Horthynak meg kell halnia!
- Részletek
- Krémer Ferenc
- 2012. máj. 27. vasárnap, 07:04
A mai a magyar kormányban szellemidézők ülnek. Mivel ők egyáltalán nem szellemesek, és ezért nincs, ami beragyoghatna a házak ablakán, a magyar történelem legaljasabb és legsilányabb alakjait idézik fel. Kevés olyan jellegtelen és gyáva gyilkosa volt a történelmünknek, mint Horthy Miklós (például, sosem volt képes dönteni, amikor kellett volna, és ez százezrek életébe került), de talán még ő is túlszárnyalja képességekben a mai jobboldalt. Mégsem hiszem, hogy a személyiségét idéznék meg. Orbán Viktornak a rendszere kell, a kormányzóság alá nyomorított nemzetet álmodja újra, és Horthy személye csak hordalék. Csodálja cenzúrázott sajtóját (lásd a médiatörvényt), a szociáldemokrácia megzabolázását és jelentéktelenné zsugorítását (lásd nyilatkozatait arról, hogy a baloldalnak el kell tűnnie). Csodálja a nyílt szavazás rendszerét, ahol a parasztoknak a csendőrök szeme előtt kellett voksolniuk (lásd a választójogi törvényt). És titokban persze csodálja a csendőrséget is, csakhogy azt Szálasi örökösei már lefoglalták maguknak, ezért a rendőrséget akarja csendőrszerűvé tenni (lásd a rendőrség militarizálását és a rendőrök megalázását). Csodálja az elnyomást, és mindenekelőtt a kormányzó és az uralkodó osztály előtti megalázkodást, a csekélyke középosztály szolgalelkűségét. Ez talán a legfontosabb számára, ezért alakítja át az oktatás rendszerét, ezért guberálják ki államtitkárai a kulturális szemétdombról a Nyirőket és a Wass Alberteket. Ezért kényszeríti az önkormányzatokat – amelyek ma már csak annyira függetlenek, mint a kommunizmusban a tanácsok voltak –, hogy átadják iskoláikat az egyházaknak, hisz különben képtelenek lennének fenntartani őket. A magyar egyházak viszont, különösen a katolikus, a keresztényi alázatot kiforgatják valódi jelentéséből, és úgy értelmezik, mint Horthy idején: szerintük a nincsteleneknek kell alázatot mutatniuk a hatalmasokkal szemben. (Ha nem így lenne, nem írtak és beszéltek volna össze annyi zagyvaságot a csaló köztársasági elnök lemondása ügyében.) Pedig az alázat csakis egyetlen esetben fogadható el, ha a hatalommal, vagyonnal, tudással rendelkezők mutatnak alázatot a szegények, a kiszolgáltatottak és a képzetlenek iránt, valahogy úgy, ahogy Assisi Szent Ferenc is tette. A hatalom előtti megalázkodás jövedelmező lehet ugyan, de azzal jár, hogy olykor szinte észrevétlenül, olykor nagyon is érzékelhetően lelkünk felett átveszi az uralmat az, aki előtt megalázkodunk.
Horthyt tehát azért idézi meg együttes erővel a Fidesz és a Jobbik, mert éppen olyan világot akarnak létrehozni, mint amilyen a kormányzóé volt. A műveletlen magyar társadalomban pedig terjed az a hit, hogy Magyarország nagysága és felvirágzása egy diktátort igényel. Terjed a hit, hogy elég, ha nagynak és okosnak hazudjuk magunkat, nem szükséges annak is lennünk. Ami pedig a műveletlenséget illeti, bizonyos értelemben szinte az egész ország ilyen, még az egyetemi professzorok között is tömegével vannak, akik nem képesek felfogni szavaik jelentését és hatását. No és persze vannak olyanok is, akik csak kapcsolataik révén váltak professzorokká, talán éppen azért, mert a szellemidézők fantáziát láttak bennük. A Horthy-kultusz ezeknek az áltudósoknak és ezeknek a sunyi, de ostoba politikusoknak kínál karrierlehetőséget, közben pedig előkészíti a diktatúra újabb változatának bevezetését. Elfogadottá teszi a sajtószabadság felszámolását, a szabad, vagyis az állam és a szervezetek hatalmi pozícióiban ülők érdekeitől független gondolkodás megbélyegzését és képviselőinek megbüntetését. Ennek következtében már ma is a szolgalelkűeket tekintik a legjobbaknak, és a szolgalelkűséget a legerényesebb magatartásnak. Az innováció a mai Magyarországon abban áll, hogy tud-e valaki a 19. és/vagy a 20. századból valami bődületes politikai marhaságot előkotorni, vagy képes-e még Nyirő Józsefnél is gyatrább magatartású írót felfedezni. A kormányzat önmaguktól eltelt urai jutalmazzák, ha valaki képes erre. A kritikát azonban annál durvábban büntetik, minél pontosabb és találóbb, és annál inkább veszélyt látnak benne, minél inkább kiépül az önkényuralom, és minél inkább elveszíti a támogatottságát. Mindkettő valóságos folyamat, s ezért két lehetősége van a mai hatalomnak. Az egyik a nyílt erőszak, de ez leleplezné valódi természetét, holott minden erejével arról igyekszik meggyőzni a demokratikus világot, hogy ez itt „valódi” demokrácia, pont olyan, mint az amerikai, s csupán abban különbözik tőle, hogy magyar. Mióta Thomas Melia úr itt járt, és az ATV-ben azt volt képes mondani, hogy itt még demokrácia van, kezdek kételkedni az amerikai kormányzat tisztességében és/vagy az ép eszében. Igaz, jelentősen módosítja ezt a képet az amerikai külügyminisztérium 2012. május 24-én nyilvánosságra hozott országjelentése, amely pontos képet fest a magyar helyzetről, ámde ez sem vonja le az ebből adódó következtetést. A kormányzat másik lehetősége, hogy a demokratikus kultúra minden elemét és képviselőjét megfosztja az életlehetőségétől. Ennek része a Horthy-kultusz.
Horthy Miklós lelke nem nyugodhat, mert még mindig vannak, akik ragaszkodnak hozzá, vannak, akik képtelenek beletörődni, hogy Magyarország szabad akar lenni a kormányzóktól és a nemzetvezetőktől. Az emléktábla-avatások, a szoborállítások, a parkok elnevezése mind-mind részei a szellemidézésnek, csakhogy Horthyval együtt idézik meg Szálasi nyilasait is. De ennél is szörnyűbb az, hogy a Fidesznek és a Jobbiknak egy élő Horthy és egy élő Szálasi kell! És mindkettőre van jelentkező.
Horthynak meg kell halnia, hogy a magyar gazdaság produktívabb és jövedelmezőbb legyen. A szolgaság ugyanis elfojtja a gondolatokat és az ötleteket, nem engedi, hogy bármi is megvalósuljon belőle. Nem véletlen, hogy a 20. század magyar feltalálói és tudósai közül szinte senki sem tudta idehaza megvalósítani az ötleteit.
Horthynak meg kell halnia, hogy békében élhessünk egymással. A szegénység kriminalizálása és a szegények ellenállásának erőszakos megtörése csak növeli a társadalmi feszültségeket. A romák (kényszermunkatáborok), a nők (a saját testük feletti rendelkezés megtagadása), a melegek (az előítéletek szándékos gerjesztése), a zsidó vallásúak (a horthysta antiszemitizmus felélesztése) és a baloldal (a „genetikai” magyarellenesség, a politikából való eltávolítás igénye) kirekesztése és megalázása növeli az ellenségeskedést és a gyűlöletet a magyar társadalomban. Nekünk azonban sem gyűlöletre, sem ellenségeskedésre nincs szükségünk!
Horthynak meg kell halnia, hogy végre békében élhessünk a szomszédainkkal, a románokkal, a szlovákokkal, a szerbekkel és mind a többiekkel. Horthy az idegengyűlölet szimbóluma, csakhogy mi is idegenek vagyunk, és nem akarhatjuk, hogy Erdélyben vagy Szlovákiában azért utáljanak minket, mert magyarok vagyunk. Amíg Horthy szelleme él, ez így lesz!
Horthynak meg kell halnia, mert az elnyomás rendszere csak arra jó, hogy a szellemileg és erkölcsileg satnya, silány emberek hatalomhoz juthassanak és meg is őrizhessék a hatalmat.
Horthynak meg kell halnia, hogy végre megértsük, mit jelent a 21. században magyarnak lenni.
Horthynak meg kell halnia, hogy a magyar kultúra újjászülethessen.
Horthynak meg kell halnia, különben soha nem lesz Magyarországon demokrácia.
Horthynak meg kell halnia, hogy élhessünk.
Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!
