rss      tw      fb
Keres

Horthy és a magyar történészek




Az ATV Egyenes beszéd című műsorának vendége volt hétfőn Gerő András történész, akit Kálmán Olga a Horthy-kultusz elharapózásáról kérdezett. Részletek.

„Emögött van egy identitásteremtési kísérlet is. Szerintem ez zsákutca. Magyarországon Horthy Miklósnak kormányzóként volt kultusza, tehát regnálásának tizedik évfordulóján is, a huszadik évfordulóján is hoztak törvényt róla, de éppen azért, mert egy olyan kataklizmába torkollott ez az uralom, mint a második háború, ez nem egy túl jó emlékű dolog, nem lehet belőle sokat kihozni. Nagyobb bajnak érzem, őszintén megmondom, hogy a történettudományban elindult, nem most indult el, de felerősödött, egy sajátos relativizálás Horthyt illetően, ami alkalmat ad arra azoknak, akik egy ilyen kultuszban gondolkodnak, hogy bele tudjanak kapaszkodni. És ez nagy baj, mert én úgy gondolom, hogy ez nem az objektivitásról szól, hanem arról szól, hogy akik relativizálnak, azok kulturálisan el akarnak szakadni egy európai hagyománytól.”

„Horthy esetében éppen azért, mert az ő regnálása 24 évig tartó időszak volt, és a vége csak csúnyaságba torkollott bele, nagyon nehéz érzelmi tartalmat zárkóztatni hozzá. Tehát ha én kultuszt csinálok ennek az embernek, akkor minek állítok kultuszt? A numerus claususnak? A jogfosztó törvényeknek? Annak állítok kultuszt, hogy vegyék el másoktól a jogosan megszerzett vagy birtokolt tulajdonát? Annak állítok vagy annak teremtek kultuszt, hogy ártatlan magyar állampolgárokat meggyilkoljanak? Itt még egy dicsőséges vég sincs, mert lehet kultuszt csinálni valakinek, aki elbukott valamiben, de valami magasztos dologért bukott el, de a Horthy esetében erről sincs szó. Ezért nem értem egyébként ezt a relativizáló hajlamot sem. Van olyan ember, aki azt írta, hogy közepest vagy közepesnél jobb jegyet érdemel a Horthy-korszak, mert hát azért szociálpolitikában ott sok minden történt. Na de hát közben megöltek félmillió embert ártatlanul! Hogy jön ez össze?

– De ezt ugye nem történész mondta?

– De, ezt Romsics Ignác írta, aki a korszaknak egyébként szakértője, csak ilyen-olyan okokból van egy helyezkedési hajlam vagy egy intellektuális dezorientáltság emberekben, és nem értik, hogy ha én az európai kultúra része vagyok, akkor ennek a kultúrának a legfontosabb értéke az élet. Minden azt védi, a jog is. Azt büntetik a legjobban, aki elveszi az életet, jobban büntetik, mint a lopást, mint bármi mást. Ha azt mondom, hogy félmillió ártatlan ember halála csak az egyik komponens, de azért magyar intézetek jöttek létre Európában, ez meg egy másik komponens, akkor elvesztettem azt a hierarchiát, amire a mi kultúránk épül. Hát ez olyan, mintha Németországban egy történész azt mondaná a hitleri korszak után, hogy kétségtelenül sok rossz történt a Hitler alatt, de a népautó gyártás elindult, máig virágzik a Volkswagen, Németország kijött a válságból, autópályák épültek és a többi. Nem lehet így nézni. Egy korszakot mindig elsősorban a bűnei stigmatizálnak, és a bűn azzal függ össze, hogy milyen a mi kultúránk, bűnnek látunk-e valamit, jónak vagy rossznak. Ha valaki bevezeti mondjuk a többnejűséget egy kultúrába – Himmler ezt akarta Németországban a háború után, mert hogy elfogynak a férfiak, és kell a szaporulat –, az egy kultúrának, a kultúra konszenzuális normáinak a felrúgása. Ha itt az élet tekintetében engedményeket teszünk, az élet elvétele tekintetében, onnantól bármi lehet.”

„Horthynál, aki 24 évig uralkodott, és az uralkodása egy komplett nemzeti tragédiába torkollott, nem látom azokat a pontokat, amelyek érzelmileg működni tudnának.”



Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!