Bolgár György interjúi a Galamusban - 2012. május. 23.



Bolgár György kérdései 2012. május 23-ai műsorban


Mai műsorunkban megbeszéljük, hogy néhány módosító javaslattal tompítják vagy legalábbis e pillanatban úgy látszik, hogy tompítani kívánják a médiatörvény Klubrádió-ellenes élét. A kés azonban nincs eldobva. Vagy Damoklesz kardja?

Aztán beszéljük meg, hogy megint háromszáz forint fölött van euró árfolyama, sőt Demján Sándor szerint háromszáztíz-háromszáztizenöt lenne a jó árfolyam. Kinek? Merre tart a forint és a magyar gazdaság?

Következő témánk, hogy az ellenzék teljes ellehetetlenítése a Fidesz célja azzal a napokban felvetett két ötlettel, hogy megvonnák az állami támogatást a pártoktól, és előzetes regisztrációhoz kötnék a választáson való részvételt. A Fidesznek állami támogatás nélkül is lesz pénze, a regisztrációval pedig távol lehet tartani a részvételtől a középosztály alattiakat.

Mit szólnak ezenkívül ahhoz, hogy az alkotmánybíróság visszadobta a Szabadság és Reform Intézet alkotmányjogi panaszát arról, hogy a kormány tevékenysége a hatalom kizárólagos birtoklására irányul. Bár ezt az új alaptörvény is tiltja, az alkotmánybíróság szerint nem állapítható meg a beadványt benyújtók személyes és tényleges érintettsége. Ezek szerint csak tízmillió magyar együttes panaszát lehetne elbírálni? Vagy még azt sem?

Mi a véleményük továbbá arról, hogy az egri polgármester javaslatára leváltották az egri kulturális bizottság fideszes elnökét, ő vezette ugyanis tavaly ősszel azt a bizottsági ülést amelyen arról volt szó, hogy a zsidó SZDSZ-es Székhelyi Józsefet ne hívják meg egy egri fellépésre.

És végül beszéljük meg, hogy disznólábakat aggattak a Wallenberg-szoborra Budapesten, a rendőrség azonban nem indít eljárást. Mert ez így normális?



Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!



A Klubrádióról és arról, miért feledkeztek meg a DK-ról
Lendvai Ildikó, az MSZP országgyűlési képviselője, volt elnöke


Bolgár György: - A médiatörvény ügyében szeretném Önt kérdezni elsősorban, de nem hagyhatom ki azt, amit itt a híreinkben is elmondtunk meg egy hallgató is felvetette felháborodottan: hogy van az, hogy az MSZP vitanapot szeretne a parlamentben az Orbán-kormány két évéről, és az ehhez szükséges hetvennyolc képviselői aláíráshoz a Jobbik támogatását kérte, a Demokratikus Koalícióét viszont nem.

Lendvai Ildikó: - Azt hiszem, nem arról volt szó, hogy kérte az MSZP a Jobbik támogatását, az biztos, hogy nem mentünk oda pitizni a Jobbikhoz. Bejelentettük korábban sajtóban, Mesterházy Attila pártelnök, hogy aláírásokat kérünk bárkitől, akár a Fidesztől is – nem mintha ilyen illúziónk lett volna – ahhoz, hogy vitanapon értékelhessük a kormány félidős teljesítményét. Egyébként az eddigi ciklusokban sűrűn volt ilyen egy év után, két év után, három év után. Mivel mi kezdeményeztük ezt a dolgot, kétségkívül nem akadályoztuk meg, hát nem is nagyon lehetne, de nem is akartuk megakadályozni, hogy mások is csatlakozzanak. Nem arról volt szó tehát, hogy megkértük a Jobbikot szépen, hanem a Jobbik a maga másfajta meggondolásaiból, és nyilván másfajta konklúziói reményében, aláírta az MSZP által már jó korán meghirdetett kezdeményezést.

– Hol volt ez az aláírási ív? Vitték oda a képviselőkhöz, vagy egy helyen ott volt, és aki arra járt, aláírta.

– Ezt őszintén szólva nem tudom magának megmondani. Azt tudom, hogy én hogy szoktam ilyen ívekkel találkozni, de mondom, ezt nem tudom, hogy erre az esetre vonatkozik-e. Hogy bármely frakció valami parlamenti ülés idején elindítja körbe a padsorokban. És akkor az ember vagy aláírja, vagy nem. De nem tudom. Tehát nem akarok hazudni, hogy ebben a konkrét esetben hogy van.

– Na de akkor hogy lehet, hogy a DK képviselőihez nem jutott el? Hát ott ülnek Önök mellett.

– Ezt őszintén szólva én sem értem, nem tudom, hogy nem az-e a helyzet, hogy a DK-sok, hát őket kell megkérdezni, hogy a DK-s kollégák figyelmét elkerülte az a pár héttel ezelőtt a sajtóban is megjelent Mesterházy Attila-kezdeményezés, szerintem még a Klubrádió is bemondta a híreiben, hogy szeretne az MSZP ilyen vitanapot kezdeményezni. De ami talán a hírben általános tanulság, azt nyilván nem támogatnám, ha a DK-t direkt kihagynánk valami ilyenből, de őszintén remélem, hogy nem ez történt. Azt viszont mondanám, nem hivatalosan, de saját általános tanulságomként, hogy ha az MSZP kezd valamit, és ahhoz jobbikosok is csatlakoznak, akkor én nem tartom szükségesnek visszavonni a kezdeményezést, noha nyilvánvalóan semmiféle komolyabb tartalmi együttműködést nem tartok lehetségesnek a Jobbikkal.

– Tehát kérni nem kérnék, de ha csatlakoznak maguktól, akkor ettől nem kell megriadni, akkor velük együtt be lehet adni egy kezdeményezést.

– Én magam így gondolom.

– Hát talán ez egy finom distinkció, hogy kérni nem kérik, de ha ők csatlakoznak, hát az ahhoz joguk van.

– Hát nem fogjuk vissza visszavonni. Annál is inkább, mert ha mindig ezt tennénk, akár érthető erkölcsi okból is, tehát értem én az ezzel kapcsolatos aggodalmat, de ha mindig ezt tennénk, akkor szinte minden parlamenti szavazás lehetetlenné válna. Mert ahogy mondtam, nagyon különböző ideák és elképzelések alapján, de többször előfordul, hogy együtt szavaz az egész ellenzék, mert valami nem tetszik neki egy fideszes indítványban. Mindenkinél más nem tetszik, de ha mindig azt mondanánk, hogy egyetlen esetben sem akarunk úgy állást foglalni, mint a Jobbik, akkor lehetetlenné válna számunkra a saját véleményünk követése is.

– Ön szerint világossá lehet tenni, hogy ebben az inkriminált esetben, ami Debreczeni Józsefnek is feltűnt, mert ugye hallom, hogy egy írásában ezt kikéri magának a pártja nevében, világossá tegyék, hogy az MSZP nem a DK ellenében foglalt állást a Jobbik mellett, hanem ez legfeljebb valami félreértés lehetett és a jövőben az ilyet elkerülik?

– Nagyon szeretném ha ez megtörténne. Még egyszer mondom, nem értenék vele egyet, ha azt kellene elkerülnünk, ha a Jobbik valamiben ugyanazt gondolja, mint mi.

– Erről nem tehetnek. Ez világos.

– És az lenne igazán a Jobbiktól való függőség, ha olyankor mindig gyorsan egy másik pályára ugranánk. Persze azt tudni kell, és nyilván ez okozhatott félreérthető helyzetet, hogy az MSZP hiába ment volna külön a DK-hoz, a DK az LMP és az MSZP együtt sem tudja kiadni a hetvennyolc főt.

– Igen. Ezért aztán ha véletlenül arra téved néhány jobbikos, hogy aláírja ezt az ívet, akkor el kell hogy fogadják, hogy legalább esély legyen ennek a vitanapnak.

– Igen. Pontosabban dönthetünk úgy, hogy akkor be se adjuk az egészet, de ez szerencsétlen.

– Hát az volna az igazi, ahogy célzott rá az elején, ha néhány fideszes képviselő is úgy gondolná, hogy igen, a parlamenti demokráciához hozzátartozik az is, hogy az ellenzék kérésére vitanapot tartsunk a mi két évünkről. Ezért támogatjuk.

– Ezt viszont többször megpróbáltuk. Még egy olyan ominózus eset volt, amiben felmerülhetett a Jobbik szerepe az MSZP mellett, az a bizonyos vizsgálóbizottsági kezdeményezés, ami az Orbán politikai birodalmának gazdasági segítőiről szólt volna. Tehát a Simicska–Nyerges-ügyekről. Azt is aláírta a Jobbik, ott kifejezetten próbálkoztunk is jó néhány fideszes képviselővel, mint ahogy itt is kértük mindenki támogatását. Nyilván nem engedik, még azoknak sem, hát tudunk ilyeneket, akikről azért sejthető, hogy jobb érzésűek volnának. Ezzel nem azt mondom, hogy nem kell ezt mindig megpróbálni, csak az igazi politikai dilemmánk az, hogy ha a Fidesz és a KDNP nem támogatnak valamit, akkor mit teszünk. Akkor eltűrjük-e a jobbikos csatlakozást vagy nem tűrjük el. Én tudok érveket mind a két álláspont mellett, most mégis azt a distinkciót tenném, amit az előbb próbáltam körbejárni, hogy ha mi kezdünk valamit, és a Jobbik becsatlakozik, akkor ettől még nem kell az egész kezdeményezést bukásra ítélni.

– Értem. Hát akkor médiatörvény: zárószavazás előtti módosító javaslatokat nyújtott be L. Simon László, a parlament kulturális és sajtóbizottságnak elnöke vagy Pálffy István a KDNP frakció szóvivője, és gondolom, még többen is. De valószínűleg L. Simon László a legfontosabb ebből a szempontból, ő már a múlt héten is jelezte, hogy neki vannak kifogásai a múlt héten benyújtott és a Klubrádiót érintő módosításokkal kapcsolatban. Tehát megteszi a magáét. Elolvastam az övét, és őszintén szólva nem látok igazi vagy falrengető különbséget a múlt heti módosítások és a mostaniak között, szerintem, ahogy én értem, ezek alapján is nyugodtan meg lehet fojtani a Klubrádiót. Ön mit mond?

– Valóban meg lehet fojtani. Kicsit több munkájába kerül a médiatanács jogászainak, de lehetőség adott. Én úgy fogalmaznék, hogy L. Simon és nyilván mögötte a kormányoldal – mert ő maga vallotta be korábban, hogy politikai egyeztetéstől függenek a későbbi lépések –, tehát a kormány vagy a kormányoldal félútig hátrált, de ott a félúton azért csak betett egy olyan sorompót, ami a Klubrádió és a neki nem tetsző adók működésének gátat vet. Mi az, amiben mégiscsak hátrált félútig, és miért tette, legalábbis szerintem. Ami legjobban kiverte a biztosítékot, hazai botrány lett, nemzetközi botrány is beindult, és nagy valószínűséggel az alkotmánybíróság is, ha hozzá kerül az indítvány, nem hagyta volna szó nélkül, az az a passzus volt, hogy akármi történik, a médiatanács nem köteles szerződést kötni azzal sem, akinek a bíróság szerint oda kéne adni a frekvenciát. Annak sem, akit esetleg épp ő hirdetett ki nyertesnek. Ez olyan típusú jogellenesség volt, az igazságszolgáltatás hatalmának olyan megkérdőjelezése, hogy ez nyilván hosszú távon nem maradhatott bent. Ezt tehát az L. Simon-féle módosítók kiveszik. A médiatanácsnak tehát azt a rövid útját, hogy egyszerűen a vállát vonogassa a Klubrádiónak kedvező két bírósági ítélet fölött, ezt a rövid útját most azért elzárták. De meghagyták a hosszabbik utat. Tudom, hogy utálja a hallgató, ha jogszabályokat magyarázunk, ezért próbálom nagyon egyszerűen. Ugye a Klubrádiónak két függő ügye van, az egyik az felelne meg, gondolom én, a Klubrádió valódi profiljának, hogy közrádióként közösségi rádióként működjön.

– Közösségi. Igen. Vagyis kevesebb hirdetési lehetőséggel, de ingyen. Igen.

– De ingyenesen, és több kötelezettséggel egyébként más szempontból is. Az elfogulatlanság meg egyebek szempontjából is, de ingyen közösségi funkcióval használjon frekvenciát. Ezt a frekvenciát ugye még a médiatanács jogelődje, az ORTT oda is ítélte a Klubrádiónak, de az új médiatanács nem volt hajlandó ezt aláírni. Folyik a bírósági per, elsőfokon meg is nyerte ezt a Klubrádió. Most gyorsan betettek egy olyan paragrafust, ami szerint a Klubrádió – bíróság ide vagy oda, ha megnyerni másodfokon, akkor is így van ez – nem lehet közösségi adó, mert azt mondja ez a most újonnan betett L. Simon-féle paragrafus. Tehát világos, hogy valamit felszámol, de valami jó kis csapdát azért betett. Azt mondja tehát ez a paragrafus, hogy közösségi adó csak az lehet, aki vagy ami a médiatanács által elindított eljárásban lett az. A jogelőd, az ORTT eljárásában hiába nyert valaki közösségi frekvenciát, kész passz, ez a dolog már lejárt, innentől kezdve ő nem kaphat közösségi adóként frekvenciát.

– És a bíróság sem mondhatja ki azt, hogy jogellenes volt annak idején nem aláírni velünk a szerződést, ezért a szerződést a médiatanács helyett létre fogja ő hozni, mármint a bíróság, mert e szerint a törvény szerint nem hozhatja létre.

– Ez pontosan így van. Ezzel tehát kiütötték azt a lehetőséget, hogy a Klubrádió a neki igazán való közösségi sugárzás jogát kapja meg. Van azonban az frekvencia, amin most is sugároz a Klubrádió, és amin szintén meg kellett volna már kapnia a jogosultságot, erre viszont már jogerős bírósági határozat van. Mit tesznek most? Ugye azt ki kellett szedniük, gondolom, komoly külső-belső nyomásra a törvényből, hogy csak úgy simán fütyülni lehet rá. Mit lehet akkor tenni? Hogyan lehet mégis orrba rúgni a Klubrádiót a kereskedelmi frekvencia ügyében? Egyrészt továbbra is elhúzható a bírósági ítélet végrehajtása a végtelenségig. Nincs ugyanis határidő ebben az új módosított szabályban sem, hogy mégis mikor kell egy szerződést aláírni. Ha három év múlva, hát három év múlva. De ami egy arcátlanabb, durvább, ordenárébb, hogy ezt mondjam, megoldásra is lehetőséget ad, az egy összeférhetetlenségi történet. Azt mondják ugyanis, hogy aki egy másik frekvencián már nyertesnek nyilváníttatott, függetlenül attól, hogy végül nem kapta meg a frekvenciát – lásd a Klubrádiót a közösségi frekvencián –, az már máshova pályázva sem nyerhet. Vagyis hivatkozhatnak arra, nem kötelező hivatkozniuk, de megtehetik, hogy kedves Klubrádió, maga nyert egy közösségi frekvenciát, legnagyobb sajnálatunkra persze azt nem kaphatja meg, mert változott a törvény. De ha ott már nyert egyszer, akkor labdába sem rúghat a másikon. Hadd mondjak egy nagyon-nagyon földhöz ragadt női példát. Mondjuk nekem valaki megkérte a kezem. Végül nem jött el az oltár elé. Tehát nem jött létre a házasság. Az új törvény szerint én máshoz sem mehetnék már egész életemben hozzá, mert egyszer végül is már történt egy ilyen ígéret, hogy aztán nem váltották be, hát Istenem. Nem tudom, hogy így világos-e.

– Hogyne volna világos. Most az a kérdés persze, miért gondolják azt, hogy ezt a kicsit obskúrusabb törvénymódosítás elkerüli majd a hazai és a nemzetközi közvélemény figyelmét, hogy ezt majd szép nyugodtan lenyeli mindenki, hogy azt mondják, ja, hát ha így fogjátok kinyírni a Klubrádiót, akkor ez már nagyon törvényes lesz.

– Őszintén szólva már először, a különböző éjszakai módosítók beadásakor is így gondolták, azok voltak azok a módosítók, akik az egyszerű bunkós bottal nyírták ki a Klubrádiót. Kész, a médiatanács nem köteles szerződést kötni. Akkor is azt hitték, hogy a kutya se veszi észre. Hát különben miért adták volna be. Most egy bonyolultabb megoldást alkalmaznak, nyilván abban reménykednek, hogy egy ilyen bonyolultabb kerülő úton nehezebb az ő logikájukat követni. Hogy mi van a fejükben a Klubrádiót illetően: az már biztos, hogy benne van, hogy közösségi ingyenes frekvenciát egyáltalán nem adnak a Klubrádiónak. Le is zárták most az utat. Hogy mit tesznek az érvényes jogerős bírósági ítélettel a kereskedelmi frekvencia ügyében, azt szerintem még nem döntötték el. De lehetőséget teremtettek ezekkel a módosítókkal maguknak arra, hogy ha akarják, ne adják oda. Ha meg akarják, akkor odaadják, mert akkor akár holnap is aláírhatnák a bírósági ítéletnek megfelelő szerződést a kereskedelmi frekvenciára. Azért érdemes mindnyájunknak félreverni a harangot a Klubrádiónak, a demokratikus ellenzéknek, a Klubrádió hallgatóinak, azoknak a nemzetközi erőknek, akik eddig is figyelmeztettek a sajtószabadság fontosságára, tehát azért érdemes továbbra is félreverni a harangot, hogy ne merjék megtenni, hogy élnek azzal a lehetőséggel, amit megteremtettek, még a kereskedelmi frekvencia vonatkozásában is.

***

Bolgár György: – Lendvai Ildikó értesített engem arról, hogy is volt ez a DK kifelejtése az MSZP vitanapi kezdeményezéséről. Azt mondja, hogy beszélt a frakcióigazgatóval, Tóbiás Józseffel, aki ezt követően azonnal felhívta a Demokratikus Koalíció pártigazgatóját, Varjú Lászlót, és kérte az ő csatlakozásukat is. Azzal magyarázta, hogy a DK kimaradt, hogy a frakcióknak írt egy tájékoztató levelet, és ezek szerint miután a DK nem frakció, ebből kimaradt. Hát fogadjuk el, hogy ez csak egy figyelmetlenség, és remélhetőleg nem több. Ez az utólagos korrekció, amiben kérték a DK csatlakozását, remélhetőleg bizonyítéka annak, hogy nem volt szándékosság mögötte. De hogy szerencsétlenül sült el, az biztos.



Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!



Az alkotmánybírósági elutasításról
Kajdi József, a Szabadság és Reform Intézet kuratóriumának tagja


Bolgár György: - A hallgatóknak csak annyit, hogy ez a Szabadság és Reform Intézet egy konzervatív szabadelvű nézeteket valló, közpolitikai kutatásokkal foglalkozó alapítvány, és a vezetője az a Kerék-Bárczy Szabolcs, aki MDF-es politikusként vált ismertté az elmúlt években. De Ön is dolgozott az első Antall-kormányban. Úgyhogy ez után a bemutatás után térjünk a dolog lényegére, vagyis arra, hogy az alkotmánybíróság tegnap érdemi vizsgálat nélkül visszautasította az Önök panaszát, amelyet arról tettek, hogy a kormány a hatalom kizárólagos birtoklására irányuló tevékenységet végez, és ezt a jelenlegi alaptörvény is tiltja, nemcsak a korábbi alkotmány. Az alkotmánybíróság viszont úgy gondolta, hogy Önök nem tudták bizonyítani, hogy ez a kormányzati tevékenység Önöket személyesen és ténylegesen érinti, márpedig csak az fordulhat az alkotmánybírósághoz, akinek a személyes közvetlen érintettsége bizonyítható. A dolog elég furcsa, mert ha valaki kizárólagos hatalomgyakorlásra törekszik, akkor mindannyian személyesen vagyunk érintettek, akik ennek a társadalomnak a tagjai vagyunk. Köztük a Szabadság és Reform Intézet is. Ezek után hogyan tudnak reagálni, mire készülnek?

Kajdi József: - Köszönöm, nagyon korrekten összefoglalta lényegében a jelenlegi helyzetet. Valóban az alkotmánybíróság egy sajátos értelmezéssel lényegében azt mondta ki, hogy nemcsak mi, hanem gyakorlatilag egyetlenegy magyar állampolgár sem közvetlenül érintett egy hatalom kizárólagos birtoklására való törekvés esetén Magyarországon. Ami meglehetősen furcsa, hiszen, ahogy Ön is mondta, ennek elszenvedője minden magyar állampolgár, illetve jogi személy, aki Magyarországon él, illetőleg működik. Lényegében ezen az alapon adtuk be ez év márciusa elején az alkotmányjogi panaszunkat. Meglepetésünkre az alkotmánybíróság egy elég érdekes és könnyű megoldást választott, hiszen ahelyett, hogy érdemben megvizsgálta volna a 29 oldalas beadványunk tartalmi elemeit, amiben pontosan 24 törvényi, illetőleg természetesen jogi rendelkezést is kifogásoltunk, mert látni kell, hogy ez a hatalom kizárólagos birtoklására irányuló tevékenység egy olyan komplex közjogi rendszert feltételez, amelynek egyik része a hatalomgyakorlási módszer, a másik része a különböző kormányzati intézkedések, a harmadik része a különböző kinevezések. Úgy gondoljunk, hogy gyakorlatilag nincs olyan kormánytól független állami intézmény ma már Magyarországon, amelynek élére ne kormánypárti jelölt került volna, akár kinevezéssel, akár megválasztással. És természetesen nagyon fontos részei azok a jogszabályi rendelkezések is, amelyek erre lehetőséget adtak. Kérdezi Ön, hogy ezek után mit lehet tenni. Az alkotmánybíróság az az intézménye hazánknak, amelynek a döntései ellen jogorvoslattal nem lehet élni. Tehát gyakorlatilag azt mondhatnám, hogy itt az út lezárult. De természetesen, nemcsak a makacsságunknak köszönhetően, mi azért szeretnénk, ha ez a kérdés nem lenne eltemetve, hanem változatlanul napirenden lehetne. Maga az alkotmánybíróság is megmutatta azt az utat, amit persze mi is nagyon jól tudtunk, hogy van még azért jogi lehetőség. Ezt a kérdést újra az alkotmánybíróság elé lehet vinni, ugyanis az alkotmánybíróság amellett, hogy kimondta, gyakorlatilag senki nem jogosult alkotmányjogi panasszal kifogásolni egy ilyen alaptörvény-ellenes, alkotmány-ellenes tevékenységet, utólagos normakontrollal viszont az ezt elősegítő és ehhez alapot szolgáltató jogszabályokat meg lehet támadni.

- Azt a bizonyos huszonvalahányat, amit konkrétan is felsorol.

- Így van, de a kormányzó hatalom tett azért, hogy az alkotmánybírósághoz való fordulás január elsejét követően megnehezüljön, hiszen míg korábban bárki fordulhatott absztrakt normakontroll-vizsgálati igénnyel az alkotmánybírósághoz, ma már ezt csak a kormány, az országgyűlési képviselők minimum egynegyede vagy pedig az alapjogi biztos teheti meg. Na most, mi nyilvánvaló azt kifogásoljuk, hogy a kormányzó többség a kétharmados parlamenti többségével és hatalmával, lényegében a joggal visszaélve kizárólagos hatalombirtoklásra törekszik, így kevésbé hihető az, hogy maga a kormány fog ezért majd az alkotmánybírósághoz fordulni, vagy pedig a kétharmados többséggel rendelkező országgyűlés tenné ezt meg. Egyedüli lehetőség nyilvánvalóan csak az alapjogi biztos lehet.

- Szóval Szabó Máténak hívják az egyedüli lehetőséget.

- Így van. Azt kell mondanunk, hogy egyedül már csak benne látjuk az alkotmányosság őrét és lehetőségét.

- Hogyan próbálják őt meggyőzni? Mert ez nyilvánvalóan nem úgy működik, hogy mindenkinek van különböző jogos vagy kevésbé alapos panasza, és az alapvető jogok biztosához fordul, mert ő maga már nem teheti ezt meg az alkotmánybíróságnál. De meg kell őt győzni, mert az alapvető jogok biztosa nem egy egyszerű postás, hanem valószínűleg az ő jogi szűrőjén is át kell hogy menjen például a Szabadság és Reform Intézet beadványa. Hogy próbálják őt meggyőzni? Ugyanazzal a módszerrel, amivel az alkotmánybíróságot is?

- Nézze, az alkotmánybíróságot nehéz volt meggyőzni, hiszen az alkotmánybíróság az érdemi vizsgálatba bele se ment. Tehát nem mondható az, hogy ők foglalkoztak a mi beadványunk szakmai, érdemi tartalmával. Ők egy formai kifogást találtak.

- Azzal foglalkoztak, hogyan tudják visszautasítani.

- Pontosan. Hogyan lehet lepasszolni, hogy ne kelljen vele érdemben foglalkozni. Szabó Máté, aki egy kiváló, felkészült professzor úr, nyilvánvaló, hogy el fog mélyedni a panaszunk konkrét tartalmában, hiszen a felkérő levelünkben meg fogjuk küldeni neki természetesen magát a panaszt, illetőleg magában a levélben is ki fogjuk fejteni azokat a szakmai érveinket, indokainkat, amelyek miatt mi eredetileg az alkotmánybírósághoz fordultunk, illetőleg ami miatt őt kérjük meg, hogy ő éljen utolsó lehetőségként azzal a jogával, hogy az alkotmánybírósághoz fordul. Ilyenre volt már példa, emlékezzen arra, hogy az alaptörvény átmeneti rendelkezéseit az alapjogi biztos megtámadta, pont Halmai Gábor alkotmányjogász kérésére és indítványára. Tehát azt kell mondanom, hogy ha kellő szakmai érvekkel tudjuk alátámasztani kérésünket, akkor megítélésem szerint van esély rá, hogy Szabó Máté, akceptálva és elfogadva ezeket az érveket, saját beadványaként és saját jogán fog az alkotmánybírósághoz fordulni.

- És akkor az alkotmánybíróság már nem tehet úgy, hogy Önnek ehhez semmi köze, és visszaküldi. Akkor már érdemben kell foglalkoznia vele. De ha a dolgot érdemi szempontból nézzük, van olyan illúziója, hogy ez az alkotmánybíróság azt fogja kimondani, hogy bizony ez a Fidesz-KDNP-kormány a hatalom kizárólagos megragadására törekszik? Látjuk a beadványból, a huszonegynéhány konkrét törvényi hivatkozásból, hogy ez nem más célt szolgál, mint a hatalom kizárólagos megragadását. Hiszen, ha így látná az alkotmánybíróság, akkor talán nem küldte volna vissza fordulásból a beadványt, hanem annak a lehetőségét kereste volna, hogyan is tudná mégiscsak érdemben megvitatni.

- Önnek ebben igaza van, és természetesen illúziónk nincs, bár tudja, a remény vész el utoljára. Az alkotmánybíróság tagjai felkészült, kiváló jogász emberek, akiket azért mégiscsak köt részben az alkotmánybírói esküjük, részben az a poszt, ahová beültek. Ez az intézmény Magyarországon a jogállamiság legfőbb bástyája, és az alkotmányvédelem legfőbb őreként kellene működnie és kell is működnie. Tehát megítélésem szerint ha érdemben kénytelen vele foglalkozni, akkor el is kell majd mélyednie szakmailag ennek a beadványnak a tartalmában. Hogy milyen döntésre jut, azt nem szeretném természetesen megelőlegezni, csak egyetlenegy példát szeretnék ezzel kapcsolatban felhozni, kicsit profán lesz. Nyilvánvaló, hogy amikor egy tűzoltó kimegy egy tűzesethez, akkor számot vet azzal, hogy akár tragikus véget is érhet a kivonulás, és mégis gondolkodás nélkül bemegy és életet ment. Én gyakorlatilag, bármennyire furcsán hangzik, jelképesen ezt várnám el azoktól az alkotmánybíráktól, akik erre a nemes posztra és erre a nemes hivatásra adták a fejüket. Hiszen valahol azért mégiscsak kötelezi ez a pozíció mindazokat az embereket, akik végül is ezt betöltik, és az alkotmányvédelem legfőbb őreként járnak el, vagy kellene eljárniuk. Ettől függetlenül természetesen komoly illúzióm azért nincs.



Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!



Stagnálás vagy katasztrófa
Mihályi Péter közgazdász


Bolgár György: - A forintárfolyam szárnyal, de lefelé. Ha nem is puha leszállás készül, de valami csúnyább esetleg igen. Tehát elsősorban erről meg a várható gazdasági kilátásokról kérdezném. De előtte valamiről, ami érdekes utat jár be az interneten. Gondolom, Ön is tapasztalja, hogy néhány hete szerepelt Juszt László kollégám magánbeszélgetésében az ATV-n, és azóta ide-oda küldözgetik azt az interjúrészletet, amelyben arra hívta fel a figyelmet, hogy az új alaptörvényben már nincs garantálva a nyugdíjhoz és az egészségügyi ellátáshoz való jog. Ezt sokan meglehetősen kétségbeesve kommentálják vagy vették észre, de hát Ön is eléggé keresetlenül fogalmazott abban az interjúban, hogy ennek még bizony lehet következménye, nyilván nem véletlenül van így. Mit szól ehhez az érdekes úthoz, amely az interjú óta bekövetkezett, hogy úgy látszik, elkezdett önálló életet élni ez a megjegyzése.

Mihályi Péter: - Hát tulajdonképpen nagyon örülök, mert azt gondolom, hogy itt az alaptörvény egy nagyon fontos változtatást csinált, amelyet a magyar közvéleménynek nem volt ideje feldolgozni, lereagálni, hiszen itt 360 törvény változott, és még a szakértők se tudták nyomon követni. Ez nagyon fontos kérdés, hogy a társadalombiztosítás mint rendszer, amelyik az előző alkotmánynak, a 3. köztársaság alkotmányának fontos része volt, tehát az, hogy aki dolgozik, az a munkája után kapott bér arányában nyugdíjjárulékot és egészségügyi járulékot fizet, és ez jogosítja őt fel arra, hogy majd idős korában nyugdíja legyen, illetve egészségügyi ellátást kapjon.

– A társadalom biztosítja önmagát, illetve a tagjait.

– Így van, de ez nem a kormány rendszere, ez a kormánytól, a pénzügyminisztériumtól független rendszer, aminek a függetlenségét és elveit az alkotmány rögzítette. És ez két dolog miatt fontos. Egyrészt azért, mert már a múltban számos olyan döntés született, amelyet azután az alkotmánybíróság azon az alapon semmisített meg, hogy ami jár, az jár, és azt nem lehet elvenni azon az alapon, hogy nem jut. Nem lehet csökkenteni a nyugdíjakat azon az alapon, hogy nincs pénz. Nem lehet csökkenteni az egészségügyi szolgáltatásokat azon az alapon, hogy nincs vagy erre most nem jut. Na most ugye ez is pontosan ennek a társadalombiztosítási elvnek a megsértése, mert korábban a nyugdíjak a keresettel, illetve a befizetett járulékkal voltak nagyon szigorúan arányosak. Tehát akinek magasabb volt a fizetése, az több járulékot fizetett, de magasabb nyugdíjra számíthatott. És ezt nem ellensúlyozta az, hogy az illetőnek hány gyereke van. Most mintha efelé akarná elmozdítani a kormány a nyugdíjrendszert, és hát ezt is csak azért teheti meg, mert az alkotmányból kivették a társadalombiztosítást.

– És hogy a dolgok összefüggjenek a legmagasabb szinten is, talán nem véletlenül mondta azt Orbán Viktor Chicagóban a múlt hét végén, hogy a magyar gazdaság és a magyar társadalom csak akkor lesz sikeres, ha legalább 5,5 millióan fognak dolgozni a mai 3,8 millió helyett. Amit vagy úgy lehet elképzelni, hogy a határon túli magyarok által lakott területekről itt fognak letelepülni sok százezer számra a még munkaképesek, és még munkát is tudnak kapni, tegyük hozzá. Vagy úgy lehet elképzelni, az már egy kicsit távolabbi jövő volna, hogy olyan mértékben elkezd a születésszám felfelé menni, hogy nem 1,3 lesz az átlagos gyerekszám, hanem kétszer annyi vagy háromszor annyi, és akkor előbb utóbb meglesz az a nagyszámú munkaerő, aminek következtében majd 5,5 millióan fognak dolgozni mondjuk huszonöt év múlva. És mintha erre törekednének. Jó, ez most az utópia világába tartozott.

– Ez utópia, erről nem is érdemes beszélni.

– De mégiscsak egy miniszterelnök mondta.

– Hát, mondta. Mondott ő már mást is.

– De körülbelül itt kapcsolódik össze elvileg is ideológiailag a nyugdíjrendszer átalakításának bizonyos fajta szándéka, a középosztály támogatása, ugye a nagycsaládosok adórendszerrel történő támogatása és az, hogy hány millióan kell hogy dolgozzanak Magyarországon. Mert valahogy így képzelik el a világot. Nem?

– Azt hiszem, hogy ez a történetnek az egyik fele és nagyon fontos fele, egy percig sem vitatnám, de ahogy haladunk előre az időben, az Orbán-kormány működését figyelve nekem egyre erősebb az a benyomásom, hogy valójában a kormányfő szeme előtt egyetlen cél lebeg, ez pedig a pénzügyi összeomlás elkerülése. Úgy ítéli meg a helyzetet, hogy ha sikerül elkerülni a pénzügyi összeomlást, akkor garantált az újraválasztása, ha viszont az ország pénzügyileg összeomlik, akkor abba biztos belebukik.

– Na de ha így ítéli meg, akkor miért nem kötötte már meg a megállapodást a Nemzetközi Valutaalappal?

– Azért nem kötötte meg, mert annak más következményei lennének, de mindenesetre a saját kezét szabadon akarja hagyni, például olyan döntések előtt is, hogy ha mégis a növekvő hiány betöméséhez többletpénz kell, akkor azt el lehessen venni gond nélkül a nyugdíjakból, el lehessen venni az egészségügyből, és ne kelljen azzal számolnia, hogy majd az alkotmánybíróság vagy a jogszabályok ennek útját állják. Én azt gondolom, hogy most ez a számára valójában a legfontosabb cél.

– És ehhez akarja megteremteni magának a jogi kereteket.

– A jogi kereteket is, így van, és a teljes mozgásszabadságot. És mellesleg az IMF-megállapodást meg azért nem akarja megkötni, meg az Európai Unióval a megállapodást, mert attól tart, nem is ok nélkül, hogy ezekbe a kérdésekbe esetleg a Nemzetközi Valutaalap vagy az Európai Bizottság bele akarna szólni, állást foglalna, esetleg nem járulna hozzá.

– A világ azért mégsem Budapesten készíti a pénzügyi válság forgatókönyveit, lehet, hogy mi is belekerülünk majd a forgatókönyvbe szereplőként, de nem itt írják, az biztos. Sem a válságot, sem az elkerülését. Úgyhogy látjuk, hogy ma reggelre már, és ez most is tart, 303 forint köré esett vissza az euró árfolyama. És ez tulajdonképpen részben váratlan volt, mert egy ideig 200, majdnem a 280 forintig esett vissza. Egy ideig valamiféle optimizmus kerítette hatalmába a külföldi befektetőket is meg a pénzpiaci szereplőket is, meg az itthoniakat is, hogy úgy látszik, ezek szerint van út a forint erősödése irányába. És most egyik pillanatról a másikra kiderült, hogy nem, húsz forintot is lehet romlani. Lényegében különösebb kiváltó okok nélkül. Mert a görög helyzet változatlanul ugyanolyan rossz volt most is, ma is, mint egy hete vagy két hete.

– Így van. És ez a kérdés felveti azt, amiről pár évvel ezelőtt sok szó esett, aztán mostanában elfelejtődött. Hogy tulajdonképpen miért is lenne fontos az, hogy mi belépjünk az euróövezetbe, hogy bevezessük az eurót. Hát pontosan azért, mert ez a fajta bizonytalanság, hogy a forint húsz forintot tud erősödni és gyengülni, ez a reálgazdaságot teszi tönkre. Ilyen bizonytalan pénzügyi helyzetben – és most felejtsük el az összes politikai és alkotmányos és emberjogi és klubrádiós és minden egyéb ügyet, csak azt vegyük figyelembe, hogy ilyen bizonytalanul ingadozik a forint – ez elrettent mindenkit. Nemcsak a külföldi befektetőket, a magyar befektetőket is.

– Hiszen hogy lehet így tervezni. Ha nem tudom, hogy 280 vagy 315…

– Így van. És ez most már nagyon hosszú idő óta tart, és ha feltesszük azt a kérdést, hogy miért stagnál a magyar gazdaság, akkor az egyik válasz éppenséggel ez. Hogy se a belföldiek, se a külföldi vállalatok nem érzik magukat biztonságban, pusztán emiatt az egy dolog miatt. És ha ezen nem tudunk változtatni, akkor elnézést az iróniáért, kiadhatjuk ugyan parancsba, hogy mindenki csináljon tizenöt gyereket, hogy huszonöt év múlva sokan legyünk, de addig nem bírja ki az ország. Mert ebben a stagnáló állapotban nagyon-nagyon rosszul érzi magát tízmillió magyar ember.

– Magyarán minden józan megfontolás szerint egyetlen biztosítéka volna annak, hogy elkerüljük a pénzügyi összeomlást, ha megállapodunk a Nemzetközi Valutaalappal.

– Ez az egyik állítás, de én még azt is fontosnak tartom, hogy ha nem állapodunk meg és nem omlunk össze, ez a fajta ingadozás, a forint árfolyamának ez a le-fel mozgása stagnálásra ítéli az országot. És az is nagyon nagy baj. Nem kell összeomolni, ha stagnálunk, az is nagy baj.

– Az is lehetetlenné teszi a korábban megszokottnak gondolt feltételeknek az életben tartását, tehát megváltozik az életünk a stagnálástól, folyamatos romlás lesz majd érezhető az élet minden területén.

– Igen, és hát azt szeretnénk, mindenki azt szeretné, hogy a gyerekeinek és az unokáinak egy gazdagabb Magyarország jusson, és ne egy stagnáló Magyarország.

– Tehát azt mondja, hogy a jelenlegi rendszerben, ebben a jelenlegi kormányzati elképzelésben vagy struktúrában, gondolkodásmódban, koncepcióban gyakorlatilag nincs kiút. Nincs felfelé vezető út, mert számunkra csak a bizonytalanság és a stagnálás van.

– Igen, hogy most kicsit erősebben fogalmazzak, igen, a stagnálás és a mélybe zuhanás van.

– Ez a folyamatos leszakadás útja, ez nyilvánvaló.

– Igen, a másik lehetőség pedig a katasztrófa. Tehát most egyelőre ez a két szcenárió van, és egyik se jó.



Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!