ne kerüljön kényelmetlen helyzetbe?

- Nem gondolom, hogy ez kiút lenne, először is azért nem, mert az igazságügy miniszter küldhet levelet természetesen a legfőbb bírónak.

- A Kúria elnökének.

- Miért ne küldhetne? Hogy egy példát mondjak, most szó van arról, hogy a Kúria visszakapja a régi épületét. Ebben a tárgyban természetes, hogy lesz levelezés a kormánnyal, tehát nem lehet arra az álláspontra helyezkedni, hogy az állam egyik szerve a másik szervének nem küldhet levelet. Ez nagyon helytelen álláspont lenne. Csak ilyen tartalommal nem küldhet levelet. Ez a dolog egyik része. A másik része az, hogy egy ilyen interjúra, ami ilyen durva módon sérti ezt a szabályt, erre is valahogy reagálni kell majd. Levél nélkül is kellene rá reagálni.

- Ezek a formai részek is nagyon fontosak, a jogállam normális működéséhez alapvetően hozzátartoznak vagy tartoznának, de tartalmilag az derül ki a dologból, hogy a kormányzat a legerőteljesebb szankciókat követeli az igazságszolgáltatástól, hogy a törvény maximális erejével csapjon le azokra a bűnözőkre, akiket a közvélemény bűnösnek, súlyos bűnözőnek, bűnelkövetőnek tart. Maga Orbán Viktor miniszterelnök közölte a Parlamentben egy szélsőjobboldali képviselővel, ugyancsak ebben a közlönyben, hogy négyszemközt egyetértene a véleményével, de ezt a nagy nyilvánosság előtt nem teheti meg. Csak a hülye nem érti, hogy ezek szerint a miniszterelnök ráerősített arra, hogy szerinte is enyhe volt ez a másodfokú ítélet. Most ilyen nyomásnak hogyan tud ellenállni az igazságszolgáltatás?

- Ellen kell állnia, ha nem teszi, akkor elveszti a függetlenségét és akkor megszűnik igazságszolgáltatásnak lenni. Egyébként ez a hivatkozás, hogy a társadalom elvárásainak eleget tegyen: nézze, a társadalom egyet várhat el az igazságszolgáltatástól, a büntető igazságszolgáltatástól – hiszen most erről van közelebbről szó –, hogy a sajátos eszközeivel mindent megtegyen a rend és a biztonság fenntartásáért. Ezt elvárhatja. De nem várhatja el, hogy egy üggyel vagy egy feltételezett történettel kapcsolatban egy társadalomban esetlegesen kialakult bosszúszomjnak tegyen eleget. Itt ezt a két dolgot keverjük össze.



Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!