rss      tw      fb
Keres

Bolgár György interjúi a Galamusban - 2012. május. 23.

A Klubrádióról és arról, miért feledkeztek meg a DK-ról
Lendvai Ildikó, az MSZP országgyűlési képviselője, volt elnöke


Bolgár György: - A médiatörvény ügyében szeretném Önt kérdezni elsősorban, de nem hagyhatom ki azt, amit itt a híreinkben is elmondtunk meg egy hallgató is felvetette felháborodottan: hogy van az, hogy az MSZP vitanapot szeretne a parlamentben az Orbán-kormány két évéről, és az ehhez szükséges hetvennyolc képviselői aláíráshoz a Jobbik támogatását kérte, a Demokratikus Koalícióét viszont nem.

Lendvai Ildikó: - Azt hiszem, nem arról volt szó, hogy kérte az MSZP a Jobbik támogatását, az biztos, hogy nem mentünk oda pitizni a Jobbikhoz. Bejelentettük korábban sajtóban, Mesterházy Attila pártelnök, hogy aláírásokat kérünk bárkitől, akár a Fidesztől is – nem mintha ilyen illúziónk lett volna – ahhoz, hogy vitanapon értékelhessük a kormány félidős teljesítményét. Egyébként az eddigi ciklusokban sűrűn volt ilyen egy év után, két év után, három év után. Mivel mi kezdeményeztük ezt a dolgot, kétségkívül nem akadályoztuk meg, hát nem is nagyon lehetne, de nem is akartuk megakadályozni, hogy mások is csatlakozzanak. Nem arról volt szó tehát, hogy megkértük a Jobbikot szépen, hanem a Jobbik a maga másfajta meggondolásaiból, és nyilván másfajta konklúziói reményében, aláírta az MSZP által már jó korán meghirdetett kezdeményezést.

– Hol volt ez az aláírási ív? Vitték oda a képviselőkhöz, vagy egy helyen ott volt, és aki arra járt, aláírta.

– Ezt őszintén szólva nem tudom magának megmondani. Azt tudom, hogy én hogy szoktam ilyen ívekkel találkozni, de mondom, ezt nem tudom, hogy erre az esetre vonatkozik-e. Hogy bármely frakció valami parlamenti ülés idején elindítja körbe a padsorokban. És akkor az ember vagy aláírja, vagy nem. De nem tudom. Tehát nem akarok hazudni, hogy ebben a konkrét esetben hogy van.

– Na de akkor hogy lehet, hogy a DK képviselőihez nem jutott el? Hát ott ülnek Önök mellett.

– Ezt őszintén szólva én sem értem, nem tudom, hogy nem az-e a helyzet, hogy a DK-sok, hát őket kell megkérdezni, hogy a DK-s kollégák figyelmét elkerülte az a pár héttel ezelőtt a sajtóban is megjelent Mesterházy Attila-kezdeményezés, szerintem még a Klubrádió is bemondta a híreiben, hogy szeretne az MSZP ilyen vitanapot kezdeményezni. De ami talán a hírben általános tanulság, azt nyilván nem támogatnám, ha a DK-t direkt kihagynánk valami ilyenből, de őszintén remélem, hogy nem ez történt. Azt viszont mondanám, nem hivatalosan, de saját általános tanulságomként, hogy ha az MSZP kezd valamit, és ahhoz jobbikosok is csatlakoznak, akkor én nem tartom szükségesnek visszavonni a kezdeményezést, noha nyilvánvalóan semmiféle komolyabb tartalmi együttműködést nem tartok lehetségesnek a Jobbikkal.

– Tehát kérni nem kérnék, de ha csatlakoznak maguktól, akkor ettől nem kell megriadni, akkor velük együtt be lehet adni egy kezdeményezést.

– Én magam így gondolom.

– Hát talán ez egy finom distinkció, hogy kérni nem kérik, de ha ők csatlakoznak, hát az ahhoz joguk van.

– Hát nem fogjuk vissza visszavonni. Annál is inkább, mert ha mindig ezt tennénk, akár érthető erkölcsi okból is, tehát értem én az ezzel kapcsolatos aggodalmat, de ha mindig ezt tennénk, akkor szinte minden parlamenti szavazás lehetetlenné válna. Mert ahogy mondtam, nagyon különböző ideák és elképzelések alapján, de többször előfordul, hogy együtt szavaz az egész ellenzék, mert valami nem tetszik neki egy fideszes indítványban. Mindenkinél más nem tetszik, de ha mindig azt mondanánk, hogy egyetlen esetben sem akarunk úgy állást foglalni, mint a Jobbik, akkor lehetetlenné válna számunkra a saját véleményünk követése is.

– Ön szerint világossá lehet tenni, hogy ebben az inkriminált esetben, ami Debreczeni Józsefnek is feltűnt, mert ugye hallom, hogy egy írásában ezt kikéri magának a pártja nevében, világossá tegyék, hogy az MSZP nem a DK ellenében foglalt állást a Jobbik mellett, hanem ez legfeljebb valami félreértés lehetett és a jövőben az ilyet elkerülik?

– Nagyon szeretném ha ez megtörténne. Még egyszer mondom, nem értenék vele egyet, ha azt kellene elkerülnünk, ha a Jobbik valamiben ugyanazt gondolja, mint mi.

– Erről nem tehetnek. Ez világos.

– És az lenne igazán a Jobbiktól való függőség, ha olyankor mindig gyorsan egy másik pályára ugranánk. Persze azt tudni kell, és nyilván ez okozhatott félreérthető helyzetet, hogy az MSZP hiába ment volna külön a DK-hoz, a DK az LMP és az MSZP együtt sem tudja kiadni a hetvennyolc főt.

– Igen. Ezért aztán ha véletlenül arra téved néhány jobbikos, hogy aláírja ezt az ívet, akkor el kell hogy fogadják, hogy legalább esély legyen ennek a vitanapnak.

– Igen. Pontosabban dönthetünk úgy, hogy akkor be se adjuk az egészet, de ez szerencsétlen.

– Hát az volna az igazi, ahogy célzott rá az elején, ha néhány fideszes képviselő is úgy gondolná, hogy igen, a parlamenti demokráciához hozzátartozik az is, hogy az ellenzék kérésére vitanapot tartsunk a mi két évünkről. Ezért támogatjuk.

– Ezt viszont többször megpróbáltuk. Még egy olyan ominózus eset volt, amiben felmerülhetett a Jobbik szerepe az MSZP mellett, az a bizonyos vizsgálóbizottsági kezdeményezés, ami az Orbán politikai birodalmának gazdasági segítőiről szólt volna. Tehát a Simicska–Nyerges-ügyekről. Azt is aláírta a Jobbik, ott kifejezetten próbálkoztunk is jó néhány fideszes képviselővel, mint ahogy itt is kértük mindenki támogatását. Nyilván nem engedik, még azoknak sem, hát tudunk ilyeneket, akikről azért sejthető, hogy jobb érzésűek volnának. Ezzel nem azt mondom, hogy nem kell ezt mindig megpróbálni, csak az igazi politikai dilemmánk az, hogy ha a Fidesz és a KDNP nem támogatnak valamit, akkor mit teszünk. Akkor eltűrjük-e a jobbikos csatlakozást vagy nem tűrjük el. Én tudok érveket mind a két álláspont mellett, most mégis azt a distinkciót tenném, amit az előbb próbáltam körbejárni, hogy ha mi kezdünk valamit, és a Jobbik becsatlakozik, akkor ettől még nem kell az egész kezdeményezést bukásra ítélni.

– Értem. Hát akkor médiatörvény: zárószavazás előtti módosító javaslatokat nyújtott be L. Simon László, a parlament kulturális és sajtóbizottságnak elnöke vagy Pálffy István a KDNP frakció szóvivője, és gondolom, még többen is. De valószínűleg L. Simon László a legfontosabb ebből a szempontból, ő már a múlt héten is jelezte, hogy neki vannak kifogásai a múlt héten benyújtott és a Klubrádiót érintő módosításokkal kapcsolatban. Tehát megteszi a magáét. Elolvastam az övét, és őszintén szólva nem látok igazi vagy falrengető különbséget a múlt heti módosítások és a mostaniak között, szerintem, ahogy én értem, ezek alapján is nyugodtan meg lehet fojtani a Klubrádiót. Ön mit mond?

– Valóban meg lehet fojtani. Kicsit több munkájába kerül a médiatanács jogászainak, de lehetőség adott. Én úgy fogalmaznék, hogy L. Simon és nyilván mögötte a kormányoldal – mert ő maga vallotta be korábban, hogy politikai egyeztetéstől függenek a későbbi lépések –, tehát a kormány vagy a kormányoldal félútig hátrált, de ott a félúton azért csak betett egy olyan sorompót, ami a Klubrádió és a neki nem tetsző adók működésének gátat vet. Mi az, amiben mégiscsak hátrált félútig, és miért tette, legalábbis szerintem. Ami legjobban kiverte a biztosítékot, hazai botrány lett, nemzetközi botrány is beindult, és nagy valószínűséggel az alkotmánybíróság is, ha hozzá kerül az indítvány, nem hagyta volna szó nélkül, az az a passzus volt, hogy akármi történik, a médiatanács nem köteles szerződést kötni azzal sem, akinek a bíróság szerint oda kéne adni a frekvenciát. Annak sem, akit esetleg épp ő hirdetett ki nyertesnek. Ez olyan típusú jogellenesség volt, az igazságszolgáltatás hatalmának olyan megkérdőjelezése, hogy ez nyilván hosszú távon nem maradhatott bent. Ezt tehát az L. Simon-féle módosítók kiveszik. A médiatanácsnak tehát azt a rövid útját, hogy egyszerűen a vállát vonogassa a Klubrádiónak kedvező két bírósági ítélet fölött, ezt a rövid útját most azért elzárták. De meghagyták a hosszabbik utat. Tudom, hogy utálja a hallgató, ha jogszabályokat magyarázunk, ezért próbálom nagyon egyszerűen. Ugye a Klubrádiónak két függő ügye van, az egyik az felelne meg, gondolom én, a Klubrádió valódi profiljának, hogy közrádióként közösségi rádióként működjön.

– Közösségi. Igen. Vagyis kevesebb hirdetési lehetőséggel, de ingyen. Igen.

– De ingyenesen, és több kötelezettséggel egyébként más szempontból is. Az elfogulatlanság meg egyebek szempontjából is, de ingyen közösségi funkcióval használjon frekvenciát. Ezt a frekvenciát ugye még a médiatanács jogelődje, az ORTT oda is ítélte a Klubrádiónak, de az új médiatanács nem volt hajlandó ezt aláírni. Folyik a bírósági per, elsőfokon meg is nyerte ezt a Klubrádió. Most gyorsan betettek egy olyan paragrafust, ami szerint a Klubrádió – bíróság ide vagy oda, ha megnyerni másodfokon, akkor is így van ez – nem lehet közösségi adó, mert azt mondja ez a most újonnan betett L. Simon-féle paragrafus. Tehát világos, hogy valamit felszámol, de valami jó kis csapdát azért betett. Azt mondja tehát ez a paragrafus, hogy közösségi adó csak az lehet, aki vagy ami a médiatanács által elindított eljárásban lett az. A jogelőd, az ORTT eljárásában hiába nyert valaki közösségi frekvenciát, kész passz, ez a dolog már lejárt, innentől kezdve ő nem kaphat közösségi adóként frekvenciát.

– És a bíróság sem mondhatja ki azt, hogy jogellenes volt annak idején nem aláírni velünk a szerződést, ezért a szerződést a médiatanács helyett létre fogja ő hozni, mármint a bíróság, mert e szerint a törvény szerint nem hozhatja létre.

– Ez pontosan így van. Ezzel tehát kiütötték azt a lehetőséget, hogy a Klubrádió a neki igazán való közösségi sugárzás jogát kapja meg. Van azonban az frekvencia, amin most is sugároz a Klubrádió, és amin szintén meg kellett volna már kapnia a jogosultságot, erre viszont már jogerős bírósági határozat van. Mit tesznek most? Ugye azt ki kellett szedniük, gondolom, komoly külső-belső nyomásra a törvényből, hogy csak úgy simán fütyülni lehet rá. Mit lehet akkor tenni? Hogyan lehet mégis orrba rúgni a Klubrádiót a kereskedelmi frekvencia ügyében? Egyrészt továbbra is elhúzható a bírósági ítélet végrehajtása a végtelenségig. Nincs ugyanis határidő ebben az új módosított szabályban sem, hogy mégis mikor kell egy szerződést aláírni. Ha három év múlva, hát három év múlva. De ami egy arcátlanabb, durvább, ordenárébb, hogy ezt mondjam, megoldásra is lehetőséget ad, az egy összeférhetetlenségi történet. Azt mondják ugyanis, hogy aki egy másik frekvencián már nyertesnek nyilváníttatott, függetlenül attól, hogy végül nem kapta meg a frekvenciát – lásd a Klubrádiót a közösségi frekvencián –, az már máshova pályázva sem nyerhet. Vagyis hivatkozhatnak arra, nem kötelező hivatkozniuk, de megtehetik, hogy kedves Klubrádió, maga nyert egy közösségi frekvenciát, legnagyobb sajnálatunkra persze azt nem kaphatja meg, mert változott a törvény. De ha ott már nyert egyszer, akkor labdába sem rúghat a másikon. Hadd mondjak egy nagyon-nagyon földhöz ragadt női példát. Mondjuk nekem valaki megkérte a kezem. Végül nem jött el az oltár elé. Tehát nem jött létre a házasság. Az új törvény szerint én máshoz sem mehetnék már egész életemben hozzá, mert egyszer végül is már történt egy ilyen ígéret, hogy aztán nem váltották be, hát Istenem. Nem tudom, hogy így világos-e.

– Hogyne volna világos. Most az a kérdés persze, miért gondolják azt, hogy ezt a kicsit obskúrusabb törvénymódosítás elkerüli majd a hazai és a nemzetközi közvélemény figyelmét, hogy ezt majd szép nyugodtan lenyeli mindenki, hogy azt mondják, ja, hát ha így fogjátok kinyírni a Klubrádiót, akkor ez már nagyon törvényes lesz.

– Őszintén szólva már először, a különböző éjszakai módosítók beadásakor is így gondolták, azok voltak azok a módosítók, akik az egyszerű bunkós bottal nyírták ki a Klubrádiót. Kész, a médiatanács nem köteles szerződést kötni. Akkor is azt hitték, hogy a kutya se veszi észre. Hát különben miért adták volna be. Most egy bonyolultabb megoldást alkalmaznak, nyilván abban reménykednek, hogy egy ilyen bonyolultabb kerülő úton nehezebb az ő logikájukat követni. Hogy mi van a fejükben a Klubrádiót illetően: az már biztos, hogy benne van, hogy közösségi ingyenes frekvenciát egyáltalán nem adnak a Klubrádiónak. Le is zárták most az utat. Hogy mit tesznek az érvényes jogerős bírósági ítélettel a kereskedelmi frekvencia ügyében, azt szerintem még nem döntötték el. De lehetőséget teremtettek ezekkel a módosítókkal maguknak arra, hogy ha akarják, ne adják oda. Ha meg akarják, akkor odaadják, mert akkor akár holnap is aláírhatnák a bírósági ítéletnek megfelelő szerződést a kereskedelmi frekvenciára. Azért érdemes mindnyájunknak félreverni a harangot a Klubrádiónak, a demokratikus ellenzéknek, a Klubrádió hallgatóinak, azoknak a nemzetközi erőknek, akik eddig is figyelmeztettek a sajtószabadság fontosságára, tehát azért érdemes továbbra is félreverni a harangot, hogy ne merjék megtenni, hogy élnek azzal a lehetőséggel, amit megteremtettek, még a kereskedelmi frekvencia vonatkozásában is.

***

Bolgár György: – Lendvai Ildikó értesített engem arról, hogy is volt ez a DK kifelejtése az MSZP vitanapi kezdeményezéséről. Azt mondja, hogy beszélt a frakcióigazgatóval, Tóbiás Józseffel, aki ezt követően azonnal felhívta a Demokratikus Koalíció pártigazgatóját, Varjú Lászlót, és kérte az ő csatlakozásukat is. Azzal magyarázta, hogy a DK kimaradt, hogy a frakcióknak írt egy tájékoztató levelet, és ezek szerint miután a DK nem frakció, ebből kimaradt. Hát fogadjuk el, hogy ez csak egy figyelmetlenség, és remélhetőleg nem több. Ez az utólagos korrekció, amiben kérték a DK csatlakozását, remélhetőleg bizonyítéka annak, hogy nem volt szándékosság mögötte. De hogy szerencsétlenül sült el, az biztos.



Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!


Izsák Jenő karikatúrái