Az ő pénzük már megvan, a többpártrendszer meg érdektelen
- Részletek
- Lévai Júlia
- 2012. máj. 19. szombat, 07:13
Orbán Viktor legújabb javaslata szerint a költségvetés rossz helyzete miatt a jövő évtől teljesen meg kéne szüntetni a pártok állami támogatását.
Azt, hogy a pártok fenntartásához az államnak is érdeke hozzájárulni, a rendszerváltást közvetlenül megelőző, 1989. évi XXXIII. törvény mondta ki, kifejezetten az egypártrendszer helyébe lépő többpárti berendezkedés előkészítésének és stabilizálásának szándékával.
A pártok működéséről és gazdálkodásáról című rész bevezetése egyértelműsítette, hogy mivel a népakarat kialakításához és kinyilvánításához, s a politikai életben való állampolgári részvételhez a pártok nyújthatják a szervezeti kereteket, „az Országgyűlés ezért az állampolgárok egyesülési szabadságának és politikai jogainak érvényesülése, valamint a társadalomban meglévő különböző érdekek és értékek demokratikus megjelenítésének és érvényesítésének előmozdítása érdekében” alkotja meg azokat a törvényeket, amelyek egyike az állami pártfinanszírozás tényének rögzítése. A törvény IV. fejezete – „A párt vagyona és gazdálkodása” – több pontban is részletezi, hogy mit jelent az állami támogatás. Idézem az erre közvetlenül vonatkozó, legfontosabb paragrafusokat (1989. évi XXXIII. törvény a pártok működéséről és gazdálkodásáról):
4. § (1) A párt vagyona a tagok által fizetett díjakból, a központi költségvetésből juttatott támogatásból, az állam által e törvény 5. §-a alapján ingyenesen átadott ingatlanokból, jogi személyek, jogi személyiséggel nem rendelkező gazdasági társaságok és magánszemélyek vagyoni hozzájárulásaiból (…) képződik.
5. § (1) E törvény alapján az állam tulajdonából – a (2) bekezdésben foglaltak szerint – költségvetési támogatásra jogosult pártok tulajdonába kerülnek ingyenesen a 3. számú mellékletben felsorolt ingatlanok az ott meghatározott tulajdoni hányadok szerint.
(2) […] A központi költségvetésről szóló törvényben a pártok támogatására fordítható összeg* 25 százalékát – egyenlő arányban – az Országgyűlésben az országos listán mandátumot szerzett pártok között kell felosztani. A fennmaradó 75 százaléknak megfelelő összeg, az országgyűlési választások eredménye alapján a pártra, illetőleg a párt jelöltjeire az első érvényes fordulóban leadott szavazatok arányában illeti meg a pártokat. Nem jogosult költségvetési támogatásra az a párt, amely a szavazáson részt vett választók szavazatának 1 százalékát nem szerzi meg.
(4) A pártok támogatására fordítandó összeget a központi költségvetésről szóló törvény állapítja meg. A költségvetési támogatások kifizetése negyedévenként történik, a negyedév első napján.
A háromoldalú egyeztető tárgyalások során ezt a törvényt értelemszerűen a kétharmados törvények közé sorolták, hiszen e nélkül nincs pluralizmus. A másik oldalról nézve ez azt jelenti, hogy ennek a törvénynek a gyökeres megváltoztatása a pluralizmus felszámolását hozhatja. Továbbá: ha bárki bármiféle változtatást javasol a pártok finanszírozásának ügyében, az azt jelenti, hogy ehhez az alkotmányt kell megváltoztatni.
Orbán tehát most az alkotmány (legyen nekik jó: az alaptörvény) megváltoztatására tett javaslatot, amiről első nekifutásra azt gondolhatnánk, hogy azért mégsem olyan könnyű. Tévedünk: könnyű. Orbán ebben a pillanatban ugyanis nem a meglévőt akarja megváltoztatni, hanem a még csak most következő, hátramaradt sarkalatos törvényeket készíti elő. Most mondja meg, hogy a többieknek hogyan kell dönteniük. Természetesen úgy mondja, mint aki egyfelől kompetens szakértő ebben a kérdésben, másfelől mint akinek jogában áll egy minden mérlegelés, vita, érdekbeszámítás nélkül kialakult „végeredményt” egyszerűen kihirdetni.
A Fidesz-kormány által kierőszakolt, Blitzkrieg-jellegű alkotmányozás során néhány sarkalatos törvényt függőben hagytak, így a választási eljárásról szóló törvényről, az országgyűlési bizottságok vizsgálati tevékenységéről, a bizottságok előtti megjelenési kötelezettségről, illetve az országgyűlés rendszeres ülésezését biztosító rendelkezésekről szóló indítványok mellett a pártok működéséről és gazdálkodásáról sem nyújtottak be módosító javaslatokat.
Szinte mindegy, hogy Orbánnak csupán kapóra jött a még nyitott törvény, vagy ő és pártja szándékoltan ki akarta várni vele az őket támogató tőkések bázisának megszilárdulását, ezért tudatosan húzták-halasztották, a lényeg, hogy most ezt a helyzetet is a maga javára akarja fordítani. A báziskiépítés, úgy látszik, mostanra a sejthetőnél is jobban sikerült. A földbérletekkel, a Simicska-birodalommal és még ki tudja, hány, hasonló bástya megszilárdításával hosszú távra megoldottnak látják a saját pártjuk látszólag állami pénzektől mentes fenntartását (látszólag, hiszen a szóban forgó birodalmakban alapvetően állami pénzeket mosnak át magánpénzzé). Úgyhogy eljött a többi párt kinyírásának pillanata, éspedig formailag törvényes eszközökkel.
Your Choice – flickr/sankslot
Most már, hogy a maguk részéről korlátlanul kapják az általuk állami pénzekkel-pályáztatásokkal megvett, neo-báróság – hogy azt ne mondjam: oligarchaság – pénzét, közvetlenül az államtól származó pénzre nekik nincs szükségük. Ezáltal pedig Magyarország egész társadalmi berendezkedését átformálhatják egy álversenyre építve úgy, hogy a többi párt is csak „bárók” (a politikában kifejezetten a nagy vagyonuk okán jelen lévők) támogatásával működhessen. Ami a mai helyzetben merő képtelenség, hiszen az ország legjellemzőbb vonása a saját tőke hiánya, a civil társadalom átlagos magánadományaiból pedig versenyképes pártokat nem lehet fenntartani. A Fidesznek igazából csak annyit kell tennie, hogy a törvény kidolgozása során az állami pártfinanszírozás tényét át kell írniuk lehetőséggé, és ezzel a kérdést máris teljes egészében áttolták a költségvetési törvény oldalára. Ettől kezdve szabad a vásár, hiszen a költségvetési törvény nem kétharmados. Azt pedig ugyan ki akadályozhatja meg, hogy a nulla forintot is költségvetési tételnek tekintsék majd?
Az egyetlen, amiben lehet reménykedni, hogy Orbán nemcsak miheztartás végett vetette be ezt az ötletét, hanem tesztelési céllal is, és ha túl nagy a felhördülés, akkor esetleg ejti.
Amiből persze majd egy újabb ötlete keletkezik, amelyen viszont ráérünk akkor gondolkodni – egyelőre az e fölötti felhördülést szeretném hallani, de azt nagyon.
* Ezt az összeget mindig az adott év lehetőségeihez képest, konkrétan határozza meg az országgyűlés, tehát nem arányszámról van szó.
Lásd még
– hírösszefoglalónkat: Orbán elvenné a pártoktól az állami támogatást
– és írásunkat: A Párt Központi Bizottságának döntésére várva (Mihancsik Zsófia)
Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!
