rss      tw      fb
Keres

Bolgár György interjúi a Galamusban - 2012. május. 18.

A Jobbik és az erőszak
Krekó Péter, a Political Capital kutatási igazgatója


Bolgár György: - Tisztújító kongresszusa lesz holnap a Jobbiknak, és eléggé furcsa, bizonyos szempontból meghökkentő körülmények és események kíséretében. Ugye a közelmúltban kizárták a parlamenti frakcióból azt az országgyűlési képviselőt, aki nemrégiben egy furcsa nevű egyesület vezetését vette át, Rongyosok Kulturális Hagyományőrző Egyesülete, így hívják, és ennek az egyesületnek elég fura ügyei vannak. Például két héttel ezelőtt ez az Endrésik Zsolt nevű képviselő Edelényben, egy majálison beszédet tartott gépfegyverrel a kezében, fegyverbemutatót tartott, a rendőrség pedig gépkarabélyokat foglalt le. Ennek az egyesületnek az alapítója az egyik hírportálnak úgy nyilatkozott, hogy ő maga is hozott be rendszeresen fegyvereket külföldről, szerinte tele van az ország fegyverrel. Hogy ez megfélemlítés, fenyegetés akart-e lenni, vagy valamilyen önfényezés, hogy ő milyen komoly és veszélyes ember, ezt nem tudjuk, de a lényeg az, hogy mindenképpen vannak olyan, a Jobbikhoz köthető csoportok, vagy a Jobbik körül kialakultak volna olyan mozgalmak, szervezetek, csoportok korábban – volt ez a Betyársereg, amelyiknek a vezetője szintén nagyon harcias és erőszakos kijelentéseket tett –, amelyek az erőszaktól sem riadnának vissza. Mit gondolnak egy ilyen tisztújító kongresszus előtt, vizsgálva a politikai és személyi eseményeket, történéseket, folyamatokat és konfliktusokat, hogy milyen jellegű szervezetté válik ez a Jobbik?

Krekó Péter: - Nagyon fontos azt talán azért elmondani, hogy ezek a szervezetek, például a Betyársereg, vagy például most Endrésik Zsolt és ez a hozzá köthető Rongyosok Egyesülete, végül is hivatalosan azért megszakította a kapcsolatot a Jobbikkal, vagy inkább mondhatjuk, hogy fordítva, a Jobbik megszakította a kapcsolatát ezen szervezetekkel. Ezzel nem akarom azt mondani, hogy a Jobbik körül ne lennének továbbra is olyan szervezetek, amelyek vagy verbálisan, vagy akár szimbolikus módon, tehát mondjuk a felvonulásaik révén azért

valamiféle erőszakosságot sugallnak. Például gondoljunk a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalomra: ha valaki megvizsgálja ennek a szervezetnek a honlapját, akkor azért az nem egy nagyon barátságos és az erőszakos eszközöket elutasító szervezet, és ezt azért el lehet mondani ugyebár a Hatvannégy Vármegye képviselőire is, gondoljunk Toroczkai Lászlóra, aki egyébként a Jobbik színeiben önkormányzati képviselő és a Hatvannégy Vármegyének tagja, vagy, vagy Zagyva György Gyulára.

– Parlamenti képviseletük is van.

– Ő parlamenti képviselő is. Én azért azt mondanám, hogy fontos különbséget tenni a Jobbiknak a centruma, az elnöksége és én azt mondanám, hogy ez inkább a perifériához tartozik, tehát a perifériája között, és azért ez egy állandó konfliktus, én úgy látom, legalábbis egy bizonytalanság, egy hezitálás. A Jobbik gyakorlatilag olyan mozgalomból nőtt ki és egy olyan időszakban tudott megerősödni 2006 után, amikor a különböző utcai politizálásoknak, megmozdulásoknak a szélsőjobboldalon nagyon erős lendülete alakult ki. Gondoljunk arra, hogy például a Magyar Gárdának milyen komoly szerepe volt a Jobbik megerősítésében, tehát hogy ezek a szervezetek nyilván nagyon fontosak a Jobbik számára, és segíthetnek is neki abban, hogy plusz tagokat, csoportokat kapcsoljanak hozzá a párthoz. Azt mondhatjuk, hogy Vona Gábornak a stratégiája eddig leginkább az „Egy a tábor, egy a zászló!” stratégia volt a szélsőjobboldalon, tehát hogy a Jobbiktól jobbra már ne lehessen semmilyen szervezet, ernyőként fogja le, vagy valahogy hatást gyakoroljon mindenféle szélsőjobboldali szervezetre a Jobbik. De azért jól látszik, hogy parlamenti pártként ennek van jelentős kockázata. Itt lehetnek olyan szervezetek, amelyek esetében mondjuk ténylegesen sor kerülhet erőszakra, és azért ez egy parlamenti pártnak a megítélését, én azt gondolom, mindenféleképpen ronthatja. Nem gondolom, hogy a Jobbik szavazóinak a jelentős része erőszakos fellépést várna a Jobbiktól vagy a hozzá kapcsolódó szervezetektől.

– De miután Ön is utalt arra, hogy a Jobbik felfutása összeköthető a Magyar Gárda létrehozásával, és az mégiscsak egy paramilitáris szervezet, az a kérdés, hogy itt például ezek a legutóbbi konfliktusok, esetleges szakadások például a paramilitáris, tehát katonai jellegű és a kifejezetten katonai vagy erőszakos, vagy fegyveres csoportok és azok támogatói között zajlanak-e le. Tehát van-e egy olyan, ha tetszik, ideológiai, vagy ha tetszik, inkább gyakorlati különbség bizonyos szélsőjobboldali politikusok között, hogy mi csak katonai jellegű üzeneteket küldünk a társadalomnak, hogy velünk van az erő meg a fegyelem meg a rend, de vannak olyanok is, akik ezt még megtoldanák akár fegyverekkel is.

– Ez szerintem nagyon világos és egyértelmű, ha úgy tetszik, konfliktusvonal, ami a szélsőjobboldal különböző szervezeteit egyébként erősen megosztja, hogy milyen eszközökkel érjék el az egyébként sok szempontból meglehetősen hasonló célokat. Elegendő-e például a parlamenti képviselet és az úgymond demokratikus keretek között zajló politizálás, vagy pedig, mint ahogy például Toroczkai László azt elég sokszor megfogalmazta, szükség van adott esetben tettekre is ahhoz, hogy a rendszer az általuk kívánatosnak tartott irányba változzon. Én azt gondolom, hogy ez technikai vagy gyakorlati különbség és probléma is.

– Technikai és gyakorlati, vagy pedig alapvető kérdéssé válik a Jobbik számára, hiszen látszik, hogy az elégedetlenség a társadalomban növekszik, lehet, hogy a szélsőjobboldalon egyre többen gondolják úgy, hogy akkor valamit tennünk kell, nem lehet itt tétlenül várnunk a parlamentben, meg lehet, hogy a választásokat sem fogjuk megnyerni, hát akkor alkalmazzunk erőszakot. Nem ez lesz a fő kérdés a szélsőjobboldalon?

– Én úgy látom, hogy a 2010-es országgyűlési választások óta a Jobbik vezetése inkább mintha próbálna eltávolodni valamilyen szempontból ezektől az erőszak veszélyét hordozó szervezetektől és egy kicsit háttérbe szorítani őket. Szerintem ez történik egyébként a Gárdának a különböző utódszervezeteivel is, azzal együtt, hogy nyilvánvalóan deklarálják közben a támogatásukat a pártvezetők, és ezek a szervezetek megjelennek bizonyos pártrendezvényeken. De én azt hiszem, hogy van egy ilyen szándék, hogy inkább ezektől a potenciális veszélyforrásoktól tisztuljon meg a párt. Én azt gondolom, hogy a Jobbik vezetése akkor lenne inkább boldog, ha békésebb, hagyományosabb politizálási eszközökkel fenn tudnának tartani egy elég masszív támogatottságot. Más oldalról az a helyzet, hogy azt látjuk az utóbbi időszakban, tehát ezzel a részével egyetértek, hogy a mintha akkor tudna a Jobbik több támogatót szerezni magának, amikor radikálisabb retorikával áll elő, különösen a cigánykérdésben. Gondoljunk például tavaly a gyöngyöspatai konfliktusra, ami azért mégiscsak a Jobbikhoz kötődő szervezetek provokációjának volt az eredménye. Ez az ügy például támogatottságot hozott a radikális jobboldalnak. Tehát azt látjuk, hogy azért a Jobbik szavazóinak a körében valóban van egyfajta igénye erre a politizálásra. Én nem gondolom, hogy ez a Jobbik szavazóit általánosságban érintené, de azt fontos elmondani, hogy például mi, amikor végeztünk a brit Démosszal közösen a a Jobbik Facebook-követői körében egy vizsgálatot, akkor azt találtuk, hogy más európai országok szélsőjobboldali szervezeteivel összehasonlítva is kiemelkedően magas volt azoknak az aránya a Jobbik támogatói között, akik azt mondták, hogy az erőszak adott esetben elfogadható eszköz lehet a jó célok elérése érdekében. Tehát ez valóban folyamatos dilemma marad. Még annyit mindenképpen muszáj elmondani, hogy amit itt látunk, az ilyen hatalmi villongásokat, konfliktusokat, én azt gondolom, hogy azért ezeknek a szerepét egy kicsit túlértékeli a nyilvánosság. Valóban kizártak egy parlamenti képviselőt a Jobbik soraiból és valóban volt Borsod-Abaúj-Zemplén megyében egy komolyabb konfliktus, de nézzük meg például azt, hogy ha jól tudom, ötszázból talán négyszázkilencvenkilenc Jobbik-szervezet támogatta Vona Gábor elnöki jelölését, és én úgy látom, hogy az elnökség és a pártvezetés viszonylag egységes tudott maradni így a tisztújítás előtt is. Az meg, hogy tisztújítás előtt felerősödnek a párton belüli konfliktusok, a legtermészetesebb dolog, és ez minden más pártban is az van, tehát szerintem nem számíthatunk rövid távon a Jobbik szétesésére. Akik ezt vizionálják, azok azt hiszem, inkább a vágyálmaikat szeretnék viszontlátni, de a valóság szerintem inkább azt mutatja, hogy a Jobbik meglehetősen egységes.



Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!


Izsák Jenő karikatúrái